Puskás Béla - Szentgáloskér

dezte, akar-e feljelentést tenni, a tetteseket kézre keríteni. Az válaszolta: „Emlékszel, István,
mikor pár éve volt az a nagy jégverés, az egész határt elverte. Tönkrement minden
búza, kukorica, szõlõ. Hát akkor most engem megint elvert a jég. Nem akarok tenni feljelentést,
nem akarom tudni, kik voltak. Elvert a jég.”
Õ volt az is, aki 1927-ben templomot épített a faluban, ma is hirdeti még a márványtábla:
Isten dicsõségére emelte a Bocsári Svastics család. És a mai napig ott hallgatnak
istentiszteletet a szentgáloskéri emberek.
S ebben a templomban alussza örök álmát 1929-ben meghalt nagyapám, 1947-ben
meghalt nagyanyámmal együtt, akit a család Kérikének nevezett.
Az anyagi örökséget, birtokot el lehetett venni, de a nagyszüleim, szüleim szellemi,
morális hagyatékát igyekeztünk megõrizni, a nehéz idõkben abból erõt venni, életünk során
az õ példájuk, hitük, reményeik szerint élni.
Én a magam részérõl – amennyiben ez lehetséges – lezártam a múltat. Életem rendezett.
Ha késõbb is és munka mellett, de sikerült diplomát szereznem, a Kaposvári Állami
Gazdaság közgazdasági igazgatóhelyetteseként mentem nyugdíjba.
Nagyon jólesõ érzés, hogy a családi hagyományok, életutak folytatódnak. Nagyanyám
és édesanyám tanítóképzõt végeztek, leányom Éva gyógypedagógiai diplomát szerzett,
gyógypedagógusként dolgozik. Nagyapám elismert jogász volt, unokám Virág jogi egyetemet
végzett, ügyvéd.
Életünk nehéz idõszakaiban édesanyám példamutató erkölcsi tartása és a nagyszüleim
emléke segített bennünket, és ez az örökség velünk marad.
240
Festmény golyónyomokkal