Puskás Béla - Szentgáloskér

végez valamilyen közfeladatot a településen. Mint mondja, csak plébános nem volt, sportköri
elnöktõl alpolgármesterig, még korábban pedig tanácsi elöljáróig sokféle feladatot vállalt
a település érdekében.
– Több álmatlan éjszakám volt az iskola bezárása miatt – magyarázza Egerszegi Ferenc.
– Tudom én jól, mekkora biztonság, ha a szülõk itthon tudhatják a gyerekeket, meg azt
is, hogy az a néhány munkahely is mennyit jelent, ami az iskolában volt. De rá vagyunk
kényszerítve erre a lépésre. A költségvetésnek majd a negyedét viszi el az iskola.
Az iskolában Vargáné Esküdt Aranka igazgató a hét eleji teendõket veszi számba, a
gyerekek pedig mind a 14-en a leckét írják. Az osztályteremben gyorsan kiderül, nem örülnek,
hogy szeptembertõl utazni kell egy másik iskolába. Vargáné Esküdt Aranka sem örül.
Sajnálja a közösséget és azt a fajta családias hangulatot, amit egyrészt az intézményben,
másrészt az iskola és a település lakói között sikerült kialakítani az elmúlt tíz évben.
– Nyilvánvaló, hogy 14 gyerek miatt a mai idõkben nem lehet fenntartani egy ekkora
intézményt. A környéken többen is ilyen helyzetben vannak, sajnos. Elég baj az, hogy itt
tartanak a falvak.
Az igazgatónõ, aki egyébként könyvtáros és a kultúrház vezetõje is egy személyben,
elérzékenyül. Saját jövõjét latolgatja, és arról beszél, mennyire más a hangulat egy olyan
településen, ahol kisiskolások adnak ünnepi mûsort, találkozni lehet velük a faluban, és
kötõdnek a szülõfalujukhoz. Közeledik a két óra, az iskolához szépen, sorban érkeznek a
szülõk a gyerekekért. Amíg lehet, kézen fogva viszik haza õket.
234
Hazanézõ
(Somogyi Hírlap, 2005. december 20.)
2004. május 30-án, pünkösd vasárnapján négy év után ismét találkoztak a Lapapusztán
lakott és lakó emberek. A rendezvényen közel ötvenen vettek részt, a legfiatalabbtól a legidõsebbig.
Mindenkit nagy szeretettel köszöntött Egerszegi Ferenc polgármester, külön
üdvözölve a legidõsebb helybéli lakost, Rózsa Jánost. A régi ismerõsök igen sokat beszélgettek
egymással, késõ délután megtekintették a kicsiny települést, mely az évek folyamán
sokat változott, azután reggelig ropták a táncot. A résztvevõk úgy döntöttek, hogy nem
négy, hanem két év múlva találkoznak ugyanitt, de nem ugyanennyien, hanem ha lehet,
többen.
Sasvári Katalin
Együtt dolgozik a család
Az unoka is kereskedõnek készül, mint a szülei, nagyszülei
(Somogyi Hírlap, 2006. április 7.)
Ismerõs vásárlók állnak sorban a kis bolt pultjánál, és kérik az aznapi hentes- és pékárut.
Szombat van, kora reggel, mégsem ácsorognak fáradtan a vevõk. A szentgáloskéri
vegyesboltban mindenki ismeri egymást, és vidáman beszélgetnek vásárlás közben. A bolt
vezetõi jó kedélyû emberek, mindig mosolyogva várják a vevõket. A fél kilogramm kenyér
és a néhány deka szalámi mellé kedves szavak is járnak az ismerõs arcoknak. Galambosi
József és felesége 1964 óta üzemelteti a boltot. Akkoriban a településhez tartozó Lapapusztán,
1969-tõl pedig a falu szívében szolgálják ki a vásárlókat.
– Szinte minden napunk munkával indul, és azzal is fejezõdik be. A bolton kívül
otthon, a ház körül is van elég dolog. Ez persze nem panasz, hiszen nagyon szeretjük csinál-