Puskás Béla - Szentgáloskér

Rendezvények sora
– Hagyományos rendezvényeink sorozata a szüreti felvonulással kezdõdik. Patalomból,
Ráksiból és Mernyérõl is kapunk lovas kocsikat – idézte föl Vargáné Esküdt Aranka –, adandó
alkalommal természetesen mi is viszonozzuk a segítséget. Utána következnek a bálok, majd a
Mikulás látogatja meg a gyerekeket. Ezután már a karácsonyi mûsorra készülünk. A farsang
pedig különösen sok elfoglaltságot ad.
Még a nyugdíjasok sem tétlenkednek: merész ötletekkel, jelmezekkel színesítik a tarka
forgatagot.
– Tavasszal nemzeti ünnepünk nyitja a megemlékezések sorát – mondta az iskolaigazgató
–, aztán a gyermek- és a falunap következik. Múlt szombaton a sportnapra meghívtuk
a szomszédos falvak fiataljait is. Arra törekszünk, hogy megmutassuk másoknak is:
mire képesek a szentgáloskériek. Az elõkészületekbõl az ovisoktól a nyugdíjasokig mindenki
kiveszi a részét.
Díszpolgár a lugasban
A mai nyugdíjasok fiatal éveiben is volt itt társadalmi élet. Az 50-es évek elején verõdött
össze Szentgáloskéren Vonyó Gyula vezetésével az elsõ futballcsapat. Az egykori sportvezetõ
novemberben már a nyolcvanadik születésnapját ünnepli. Ma már inkább csak a
lugas árnyékában pihengetve érzi magát a legjobban, ám valamikor fáradságot nem ismerve
serénykedett a falubeliekért. Munkája elismeréseként három évvel ezelõtt díszpolgári
címet adományozott neki a képviselõ-testület.
– Igalban, inaséveim alatt kezdtem futballozni – mondta, s az emlékek idézésével
felcsillant a szeme. – Miután kõmûvességed lettem, hazajöttem, és a szentgáloskéri tanító
segítségével összehoztuk az elsõ csapatot. Hol volt akkor még a szerelés? Ki mezítláb, ki
meg tutyiban rúgta a labdát. A gabona eladása után vettünk hálót és cipõt azoknak, akiknek
nem tellett rá, és beneveztünk Kercseligetre. Fogadtunk kocsist, úgy mentünk. Az otthoniaknak
azonban nem volt ám szabad megtudniuk! – mondta pajkos mosollyal.
– Nem nagyon érdekelte, mi van itthon – szólt közbe Vonyó Gyuláné, Erzsi néni. – De
az biztos: a fiatalok sokat köszönhetnek neki.
Élénk sportélet
– A téesz megalakulása után aztán megélénkült a sportélet – vette vissza a szót Vonyó
Gyula. – Több lett azonban a munka is, hiszen megválasztottak építési brigádvezetõnek.
Késõbb csak okleveles tölthette be ezt a posztot, hát letettem a mestervizsgát. Akkoriban 23
millió forintból építettünk sertéstelepet, s csináltunk tehenészetet meg keverõüzemet is.
Apám után én kerültem be a téeszes tanácsba, engem pedig a lányom követett.
Nemcsak a szövetkezetben, hanem otthon is volt munka elég, hiszen Vonyóék marhákat
is tartottak, és 55 hízót neveltek évente. Most még tartanak néhány baromfit, és egy kis szõlõ
is van a kert végében, de nehezebben bírják, mint régen. Sok gyógyszerre van szükségük, s
Vonyó Gyulának oxigénpalack segít a légzésben. Szerencsére nem nekik kell patikába menni
a szerekért, hiszen a falu tanyagondnoka, Defner Zoltán rendszeresen látogatja az idõs házaspárt
is. Sok a munkája, így egy kis beszélgetésre is csak a déli tennivalók után jut ideje.
Serény tanyagondnok
– A munkámhoz tartozik, hogy kihordjam az idõsek gyógyszereit, mert ezeket csak a
mernyei gyógyszertárban tudnák beszerezni. Ezenkívül naponta 12 adag ebédet viszek az
óvoda konyhájáról – mondta a fiatalember. – Szívesen beszélgetek a nyugdíjasokkal, mert
230