Puskás Béla - Szentgáloskér

– Kottából kell énekelnünk; Balla Sándorné – Marika – szigorú velünk. A kórus 15
taggal alakult, most tizenhárman dalolunk. Nagyon jó a hangulat a próbákon, a
szentgáloskériek amúgy is mulatós, jó nótás emberek hírében állnak. Ez érzõdik mindenben.
A szentgáloskériek is élik a klubok megszokott életét. A kirándulás sem marad ki az
évi programból.
– Veszprémben, Herenden és Tihanyban jártunk. A nagy meleg ellenére is igen jól
éreztük magunkat. A falu kulturális életében tevékenyen részt veszünk: föllépünk minden
nemzeti ünnepen, a falunapokon, és két bált is szervezünk. Legközelebb a somodori falunapon
énekelünk, a polgármesterük hívott meg minket.
Lehet nagyon jó rendezvényeket szervezni, lehetnek tehetségesek a kórustagok, ha
nincs pénz, hiába minden.
– Az önkormányzat rendre segíti a klubot: évente 120 ezer forintot kapunk tõle. Nem
vagyunk nagy igényûek, így a pénzt be tudjuk osztani. A kirándulás ugyan jócskán meg apasztotta
a pénzünket, de azért arra még futotta, hogy kifestessük az új klubszobát. A mûvelõdési
ház melletti régi üzletet kaptuk meg, s a felújítás után hivatalosan is birtokba vesszük. Erre a
kis ünnepségre meghívjuk a falu minden nyugdíjasát és minden támogatónkat.
228
Szarka Ágnes
Munka szabadság nélkül
(Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 13.)
Sokat dolgozott Lapapusztáért Rózsa János. 1953-tól tanácstag, majd 32 évig végrehajtó
bizottsági tag is volt. Munkája az idõk során Szentgáloskérre szólította, de mindig is a
pusztán volt a szeme és a szíve.
– E két dátum közé belefért a padlássöprés, az újjáalakulás, az ÁFÉSZ-átalakítás, a
téeszbõvítés is. Ezt csak szép szóval lehetett elintézni – mondta. – Abban az idõben Lapának
140 lakosa volt: egymást tisztelõ, becsülõ emberek. Ennek a szegény népnek egyszerre
szólt a hajnali kalapáló hangja. Régen nem vekker keltette a pusztai cselédeket, hanem
felkötöttek egy fára egy nagy vasdarabot, és reggel fél négykor azt kongatta meg az öregbéres.
Ez a hang beterítette az egész völgykatlant. A szegõdményes emberek mindennap erre
keltek, szabadságuk soha nem volt. Ha egy cselédember kibírt egy helyen négy-öt évet,
annak már komoly dolgot kellett elkövetnie, hogy kitegyék a szûrét.
Rózsa János már elmúlt nyolcvanéves. Több mint húsz éve nyugdíjas, de azóta sincs
szabadsága, hiszen állandóan dolgozik, most a puszta egyetlen lótartó telepén. Ma már nem
a hajnali kolomphangra kel, de kíméletlenül csörög reggelente az óra. Ezt a munkás életet
köszönte meg a képviselõ-testület, amikor 2001-ben a falu díszpolgárává választották.
Szarka Ágnes
Sajtos pogácsa
(Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 13.)
Fél kiló liszt, 25 deka Rama margarin, egy kiskanál só és cukor, két tojás, 10 deka
trappista sajt, csomag élesztõ és 1 deci tejföl kell Pataki Ferencné leveles-sajtos pogácsájához.
A lisztet a margarinnal, a cukorral és a sóval elmorzsoljuk, beletesszük a tojássárgáját
és a tejfölben felfuttatott élesztõt; összegyúrjuk, majd 20 percig kelesztjük. A sajtot lere-