Puskás Béla - Szentgáloskér

dezvénybõl, s rendszeresen segítenek a kicsiknek is a tanulásban. Most például Gunarasra
szerveznek közös kirándulást. Az iskola három pedagógusa nemcsak az ifjúsági élet szervezésében,
hanem a jelenleg 19 gyereknek második otthont jelentõ iskolában is megtesz
mindent, hogy minél felkészültebb diákok menjenek innen a felsõ tagozatba. A két tanító és
egy napközis nevelõ elsõsorban a felzárkóztatásra figyel, mert sok az ingerszegény környezetbõl
jövõ gyermek.
– A pedagógiai programunk a személyiségfejlesztésre épül, azaz minél több idõt szeretnénk
szentelni egy-egy diákra. Kétségtelen, hogy sok idõt vesz el a szerényebb képességû
tanulók lemaradásának a pótlása, de kiemelt figyelmet fordítunk a tehetségekre. A sok
kirándulás és közös rendezvény pedig abban segít, hogy még jobban megismerjük otthoni
körülményeiket. Nemrég például az Északi-középhegységben, Bükkszentkereszten jártunk
a diákokkal.
A iskola védettségébõl kikerült ifjaknak azonban már nehezebb a dolguk, hiszen a
munkalehetõség rendkívül kevés. Ifj. Horváth Tibor azon szerencsések közé tartozik, aki
helyben is megtalálta a számítását.
– Kicsit távol esünk a Balatontól és Kaposvártól is, így a fiataloknak nincs nagy mozgásterük.
Mondhatnám, hogy én is kényszerhelyzetbõl indultam, de most már szeretek a
magam ura lenni, és élvezem az asztalosszakma kihívásait. Négy éve dolgozom a mûhelyemben.
Szerencsém is volt, mert senki sem tudná húszas éveinek az elején megteremteni
egy asztalosmûhely anyagi alapjait. Nekem is szüleim segítettek, hogy beszerezhessem a
gépeket, s évek kitartó munkája kell ahhoz, hogy megtérüljön a befektetés.
Ifj. Horváth Tibor szerint az lenne az igazi, ha a területre szakosodhatna, de ez már
fényûzés egy kis településen dolgozó asztalosnak. Úgy véli: egy ilyen kis mûhelyben minden
munkát el kell vállalnia az ablakoktól az asztal készítéséig vagy a fapavilonoktól a
bútorokig.
– Érdekes módon az esetek felében kaposváriak a megrendelõk, visszatérnek és újabb
ügyfeleket is hoznak, akiknek egyszer már dolgoztam. Így ha nem is nagyra törõ álmokkal, de
megélek a munkámból. Ilyen esélyt ma, sajnos, nem kap a legtöbb fiatal Szentgáloskéren, így
nem is élhet vele. Igaz, hogy a tizenévesek ma is összetartanak, de a korombéliek már többnyire
családosak, így nem járunk össze. Sokaknak leköti az erejüket, hogy állandó munkát
találjanak, s ne kelljen beletörõdniük az idénymunkások bizonytalan kenyérkeresetébe.
Takács Zoltán
Szennyvízcsatornát, járható utakat szeretnének
(Somogyi Hírlap, 2002. június 29.)
Ismert szentgáloskérieket kérdeztünk: hogyan látják, mire volna leginkább szükség a
településen?
Budai Bertalan agronómus: – Elsõsorban az utak állapotán volna mit javítani. Ennek
az elmaradásáról persze a szerény költségvetésû önkormányzat nem tehet semmit, mert a
városok és a falvak közötti pénzelosztáskor még mindig nem veszik figyelembe a hátrányfelzárkóztatást.
Ameddig egy kis falu csak a normatív támogatásokból tud gazdálkodni,
még annak is örülni kell, ha az intézményeit fenn tudja tartani bizonyos szinten, és nem
futja fejlesztésekre. Itt szerencsére azért példaértékû az a munka, amit az iskola és az óvoda
megtartásáért folytat a település. Ez nagyon fontos, mert ebben lehet Szentgáloskér jövõje.
Weingné Horváth Ilona postamester: – Hátrány, hogy a településen nincs állandó
munkalehetõsége a legtöbb fiatalnak. Igaz, hogy el tudnak menni kapálni kora tavasztól
221