Puskás Béla - Szentgáloskér

A fafaragó huszár nagy tiszteletnek örvend. Mûvészi munkái mellett nem átall egyegy
fából készült célszerszámot sem megjavítani a helybelieknek. Közvetlensége és a falu
iránti kötõdése folytán senkit nem ért meglepetésként, hogy a nemrég alakult nyugdíjasegyesület
elnökének választották.
– Örömmel vállaltam el a feladatot, és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a
nyugdíjascsapat megszervezésébe. Már hatvannál több tagja van az egyesületnek; egyelõre
kéthetente találkozunk. Ígéretet kaptunk, hogy saját klubhelyiségünk is lesz. Nagy törekvésem,
hogy vállaljuk a népi kultúra ápolását is. Ez magában foglalja a népi képzõmûvészetet,
a néptáncot, a népzenét és a karéneket is. Most azon ügyködünk, hogy a környék összes
nyugdíjas-egyesületével fölvegyük a kapcsolatot.
220
Takács Zoltán
Varga Károly, a huszár
Több fiatal kevesebb munkahelyre
(Somogyi Hírlap, 2002. június 29.)
Az oktatás nyolc évvel ezelõtt, szeptemberben kezdõdött újra. Szentgáloskér vezetése
tudta, hogy nagy anyagi kockázatot vállalnak az iskola indításával, de úgy gondolták: csak
így menthetik meg az elöregedõ települést. Vargáné Esküdt Aranka iskolaigazgató szerint
az azóta eltelt idõ tökéletesen igazolta a várakozásukat, és hosszú idõ után most a legösszeforrottabb
az ifjúság a településen.
– Az óvoda és az iskola az alap, amely a legkisebbektõl a tinikig minden fiatalnak
közös nevezõt nyújt. Kétségtelen, hogy ez többletfeladatokat ró a nevelõkre, a pedagógusokra
is, itt azonban mindenki nagy hittel vetette bele magát a közösségépítõ munkába.
Ennek eredményeként mára sok közös rendezvényt szervezünk az iskolánkba visszajáró
tanulóinkkal.
A már végzett diákok szervezik a gyereknapot, oroszlánrészt vállalnak a falunapi ren-