Puskás Béla - Szentgáloskér

európai lótelepet. Lapapusztán járt, a mezõn marhák legeltek, és – éppen esõ után volt – két
szivárvány kapcsolódott egymásba. Ez lett a szerelme, elsõ látásra. A kft. is errõl az élményérõl
kapta a Szivárvány nevet.
– Westernlovakat tenyésztünk. Európában magánfarmon nekünk sikerült elõször az
embrióátültetés. Kutatóintézetekben már sikerrel szaporították így, de mûködõ gazdaságban
még sehol. A dolog lényege, hogy egy hároméves, minden tekintetben kiváló versenyzõ kancából
a megtermékenyítés után kivesszük az embriót, és két-három idõsebb kancába ültetjük
át. A fiatal ló versenyezhet tovább, az idõsebb pedig kihordja a csikót. Az eljárásnak egyetlen
hibája van: nagyon drága, hiszen egy donor kancához legalább három béranya kell. Most van
elég tenyészkancánk, így ha nem szükséges, nem nyúlunk ehhez a módszerhez.
Fröschl Viktor Lapapuszta iránti szerelme tartós érzelemnek bizonyult, hiszen a gyermekei
Mernyén járnak iskolába, és jobban beszélnek magyarul, mint németül.
– Szeretem a magyarok, a lapapusztaiak mentalitását, itt élek; ez a hazám, s itt fogok
meghalni. Ám addig nem, amíg nem lesz Lapapusztából a világon is ismert lóversenypálya.
Ha minden a tervek szerint halad, 2002-ben megrendezzük az elsõ versenyünket.
Szarka Ágnes
Cipész a „Népstadion” utcából
(Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 4.)
Horváth István suszter a sportpályával szemben lakik. Ezért emlegeti magát tréfásan
úgy, hogy cipész „a Népstadion utcából”.
– Cipészként kezdtem, ám amikor az ipar tönkrement, elmentem a téeszbe ácsnak.
Kitanultam a szakmát, de papírom nincs róla. Mióta nyugdíjas vagyok, újra kézbe vettem a
cipészszerszámokat, a cérnát meg a ragasztót. Többnyire a faluból jönnek a kuncsaftok, de
hoztak már javításra szoruló lábbelit Igalból, Patalomból, Ecsenybõl és Kaposvárról is. Az
iskolakezdés elõtt egyre többen látják úgy, hogy jó lesz még a tavalyi táska, ha Horváth
István megreparálja.
A focicsapatnak pedig ingyen javítja a labdákat és a sportcipõket.
– Valamikor még új cipõt is csináltam, de ma már csak javítok – mondta. – A sok ezer
forintos sportcipõnek hamar lejön a talpa, elhasad a felsõrésze; sok a veszõdség vele, de ha
én megjavítom, tovább lesz cipõ, mint az új. A mûbõrök még engem is megtévesztenek –
tette hozzá. – Nõi bõrcipõként vettem kézbe minap az egyik darabot, s amikor a sarkat
megfaragtam, akkor derült ki, hogy csak mûbõr.
Takács Zoltán
Fafaragó huszár a csapat élén
(Somogyi Hírlap, 2002. június 29.)
Harminc éve kutatja már Varga Károly a fába rejtett titkokat. A somogyi hagyományõrzõ
huszáregyesület tagjának kezei közül sok kopjafa, pásztorbot, plasztika és díszes kapu
került ki. Nemzetközi kiállítások és alkotótáborok állandó meghívottja, a legbüszkébb mégis
a szentgáloskéri kötõdésére.
– A millennium évében faragott kopjafáimat elvitték az ország minden részébe; a legtöbbet
nekem mégis a szentgáloskéri szabadtéri alkotásaim jelentik. Itt nem szakmai ítészek,
hanem a lakosság minõsíti a munkámat. Szerencsére a képviselõ-testület tagjai is nagy lokálpatrióták,
így kerültek a padjaim és a világháborús emlékmûvek a kéri utcákra és terekre.
219