Puskás Béla - Szentgáloskér

– Régi-új címerünket is ráfaragtam erre a fokosra – mondja, s kezében szorongatja a
közelmúltban készült darabot. – Régen is ezt tették a fafaragók, nem maradhattam le tõlük.
Amikor arról faggatom, mennyire rendszeresen ûzi szenvedélyét, így válaszol:
– Nem mindig jut idõm, hogy faragjak, ám ha nekilátok, akkor hosszú ideig, megszakítás
nélkül dolgozom. Alig várom, hogy elkészüljön egy-egy darab. Amikor azonban kész
van, gyönyörködöm még benne egy ideig, s már a másikon töröm a fejemet…
Varga Károly hivatásos katona. Számos honvédségi kiállításra eljutottak már alkotásai,
s nemritkán díjjal tértek haza. Bár – mint mondja – nem a közönségnek farag, de jólesik,
ha elismerõsen nyilatkoznak mûveirõl.
Aki betért a kaposvári megyei hadkiegészítõ parancsnokságra, hogy megtekintse kiállítását,
nem csalatkozott. Ismét megbizonyosodhatott afelõl: Varga Károly mestere a faragásnak,
s olyan kincs birtokosa, amellyel egyre kevesebben rendelkeznek Somogyban.
212
Lõrincz Sándor
Varga Károly fafaragásai a kaposvári helyõrségi klubban
Pásztorbotok és kopjafák
(Somogyi Hírlap, 1996. április 24.)
Varga Károly törzszászlós, szentgáloskéri fafaragó alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap
a kaposvári helyõrségi klubban. A több évtizede faragó hivatásos katona használati és dísztárgyait,
történelmi plasztikáit dr. Szili Ferenc ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe.
A megyei levéltár igazgatója rögtönzött interjút készített az alkotóval a megnyitón. A
fa melegségérõl, illatáról, lelkérõl folyt a szó. A mesterember keze alatt megszelídülõ juharról,
cseresznyérõl és körtérõl...
A népmûvész megmintázta István királyt, Gizellát, Beatricét, az igazságos Mátyást és
a magyar címert is.
Fokosok, mángorlók, tányérok kerültek a paravánokra, míves díszdobozok, kínálók
és tükörkeretek incselkednek a szemmel, s kopjafamakett is vall tehetségérõl. Somogyban
egyébként húsz kopjafa õrzi keze nyomát.
Varga Károly – aki gyakori vendége a nemzetközi faragótáboroknak – azt tartja: ha
nem volna fa, akkor bölcsõ és koporsó se lenne. Az évek folyamán társa lett a fa. Olyan,
mint egy jó feleség, aki mindenben engedelmeskedik férjurának.
Lõrincz Sándor
Amerikai totemoszlop a somogyi pásztormotívumok között
A szentgáloskéri fafaragó
(Somogyi Hírlap, 1997. január 8.)
Varga Károly fafaragó élete legsikerültebb alkotásának tartja a Szentgáloskéren elhelyezett,
az elsõ és a második világháború áldozatainak emléket állító kopjafát.
– Sok kopjafát készítettem már, de ez volt a legnagyobb. Örülök, hogy a falu közepén
áll – mondta a szentgáloskéri alkotó, aki nemrég vonult nyugdíjba.
Számos köztéri munka õrzi a faragó keze nyomát. A monumentális alkotások mellett
éppoly örömet jelentenek neki a kisbútorok, az apróbb használati és dísztárgyak is. A pásztorfaragás
gazdag motívumkincsét könyvekbõl és honvédségi faragótáborokban leste el.
Törõ György szekszárdi népi iparmûvész több táborba is meghívta. Azt tartja: az ottani
élmények indították el ezen az úton.
Varga Károly hivatásos katonaként szolgált; számos önálló és közös tárlata volt az