Puskás Béla - Szentgáloskér

a békésebb idõszakban a korábbi lakosság egy része visszajött, vagy a lakatlan területre új
lakosok telepedtek le. 5
A békés évtizedeket 1644-ben egy szörnyû pestisjárvány szakította meg. Kaposváron
és környékén sokan haltak meg a fertõzéstõl. A törökök a békés évtizedekben is rendszeresen
járták az általuk meghódított falvakat. Ennek oka az ellenõrzés mellett a lakosság félelemben
tartása volt.
A török elleni felszabadító háború 1686-ban Buda visszavételével kezdõdött meg.
Lotharingiai Károly fõvezér 65 ezer kitûnõen felszerelt és kiképzett katonája közt tízezer
magyar harcolt. Rajtuk kívül olaszok, spanyolok, franciák, sõt kis számban angolok is voltak
a sereg zömét kitevõ szász, bajor és osztrák csapatok segítségére. A birodalmi sereg
fokozatosan foglalta vissza a török által megszállva tartott várakat. A kaposvári bég november
12-én, háromnapos ostrom után kapitulált. A várban annyi élelmiszer és hadianyag volt
felhalmozva, hogy akár hónapokig is tarthatták volna magukat a törökök.
A közel másfél évszázados török uralom véget ért, amely megtizedelte, kiszipolyozta
a lakosságot, pusztította anyagi javait. A török uralom következtében a magyarság lelkületében,
szellemében és fizikai állapotában is megrendült. Az állandó harci készenlét, a katonai
kudarcok, a végvári élet keservei, a nyomasztó adóterhek, a „két pogány” közti vergõdés
nem erõsítette a lakosság jövõbe vetett hitét. A török uralom alatt a falvak népének nem
volt más lehetõsége, mint alkalmazkodni a korrupt török életmódhoz, amely mind szellemében,
mind erkölcsében idegen volt a számára.
A török uralmat felszámoló háborúk ismét megritkították a lakosságot Somogy megye
falvaiban. A harcok következtében több tucat somogyi település elpusztult, elnéptelenedett,
lakóinak egy része az ország biztonságosabb vidékeire menekült. A törökök kiûzése
során a zsoldos hadsereg minden eszközt felhasznált, a hadászati érdeknek mindent alárendeltek.
A felszabadult megye kifosztva, kivérezve, lakossága megtizedelve került ki a gyõztes
háborúból. A lakosság terhei gyakorlatilag nem csökkentek. Az adókat most a török
helyett a Habsburgok szedték be. A török kiûzését követõ évtizedekben a rend csak lassan
állt helyre. A török megszállást a földbirtokos családok is megszenvedték; több õsi somogyi
nemes család fiúágon kihalt, birtokaikat – gyakran hosszas pereskedések után – más családok
szerezték meg.
A törököktõl visszafoglalt területeket a bécsi udvar meghódított területnek tekintette,
és ennek megfelelõen kezelte. A háborúban kivérzett országra ismét roppant adóteher hárult.
A császári hadsereg túlkapásai, a rendi alkotmány sutba dobása, a roppant adóteher
mind hozzájárult ahhoz, hogy az ország ismét forrongott.
22
Az egyházak helyzete a török idõkben
A török által megszállt területeken nagy zûrzavar és bizonytalanság támadt. A lakosság
kiszabadult a fõúri és királyi rendelkezések súlyos kötelékei alól, alkalom nyílt a sérelmek
önkényes „orvoslására”, a bosszúállásra, az ügyeskedésekre. Nem csupán a korábbi
magyar földesurak, hanem az egymás elleni torzsalkodás is szabad utat nyert. „Rossz szomszédság
– török átok!” – máig is fennmaradt közmondásunk élénken céloz erre. A török a
tartósan megszállt területeken fokozatosan vezette be a török közigazgatást és igazságszolgáltatást,
melyet a magyar lakosság a maga módján igyekezett kijátszani vagy felhasználni.
A papok és szerzetesek elmenekültek a megszállt területekrõl. Az 1600-as években
alig maradt 4-5 mûködõ plébánia egész Somogyban. A templomok, ha nem alakították át
mecsetté azokat, romhalmazzá váltak, a kolostorok üresek lettek. Az otthagyott értékeket és