Puskás Béla - Szentgáloskér

összességében nagyon gazdag képet kapunk nemcsak a földrajzi nevekrõl, hanem az egyes
települések történetérõl, hagyományairól, szokásairól.
A helynévtárban közölt adatok mind a történeti, mind a néprajzi, mind a nyelvészeti
kutatásokhoz rendkívül gazdag adatbázist nyújtanak. Az is növeli a kötet értékét, hogy a
felvétel 303 települést érintett, az 1864. évi közigazgatási állapotoknak megfelelõen, egyedül
Henész községrõl nem készült külön felvétel az akkori önálló települések közül. Elõfordul,
hogy egyes, akkor még önálló településeket más helységekkel együtt írtak össze, mint
például Sáncot Bagolánál.
Pesty Frigyes Somogy megyére vonatkozó gyûjtése a közigazgatási változások miatt
ma már öt jelenlegi megye településeit öleli fel. A XIX. században elkészült összeírásban a
mai Somogy, Baranya, Fejér, Tolna és Zala megyék településeire találunk adatokat.
Ugyanakkor abban az értelemben is rendkívüli kuriózum a mû, hogy olyan, akkor
még élõ hagyományokat jegyzett fel, melyek még a török hódoltság idejébõl, sõt annál
régebbrõl származtak, és talán az idõ múlásával, a leírás hiányában elvesztek volna. Sok
esetben túlságosan is a török hódoltsághoz kötötte a helyi hagyomány a fennmaradt tárgyi
és szóbeli emlékeket, melyek nagy része azonban a középkorban vagy annál korábban keletkezett.
Mint említettük, a vállalkozás sikeréhez több tényezõ eredményes együttmûködésére
volt szükség. A Magyar Tudományos Akadémia támogató állásfoglalása után a Helytartótanács
hivatalosan is pártfogásába vette a helynévgyûjtés ügyét. A Helytartótanács szólította
fel a megyéket az összeírás elvégeztetésére, a megyék pedig a járási szolgabírák útján
küldették szét a nyomtatványokat az egyes helységekhez. A kérdõív két részbõl állt: kérdõpontokból
és egy utasításból. Ezek teljes szövege a következõ:
Az adatgyûjtés a következõ kérdõpontokra terjed ki:
1. A megyének, kerületnek, járásnak, széknek neve, hová a helység tartozik. A terület
ezen politikai felosztásán kívül némelykor vidék, környék, táj is bír külön elnevezéssel,
vagy több falvak csoportozata közös név alatt ismertetik. Ahol ilyesmi elõfordul, az összeírásban
figyelembe veendõ, és ha lehet, magyarázandó.
2. A községnek, városnak hányféle neve él most; melyik neve bír csak helybeli elterjedéssel,
melyik ismeretes országszerte. – Sajátos jelenség, hogy a magyar és román falvak
a körülfekvõ szász falvak által Erdélyben német elnevezést nyernek, mely elnevezésrõl az
illetõ magyar és román falvak lakosainak sejtelmük sincs, és mely név különben is csak kis
elterjedéssel bír. Viszont sok szász és román falu magyar névvel is bír, mirõl az illetõ szász
és román falvaknak tudomásuk nincs. Ily viszonyok az ország minden részeiben foroghatnak
fenn, hol többajkú a lakosság, azért felemlítendõk.
3. Volt-e hajdan a községnek más elnevezése? Vagy tán csak különféleképp íratott a
mostani helynév?
4. A község mikor említtetik legkorábban?
5. Honnan népesíttetett?
6. Mit lehet tudni köztudomásból, hagyományból, írott vagy nyomtatott emlékekbõl a
név eredetérõl, értelmérõl mindegyik nyelvû helynévre nézve?
7. A község határában elõforduló többi topographiai nevek, például: mezõ, dûlõ, szántó,
forduló, legelõ, kaszáló, puszta, sivatag, liget, berek, erdõ, rengeteg, zug, határ, tanya, csárda,
major, szállás, kert, szõlõs, árok, rom, irtvány, tisztás, hát, halom, domb, csúcs, orom,
magaslat, fennsík, hegy, hegygerinc, hegylánc, szikla, bérc, bánya, barlang, örvény, szoros,
zuhatag, forrás, kút, ér, tó, folyó, patak (megkülönböztetvén minden nevet, melyet ilyen fõés
mellékpatak eredetétõl egészen kifolyásáig más folyóba nyert), mocsár, posvány, láp,
183