Puskás Béla - Szentgáloskér

A család címere: kék pajzsban arany faágon álló, csõrében arany gyûrût tartó fehér
színû, jobbra fordult galamb, melyet a jobb oldalon ezüst félhold, bal oldalon hétágú arany
csillag kísér. A rostélyos sisakon lévõ koronán páncélos, könyöklõ jobb kar török fejet levágó,
kivont szablyát tart. A takaró jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Mivel nem adományozott,
hanem felvett címerrõl van szó, lényeges alkotórészei tekintetében változó volt.
Svastics István fõszolgabíró (19. század elsõ fele) pecsétjein például a címerállat Noé galambjává
lett, mely bárkából repül ki.
182
Fontes Comitatus Simighiensis 1.
Pesty Frigyes
SOMOGY VÁRMEGYE HELYNÉVTÁRA
A szöveget gondozta és a bevezetõt írta:
GÕZSY ZOLTÁN – POLGÁR TAMÁS
Somogy Megyei Levéltár
Kaposvár, 2001
BEVEZETÉS
Pesty Frigyes országos Helynévtárából az egykori Somogy vármegye településeinek
leírását tartja kezében az olvasó. Ebben a XIX. századi somogyi helységek földrajzi elnevezései,
valamint a történetükre vonatkozó adatok találhatók.
Pesty 1860-ban kezdett hozzá tudományos vállalkozásához. Munkáját minden tekintetben
nevezhetjük hiánypótlásnak, hiszen a földrajzi nevek ilyen mélységû és ugyanakkor
országos szintû feldolgozása nem történt meg ezelõtt. Hasonló törekvések korábban is születtek,
de vagy a kezdeményezõknek, vagy a megcélzott településeknek és azok tisztikarának
hibájából nem valósultak meg.
Ebben az esetben azonban mindkét fél „megfelelt” a feladat nagyságának. Pesty Frigyes
személyében egy rendkívüli szervezõ vállalta a munka irányítását. 1863. február 2-án
kelt levelében mutatta be a Helytartótanácsnak a földrajzi nevek összegyûjtésére irányuló
tervét. A kinyomtatott kérdõívek szétküldése után a helyi bírók, jegyzõk, plébánosok végezték
el a gyûjtéseket 1864-ben. Hozzáállásuk, szorgalmuk, munkájuk igen változatos
képet nyújt. Voltak, akik a legkisebb földrajzi egységrõl is a legrészletesebb beszámolót
igyekezték nyújtani, buzgón hozzájárulva ezzel a „nagy mû” sikeréhez (Jádnál olvashatjuk:
„Alól irt a’ helynevek gyûjtése eránti vonszulomból egy adatot kiván fel említeni”); voltak
olyanok, akiknek leírásából kiviláglik a lokálpatriotizmus, a saját települése iránt érzett
büszkeség, szeretet; voltak olyanok, akik bár csak csekély információkkal tudtak szolgálni,
sajnálatukat fejezték ki emiatt (Nemesvidnél: „mind ezekre történeti jelentõséget ki búvárkodni
nem lehetett”, Visontánál: „eléggé fürkésztem ezen tó neve okát, de hasztalan!”); és
voltak, akik szinte semmivel sem egészítették ki a kérdõpontokat, azokra nem adtak választ
(Várda).
Azt állapíthatjuk meg, hogy ha nem is minden esetben volt eredményes a gyûjtés,