Puskás Béla - Szentgáloskér

tum olvasása arról is meggyõzhet bennünket, hogy a szegény parasztokhoz és a sommásokhoz
nem volt irgalmasabb a felvilágosult, a kulturált polgár bankja sem.
„Alulírott Ecseny és Szentgáloskér községi lakosok azzal az alázatos kéréssel járulunk
Nagyméltóságú Miniszter Úr elé, hogy a két község határán elhúzódó lapapusztai
bérletet ezen két község törpebirtokosainak kisbérletbe juttatni kegyeskednék. Alázatos
kérésünket az alábbiakkal vagyunk bátrak megindokolni: Lapapuszta Herceg Esterházy
tulajdonát képezi, de már igen régi idõ óta a Mezõgazdasági Ipar Részvénytársaság bérletében
van, míg ezen két község egyre szaporodó lakossága csak igen nehezen tudja a
megélhetés feltételeit is megszerezni. A részes aratás igen súlyos feltételek mellett kapható,
napszám pedig egyáltalán nincsen. A községben napról napra szaporodik a törpebirtokosok
és földnélküliek száma. Köztudomású, hogy a két község lakossága a földet szereti,
azt jól megmunkálja, a bérlet pontos megfizetéséért pedig egyetemlegesen felelõsséget
vállal.”
Forrás: OL FM. 1930. 29. 35919.
Kanyar József
HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL
Történelmi olvasókönyv
Kaposvár, 1989
293.
1931
Nyomortanyák a somogyi falvakban
Döbbenetes jelentést írt a Nemzetnevelés egyik 1931. évi számában a kaposfüredi
tanító (Németh József) faluja elmaradottságáról és szegénységérõl:
„Sok helyütt a külvárosok úgynevezett alvilágának nyomortanyáit megszégyenítõ állapotok
fogadtak. Kalitkányi szobában összezsúfolva a család, a rokonság, sõt még a háziállatok
is. A tenyérnyi ablakok sohasem voltak kinyitva. A kályha vagy tûzhely lapján a
disznók krumplija gõzölög, pipával és minden arra alkalmas eszközzel rontják azt a levegõt
is, ami ajtónyitáskor beszökik. Ebben a dohos odúban alszik sok helyen 8-10 lélek – sokszor
négyen egy ágyban –, a kifejezhetetlen színû és szagú ágynemû között. Ha van is két
szoba, a másik extra, használatlanul áll, ahová csak vasárnaponként az ünneplõ ruhájáért
megy be a ház asszonya. A sarokban egy összeesett, üveges szemû, zilált hajú árnyék fekszik,
egy tuberkulotikus rém. Körötte a ráérõ szomszédasszonyok kuruzsolnak. A szoba
földjén nyálban és önpiszkában, egy fõtt krumplit majszolva a család legfrissebb hajtása, a
kis csecsemõ mászkál. Az asztalon egy tejüveggé homályosult krigli, a család közös ivóedénye...”
Forrás: Nemzetnevelés, 1931. Idézi: Incze Miklós – Petõcz Pál: A dolgozó parasztság
helyzete az ellenforradalmi rendszerben. Bp., 1954. p. 78.
175