Puskás Béla - Szentgáloskér

Kanyar József
HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL
Történelmi olvasókönyv
Kaposvár, 1989
208.
1901
„...vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú viszonyok közé jutottak,
miként az elszegényedés s így a pusztulás legvégsõ fokán állanak...”
A megye közigazgatási bizottsága Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér községek kisgazda-társadalmának
eladósodására vizsgálóbizottságot rendelt ki. A vizsgálat felhívta a
fõszolgabírák figyelmét a falusi korcsmárosok rejtett uzsoraakcióira és az italmérési engedélyek
kiadásának korlátozására. A kérdés hátterében mutassunk rá a polgárosodni akaró
parasztság megfelelõ hitelének a hiányára is, amelynek következtében ahhoz fordult hitelért,
akihez tudott. E problémakör képezte egyik gyökerét a Nagyatádi Szabó-féle kisgazdapárti
mozgalomnak is.
Íme, Somogy Vármegye Közigazgatási Bizottságának Kaposvárott, 1901. máj. 8-án
tartott ülésének valamennyi fõszolgabíróhoz megküldött határozata:
„1334/kgb. 1901. sz. Valamennyi t. fõszolgabíró úrnak! Tudomásunkra hozatott, hogy
vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú viszonyok közé jutottak, miként az
elszegényedés s így a pusztulás legvégsõ fokán állanak; ebbõl kifolyólag kiküldtünk egy
bizottságot, hogy a különösen elszegényedett Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér község
viszonyait vizsgálat tárgyává tegye. Ezen bizottság jelentését megtette, s abból sajnálattal
kellett tapasztalnunk, hogy azokban a lakosság anyagi tönkrejutásának egyik legfõbb oka a
régibb idõben dívott uzsoráskodásban keresendõ. Igaz, hogy ma már az uzsoráskodás büntethetõ
alakban nem nyilatkozik meg, azonban félõ, hogy a leplezett formában még ma is
ûzetik, ennélfogva felhívjuk a t. fõszolgabíró urakat, hogy járásukbeli községeiknek vagyoni
viszonyait mindenkor a legéberebb figyelemmel kísérjék, és ha olyféle üzelmek nyomára
jönnek, melyek az úrbéri birtokosok anyagi jólétére veszélyesekké válhatnának, jelentésüket
ezen bizottsághoz azonnal megtenni ne késsenek. Különösen pedig igyekezzenek annak
kipuhatolására, mely községekben van szokásban a korcsmai hitelnek váltó alakba burkolása.
Ugyanis köztudomású, hogy egyes községekben a korcsmárosok a korcsmai hitelrõl
szóló 1883. évi 223. számú vármegyei szabályrendeletet olyképp játsszák ki, hogy az abban
megengedett és perelhetõ 4 korona követelésüket meghaladó összegrõl váltót vesznek, és
így azt el nem veszíthetvén, ily módon viszik a lakosságot könnyelmû költekezésre és végül
vagyoni romlásra, és így megy át egyes községekben az úrbéri birtokok bizonyos része, de
mindenesetre nagy hányada a korcsmáros birtokába. Habár a korcsmárosok ezen eljárása
leplezett voltánál fogva meg nem torolható, nem képezhet törvénybe ütközõ cselekményt,
ámde eredménye oly szomorú, miként minden módot meg kell ragadni, mely akadályt gördíthet
a köznép vagyoni tönkretétele elé; és miután ezen egyedüli módot abban véljük megtalálni,
ha az italmérési engedélyek kevesebb számban adatnak ki, ennélfogva felhívjuk t.
fõszolgabíró urakat, hogy ezen engedélyek véleményezése körül igen szigorúan járjanak el,
és azon igyekezzenek, hogy a korcsmák száma lehetõleg apasztassék.”
173