Puskás Béla - Szentgáloskér

szágból, Olaszországból és Csehországból jöttek hazánkba. A fejedelmi nemzetségen belül
tehát Koppány volt a régi rend és a hagyományos szokások képviselõjeként István király
legerõsebb ellenzéke, aki nemcsak a pogány szokásokhoz és vallásokhoz, hanem a hatalomhoz
és a függetlenséghez is büszkén ragaszkodva, a királyi udvarban egyre nagyobb
befolyásra szert tevõ idegenekkel szemben a király megöletésével az egész birodalmat hatalma
alá akarta vonni.
A somogysági erdõk, mocsarak és bozótok jó védelmet nyújtottak csapatai számára.
Amikor seregei a Balatont megkerülve a bakonyi és a veszprémi uradalmakban pusztították
István hadait, amelynek katonái a pannonhalmi bencés monostor névadójának: Szent Mártonnak
a nevével indultak harcba, akkor a hazánkba bejött idegen lovagok közül a lázadó
somogysági herceget Wasurburci Vezelin (Vecelin) Veszprémben megölte. Szétnegyedelt
holttestét intõ jelként küldte szét István az országba a pogány és csak külszínbõl megkeresztelt
renitens lázadók megfélemlítésére, s Somogy vára István kezébe került. Az államalapítás
mûve csak a pogánylázadások legyõzésével válhatott teljessé és befejezetté. Így
alakult ki a feudális osztályuralmat biztosító apparátus: a feudális magyar állam.
Kanyar József
HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL
Történelmi olvasókönyv
Kaposvár, 1989
10.
1061
A zselicszentjakabi monostor alapítólevele
Már a XI. század közepén jelentõs esemény zajlott le megyénk területén. A Koppány
nemzetségi birtokok kisajátítása után a Gyõr nemzetség õse: Atha vagy Ottó somogyi ispán
Kaposvártól keletre monostort alapított a Zselicben, amelynek 1068-ban történt felszentelésén
– jelentõsége egyre növekedvén – már Salamon király és Géza herceg is megjelent.
A somogyi ispán monostor alapítására vonatkozó oklevelét történészeink mindig valósnak
és helytállónak ismerték el, ha a felszentelés idõpontjáról vitatkoztak is, hiszen arról
a Képes Krónika is megemlékezett:
A zselicszentjakabi bencés monostor alapításáról szóló pecsételetlen oklevél jelentõs
forrása a korai magyar feudalizmus történetének. Eredeti szövegét Györffy György szabályzata
szerint és közremûködésével Kumorovitz L. Bernát adta közre a Tanulmányok
Budapest múltjából XVI. (Bp. 1964) kötetében...
A jelentõs oklevél Kenéz Gyõzõ fordításában így hangzik: „Én Ottho, Gewr fia, a
Gewr nemzetségbõl, Somogy vármegye ispánja, mivelhogy Isten félelme és a mi uralkodónk
jóakarata nyomán gazdag vagyok és bõvelkedem mindenféle vagyonban, s minthogy
folytonos elmélkedésem lelkem üdvéért erre indított, tanácsot kértem a lelkiatyáktól, hogy
mi módon üdvözülhetnék. Megkapván pedig a bölcsek tanácsát, hallják meg az összes keresztények
mindazt, amit sok napon át határoztam el lelkemben, azt ti., hogy hogyan kezdettem
meg és hogyan valósítottam meg e mûvemet Krisztus dicséretére és dicsõségére,
169