Puskás Béla - Szentgáloskér

39-ben épült a mai barokk tp. Mj. 10×5 m. Mernye leányegyháza volt. 1945-ben önállósult.
Szerény lelkészlakás épült 1949-ben. Tit.: Szent Imre. Búcsú: nov. 5. Szi: febr. 6. Rn: máj.
23. Akv: 1951-tõl. Hsz: 820 (855).
Filiák: a) Kossuth-telep – 3 km. – Búcsú: aug. 20. Misézõhely 4×7,4 m. Hsz: 26.
b) Pusztasomodor – 4,6 km. – Templom román, 13×6,5 m. Tit.: Szent Tivadar. Búcsú:
nov. 9. Rn: nov. 23.
152
Király Lajos
SOMOGY MEGYE FÖLDRAJZI NEVEINEK
HELYTÖRTÉNETI TANULSÁGAI
Somogy megye múltjából
Levéltári évkönyv
8.
Somogy Megyei Levéltár
Kaposvár, 1977
Ipartörténeti emlékek
A névgyûjtemény helytörténeti felhasználásának módszerei
Magyarország földrajzi neveinek gyûjtése és közzététele a nyelvtudomány szakembereinek
irányításával folyik. Természetes tehát, hogy a megjelentetett névgyûjtemények
elsõsorban a nyelvészet, szorosabban véve a névtudomány szempontjait követik, a nyelvészeti
tudományok számára adnak közre értékes anyagot. Mivel azonban a helynevek a hely
történetének is becses emlékei, a helytörténeti kutatás is egyre gyakrabban fordul adatokért
a névgyûjteményekhez. Vannak olyan történeti stúdiumok, amelyek esetében rendkívül jelentõs
a helynévanyag vallomása; azt hiszem, elég itt Gyõrffy György nevére és a honfoglalás
kor településtörténetének kutatására utalnom. Gyakran nyúlnak a földrajzi nevekhez a
néprajz szakemberei, már eddig is több jeles tanulmány született az irtásgazdálkodás, a
legeltetõ állattartás vagy a földmûvelés történetének tárgykörébõl. 1974-ben jelent meg
Somogy megye földrajzi neveinek igen gazdag gyûjteménye. A kötet helytörténeti tanulságait
eddig két tanulmány méltatta: Király Lajos az Árpád-kor legjelentõsebb helynévtípusait
mutatta be, Vörös Károly pedig a helynevekben szemlélhetõ újkori történeti emlékekrõl
írt. A földrajzi nevek gyûjteményének nagyobb arányú felhasználását az akadályozta, hogy
még nem alakultak ki a gyûjtemények helytörténeti feltárásának módszerei, s az a tény,
hogy a nyelvészetben járatlan kutató nehezen igazodik el a névtani szempontú, nyelvjárási
hangjelölésû adattárban.
A járások, megyék közreadott helynévgyûjteményei nem helyettesítik a helytörténeti
lexikont, a névmagyarázatokban nem a közzétevõk véleménye fogalmazódik meg, hanem a
paraszti adatközlõk vallomása. Ezek értékelésekor a néprajzosok módszerét kell követnünk:
a névhez gyakran kapcsolódhatnak hiteles, tárgyi magyarázatok, pl. amikor egy Árpád-kori
település helyére, templomára emlékeztetnek, de nagyon gyakran elõfordul, hogy a nép