Puskás Béla - Szentgáloskér

134
SOMOGY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI ÉS EGYÉB LAKOTT
HELYEI HIVATALOS NEVEINEK JEGYZÉKE
Budapest, 1909
A járás és község neve Az 1898. évi IV. t.cz.
(az 1900. évi 2. §-a alapján A községhez tartozó azon puszták, telepek, majorok és
Helységnévtár szerint) megállapított név egyéb lakotthelyek megnevezése, amelyek
jelentékenységüknél fogva e
néven az országos községi nyilvántartatnak és a
törzskönyvbe felvétettek Helységnévtárba felvétetnek
30. Szent-Gáloskér Szentgáloskér Lapapuszta Dióspuszta
Ráczörs
Magyarország vármegyéi és városai
Csánki Dezsõ
SOMOGY VÁRMEGYE
Országos Monografia Társaság
Budapest, [1914]
Szentgáloskér. Az igali járásban fekvõ magyar kisközség. Házainak száma 137, lakosaié
1290, akik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Mernye.
1321-ben Keer alakban fordul elõ, s ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi családé. Elõfordul az
1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1400-ban Gwnyaker, Gwnyafyaker alakban fordul
elõ. 1421-ben az Atádi Kéri család volt itt birtokos, és 1462-ben a Kéri és a Kéri Kandal
családok, de ekkor már Pusztakér a neve. 1469-ben a nyúl-szigeti apácák azt a részét, amely
Szenyesi Tamásnál volt zálogban, zálogul magukhoz váltják. 1481-ben Kéri Mátyás, testvéreivel
szemben, igényt tart a birtok egy részéhez. 1486-ban Atádi Kéri Gergely itteni
birtokrészeit a nyúl-szigeti apácák bírták zálogban. 1487-ben a Berei családnak voltak itt
részei. Az 1536. évi adólajstromban Kery aliter Pusztakér alakban fordul elõ, s az 1582–83.
évi adólajstromban is, s ekkor még egy portát írtak benne össze, mely a lövöldi karthauziaké
volt. A XVI. század végén elpusztult. 1767-ben a Vranovics család, 1776-ban Vajda
Zsigmond és Svastics Antal voltak az urai, a XIX. század elsõ felében pedig a Bogyay, a
Bocsári Svastics, a Kacskovics, a Nedeczei Nedeczky, a Matkovics család és a herceg Esterházy-féle
hitbizomány. Jelenleg a herceg Esterházy-féle hitbizomány, Svastics Aladár örökösei
és Kacskovics Zoltán a legnagyobb birtokosai. A községhez tartozik: Lapapuszta,
mely a középkorban falu volt. A Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának õsi birtoka,
melyet az 1283. évi osztály alkalmával I. Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót nyertek. 1337ben
a Rátót nembeli Olivér mester faluja. 1358-ban a zselicszentjakabi bencés apátság birtoka.
1412–1437-ben Dióslápa vagy Lápa alakban fordul elõ, s ekkor a rátóti prépostságé
volt. 1726 óta puszta, s a herceg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. – Rácörspuszta
1229-ben Örs alakban fordul elõ a székesfehérvári káptalan birtokai között. – Dióspuszta
1856-ban Bogyay Sándoré volt.