Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
83-ban az adóösszeírás pedig már csak egy adózó portáról számol be, melyet a lövöldi<br />
karthauziak birtokoltak. <strong>Szentgáloskér</strong> a 16. század végére pusztult el. 25<br />
Talán elsõ látásra meglepõnek tûnik a települést érintõ viszálykodások nagy száma,<br />
azonban ez az elõkerült forrásainkból következik, hiszen javarészt periratok, tulajdonlással<br />
kapcsolatos oklevelek maradtak fenn (lásd: a somogyi konvent anyaga), így a köztes, békésebb<br />
periódusokról nem vagy csak ritkán értesülünk. A hatalmaskodások és pusztítások<br />
közötti idõszakban azonban a falu élte a jobbágyfalvak mindennapi életét. A jobbágytelkekre<br />
osztott település lakói leginkább mezõgazdasággal foglalkoztak, bár a középkor vége<br />
felé már egy vékony iparosréteg (kovács, szabó stb.) kialakulásával faluhelyen is számolhatunk.<br />
Az adóalapot a telek jelentette, amely belsõségbõl és szántóból állt. A belsõ telekrészen<br />
épült fel a jobbágyporta a gazdasági épületekkel, csûrrel, ólakkal, a telek folytatásában<br />
pedig a kerttel, s a 12–13. századra kialakult az utcaszerkezet. Az erdõk, legelõk és tavak<br />
közös használatban maradtak. A telekhasználatért a jobbágyok járadékfizetési kötelezettséggel<br />
tartoztak.<br />
Az Árpád-korra a félig földbe mélyített házak voltak jellemzõek, melyek felmenõ<br />
falait cölöpökkel erõsített patics (égetett agyag) alkotta. Az erdõvel borított vidékeken már<br />
ekkor a földfelszínen álló cölöp/gerendaházakat építettek. A tetõt ágasfával alátámasztott<br />
szelemen tartotta, általában szalma vagy nád fedte. A gyakran osztatlan helyiség egyik sarkában<br />
a ház falából kilógatott kemence állt, amely a sütés mellett a meleget is biztosította.<br />
Emellett nagy számban találunk Árpád-kori településeinken külsõ kemencéket, melyeket<br />
kenyérsütésre használtak. A középkor késõbbi szakaszában megjelentek a mai értelemben<br />
vett, szobákra/kamrákra osztott házak, ahol a szabad kéménnyel rendelkezõ füstöskonyha<br />
már különvált a lakószobától. Ekkor a fûtést már szenes kályhákkal oldották meg.<br />
A falu templomáról – sok más somogyi faluhoz hasonlóan – az 1332–37 közötti pápai<br />
tizedjegyzék nyújtja az elsõ információt. A keresztes hadjárat céljaira szolgáló pápai tizedet<br />
Magyarországon 1275 után kezdték gyûjteni. 1317–30 között az üresedésben lévõ egyházi<br />
stallumok jövedelmét szedték, majd 1331-ben rendeletet hoztak a hat éven keresztül történõ<br />
gyûjtésre, ami számos zökkenõvel, több-kevesebb sikerrel zajlott, az egyháztörténészek<br />
számára azonban megkerülhetetlen forrásanyagot biztosít. 26 Az 1332–37 közötti jegyzék<br />
mindazonáltal hiányos, mivel a 6 ezüst márka éves jövedelemmel nem rendelkezõ plébániáktól<br />
nem szedtek tizedet.<br />
A somogyi fõesperesség alá tartozó tizedfizetõ plébániák sorában találjuk <strong>Szentgáloskér</strong>t<br />
is – 1335-ben papja, Pál 30 kis dénár tizedet fizetett, amivel megyei viszonylatban<br />
inkább a szegényebb plébániák közé tartozott. 27 1426-ban Kér plébánosát Péternek hívták. 28<br />
1724–43 között épült, Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt temploma Mernye filiája<br />
volt, de ekkor még látszottak középkori templomának maradványai, feltehetõen a régi temetõ<br />
területén. 29<br />
A mai határba beleolvadt falvak közül Lápa/Dióslapa a középkorban <strong>Szentgáloskér</strong>tõl<br />
északra helyezkedett el. A település neve földrajzi gyökerû, lápos, mocsaras területre utal.<br />
Az 1055. évi Tihanyi alapítólevélben már találkozunk egy hasonnevû településsel, amelybõl<br />
több is létezett a megyében, ám a felsorolásban szereplõ falvak (Bár, Töttös, Igal) alapján<br />
valószínûsíthetõ az azonosítás. 30 A 13. században a Rátót nemzetség ún. nádori ágának<br />
birtokában találjuk, amelyet Lápai család néven is ismerünk. Az 1283-as osztás során Loránd<br />
nádor fiai, Mátyás és Rátót nyerték el, 31 1337-ben pedig Olivér mester birtokolta. 32<br />
1358-ban a zselicszentjakabi bencés apátság, majd 1412–1437 között a rátóti prépostság<br />
tulajdonában volt, amikor Dióslápa alakban is elõfordult. 33 Bár templomáról a középkor<br />
folyamán nem esik említés, középkori egyházának maradványait a Vilonyai-legelõn (disznó-<br />
12
Change language