Puskás Béla - Szentgáloskér

Puskás Béla 

SZENTGÁLOSKÉR 

Községtörténeti tanulmányok 

Szerkesztette 


1. 

számú példány 

Szentgáloskér Önkormányzat 

tulajdona 

Kaposvár, 2006 

3

4 

A könyv kiadója és szerkesztõje köszönetet mond mindazoknak, akik hozzájárultak 

ahhoz, hogy Szentgáloskér község története ebben a formában megjelenjen: 

Dr. Bálint Ildikó, Csima Ferencné, Egerszegi Ferenc, Horváth Jánosné, 

Szecsõdi Árpádné, Vargáné Esküdt Aranka, Varga Imréné, Varga Károly, 

özv. Vonyó Józsefné 

A könyv kiadását támogatta: 

Agrária Zrt., Pásztohy András 

Fotó: 

Puskás Béla, Szabó Péter 

Archiv képek: lakossági gyûjtésbõl 

A korrektúrát Nagy Zoltán végezte 

Felelõs kiadó: 

Egerszegi Ferenc 

ISBN: 

Készült: Pethõ Nyomda, Kaposvár

Tisztelt olvasók, 

Kedves Szentgáloskériek! 

Több évtizedes álom teljesül akkor, amikor kezünkbe vehetjük 

a szeretett községünk, Szentgáloskér történetét tartalmazó monográfiát. 

Elõdöm, dr. Hild József egykori polgármester idõt és energiát 

nem kímélve gyûjtötte községünk múltjának emlékeit. Terve, 

elképzelése sajnos nem valósulhatott meg. Most jelentõs 

helyi összefogással, az önkormányzat anyagi támogatásával 

készülhetett el ez a könyv. Meggyõzõdéssel vallom, hogy valamennyiünknek 

szükségünk van egy olyan kiadványra, amely erõsíti bennünk a községünkhöz, 

szülõfalunkhoz való kötõdést, ragaszkodást. 

Jelenleg a legnagyobb gondot a munkanélküliség jelenti Szentgáloskéren, amely az itt 

élõ családok jelentõs részét érinti. Ma a legtöbb munkavállalót az Agrária Rt. foglalkoztatja. 

Az önkormányzat rendszeresen támogatja a rászoruló családokat, ahol a jövedelem ezt 

indokolttá teszi, s a község fejlesztése során a település lakosságmegtartó szerepét próbálja 

erõsíteni. Mûvelõdési házat és könyvtárt mûködtet. A község gyerekei a szomszédos Mernye 

községbe járnak iskolába. 

Hogy kulturális intézményeink megfelelõen tudjanak mûködni, és feladatukat el tudják 

látni, azoknak jó állapotban kell lenniük, és megfelelõ felszereléssel kell rendelkezniük. 

A sportolást kedvelõk a helyi futballcsapatban sportolhatnak, és a szurkolótábor lelkes biztatással 

segíti az elõrejutást. Lapapusztán közel nyolcvan ember él. Egy külföldi vállalkozó 

lovascentrumot épített, ahol az érdeklõdõk a westernlovaglásnak hódolhatnak, és megcsodálhatják 

a díjnyertes lovakat. Az immár több éve hagyományos falunapon az egész lakosságot 

megmozgató programokat, vetélkedõket szervezünk; a közös fõzés és mulatság jó 

alkalom a lakosságnak a kikapcsolódásra. Az õszi szüreti felvonulás alkalmával is mulatságra 

hívjuk az itt élõket. Ünnepélyes alkalmakkor szintén rendezvényeket szervezünk, mûsort 

állítunk össze. 

Az elmúlt években sikerült olyan beruházásokat, fejlesztéseket megvalósítani, melyekkel 

az itt élõk számára komfortosabbá és szebbé tettük a községet. Természetesen a jövõben 

még vannak céljaink, és azon munkálkodunk, hogy minél több fejlesztést hajthassunk végre 

a község rendezettebbé tétele érdekében. További terveink között szerepel, hogy az elvándorlás 

megszüntetése érdekében munkahelyteremtõ pályázatok felhasználásával a fiatalok 

számára is vonzóvá tegyük községünket. Már ma is letelepedésre szeretnénk ösztönözni 

fiataljainkat kedvezményes telkek biztosításával. Az internethálózat bõvítése, további építkezés, 

a szennyvízhálózat kiépítése szerepel a terveinkben. 

Lélekemelõ pillant, amikor kézbe véve, lapozgatva ezt a könyvet megismerhetjük mindazt, 

amit elõdeink tettek, ahogy éltek, alkottak. Köszönöm Puskás Béla helytörténet-kutatónak, 

hogy idõt, fáradságot nem kímélve, lelkes és lelkiismeretes munka eredményeként megajándékozta 

községünket ezzel a könyvvel. Köszönöm a munkáját minden helyi segítõnek, 

és Vargáné Esküdt Arankának is a gyûjtõmunkában való aktív, lelkes részvételt. 

Szentgáloskér, 2006. augusztus 19. 


polgármester 

5

6 

Bevezetés 

2004-ben keresett meg Durczi Ferenc azzal a kéréssel, hogy dr. 

Hild József kutatási anyagának felhasználásával írjam meg 

szülõfaluja, Szentgáloskér történetét. A felkérés és a feladat 

csábító volt. Az Egerszegi Ferenc polgármester úrral való beszélgetés 

során derült ki, hogy a korábbi kutatási anyagoknak 

csak töredéke áll rendelkezésre. Mindent újra kellett kutatni, 

tudva azt, hogy sok elveszett anyag nem pótolható. Azzal a feltétellel 

vállaltam, ha lesznek helyi segítõim a kutatómunkához. 

A munka során bontakozott ki elõttem is Szentgáloskér 

története. A község 26 km-re északra fekszik Kaposvártól, változatos, 

jellegzetesen somogyi lankákon, a Mernye–Ráksi összekötõ 

út mentén. Fõútvonalra csatlakozása Ráksinál, illetve Mernyénél lehetséges. Legközelebbi 

vasútvonala Mernyén és Somodorban van, amely a Kaposvár–Siófok vonalon helyezkedik 

el. Autóbuszjáratai nem a legkedvezõbbek: a legközelebbi város, Kaposvár csak átszállással 

közelíthetõ meg Mernye felõl. Írásos emlékek a faluról már 1321-bõl fennmaradtak, 

1421-ben a települést a Kéri család birtokolta. Szentgáloskér a 14. században elpusztult, 

majd a török uralom után, 1727-ben újjáépült. 

1773-ban már 230 lakost tartottak nyilván, ebben az idõben alapította meg a népiskolát 

a katolikus egyház. Ekkor már Szentgáloskérhez tartozott Lapapuszta, amely a középkorban 

önálló faluként szerepelt, és a század elejétõl 1962-ig népiskolát és általános iskolát 

is mûködtetett. A 20. század elején a falu lakossága több ezer hektár földet mûvelt. A földek 

több mint egyharmada az Esterházy hercegi hitbizományi birtokhoz tartozott. A háború 

után, 1950-51-ben Szentgáloskéri Állami Gazdaságként, majd 1960-ig a Kaposvári Cukorgyár 

Célgazdaságaként mûködött, ezt követõen a termelõszövetkezet vette mûvelésbe a területet. 

A település 1990-ben nyerte vissza 1970-ben elvesztett önállóságát. Jelenleg Somodorral 

alkot körjegyzõséget. 

A községben 235 lakóház áll, amelyek 667 embernek adnak otthont. Az ingatlanok 

90%-a vezetékes ivóvízzel van ellátva, a gázvezeték a lakások 65%-ában biztosítja a fûtéshez 

és fõzéshez szükséges energiát. A telefonhálózat kiépítésével a lakosság 70%-a veheti 

igénybe ezt a szolgáltatást. A községben a belterületi utak 80%-a szilárd burkolattal van 

ellátva, az önkormányzat a folyamatos karbantartás mellett a még hiányzó utcákban is 

fontosnak tartja a szilárd burkolattal történõ útépítést. A község lélekszáma az elmúlt három 

és fél évtizedben jelentõsen csökkent: az 1960-ban még 1073 lelket számláló falu lakóinak 

száma napjainkra 596 fõre apadt. 

A községben tett gyakori látogatásaim eredményeként nemcsak ismereteket, hanem 

barátokat is szereztem. Köszönöm mindazoknak a munkáját, aki hozzájárultak a könyv megírásához, 

elkészítéséhez. 

Puskás Béla

Szentgáloskér története a török korig 

Szentgáloskér mai határában több, a középkorban még önálló faluként létezõ település volt 

(Lapa, Örs, Szentgyörgy, Tátom), melyek korábbi létezésére az okleveles források mellett 

korunkban jó esetben a határ- és dûlõnevekbõl tudunk következtetni. A középkorra jellemzõ 

sûrû településhálózat a török pusztítás után már nem alakult újjá, a fennmaradó és újjátelepülõ 

községek pedig integrálták szerencsétlenebb sorsú társaikat. 

A település területe azonban már a korábbi korszakokban is lakott vidéknek számított. 

1885 tavaszán a községtõl keletre, az ún. Külsõ-Várdombi-dûlõben, Harsányi Pál telkén 

szántás közben bronzkincsleletet fedeztek fel. (E lelet további darabjait 1927-ben találták 

meg.) 1 Somogy megye egyik legnagyobb, közel száz darabból álló leletegyüttesét egy urnába 

rejtve ásták el a késõ bronzkorban, az idõsebb urnamezõs kultúra idõszakában. 2 A Kr. e. 

1200-1100 környékére keltezhetõ kultúra népe Közép-Európából származott, és a Duna– 

Dráva vidékét szállta meg, ahol településeket, temetõket létesítettek. Az õslakókkal való 

csatározások emlékét õrzik az ún. kurdi kincslelet köréhez tartozó sarlók, tokos balták, 

lándzsák, kardtöredékek és bronzedények. E tárgyak legtöbbjén látszik a használat, sokuk 

már sérült, összehajtogatott, láthatóan beolvasztásra, újraöntésre gyûjtötték egybe a leleteket. 

Az urnamezõs kultúra népeinek idején már kiteljesedett bronziparral és érckereskedelemmel 

kell számolnunk, fõleg az olyan érchiányos területen, mint Somogy megye. Az 

importérc felhasználásával a tárgyak helyben készültek, amire a telepeken elõkerült öntõformák, 

öntõkanalak is utalnak (lásd: Nagyberki-Szalacska). Ezek az öntõformák agyagból 

készültek, amelybe a megolvasztott nyersanyagot az öntõnyíláson át juttatták be, mielõtt a 

fém dermedésnek indult volna. 

Az urnamezõs kultúra nevét égetéses rítusú temetkezésérõl kapta. Népei az utolsó 

nagy bronzkori földmûvelõ kultúra képviselõi voltak, akik négyszögletes, favázas, a föld 

felszínére épített, nyeregtetõs házakban laktak, míg gazdasági épületeiket a földbe mélyítették. 

Törzsi központjaik 5–10 méter magas földsánccal övezett, több kilométer hosszú, 

dombtetõkre épített földvárakban voltak (például Velem-Szentvid), melyek a körülötte elterülõ 

vidéket uralták. Bizonyosnak látszik egy katonai réteg jelenléte a bronzkardok, hosszú 

pengéjû bronzlándzsák, sisakok, lábvértek, mellvértek és pajzsok által képviselt leletanyag 

alapján. 

A Várdombon egyébként a hagyomány szerint török vár állt, mivel szántáskor az eke 

sok téglát fordított ki egy bizonyos „horvát fazék” kíséretében. 3 A leletek alapján elképzelhetõ, 

hogy a várnak bronzkori elõzményei is voltak, amire számtalan példát találunk a megyében. 

Somogy megye a Koppány elleni küzdelmek után, 1000 táján alakult meg, és a pannonhalmi 

bencés apátság alapítólevelében már területi integritásként említik, amikor az 

újonnan alapított apátság a megye tizedeit kapja adományként. A megye eredetileg jóval 

nagyobb kiterjedésû volt, déli területei egészen a Száva folyóig nyúltak. A megye központja 

a kezdetektõl Somogyvár lett, és az egyházi fennhatóságot a tizedadomány ellenére a 

veszprémi püspökség gyakorolta felette somogyi és segesdi fõesperessége révén. A tatárjá- 

7

ás – eltekintve a Balaton-parti fõút (hadiút) mentén található településektõl – nem okozott 

nagyobb kárt, fennakadást a falvak fejlõdésében. 

A 14–15. század élõállat-exportjának fellendülése és a mezõgazdasági konjunktúra 

következtében Somogy megye az ország egyik legsûrûbben lakott régiójává vált. A fellendülés 

jeleit leginkább a Balaton déli partján, Somogyvár környékén, a Kapos völgyében és 

kisebb mértékben a Rinya mentén lehet nyomon követni, ahol erre az idõre sûrû településhálózat 

alakult ki. 

Szentgáloskér Kelet-Külsõ-Somogy területén fekszik, a Koppány-völggyel párhuzamosan 

húzódó aszimmetrikus dombhát déli, hosszan elnyúló, lankás lejtõin, mely lösszel 

fedett, jó termõképességû terület. A településen keresztülfolyik a Kapos felé tartó Lapaiárok. 

Szentgáloskér középkori és újkori története a honfoglalás korába nyúlik vissza. Már 

elnevezése is arra utal, hogy a település a honfoglalás korában is létezett. Somogy megye 

északkeleti részét a honfoglalás után a Bulcsú törzshöz tartozó népek szállták meg, ettõl 

délebbre pedig a Bõ nemzetségbeliek birtokoltak nagyobb területeket. A megye döntõen 

mégis a fejedelmi törzs szállásterületének számított. 

A szállásterület népessége azonban korántsem volt egységes, kisebb csoportokban 

más törzsbeliek is betelepültek, illetve tudatosan is telepítették õket, nemegyszer katonai 

szolgálatra. E helyneveket a környék lakossága megkülönböztetõ szándékkal adta; egy törzsi 

töredék jelenlétét bizonyítják a döntõen más törzsbéliek között. 4 Szentgáloskér is hasonló 

módon jöhetett létre, amit nyugati szomszédja, Örs (Rácörs) neve is alátámaszt. Bár az 

„Örs” nem törzsnévi eredetû, 

hasonló használata 

úgyszintén egy katonai 

segédnép jelenlétére utal. 

A mai Somogy megye területén 

egyébként több 

hasonnevû település létezett 

a középkorban, elég 

csak a ma is létezõ Varjaskérre 

vagy Vörsre/Örsre 

utalnunk. 

A település nevének 

utótagja (Kér) tehát törzsnévi 

eredetû, puszta névadással 

keletkezett, legkorábban 

a Dunántúl elfoglalásakor, 

900 után. 

Valószínûbb azonban, 

hogy a Géza által Koppány 

ellen kialakított katonai 

településláncolat részét 

alkotta, mivel Alsóörs 

és Úrhida között egymástól 

5 km-re találunk 

törzsnévi eredetû falvakat. 

A Koppány-ellenes Somogy megye és környéke a Koppány-lázadás elõtt és után 

8

küzdelmek során tudatosan egy katonai gyûrût alakítottak ki Somogyvár körül, mintegy 

bekerítve Koppány székhelyét. 

A település 10–11. századi történetét a szentgáloskér-lapapusztai út építése során elõkerült, 

emberi csontokkal, lókoponyákkal, harci eszközökkel fémjelzett, feltehetõen honfoglalás 

kori temetõ is alátámasztani látszik. 5 

A településnév elõtagjaként szereplõ, a falu plébániatemplomának védõszentjére – 

Szent Gálra – utaló elnevezés ugyancsak a falu korai keletkezését támasztja alá. A Magyarországon 

csak ritkán említett ír származású szent a 6–7. század fordulóján élt, és Szent 

Kolumbán tanítványa volt. Misszionáriusként a Boden-tó partján mûködött, és legendája 

szerint a késõbbi Sankt Gallen-i kolostor helyén egy medve segítségével kis kápolnát emelt. 6 

A Sankt Gallen-i kolostor a középkor folyamán a legfontosabb bencés apátságok egyikévé 

nõtte ki magát. A kolostor történetét a középkorban elterjedt annaleseken (évkönyveken) 

túl a 9. században Ratpertus, majd a 11. században Ekkehard apát írta meg; az utóbbi a 

kolostor 891–971 közötti idõszakát dolgozta fel. Mûvében a magyarok 926. évi támadásáról 

is hírt adott, mikor az apátságban csak egy félkegyelmû barát, Heribald maradt, és a 

többiek egy sebtében felépített erõdítménybe menekültek. „A kolostor udvarát tisztek (ti. 

magyarok) veszik birtokba, és bõségesen lakomáznak. Heribald velük együtt úgy belakott, 

hogy mint utóbb maga mondotta: soha jobban. S minthogy azok, szokásuk szerint, székek 

nélkül a zöld fûre ültek étkezéshez, Heribald magának és egy foglyul esett klerikusnak 

székeket hozott. Azok pedig, miután az áldozati barmok lapockáit és a többi részeit félig 

nyersen, kések nélkül, csupán fogaikkal marcangolva lerágták, a lerágott csontokat tréfából 

egymáshoz hajigálták. Bort, amelyet tele csöbrökben a középre helyeztek, annyit ivott mindenki, 

különbség nélkül, amennyi jólesett. Miután pedig a bortól nekihevültek, mindnyájan 

elkezdtek rettenetesen kiáltozni isteneikhez, a klerikust pedig és a bolondjukat arra 

kényszerítették, hogy ugyanezt tegyék.” 7 

A magyarok és az apátság kapcsolata szelídebb formában ugyan, de késõbb is fennállt. 

972-ben a quedlinburgi gyûlésen Géza fejedelem követei térítõpapokért folyamodtak 

Nagy Ottó császárhoz, aki a mainzi érsekkel Brúnó/Prunwald Sankt Gallen-i szerzetest 

szenteltette fel a magyarok püspökévé. A korabeli források alapján Brúnó Géza fejedelmet 

is megkeresztelte. Piligrim passaui püspök leveleibõl kitûnik, hogy ekkor a nemesebb magyarok 

közül ötezret kereszteltek meg, a fogolyként Magyarországra hurcolt keresztények 

pedig tömegesen vitték gyermekeiket keresztvíz alá. Megkezdõdtek az elsõ kápolnaépítések 

is. Mivel a térítés a fejedelmi család udvarhelyein indult meg, e korai kápolnák is ott 

épülhettek fel. Ezt látszik alátámasztani a Szent Gál helynevek elõfordulása is (Kalocsa, 

Szekszárd, Veszprém közelében), míg Nyugat-Baranyában a két Szentgál a Siklós melletti 

Koppány közelében fordul elõ. A somogyi Orci és a nógrádi Veselény melletti Szentgál 

települések az Orci és Vecellin sváb lovagoknak juttatott udvari szálláshelyeknél álltak. A 

Szent Gál patrocínium azt is feltételezi, hogy ezen templomokban – a középkori szokásokhoz 

híven – a szent ereklyéjének egy-egy darabkáját õrizték, melyet feltehetõen a Sankt 

Gallen-i apátságból hozhattak Magyarországra. Koraisága mellett szól az az érv is, hogy a 

középkor késõbbi idõszakában az apátság és Magyarország kapcsolata nem mutatható ki. 

Brúnó térítésének egyébként már korán, 974-ben vége szakadt, a bajor herceg és a 

császár közti viszályban a magyar nagyfejedelem által tanúsított magatartás és a passaui 

püspök törekvései miatt. 

A fenti adatok alapján talán meglepõ, hogy a falu neve elsõ ízben a 14. század elején 

fordul csak elõ Kér alakban; ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi család birtokolta, akikrõl a 

késõbbiekben Gunyakér/Gunyafikér néven is említést tettek. 8 Bár a Máréi család nem 

9

endelkezett somogyi gyökerekkel, hiszen birtokközpontjuk, Máré vára is Baranya megyében 

található, mégis jelentõs szerepet játszottak Szentgáloskér történetében. 

A Zsidó nembõl származó nemesi család a nagypolitika színterére a 14. század eleji 

pártharcok, trónviszályok idején lépett. A kezdetekben somogyi fõispánokként is ismert 

Kõszegiek familiárisaként induló Bogár István 1305-ben az óbudai várnagyi, 9 majd 1310– 

1313 között a dombói várnagyi tisztséget töltötte be, amellett hogy a nagybirtokos család 

tárnokmestere is volt. 10 A politikai csatározások során átállt I. Károly (Károly Róbert) oldalára, 

és ez szembefordította az oligarchákat támogató széles réteggel. Kõszegi János 

döbröközi várnagyával rajtaüttetett Bogár István birtokain, aki ennek hatására behódolt a 

nagyúr akaratának, és annak öccsét, Kõszegi Miklóst kérte fel közbenjárásra. Ennek hatására 

egy 1313. augusztus 14-én kelt oklevél tanúsága szerint visszaszerezte a javait. 11 Kicsikart 

hûsége azonban nem tartott soká. Mikor I. Károly sereget gyûjtött a Henrikfiak ellen, 

már ismét a király oldalán találjuk. Míg a Dráván túli területeken harcolt a király mellett, 

somogyi birtokait – Nak, Merse, Kér, Tátom, Ravazd – ismét felégették és feldúlták a Kõszegiek 

hívei. 12 

Az uralkodó Bogár Istvánt bõségesen kárpótolta veszteségeiért, hiszen 1316–1319 

között a frissen visszaszerzett Tolna megye fõispánjává tette, 13 Máré várát pedig 1313-ban 

és 1316-ban is örökbe kapta I. Károlytól. (Érdekes, hogy 1317–1320 között mégis csak 

máréi várnagyként említik.) 14 Csupán 1320 körül tért vissza somogyi birtokaira. Az országbíró, 

valamint a nádor elé idéztette azokat, akik birtokai pusztításában közremûködtek, többek 

között Uzdi István fiait, Jánost és Herbordot, akik Kér és Merse felégetésében vettek 

részt, valamint Unári Martonos fiát, Domonkost, aki Tátom falu lerombolásáért volt felelõs. 

„Az Uzdi testvérek, János és Herbord valószínûleg nem másért, hanem mert Bogár István 

és (annak fivére) Gunya a királyiakhoz pártolnak, ezek birtokait: Nakot, Mersét és Kért 

elpusztították, mely alkalommal öt embert megöltek. E hatalmaskodás miatt panaszra mentek 

a kárvallottak az országbíróhoz, ki az alpereseket 1319. november 8-ára törvénybe idézte, 

és mert meg nem jelenének, se senkit, aki helyettök a törvény elõtt megfelelt volna, nem 

küldének, idézéseit másfél éven át még ötször ismételte, a makacs távolmaradókat mindannyiszor 

a törvényes bírságban, 3-3 márkában elmarasztaltatván. A hatodik eredménytelen 

megidézés után végre elküldötte az országbíró Gyolodi Vörös Miklóst, mint a király 

emberét, hogy a pécsváradi konvent bizonysága mellett a felpereseket Uzdba beiktassák, 

tizenöt napig ott maradjanak, az esedékessé vált bírságokat beszedjék és az alpereseket újra 

megidézzék, hogy a per fõ tárgyára nézve feleljenek. Azonban az Uzdi testvérek igen barátságtalanul 

fogadták a kiküldötteket. A királyi embert és a konvent bizonyságát elfogták, 

gyalázatos szavakkal illették, rövid fogság után mégis szabadon bocsátották. Ellenben Bogárék 

megbízottját, ki a beiktatásra odajött, levetkeztették és halálra verték. Természetesen 

sem a bírságot meg nem fizették, sem az újonnan kitûzött határidõre meg nem jelentek. E 

lázadók ellen, hogy velök végezzen, meghagyta immár az országbíró: minthogy hozzájok 

férkõzni veszedelemmel jár, három azon vidéki sokadalmon hirdessék ki a megidézést, 

hogy a nevezett Uzdiak két hét alatt a rájok kirótt bírságokat megfizessék, és fölszaporodott 

hatalmaskodásaikért a királyi fölség törvényszéke elõtt megjelenjenek, mert gonoszságaiknak 

tovább büntetlenül nem örvendenek.” 15 A pécsváradi konvent teljesítette az országbíró 

parancsát, és tovább az ügyrõl nem hallunk semmit. 

Az uralkodó által nyújtott védelem, amelyben elrendelte, hogy Somogy vármegye 

alispánja és bírái ne merészeljenek Bogár István és fivére, Gunya (akitõl a Gunyafi név 

ered) felett ítélkezni, a család hasznára vált. 1320-ból már egy másik perrõl értesülünk 

Lápai Mátyás fia, Loránd mester és Gunya mester között, minek eredményeképpen Loránd 

köteles volt Ecsenyben 16 db marhát visszaszolgáltatni a Máréiaknak. 

10

A hatalmaskodásokból az egyháziak is kivették a részüket: 1322-ben a dömösi prépost 

emberei Bogár István ravazdi lakhelyére törtek, ahonnan ingóságait elvitték. A hatalmaskodások 

ebben az idõszakban mindennaposaknak számítottak. Maga a Máréi család 

sem volt mentes a korszellem befolyása alól, hiszen 1312-ben a nyúl-szigeti (Margit-szigeti) 

apácák kazsoki birtokára törtek, ahonnan a lábasjószágot elhajtották. 

1327 májusában I. Károly halálhírét keltették, és ekkor sokan elérkezettnek látták az 

idõt a család kiváltságos helyzete fölött érzett elégedetlenség kifejezésére. A somodori és 

atádi falvak hospesei (vendégei) a Máréi család kéri birtokát megrohamozták, a lábasjószágot 

elhajtották, és két bérest megsebesítettek. 16 Úgy tûnik, hogy a település egy része már 

nem épült újjá a pusztítás után, mivel 15. századi forrásainkban Kér és Pusztakér néven 

említik a falut. Hasonlóan feldúlták a család Tolna megyében fekvõ Csanádfalva nevû birtokát 

is. Bogár István birtokainak többsége élete végére már pusztává vált, sõt a királyi 

javak visszafoglalása alkalmából Ómersét, a család örökös birtokát is összeírták a visszaszolgáltatandó 

javak között, ami ekkorra már nem ért többet 28 márkánál. Bogár István 

birtokát csak úgy tudta megmenteni, hogy régi szokás szerint meztelen lábbal kiállt a vitás 

földdarabra, és rögöt tartván feje fölött, esküt tett arra, hogy Ómerse örökös birtoka. 

A 15. századra a Máréi család birtoklása háttérbe szorult, sõt a máréi vár birtoklásán is 

osztozniuk kellett a Becsei Töttös és Vesszõs családokkal; az utóbbiak 1393-ban csere révén a 

Kér feletti birtokjogot is megszerezték. 17 A település osztott volta már a 14. században több 

tulajdonosra utal – a templommal rendelkezõ falurész kapta késõbb a Szentgál elõnevet. 

A környéken ekkor került elõtérbe egy kisnemesi család, az atádi Kériek birtoklása. 

Kéri György fia, Sebestyén már a 14. század végén feltûnik az írott forrásokban, akit a nyúlszigeti 

apácákkal folytatott per során bírságoltak meg. Az alperes Kériek hét évvel a per 

kezdete elõtt az apácák igali és borholdi erdeit kéri jobbágyaikkal felégették, négy éve pedig 

kilenc igali jobbágysessiót (telket) gyújtottak fel. 18 Az apácákkal az ellenségeskedés 

azonban nem ért véget, mivel egy 1421 februárjában keltezett oklevél bizonyítja, hogy az 

apácák ügyvédje Kéri Sebestyén fiának, Istvánnak megfizette a somogyi konvent által megítélt 

3 márkát. 19 A per a Bakónak nevezett György atádi jobbágy megölése és a Bodának 

mondott Bereck fogva tartása, valamint 40 forintjának elvétele miatt keletkezett, melyben 

az apácák igali, ráksi és pozsonyi jobbágyai vettek részt. 20 

1462-ben a Kériek mellett a Kéri Kandal család is birtokolt Pusztakéren. 1469-ben a 

nyúl-szigeti apácák Kér Szenyesi Tamásnál zálogban lévõ részét zálogul magukhoz váltották. 

1481-ben Kéri Mátyás testvéreivel szemben igényt tartott a birtok egy részére. 1486ban 

még mindig a nyúl-szigeti apácák zálogbirtoka volt atádi Kéri Gergely itteni birtokrésze. 

1487-ben már a Berei családnak is vannak birtokrészei a településen. 21 1502 májusában 

Várdai Pál és Zsófia asszony, valamint testvéreik kérésére Két Kér és Atád birtokaik határbejárására 

került sor, aminek során a határjelek megújításáról is döntöttek; ekkor tehát már 

a Várdaiak is birtokosai a falunak. A birtokkal szomszédos települések ebben az idõben 

Lápa, Igal, Ráksi, Belcs, Patalom, Somodor és Örs falvak voltak. 22 

Egy 1509 áprilisában kelt panasz alapján az atádi Gergely nemes Pusztakéren és 

Oszlárban minden birtokrészét (amelyek prédiumok, puszták voltak) elzálogosította a nyúlszigeti 

apácáknak, akik azonban néhai Kéri Sebestyén fia, István birtokrészét is elfoglalták 

familiárisaikkal, és azóta is használatuk alá vonva tartották. 23 1525 januárjában néhai Kéri 

Dénes lánya, Margit úrnõ és Várdai Tamás felperesként lépett fel a nyúl-szigeti apácák 

ellenében Oszlárpuszta és Pusztakér ügyében (az utóbbi birtokba iktatása meg is történt). A 

per kapcsán meghallgatott szomszédosok között örsi és dióslápai jobbágyokat is említenek. 

24 Az 1536. évi adólajstromban Kery aliter Pwzthakeer alakban fordul elõ a falu, 1582– 

11

83-ban az adóösszeírás pedig már csak egy adózó portáról számol be, melyet a lövöldi 

karthauziak birtokoltak. Szentgáloskér a 16. század végére pusztult el. 25 

Talán elsõ látásra meglepõnek tûnik a települést érintõ viszálykodások nagy száma, 

azonban ez az elõkerült forrásainkból következik, hiszen javarészt periratok, tulajdonlással 

kapcsolatos oklevelek maradtak fenn (lásd: a somogyi konvent anyaga), így a köztes, békésebb 

periódusokról nem vagy csak ritkán értesülünk. A hatalmaskodások és pusztítások 

közötti idõszakban azonban a falu élte a jobbágyfalvak mindennapi életét. A jobbágytelkekre 

osztott település lakói leginkább mezõgazdasággal foglalkoztak, bár a középkor vége 

felé már egy vékony iparosréteg (kovács, szabó stb.) kialakulásával faluhelyen is számolhatunk. 

Az adóalapot a telek jelentette, amely belsõségbõl és szántóból állt. A belsõ telekrészen 

épült fel a jobbágyporta a gazdasági épületekkel, csûrrel, ólakkal, a telek folytatásában 

pedig a kerttel, s a 12–13. századra kialakult az utcaszerkezet. Az erdõk, legelõk és tavak 

közös használatban maradtak. A telekhasználatért a jobbágyok járadékfizetési kötelezettséggel 

tartoztak. 

Az Árpád-korra a félig földbe mélyített házak voltak jellemzõek, melyek felmenõ 

falait cölöpökkel erõsített patics (égetett agyag) alkotta. Az erdõvel borított vidékeken már 

ekkor a földfelszínen álló cölöp/gerendaházakat építettek. A tetõt ágasfával alátámasztott 

szelemen tartotta, általában szalma vagy nád fedte. A gyakran osztatlan helyiség egyik sarkában 

a ház falából kilógatott kemence állt, amely a sütés mellett a meleget is biztosította. 

Emellett nagy számban találunk Árpád-kori településeinken külsõ kemencéket, melyeket 

kenyérsütésre használtak. A középkor késõbbi szakaszában megjelentek a mai értelemben 

vett, szobákra/kamrákra osztott házak, ahol a szabad kéménnyel rendelkezõ füstöskonyha 

már különvált a lakószobától. Ekkor a fûtést már szenes kályhákkal oldották meg. 

A falu templomáról – sok más somogyi faluhoz hasonlóan – az 1332–37 közötti pápai 

tizedjegyzék nyújtja az elsõ információt. A keresztes hadjárat céljaira szolgáló pápai tizedet 

Magyarországon 1275 után kezdték gyûjteni. 1317–30 között az üresedésben lévõ egyházi 

stallumok jövedelmét szedték, majd 1331-ben rendeletet hoztak a hat éven keresztül történõ 

gyûjtésre, ami számos zökkenõvel, több-kevesebb sikerrel zajlott, az egyháztörténészek 

számára azonban megkerülhetetlen forrásanyagot biztosít. 26 Az 1332–37 közötti jegyzék 

mindazonáltal hiányos, mivel a 6 ezüst márka éves jövedelemmel nem rendelkezõ plébániáktól 

nem szedtek tizedet. 

A somogyi fõesperesség alá tartozó tizedfizetõ plébániák sorában találjuk Szentgáloskért 

is – 1335-ben papja, Pál 30 kis dénár tizedet fizetett, amivel megyei viszonylatban 

inkább a szegényebb plébániák közé tartozott. 27 1426-ban Kér plébánosát Péternek hívták. 28 

1724–43 között épült, Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt temploma Mernye filiája 

volt, de ekkor még látszottak középkori templomának maradványai, feltehetõen a régi temetõ 

területén. 29 

A mai határba beleolvadt falvak közül Lápa/Dióslapa a középkorban Szentgáloskértõl 

északra helyezkedett el. A település neve földrajzi gyökerû, lápos, mocsaras területre utal. 

Az 1055. évi Tihanyi alapítólevélben már találkozunk egy hasonnevû településsel, amelybõl 

több is létezett a megyében, ám a felsorolásban szereplõ falvak (Bár, Töttös, Igal) alapján 

valószínûsíthetõ az azonosítás. 30 A 13. században a Rátót nemzetség ún. nádori ágának 

birtokában találjuk, amelyet Lápai család néven is ismerünk. Az 1283-as osztás során Loránd 

nádor fiai, Mátyás és Rátót nyerték el, 31 1337-ben pedig Olivér mester birtokolta. 32 

1358-ban a zselicszentjakabi bencés apátság, majd 1412–1437 között a rátóti prépostság 

tulajdonában volt, amikor Dióslápa alakban is elõfordult. 33 Bár templomáról a középkor 

folyamán nem esik említés, középkori egyházának maradványait a Vilonyai-legelõn (disznó- 

12

legelõ) fedezték fel. Lapapusztáról 1900–1901-ben Újvári Imre 7 db érmet adott át a múzeumnak, 

amelyek feltehetõen a középkori faluból kerültek elõ. 34 A Szentgáloskértõl 3 km-re 

északkeletre fekvõ Lapapuszta területén 1950-ben Sági Károly helyszínelés során azonosította 

a lelõhelyet. A sertéslegelõn, egy nagyobb völgy északi részén, a gémeskút környékén 

a sertések gödröket ástak ki, melyekben emberi csontok és téglák hevertek. A gödrökben 

ekkor még a templom nyugati falának nyomait is észlelni lehetett. A helybeliek elmondása 

alapján szántás során a völgy egész terjedelmében téglatörmeléket, vakolatdarabokat lehet 

találni. 35 A nép a területet Tatártemetõként tartja számon. 36 

Középkori település volt Örs falu is – jelenlegi alakjában Rácörspuszta, amely a mai 

Szentgáloskér keleti határában feküdt. Már korábban említettük az Örs településnév kapcsolatát 

a katonai segédnépekkel, így gyanítható, hogy e település történetének kezdetei is 

visszanyúlnak a honfoglalás koráig. Szentgáloskérhez hasonlóan Örs is templommal bírt; a 

pápai tizedjegyzék szerint a somogyi fõesperesség alá tartozó egyházának papja, Péter 1333– 

34-ben 40-40, 1335-ben 30 kis dénár tizedet fizetett. 37 1487-ben plébánosát Simonnak hívták. 

38 A falut az oklevelek 1502-ben Somodor, Két Kér és Atád határában említik. 39 1524 

májusában, Somodor birtok szomszédosainak összehívásakor Örsi Moor Mihály, Benedek 

és Keresztúri Benedek örsi jobbágyokkal találkozunk. Az összehívás Somodor birtok zálogba 

vétele miatt történt, ám Ellyevölgyi János iktatásának Szerdahelyi Imreffy Mihály 

ellentmondott. 40 1535-ben Enyingi Török Bálint Somogy megye tizedeit bérli, ekkor a felsorolásban 

már Rácörs formában szerepel a település. 1724-ben ugyancsak Mernye filiája 

volt, s a Belsõörs nevû területen a falu korábbi templomának romjai még látszottak, melyet 

talán a kéri határhoz tartozó Örspusztán azonosíthatunk. 41 

Szentgyörgy településrõl csak kevés okleveles adatot ismerünk – valahol Mernye és 

Somodor vidékén, feltehetõen a mai szentgáloskéri határban feküdt –; elnevezése miatt 

ugyancsak templomos település lehetett. A falu nevét a templom védõszentjének nevébõl 

képezték. Egyházát egyetlen ízben, 1433. július 7-én, egy búcsúengedély-kérelem kapcsán 

említették. Ekkor Zimánnyal és Szentmiklóssal együtt a falu patrónusai különféle jogokért 

– hordozható oltár, relikviák vitele, vizitációs jog, bûnbocsánat halál esetére – folyamodtak. 

42 A település neve 1487-ben is elõfordul a forrásokban. 43 

Táton falu ugyancsak Szentgáloskér határában feküdt. Bár elsõ okleveles említése már 

1275-bõl való – ekkor a zselicszentjakabi apátság népei lakták (populi abbatis monasterii S. 

Jacobi de Selyz de villa Thathum) –, mégis úgy tûnik, hogy nem rendelkezett külön templommal 

a középkor folyamán. 1395-ben Dada és Táton határának elválasztását írták le. 44 1388ban, 

1405-ben és 1417-ben a Zichy család birtokolta, bár ez utóbbi esetben a határain belül 

fekvõ Csákányfölde birtokot a nyúl-szigeti apácák tulajdonában találjuk (poss. Chakanfeulde 

intra metas possessionis Thathon). 45 1426-tól ismét a szentjakabi apátságé volt. 

A fentiek alapján igazolódni látszik, hogy Szentgáloskér középkori története, sok somogyi 

sorstársáéval egyetemben, nem volt problémamentes. A falu – a korábban határában 

lévõ többi településsel együtt – sokszor esett hatalmaskodások áldozatául, pusztult el és 

települt újjá. Mivel közvetlen környezetében több fontosabb, központi funkciót betöltõ települést 

találunk – Igal, Mernye, Somodor mezõvárosok, Igal és Dada ferences és johannita 

kolostorral rendelkezõ települések –, a falu korai alapítása ellenére sem tudott kellõ befolyásra 

szert tenni, sõt a piaci, kereskedelmi központok lakosságot elvonó hatása miatt gyakorta 

a pusztásodás réme fenyegette. A nyúl-szigeti apácák birtoktestének közelsége, nemkülönben 

az Uzdi család területszerzõ politikája szintén kedvezõtlenül befolyásolta a falu 

mindennapi életét, és sok viszály forrásává vált. 

13

JEGYZETEK 

1 RRM A. 579, IV/66/1. 

2 Mozsolics 1985. 194–195, 349–353. 

3 SMFN 120/136. 370. 

4 Várkonyi 27., 50. 

5 RRM A. IV/66/5. 

6 Seibert 1986. 225. 

7 Györffy 1975. 238. 

8 Csánki II. 619., Somogy vm. 156. 

9 AOM I. 763. 

10 AOM II. 893. 

11 ZO. I. 146. 

12 ZO. I. 194–195. 

13 AOM IV. 665. 

14 ZO. I. 146., 160., 174. 

15 ZO. I. 170., 203. 

16 AOT XI. 261. 

17 ZSO. I. 2807. 

18 ZSO I. 4708. 

19 ZSO VIII. 155. 

20 ZSO VIII. 239. 

21 Somogy vm. 156. 

22 SMM-K. 79. 55. 

23 SMM-K. 84. 72. 

24 SMM-K. 72. 52–53. 

25 Somogy vm. 156. 

26 Fejérpataky 1887. 

27 Mon. Rom. II. 81. 

28 Békefi 1907. 99. 

29 ELJK IV. 91, SMFN 120/111. 368. 

30 PRT X. 11. 

31 ÁÚO XII. 382. 

32 AOM III. 361. 

33 Somogy vm. 156., Csánki II. 624. 

34 RRM A. 579. 

35 RRM A. IV/66/3., 4. 

36 SMFN 120/34. 368. 

37 Mon. Rom. II. 69., 81., Mon. Vat. I/1. 392. 

38 Békefi 1907. 106. 

39 SMM-K. 79. 55. 

40 SMM-K. 70. 50. 

41 Pesty 2001. 301. A falu említései 1347-bõl, 1398-ból, 1400-ból és 1486-ból is ismeretesek. 

(ZSO II. 285., V. 180., 182.) 

42 Luk. II. 77. 

43 Csánki II. 644. 

44 ZSO I. 4119. 

45 SMM-B. 83. 31. 

14

IRODALOMJEGYZÉK 

AOM = Nagy Imre – Tasnádi Nagy Gyula (szerk.): Codex Diplomaticus Hunagricus Andegavensis 

(Anjou-kori Okmánytár). I–VII. 1878–1920. Budapest 

AOT = Anjou-kori Oklevéltár. Documenta Res Hungaricas tempore regum Andegavensium 

Illustrancia. I–XXIV. 1990–2001. Szeged 

ÁÚO = Wenzel Gusztáv: Codex Diplomaticus Arpadianus continuatus (Árpád-kori Új Okmánytár). 

I–XII. 1860–1873. Pest–Budapest 

Békefi 1907 = Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. In: 

Lóczy Lajos (szerk.): A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. 1904–1920. 

3. 1907. Budapest 

Csánki = Csánki Dezsõ: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I–III., V. 

1890–1913. (IV. Fekete Nagy Antal, 1941.) II. Somogy megye. 1890. Budapest 

ELJK IV.= Dóka Klára (szerk.): Egyházlátogatási jegyzõkönyvek katalógusa. 4. Veszprémi 

egyházmegye. 1997. Budapest 

Fejérpataky 1887 = Fejérpataky László: A pápai adószedõk Magyarországon a 13–14. sz.ban. 

In: Századok. 21. 1887. I. 493–517., II. 589–609. 

Györffy 1975 = Györffy György szerk.: A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról. Budapest 

1975. 

Luk = Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I–II. 1931, 1938. Budapest 

Mon.Rom. = Fraknói Vilmos – Lukcsics József (szerk.): Monumenta Romana Episcopatus 

Vespremiensis. I–IV. 1896–1907 

Mon.Vat. = Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae 

illustrancia. Series I. Tom. 1–5. 1887–1889. Budapest 

Mozsolics 1985 = Mozsolics Amália: Bronzefunde aus Ungarn. Budapest 1985. 

PRT = Erdélyi László – Sörös Pongrác (szerk.): A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. 

1–12/B. kötet. 1902–16. Budapest 

RRM A = Rippl-Rónai Múzeum Adattára 

Seibert 1986 = Jutta Seibert szerk.: A keresztény mûvészet lexikona. 1986. Budapest 

SMFN = Végh József (szerk.): Somogy megye földrajzi nevei. 1974. Budapest 

SMM–B. 83 = Borsa Iván: A Somogy Megyei Levéltár Mohács elõtti oklevelei. In: SMM. 

14. 1983. Kaposvár. 3–82. 

SMM–K. 70, 72 = Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei. In: SMM. 

1, 3. 1970, 1972. Kaposvár. 31–54., 47–56. 

SMM–K. 79, 84 = Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az 

Országos Levéltárban. In: SMM. 10, 15. 1979, 1984. Kaposvár. 1979. 51–58.; 1984. 71–76. 

Somogy vm. = Borovszky Samu – Csánki Dezsõ: Magyarország vármegyéi és városai. 

Somogy vármegye. [1914]. Budapest 

Várkonyi 1984 = Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere. 1984. Kaposvár 

ZO = Zichy Okmánytár. Nagy Imre – Nagy Iván – Véghely Dezsõ (szerk.): A Zichi és 

Vászonkeõi Gróf Zichy család idõsb ágának okmánytára. (Magyar Történelmi Társulat.) I– 

XII. 1871–1931. Pest–Budapest 

ZSO = Mályusz Elemér – Borsa Iván (szerk.): Zsigmond-kori oklevéltár. I–V. 1951–1997. 

Budapest 

15

16 

A török hódoltság kora 

Nincs még egy olyan korszaka történelmünknek, amelyrõl olyan élénk és ugyanakkor olyan 

ellentmondásos kép élne a lakosságban, mint a hódoltság kora. Felégetett, elüszkösödött 

falvak, elvadult, bozótos, mocsaras területek, rabszolgaságba hurcolt férfiak és nõk komor 

képei keverednek az illatos, virágba borult kertekrõl, mezõkrõl, a török–magyar bajvívásról, 

szerelemrõl és barátságról szóló színes történetekkel. Ezek a képek azonban a valóság 

egy-egy szeletét mutatják csak be. 

A oszmán-törökök a 14. században kezdték meg elõrenyomulásukat Európa felé. A 

Balkán fokozatosan a török félhold uralma alá került. A középkori magyar állam a 15. 

században sikeresen vette fel a harcot a kor legerõsebb katonai hatalmával, de Hunyadi 

János, majd Mátyás király katonai sikerei csak ideiglenesen tudták megakadályozni elõrenyomulásukat. 

Mátyás király halála után a belsõ hatalmi harcokban meggyengült ország 

már nem volt képes elhárítani a török támadást. 

1521. augusztus 29-én török kézre került Magyarország kulcsfontosságú erõssége, 

Nándorfehérvár. Mohácsnál 1526. augusztus 29-én tragikus vereséget szenvedett a II. Lajos 

király által vezetett magyar sereg. A 25 ezer fõnyi magyar sereg veresége Magyarország 

összeomlását eredményezte. A csatában elesett hét fõpap, köztük Tomori Pál kalocsai érsek, 

a fõvezér, számos fõúr és országvezetõ, kb. tízezer gyalogos, köztük sok olasz, cseh, 

lengyel és német zsoldos, valamint több ezer lovas. A király, II. Lajos (1516–1526) az alig 

két óra hosszat tartó csata végén menekülés közben a megáradt Csele-patakban lelte halálát. 

A csatavesztés után nem volt katonai erõ, amely meg tudta volna állítani a török terjeszkedést. 

A Buda felé elõrenyomuló török csapatok a megfélemlítés szándékával végigdúlták az 

útjukba esõ falvakat. Az ország három részre szakadt: a királyi Magyarországra, a töröknek 

adózó önálló Erdélyre és a töröknek behódolt területekre. 

A mohácsi csatát követõ kettõs királyválasztás fokozta az országos zûrzavart, és megakadályozta, 

hogy a török hadak kivonulása után újra megerõsödjön az ország. A fõurak 

egy része Szapolyai János vajdát (1526–40) emelte trónra, aki török segítséget kért hatalma 

biztosítására. A fõurak másik része pedig a Habsburg Birodalom erejében bízva I. Ferdinándot 

választotta királynak (1526–1564). 

Szulejmán szultán hat hadjáratot vezetett Magyarországra. A török hadak fõ vonulási 

útja Buda felé a Duna jobb partján vezetett, másik felvonulási útjuk a Dráva mentén Baranyán, 

Somogyon haladt keresztül. A török sereg nagyrészt helyben igyekezett beszerezni 

harcosai és állatai élelmét, melyet rablásokkal, fosztogatásokkal, rabok szedésével biztosított 

magának. A velük szövetséges tatár hadak a török sereg vonulását biztosították azzal, 

hogy az útvonal távoli környékét égették, pusztították, megfélemlítették. 

Az 1532-ben a Dél-Dunántúlon végigvonuló, Bécs elleni török támadás Kõszegnél 

Jurisics Miklós és vitézeinek hõs ellenállása következtében elakadt. 

1541-ben Szulejmán megverte a Budát ostromló Ferdinánd seregeit, bevonult Budára, 

és Szapolyai János fiát, a még gyermek János Zsigmondot anyjával együtt „ideiglenesen”, 

„a saját érdekében” Erdélybe küldte. A török végleg betelepedett Budára, az ország 

közepére. A hadi utak biztosítására egyre nagyobb területeket foglalt el.

A török portyázások fenyegették a földesurak jobbágyaiktól beszedhetõ jövedelmeit. 

Az adók behajtásával gyakran a várak kapitányait bízták meg. A jobbágyok nyomorításában 

a török és a földesurak mellett jelentõs szerepet játszott az uradalmi tisztek harácsolása, 

a császári zsoldosok és a várbeli hajdúk fosztogatása. A magyar katonák rablásainak, fosztogatásainak 

egyik oka az volt, hogy a király nem tudta fizetni a végvári katonákat, akik a 

pénzszerzésnek azt a módját választották, hogy a vár környéki falvak – sõt távolabbi falvak 

– lakosságát sanyargatták. 

A török támadások hatására az ország védelme összeomlott. A Dunántúl déli részén is 

egyre jobban terjeszkedõ török ellen sietve építették ki a védelmi vonalakat. Minden falu 

igyekezett valamilyen védelmet építeni a portyázók ellen. Templomokat, kolostorokat, udvarházakat 

erõsítettek meg, ahová a település lakossága bemenekült, vagy a környezõ erdõkben, 

mocsarakban rejtõzködtek el. Állataikat vagy magukkal vitték, vagy szabadon engedték. 

Ezek a kis erõsségek nagyobb csapatnak nem tudtak ellenállni. Támadáskor a házak, 

a csûrök és egyéb épületek a tûz martalékává váltak. 

A török hódítás hatalmas ékként hatolt az ország testébe, aminek következtében három 

részre szakította azt. Létrejött a királyi Magyarország, amely keskeny sávként húzódott 

a török hódoltság határán. A nem független ország uralkodói a Habsburg királyok voltak. 

Erdély elszakadt az országtól, és nemzeti fejedelmek irányításával – török fennhatóság alatt 

– élte életét. 

1544-ben Somogy északkeleti része már török kézre került. A sebtében felállított végvári 

vonal – Szigetvár–Babócsa–Kaposújvár–Korotna–Andocs–Somogyvár–Lak–Fonyód 

– országos jelentõséget kapott. 

Ezekben az években hivatalosan béke volt, de ez egyik felet sem akadályozta abban, 

hogy kisebb-nagyobb összecsapásokban részt vegyen. Gyakoriak voltak a bajvívások, a 

fogolyszerzés, amelynek célja a váltságdíj megszerzése volt. Tujgon budai basa a fegyverszünettel 

mit sem törõdve 1555-ben Székesfehérváron és Koppányon keresztül vonult 

Kaposújvár felé azért, hogy annak õrségét a portyázásai miatt megbüntesse. A török közeledésének 

hírére a lakosság a várba menekült, vagy behúzódott az erdõbe. Ez természetesen 

nem akadályozta meg a törököt abban, hogy a házakat felgyújtsa, az élelmiszert elvigye, az 

állatokat elhajtsa, és az elrejtõzni nem tudó lakosságot fogságba hurcolja. Kaposújvár 1555. 

szeptember 17-én, más források szerint szeptember 20-án vagy 21-én került a törökök kezére. 

A következõ napokban Babócsa és Korotna is török birtokába jutott. Ennek következtében 

egész Somogy megye török hódoltságú terület lett, kivéve a Balaton partján lévõ 

néhány erõsséget. 

A töröknek való kiszolgáltatottságot az alábbiak szerint írja le az 1510 körül született 

Batizi András prédikátor: 

„Árvákul eladád népedet, 

Városról városra viszik õket, 

Ifjakat, szüzeket, gyerekeket, 

Összekötözve hajtják el õket.” 1 

Ebben az idõben a lakosság még bámulatosan gyorsan regenerálódott. A közvetlen 

veszély elmúltával újból visszatelepültek, újraépítették házaikat, mûvelték a földet. Ennek 

közvetlen oka az volt, hogy ekkor még a termelési eszközök pusztulása nem volt olyan 

mérvû, hogy az élet folytatását lehetetlenné tette volna. 

17

A török császár Dervis bégnek adta Kaposvárt és környékét. A bég felszólította Somogy 

népét, hogy Kanizsától innen a Balatonig hódoljon meg neki. Ez valószínûleg meg is 

történt, mert a királyi adószedõk jelentésükben azt írták, hogy egy falu kivételével egész 

Somogy török megszállás alatt van. 

1556-ban Ferdinánd király a török támadások hatására végre rászánta magát egy nagyobb 

sereg kiállítására. A 15 ezer fõs királyi sereg Nádasdy Tamás fõkapitány vezetésével 

sorra vette vissza a török által elõzõleg elfoglalt várakat. Ez a hadjárat rengeteg kárt okozott 

a megyének. Mindkét fél pusztította a lakosságot, hogy a másik ne jusson élelemhez. A 

taktika lényege az volt, hogy felülmúlni pusztításban, erõszakban a másik felet, hogy a 

parasztság lehetõleg ne adózzon az ellenfélnek, és ezáltal annak életlehetõsége, ellenállása 

csökkenjen. Ezek az évek hozták Somogy falvaira a legnagyobb pusztítást. Az anarchikus 

állapotokat kihasználva a nemesek és kapitányok, a belföldi és idegen zsoldosok a büntetlenség 

tudatában rettenetes bûnöket követtek el a lakosság ellen. A rablások, fosztogatások, 

kínzások, gyújtogatások, gyilkosságok napirenden voltak. Virágzó, országos viszonylatban 

jelentõs települések váltak teljesen pusztává, vagy jobb esetben jelentéktelen településsé 

degradálódtak, hogy soha ne nyerjék vissza korábbi szerepüket környezetük gazdasági életében. 

Feltételezésünk szerint Szentgáloskér pusztulása, fokozatos elnéptelenedése ebben 

az idõben kezdõdött el. 

18 

Török közigazgatási hálózat Magyarországon a 17. század második felében 

A királyi csapatok sikere azonban nem volt tartós. 1557-ben a török nagyobb ellenállás 

nélkül újra elfoglalta Somogyot. 

Az „uradalmas Somogy” kialakulása is összefügg a török hódoltsággal. A kis- és középbirtokos 

nemesek elmenekültek a megyébõl a török elõl, így elvesztették kapcsolataikat 

– gyakran irataikat is – somogyi birtokaikkal. 

A meghódított területek a török állam tulajdonába kerültek, és a közigazgatás, vala-

mint a hadsereg ellátását szolgálták. A jövedelem egy része a kincstáré lett, a másik részét 

pedig szétosztották haszonélvezetre. 

A törökök Somogyban, mint minden általuk elfoglalt területen, közigazgatásilag és 

pénzügyileg is berendezkedtek saját szokásaiknak és hazai intézményeiknek megfelelõen. 

Legnagyobb kormányzati egységük a vilajet volt, amely a bégek által irányított szandzsákokra 

oszlott. A szandzsákok kisebb közigazgatási egységekre, nahiékre (járás nagyságú 

területekre) oszlottak. 

A török öt önálló szandzsákot szervezett Somogyban, melyeknek központja 

Törökkoppány volt. Öt nahie tartozott hozzá: 1. koppányi, 2. dombói, 3. karádi, 4. kõrösi 

(kõröshegyi), 5. marcali. A megye azon része, amely a pécsi vilajethez, illetve a mohácsi 

szandzsákhoz tartozott, az 1565–66. évi fejadó szerint négy nahiéra oszlott: kaposvári, 

görösgali, komári, berzencei. A kaposvári nahie helységei a Kapostól délre Hedrehelyig, 

nyugatra pedig Segesdig terjedtek. Ehhez tartozott Szentgáloskér is. 

Magyar sors (1543, fametszet) 

1566-ban Szigetvár – Zrínyi Miklós és katonáinak hõsi harca után – török kézre került. 

Szokolli Mohamed nagyvezér a várat rendbe hozatta, majd Babócsára vetette magát, 

melynek õrsége a túlerõ elõl elmenekülve feladta a várat. Ugyanekkor veszett el Csurgó, 

Csákány, Bélavár, Vízvár, Berzence, Zákány, Segesd, Marcali és Marót erõssége is. Szeptember 

29-én csak Kéthely és Komár volt magyar kézen Kanizsáig. A császári seregek Bécs 

védelmére vigyázva Gyõrben és a Muraközben állomásoztak. A szultáni sereg sikereinek 

ellensúlyozására Miksa császár engedélyével Thury György és Salm Miklós generális visszafoglalta 

Tatát és Veszprémet. 

Ezekben az években a megyei közigazgatás gyakorlatilag megszûnt, ezért Somogyot 

1582-ben Zala megyéhez csatolták. Kanizsa elfoglalását (1600) követõen a törökök átalakították 

a dunántúli közigazgatást. Kaposvár a pécsi szandzsákkal együtt átkerült a budaiból 

a kanizsai tartományba. 

Szulejmán halála után a viszonylagos béke idõszaka köszöntött Magyarországra. Az 

19

új szultán, II. Szelim jóval békésebb természetû volt, mint elõdje. A törökök egy-egy terület 

elfoglalását követõen részletes összeírást készítettek a lakókról, azok vagyoni helyzetérõl, 

állapotáról. Összeírták az adófizetõ családfõket, a mezõgazdasági javak és termékek tizedét, 

az illetékeket. Ezeket az összeírásokat tízévente megismételték. 

A török összeírások – tahrir defterek – a magyar összeírásoknál sokkal részletesebbek 

voltak. Ezek az összeírások valószínûleg a lakosság nyolcvan százalékára kiterjedtek. A 

török összeírások is azért készültek, hogy az adott vidék jövedelmét feltérképezzék. Az így 

összeírt településeket javadalombirtokként a katonák és a hivatalnokok között osztották 

szét szolgálatuk elismeréseként. Voltak területek, amelyek szultáni felügyelet alatt álltak, 

jövedelmüket ezek közvetlenül a török kincstárba fizették be. A többi területrõl a török 

kincstárat csak a fejadó illette meg, amelyet a 300 akcse ingósággal bíró keresztényekre 

vetettek ki. A többi jövedelem a török javadalombirtokost illette meg. Az adók beszedésérõl 

a szandzsák törvénykönyve rendelkezett. 

A törökkel a faluközösség vezetõje állt kapcsolatban. Õ volt a felelõs azért, hogy a 

falu adóját a török maradéktalanul megkapja. A falu bírája nem fizetett adót. A bírói tisztségben 

évente váltogatták egymást a családfõk azért, hogy ebben mindenki részesüljön. 

Ugyanakkor ez a tisztség rendkívül veszélyes volt. Ha nem volt meg az adó összege, neki 

kellett a felelõsséget vállalni. Elõfordult, hogy a bíró élete is közvetlen veszélyben forgott. 

A török uralom jelentõs változásokat eredményezett az emberek mindennapi életében 

is. A törökök a meghódolt lakosságot eltiltották a fegyverviseléstõl. Magyar ember csak 

fokost és korbácsot használhatott. Hozzáértõ kezekben azonban ezek az eszközök is fegyverré 

váltak. 

A somogyi parasztság életének egyik legválságosabb korszaka a törökök somogyi 

uralmának kiépítésére esik. A parasztok ki voltak téve a kettõs adózás terhének is. A királynak 

és az egyháznak járó adót gyakran katonai kísérettel szedték be a megszállt területeken 

is az adószedõk. Szigetvár eleste után a portális adózás többnyire megszûnt, ekkor már az 

adószedõk katonai kísérettel sem merészkedtek a török által megszállt területre. A töröknek 

járó adó mennyiségben és rendszerességben is felülmúlta a királyi, egyházi és földesúri 

adózást. Az adó behajtása a török közigazgatási egységek szerint történt. Minden településen 

szedtek kapuadót, amelyet két részletben, Szent Demeter és Szent György napján kellett 

megfizetni. Ennek összege 1 forint (50 akcse) volt. „Az a rája, aki harácsadó fizetésére 

képes, vagyis házán, szõlõjén és földjén kívül marháit, házán belül lelhetõ holmiját és hordókban 

lévõ borát számítva 300 akcsét érõ ingósággal rendelkezik, földesurának kapuadó 

címén Szent György-napkor 25 akcsét fizessen” 2 Fontos adózási forma volt a tized, amelyet 

pénzben vagy terményben kellett fizetni. A török gyakorlatilag minden után tizedet szedett. 

Így volt búza- és kevert (az árpa, köles, rozs, zab gyûjtõneve) tized. További adó volt a 

kender-, hagyma-, széna-, méhkastized. Gyakoriak voltak a rendkívüli adók: menyasszonyadó, 

elbitangolt állat utáni adó, malom- és makkoltatási illeték, sertésadó, mustadó. A rendkívüli 

adók többnyire a török hadsereg ellátását szolgálták. 

Az iszlám törvény azt is kimondta, hogy aki harács- és kapuadót fizet, az szénával és 

tûzifával is tartozik földesurának, sõt egyéb pénzbüntetéssel is sújtható. A büntetésként 

kiszabott adóval is elõszeretettel éltek a törökök. Ennek megfelelõen a verekedésért, testi 

sértésért, gyilkosságért is fizetni kellett, s a megölt török személy halálát is meg lehetett 

pénzben váltani. A 60–90 forintot kitevõ adót az a község fizette, amelynek a területén a 

holttestet megtalálták, függetlenül a halál okától. Annak érdekében, hogy a falu elkerülje a 

súlyos pénzbüntetést, a holttestet átvitték a másik falu területére. Ezek az esetek gyakran 

okoztak határvitákat a szomszédos falvak között. 3 

20

A török uralom megszilárdulása megerõsítette a jobbágyok röghöz kötését. Az állandó 

hadiállapot, a közrend felbomlása a jobbágyokat arra késztette, hogy békésebb területre 

költözzenek. A törökök minden eszközt igénybe vettek, hogy a jobbágyokat a lakóhelyükön 

tartsák. A török adózás a falvakban összeírt népességhez igazodott, a török az adót az 

összeírt népesség alapján hajtotta be. A falu érdeke is az volt, hogy senki ne távozzon a 

településrõl, mert akkor az egy-egy családra esõ adó több lesz. 

Szentgáloskér a török megszállást követõen fokozatosan elnéptelenedett. Az emberek 

elmenekültek vagy az erdõbe húzódtak be. 1570-ben sem a királyi, sem a török összeírók 

nem találtak lakost az egykori faluban. 

Török terjeszkedés Magyarországon 

1591-tõl a török–magyar végvári vonal menti kisebb csatározások fokozatosan egy 

újabb nagy összeütközésbe, a tizenöt éves háborúba torkolltak. A szemben álló felek erõviszonyai 

ebben az idõben nagyjából kiegyenlítettek voltak. 

A hosszú háború, majd 1605-ben a Bocskai-felkelés idején a harcok érintették Somogy 

hódoltsági területeit is. Sajnos ismét sok somogyi község pusztult el az összecsapások 

során. A Zsitva-toroki békét követõen Somogyban továbbra is a török maradt az úr. 4 

A 17. század elejétõl, a béke évtizedeiben Somogy falvaiban nõtt a mezõgazdasági 

termelés, fejlõdött az állattartás. A lakosság a súlyos adóterhek ellenére is érdekeltté volt 

téve abban, hogy egyre többet termeljen. Az emberek lehetõséget kaptak rá, hogy terményeiket 

eladják. Ebben az idõben Hetes Somogy megye török által megszállt területeinek 

legnagyobb vásározó helye lett. 

A koppányi szandzsák 1631-es hûbéri defterében szerepel Puszta-Kér neve. A 

Dombóhoz (Dombóvárhoz) tartozó puszta évi 2700 akcse fizetésére volt kötelezve. A listában 

szereplõ települések-puszták között ez az egyik legalacsonyabb adó. Ez arra utal, hogy 

21

a békésebb idõszakban a korábbi lakosság egy része visszajött, vagy a lakatlan területre új 

lakosok telepedtek le. 5 

A békés évtizedeket 1644-ben egy szörnyû pestisjárvány szakította meg. Kaposváron 

és környékén sokan haltak meg a fertõzéstõl. A törökök a békés évtizedekben is rendszeresen 

járták az általuk meghódított falvakat. Ennek oka az ellenõrzés mellett a lakosság félelemben 

tartása volt. 

A török elleni felszabadító háború 1686-ban Buda visszavételével kezdõdött meg. 

Lotharingiai Károly fõvezér 65 ezer kitûnõen felszerelt és kiképzett katonája közt tízezer 

magyar harcolt. Rajtuk kívül olaszok, spanyolok, franciák, sõt kis számban angolok is voltak 

a sereg zömét kitevõ szász, bajor és osztrák csapatok segítségére. A birodalmi sereg 

fokozatosan foglalta vissza a török által megszállva tartott várakat. A kaposvári bég november 

12-én, háromnapos ostrom után kapitulált. A várban annyi élelmiszer és hadianyag volt 

felhalmozva, hogy akár hónapokig is tarthatták volna magukat a törökök. 

A közel másfél évszázados török uralom véget ért, amely megtizedelte, kiszipolyozta 

a lakosságot, pusztította anyagi javait. A török uralom következtében a magyarság lelkületében, 

szellemében és fizikai állapotában is megrendült. Az állandó harci készenlét, a katonai 

kudarcok, a végvári élet keservei, a nyomasztó adóterhek, a „két pogány” közti vergõdés 

nem erõsítette a lakosság jövõbe vetett hitét. A török uralom alatt a falvak népének nem 

volt más lehetõsége, mint alkalmazkodni a korrupt török életmódhoz, amely mind szellemében, 

mind erkölcsében idegen volt a számára. 

A török uralmat felszámoló háborúk ismét megritkították a lakosságot Somogy megye 

falvaiban. A harcok következtében több tucat somogyi település elpusztult, elnéptelenedett, 

lakóinak egy része az ország biztonságosabb vidékeire menekült. A törökök kiûzése 

során a zsoldos hadsereg minden eszközt felhasznált, a hadászati érdeknek mindent alárendeltek. 

A felszabadult megye kifosztva, kivérezve, lakossága megtizedelve került ki a gyõztes 

háborúból. A lakosság terhei gyakorlatilag nem csökkentek. Az adókat most a török 

helyett a Habsburgok szedték be. A török kiûzését követõ évtizedekben a rend csak lassan 

állt helyre. A török megszállást a földbirtokos családok is megszenvedték; több õsi somogyi 

nemes család fiúágon kihalt, birtokaikat – gyakran hosszas pereskedések után – más családok 

szerezték meg. 

A törököktõl visszafoglalt területeket a bécsi udvar meghódított területnek tekintette, 

és ennek megfelelõen kezelte. A háborúban kivérzett országra ismét roppant adóteher hárult. 

A császári hadsereg túlkapásai, a rendi alkotmány sutba dobása, a roppant adóteher 

mind hozzájárult ahhoz, hogy az ország ismét forrongott. 

22 

Az egyházak helyzete a török idõkben 

A török által megszállt területeken nagy zûrzavar és bizonytalanság támadt. A lakosság 

kiszabadult a fõúri és királyi rendelkezések súlyos kötelékei alól, alkalom nyílt a sérelmek 

önkényes „orvoslására”, a bosszúállásra, az ügyeskedésekre. Nem csupán a korábbi 

magyar földesurak, hanem az egymás elleni torzsalkodás is szabad utat nyert. „Rossz szomszédság 

– török átok!” – máig is fennmaradt közmondásunk élénken céloz erre. A török a 

tartósan megszállt területeken fokozatosan vezette be a török közigazgatást és igazságszolgáltatást, 

melyet a magyar lakosság a maga módján igyekezett kijátszani vagy felhasználni. 

A papok és szerzetesek elmenekültek a megszállt területekrõl. Az 1600-as években 

alig maradt 4-5 mûködõ plébánia egész Somogyban. A templomok, ha nem alakították át 

mecsetté azokat, romhalmazzá váltak, a kolostorok üresek lettek. Az otthagyott értékeket és

javakat (ha idejében nem mentették meg) vagy a török, vagy a lakosság hordta szét, pusztította 

el. A harcok áldozatává vált templomok felgyújtását az motiválta, hogy erõs falaikkal 

alkalmanként védelmet nyújthattak az ellenségnek vagy az oda menekült lakosságnak. 6 Tehát 

katonai szempontok és nem a lakosság – a keresztények – elleni gyûlöletbõl rombolták a 

török csapatok – sõt a császári katonák is – a templomokat, akár katolikus, akár más felekezethez 

tartozóak voltak is. A részben vagy egészben megmaradt templomaink tekintélyes 

hányada a török parancsnokok korruptságának köszönhette megmenekülését. A felgyújtott 

templomok pótlására a lakosság a régi helyén vagy az erdõk-szigetek rejtekén fatemplomokat 

épített. 

Békésebb idõszakokban a lakosság gyakorolhatta hitét. Idõnként toleránsak voltak a 

törökök a protestáns hit terjesztõivel és gyakorlóival szemben. Ennek magyarázata a protestánsok 

császárellenességében kereshetõ. A török által megszállt területeken vallási meggyõzõdésük 

miatt nem üldözték a lakosságot. 7 

Ebben az idõszakban a vallás fékezõ ereje csaknem teljesen megszûnt. A falvaknál 

valamivel jobb volt a helyzet a városokban, ahol gyorsabban alakult ki az „új rend”. 

A lakosság – annak ellenére, hogy nem szerette földesurait és a hatalmaskodó fõpapokat 

– alapjában véve vallásos volt. Csak kevesen lettek törökké. Ezek is többségükben nõk 

voltak, akiket a törökök feleségükké tettek. Az erkölcsi és hitbéli egyházi irányítást a török 

erõsen akadályozta. A „hitetlenek” papjait, különösen a katolikusokat az iszlám és a török 

birodalom ellenségeinek tartotta, elsõsorban Habsburg-párti beállítottságuk miatt. Verés, 

üldözés, rabság várt rájuk, ha kézre kerültek. Csak kevesen merték a lakosság közt bujkálva 

a hit és vallás hirdetését és szertartásait – keresztelés, gyóntatás, házasságkötés, temetés – 

vállalni. 

A török hódoltság alkalmat teremtett a reformáció elterjedésére; az ellenreformáció a 

török területen nem érvényesült. Szigetvár elestéig Kálmáncsehi mezõváros volt a reformáció 

központja. 

A török megszállóknak az anyagi haszon, a magyarságnak a megmaradás okán volt 

szüksége a hitéhez, népéhez hû prédikátorokra. A lelkészek az isztambuli Csonka torony 

rabjainak imádságával könyöröghettek a megtartó Istenhez, hogy vigye el róluk a kegyetlen 

pogányok fegyverét. Ne engedje pusztulni a falvak és városok jó törvényeit, tisztességes 

rendtartásait, s ne hagyja, hogy azok „…undok pogányoknak istállóivá és tolvajló barlangivá” 

legyenek. 8 Õk tolmácsolták „…a vasba verettek fohászkodásait”, kérték Istenüket, hogy 

oldozza meg kötelékeiket, adja vissza szabadságukat, hogy a pogány népek is megismerhessék 

a keresztények szabadító Istenét. 9 A prédikátorok ajkán a legnagyobb nyomorúság 

idején sem némult el az ének: „Bízzál, Izrael, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és 

bõséges nála a szabadítás”. 10 

A hódoltsági területen az egyházi élet ugyan tovább mûködött, de azt számtalanszor 

bénította meg a hadak vonulása vagy a területet irányító bégek türelmetlensége, szeszélye. 

A hódoltsági területen dolgozó lelkészek és plébánosok gyakran elszakadtak az anyaegyházak 

szoros közösségébõl, és élték a lehetõségek szerinti helyi életét. „Istennek csodálatos 

kegyelme nyilatkozik meg abban, hogy a másfél százados török uralmat – ha nagyon megfogyatkozva 

is – átélhették, s akik átélték: megmaradtak reformátusnak, mégpedig úgy, 

hogy zökkenõ nélkül tudtak visszahelyezkedni a közös munkába. Az ellenreformáció nem 

ritkította meg soraikat, de pusztította az ellenség olyan mértékben, hogy sokszor egész egyházmegyék 

is eltûntek, vagy a megmaradó gyülekezet lélekszáma apadt le nagymértékben, 

esetleg fogyott el teljesen…” 11 

23

JEGYZETEK 

1 Régi magyar költõk tára. II. Szerk. Szilády Áron. Budapest, 1980. 72. 

2 Káldy-Nagy Gyula: Harácsszedõk és ráják. 75. 

3 Mérey Klára, T.: A XVIII. századi határperek néprajzi és történeti forrásértéke. Budapest, 

1967. 534. 

4 Magyarország hadtörténete. I. Szerk. Borus József. Budapest, 1984. 210–217. 

5 Források Somogy megye hódoltságkori történetének tanításához. II. rész. Összeáll. Tóth 

Péter. Kaposvár. (Iskola és levéltár, 28.) 

6 Thury József: Török történetírók. II. Budapest, 1896. 151. 

7 Takács Sándor: Rajzok a török világból. I–II. Budapest, 1915–1917. II. 233. 

8 Közli Tóth Ferenc: A helvetzia vallástételt tartó túl a dunai… superintendentiában élt 

superintendensek vagy református püspökök élete. Gyõr, 1808. 29–32. 

9 Vincze Gábor: A magyar református imádság. Budapest, 1931. 186. 

10 Földváry Antal: A református egyház és a török uralom. Budapest, 1940. 35. 

11 A magyar református egyház története. Budapest, 1949. 105. 

24 

Magyar végváriak török rabokat hajtanak

Az egyház története 

A magyar katolikus egyházszervezet jogi alapkõletétele, a magyar egyházszervezet felállítása 

a Szilveszter pápa által aláírt alapító oklevél kiállításával 1001 áprilisában, húsvét ünnepén 

Ravennában történt. Miután István 1003-ban leverte az erdélyi Gyula, 1008-ban pedig 

Ajtony lázadását, elhárult minden akadály az országos egyházszervezet kialakítása elõtt. 

A magyar püspökségek újjászervezésére és kialakítására 1009-ben került sor, amelynek 

során megállapították az egyházmegyék határait is. Ezzel egy idõben nagy ütemben 

folyt a monostorok és apátságok létrehozása és a templomépítés is. A katolikus egyházban 

a vallási élet meghatározó színtere az egyházközség, amely a plébános vezetése alatt áll. A 

híveknek nincs beleszólásuk ennek az egyház-igazgatási alapegységnek az ügyeibe. Központjában 

a plébániatemplom áll, amely mellett a gyakran több falut magában foglaló parókiának 

lehetnek ún. „filia” 1 templomai is. Plébánia alapításához a területileg illetékes püspöknek 

van joga. 

A szilárd plébánia- és templomhálózat kiépülését követõen a vallási élet központja a 

szentmise lett. A meghallgatásról szigorú törvények gondoskodtak, a mulasztókat és a vasárnapi 

munkaszünet megszegõit szigorúan büntették. A falusi emberek élete a templom 

körül csoportosult: ott volt a keresztkút, 

a temetõ, a kápolna, az iskola, a 

községháza. A magasba emelkedõ torony 

folyamatosan jelezte, hogy a vallás 

fölötte áll minden földi érdeknek. 2 

Az egyházi törvénykönyv 216. kánona 

a plébánia fogalmát a következõképpen 

határozza meg: „Minden egyes 

egyházmegye osztassék fel egymástól 

elkülönített területi részekre; minden 

résznek saját temploma legyen meghatározott 

néppel, s élére a lelkek gondozására, 

mint saját pásztorát, külön vezetõt 

kell állítani.” 3 

A korai középkorban hasonló folyamatok 

játszódtak le Szentgáloskér 

elõdtelepülésén is. Szentgáloskér neve 

Keér alakban már szerepel az 1332— 

37-es tizedjegyzékben is. Középkori 

templomának romjai a 18. században 

még láthatóak voltak a jelenlegi falu 

határától nyugatra. A község területét 

újra betelepítõ lakosok 1738–39-ben 

építették a ma is álló barokk templomot. 

4 Az egyházi történetírásnak igen A római katolikus templom 

25

fontos forrása a plébánia évkönyve, a Historia domus. Az egyházközség plébánosa ebbe a 

könyvbe írja be mindazokat az eseményeket, adatokat, amelyek a hívekkel és az egyházközösséggel 

történtek. Az írás meghatározó szempontja az õszinteség és az adatszerû hûség. 

Egy 1789-ben készült összeírásból tudjuk, hogy a plébános Vígfalvay Gergely volt. 

Szentgáloskér a mernyei plébánia filiája, lakói kizárólag magyar anyanyelvûek. 

Az utókor – és tegyük hozzá: a kutató – számára igen becsesek a plébános egyéni 

megjegyzései, észrevételei a világi és az országos eseményekkel, valamint a hívek lelkületével 

kapcsolatban. Sajnos ez a fontos dokumentum Szentgáloskér esetében nem került elõ, 

ezért a kutató elsõsorban a visszaemlékezésekre kényszerül hagyatkozni. A kutatómunka 

során elõkerült a mernyei plébánia 1815. évi kánoni látogatásának jegyzõkönyve. Most 

ebbõl közlünk részleteket. 

„...A mernyei plébániaegyháznak egyházi látogatása 1815. évben május 15-én elvégeztetett 

ugyanazon Kurbély õrnagy stb. által, Lenkovits János fõesperes stb. mint fentebb 

jelenlétében, törvényes bizonyosság gyanánt Somogyi Ferenc, a jeles Somogy vármegye 

helyettes szolgabírájának, Mernye anyaegyház kegyurasága részérõl Bolla Antal teljhatalmú 

jószágkormányzónak és Kacskovics Mihály ügyésznek, Somodor fiókegyház részérõl 

Neubaer János urodalmi tiszttartójának, geszti fiókegyház részérõl Tevely Antal és József 

közbirtokosoknak, Mernye község részérõl Dants István bírónak, Kováts József, Tsendes 

Mihály, Sütõ József, Gábor Ferenc, Szekeres János, Raniss Pál és egyéb elöljáróknak, geszti 

fiókegyház részérõl Rajner Ádám bírónak, Osztopán János, Hosszú Ferenc, Kiss Márton 

és egyéb elöljáróknak, Polány fiókegyház részérõl Takáts János, Mártony Imre, Péter István, 

Visnyei Mátyás, Szentgáloskérbõl Farkas János bírónak, Takács István, Erdélyi János, 

Beke József és a helység egyéb elöljáróinak jelenlétében... 

A mernyei anyaegyházban egész évben az istentiszteletre az elsõ harangszó 9-kor 

adatik, a második 1/2 10 kor, harmadik 10-kor, utána negyedóráig a nép összesereglése 

váratik, mindez régi szokás szerint történik a messze fekvõ fiókközségek és az anyahelységhez 

való nehéz juthatásuk miatt, 1/4 11-kor kezdõdik a szentbeszéd, utána énekes mise, 

ez a rend van vasár- és ünnepnapokon. Délután elsõ harangszó van 1/2 2-kor 2 beharangozás 

és a katekizmus oktatása, mely folytatólagosan van egész évben, azon megjegyzéssel, 

hogy a katekizmus sora adventban és nagyböjtben megszakíttatik, ezen idõszakban évenként 

a bûnbánat szentségérõl és az oltári szentségrõl van oktatás. A katekézis után litánia 

van, a plébános által. Az istentiszteletek ezen rendje soha nem zavartatik meg. A húsvéti 

gyónáson és áldozáson kívül ezen plébánia hívei a gyónáshoz és áldozáshoz járulnak. Karácsony 

ünnepén, szeplõtelen fogantatástól Jézus neve ünnepéig s naponként vannak, akik 

kiengesztelõdnek, továbbá pünkösdi ünnepeken, a Boldog Szûz ünnepein, az anyaegyház 

vagy a fiókegyház védszentjének ünnepén és végül az oltáriszentség imádásakor. A gyónásokat 

a plébános a templomban hallgatja, birétummal, karingben és stólával. 

A legméltóságosabb oltáriszentség mindennap a hívek imádására ki van téve 

ciboriumban Szentháromság litániáin, a mise után, mely alatt az angyali olvasót imádkozzák, 

a monstranciában pedig minden újhold vasárnapján az ünnepélyes szentmise alatt, a 

szentségimádás alkalmával, nagypénteken, nagyszombaton a szentsírnál, úrnapkor és nyolcada 

alatt naponta a szentmise alatt. Az oltáriszentség megújíttatik minden hónapban, nedves 

télen kéthetente. Az istentisztelet összes szertartásai a római és az egyházmegyei rituálé 

elõírása szerint tartatnak. Az oltáriszentség imádása ezen anyaegyházban április 30-án reggel 

6 órától május 2-án 6 óráig, õsszel október 20-án reggel 6 órától október 21. reggel 6 

óráig tartatik. A következõ módon tartatik: Az oltáriszentség kitétetik reggel 6 órakor szentmi- 

26

sével. Az ünnepélyes szentmise 10 órakor van, délután vecsernye, 6 órakor litánia végeztetik 

az oltáriszentségrõl, mely után eltétetik, a következõ reggel, mikor más plébánián kezdõdik 

szentségimádás, újból kitétetik az oltáriszentség, csak a szentmise alatt, ha csak a 

szentségimádás vasárnapra nem esik, szentbeszéd nem tartatik. 

Hétköznapokon 2 szentmise van, az egyik kora reggel, vagyis nyáron 6 órakor, télen 

7 óra után, ezalatt az angyali olvasót imádkozzák, a másik az elsõ után mondatik. Minden 

szombaton és nyilvános ünnepen, vigilián litániák vannak, melyek fél négykor tartatnak a 

kántortanító és iskolás gyermekek által, akik ez alkalommal gyakoroltatnak az énekben… 

A fiókegyházak 

A mernyei plébániához tartoznak a következõ fiókegyházak: Aszaló az anyahelységtõl 

1 óra távolságra, megközelíteni a hegyek közt nehéz, Alsóbogát 1 óra távolságra, a járás 

a hegyeken át nehéz, Felsõbogát 1 óra távolságra, átjárás a hegyek miatt nehéz, Dezseda 5 

negyedórányi távolságra, átjárás a hegyek miatt nehéz, Magyaregres 1 óra távolság, átjárás 

a hegyeken át nehéz, Felsõ Ecseny 5 negyedóra távolságra, átjárás a hegyek miatt nehéz, 

Közép Ecseny az anyahelységtõl 1 félóra távolságra, innen az anyaegyházhoz a hegyeken 

át nehéz az átjárás. Alsó Ecseny az anyaegyháztól 3/4 óra távolságra van, hozzá való jutás 

a hegyeken át nehéz…. 

Kápolnák és imaházak 

Szentgáloskér fiókközségben a Svastics-féle háznak az udvarán van egy nyilvános 

kápolna Nepomuki Szt. János tiszteletére szilárd anyagokból Soth földesúrtól építve 1758. 

évben, vagyona nincs, de fenntartatik, és minden szükségessel elláttatik özvegy Svastics 

Antalné által, amiben segítségül van azon csekély jövedelem, mellyel a két haranggal való 

harangozás után, melyek közül az egyik 30 font, a másik 20 font, egy-egy temetésért 12 

krajcárt vesz. A kápolnában van egy oltár Nepomuki Szt. János tiszteletére szentelve, kit a 

régi festmény is már alig láthatóan ábrázol. Az oltár fel van szerelve 3 terítõvel, hordozható 

oltárkõvel és minden szükséglettel. Ezen kápolna szent felszerelése az A betû alatt soroltatik 

fel. A plébános tiszteletre csak a kápolna védõszentjének ünnepén mégy át misézni, de 

gyakrabban is, mikor betegek gyóntatására vagy halottak temetésére átmegy, olykor a hétköznapokon 

is misézik… 

…Szentgáloskér községben szent Vendel szobra van a Svastics-féle ház környékén, 

melyet özvegy Svasticsné állíttatott fel, kõböl van, új, jó állapotban, alapítványi tõkéje nincs, 

fenntartása a nevezett özvegyet és utódait terheli. Ezen özvegy több keresztet is állíttatott fel, 

melyek közül az egyik az atádi és somodori utak mellett, az üdvözítõ és a Fájdalmas Szûz 

képével, ezeket fenntartja maga az özvegy, és fenntartásukra kötelezve lesznek az utódok is, a 

negyediket a keresztre feszített Üdvözítõ képével ugyanazon állította fel az út mentén, az örsi 

malom mellett, ez még nincs megáldva. A temetõn lévõ keresztet a kéri község állította fel, és 

fenn is tartja, jó karban van. A temetõ a községen kívül fekszik, helyet számára az uradalom 

engedett át, meg van áldva, körül van sáncolva. Használják a katolikusok és a nem katolikusok, 

a keresztség nélkül elhalt kisdedek az árokban temettetnek el…. 

…Lapa fiókhelységben kereszt nincs, a temetõ távol van a házaktól, bekerítve nincs, 

azon helyen, hol egykor, mint mondják, állott a templom, s ezért feltehetõ, hogy meg is van 

áldva, oda temetkeznek a katolikusok és a nem katolikusok… 

27

28 

A plébánia népe 

…Szentgáloskér községben összesen van 460, kik közül gyónó 328, nem gyónó 132, 

házaspár 162, vegyes vallású házasság nincs, nem katolikus 7, zsidó 8… 

…Lápában összesen van 61, kik közül gyónó 41, nem gyónó 20, házaspár 14, vegyes 

vallású házasság nincs…. 

…Összesen ezen plébániában vannak 3162-en katolikusok, akik közül gyónó 2308, 

nem gyónó 854, házaspár 756, vegyes vallású házasság 7, nem katolikus 2080, zsidó 122. 

Jegyzet: Mocsoládon van 1 vegyes vallású házasság. 

Ezen plébániának azon fiókhelységeiben, hol a katolikusok a nem katolikusokkal vegyesen 

vannak, ezek lelkészei a királyi rendeleteket és a katolikusokat érintõ vallásügyben 

hozott nyilvános törvényeket megtartják, ugyan a katolikusok ünnepeit, amennyiben a hazai 

törvények korlátozzák õket, nem sértik meg, mivel azonban a katolikusok a nem katolikus 

egyéneknél és a községieknél mint cselédek és pásztorok szolgálnak, nemritkán történik, 

hogy a katolikusok ünnepeik és böjtjeik miatt zaklatva a plébánoshoz fordulnak, ki elsõsorban 

azt tanácsolja nekik, hogy katolikus helyre és házhoz menjenek a szolgálati év letelte után, 

továbbá más módon is iparkodik panaszaikat orvosolni, ugyanis az olyanokat, kik a katolikus 

cselédjeikkel ily sértõleg bánnak, saját pásztoraik által meginteti, azon fenyegetéssel, hogy a 

hazai törvények sérelmének orvoslását illetékes helyen fogja kérelmezni. 

A temetõnek használata több fiókhelységben a katolikusok és a nem katolikusok között 

közös. A katolikus harangok használatát a nem katolikusoknak soha nem engedi meg a 

plébános. Aszaló, Mocsolád és Magyaregres fiókhelységekben a katolikusok harangjai, amint 

ezen plébánia utolsó egyházlátogatása felsorolja, maguknak az imaházaknak tornyaiban 

vannak, tudniillik Aszalóban egy 150 font, Mocsoládon egy 20 font, Magyaregresen egy 72 

font, ezek ahogy meghúzatnak a nem katolikusok részére, úgy azoké a katolikusok részére, 

mindkét esetben egyenlõ díj vétetik, mely az illetõ imaházak javára fordíttatik; mikor és 

hogyan jutottak ezen harangok a nem katolikusok birtokába, a plébános nem tudja… 

A plébániai nép erkölcsi állapota 

…A nép jámbor, és a templomba, leszámítva az évnek azon részeit, amikor a mezei 

munkák távol tartják, eljár, és hétköznapokon az angyali rózsafüzérnek imádkozásával, a 

legszentebb Szentháromságról szóló szent énekekkel foglalkozik szívesen az istentisztelet 

alatt, vasár- és ünnepnapokon pedig magánimádságokkal és ismeretes énekekkel, a hit elemeiben 

oktatva van, saját lelkipásztorai iránt engedelmes és általában tisztelettudó, minthogy 

azonban lehetetlen, hogy a jók közé rosszak ne keveredjenek, ezen plébánia jó hívei 

között is vannak néhányan, kik a káromkodás régi szokásának hódolnak, különösen a pásztorok 

a pusztákon, a fiatalok a községekben, az elõbbieket megjavítani nehezebb, és nincs 

más alkalom, mint a gyóntatószék, ezeket a vétkes bírái által és a község elöljárói útján 

fékezi meg a plébános, kikérvén az uradalom vagy a vármegye hivatalnokainak segédletét 

is, mely karhatalmat fogja kikérni az ágyasságban élõk szétûzésében és elválasztásában, a 

botrány megszüntetésében, és ha ez nem használna, az egyházi hatóságnak tesz jelentést. 

Évenként több házastárs akad, ki a házasság kötelékét önkényûleg felbontja, ezek 

kibékéltetését a plébános sikerrel végzi, vannak azonban, kiknek házastársairól nem tudható, 

hogy hol tartózkodnak, kik már több év óta szétválva, önkényûleg külön élnek, ezek 

minthogy ártatlanoknak látszanak, a hívek között megtûretnek, ha az elszökött házastársak 

megtaláltatnak, vagy pedig az önkényleg elvált s a házassági köteléktõl vonakodó házasfe-

leket kibékíteni nem tudná, a Szentszékhez utasítva, ha pedig az utasítás folytán oda nem 

akarnak fordulni, hivatalos jelentést tegyen az egyházmegyei hatóságnak, mely szentszéki 

ügyésze által magához hívassa. 

A húsvéti szentáldozás parancsának mindnyájan eleget tesznek, sõt az év más idejében 

is, tudniillik karácsony, pünkösd, a Boldogságos Szûz, az anya- vagy a fiókegyház 

ünnepén, a 40 órás szentségimádás alkalmával azoknak a gyónásban kiengesztelõdni. A 

katolikus böjttel elpártolni készülõ egy sincs, sõt a mostani plébános alatt hozzá néhányan 

áttértek… 

A földesurak 

…Mernye községben földesúr a kegyes tanítórend, mint a fejérvári õrjavadalom birtokosa. 

Geszti községben birtokosok: Botka Mihály, özv. Szelestei Jánosné, Horváth Imre, 

Kiss János özvegye, a Teveli család, mind katolikusok. 

Polányban Niczky János katolikus, Szentgáloskéren özvegy Svasticsné katolikus, 

Aszalóban és Magyaregresen herceg Esterházy katolikus. Mocsoládon a következõ közbirtokosok: 

Kacskovics Mihály katolikus, a Bárány család, a Boka, Vázsonyi család nem katolikusok. 

Ecsenyben a geszti birtokosok, továbbá Tallián Boldizsár és Bene Károly mind 

katolikusok. Somodorban gróf Batthyány József Antal katolikus, Felsõbogáton Lengyel 

Krisztina utódai katolikusok. Alsóbogáton gróf Festetics Imre katolikus. Lapán herceg Esterházy 

katolikus, Kisalberten a geszti közbirtokosok. Örsön és Belsõörsön özvegy 

Svasticsné. Libbentõben a geszti közbirtokosok. 

A plébános 

…A plébános most Szûts István, született Szil községben, mely a jeles Somogy megyében 

van kebelezve, 1778. november 3-án, nem nemes szülõktõl. Filozófiai tanulmányait 

Pécsett és Pozsonyban végezte, a teológiát Pozsonyban és Nagyszombaton végezte. A papság 

közé felvétetett 1799. évben, pappá szentelték 1803. évben, beszél magyar nyelven, és 

ezen szolgál az anya- és a fiókegyházakban, szükség esetén a gyónókat németül gyóntatja, 

mely nyelvet a közepesen alul beszéli, a csökölyi kerületben az alesperesi hivatalt viselte 2 

évig mint szentbenedeki plébános, hol 3 és fél évig mint plébános mûködött, Mernyén a 

hatodik éve mûködik, kánonilag be van iktatva, de installálva nincs, most 37. évében van, jó 

testi erõben, a plébánosi hivatalon kívül semmi megtisztelõ hivatalt nem visel… 

…A plébános minden vasár- és ünnepnapon misézik, valamint hétköznapokon is, ha 

csak betegség folytán vagy a fiókegyházakban való hivatalos kiszállás által nincs akadályozva. 

A szentmisét vasár- és ünnepnap a plébánia híveiért mutatja be, az olvasott szentmisék 

után 30 kr, az énekes misék után 1 Ft a misedíj, a kántortanítónak az orgonálásáért 15 kr 

fizettetik általában. Újabban nagyon ritkán fizetnek misét. Az istentisztelet rendjét pontosan 

betartja, minden vasár- és ünnepnap prédikál, az ifjúságot ugyanazon nap délután oktatja, 

és a néppel együtt litániát tart. A szokásos könyörgéseket, körmeneteket, a római szentegyház 

összes szertartásait az egyházmegyei rituálé elõírása szerint mindenben megtartja. 

Az oltáriszentséget a betegekhez karinget és stólát öltve viszi az anyaegyházban, a fiókegyházban 

pedig kocsin viszik, azokba nem öltözködve viszi, a haldokló betegeket az oltáriszentséggel, 

az utolsó kenettel és az idõ szerint vett imádságokkal megerõsíteni és megvigasztalni 

szokja, az õ hanyagsága folytán senki nem halt meg keresztség, bûnbánat vagy 

utolsó kenet nélkül. A megholtakat a szent szertartás betartásával temeti el az anyahelység- 

29

en és a fiókközségekben hasonlóan, ha alkalmatosság küldetik érte, amire kötelesek a 

fiókközségbeliek, egyébként temetésüket írásban a kántortanítóra bízza, a parancsolt ünnepeket 

és böjtöket a népnek kihirdeti, az esküvõ elõtt a hármas kihirdetést is kellõen betartja, 

a jegyeseket a keresztény hitbõl kikérdezi, és benne oktatja. 

Az iskolában az ifjúságnak a keresztény hittanban és tudományokban és erkölcsökben 

való oktatását elõmozdítja, és elõmozdításukról gondoskodik, e célból hetenként rendesen 

kétszer, vagyis szerdán és szombaton a délutáni órákban az iskolába elmegy, az elemi 

iskolák nem szabályozottak, ezért a plébános félévi jelentéseket nem ad. 

A hívek összeírása minden évrõl megvan, alapítványi misék nincsenek, s ezért a sekrestyében 

alapítványi tábla nincs. A plébános el van látva a keresztelteknek, házasultaknak, 

megholtaknak a szabályok szerint csinosan írt anyakönyvével, van külön jegyzéke a vegyes 

vallású házasságok és a belõle származott gyermekek feljegyzésére, az egyházmegyei hivatalnak 

minden évben jelentést tesz a vegyes vallású házasságokból származott gyermekek 

nevelésérõl. Van házi iktatója, melyben a püspöki vagy püspökhelyettesi határozatokat, rendeleteket, 

továbbá a nyilvános egyházi királyi határozmányokat, a plébánián kívüliek házasságairól, 

a katonai személyek, a kiskorúak házasságairól és egyéb tárgyakról hiba nélkül 

és tisztán bejegyzi, az anyakönyveket biztos helyen, zár lakat õrzi. Anyakönyvi kivonatokat 

részint oly alakban, mint az anyakönyvben találja, rovatokba foglalva, részint szövegbe 

írva, hol rovatok nincsenek, bárkinek keresztelésrõl, esküvõrõl, halálról szívesen kiad, értük 

katonai személyektõl és szegényektõl semmi díjat, a fizetésre képesektõl 1 Ft-ot vesz. A 

plébános állandóan a plébánián lakik… 

30 

A plébános jövedelmei 

…A fiókközségekben földje, rétje vagy szõlõje a plébánosnak nincs, azonban 

Szentgáloskérrõl 2 kocsi, Gesztibõl 3 kocsi szénát kap készen évenként. Készpénzben segedelem 

címén az urodalomtól évenként kap 54 Ft 25 kr-t… 

…Szentgáloskéren gyermekszülõ bevezetése után 24 kr, új házas avatása után 7 kr, 

gyónó temetése után 30 kr, nem gyónó után 24 kr, esketésért 1 Ft, a cselédektõl és az idegenbõl 

valók után a stóla kétszeresét. 

Geszti községben a gyermekszülõ bevezetése után 24 kr, új házas avatása után 7 kr, 

gyónó temetése után 30 kr, nem gyónó temetése után 24 kr, esketésért 1 Ft, szabad stóla 

címén az urak cselédeitõl és az idegenektõl a rendesnek a kétszeresét. 

Polány fiókközségben ugyanannyit minden tevékenységért, mint Gesztiben, a cselédektõl 

és idegenektõl a rendesnek kétszeresét. 

Ezen fiókközségekben pedig: Aszaló, Dezseda, Magyaregres, Ecseny, Mocsolád, 

Kisalbert, Alsó-, Felsõbogát, Lapa, Somodor és Libbentõ, az anyahelységben meghatározott 

rendes stóla kétszeresét… 

A szentgáloskéri kántortanító tulajdonai 

E községben a kántortanító most Kozári Imre, jó erkölcsû, csak az elemi iskolát látogatta, 

azonban hivatalának megfelelõ tudománya van, orgonán játszani nem tud, hitvallást 

letette, egyúttal jegyzõ is, e községben a kántortanítót a plébános és a falu elöljárói a földesúrnõvel 

egyetértve fogadják, a mostanit is így fogadták. 

Ugyanazon kántortanító jövedelmei: 

Van õszi vetés gyanánt 1 hold földje, mely 2 pozsonyi mérõt ad, melyet a község

munkál, tavaszi vetésre ugyanannyija van, legtöbbször terméketlen földek jutnak neki, és 

ezért az õszi termésbõl 6 pozsonyi mérõt, a tavasziból, mely alá szintén a község munkálja 

meg a szántóföldet, 6 pozsonyi mérõt kap, azonkívül, ha az uradalomnak szolgáltatási kötelezettsége 

mellett kap a mester 1 holdat, az õszi 1 holdat a tavaszi vetés számára, ezeknek 

megszántását nem nehezményezi a község, sõt az õszi vetésbõl származó termést lekaszálni 

és beszállítani, a tavaszit pedig hazavinni készek. Kenderföld gyanánt 1 földdarabot kap, 

3/4 pozsonyi mérõt, hasonlóképpen káposztásföldül az uradalomtól, ezt is a község szántja 

meg. Rétje 4 kaszányi van, melyet a kériek kaszálnak, a kántortanítótól összegyûjtött szénát 

behordják, amely az Igalba vezetõ út mellett van, keletrõl és nyugatról határolják a jobbágyok 

szántóföldjei, északról Kováts József szántóföldje, terem 4 kocsi szénát, a terület, 

melyen fekszik, Kikiri tónak neveztetik. Párbér címén minden egyes házaspártól 1/2 pozs. 

mérõt, készpénzben 10 Ft-ot kap, stólából a temetés után 7 kr-t, cselédektõl, idegenektõl 30 

kr-t, még nem gyónóktól 24 kr-t, az énekes mise alatt éneklésért 13 kr-t, ezen jövedelmeket 

kapja mint mester és jegyzõ. Mindezek felsorolva láthatók a szentgáloskéri kántortanító 

jövödelmeinek 10. szám alatt csatolt összeírásában, melybõl kitûnik, hogy jövedelme 29 Ft 

18 kr. Segédtanító nincs. 

A szentgáloskéri iskolalátogató gyermekek: ezen községben az iskolalátogató gyermekek 

7 évtõl 12-ig vannak 45-en, kik közül nyáron egy sem, télen 4-5 látogatja az iskolát, 

leginkább az iskolaépület hiánya miatt…. 

…Halottvivõ csak 1 van, Vass József, kötelessége a sírokat elõkészíteni, a halottak 

testeit odavinni, amit az uradalmi cselédeknek, ha felnõttek, 1 Ft-ért, ha kicsinyek, 30 kr-ért 

tesz meg, a jobbágyoknak pedig ingyen, meg 2 Ft-ot adnak neki az adóból, és szabad az 

összes közszolgáltatásoktól. 

Ezen egyházban a bába Németh Anna, katolikus, keresztelni tud, esküt tett, erkölcsi 

viselkedése jó. 

A többi fiókközségekben templomszolgák nincsenek, még azokban sem, hol templom 

vagy kápolna van, hanem Szentgáloskéren a kántortanító, Somodorban egy az urasági 

hajdúk közül. Felsõbogáton az uradalmi cselédek egyike végzi a templomszolga dolgát. 

Kér és Polány fiókegyházban harangozó hivatalból a kántortanító, jutalmazásukat a harangozásért 

a kántortanítói jövedelmük tartalmazza. A többi fiókegyházakban biztos harangozó 

nincs, bár az ecsenyi katolikusoknak 40 fontnyi harangjuk van. Mocsoládon, Aszalón, 

Magyaregresen a harangok a nem katolikusok imaházaiban vannak. Biztos halottvivõk a 

többi egyházakban nincsenek, hanem a jó barátok és szomszédok nyújtanak halál esetén 

egymásnak segítséget. Télen a községek pásztorait fogadják meg a sírok ásására. 

Bábák nincsenek bizonyosak, tanultak és megeskettek a többi fiókközségekben, legalábbis 

katolikusok nincsenek, csak Polányban van újabban felfogadva Vinkler Éva, esküt 

tett és tanult, szükség esetén keresztelni tud, a gyermekágyas szülõk a nem katolikus bábákhoz 

fordulnak, akik (a pusztában pedig több idõsebb asszony, azok szükség esetén szívesen 

bábáskodnak), ha szükség nem forog fenn, akkor a szomszéd faluból hívnak katolikus bábát...” 

5 

Szentgáloskér 1945-ig a mernyei plébánia filiája volt. 1944-ben a harcok elõl menekült 

Szentgáloskérre Somogyfajszról Elek Béla édesanyjával együtt. 1944. szeptember 5én 

szentelte pappá Mindszenty József püspök. 

A lakosság ösztönzésére a falu vezetõi kérvényezték a veszprémi püspöknél, hogy 

Elek Bélát nevezzék ki plébánosnak Szentgáloskérre. Elek Béla lelkészi tevékenységével 

sokat tett a falu hitéletének erõsítése érdekében. 1944–1946 között a pedagógushiány miatt 

31

a hittanon kívül tanított más 

tantárgyat is. 

A körjegyzõ 1948-as 

felmérése szerint a lakosság 

97%-a római katolikus vallású 

volt. Lapán pár evangélikus 

család is élt, akiknek 

Szimon János lelkész nyújtott 

lelki vigasztalást. 1949ben 

lelkészlakást építettek. 

1950-ben az egyházi vagyont 

Szentgáloskéren is kisajátították. 

1951. április 24-én 

Szentgáloskéren elõször volt 

bérmálás. Ünnepelt az egész 

falu, ekkor szentelték fel az 

új plébániát is, amelyet a falu 

társadalmi összefogással 

épített fel. A püspök részére 

a hívek díszkaput készítettek 

Elek Béla plébános 

a templomkert bejáratánál, ahol a község egyházi és világi vezetõi fogadták. A díszkaputól 

a templomig virágszõnyeg borította az utat, amerre a püspök és közel húszfõs papi kísérete 

elvonult. A lélekemelõ ünnepségen csaknem száz fõ bérmálására került sor. Nagy öröm és 

vidámság töltötte el a falu népét. A hajnalig tartó mulatozás maradandó emlékeket hagyott 

a szentgáloskériek lelkében. 

Elek Bélát 1959 õszén elhelyezték a községbõl. Utódjának Komáromi Andrást nevezték 

ki Szentgáloskérre plébánosnak, aki 1972-ig látta el az egyházi teendõket. A község 

32 

Komáromi Antal plébános elsõáldozók között 1964-ben

ebben az évben ismét filia lett, s elõbb Magyaratádhoz, majd Mernyéhez tartozott. 

Elek Béla Szentgáloskéren tartotta az aranymiséjét 1994. szeptember 5-én. A hívek szép, 

ünnepélyes fogadtatást szerveztek a tiszteletére. A zsúfolásig megtelt templomban Vonyó 

Józsefné köszöntötte Elek Béla plébánost, s a hívek nevében egy gyönyörû Zsolnay-vázát 

és egy Mária-szobrot adott át neki. 

Ma Szentgáloskéren a lelkészi teendõket Buczkó József mernyei plébános látja el. 

2000 nyarán Balázs Béla püspök saját kérésére helyezte Mernyére. A plébániához hat település 

tartozik; Mernye az anyaegyház, a filiák pedig Somogygeszti, Antalmajor, Somodor, 

Szentgáloskér és Lapapuszta. Az istentiszteletek idejét is elosztják. Az elsõ és a harmadik 

vasárnap Mernyén és Somogygesztiben, a második és a negyedik vasárnap Szentgáloskéren 

és Somodorban van szentmise. Lapapusztán csak búcsúkor tartanak misét. A harmadik szombaton 

Somodorban, a negyedik szombaton pedig Antalmajorban van vasárnapi szentmise. 

Ha keresztelõ, esküvõ vagy temetés van, akkor a szertartás természetesen a helyszínen folyik. 

Hittanórát megfelelõ gyereklétszám esetén szintén a helyszínen tartanak. 

Plébánosok: 

1945-tõl Elek Béla (Szentgáloskér) 

1959-tõl Komáromi András (Szentgáloskér) 

1972-tõl Stheller László (Magyaratád) 

1990-tõl Török Gyula (Mernye) 

1994-tõl Ifi Géza (Mernye) 

1997-tõl Vaslabán Csaba Antal (Mernye) 

2000-tõl Buczkó József (Mernye) 

Templomszolgák: 

Máté István 1947-ig 

Petrovics József 1947-tõl 1953-ig 

B. Takács János 1953-tól 1969-ig 

Horváth István 1969-tõl 

Templomtakarító: 

Kálmán Mihályné (Magdi néni) 

Templomatya: 

Szücs László 1972-tõl haláláig 

Testületi tagok: 

1945–1962 1962–1972 1972-tõl 

Sovák István Bödõ Ferenc Bunevácz István 

Vonyó István P. Bödõ József Ifj. Vonyó József 

Suszter István Harsányi Emil Radics Lajos 

Id. Varga Imre B. Takács István Kurják József 

Petrovics József Budai József Id. Bor József 

Takács Ernõné Varga László 

Szabó István 

Németh Ferenc 

Pleh József 

Szentgyörgyi János 

Varga Imre 

33

JEGYZETEK 

1 Eredeti értelme: leány. Az egyházközségen (parochia, plébánia) belüli kisebb egységek, 

amelyeknek nincs plébánosuk, hanem a plébánossal rendelkezõ anyaegyháztól függenek. 

2 Szántó Konrád: Egyháztörténelem. II. Katolikus teológiai fõiskolai jegyzetek. p. 27., 98. 

3 Vonyó Tihamér: A plébánia történetírás módszertana. Pannonhalma, 1941. p. 8. 

4 A veszprémi egyházmegye papságának névtára. Veszprém, 1975. p. 232. 

5 A veszprémi püspöki levéltárban õrzött mernyei egyház-látogatási jegyzõkönyvrõl vett 

hiteles fordítás. Veszprém, 1913. augusztus 8. E hivatalos fordítást szó szerint lemásolta a 

geszti plébános 1967 telén. Egy példány Mernyén, egy a geszti plébánián található. (A 

forrást a helyesírás és a központozás szükség szerinti javításával közöltük. A szerk.) 

34 

Körmenet 

Szentségimádás 

a körmenet elõtt

Közigazgatás és közélet 

Az államalapítást követõen fokozatosan épült ki a feudális magyar államigazgatási szervezet, 

amelynek legfontosabb igazgatási egységei a királyi vármegyék voltak. A közigazgatás 

központja a királyi székhely és legfõbb központi irányítója a király, aki egyben a legfõbb 

törvényhozó és jogszolgáltató hatalom is volt. 

A vármegyék megszervezésére István király uralkodása alatt került sor. Az így létrehozott 

vármegyék fõtisztviselõje az ispán, illetve a fõispán volt. 1 II. András uralkodása 

idején a nagybirtokos osztály létrejötte új helyzetet teremtett. A királyi vármegyerendszer 

fokozatosan felbomlott, s helyét a nemesi vármegye foglalta el. A nemesi vármegyék élén a 

fõispánok álltak, akiket a király nevezett ki. A nemesi vármegye kialakulása rendiségen 

alapuló önkormányzati igazgatást eredményezett. A nemesség önigazgatása az önkormányzatiságnak 

és a szabadságnak jelentõs központja volt. Késõbb azonban a vármegye egyre 

inkább a jobbágyság feletti nemesi hatalomgyakorlás eszközévé vált. 

A nemesi vármegyéket a 19. században a polgári vármegye váltotta fel. Ebben a rendszerben 

már törvények szabályozták a központi kormányzat és a vármegye viszonyát. Meghatározó 

szerepe volt az alispánnak, aki az ügyvezetés és a végrehajtás terén is irányította a 

vármegyét. 

A falvaknak közösségi életük kialakulása óta szükségük volt helyi vezetõre, aki egyrészt 

a rendre vigyázott, és a felmerülõ kisebb ügyekben bíráskodott, másrészt közvetítette 

a lakosságnak a felsõbbség akaratát. Az államalapítást követõ két évszázadban a falvak 

élén a falunagyok álltak; nevük a 13. században változott bíróra. A feudális közigazgatás 

legfontosabb helyi végrehajtója a falusi bíró volt. A bíró vigyázott a falu rendjére, kezébe 

került a közös javak kezelése, a földközösség adminisztrációja. Feladatai közé tartozott az 

újraelosztás, a határhasználat szabályozása, vigyázott a faluhatár épségére, adót szedett be, 

és utasításokat továbbított a lakosságnak. A felmerülõ kisebb ügyekben bíráskodott, ezt 

gyakran segítõivel, a 16. századtól az esküdtekkel gyakorolta. 2 

A községi bíró az adóbeszedõk számára felvilágosítást adott, segített az adószedésben. 

Felelõs volt a közmunkáért, a katonai fuvarok teljesítéséért, híreket adott az elöljáróság 

számára a gonosztevõkrõl, a betyárokról, az ellenség mozgásáról. A munkájáért járó 

anyagi elõny nem volt nagy. A nehéz tisztségért rendszerint mentességet kapott az adók, a 

dézsma fizetése és a katonai beszállásolás alól. 

A 13–14. században a bírákat – a földbirtokos javaslatára – a faluközösség választotta 

meg. A 16. századtól a bírák mellé esküdteket is választottak, akik a falu tekintélyes emberei 

közül kerültek ki. Az esküdtek feladata a bíró munkájának segítése volt. A falu önkormányzata 

a földesúr irányítása alatt állott, de a falu elöljárósága az államhatalom végrehajtó 

szerve is volt. A falu elöljárósága igazgatási feladatokat is ellátott. 

A falu lakói közül bárki lehetett bíró, akivel a földesúr egyetértett, és a falu lakói 

megválasztották. A választás többnyire egy évre szólt. Hatalmának jelvénye a bírói pálca és 

a kaloda volt. Az írásbeliség igényének növekedésével a falusi önkormányzat szerveként a 

18. században terjedt el a falvakban a jegyzõi hivatal. (Korábban ezt a munkát a falú írástudója, 

többnyire a tanító végezte.) Már ebben az idõben is gyakori volt, hogy több falu közösen 

alkalmazott jegyzõt. 

35

Mária Terézia 1767ben 

kiadott országos urbáriuma 

alapján a községek a 

jegyzõt földesúri beavatkozás 

nélkül, szabadon választhatták 

és elbocsáthatták. 

Ez fontos lépés volt a 

falu korlátozott önkormányzatának 

megteremtése 

felé. A jegyzõt és az esküdteket 

a falu lakói mindenfajta 

bemutatkozás nélkül, szabadon 

választották meg. A 

bíró a képviselõk segítségével, 

falugyûlések tartásával 

intézte a közösség belsõ 

ügyeit. Harsányi Pál 1848– 

49-es bíró számadásában a 

község valamennyi adózó 

polgára fel van sorolva. (1. 

számú melléklet.) 

A 19. század közepén, 

a császári közigazgatás kiépítése 

után sürgetõ feladatként 

jelentkezett a községek 

helyzetének rendezése, a 

jegyzõségek felállítása, a tanítói 

és jegyzõi munka szétválasztása. A felkészült közigazgatási szakemberek hiánya, valamint 

a lakosság ellenállása miatt ez az átalakulás nagyon lassan haladt. A jegyzõségek 

kialakításánál ügyeltek arra, hogy a közigazgatási területükhöz tartozó községek létszáma 

mintegy 4000 fõt tegyen ki. 

1858-ban Szentgáloskér, Magyaratád, Patalom és Somodor közös jegyzõséget alkotott. 

Viza János 1871-ig látta el a községek jegyzõi feladatait. Szentgáloskér lakosai már 

korábban jelezték, hogy elégedetlenek a jegyzõ tevékenységével. A magyaratádi körjegyzõi 

állásra meghirdetett pályázatra három pályázó közül a községek képviselõi nagy többséggel 

Varga Ferenc toponári segédjegyzõt választották meg. Szentgáloskér község részérõl 

a választáson jelen voltak: Harsányi Ferenc bíró, Somogyi Ferenc, Somogyi József, 

Takács József, Pozsár Vendel elöljárók, Svastics István birtokos. A község képviselõi csak 

részben szavaztak az új jegyzõre, mert már korábban kezdeményezték az alispánnál, hogy 

Szentgáloskér községet csatolják az igali körjegyzõséghez. A községet a kérésnek megfelelõen 

1871. november 15-én az igali körjegyzõséghez csatolták, amely ellen a magyaratádi 

körjegyzõség községeinek bírái tiltakoztak. A szentgáloskéri képviselõk egy részének szavazata 

a jegyzõválasztáson késõbb súlyos jogi problémát vetett fel, amelyet a Patalomban 

székelõ alispánnak kellett megoldani. 3 

Somogy megye településhálózata a 19. század elején 

Az 1870. évi törvényhatósági törvény osztrák mintára vezette be hazánkban is a 

virilizmus intézményét. Ez azt jelentette, hogy képviselõ-testület egyik felét a falu lakói 

választották, a másik fele pedig a legtöbb adót fizetõk (a virilisták) közül került ki. Tehát a 

36

legvagyonosabbak mindenfajta választás nélkül jutottak be a falu önkormányzati testületébe. 

Az elnök továbbra is a bíró volt, a községi elöljáróság tagja a helyettes bíró, a körjegyzõ, 

két esküdt, valamint a közgyám. 4 

A törvény hatályba lépését követõen, 1872-ben szervezték meg a körjegyzõségeket. 

Ekkor Szentgáloskér az igali körjegyzõséghez tartozott. Ezekben az években a községi bírók 

rendszeresen számot adtak a gazdálkodás helyzetérõl. Az 1875-ös számadásból tudjuk, 

hogy a község bevétele 700 forint volt, a kiadás 690 forint, a maradvány 10 forint. 1900-ban 

a bevétel 3559 korona, a kiadás 3493 korona, a maradvány 66 korona. 5 A közigazgatási 

rendszer átszervezése során, 1897. március 15-tõl Szentgáloskért a mernyei anyakönyvi 

kerülethez csatolták. 1907. január 1-jén, a körjegyzõségek átszervezésével egy idõben 

Szentgáloskér az igali anyakönyvi kerülethez került. Ez a közigazgatási rendszer 1950-ig 

maradt fent. Somogy vármegye közigazgatási beosztása szerint Szentgáloskér az igali járáshoz 

tartozott 33 másik községgel együtt. Az országgyûlési képviselõ-választás szempontjából 

a község a szili választókerület része volt. 6 

Az elsõ világháborút, majd a forradalmakat követõen újjászervezték a megye közigazgatását. 

Ebben meghatározó szerepet vállalt Svastics Nándor szentgáloskéri földbirtokos, 

aki megyei kormánybiztosként kemény kézzel kezdett hozzá a rendcsináláshoz. Mint 

az Új-Somogy 1928. március 30-i számában olvasható: „a megye agrártársadalmának és 

törzsökös, régi jó táblabírócsaládjának jeles és nagy értékû leszármazottja, akinek kiváló 

érzéke volt a rendcsinálás és jogfolytonosság terén a történelmi tradíciók érvényesítéséhez”. 

7 

Az 1925-ös közigazgatási felmérés Szentgáloskér közoktatási helyzetét a következõképpen 

írta le: a községben római katolikus elemi népiskola mûködött, két tanteremmel és 

két tanítóval, más jellegû oktatási intézmény nem volt (óvoda, középiskola, szakiskola), az 

iskola ügyeivel az iskolaszék foglalkozott. 

1930-ban az évi adóalap 12 575 P 13 f. Az 1931. évre a közönség hozzájárulása címén 

fizetendõ összeget a képviselõ-testület 3719 pengõben állapította meg. 

Éveken keresztül húzódó gondot jelentett egy új községháza megépítése. Községháza 

céljára egy kocsmaépületet alakítottak át, amely azt megelõzõen bikaistálló volt. Az épület 

állaga oly mértékben leromlott, hogy az már alig volt alkalmas a községházi feladatok ellátására. 

1940-ben arról döntött a képviselõ-testület, hogy a következõ évi költségvetésbõl 

7780 pengõt községház építésére fordít. Az 1941. május 29-én megtartott testületi ülésen a 

községház építése ügyében a következõ határozatot hozták: „A mai idõben nagyon veszélyes 

építkezéshez kezdeni, mert az építkezéshez szükséges anyagok nagy részét nem lehet 

megkapni. A rendelkezésre álló pénz sem lenne elég, ezért kölcsönt kellene felvenni, így az 

építkezést a testület megfelelõ idõkre halasztja, a meglévõ pénzt pedig a jelenleg kapható 

építõanyagok megvásárlására fordítja.” A testület megállapította, hogy a volt óvodaépület 

sürgõsen felújításra szorul. Az épületet ezentúl községház céljára fogják használni. A munkák 

elvégzésével Orbán Mihály magyaratádi kõmûvest bízták meg. 8 

A második világháborús események átrendezték a képviselõ-testület feladatait és összetételét. 

A megtárgyalt napirendekbõl az elsõ idõben még nem érzõdött a háborús helyzet, a 

közvetlen érintettség. A községi közigazgatás a hadviselést támogatta, hatósági úton végrehajtotta 

azokat az intézkedéseket, amelyek a háborús érdekeket szolgálták. A Farkas József 

bíró által vezetett képviselõ-testület (vitéz Szomjas József, Gelencsér Ferenc, Suszter József, 

Kovács János, Somogyi Ferenc, Dergecz Ferenc) Halmai József körjegyzõ elõterjesztése 

alapján évi 300 koronára emeli a bíró tiszteletdíját. Az indoklás szerint „a rendkívüli 

idõkre való tekintettel oly nagy mértékben igénybe van véve közigazgatási teendõkkel, 

37

hogy az eddigi csekély fizetése azzal arányban soha nem állott”. 1944. augusztus 25-én a 

bíró fizetését 600 pengõben állapították meg, ami már nemcsak a megnövekedett munka 

miatt történt, hanem a háborús terhek miatt bekövetkezõ infláció miatt is. 9 

1944-ben már élelmiszersegélyeket kellett osztani a lakosságnak. 1944. április 5-én a 

kormány a hadmûveleti területekre vonatkozó különleges közigazgatási szabályokat adott 

ki. Ez a rendelet a katonai közigazgatás bevezetésének feltételeit is meghatározta. Erre akkor 

került sor, ha a polgári közigazgatás a településen megszûnt. Szentgáloskéren a polgári 

közigazgatás folyamatosan a helyén maradt. 

A község vezetése a háború utolsó hónapjaiban rendkívül nehéz helyzetbe került. A 

német csapatok átvonulását követõen bizonytalanság, félelem uralkodott. 1944. december 

2-án érkeztek meg a szovjet csapatok elõõrsei. A harcoló alakulatokat követõ ellátó és kiszolgáló 

csapatok tartósan rendezkedtek be a faluban. 

Két kormányrendeletet adtak ki a régi közigazgatás újjászervezésérõl. Ezzel egy idõben 

eltörölték azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek a háborús években az önkormányzatokat 

érintették. 

Az elsõ hetek bizonytalansága, reménykedõ várakozása után megpezsdült a község 

közélete. Sorra alakultak a különbözõ pártok és egyéb szervezõdések. 

Koalíciós alapon alakultak meg a nemzeti bizottságok a községekben, valamint a járási 

és a megyeszékhelyeken. Mivel az önkormányzati testületek nem mûködtek, ezek a 

bizottságok államigazgatási feladatokat is elláttak. A közigazgatási feladatok ideiglenes ellátása 

érdekében adta ki a kormány a 14/1945 (I. 14.) ME-rendeletet annak érdekében, hogy 

a közigazgatási szervek meg tudják kezdeni mûködésüket. A nemzeti bizottságoknak közvetlen 

beleszólásuk volt az önkormányzati szervek összetételébe, a kinevezésekbe, a mûködési 

feltételek megteremtésébe. Szentgáloskéren a Nemzeti Bizottság 1945. április 10-én 

alakult meg. Az alábbi személyek voltak a tagjai: Harsányi József, Magyar József, Czentgráf 

K. Adolf, Derger Ferenc. Póttagok: Suszter József, Takács Pál, Apáti Ferenc, Zsalakó István. 

A bizottság 1949-ig folytatta tevékenységét. 

A pártszervezések kiélezték a községben a politikai és esetenként a személyes ellentéteket. 

A földosztás, a házhelyek kiparcellázása tovább mélyítette az ellentéteket a magángazdák 

és az egykori cselédek között. 

Az elsõ szabad választás megmozgatta a település politikai életét. A kisközségben is 

megalakult a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és a Parasztpárt. A 

Szociáldemokrata Párt a szavazatok 20,5%-át kapta. 10 

Ebben az idõszakban a közigazgatás szerepe, feladata is jelentõsen megváltozott, átalakult. 

A közigazgatás mellett helyi önkormányzati szervként mûködött a nemzeti bizottság, 

amelyben minden helyi párt képviseltette magát. A nemzeti bizottságok megszûnése 

után a Défosz kapott jelentõs szerepet; ebbe már csak a kommunista párt képviselõi kerülhettek 

be. Az új képviselõ-testület alakuló ülésére 1945. június 21-én került sor. A képviselõ-testület 

tagjait az 1020/1945. BM-rendelet alapján a pártok választották meg. Tagjai voltak: 

Farkas József, Dergencz Ferenc, Koletár János, v. Szomjas József, Horváth István, 

Dezsõ József, Czentgráf Adolf, Petrovics József, Takács Pál, Plel Mihály, Tóth Ferenc, 

Horváth József, Herman József, Szávai Péter, Rosemberg János, Kovács János, Somogyi 

Ferenc. A választásról szóló tájékoztatást és a határozatokat Csonka Károly segédjegyzõ 

ismertette. A testület a korábban lemondott Farkas Józsefet megerõsítette bírói tisztében. 11 

1945. szeptember 26-án ismét átalakult a képviselõ-testület, mert az országgyûlési 

választásokat követõen a községekben is a pártok arányszámának megfelelõen kellett a 

képviselõk számát megállapítani. Ennek alapján a Független Kisgazdapárt 6 rendes és 2 

38

pót- (rendes tagok: Takács János, Durczi József, Durczi Vendel, Petrovics József, Horváth 

József, Takács Pál, póttagok: Czentgráf Adolf, Horváth József), a Szociáldemokrata Párt 4 

rendes és 2 pót- (rendes tagok: Gaál József, Tóth Imre, Horváth János, Ivusza László, póttagok: 

Kercsi Lajos, Talabér Mihály), a Nemzeti Parasztpárt (Kovács Pál) és a Magyar 

Kommunista Párt (Kelemen József) 1-1 rendes tagot delegált. 12 

1946-ban a tisztérõl lemondott Farkas József helyett a község ismét Suszter Ferencet 

választotta meg bírónak. A község utolsó bírájaként a tanácsválasztásig töltötte be ezt a 

tisztséget. Az igali körjegyzõség felmérése szerint ekkor a községben 1 tejszövetkezet, 1 

darálómalom (Koletár János), 4 kovács, 1 bognár, 1 asztalos, 4 vegyeskereskedõ, 1 kocsmáros, 

1 terménykereskedõ (Gaál József), 1 állatkereskedõ (Ivusza László), 2 cipész, 1 

szíjgyártó és 2 borbély élt. 13 

Az 1947-es választáson az erõviszonyok megváltoztak. Vezetõ szerepét a Kisgazdapárt 

továbbra is megõrizte, de a Parasztpárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt 

jelentõsen növelte a támogatottságát. Ebben az évben az egész országban 48-as ifjúsági 

bizottságok alakultak az 1848-as forradalom századik évfordulójának méltó megünneplésére. 

Szentgáloskéren 1947. május 25-én került sor az alakuló ülésre. Az ülésen részt vevõk 

díszelnöknek Elek Béla plébánost, elnöknek Gaál Sándort, alelnöknek Csima Ferencet, titkárnak 

Kovács Jánost, jegyzõnek Radics Lajost, pénztárosnak Ivusza Ernõt, ellenõröknek 

Barát Jánost és Suszter Ferencet választották meg. A bizottság az 1848-as forradalom méltó 

megünneplése mellett vállalta, hogy szabadságzászlót állít, kezdeményezi egy ifjúsági otthon 

építését, segítséget nyújt a templom felépítéséhez, arra alkalmas helyen fásítást kezd, 

segít megmunkálni a hadiözvegyek és hadirokkantak földjeit, s népi ének- és színjátszó 

csoportot szervez. Vállalták a sporttér rendbe hozatalát is. (A lelkesítõ felajánlásoknak csak 

egy része valósult meg.) 

A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésével 1948 nyarán 

létrejött MDP vezetése fokozatosan alakította át a kormányt és ragadta magához a hatalmat. 

Az új kormányzat arra törekedett, hogy erõsítse az állami befolyást a községekre, s rendeletek 

százaival árasztotta el a községi önkormányzatokat. Ugyanakkor az MDP vezetése az 

önkormányzat régi struktúráját már alkalmatlannak tartotta az állami feladatok megoldására. 

A községi önkormányzatok felszámolása valójában a falu társadalmi szerkezetének 

megváltoztatását célozta. A gazdag parasztság – a kulákság – elleni akciók arra irányultak, 

hogy a vagyonos réteget kiiktassák a termelésbõl. Ebben az idõszakban félelem és bizonytalanság 

uralkodott a faluban, amelyet nem tudott leplezni a lelkesítõ propaganda, az új élet 

ígérete sem. 

Ezekben az években döntõ változások következtek be a közigazgatásban, az egypártrendszer 

kiegészült a tanácsrendszerrel. Megszûnt az 1872-ben létrehozott képviselõ-testületi 

rendszer. A helyi önkormányzat szerepét a tanácsrendszer vette át. Elõször a megyei és 

járási tanácsok alakultak meg, majd sor került a helyi tanácsok megválasztására is. 

Az országgyûlési választásokat követõen az új parlament az 1949. évi XX. Tv. – a 

Magyar Népköztársaság alkotmánya – alapján hozta meg a helyi tanácsok létrehozásáról 

szóló törvényt, amely egyben szabályozta az ország új államigazgatási rendszerét is. A törvény 

szerint tanácsot kell alakítani minden olyan községben, amelynek lakossága eléri az 

500 fõt. A tanácsválasztásokra Somogy megyében is kiadták a jelölés szempontjait. 

Ezek szerint jól dolgozó parasztokat, lehetõség szerint tsz-tagokat kellett a tanácsba 

beválasztani. Kulák nem lehetett tanácstag, az elnöknek MDP-tagnak kellett lennie. A választásokat 

követõen meghatározó módon alakult át a község közigazgatási rendszere, valamint 

politikai környezete. A községi tanács az államigazgatás helyi szerveként átfogta a 

39

falu mindennapi tevékenységének egészét. Fõ feladata az állam akaratának, céljainak helyi 

végrehajtása volt. 

Az elsõ tanácsválasztásra 1950. október 26-án került sor. Az általános gyakorlat szerint 

a Hazafias Népfront elnöke tett javaslatot a Végrehajtó Bizottság (V. B.) tagjaira, akiket 

egyhangúlag elfogadtak. 

Hiányos felkészültséggel, korlátozott anyagi lehetõségekkel kezdte meg a munkát az 

új hatalom. Tevékenységében meghatározó szerepet kapott a kormányzat által szorgalmazott 

– megkövetelt – terménybegyûjtés. Ennek lényege az volt, hogy községenként meghatározták 

a különbözõ termények leadási mennyiségét; a beadott termények után a meghatározott 

hatósági árat fizették. A helyi hatalom képviselõinek a községre kiszabott mennyiséget 

kellett gazdánként elosztaniuk. A tervet mindenáron teljesíteni kellett. Rendszeresen 

kellett a begyûjtés helyzetérõl jelentéseket készteni, a tanács üléseinek állandó napirendje 

volt a begyûjtési terv teljesítése. Aki nem teljesített határidõre, azt felszólították, szankciókat 

alkalmaztak vele szemben. A terményfelesleget csak akkor lehetett piacra vinni, ha a 

termelõ eleget tett a beadási kötelezettségének; errõl a községi tanácstól igazolást kaptak. A 

rendeletek betartását szigorúan ellenõrizték, a terményrejtegetõket, a tiltott vágást végrehajtókat 

szigorúan megbüntették. A feketézõket, a spekulánsokat feljelentették, kuláklistára 

tették, majd börtönbe zárták vagy internálták. 

A bizottságok – felsõbb kezdeményezésre – begyûjtési versenyeket szerveztek. A 

verseny állásáról folyamatosan tájékoztatták a járás és a megye községeit. Ezen a versenyen 

minden községnek kötelezõ volt részt venni. 

A mezõgazdasági termelést és az állattartást ez a begyûjtési rendszer jelentõsen visszavetette. 

A módosabb gazdák kuláklistára kerültek. Az „aki nincs velünk, az ellenünk van” 

jelmondat a párt és a kormányzat politikájának súlyos torzulását jelentette. 

1951. október 6-án a vb munkatervet fogadott el, amelyben a begyûjtési feladatok 

mellett szerepelt „a tanács megtisztítása az ellenséges elemektõl (új tagok beállítása, nevelése)”. 

Ezekben az években a V. B.- és tanácsülések meghatározott séma szerint folytak le. 

Állandó napirendként szerepelt a nemzetközi helyzet áttekintése, a begyûjtés helyzete, fokozása, 

az adófizetési kötelezettség teljesítése, az aktuális mezõgazdasági munkák helyzete, 

gyorsítása. A község életét meghatározó fontos döntések a végrehajtó bizottság ülésein 

születtek. 

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 10. számú törvényerejû rendelete alapján össze 

kellett állítani a kuláklistát. Tovább nehezítette a lakosság helyzetét a békekölcsön jegyzésének 

kötelezettsége. Ennek lényege az volt, hogy egy ígérvény – majdani állami fizetési 

kötelezettség – fejében meghatározott összegért kellett kötvényt vásárolni. További gondot 

jelentett a háború után bevezetett jegyrendszer fenntartása. A legfontosabb élelmiszereket 

csak jegyre lehetett kapni a községi boltokban. Bevezették a közellátási kijelentkezés rendszerét 

is. Az a személy, aki tartósan elhagyta a lakóhelyét, köteles volt egy nyomtatványon 

bejelenteni távollétének idõtartamát és helyét. Csak kijelentkezés esetén volt jogosult az új 

lakóhelyén jegyek felvételére. 

1952. január 5-én bejelentették a jegyrendszer megszüntetését. (1952. december 1jén, 

a Rákosi-beszéd után szüntették meg.) A bejelentés közvetlen következménye a mezõgazdasági 

termények szabad forgalmazásának engedélyezése volt. 

1952. május 21-én Petrovics József elnökhelyettest leváltották, és helyette Istvándi 

Sándort választották meg. (Az indoklás szerint nem megfelelõen látta el a feladatát.) A 

lakosság körében egyre sürgetõbb igényként fogalmazódott meg egy közösségi ház meg- 

40

építése. 1953. január 17-én a tanács egyhangú szavazással úgy döntött, hogy kultúrház építését 

kezdeményezi. Az építéshez szükséges anyagi és pénzügyi eszközök egy részét a járási 

tanácstól szerették volna megkapni; a támogatás elmaradása megakadályozta a kultúrház 

építését is. 1953. november 19-én Mezõ Sándor helyett Krasztics Istvánt választották meg 

vb-elnöknek. 1954. április 11-én a korábban Szentgáloskérhez tartozó Örspusztát Somodorhoz 

csatolták. 

A második tanácsválasztást követõ 1954. december 6-i alakuló ülésen részt vett a 

járási tanács képviselõje is. A korelnök, Vonyó István nyitotta meg az ülést. A mandátumvizsgáló 

bizottság jelentése alapján megállapította, hogy a választás érvényes volt, és tanácstagnak 

25 fõt választottak meg. Egyhangúlag választották meg a vb tagjait is Rózsa 

János, Nagy József, Vilhelm Elek, Varga István, Csalos József, Trimmel Lajos és Barát 

János személyében. A vb elnöke (a tanácselnök) ismét Csalos József lett. Tanácselnökhelyettesnek 

Varga Istvánt, titkárnak Vilhelm Eleket választották meg. Csalos József köszöntõjében 

hangsúlyozta: „10 éve annak, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat 

a kapitalista járom alól, és adta a nép kezébe a hatalmat… Azon leszünk mi is, a Szentgáloskéri 

Tanács dolgozói, hogy ebben a harcban mi is a néppel karöltve, ügyes-bajos problémák 

elintézésével a község és a nemzet ügyéért az új szakasz politikánkat végrehajthassuk.” 

Végül négy állandó bizottságot javasoltak a hatékonyabb munkavégzés érdekében. 

Pénzügyi bizottság: Ivusza Ernõ, Czentgráf Adolf, Kovács János. Mezõgazdasági bizottság: 

Petrovics József, B. Bödõ József, Vonyó István. Begyûjtési bizottság: Somogyvári 

Kálmán, Gyenis István, Horváth József. Szociálpolitikai bizottság: Kovács János, Molnár 

Dezsõné, Vince István, ifj. Kurják József, Simon István. A tanács a bizottságokat is egyhangúlag 

elfogadta. 

1956-ból sajnos nem maradtak fenn jegyzõkönyvek. A tanács 1957. január 11-i ülésén 

egyetlen napirendet tárgyaltak: „Tájékoztató megbeszélés az 1956. októberi eseményekkel 

kapcsolatban”. A jegyzõkönyv szerint Csalos József elnök tájékoztatta a jelenlévõket 

az „októberi eseményeket” kiváltó okokról, valamint az „eseményekrõl”. „Hozzászólásokban 

a Vörös Hadsereg itten tartózkodásának kérdését vetették fel, melyre az elnök válaszában 

arra világít rá, hogy közös szerzõdés alapján történt, és Magyarországon továbbra is 

népi demokrácia van, a proletariátus diktatúrája, melynek megvédése a kapitalista országoknak 

nem érdeke. Rákosi sorsával kapcsolatban a vb-elnök azt válaszolta, hogy Rákosi 

kérdése a Farkas-perben egész biztos fel fog vetõdni, és amennyiben bebizonyosodik, hogy 

tudatosan vétett a dolgozó nép és a szocializmus érdekei ellen, úgy bíróságunk pártatlanul 

fog eljárni ellene.” Sajnos a jegyzõkönyvben csak ennyit rögzítettek. 

A Járási Tanács V. B. egyetértésével 1957. augusztus 5-én Szalai Istvánt választották 

meg a vb (a tanács) elnökének. 

1960. március 21-i ülésén a tanács úgy döntött, hogy a községfejlesztési alap terhére 

televíziót vásárolnak a község úttörõinek. Az ülésen több hozzászóló kifogásolta a járdák 

rossz állapotát, és kérte kijavításukat. A vb 1962. október 3-i ülésén a tömegszervezeti munka 

mellett értékelte az igazgatási munka helyzetét is. Vonyó Gyula a vb vezetõit tartotta felelõsnek 

azért, „hogy az egyes feladatok nem nyertek minden esetben kellõ idõben elintézést”. 

Ezekben az években kiemelt hangsúlyt helyeztek a különbözõ központi ünnepségek 

helyi megtartására is. Minden ilyen ünnepség állandó programja volt a lelkesítõ beszéd és a 

helyi iskola tanulóinak mûsora. A november 7-i ünnepségek elõkészítése során a vb 1962. 

november 5-i ülésén nagyobb mérvû szervezést látott szükségesnek Lapapusztán, „mert az 

41

eddigi tapasztalatok alapján a lapaiak nemigen szoktak részt venni az ünnepélyeken”. Az 

ülésen pozitív értékelés hangzott el a község pénzügyi helyzetérõl és a gazdálkodásról. Az 

ülésen a vb-elnök nem vett részt. 1962 végén Major János vb-elnök lemondott, ezért a 

tanács Androkity György vb-titkárt bízta meg az elnöki teendõk ellátásával. A vb-titkári 

teendõkkel Bunevácz Józsefet, a tsz pénztárosát bízták meg. 

A 60-as évek középén a községben folyó építkezések és a tsz folyamatos munkaerõigénye 

miatt a fogat- és munkaerõhiány kérdésével a vb is foglalkozott. Vonyó József tszelnök 

vállalta, hogy megad minden segítséget a tervezett építkezések sikeres befejezése 

érdekében. Az 1966. augusztus 26-i ülésen Kiss Lajos Tüzép-vezetõ arról számolt be a vbnek, 

hogy a lakosság tüzelõanyag-ellátása ebben az évben zökkenõmentes lesz. Arra kéri a 

lakosságot, hogy a megrendelt tûzifát szállítsa el, hogy a hátralévõ mennyiséget raktározni 

tudják. 

Ezekben az években a központi elvárásoknak megfelelõen többször merült fel a közös 

községi tanácsok létrehozásának lehetõsége és szükségessége. 1967. március 19-én került 

sor az országos tanácsválasztásokra. A választások elõkészítése és lebonyolítása jelentõs 

erõfeszítéseket követelt a tanácstól. 1969-ben Szentgáloskér és Somodor közös tanácsot 

hozott létre. A közös tanács elsõ ülésére 1969. január 10-én került sor a szentgáloskéri 

pártklubban, amelyen részt vett dr. Balassa Tibor is. Az összevont tanács héttagú végrehajtó 

bizottságot választott, amelynek elnöke Androkity György, titkára Sipos Károly, elnökhelyettese 

pedig Átol József lett. A tanács négy állandó bizottságot és két albizottságot választott. 

Az 1970. április 13-i ülésén a Községi Közös Tanács meghallgatta Horváth Dezsõ 

körzeti rendõrt a közrend és a közbiztonság helyzetérõl. „Megállapítja, hogy az elmúlt években 

és az eddigi ez évi idõszakban ellenséges megnyilvánulás nem volt, ez azt bizonyítja, 

hogy a lakosság a Magyar Népköztársaság törvényeit és rendelkezéseit betartja… Az 1970es 

év folyamán egy esetben történt lopás, melyet a rendõri szervek lerendeztek. A továbbiakban 

a közlekedéssel kapcsolatos hiányosságokat említi meg. Ezzel kapcsolatban a gondatlan 

vezetést és az ittasság következményeit hangsúlyozza…” Vonyó József tsz-elnök 

kérte a rendõri szerveket, hogy az elõzõ éveknek megfelelõen mindent tegyenek meg a 

társadalmi tulajdon eredményes védelme érdekében. Bognár Lajos, a helyi kultúrotthon 

igazgatója elõadásában hangsúlyozta, hogy a község mûvelõdésügyében nem történt elõrelépés. 

Ennek oka az, hogy a lakosság közömbös, a rendezvényeket nem látogatja. Az 

érdektelenség miatt nem lehetett beindítani a dolgozók iskoláját. Hangsúlyozta, hogy gondot 

jelent az iskolában dolgozóknak, hogy nem tudják: a következõ évben Szentgáloskéren 

tanítanak-e tovább? A községfejlesztési feladatok közül valamennyi településen és pusztán 

a járdaépítés került napirendre. 

1970. március 19-én a közös tanács ismét összevonásokról tárgyalt. A napirend szerint 

Szentgáloskér, Somodor, Mernye és Somogygeszti községek közös tanácsának létrehozását 

vitatták meg. Az indoklás szerint „az igazgatási tevékenység a szétszórt községekben 

nem fejleszthetõ kellõen és nem szakosítható. Az egyéb okok között megemlíti, hogy a 

gazdasági és kulturális létesítmények megvalósítása a kisközségek rendelkezésére álló anyagiakból 

nem biztosítható.” A tanács az elõterjesztést elfogadta. A közös tanács Mernye 

székhellyel 1970. július 1-jén kezdte meg mûködését. 

1970-bõl érdekes adat került elõ a falu magánkisiparosairól. Eszerint Szentgáloskéren 

2 cipész, 1 kõmûves, 2 fodrász, 1 asztalos, 2 nõi szabó, 2 borbély és 1 kovács volt. A közös 

tanács elnöke, Horváth Dezsõ súlyos betegség után, 1974. június 17-én meghalt. 

42

Rendszerváltás Szentgáloskéren 

Már a rendszerváltást megelõzõen megfogalmazódott az a gondolat, hogy a társközségek a 

jövõjüket önállóan képzelik el a továbbiakban. A lakosság széles körében alakult ki az a 

vélemény, hogy a társközségi szerep jelentõsen járult hozzá a község fejlõdésének lassulásához, 

az elmaradottsághoz. 

Az elsõ szabad választások kiírására már úgy került sor, hogy a korábbi társközségek 

az önállóság mellett döntöttek, magának választottak polgármestert és képviselõket. A választásokon 

a lakosság bizalmából dr. Hild József, a község orvosa került a polgármesteri 

székbe. A képviselõ-testület alakuló ülését 1990. október 12-én tartották meg. A korelnöki 

teendõket Simon János betegsége miatt Radics Lajos képviselõ látta el. Az ülésen az önkormányzati 

választásról és a képviselõ-testület jogi helyzetérõl dr. Horváth László vb-titkár 

tartott tájékoztatót. Dr. Hild József eskütétele után jogállását társadalmi megbízatásúnak, 

tiszteletdíját 7000 forintban állapították meg a képviselõk. A megyei közgyûlés alakuló 

ülésére Budai Bertalan, Radics Lajos és Simon János képviselõket delegálták. A képviselõtestület 

a polgármester javaslatára Budai Bertalant (aki korábban polgármester-jelöltként 

indult a választásokon) választotta meg alpolgármesternek, majd döntöttek a két szakbizottság 

(gazdasági és pénzügyi, valamint oktatási, kulturális és sport) létrehozásáról. A képviselõ-testület 

dr. Horváth László javaslatára – a jogfolytonosság biztosítása érdekében, a 

saját rendelet megalkotásáig – a Mernyei Közös Tanács által korábban elfogadott több rendeletet 

és határozatot érvényben tartott. 14 

1991-ben Szentgáloskér és Somodor közös körjegyzõséget hozott létre. A körjegyzõt 

– Gazdóf Angélát – 1991. január 7-én összevont képviselõ-testületi ülésen választották meg. 

Az összevont testület vállalta, hogy a körjegyzõnek lakást biztosít, és megteremti a körjegyzõség 

mûködésének anyagi és technikai feltételeit. Ebben az évben többször tárgyalta a 

képviselõ-testület Lapapuszta vízellátásának kérdését. Az egészséges ivóvízellátás megoldása 

érdekében a község belépett a Kaposvölgyi Vízitársulatba. A következõ évben sor 

került a vezetékes vízhálózat kiépítésére. 15 

1992 egyik legfontosabb kérdése a gázprogram elindítása volt. Az elõzetes tervek 

szerint 50 000 Ft lakossági önrész estén 110 bekötéssel számoltak. A beruházás gesztorának 

Mernye községet kérték fel. Szentgáloskér összesen 3,5 millió forinttal, az Agrária Mg. 

Szövetkezet 7 millió forinttal járult hozzá a gázprogram végrehajtásához. Ebben az évben a 

lakosság jelentõs részét foglalkoztató kérdésben: az általános iskola alsó tagozatos oktatásának 

helyben történõ megteremtése érdekében hoztak döntést a képviselõk. A megvalósításhoz 

pályázati forrásokat vettek igénybe, a község önrésze 5,298 millió forint volt. Pályázati 

forrásból 3,532 millió forintot kívántak igénybe venni. A terveknek megfelelõen az 

oktatás feltételeit 1994. szeptember 1-jére megteremtették, ennek eredményeként három 

pedagógus kinevezésére került sor. Az oktatást az 1–3. osztályok részére indították be. Az 

óvónõi állásra a sikertelen pályázat után ismét pályázatot hirdettek. 16 

1993-ban a testület foglalkozott a hõsi emlékmû vagy emléktábla állításának kérdésével, 

ennek során merült fel, hogy gondot okoz a háborúban meghalt katonák és polgári 

személyek névsorának összeállítása. A teljes körû névsor összeállításához szeretnék felhasználni 

a községben lakó idõs emberek segítségét is. A terv – az elsõ és második világháborús 

emlékmû – végül 1997-ben valósult meg. Ebben az idõben a testület többször foglalkozott 

a község temetõjének helyzetével is. Kulturált, a kegyeleti igényeknek megfelelõ 

temetõ kialakításáról döntöttek. Bõvítették, illetve felújították a ravatalozó épületét, valamint 

a katolikus egyházzal közösen egy-egy halotthûtõt vásároltak. Ezzel megoldották az 

elhunytak helyben történõ tárolását. A temetõ területét körbeültették tujával. 

43

Az önkormányzat folyamatosan javította az egészségügyi ellátás feltételeit. A helyi 

rendelõbe jelentõs összegért vásároltak orvosi mûszereket. A vízközmûvagyon az önkormányzat 

tulajdonába került, amelyet koncesszióba kiadtak a DRV-nek. 17 

A korábbi társközségek közös vagyonának felosztása sokáig okozott feszültséget 

Mernyével. A képviselõ-testület álláspontja szerint a közös vagyon felosztásának egyik 

akadályozója Mernye polgármestere volt. A vagyonmegosztás kérdése végül valamennyi 

korábbi társközség megelégedésére 1995-ben rendezõdött. Ebben az évben került sor a kultúrház 

felújítására, amelyhez jelentõs társadalmi munkát vették igénybe. A községben még 

ebben az évben is megoldatlan a lakossági igényeknek megfelelõ telefonellátás, a Matáv a 

többszöri ígéret ellenére sem volt képes teljesíteni vállalt feladatát. Az önkormányzat egymilliós 

hitel felvételére kényszerült, hogy fedezze kiadásait. 18 

1996-ban az anyagi források szûkössége miatt nagyobb fejlesztésekre, beruházásokra 

nem került sor. Az önkormányzat szinte csak a kötelezõ feladatait tudja finanszírozni. Az év 

végén döntés született arról, hogy a körjegyzõséget visszaköltöztetik az eredeti helyére, és 

az orvos által használt helyiségeket is igénybe veszik. Az orvos ideiglenesen átköltözik a 

kastély épületébe, amíg az új helyét ki nem alakítják. Tervezik a honvédség által bérelt 

kastélyépület eladását: az eladásból származó bevétel sokat javítana a község kedvezõtlen 

anyagi helyzetén. (A kastély eladására végül 1999-ben, 9,5 millió forintért került sor.) A 

képviselõ-testület 1996-ban elfogadta a községi címer tervét, és Deák Varga József címerkészítõt 

megbízta a címer elkészítésével. 19 

44 

A képviselõ-testület 1997-ben 

1997-ben az út- és járdaépítésre helyezte a hangsúlyt az önkormányzat. A József Attila 

utcában befejezõdött az út kövezése és aszfaltozása, a Kossuth Lajos utcában pedig járdát 

építettek, amihez jelentõs pályázati pénzt is fel tudtak használni. Tervezték, hogy a lapapusztai 

könyvtárat a felújítás után átköltöztetik a régi tûzoltószertárba. 20 1999. november 1-jétõl 

Völgyi Renáta látja el Szentgáloskéren és Somodorban a gyermekjóléti szolgáltatás feladatait. 

Ebben az évben folyt a könyvtár és a polgármesteri hivatal felújítása és az orvosi rendelõ 

építése. 21

A megyecímer átadása 1999-ben 

(dr. Hild József, dr. Gyenesei István, dr. Szabó József Andor) 

A megyecímer átadása 1999-ben 

(Egerszegi Ferenc, dr. Hild József, dr. Gyenesei István, Harsányi László, 

Pásztohy András) 

45

2000-ben elhunyt dr. Hild József polgármester. Az áprilisban megtartott idõközi választásokon 

a lakosság Egerszegi Ferencnek szavazott bizalmat a polgármesteri teendõk 

ellátására. A képviselõ-testület érvényes pályázat után a somogyjádi Szent Lázár temetkezési 

vállalkozást bízta meg a temetõ üzemeltetésével. Ebben az évben készült el az orvosi 

rendelõ, valamint a könyvtár és a mûvelõdési ház felújítása. 22 2001-ben került sor a Petõfi 

Sándor utca teljes felújítására. 2002-ben a hatalmas esõzések jelentõs károkat okoztak a 

község útjaiban és közmûveiben. A Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársai 

által készített kárfelmérés után az önkormányzat vis maior támogatási kérelmet 

nyújtott be a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz. 23 

2003-ban az önkormányzat 160 millió forint költségvetésbõl gazdálkodott. Pályázati 

forrásból építették meg a községet Lapapusztával összekötõ utat. A temetõben WC és hulladéktároló 

kialakítására került sor. 24 Forráshiány miatt a képviselõ-testület 2004-ben úgy 

döntött, hogy az iskolát bezárják. Az iskolába járó gyerekek száma folyamatosan csökkent, 

az iskola kihasználtsága 70% alá esett. További gondot jelentett a végkielégítések kifizetése. 

25 Az elõterjesztés alapján a képviselõ-testület 7 igen szavazattal és 1 tartózkodással hozta 

meg az alábbi döntést 2005. június 8-án: „A Szentgáloskéri Általános Iskolát 2005. július 

31. nappal jogutód nélkül megszünteti, mivel a gyermeklétszám csökkenése miatt a pedagógiai, 

szakmai feladatok hatékonyan nem láthatóak el. Az általános iskola megszûnésére 

az Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. Tv. 90. § (1) bekezdés c.) pontja alapján 

kerül sor. Az Általános Iskola vagyona felett a Szentgáloskéri Önkormányzat Képviselõtestülete 

jogosult rendelkezni. Az iskolában foglalkoztatottak jogviszonya a közalkalmazotti 

törvény 25. § (1) c.) pontja alapján megszûnik.” 26 

A 4/2005-ös rendelet alapján a helyi iparûzési adó az adóalap 2%-a. Az adó alanya a 

község közigazgatási területén a rendeletben meghatározott vállalkozási tevékenységet végzõ 

vállalkozó. Az ideiglenes tevékenységet végzõ vállalkozások napi 1000 Ft adót kötelesek 

fizetni. 2005. december 1-jén a közmeghallgatáson Egerszegi Ferenc polgármester tájékoztatójában 

az alábbiakat mondta: „A községnek hitele nincs, és nem is szándékozik hitelt 

felvenni. Gazdálkodása stabil. A pályázati forrásokból összesen több mint 20 millió forintot 

kapott a község. Az elõzõ évi közmeghallgatás témája volt a ravatalozó felújítása. Ez ebben 

az évben megtörtént, de a tervezettel szemben 400 ezer Ft helyett 600 ezer Ft-ot fordított rá 

az önkormányzat. Az önkormányzat 4,6 millió Ft-ot nyert három utca felújításához. Minden 

utca aszfaltos útburkolatot kapott, megközelíthetõ mindegyik gépkocsival is. 700 ezer 

Ft-ot nyert az önkormányzat a kultúrház eszközberuházásaira. Jelenleg a könyvtár eszközfejlesztése 

van folyamatban. A nyugdíjasok 120 ezer Ft-ot, a fiatalok 120 ezer Ft-ot, a sportegyesület 

600 ezer Ft támogatást kapott. Nagy energiákat fektettünk arra, hogy Szentgáloskéren 

minden út járható legyen, minden utca megközelíthetõ legyen, hogy mindegyiket 

leaszfaltozzuk. A vízelvezetõ árkokat a következõ év tavaszán kitakarítjuk, az elnyert közmunkapályázat 

eredményeként 7 fõt tudunk munkába állítani. Ennek eredményeként a 

sárfelhordások, vízelfolyások is megszûnhetnek.” 27 

A körjegyzõség feladatainak és tevékenységének az alapját a jogszabályi elõírások és 

a képviselõ-testületek, bizottságok, polgármesterek által meghatározott feladatok képezték. 

Az Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Tv. 40. § (1) bekezdésének értelmében a 

körjegyzõ évente köteles a körjegyzõségi munkáról beszámolni a képviselõ-testületeknek. 

A körjegyzõség köztisztviselõinek száma 7+1 fõ (1 körjegyzõ, 2 pénzügyi-adóügyi 

ügyintézõ, 1 igazgatásügyi, 2 szociális; ebbõl 1 fõ anyakönyvi ügyintézõ, 1 fõ Somodorban 

ügyintézõ, 0,5 építésügyi ügyintézõ – heti 1 nap –, 0,5 hivatalsegéd). 

46

A körjegyzõség dr. Bálint Ildikó jegyzõ vezetésével a jogi szabályozásoknak megfelelõen, 

a lakosság megelégedésére végzi mindennapi munkáját. Az alábbi adatok ezt a sokszínû, 

szerteágazó munkát mutatják be. Szabálysértési ügyekben 2005-ben feljelentés 15 

db érkezett az önkormányzathoz, 2004-rõl áthúzódó 4 db volt. A szabálysértési ügyek közül 

tulajdon elleni 4 db volt, csendháborítás 5 db, köztisztasági szabálysértés 2 db, mezõ-, erdõés 

vízgazdálkodási 1 db, a közoktatási törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése 

6 db. Rongálás szabálysértés elkövetése miatt egy eljárás indult. A kiszabott pénzbírság 

összesen 98 000,- Ft, ebbõl befizettek 38 000,- Ft-ot. Figyelmeztetés kiszabására három 

esetben került sor. 2006-ban kilenc szabálysértési eljárás indult, ebbõl egy áthúzódó ügy 

van 2005-rõl. 

Az elmúlt évben a kaposvári városi ügyészség a szabálysértési ügyintézéssel kapcsolatban 

vizsgálatot tartott, a jelentés szerint a vizsgált idõszakra vonatkozóan törvénysértés 

nem történt. A szabálysértési bírság kiszabásánál figyelembe veszik az elkövetõ szociális és 

anyagi hátterét is. Sajnos vannak, akik rendszeresen követnek el szabálysértést; ebben az 

esetben a bírságot ki kell szabni, és a fizetés elmaradása esetén a végrehajtási eljárás elkerülhetetlen. 

Szentgáloskér képviselõ-testülete 18 nyilvános és 5 zárt ülést tartott, 117 határozatot 

és 19 rendeletet alkotott. 2006-ban 4 ülést tartott, ebbõl egy volt zárt, 33 határozatot 

hozott, és 9 rendeletet alkotott. Somodor képviselõ-testülete 18 nyilvános és 5 zárt ülést 

tartott, 113 határozatot és 18 rendeletet alkotott. Közmeghallgatást egy-egy alkalommal 

tartott mindkét képviselõ-testület. Együttes képviselõ-testületi ülés 4 volt, ebbõl kettõ zárt 

ülés. 2006-ban Somodor képviselõ-testülete 3 ülést tartott, 36 határozatot és 9 rendeletet 

alkotott. 

A képviselõ-testület üléseihez kapcsolódó feladatok: 

A testületi ülések elõkészítése (irányítás, koordinálás, elõterjesztések, rendelettervezetek 

elõkészítése). A körjegyzõ minden képviselõ-testületi ülésen részt vett, és ellátta a 

testületi döntések jogszerûségének betartásával kapcsolatos feladatokat. A képviselõ-testületi 

ülések jegyzõkönyveit a körjegyzõ elõkészítette, és felterjesztette a Somogy Megyei 

Közigazgatási Hivatalhoz. Az apparátus minden dolgozója arra törekedett, hogy a két önkormányzat 

közigazgatási területén élõ állampolgárok ügyeit a lehetõ legnagyobb mértékben 

és megelégedésre lássa el, és segítséget adjon azoknak a problémáknak a megoldásában, 

amelyek feladatköréhez tartoznak. 

1. számú melléklet 28 

Felséges Királyi adónak és Nemes megye költségének Szentgáloskér helységnek kivetése 

és a helységbeliek által befizetésének Confoontationalis Tabellája. 

Kovács János 

Kulcsár János 

Takács György 

Suszter Pál 

Harsányi Pál bíró 

Özv. Takács József 

Bödõ János 

Magyar Ferenc 

Szilovics Ferenc 

Somogyi Ferenc 

Ifj. Takács József 

47

48 

Takács István 

Ivusza Tamás 

Buni László 

Soós József 

Soós István 

Farkas István 

Nemes Gábor kisbíró 

Borsfai Pál 

Gelencsér József 

Posár József 

Harsányi Vendel 

Harsányi László 

Madarász János 

Szabó Péterné 

Károly József 

Fenirik Péter 

Szentgáloskéri bírók: 

1831–32: Harsányi József 

1833–36: Soós Gábor 

1837–46: nincs adat 

1847–48: Bödõ János 

1848–49: Harsányi Pál 

1850–51: Takács György 

1851–53: Somogyi Ferenc 

1853–60: Bödõ János 

1860–61: Buni László 

1861–64: Ifj. Takács István 

1865–66: Buni László 

1867–70: Soós Vendel 

1871–72: Harsányi Ferenc 

1873–77: Suszter István 

1878–81: Takács József 

1882–84: Harsányi Pál 

1885: Somogyi István 

1886–87: Kulcsár János 

1888–91: Ifj. Takács József 


1894: Suszter József 

1895–97: Somogyi János 


1900: Somogyi István 


1914–15: Nagy Ferenc 


2. számú melléklet 

Buni Ferenc 

Bor József 

Véber János 

Stikli Imre 

Nagy Péter 

Viasz József 

Undling József 

Horváth Pál 

Leszhnek József 

Mászon János 

Herceg Antal 

Julrog József 

Tes Dániel 

Balázs József 

Bodó József 

Ripli Antal

1920–21: Csima István 

1922–25: Suszter József 

1926–27: Csima István 

1935: Suszter József 

1940: Farkas József 

1948: Suszter Ferenc 

Tisztségviselõk a tanácsi rendszerben 


Tanácselnökök: 

1953: Mezõ Sándor, majd Krasztics István 

1954: Csalos József 

1957: Szalai István 

1958: Major János 

1962: Androkity György 

1970: Hegedüs László 

A végrehajtó bizottság titkárai: 

1951: Tóth József 

1954: Vilhelm Elek 

1960: Androkity György 

1962: Bunevácz József 

1969: Sipos Károly 

Mezõ Sándor 

Major János 

A tanács tagjai 

1954-ben: 

Molnár Dezsõné, Trimmel Lajos, Vincze István, Czentgráf Adolf, Varjas Istvánné, 

Varga István, Kovács János, Horváth József, Simon István, Kovács János, Baráth János, 

Ivusza Ernõ, Vilhelm Elek, Petrovics József, Vonyó József, Csalos József, B. Bödõ József, 

Rózsa János, Tormási János, ifj. Kurják József, Gyenis Istvánné, Nagy József, Somogyvári 

Kálmán, Durczi Géza, Tuba Géza 

1974-ben: 

Paska Ferenc, Szliczky Erzsébet, Kurják József, Varga Károly, Harsányi László, Sovák 

Tibor, Rózsa János, Egerszegi Ferenc, Simon János, G. Bödõ János, Vonyó Gyula, Kálmán 

Sándor 

Tisztségviselõk a rendszerváltás után 

Jegyzõk: 

Dr. Gazdóf Angéla 

Dr. Bálint Ildikó 


49

50 

Önkormányzati képviselõk: 

1990 

1994 

1998 

Dr. Hild József polgármester 

Budai Bertalan alpolgármester 

Egerszegi Ferenc képviselõ 

Horváth Jánosné képviselõ 

Radics Lajos képviselõ 

Simon János képviselõ 

Ifj. Szûcs László képviselõ 

Harsányi László képviselõ 


Egerszegi Ferenc alpolgármester 

Simon János képviselõ 

Kovács Ferenc képviselõ 


Szücs László képviselõ 


Defner Zoltán képviselõ 


Egerszegi Ferenc alpolgármester 



Kovács Ferenc képviselõ 

Simon Lajos képviselõ 

Szûcs László képviselõ 


2000. április 30-tól 

Egerszegi Ferenc polgármester 

Szarka Zoltán alpolgármester 

Egerszegi Sándorné képviselõ 



Pataki Ferenc képviselõ 

Szûcs László képviselõ 

Szabó Péter képviselõ

2002 

JEGYZETEK 

Egerszegi Ferenc polgármester 

Szarka László Zoltán alpolgármester 

Budai Bertalan képviselõ 


Egerszegi Sándorné képviselõ 

Orbán Mariann Margit képviselõ 

Pataki Ferenc képviselõ 

Szabó Péter képviselõ 

1 Kolber István: A megyének van jövõje. In: Somogyi kalendárium, 1996. Kaposvár, 1996. 

p. 203. 

2 Magyar történelmi fogalomgyûjtemény. I. Eger, 1980. p. 198–203. 

3 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML). Alispáni iratok. Szentgáloskér. 

4 Magyar történelmi fogalomgyûjtemény. II. Eger, 1980. p. 1023–1024. 

5 SML Községbírói számadások. Szentgáloskér. 

6 SML Alispáni iratok. Szentgáloskér. 

7 Kanyar József: Adatok Somogy megye agrárgazdaságának és agrártársadalmának történetéhez 

a két világháború között. In: Fejezetek Somogy megye történetébõl, 1919. augusztus 

1. – 1944. december 1. Kaposvár, 1987. p. 12. 


9 Uo. 

10 Uo. 

11 Andrássy Antal: Az MKP tevékenysége és az 1945-ös választás Somogyban. In: Somogy 

megye múltjából. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1971. p. 292. 


13 SML Igali körjegyzõség iratai. 

14 Szentgáloskér község képviselõ-testülete 1990. október 12-i alakuló ülésének jegyzõkönyve. 

Önkormányzati iratok. Szentgáloskér. 

15 Szentgáloskér község képviselõ-testülete 1991. február 21-i ülésének jegyzõkönyve. 


16 Szentgáloskér község képviselõ-testülete 1992. augusztus 11-i ülésének jegyzõkönyve. 


17 Szentgáloskér község, 1993. január 26-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányza- 

ti iratok. Szentgáloskér. 

18 Szentgáloskér község, 1995. december 14-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormány- 

zati iratok. Szentgáloskér. 







51

22 Szentgáloskér község, 2000. december 21-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati 

iratok. Szentgáloskér. 

23 Szentgáloskér község, 2002. szeptember 12-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati 


24 Szentgáloskér község, 2003. december 11-i közmeghallgatási jegyzõkönyv. Önkormányzati 


52 

A polgármesteri hivatal és körjegyzõség az 1990-es évek elején

A lakosság létszámának alakulása 

A lakosság létszámának alakulása a mindenkori hatalom számára a behajtható adók megállapítása 

miatt rendkívül fontos volt. Ugyanakkor a lakosság igyekezete arra irányult, hogy 

valamilyen módon kibújjon a számbavétel alól. Amennyiben idejében hírét vették az emberek 

az összeírók érkezésének, behúzódtak az erdõbe vagy a mocsaras területre. 

Ezekrõl az ideiglenes kiköltözésekrõl az összeírók nem vehettek tudomást. Az összeírás 

gyakran úgy történt, hogy tartózkodási helyükre rendelték be egyszerre több falu bíróját. 

Az összeírók a bírók eskü alatt tett vallomásai alapján tették meg jelentésüket. Ha a bíró 

elég ügyes volt, akkor a községre kivetett adót jelentõs mértékben tudta mérsékelni. 

A középkorban az adókat portánként vetették ki, vagyis a jobbágytelek, illetve annak 

kapuja alapján kellett fizetni. A Károly Róbert által bevezetett adózásnak a kincstár folyamatos 

feltöltése volt a célja. A telkenként kivetett adót úgy számolták ki, hogy befér-e a 

kapuján egy szekér. Portánként egy–három család élt, amely egyben azt is jelentette, hogy 

a kivetetett adó gyakran nem tükrözte az ott élõ emberek teherbíró képességét. 

Portális összeírások (Conscriptiones portarum) 

Az 1534-es adóösszeírás a legkorábbi, amely Somogyról fennmaradt. Az összeírás 

során számba vették a lakott településeket, feljegyezték a birtokosokat, összeírták a portákat. 

Portának egy egész jobbágytelek felelt meg, függetlenül attól, hogy hány család élt 

rajta. 

Az számított az állami adózás szempontjából adózónak, aki legalább három forint 

értékû vagyonnal rendelkezett. Az adó összegét elõször a király, majd az országgyûlés állapította 

meg. Idõnként összeírták a pauper (szegény) portákat is. Ezek az összeírások a zsellérekre 

és a cselédekre nem terjedtek ki. 

A Somogy vármegye címû, 1914-ben kiadott monográfia rendkívül súlyos képet fest a 

török hódoltság pusztításainak hatásáról, a községek elnéptelenedésérõl. A részletekbe menõ 

kutatás azonban azt mutatja, hogy ez a kép eltúlzott. A megye és községeinek népessége a 

korábbi feltételezésekkel szemben ténylegesen nagyobb arányban vészelte át a török hódoltság 

viszontagságait. 

A monográfiában közölt adatok Acsády Ignác Magyarország népessége a Pragmatica 

Sanctio korában címû munkájából valók. Acsády forrása az 1715. és 1720. évi adóösszeírás 

volt, amely általánosságban az ország jobbágynépességére terjedt ki, és csak a családfõk 

nevét tüntette fel. Acsády könyvében a „háztartás” kifejezésére azért volt szükség, mert 

felmerült annak a lehetõsége, hogy a közös háztartásban az apával együtt élõ családos fiúk 

stb. közül csak az egyik nevét tüntették fel az összeíráskor. 

Az egyes földesúri összeírások, az úgynevezett urbáriumok már közlik a munkabíró 

családtagok számát is. Ezek alapján a háztartások átlagos lélekszámát Acsády 6 fõben állapította 

meg. 

A fenti (1715. és 1720. évi) összeírásban azonban nem szerepelnek azok, akik szegénységük 

miatt, kiváltságos helyzetük folytán (például nemesek lévén) vagy más okból 

53

nem voltak kötelezve adófizetésre. Ezért nézte át Acsády a fennmaradt urbáriumokat, amelyek 

teljesebb képet adtak a jobbágy családfõk számáról. Ezeket egybevetette az országos 

összeírásokkal. Ekkor látta, hogy az urbáriumok egyes helyeken 7, máshol azonban 267%kal 

több családfõt tartalmaznak. Az átlagot leszállítva 50%-nak vette, és ezt hozzáadta az 

országos összeírás számadataihoz. 

Az 1720. évi országos összeírás már valamivel több családfõt tüntetett fel, Acsády 

azonban ehhez is hozzáadta az 50%-os többletet. Így az 1715. évi 2383 jobbágy-zsellér 

háztartással szemben 1720-ban már 2882 jobbágy-zsellér háztartást tüntet fel, és külön 68 

nemesháztartást. (A papok és tanítók feltehetõ számát országos méretben határozta meg.) 

Ily módon Acsády szerint a megye jobbágyössznépessége 1720-ban 28 386 fõ volt, a nemesekkel 

együtt pedig 29 366 fõ. Az egész ország népessége (Horvát-Szlavónia nélkül) eszerint 

2 1 / 2 millió fõ. 

Az Acsády-féle számadatok hiányosságaira azonban már több történetíró is rámutatott. 

Elképzelhetetlen olyan természetes szaporodás, amely a népességet 60 év alatt a háromszorosára 

emelje. Ezt még az idegenek beköltözésével sem lehet megmagyarázni. 

54 

A népesség alakulása a török hódoltság idején 

és az azt követõ idõszakban 

A település a 15. század közepétõl folyamatosan ki volt téve a török csapatok támadásainak, 

a rablásoknak, fosztogatásoknak. A század végére a település teljesen elnéptelenedett, 

lakói elpusztultak vagy elmenekültek. Arra vonatkozóan nincsenek pontos adataink, 

hogy a lakosság fogyásának mi volt a közvetlen oka. Valószínûleg három együttes ok következtében 

néptelenedett el és vált lakatlanná több mint száz évre Szentgáloskér település: 

a portyázó török és császári csapatok támadása, a harcokkal, hadmûveletekkel együtt jelentkezõ 

járványok és a lakosság elmenekülése, elvándorlása. 

A kaposvári kamarai tiszttartó, Balogh Ferenc hivatalos megbízás alapján 1695-ben 

pontos felmérést készített az akkor még Zala–Somogy közös megye felszabadított kaposvári 

kerületében. A felmérés tragikus képet mutat a pusztulás mértékérõl. Az összeírás anyagában 

74 somogyi település szerepel, közülük a legdélibb Bõszénfa, míg északi irányban a 

Balaton a felsõ határ. Ebben az összeírásban Szentgáloskérre vonatkozóan nem találunk 

adatokat. 

Somogy megye török uralom utáni népességének megállapításához fel kellett dolgozni az 

1690–1720 közötti fennmaradt somogyi urbáriumokat (Országos Levéltár), azután a megyei 

adók kivetésével kapcsolatos dicalis összeírásokat (Somogy Megyei Levéltár). Míg az országos 

összeírások célja az volt, hogy az országra kivetett adót az egyes megyék közt a lakosság teherbíró 

képességének megfelelõen országosan osszák el, addig a megyei dicalis összeírások már a 

megyékre kivetett adók községenkénti, háztartásonkénti kivetését szolgálták. 

A megyei összeírások kétszer annyi adózót tüntetnek fel, mint az országosak. Ez azért 

fordulhatott elõ, mert a megyei nemességnek is érdeke volt, hogy minél kevesebb adót 

vessenek ki a jobbágyokra. Ha túlzottan megterhelik a jobbágyokat országos adóval, akkor 

a földesúri szolgáltatások behajtása ütközik nehézségbe. Maguk a megyei tisztviselõk is 

segíthették a tényleges helyzet eltitkolását. 

Az urbáriumok még kevesebb jobbágyadózót tüntetnek fel, mint a megyei összeírások. 

Csak a telkes jobbágyháztartásokat írták össze, mert ezek módosabbak, tehát 

teherbíróképesebbek voltak. A szegényebb családokra, a nem jobbágytelken élõkre az urbáriumok 

sem terjedtek ki.

A valóságos helyzet megállapításához az egyházi anyakönyvek nyújtják a legnagyobb 

segítséget. Keresztelni mindenki elvitte a gyermekét, és ennek – minimális százalékától 

eltekintve – nyoma maradt az anyakönyvekben. Így az egy-egy községben élõ családok 

számáról a legteljesebb képet az egyházi anyakönyvek bejegyzéseinek név szerinti feldolgozásával 

lehet nyerni. Ennek ismeretében valószínûleg a település teljes lakosságának létszáma 

is megállapítható. 

A családok számának meghatározását könnyíti az is, hogy a község lakóit vallási hovatartozástól 

függetlenül ebben az idõben be kellett jegyeztetni a katolikus anyakönyvekbe. 

A török világ elmúltával nyugalmasabb, de megpróbáltatásokkal terhes évek következtek. 

Akár a földjén maradt, akár visszaköltözõ volt valaki, a mostoha természeti körülményekkel, 

az elvadult tájjal meg kellett küzdenie. Primitív munkaeszközökkel kellett a 

földet feltörni, erdõségeket irtani, vizeket lecsapolni. Közben adóztak a földesúrnak, az 

államnak, az egyháznak. Járványok tizedelték soraikat, katonákat is közülük szedtek. 

Az 1699., 1703., 1715., 1720. évi országos portális összeírások sem tartalmaznak 

Szentgáloskérrel kapcsolatos adatokat. Ez azt jelent, hogy ebben az idõszakban a jelenlegi 

település és környéke lakatlan hely volt. 1 

Az 1728. évi összeírást hasonlóan hajtották végre, mint az 1720-ast, de attól több, 

részletesebb adatokat közöl. Az adózó háztartások név szerinti összeírása után helységenként 

általános megjegyzéseket tartalmaz a helység adózóképességének megállapítására. A 

felmérésben szerepelt a szántóföldek minõsége, termékenysége, használatának módja. 

Az összeírás az alábbi adatokat tartalmazza: 

Térképszám: 69 

A betelepedés éve: 1727 

Az összeírt háztartások száma: 1720: 0, 1728: ? 

Az elsõ magyarországi népszámlálás, 1784–1787 2 

Szentgáloskérre vonatkozóan az alábbi adatokat találjuk: 

Birtokos neve: Vajda Zsigmond 

Házak: 64 

Családok: 92 

Jogi népesség: 470 

Tényleges népesség: 453 

Férfiak: 103 (házas), 132 (nõtlen); összesen: 235 

Nõk: 235 

A férfiak közül: 

Nemes: 6, polgár: 4, paraszt: 28, polgár és paraszt örököse: 22, zsellér: 72, egyéb: 24 

1–12 éves: 52, 13–17 éves: 24 

Az 1828-as összeírásban az alábbi adatokat találjuk: 3 

Pep. Ho. Civ. Col. Jug. Sub. Frat. Fili. Fil. Sew. Auc. Opi. Mer. Qu. Nro. Rfl. Xr. 

50 – – 12 – 7 4 5 1 1 – 1 – – 12 – – 

55

Quan. Lacr. Cuot Quid Pari civili 

Polou metret Rfl xr. Nro Rfl. Xr. Falcastra 

550 82-30 220 181 48 

Lakra Boves Vaccac Vacc Juveu per Egue Setig 

Pfl. Xr. 20 1 1 2 19 18 36 

56 

Az egyházi schematismus adatai 1853-ból: 4 

Szentgáloskér: Cath. 658, Gr. –, Jud. 5, Schd adol 34, Dictat Fil. a Malre hora ¾ 

A körjegyzõség 1945-ös felmérése alapján: 

A lakosság létszáma 1409 fõ volt. 62 lófogat és 11 ökrös fogat volt a községben. Az 

állatállomány összetétele a következõ volt: ló 159 db, szarvasmarha 362 db, sertés 652 db, 

juh 157 db. 

A körjegyzõség 1946-ban készült felmérése alapján: 

A lakosság lélekszáma 1230 fõ, ebbõl értelmiségi 34, gazda 582, mezõgazdasági magánvállalkozó 

68, iparos 24, magánvállalkozó iparos 6, egyházi alkalmazott 5, munkaképtelen 

198. A községben ebben az idõben 111 db kettes lófogat, 76 db egyes lófogat, 13 

tehénfogat és 4 ökörfogat volt. 

Az igali körjegyzõség 1948-as felmérésének adatai: 

A lakosok száma 1197 fõ volt (482 férfi és 488 nõ; a többi gyerek). A lakosságból 

290-en foglalkoztak földmûveléssel, iparos volt 17 fõ, állami alkalmazott 1, értelmiségi 4. 

1947-ben a községben 19-en születtek és 14-en haltak meg. A felmérés szerint a munkában 

lévõ személyek száma 663 fõ. A községben ekkor 5 kovács, 3 asztalos, 2 kerékgyártó, 1 

faesztergályos, 2 kõmûves, 1 cipész, 1 férfiszabó, 1 malomipari munkás és 1 húsipari munkás 

élt. 

Szentgáloskér népességének alakulása az 1870-es évektõl: 5 

1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 

873 1039 1065 1007 1136 1122 1099 1074 1172 1135 855 717 637 

Lakónépesség: 

1960 1970 1980 

1073 826 694 

Népszaporodás (1970–1980) 

Lakónépesség Term. fogyás Élve születés Halálozás Vándorlás 

1970: 826 1 125 124 133 

1980: 694 0,1

Népmozgalmi adatok (1901–1968) 6 

Élve születések: 

1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 

55 53 50 39 52 51 50 57 63 46 48 46 40 31 24 17 

1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 

10 18 32 38 35 33 31 30 26 30 24 35 27 27 23 35 

1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 

29 29 33 28 21 24 26 20 21 16 20 20 18 23 22 31 

1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 

43 47 34 26 23 27 27 20 19 18 18 17 20 7 9 10 

1965 1966 1967 1968 

10 8 14 14 

Halálozások: 

1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 

36 41 26 23 33 22 20 25 30 27 26 18 34 22 32 20 

1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 

12 21 15 27 18 20 13 31 18 20 20 12 20 17 15 16 

1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 

13 16 13 11 19 15 19 14 19 18 16 12 10 20 15 16 

1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 

15 9 13 7 19 7 15 16 16 13 21 15 11 11 16 9 

1965 1966 1967 1968 

12 12 15 21 

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1967-ben Szentgáloskéren 223 lakóházban 

898-an laktak. Borzáspusztán 2 lakóházban 10 fõ, Kisdióspusztán 1 lakóházban 3 

fõ, Lapapusztán 48 lakóházban 194 fõ lakott. A Lapapusztához tartozó erdõõrházban 5 fõ, 

Nagydióspusztán 2 lakóházban 7 fõ és Világospusztán 1 házban 18 fõ lakott. 7 

Az 1980-as népszámlálás során az alábbi szempontok alapján dolgoztak: 8 

A népességadatok 1870–1960-ig a jelen lévõ népességre, 1970-ben és 1980-ban pedig 

a lakó-, illetve az állandó népességre vonatkoznak. Az adatok 1870–1890 között csak a 

polgári, 1900–1980-ig az összes népesség számát foglalják magukban. 

A jelen lévõ népesség a népszámlálás idõpontjában az összeírás helyén tartózkodó 

népesség. 

57

A lakónépesség a bejelentett állandó és a bejelentett ideiglenes lakással rendelkezõ 

lakosokat jelenti, függetlenül attól, hogy a népszámlálás idõpontjában jelen voltak-e vagy 

távol. 

Az állandó népesség a településen állandó lakással rendelkezõ személyek adatait tartalmazza. 

A belterület a községnek az általában nem mezõgazdasági területeit magában foglaló 

része, amelynek határát a község általános rendezési terve tartalmazza. Külterület a község 

államigazgatási határa és a belterületi határ közötti rész. A külterületi lakott hely a község 

külterületén található – általában kisebb népességszámú – település. 

58 

A népesség számának alakulása 

(1870–1980) 

Állandó 

Terület Jelen lévõ népesség Állandó népesség Lakónépesség népesség Lakónépesség 

Tényleges szaporodás, ill. fogyás, 

1970–1979 

1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1960 1970 1980 1960 19701980 szám százalék szám százalék 

Szentgáloskér 873 1039 1065 1007 1136 1122 1099 1074 1172 1135 855 1102 870 717 1073 826 694 –153 –17,6 –132 –16,0 

Népszaporodás 

(1970–1979) 

Lakó- Természetes Élve Vándorlási Lakó- Természetes Élve Vándorlási 

Terület népesség szaporodás születés Halálozás külön- népesség szaporodás születés Halálozás külön- 

1970 ill. fogyás bözet 1980 ill. fogyás bözet 

Az 1970. évi lakónépesség százalékában 

Szentgáloskér 826 1 125 124 –133 694 0,1 15,1 15,0 –16,1 

A népesség településrész szerint, külterületi lakott helyek 

Állandó népesség Lakónépesség Külterületi 

Terület Összesen Bel- Kül- Összesen Bel- Kül- Állandó Lakó- Lakott hely 

terület terület népesség aránya 

(százalék) 

Szentgáloskér 717 604 113 694 586 108 15,8 15,6 2 

Terület, népsûrûség településrész szerint 

Terület (ha) Népsûrûség 1 km 2 -re 

Terület Állandó népesség Lakónépesség 

Összesen Belterület Összesen Belterület Összesen Belterület 

Szentgáloskér 2725 125 26,3 483,2 25,5 468,8 

A népesség nemek szerint; a nemek aránya 

Állandó népesség Lakónépesség 1000 férfira jutó nõ 

Terület Összesen Férfi Nõ Összesen Férfi nõ Az állandó A lakónépességben 

Szentgáloskér 717 347 370 694 325 369 1066 1135 

A népesség korcsoport szerint 

Terület Össz. 0–4 5–9 10–14 15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–7980–84 85– 

Szentgáloskér 

694 44 45 40 32 44 54 42 47 42 47 44 59 23 50 32 27 15 7

A 7 éves és idõsebb népesség a legmagasabb iskolai végzettség szerint 

Terület Összesen 0 Általános iskola Befejezetlen Befejezett Befejezetlen Befejezett 

1–5 6–7 8 középfokú 

osztály iskola középfokú középisk. 

szakmunkásképzõ felsõfokútanintézet 

iskola, szakiskola 

Szentgáloskér 632 10 114 239 166 10 55 29 2 7 

Szentgáloskér lakosságszámának alakulása a létszámadatok tükrében: 

A létszámadatokban fellelhetõ ellentmondásoknak, eltéréseknek elsõsorban az az oka, 

hogy a puszták lakosságának létszámát hol hozzáadták, hol kihagyták a szentgáloskéri lakosság 

létszámából. 

1773: 299 fõ 

1850: 528 fõ a pusztákkal együtt 




1930: 1197 fõ Lapapuszta nélkül 




1947: 1367 fõ Lapapusztával együtt 

1948: 1166 fõ 

1948: 1257 fõ a közigazgatásilag Szentgáloskérhez tartozó területekkel együtt 

1949: 1167 fõ 

1960: 1073 fõ 

1967: 1135 fõ 

1990: 637 fõ 

2002: 614 fõ 

2003: 612 fõ 

2006: 593 fõ 

JEGYZETEK 

1 Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII–XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 

1969. (Somogyi almanach, 12.) 

2 Danyi Dezsõ – Dávid Zoltán: Az elsõ magyarországi népszámlálás, 1784–1787. Budapest, 

1960. 

3 Somogy Megyei Levéltár. Mikrofilm. 

4 Schematismus Cleri – Vesprimiensis, 1858. 

5 1980. évi népszámlálás Magyarországon. Somogy megye adatai. Budapest : KSH, 1981. 

6 A népmozgalom fõbb adatai községenként, 1901–1968. Budapest : KSH, 1969. 

7 Magyarország helységnévtára. Budapest : KSH, 1967. p. 597. 

8 1980. évi népszámlálás Magyarországon Somogy megye adatai. Budapest : KSH, 1981. 

59

60 

A földtulajdonviszonyok 

A török megszállás, majd a felszabadító harcok szörnyû pusztítást okoztak Somogy megye 

községeiben. A táj és a környezet arculatán is szomorú nyomokat hagyott a megszállás és az 

azt követõ idõszak. Az erdõk elvadultak, a termõföldeken bozót és gaz nõtt. A vízparti 

területek elmocsarasodtak, nád és vízi növényzet nõtt rajtuk. Ezen az elvadult tájon nagyon 

kevés ember élt. 1 

A török uralom alól felszabadult megye területén nagyrészt új földesurak osztozkodtak. 

Somogy megye régi földbirtokosai vagy elpusztultak, vagy nem tudták megfelelõ módon, 

oklevéllel igazolni tulajdonjogukat. A veszprémi káptalan a birtokviszonyok tisztázása 

érdekében bizonyítási eljárást rendelt el a töröktõl visszafoglalt területeken. 

A földbirtokosok különbözõ kedvezmények adásával próbálták letelepedésre ösztönözni 

a jobbágyokat. Ezeknek a kedvezményeknek a következtében alakultak ki a különbségek 

a jobbágyok között. Az örökös jobbágyok mellett egyre többen rendelkeztek azzal a 

joggal, hogy lakóhelyükrõl szabadon elköltözhettek. 

1726-ban Somogy vármegye birtokosai a tapsonyi nagygyûlésen vállalták, hogy meghatározott 

összeget fizetnek a pannonhalmi apátságnak. Lapapuszta ekkor a herceg Esterházy-majorátus 

pusztája volt, amely után a vállalás szerint 2,50 forint adót fizettek. 

(Szentgálos)Keér ekkor szintén pusztaként szerepelt, amely után 2,50 koronát fizettek. 2 

Az 1728. évi összeírás is prédiumként 3 említi Szentgáloskért, ahol a lakosság megtelepedése 

1727-ben kezdõdött. Ötévi szabadsággal, a következõ évben csak kukoricaföldekkel 

rendelkeztek. 4 A kimutatás szerint az adózó lakosokat nem írták össze, ami arra utal, 

hogy a településen nem volt olyan lakos, aki rendelkezett volna az adófizetéshez szükséges 

eszközökkel és jövedelemmel. Az összeíró megjegyzésébõl nem lehet parlagoló földmûvelési 

rendszerre sem következtetni. Ekkor valószínûleg a termõföldek irtással történõ kialakítása 

volt folyamatban. A visszatérõ és betelepülõ lakosság óriási erõfeszítések árán tette 

újra termõvé az elvadult földeket. Valószínûsíthetõ, hogy ebben az idõben ún. kapás növénytermesztéssel 

foglalkoztak, amely fokozatosan alakult át az állati erõn alapuló mezõgazdasági 

termeléssé. 

Jelentõs területeken irtották ki az erdõt, és vonták be a mezõgazdasági termelésbe. A 

17. század harmadik évtizedében már nem a földhiány, hanem a jobbágyok igaereje határozta 

meg a szántóföldi termelés mértékét. A betelepülõk egy része csak saját munkaerejét 

tudta eladni. Az uradalmi földeken létrehozott puszták lakói a nincstelen zsellérek és a 

cselédek lettek. 

A század közepére Szentgáloskéren is általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodási 

rendszer. Ebben jelentõs szerepet játszott a jobbágyok vagyoni gyarapodása, az állati 

igaerõ számszerû növekedése. A jobbágycsaládoknál egyre nagyobb számban tenyésztettek 

állatokat. A jobbágyok vagyoni gyarapodásával egy idõben megnõttek a jobbágyterhek 

is. Szentgáloskér lakossága urbáriumot 1764-ben kapott. 

Az úrbáriumi tabellákon (kimutatásokon) a jobbágyok nevei mellett feltüntették a 

robot és az adó mértékét is. A kimutatásban szereplõ összeírások alapján a parasztság két 

nagy kategóriáját lehet megkülönböztetni: az úrbéres földeken gazdálkodókat és a földesúri

majorságokban – pusztákon – szolgálókat. Arra vonatkozóan, hogy ennek a két kategóriának 

az aránya hogyan alakult Szentgáloskéren, rendkívül nehéz válaszolni. Ennek oka az, 

hogy a majorságokban dolgozók létszáma folyamatosan változott, idénymunkák idején akár 

a többszörösére is nõhetett. 

A kimutatások alapján megállapítható, hogy az úrbéres jobbágyság megközelítõleg 

60%-a volt az összlakosságnak. Az úrbéres parasztság nagyobb létszáma természetes volt, 

mert a majorsági földek jelentõs hányadát õk mûvelték meg robotmunkájukkal. A majorsági 

jobbágyok az összlakosság 25%-át tették ki. Függésük a földesuraktól nagyobb volt, 

viszont kevésbé érezték az állami és a megyei adók súlyát. Az úrbéresek helyzete az úrbérrendezés 

után jelentõsebben javult, mint a majorságiaké. Az úrbéres parasztságnak is két 

kategóriája létezett: az örökös jobbágyok és a szabad költözésûek. Az örökös jobbágyok a 

földhöz voltak kötve, ami azt jelentette, hogy a földet, amelyet meghatározott szolgáltatás 

ellenében mûvelésre megkaptak, a tulajdonos – a földesúr – engedélye nélkül nem hagyhatták 

el. Ez a megkötöttség kiterjedt az örökös jobbágy földjén dolgozó föld nélküli parasztokra 

és a zsellérekre is. A szabad költözésû jobbágyok az általuk megmûvelt földeket a 

szerzõdésben foglalt feltételek teljesítése esetén elhagyhatták, máshová költözhettek. 

Az úrbéres parasztságon belül a vagyoni helyzet alapján is több réteget lehetett megkülönböztetni. 

A telkes jobbágynak legalább negyed teleknél nagyobb földje volt. A fertályos 

jobbágy egynegyed telekkel rendelkezett, a házas zsellér 1-2 hold földdel vagy szõlõvel. 

A házatlan zsellérnek volt ugyan 1-2 hold földje, de háza nem. A napszámosnak se 

háza, se földje nem volt, alkalmi, illetve idénymunkát végzett. A cselédek a földesúrnál 

vagy a telkes gazdánál ellátás, elhelyezés fejében végeztek munkát. A telkes jobbágyok 

rétege sem volt egységes. A telkek különbözõ nagyságúak voltak, és a föld minõsége sem 

volt egyforma. A telek három részbõl tevõdött össze: a ház körüli belsõ telekbõl, a szántókból 

és a rétbõl. A legelõ nem volt telkenként elkülönítve, azt a község lakói együtt használták. 

Az állatok legeltetését legeltetési társaság szabályozta. 

1766-ban Mária Terézia elrendelte a jobbágyság helyzetének felmérését, aminek során 

megvizsgálták az úrbéri szerzõdéseket is. Az úrbéri szerzõdések bevezetése elégedetlenséget 

váltott ki a birtokos osztály, valamint a jobbágyság körében is, s a megye különbözõ 

pontjain jobbágylázadások törtek ki. A jobbágyokkal kötött szerzõdéseknél minden faluban 

más-más jogokban és kötelezettségekben állapodtak meg. Ennek azonban nem volt 

nagy jelentõsége, mert a gyakorlatban mégis a szokásjog számított, az éppen használatos 

értelmezés az uraság kedvétõl és jóindulatától függött. Ezt a jobbágyok jelentõs része nem 

akarta tovább tûrni. Elõször megpróbálták panaszjogukat érvényesíteni, a bíróságon azonban 

nem értek el eredményt. Voltak, akik közvetlenül a császárnõhöz fordultak, azonban ez 

sem járt eredménnyel. 

A helyzet a jobbágyok és a földesurak között a végletekig kiélezõdött. Megyeszerte 

megmozdulásokra, lázadásokra került sor, amelyeknek lecsillapítására a hadsereget is igénybe 

kellett venni. Az Esterházy-uradalom jobbágyai 1766 júniusában nemcsak a robotot és a 

fizetést tagadták meg, hanem marháikat behajtották az urasági pusztákra, és a kocsmákban 

a maguk borát árulták. Több községben már a kurucokat várták. 

Az urbárium egységes bevezetése sem oldotta meg a község lakóinak legnagyobb 

problémáját, a földhiányt. A lakósság tulajdonában nem volt annyi föld, amely a megélhetéshez 

elegendõ lett volna. A földbirtokos azokat a földjeit, amelyeket majorsági cselédeivel 

és a jobbágyok kötelezõ robotjával nem tudott megmûvelni, bérbe adta a zsellérnek és a 

jobbágyoknak. 

A napóleoni háborúkat követõen a somogyi erdõkben nagy számban jelentek meg a 

61

szökött vagy elbocsátott katonák, a földesúri terhek elõl menekülõ jobbágyok. Arra vonatkozóan 

nincsenek adataink, hogy szentgáloskéri lakos betyárnak állt volna. 

A 19. században a megye életében a földmûvelés, a mezõgazdaság volt az uralkodó 

gazdasági ág, az élet legfõbb forrása. 1848-ban a forradalom nyomására az országgyûlés 

eltörölte az õsiség jogát és az úrbéri szolgáltatásokat. A jobbágyfelszabadítás nagyon fontos 

lépés volt a polgári földtulajdon létrehozása érdekében. Az úrbér eltörlésével azonban csak 

a telkes jobbágyok jutottak földhöz. Nem kapott földet a telek nélküli jobbágy és a ház 

nélküli zsellér. Továbbra is rendezetlen maradt a majorsági zsellérek helyzete. A tizeddel 

együtt nem törölték el a szõlõdézsmát. Nem hoztak intézkedést az irtványföldekrõl, valamint 

a jobbágyok erdõ- és legelõhasználatáról. 

A hatásukat tekintve gyakran következetlen intézkedések felszínre hozták a falvak 

lakosságában a nyitva maradt problémák megoldásának vágyát. Az úrbéri rendezés hatálya 

alá esõ falvak egyharmadában merült fel panasz, kifogás a következetlen intézkedések, 

rendeletek miatt. Megyénkben még a forradalom alatt is elõfordultak földfoglalások, elégedetlenkedések. 

A szabadságharc leverését követõen a Habsburg-hatalom a jobbágyság eltörlését tudomásul 

vette, ugyanakkor intézkedéseket tett a földbirtokos osztály kárpótlására. A rendezetlen 

helyzet következménye az úrbéri perek tömege lett. Az 1850-ben kiadott úrbéri rendeletek 

megerõsítették, hogy az úrbéri birtokok a volt jobbágyok tulajdonába mennek át. 

Somogyban a viszonylag kis létszámú falvak mellett jelentõs számban voltak puszták. Ezek 

egy része korábban falu volt, de mivel a lakóknak szerzõdésük volt a földesúrral, a területeket 

úri birtoknak, a falvakat pedig pusztának nyilvánították. Az uradalmak kiszolgáltatott 

folyamatos munkaerõ-tartalékai voltak. 5 

A jobbágyfelszabadításnak közvetlen hatása volt az igavonó állatok tartására is. A 

jobbágyok az igás robotot a földesúri birtokon rendszerint ökrökkel szolgálták le. Az igás 

robotban a lassú ökrök munkája a jobbágyoknak volt kedvezõ, mert így kevesebbet kellett 

a földesúri birtokon dolgozniuk. A paraszti 

ökörtartás az igás robot megszüntetését követõen 

elvesztette jelentõségét. A paraszt 

most már a saját telkébõl igyekezett a legtöbbet 

kihozni. Ennek következménye az 

lett, hogy a lomha ökrök helyett a gyorsabb 

és ügyesebb állatot, a lovat állították munkába. 

A 19. század végére megteremtõdtek 

a feltételei annak, hogy gazdaközösség 

szervezettebb keretek között rendezze belsõ 

ügyeit, és hatékonyabban lépjen fel érdekei 

védelmében. Az egységes fellépést, 

az összefogást törvényi szabályozás is lehetõvé 

tette. 1898-ban hozta meg a parlament 

a XIX. számú törvényt, amely a közbirtokosok 

és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában 

lévõ, közösen használt erdõk és 

kopár területek gazdasági ügyvitelét szabályozta. 

A törvény alapján lehetett a községi 

erdõt hasznosítani. 

1905–1907-ben megyeszerte hirtelen 

62 

A térképet tervezte: Kanyar József. 

Rajzolta: Z. Soós István

lángoltak fel az aratósztrájkok. A cselédek bérharcai földrengésszerû megrázkódtatásokat 

okoztak a megye gazdasági és politikai életében. A kiváltó okok között szerepeltek a rossz 

kereset, a kedvezõtlen gazdasági helyzet, a cselédek és az aratómunkások kiszolgáltatott 

helyzete, a ráadásmunkák erõltetése, az embertelen bánásmód, az egészségtelen lakásviszonyok 

és a hatalmi szervek véleménye szerint az „agitátorok izgatásai”. A Somogyvármegye 

címû újság írta 1907. február 8-i számában: „Az aratók követelése és bérharca nagyon sok 

esetben jogos. A gazdasági cselédek pedig oly egészségtelenül össze vannak zsúfolva, hogy 

egy szobában egyszerre van keresztelõ, lakodalom és temetés.” 

A sztrájk – minden hatósági intézkedés ellenére – folyamatosan terjedt. 1905. június 

6-án „az igali járás egyik pusztáján, Lapapusztán, a Mezõgazdasági Ipar Rt. bérgazdaságában 

48 ecsenyi lakos aratója lépett sztrájkba. A munkások megtagadták a szerzõdésben 

elõírt 100 hold takarmány betakarítását. Követelték, hogy a szerzõdés ingyenmunkára kötelezõ 

pontjait töröljék, illetve a munka elvégzéséért napszámbért kértek. Az uradalom ragaszkodott 

a szerzõdéshez, és a hatóság beavatkozását kérte.” A sztrájk olyan rohamosan 

terjedt, hogy az aratási szerzõdésbõl eredõ részes kapásnövények mûvelése és a takarmány 

kaszálása a megye több uradalmában, illetve nagyobb gazdaságában szünetelt. Nem segített 

a kialakult feszült helyzet megoldásában az sem, hogy Svastics Nándor fõszolgabíró 

személyesen is megjelent több munkáscsoportnál, s figyelmeztette õket a reájuk nézve veszélyes 

következményekre. A szolgabíró az 1898-as törvény alapján a sztrájkoló munkásokat 

30-30 napi elzárásra ítélte. 6 

Szentgáloskér úrbéresei 1911-ben bírósághoz fordultak, hogy az általuk használt legelõk 

telekkönyvi rendezéséhez szükséges eljárást meg tudják indítani. A földmûvelésügyi 

miniszter 1912. november 19-én levélben értesítette Kacskovics alispánt, hogy 

„Szentgáloskér község volt úrbéres birtokosságának az 1894. évi XII. tc. 12. §-a alapján 

engedélyt adok arra, hogy a tulajdonát képezõ s a szentgáloskéri 20. sz. tkvi betétben 497. 

hrjzi szám a. foglalt és még a hivatkozott törvénycikk életbe lépése elõtt egyénileg felosztott 

146 hold 700 n. 61 kiterjedésû legelõterületének ezen régi felosztása bíróilag hitelesíthetõ 

és telekkönyvileg is keresztülvezethetõ legyen”. Végül 1913. május 21-én került sor a 

községben a volt úrbéresek közös legelõinek egyénenként történõ felosztására. A kaposvári 

kikülönített bíróság az 1863-as kiosztási jegyzõkönyv, valamint a Baka János-féle térkép 

alapján helyben hozta meg az úrbéresek számára fontos döntéseket. 

7 

A község 1914-ben belépett a Magyarországi Kisbirtokos 

Országos Szövetségbe, a tagdíj évi 10 korona volt. 

A Tanácsköztársaság bukását követõen, 1919. augusztus 

17-én Svastics Nándort kinevezték Somogy megye törvényhatósági 

kormánybiztosává. Svastics az országos rendeleteket 

megelõzve szabályozta a gazdasági cselédek bérét 

és fizetését. A rendelkezés alapjául az 1918. október 31-e 

elõtti állapotokat fogadta el. A rendeletnek különösen a „jogtalan 

használat elismerése” címen a térítés nélküli terménybeadásról 

szóló része váltott ki nagy ellenállást a somogyi 

cselédség körében. A rendelet még arra is kötelezte a cselédeket, 

hogy esetleges gabonafeleslegüket – meghatározott 

áron – adják el a gazdaságoknak. A rendelet eredményeként 

jelentõsen csökkent a cselédség jövedelme. A kormánybiztosi 

rendeletet csak karhatalommal tudták végrehajtatni. A 

Daruvári Kacskovics Lajos 

alispán 

63

megye különbözõ részein az aratók és a nincstelen cselédek megtagadták a megállapított 

terménybeszolgáltatást. A karhatalom igénybevétele minden esetben fokozta a cselédség 

ellenállását. Szentgáloskéren, Kladnigg Alajos birtokán is megtagadták a „berészelést” és a 

tengeritörést. Karhatalommal állították elõ az elégedetlenkedõket; a cselédeket elbocsátással, 

családjukat kilakoltatással fenyegették meg. A folyamatos elégedetlenség letörésére 

több hétig 20 fõs karhatalom állomásozott a községben. 8 

1919 õszén Nagyatádi Szabó István kezdeményezésére a megye birtokosai körében 

folyamatos téma volt egy keretek közé szorított földreform végrehajtása. A megye kormánybiztosai, 

Gaál Gaszton és Svastics Nándor kezdeményezésére herceg Esterházy Miklós 

nevében október 13-ára gyûlésre hívták a vármegye nagybirtokosait a kaposvári megyeházára. 

A gyûlésen Somssich László gróf a következõket mondta: „Most, amikor a földbirtokreform 

kérdése a kisbirtokosságot állandóan foglalkoztatja, célszerûnek látszik, különösen 

Somogy megyében, hol Dunántúlon aránylag a legtöbb a nagybirtok – közte igen sok 

hitbizományi és egyházi birtok van –, hogy a nagybirtokosok e kérdésben állást foglaljanak, 

és azzal a nyilvánosság elé lépjenek.” A gyûlést követõen a nagybirtokosok az alábbi 

nyilatkozatot tették: „Somogy megyének a mai napon egybegyûlt nagybirtokosai kijelentik, 

hogy megértve a kor szellemét, a föld arányosabb elosztását célzó földbirtokreformot 

szükségesnek tartják, és oly birtokreformnak, amely a magántulajdon tiszteletben tartásával 

minden közgazdasági szempontot figyelembe vesz, törvényes úton való megalkotását 

teljes erejükbõl támogatni készek.” 9 

Ezek után jelent meg az 1920. évi XXIX. tc., amelynek a végrehajtására mindenütt 

megalakultak a házhelyrendezõ bizottságok, és megkezdõdtek az igényjogosultak összeírásai. 

A házhelyigénylések és a kiosztások a reform legnépszerûbb és leggyorsabban végrehajtott 

feladatai közé tartoztak. A házhelyigénylések elbírálását a községi képviselõ-testületek 

végezték. Mire az egyéb földigénylések tárgyalásai megkezdõdtek, addigra gyakran 

már fel is épültek a kiosztott házhelyeken a házak. 10 A Földbirtokrendezõ Bíróság munkáját 

azonban a kezdeti bizakodás után kétkedés és bizalmatlanság 

kísérte megyeszerte. A lelkesedés különösen 

akkor lohadt le, amikor kiderült, hogy a 

kiosztásra kijelölt kevésbé értékes földekért fizetni 

kell. 

Szentgáloskéren a közjegyzõ már 21 házhelyigénylõ 

adatait rögzítette a törvény megjelenése 

elõtt, hogy a Kladnigg Alajos földbirtokos által felajánlott 

házhelyeket átvegyék. Végül a 21-bõl 13 

vette át a házhelyét. Herceg Esterházy hitbizományi 

birtokából 306 hold földet ajánlott fel kiosztásra. 

Erre azonban a felvett jegyzõkönyv tanúsága 

szerint az érdeklõdés szerény volt. 

Herceg Esterházy birtokából vettek igénybe 

haszonbérleti földet a következõk: 

Hadirokkantak: Bödõ József, Durczi Vendel, 

Károlyi Lajos, Major István, Nagy Sándor, Zóka Jó- 

zsef (útkaparó). Hadiözvegyek: Harsányi Pálné, 

Nagy Józsefné, Balogh Józsefné. Hadiárvák: Balogh 

József, Balogh Teréz. Földnélküliek: Balogh 

György, Balogh Ignác, Balogh József, Bunevácz 

64 

Kladnigg Alajos 

m. kir. kormányfõtanácsos, 

a MIR Cukorgyár fõigazgatója

János, Durczi Sándor, Ellaner Ferenc. Ezen túlmenõen még 32 kis és törpebirtokos igényelt 

és kapott haszonbérleti földet. 

Herceg Esterházy birtokából 190 hold 330 négyszögöl földre kötöttek hitbizományi 

szerzõdést. Utólag még páran jelentettek be igényt házhelyekre. Kladnigg Alajos és felesége, 

Sedlmayr Johanna birtokából 7 hold 600 négyszögöl földet osztottak ki házhelynek. A 

lakosság létszámához képest szerény érdeklõdés oka az volt, hogy az igénylõk a viszonylag 

szerény megváltási árat sem tudták megfizetni. A hitbizományi birtokok és telkek megváltási 

árának megállapítása több mint tíz évig adott munkát az Országos Földbirtokrendezõ 

Bíróságnak. 11 

1921-ben a községi földbirtokok megoszlása a következõ volt: 

Földadómentes terület: 194 kat. hold 

Szántóföld: 3851 kat. hold 

Kert: 66 kat. hold 

Rét: 127 kat. hold 

Szõlõ: 25 kat. hold 

Legelõ: 246 kat. hold 

Erdõ: 646 kat. hold 

Az 1935-ös mezõgazdasági statisztikai adatgyûjtés szerint Szentgáloskéren 5151 kat. 

h. területbõl 1984 kat. h. kisbirtok volt. Az összes területbõl 4079 kat. h. a szántóföld, 

amelybõl a kisbirtokosok 1693 kat. h. területen gazdálkodtak. 12 

A Mezõgazdasági Ipari Részvénytársaságot (MIR) néhány somogyi földbirtokos 

részvételével 1890-ben alapította a Magyar Általános Hitelbank. Az új gazdasági társaság 

létrehozásával elsõsorban cukoripari érdekeltségeit akarta gyarapítani. Somogy megyében 

a korábbi években jelentõs cukorrépa-termelés nem folyt, ezért a Hitelbank nagy földterületeket 

vett bérbe a termelés fellendítésére. A MIR által mûvelt területek gépesítésének 

fölénye nemcsak a mennyiség, hanem a minõség tekintetében is megmutatkozott. Gépei 

A kaposvári cukorgyár a 20. század elején 

65

nemcsak korszerûbbek voltak, hanem több lóerõvel is rendelkeztek. A bérgazdaság 

Szentgáloskéren és Lapapusztán átlagban 150-160 kat. holdon termelt cukorrépát. 

A MIR az általa bérelt Kaposvár környéki földbirtokokat az olcsóbb és gyorsabb szállítás 

érdekében kisvasúttal látta el. Ez a vasúti hálózat Szentgáloskér környékén érintette 

Lapapusztát, Dióspusztát és Somodorpusztát. 13 

A gazdasági világválság éveiben, 1929–1933 között a cukorgyár termelése jelentõsen 

visszaesett. A veszteségek csökkentésének egyik lehetõségét a bérelt földek albérletbe adásában 

látták. A lapapusztai bérelt területet a Bánó családnak és a szentgáloskéri kisbérlõknek 

adták ki. 14 

A község 1941-ben a vármegyei faiskola létesítéséhez 70 pengõvel járult hozzá. 

A háborús események miatt a normális élet a községben csak 1945 tavaszán indult 

meg. A lakosság életét tovább súlyosbította az orosz csapatok élelemmel történõ folyamatos 

ellátása. 1945 harmadik negyedévében Szentgáloskér lakosságának az alábbi élelmiszereket 

kellett leadnia: 6232 kg búza, 1952 kg bab, 150 kg árpa, 76 kg zab, 10 234 kg burgonya, 

505 kg tengeri (kukorica), 114 kg széna. 15 

A háborúban sok termelési eszköz és az állatállomány nagyobb része elpusztult. Ez 

arra késztette az újgazdákat, hogy összefogva, közös erõvel végezzék el a szántás-vetést és 

a betakarítást. 

A nagybirtokrendszer megszüntetésérõl szóló 600/1945-ös rendelet különösen a cselédség 

körében váltott ki nagy lelkesedést. A Megyei Nemzeti Bizottság 1945. március 30án 

tartott ülésén határozta el a Megyei Földrendezõ Tanács felállítását. A Földbirtokrendezõ 

Tanács április 2-án alakult meg. Ezután alakultak meg a községi földigénylõ bizottságok, 

majd megkezdõdött a földigénylõk összeírása. A községi földigénylõ bizottság feletti közvetlen 

ellenõrzést a Megyei Földbirtokrendezõ Tanács gyakorolta. 

Szentgáloskéren áprilisban alakult meg a földigénylõ bizottság. Tagjai voltak: Takács 

Pál elnök, Czentgráf Adolf, Vajdics György, Horváth József, Rauschunberg János, Horváth 

István, Ivusza Nemes János, Horváth Ferenc, D. Horváth József. A bizottság elsõ feladata a 

birtokösszeíró ívek pontos kitöltése volt. Nemcsak a község területén lévõ birtokokat kellett 

összeírni, hanem a tulajdonosok más községekben lévõ birtokait is. Az ívek pontos és 

lelkiismeretes elkészítését követõen a bizottságnak össze kellett állítani a föld- és házhelyigénylõk 

listáit is. A leltár tartalmazta a korábbi birtokosok tulajdonában lévõ épületeket, 

felszereléseket, valamint az állatállományt és a gépeket is. Az új telektulajdonosok részérõl 

folyamatos igényként fogalmazódott meg, hogy a bizottság járuljon hozzá az uradalmi épületek, 

istállók, gyakran a lakóházak, kastélyok lebontásához. Építõanyag hiányában az új 

telektulajdonosok a lebontott épületekbõl kiszedett anyagokat használták fel az új házak 

építéséhez. Szentgáloskéren, Lapapusztán, Örspusztán, Somodorpusztán, Dióspusztán, 

Mukipusztán is hasonló folyamat játszódott le. A Kladnigg-örökösök nevében Stephaich 

Pál többször fellebbezett az Országos Földhivatalnál a Somogy vármegyei földhivatal által 

kiadott bontási határozatok ellen, de eredménytelenül. 

A bizottság irányításával 2649 kat. h. 619 négyszögöl földet sajátítottak ki, és ebbõl 

2068 kat. h. 1445 négyszögöl földet osztottak ki. Összesen 288-an kaptak földet. Állami 

tulajdonba került 388 kat. h. 99 négyszögöl föld, 70 kat. h. legelõ, 30 kat. h. erdõ, 15 kat. h. 

rét és 11 kat. h. halastó. A tartalékalapba 66 kat. h. 675 négyszögöl földet helyeztek. Házhelynek 

29 fõ részére 12 hold 501 négyszögöl földet osztottak ki. Csereingatlant 5 család 

részére biztosítottak. A házhelynek kiosztott földek tulajdonosai voltak: Esze Gyula, Böjti 

János, Németh László, Tóth Imre, Kladnigg Alajos, Stephaich Péter, Stephaich Pál és a 

Magyar Államkincstár. Dióspusztán 27-en kaptak házhelyet és 4-en csereingatlant. Három 

házhelyet tartalék teleknek tartottak fent. 

66

A körjegyzõ jelentése a szentgáloskéri kastélyokról 

Az igali körjegyzõség 1947-es felmérése szerint 1–5 hold között 12 család 43 holdon 

gazdálkodott. 5–10 hold közötti kisbirtok 78 család kezében volt, amely 620 hold földterületet 

jelentett. 10–20 holdas gazdaság 46 család birtokában volt (560 hold), 20–50 hold 

területen 27 család 490 hold földön gazdálkodott. 50–100 hold birtok 6 család kezében volt 

510 hold földterülettel. 

A földtulajdonviszonyokban jelentõs átrendezõdés látható a következõ évben végrehajtott 

körjegyzõségi felmérés alapján. Az 1–5 holdas gazdaságok száma 122 db volt 365 

kat. holdon, amibõl az újgazdák 110 fõvel részesedtek. Az 5–10 holdas gazdaságok száma 

146, amelyek 1144 kat. holdat foglaltak el. Az újgazdák száma itt 146 fõ volt. 10–20 holdon 

62 gazda dolgozott összesen 832 kat. holdon, közülük 49 volt újgazda, akik 538 kat. holdon 

gazdálkodtak. A 20 hold feletti gazdaságok eltûntek. Az 1–5 holdon gazdálkodók nem kaptak 

sem állatállományt, sem gazdasági felszerelést. Az 5–10 holdon gazdálkodó újgazdák 

18 lovat, 2 db ökröt, 2 db anyadisznót, 17 db szekeret, 14 db ekét, 2 db vetõgépet, 11 db 

boronát, 5 db hengert, 19 db lószerszámot kaptak. A felsorolt állatokat és felszerelést 72 

újgazda között osztották ki. Két újgazda kivételével mindenki rendelkezett a gazdálkodáshoz 

szükséges állatokkal és eszközökkel. 

A földek bérbeadása az újgazdák között is elõfordult. Finta Károly Torma Jánosnak 

adott bérbe 12 hold földet, Gálosi István Horváth Józsefnek 9 holdat, Tóth József Horváth 

Jánosnak 4-et. Mindhárman a gazdálkodáshoz szükséges eszközök és állatok hiánya miatt 

adták bérbe földjeiket. Az újgazdák közül 31-en vettek igénybe bankkölcsönt 3200, illetve 

7500 Ft összegben. 

A korábbi birtokosok részére a földosztó bizottság biztosította a törvényben elõírt 

birtokrészeket (Svastics család, ifj. Stephaich Pál, Stephaich Péter, Kladnigg Alajos Ernõ, 

Bán Iván). 

67

1946-ban a község tulajdonában lévõ halastavat a Somogy Vármegyei Termény- és 

Magkereskedelmi Rt.-nek adták bérbe. 

Az UFOSZ helyi elnöke 1947. március 9-én az Országos Földbirtokrendezõ Hivatalhoz 

fordult annak sürgõs intézkedését kérve a Svastics Egon tulajdonában lévõ 100 kat. h. 

föld kisajátítása érdekében. Mint levelében írta, „Svastics Egon 1945-ben elhagyta az ország 

területét, még a mai napig sem tért vissza, birtokát az elmenekülése elõtt Teszler János 

bérlõnek adta bérbe, a községi földosztó bizottság nem vette igénybe dacára annak, hogy 

több újgazdának kevés föld lett adva...”. 

A földosztó bizottság tagjaival szemben a Nemzeti Parasztpárt Somogy megyei szervezetének 

elnöke 1946. június 6-án bizalmatlanságot jelentett be. Az indoklás szerint a 

bizottság valamennyi tagja több földet kapott, mint amennyi járt neki, amikor vannak olyan 

családok, akik a törvényben elõírt mennyiséget sem kapják meg földhiány miatt. „…a 

szentgáloskéri földosztás törvényellenesen, klikk- és rokonszerûen történik. Míg a jogos 

igénylõk többsége viszonylag aránytalanul kevesebb és rosszabb fekvésû földet kapott, addig 

egy bizonyos csoport a húsosfazék hatalmi közelségét törvényellenesen kihasználta.” 

Az elnök kérte a földosztás felfüggesztését, az eddig kiosztott földek felülvizsgálatát, a 

bizottság tagjainak leváltását, új bizottsági tagok megválasztását. A levélnek a teljes körû 

vizsgálat ellenére sem volt közvetlen hatása a Szentgáloskéri Földosztó Bizottság tevékenységére. 

A törvényszéki bíró a korábban meghozott határozatokat csak részben módosította. 

A kisbirtokaikon gazdálkodók számára szintén súlyos teher volt a folyamatosan növekvõ 

beszolgáltatás. 1948-ban 18 gazdát köteleztek beszolgáltatásra, közülük 15-en tudták 

határidõre a kiszabott terménymennyiséget hatósági áron leadni. 

A korszerû gazdálkodás feltételeinek megteremtése érdekében az egész országban 

gépállomásokat hoztak létre. Ezek az állomások bérmunkában elvégezték a kisgazdák részére 

a föld megmûvelését (szántás, boronálás), a vetést és az aratást. Szentgáloskérhez 

legközelebb Mernyén volt gépállomás. (A mernyei gépállomáshoz tartozó községek: 

Felsõmocsolád, Polány, Edde, Somogygeszti, Szentgáloskér, Somodor, Somogyaszaló, 

Magyaregres, Somogyjád, Várda.) 

Súlyos teher volt a magyar parasztság számára a kulákká nyilvánítás, amelyet a központi 

irányelvek alapján a helyi hatóság mondott ki. Minden olyan gazdálkodót, aki 25 hold 

feletti birtokon gazdálkodott, vagy bolttal, malommal rendelkezett, cselédet tartott, kulákká 

nyilvánítottak. Akiket kulákká nyilvánítottak, azok nem léphettek be a tsz-be, földjeiket 

elvesztették, munkát többnyire az iparban találtak. 

Szentgáloskéren 1950-ben többek között kulákká nyilvánították Magyar Józsefet is, 

aki azért, hogy mentesüljön a súlyos következményekkel járó minõsítéstõl, 8 hold 1400 

négyszögöl földet leadott a helybeli tszcs-nek. Indoklásában leírta, hogy tévedésbõl került 

fel a listára, cselédet soha nem tartott, idõközi munkást azonban igen, mert több ízben be 

kellett vonulnia katonának. „Minthogy sérelmes ez reám nézve, a múlt nyárig dûlõfelelõs, 

népnevelõ voltam, a közügyekbõl a felszabadulás után mindig kivettem a részem, és mert a 

hatóságoknak nem célja az, hogy középparasztból kulákot nyilvánítsanak, sõt ez ellentétben 

áll a Párt parasztpolitikájával, kérem, szíveskedjenek a kulákok sorából törölni, a dolgozó 

parasztok nyilvántartásába pedig felvenni szíveskedjenek.” Magyar Józsefet levették 

a kuláklistáról. 1959-ig gazdálkodott még a szüleitõl örökölt földön, amikor – más lehetõség 

nem lévén – belépett a helyi termelõszövetkezetbe. 

A körjegyzõség 1948-as felmérése szerint a község földterülete 5158 kat. hold volt, 

amelybõl szántó 4072, szõlõ 28, erdõ 431, legelõ 219, kert 73, egyéb 335 kat. hold. Ekkor a 

68

községben 2 cséplõgép, 2 traktor és 87 vetõgép volt, az újgazdák száma 347 fõ. A faluban 

390 db ló, 298 db szarvasmarha, 681 db sertés és 182 db juh volt. 

A szentgáloskéri állami gazdaság vezetõje a hatékonyabb gazdálkodás érdekében a 

község területén tagosítást kezdeményezett. A szentgáloskéri tagosító bizottság 1949. augusztus 

30-án alakult meg. Elnök: Beck József dadapusztai lakos. Tagok: Horváth József, a 

Défosz helyi szervezetének delegáltja, Vig Imre, a szentgáloskéri állami gazdaság küldöttje, 

Bárdos János igali körjegyzõ, Matula József, a fonói gépállomás küldöttje, Tolna Ferenc, 

a tagosítással érintett tulajdonosok képviselõje, Horváth Lajos, a szentgáloskéri földmûvesszövetkezet 

képviselõje. A tszcs a bizottságba még nem delegálhatott tagot, mert szabályszerû 

mûködését nem kezdte meg. Erre szeptember 4-ét, a megalakulást követõen került 

sor. A tszcs gyors megalakulását közvetlenül befolyásolta a bizottság tevékenysége. A bizottság 

folytatólagosan több héten keresztül végezte munkáját, elsõ ülésén a tagosítandó 

ingatlanokat vette számba. A tszcs megalakulását követõen egyik feladata a bevitt földek, 

eszközök és állatok számbavétele volt. 

A tszcs földterülete ekkor 88 kat. h. 1071 négyszögöl, valamint a Borbély Gyula által 

a tsz részére haszonbérletbe felajánlott 19 kat. h. 1264 négyszögöl terület volt. A tsz területe 

az új belépõk miatt folyamatosan növekedett. A tagosítás során azok részére, akik nem 

kívántak belépni a termelõszövetkezetbe, és földjük beékelõdött a tsz vagy az állami gazdaság 

területébe, csereingatlanokat ajánlottak fel. A tagosítás során érintett volt Magyar Lajos, 

Takács Pál, Kazi György, ifj. Kazi Péter, Stroth Józsefné, Zsalakó Istvánné, Harsányi 

József, Bödõ István, Szierer Péter, Kulcsár János és ifj. Sovák József. Az érintettek a felajánlott 

földterületekbõl szabadon választhattak. A bizottság minden eltérõ érdek ellenére 

eredményesen elvégezte a munkáját. Beck József bizottsági elnök jelentésében olvasható: 

„A kulákok befolyása a táblákban lévõ ingatlanok kicserélésénél mutatkozott, meg amikor 

a dolgozó parasztokat behívtuk a földjük kicserélésére, nem akartak jönni. Háromszor is 

értesítettük õket, amikor végre megjelent egy, akkor megmagyaráztuk neki, hogy a tagosítás 

az õ érdekében történik, nem rovására, és a földjét teljes megelégedésére cseréljük ki.” 16 

A következõ években a magángazdálkodást folytató kis- és törpebirtokosok egyre 

nehezebb körülmények dolgoztak. Mind többen kényszerültek arra, hogy belépjenek a közösségi 

termelést folytató termelõszövetkezetbe. 

Melléklet 

20 telekre felosztva (1863) 

A szentgáloskéri úrbéri legelõ 

Telek- Keleti Közép Nyugati Össze- Keleti Közép Nyugati Összesor- 

Birtokos neve sen sen 

szám dûlõ dûlõ 

Négyszögölek 1200 n-öles holdak 

1. Szilovics Ferenc, István, Mátyás 3843 3830 3823 11496 3,20 3,19 3,19 9,58 

2. Sovák Pál, Magyar György 3834 3830 3826 11490 3,19 3,19 3,18 9,57 

3. Somogyi József és Ferenc 3806 3830 3859 11495 3,17 3,19 3,21 9,57 

4. Ifj. Takács István és Imre 3880 3830 3884 11494 3,15 3,19 3,24 9,58 

5. Bödõ János, Nagy Ferenc 

6. Harsányi Fer., Bödõ Ján., Károlyi 

György és Imre, Varga Antal, 

3787 3830 3875 11492 3,15 3,19 3,23 9,57 

Nagy Ferenc 3772 3830 3884 11486 3,14 3,19 3,24 9,57 

69

Telek- Keleti Közép Nyugati Össze- Keleti Közép Nyugati Összesor- 

Birtokos neve sen sen 

szám dûlõ dûlõ 

Négyszögölek 1200 n-öles holdak 

7. Öreg Takács Péter és József 3761 3830 3900 11491 3,14 3,19 3,25 9,58 

8. Harsányi Pál, Ferenc és József 3726 3830 3936 11492 3,10 3,19 3,28 9,57 

9. Takács István, József, Péter 3705 3830 3973 11508 3,09 3,19 3,31 9,59 

10. Kulcsár Antal és István 3694 3830 3974 11498 3,08 3,19 3,31 9,58 

11. Kovács Józsefné, Bödõ György 3728 3830 3934 11492 3,11 3,19 3,28 9,58 

12. Suszter Pál és József 3785 3830 3870 11485 3,15 3,19 3,23 9,57 

13. Buni László 3852 3830 3816 11498 3,21 3,19 3,18 9,58 

14. Sós Vendel és József 3915 3830 3744 11489 3,26 3,19 3,12 9,57 

15. Farkas Ferenc 3988 3830 3677 11495 3,32 3,19 3,06 9,57 

16. Ivusza Tamás, Nemes Gábor 3981 3830 3686 11497 3,32 3,19 3,07 9,58 

17. Gelencsér József és Borsfai István 3981 3830 3678 11489 3,32 3,19 3,06 9,57 

18. Pozsár Vendel és Borbála 3981 3830 3670 11481 3,32 3,19 3,06 9,57 

19. Kovács László, Harsányi Péter 3981 3830 3685 11496 3,32 3,19 3,07 9,58 

20. Nagy György 3981 3830 4036 11847 3,32 3,19 3,36 9,87 

10 öles csapás 3312 2,76 

1 öles szõlõút 204 0,17 

2 öles dûlõutak 1772 1,48 

Zsidótemetõ 60 0,05 

Összesen: 235559 196 

26/100 

JEGYZETEK 

70 

Bakay János sk. 

felavat. mérnök 

1 Mérey Klára, T.: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Budapest: 

Akadémiai K., 1965. p. 7–8. 

2 Csányi Ferenc: Lapok Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1889. p. 15. 

3 A földesurak házi kezelésében tartott, a cselédséggel megmûvelt gazdasági üzeme, amelynek 

a központjában telep vagy majorság volt. Gyakran szõlõ és gyümölcsös is tartozott a 

területhez, ahol a fõ termelési ág a földmûvelés volt, de kiegészítõ tevékenységként állattartással 

is foglalkoztak. 

4 Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII–XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 

1969. (Somogyi almanach, 12.) 

5 Mérey Klára, T.: i. m. p. 83–84. 

6 Dokumentumok Somogy megye munkásmozgalmának történetébõl, 1870–1918. Kaposvár: 

MSZMP Somogy M. Biz. Propaganda és Mûvelõdési Oszt., [1971]. p. 158–160. 

7 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML). Alispáni iratok. Szentgáloskér. 

8 Fejezetek Somogy megye történetébõl, 1919. augusztus 1. – 1944. december 1. Kaposvár 

: MSZMP Somogy M. Biz. Okt. Igazg., 1987. p. 17. 

9 Uo. p. 34–36. 

10 Uo. p. 39. 

11 SML Nagyberki, Nagyatádi Szabó-féle földosztás, Szentgáloskér.

12 Simonffy Emil: Somogy megye mezõgazdasági földbirtokstruktúrájának néhány kérdése 

1935-ben. In: Somogy megye múltjából. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1973. p. 262. 

13 Jenei Károly: A Mezõgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei üzemei, 1890–1948. In: Somogy 

megye múltjából. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1971. p. 226–227. 

14 Szili Ferenc: A MIR béruradalmának gazdálkodása, 1926–1935. In: Somogy megye múltjából. 

Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1980. 


16 SML Nagyberki, Igali járásbíróság mint telekkönyvi hatóság. Földrendezés, tagosítás. 

Szentgáloskér. 

A MIR telefonhálózata az 1930-as években 

A volt Kladnigg-kastély 

71

72 

Mezõgazdasági szövetkezet Szentgáloskéren 

Somogy megyében is, mint az ország más területein, már 1949-ben megindult a termelõszövetkezetek 

szervezése. A megye vezetése a tsz-ek szervezését elsõsorban nem gazdasági, 

hanem politikai kérdésnek tartotta. 1 

Szentgáloskéren 1951-ben alakult meg a Táncsics Mihály Tsz-csoport, amely élõ és 

holt gazdasági felszerelések használatba adása iránti kérelemmel fordult a Megyei Tanács 

Mezõgazdasági Osztályához. A kérelem eredményeként a csoport 1 db tengeri morzsolót és 

1 db faházponyvát kapott végleges használatra, de a kiutalt eszközöket nem értékesíthették. 

A tsz-csoport kérelmére az Igali Járási Bíróság elrendelte a község földterületének részleges 

tagosítását. Ennek eredményeként 27 kisbirtokos 2–4 kat. h. földjét tagosították a tszcsoport 

részére. 

Az 1952. december 17-i zárszámadás során megállapították, hogy a csoportnak jelentõs 

beadási elmaradása van. A tagok természetbeni részesedése munkaegységenként az alábbiak 

szerint alakult: búza: 2,27 kg, rozs: 0,16 kg, cukor: 0,24 kg, burgonya: 0,50 kg és 6,21 

Ft készpénz. A Járási Tanács V. B. Mezõgazdasági Osztálya kötelezte a csoportot a beadási 

kötelezettség maradéktalan teljesítésére. 1954-re a csoport termelési eredményei jelentõsen 

javultak, és ennek megfelelõen nõtt a tagoknak természetben jutatott termények mennyisége. 

Az 1955. év eredményeirõl a csoport taggyûlésén kritikus hangvételû beszámoló hangzott 

el. A vezetõség és a tagság munkájának hiányosságait õszintén tárták a gyûlés elé. 

Tovább növekedett a csoport létszáma: 12 család 18 taggal, 47 kat. h. földdel, 3 lóval és két 

kocsival. A munkaegységekre kiosztott termények értékét pénzben megadva 30 Ft-tal számolhatunk. 

Ez ebben az idõben, összehasonlítva más termelõszövetkezetekkel, az átlagnál 

jobb eredményt jelentett. Volt olyan tag, akinek 450 munkaegységet számoltak, de az átlag 

200-300 munkaegység között volt. A termelõszövetkezeti csoport az eredmények ellenére a 

politikai helyzet változásának következtében 1956 elején beszüntette a tevékenységét. A 

tagok ismét önálló gazdálkodásba kezdtek. 2 

Az 1956-os forradalom leverése után ismét egyre több párt- és kormányhatározatban 

foglalkoztak a kollektivizálás kérdésével. Szentgáloskéren 1959-ben kezdõdött el a tsz szervezése. 

A termelõszövetkezet szervezésének egyik közvetlen hatása volt, hogy több család 

elköltözött Lapáról, fõként a városokba. Aki maradt, annak be kellett adnia a szövetkezetbe 

az állatait, eszközeit és földjét. Szentgáloskér a tsz-szervezés szempontjából nehéz falunak 

számított, mert egyes embereket sokáig kellett gyõzködni, mire beléptek. Azokat az idõsebb 

embereket, akik minden erejüket arra áldozták, hogy földet és munkaeszközöket vegyenek, 

nagyon megviselte a tsz megalakulása. Nehezen viselték, hogy a szépen felépített, 

eszközökkel felszerelt és rendben tartott istállókból elvitték a lovaikat, teheneiket a kukoricaszárból 

készített, összetákolt ólakba. Az igazi, jó értelemben vett parasztoknak fontosabb 

volt az istálló, mint a lakás, elsõ volt a jószág, és csak azt követte saját maga és a családja. 

A termelõszövetkezet szervezése akkor történt, amikor a földosztást követõen a családok 

egyre jobban kezdtek gazdálkodni. Ez is oka volt az ellenállásnak. Aki nem akarta 

aláírni a belépési nyilatkozatot, arra különbözõ eszközökkel gyakoroltak nyomást. Volt, 

akit három napon keresztül a községházán tartottak, és ott próbálták meggyõzni. Az ellen-

állás és a szervezés nehézségei miatt nem is volt jelentkezõ tsz-elnöknek. Külsõ embert 

hoztak Szigeti László személyében, aki állami gazdasági múlttal rendelkezett. Vele szemben 

a pártbizottság olyan követelményeket támasztott, amelyeket egy helyi ember nem tudott 

volna teljesíteni. 

Hivatalosan 1959. március 15-én alakult meg a szövetkezet. Az indulást követõen a 

munkák üteme jól haladt, az emberek szorgalmasan, szervezetten dolgoztak. Kialakultak a 

brigádok, és a területet felosztották közöttük. Öt brigád volt: Lapa – Rózsa János, Lapaköz 

– Vincze István, Belsõfalu – Zóka Ferenc, Külsõfalu – Takács Sándor, Diósi – Molnár 

József. Az õszi vetések ápolása, fejtrágyázása, boronálása folyamatos volt. A brigádvezetõk 

rátermettségének köszönhetõen minden munkát a megbeszéltek szerint végeztek el. 

Mindennap esténként került sor a brigádvezetõi megbeszélésekre, ezeken a gyakran éjszakába 

nyúló megbeszéléseken döntöttek a következõ napi feladatokról. 

A tsz-elnökség összetétele az alakulást követõen a következõ volt: Elnök: Szigeti László, 

elnökhelyettes: Vonyó József, vezetõségi tagok: Rózsa János, Kovács Pál, Tormási János, 

Boda József, Bödõ József, Herman József, Molnár József, Vonyó Gyula. Az ellenõrzõ 

bizottság elnöke Ivusza János volt. 3 

A választott vezetõség kezdetben sokat ülésezett, mert rengeteg dologban kellett dönteni: 

lovak sorsa, állatok behozatala, kifizetése, eszközök megváltása. Ezek rengeteg személyes 

érzelmet, indulatot gerjesztettek, és nagyon sokszor a szubjektív megítélés gyõzött 

a tények fölött. Szentgáloskért jómódú emberek lakták, minden gazdának volt lova, amelyet 

be kellett vinni a tsz-be. A gépesítés még gyermekcipõben járt. Ebben az idõben a 

gépállomás részérõl 3 db G–35-ös traktor volt kihelyezve a tsz-be. Mivel alkalmas nagyüzemi 

épületek ekkor még nem voltak, a lovak az elsõ idõben a gazdáknál maradtak. Ez 

nagyon sok problémát okozott (az eszközök, szerszámok kicserélése, takarmánylopás, fusimunka 

stb.). A gépállomásról kihelyezett traktorok még nagyon rossz hatásfokkal mûködtek. 

A mûszaki problémák mellett ennek oka elsõsorban a traktorosok nagyon rossz hozzáállásában 

keresendõ. 

1960 tavaszán a tsz a Nagybereki Állami Gazdaságtól vett 3 db G–35-ös traktort, 

melyeket a szó szoros értelmében kosárban hoztak el, és Nagy Sándor vezetésével összeraktak. 

Óriási öröm volt, amikor a traktorok elkezdték a vörös herét kaszálni. Ezek voltak a 

tsz elsõ gépei akkor, amikor a tsz-eknek elméletileg még nem lehettek saját gépeik. A új 

Belorusz traktorok beállításával a gépállomáson is javult a géppark. Az új traktorokra a tsznek 

kellett biztosítani a traktorosokat; ezzel megindult a mûszaki átalakulás, valamint a 

szakosodás. Lehetõség nyílt arra is, hogy a következõ években saját gépeket vásároljanak. 

Elõfordult, hogy Magyar József kölcsönt adott a tsz-nek, amelyen 1 db UT traktort vásároltak. 

A kölcsön feltétele az volt Magyar részérõl, hogy veje, Budai József legyen rajta a 

traktoros. Ezután Zetor-vásárlás, majd aratógép-vásárlások következtek. 

A táblásítás kialakításával felmerült a tagosítás gondolata, amely elsõsorban az állami 

gazdaság részérõl jelentkezett. Az állami gazdaságnak Tátompusztán és Szentgáloskéren 

volt üzemegysége, s a szentgáloskéri üzem kicsi volt ahhoz, hogy önállóan érdemes legyen 

fönntartani. A logikus az volt, hogy a tátompusztai tsz-földek az állami gazdaság kezébe 

kerüljenek, ezért a Kladnigg-féle földterületeket cserében átadták a termelõszövetkezetnek. 

A tagosítást az 1960-as évek elején hajtották végre. Az emberek nehezen törõdtek bele a 

cserébe, nehéz volt lemondani az õsi szentgáloskéri földekrõl. Ezt a cserét a falu nem felejtette 

el Szigeti László elnöknek. 

Azzal, hogy a tsz a tagosítással épületekhez jutott, megoldódott az állatok elhelyezésének 

problémája. 1959-ben csak a Koletár-féle istálló és a Szliczky-istálló állt rendelke- 

73

zésre. Szliczkyék istállójába a teheneket, a Koletár-istállóba a sertéseket helyezték el. A 

Bodzáson kialakított istállóba növendékmarhákat és csikókat tettek. Az állatállomány növekedésekor 

Lapapusztán favázas épületeket építettek, amelyekre szalmabálákat raktak, 

így teleltették át az állatokat. Az állattenyésztés vezetésével Takács Istvánt bízták meg, 

majd Simon János került a brigád élére. 

1960 az építkezések és a gépvásárlások éve volt. Ekkor épült a kérkúti sertéstelep 

mintegy száz anyakoca részére. Megépült a tehénistálló 108 férõhellyel. A nagydiósi major 

megszerzésével indították el a baromfiprogramot. A meglévõ épületekbõl kialakították a 

csibenevelõket, és építettek egy favázas tojóházat. Ebben az idõben vásároltak 200 db anyabirkát, 

a juhászatnak az úgynevezett „repregetõ” szerepet szánták. Központi támogatással 1 

db Zetort és egy Utos típusú univerzális traktort, 5 db G–35-ös szántó traktort, pótkocsit, 

ekéket, fûkaszát, mûtárgyszórót, burgonyaszedõgépet és egy répalazítót vásároltak. A növénytermelés 

fõ növényei: búza – 30%, takarmánygabona – 10%, kukorica – 25%, ipari 

növény – 15%, cukorrépa – 5%, szálastakarmány – 15%. Az ipari növények termelése is 

jelentõs volt a termelõszövetkezetben. Igaz, gyakran veszteséges növényeket is kellett termeszteni, 

mert azt központilag írták elõ. A cukorrépa nagyon fontos növény volt, mert aránylag 

jó árat kapott érte a tsz, s a melléktermékeit a szarvasmarha-állomány takarmányozása 

során fel tudták használni. A répát kisvasúton szállították a kaposvári cukorgyárba. A kisvasút 

a gyárba vitte a répát, és kifelé hozta a répaszeletet, amellyel az állatállomány téli 

takarmányozását biztosították. 

Az idénymunkák (kapálás, aratás) munkaerõgondjai már a tsz megalakulását követõen 

jelentkeztek. Kísérletképpen 1960-ban országosan egyedülálló módon vegyszeres gyomirtást 

végeztek a kukorica vetésterületén. Óriási siker volt, mert a kijuttatott vegyszer teljes 

gyommentességet biztosított. 1961-ben a cukorrépaszedés körül kialakult helyzet, a falu 

rendõri zárlata Szigeti László elnök bukásához vezetett. (Minden épkézláb embert kirendeltek 

a határba a cukorrépa szedésére.) A zárszámadó közgyûlésen Szigeti lemondólevele 

várta a tagokat, akik aztán Vonyó Józsefet egyhangúlag választották meg elnöknek. Rózsa 

János lett az elnökhelyettes. 

74 

Sovák Sándor, a tsz parádéskocsisa 1962-ben

A bérezés munkaegység alapon történt. A részesedésre jutó összeg az év végi könyvelési 

záráskor lett elosztva a felhasznált munkaegységek számával. Az elsõ évben 20 Ft-os 

értékkel zártak, amely közepes eredménynek számított járási összehasonlításban. A következõ 

évek fokozatos fejlõdést hoztak, javult a termelési eredmény, a munkamorál, nõtt a 

szervezettség. A tsz-tagok nagy örömére bevezették a rendszeres elõlegfizetést, bizonyos 

munkáknál a darabbér lehetõvé tette a teljesítmény mérését. A keresetek így is elmaradtak 

az iparban alkalmazottakétól. Az elvándorlás csökkentése érdekében igyekeztek folyamatos 

munkát biztosítani.(kertészet, seprûkötés, hajcsatgyártás). 4 

1962-ben számolták fel a mernyei gépállomást, aminek során az ott lévõ gépek egy 

részét a szentgáloskéri tsz kapta meg. Így jelentõsen nõtt az erõgépek száma. Annak érdekében, 

hogy minél magasabb legyen a szakképesítéssel rendelkezõk aránya, beiskolázásokat, 

tanfolyamokat szerveztek. 

Az egyre hatékonyabb termelés eredményeként a tsz vezetésének már arra is volt 

lehetõsége, hogy a családok helyzetén segítsen. A kastély épületében óvodát alakítottak ki, 

ahová egyre több gyereket vittek a szülõk. A javuló élet- és munkafeltételek miatt az állami 

gazdaságban dolgozók közül többen hazajöttek, és a tsz-ben vállaltak munkát. Az állattenyésztés 

létszámbeli növekedése szükségessé tette egy új szakember, Zsigai Lajos beállítását. 

1964-ben a tagok száma 363 fõ volt, a családoké 245. 1965-ben prémium nélkül egy 

munkaegység 40 forintot ért. 5 

Birkafürdetés a tsz-ben 1963-ban 

Az új gazdasági mechanizmus egyik következménye volt a kisközségi termelõszövetkezetek 

összevonása. Ennek során került sor Szentgáloskér, Somodor, Répáspuszta és 

Antalmajor egyesítésére. A szentgáloskéri Zöldmezõ Mezõgazdasági Termelõszövetkezet 

75

1966. december 31-én egyesült a somodori Kossuth Mezõgazdasági Termelõszövetkezettel 

és a répási Elsõ Ötéves Terv Mezõgazdasági Termelõszövetkezettel. Az egyesülés után a 

tsz neve IX. Pártkongresszus Mezõgazdasági Termelõszövetkezet lett. Az új szövetkezet a 

szentgáloskéri tsz köré szervezõdött. Az egyesülést követõen két üzemegység, a 

szentgáloskéri és a somodori jött létre. A kedélyek fokozatosan megnyugodtak. A 

szentgáloskéri üzemegység vezetõje Perger Vilmos lett, aki korábban már gyakornokként 

dolgozott Szentgáloskéren, s késõbb Toponárról hozták vissza. A somodori üzemegység 

vezetõje Kõnig József volt, aki korábban mint fõagronómus dolgozott. A fõállattenyésztõ 

Horváth Tamás, az építésvezetõ Vonyó Gyula volt. Késõbb, mintegy másfél év múlva Perger 

lett a fõállattenyésztõ. Vonyó József volt az összevont tsz elnöke, az elnökhelyettes Kovács 

József, majd Rózsa János. Kálmán Sándor volt a fõkönyvelõ és Jovánczai István a fõagronómus. 

A IX. Pártkongresszus Mezõgazdasági Termelõszövetkezet 1967. évi zárszámadása 

során az alábbi adatok hangzottak el: 

A tsz területe 5964 kat. h. Ebbõl termõterület 5828 kat. h., szántóterület 5225 kat. h. A 

tagok száma 818 fõ, ebbõl nyugdíjas 233 fõ. 

Az egy dolgozó tagra jutó részesedés 16 960 Ft, az egy családra jutó jövedelem 27 

529 Ft. A számosállat évi átlagban 1003 db. 

1979. február 12-én a termelõszövetkezet közgyûlése döntött a szövetkezet nevének 

megváltoztatásáról. A taggyûlés a vezetõség munkáját hatékonynak, a tagságét pedig fegyelmezettnek 

ítélte. 

Az 1970. évi beszámoló során elhangzott, hogy az egyesült tsz tagsága fokozatosan 

öregszik, aminek egyik oka az, hogy a fiatalok egy része városokban tanul, és ott talál 

munkát magának. Elhangzott, hogy a tagság jövedelme fokozatosan növekszik. A napi tízórás 

munkaidõ bevezetése során az óradíj 85 forintra emelkedett. A termelõszövetkezet 

jelentõs összeget költ szociális és kulturális célokra. 

Az 1971-es tisztújítás során a tagság ismét Vonyó Józsefet választotta meg elnöknek. 

Az új vezetõség tagjai lettek: Orbán János, Varjas Istvánné, Varga István, B. Bödõ József, 

Harsányi Imréné, Harsányi László, Molnár Péter, Rózsa János, Kadlicskó Jánosné, Tóth 

János, Kalangya János, ifj. Kovács István, Fónai Gyula, Visnyei József, Kristóf István és 

Steiner Ferencné. A küldöttgyûlésen sor került az új szervezeti formához igazodó alapszabály 

elfogadására is. Eredményes munkájukért a tsz-vezetõség IBUSZ-tanulmányútra küldte 

az alábbi személyeket: Kõnig József üzemegység-vezetõ, Tóth György csúcstitkár, Visnyei 

József traktoros, ifj. Szabadi Lajos és Simon János állattenyésztõk, Molnár Péter gépkocsivezetõ, 

Herbel János és Iberhardt Jenõ szerelõ, Pintér József kõmûves, Horváth Ferenc 

traktoros, Vonyó József építésvezetõ, Pap József üzemegység-vezetõ. 

1972-ben a termelõszövetkezet 6072 kat. h. területtel rendelkezett, amelybõl 5571 

kat. h. volt a szántó. A családok száma 416 volt, a taglétszám 733, amelybõl nyugdíjas 375 

fõ. A tagság 65%-a 50 év feletti. A tsz agronómusa Paska Ferenc, a fõkönyvelõ Hársházi 

József, a jogtanácsos dr. Dávid József volt. 6 

Vonyó József szövetkezeti elnök halálával a szövetkezet elsõ számú vezetõ nélkül 

maradt, a vezetõség az elnöki feladatok ellátására Rózsa Jánost kérte fel. (Vonyó Józsefet a 

tsz saját halottjának tekintette.) A jelölõbizottság 1975. február 28-ára hívta össze a tisztújító 

közgyûlést. A szövetkezeti elnök személyérõl nem született döntés, mert egyik jelölt sem 

kapta meg a kétharmados többséget. Azonban a vezetõségi tagokat sikerült megválasztani: 

Harsányi László, Harsányi Imréné, Varga István, Simon János, Sifter Lajosné, Ihász Lászlóné, 

Orbán János, Steiner Ferencné, Bíró Józsefné, Hegedûs Lajosné, Tóth János, Csikós László, 

Kristóf István, Tóth Károly. 

76

Bödõ József parádéskocsis 1975-ben 

1975. március 25-én került sor az újabb elnökválasztó közgyûlésre. A februárban 

megtartott sikertelen szövetkezetielnök-választás óta nem változott a két elnökjelölt táborának 

álláspontja, ezért a jelölõbizottság új elnökjelöltre tett javaslatot, akit a tagság többsége 

elfogadott. A közgyûlésen Rózsa Jánost választották meg szövetkezeti elnöknek. 

1976-ban Rózsa János tsz-elnök lemondott. Elhatározását azzal indokolta, hogy erejét 

meghaladja az elnöki teendõk ellátása, valamint a szakvezetõk közötti személyi ellentétek 

kezelése. Lemondását elõször az elnökség, majd a tagság is elfogadta. Utódjául a részközgyûléseken 

(Somodor, Szentgáloskér) Sándor Lajost választotta meg a tagság. 

Az 1977-es zárszámadáson az új elnök arról is beszámolt, hogy a tsz bruttó jövedelme 

12 838 000 millió forint volt, a mérleg szerinti eredmény pedig 1 435 000 millió forint. 

Az 1978-as beszámoló során az elnök részletesen elemezte a munkavédelem, a munkahelyi 

balesetek helyzetét. Elhangzott, hogy több balesetben emberi felelõtlenség, figyelmetlenség 

játszott közre. A baleseti táppénz mellett jelentõsen terheli a tsz kasszáját a betegszabadságon 

lévõ dolgozók után kifizetett járadék. Többen végeztek a betegszabadság 

alatt fizikai munkát; az ellenõrzést követõen ezektõl a dolgozóktól megvonták a táppénzt. 

A termelõszövetkezet névváltoztatási kérelméhez a járási vezetés hozzájárult. 1979. 

április 1-jétõl Béke Termelõszövetkezetként dolgoztak tovább. 1982-ben a szövetkezeti tagok 

száma 549 fõ volt, amelybõl nyugdíjas 306 fõ. Ekkor már a nyugdíjas tagok száma 

meghaladta dolgozókét. A termelõszövetkezet alkalmazásában 77 fõ dolgozott, közülük 9 

volt nyugdíjas. 

1982-ben súlyos gondok jelentkeztek a termelõszövetkezetben, amely húszéves fennállása 

alatt elõször zárta veszteséggel az évet. A vezetés szétesett, elvesztette tekintélyét a 

tagság és az alkalmazottak körében. Több hibás döntés született, amelyeknek súlyos következményei 

voltak. Romlott a munkafegyelem, csökkent a munkaszervezés színvonala. A 

77

omló gazdasági helyzetet a régi vezetés már nem tudta kezelni. A tagság és a járási vezetés 

sürgetésére került sor 1983. augusztus 1-jén a községi mûvelõdési házban az új vezetõség 

megválasztására. A közgyûlésen a 227 dolgozó szövetkezeti tagból 161, a 225 nyugdíjas 

tagból 83 vett részt. Ott volt dr. Csima Ferenc, a Somogy Megyei Tanács V. B. Mezõgazdasági 

és Élelmezésügyi Osztályának vezetõhelyettese, Kálmán Sándor, az MSZMP Járási 

Bizottságának titkára és Pásztohy András országgyûlési képviselõ. A jelölõbizottság javaslatának 

megfelelõen a közgyûlés 212 szavazattal (a 215-bõl) Pásztohy Andrást választotta 

meg a termelõszövetkezet új elnökének. Pásztohy András bizalmat, türelmet, fegyelmet 

kért, és kemény munkát ígért. 

A következõ években az új vezetésnek sikerült a tsz-t a kátyúból kihúzni, s olyan 

fejlesztés és fejlõdés indult meg, amely nemcsak a dolgozók, hanem a környezõ termelõszövetkezetek 

elismerését is elnyerte. 1986-ban a bruttó bevétel 19 201 000 millió forint, az 

eredmény pedig 4 045 000 millió forint volt. Ezekben az években folyamatosan nõtt a tagság 

munkabére, és bõvült a természetbeni juttatások köre. A termelõszövetkezet helyzete 

hosszú évekre stabilizálódott 

78 

Termelõszövetkezeti lakások 

A rendszerváltást követõen a lakosság és a tsz vezetésében súlyos kérdések fogalmazódtak 

meg. Hogyan tovább? A megváltozott körülmények között a Somogy megyei termelõszövetkezetek 

többsége megszûnt. A rendszerváltást után Szentgáloskéren is sokan visszakérték 

a földjüket a termelõszövetkezettõl. 7 

A szövetkezet vezetése más utat választott. A tudatos, tervszerû munka eredményeként 

megteremtõdtek a feltételek a szövetkezet átalakítására úgy, hogy az a lakosságnak és 

a szövetkezetnek a legkisebb veszteséggel járt. 1992-ben a törvényi változások eredményeként 

megnyílt a lehetõség a szövetkezet átalakítására 139 795 000 Ft alapító vagyonnal. Az 

új szövetkezet neve Agrária Mezõgazdasági Szövetkezet lett. A hatékonyabb mûködés érdekében 

2003-ban két kft.-t hoztak létre többségi szövetkezeti tulajdonnal. Az Agrária Bovis

szarvasmarha-tenyésztéssel és takarmánytermesztéssel kezdett foglalkozni, az Agrária Nostra 

pedig növénytermesztéssel és szolgáltatással. A késõbbi eredmények azonban nem igazolták 

vissza a tulajdonosok elvárásait. A két kft. 1995. december 31-én végelszámolással 

megszûnt, tevékenységi körüket a szövetkezet visszavette. A szövetkezet saját tõkéje 1999. 

december 31-én 185 699 000 Ft, a jegyzett tõke 145 530 000 Ft volt, a tagok száma 242, 

ebbõl aktív dolgozó 64 fõ. Pásztohy András 2005-ig töltötte be az elnök-vezérigazgatói 

tisztet, a kormányzati felkérés más felelõs munkakör ellátását tette lehetõvé számára. A 

tagság az Agrária Rt. vezérigazgatójának Tóth Istvánt választotta meg. 

Az igazgatóság elnöke: Virág László 

Az igazgatóság tagjai: Egerszegi Ferenc, 

Tóth István 

A felügyelõbizottság elnöke: Bierer János, a Szenna Pack Kft. ügyvezetõje 

A felügyelõbizottság tagjai: Bereknyei Dezsõ, a Zrt. nyugdíjasa 

Dr. Sefler József, a Kaposvári Egyetem tanszékvezetõje 

Vermes András, az Agrograin Zrt. elnök-vezérigazga 

tója 

Vonyó Józsefné, a Zrt. nyugdíjasa 

Készletgazdálkodási ágazatvezetõ: Virág László 

Növénytermesztési ágazatvezetõ: Kövesdi Imre 

Állattenyésztési ágazatvezetõ: Gyöngyösi Endre 

Tejágazat-vezetõ: Vétek János 

Agrokémiai szakirányító: Zahora György 

Állattenyésztõ: Hegedüs Péter 

Javítási csoportvezetõ: Horváth Tibor 

Raktáros: Buzsáki Károlyné 

Anyagbeszerzõ: Cser Géza 

Üzemanyagkút-kezelõ: Egerszegi Ferencné 

Bérelszámoló, tb-ügyintézõ: Dömös Istvánné 

Anyagkönyvelõ: Horváth Tiborné 

Pénzügyi elõadó: Orbán Zoltánné 

Központi agronómus: Vonyó Katalin 

Mezõõr: Illés Zoltán 

JEGYZETEK 

1 Benke József: Termelõszövetkezeti mozgalom Somogyban. In: Somogyi múzeumok közleményei. 

Kaposvár, 1973. p. 165–175. 

2 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML), Nagyberki. Tsz-iratok. Szentgáloskér. 

3 Szarka Józsefné visszaemlékezése. 

4 Uo. 

5 SML, Nagyberki. Tsz-iratok. Szentgáloskér. 

6 Uo. 

7 Uo. 

79


80 

Alapszabály-kivonat 

(1959) 

Szentgáloskér székhellyel, Zöldmezõ névvel 

I. A tagok 

1. Tagja lehet 18 évet betöltött magyar állampolgár vagy az ország területén élõ külföldi 

állampolgár, aki a jelen alapszabályt magára nézve kötelezõen elismeri. 

2. Tagok jogai: 

a. Tanácskozási, szavazati, javaslattételi jog. 

Részt vesz a tisztségviselõk megválasztásában, ha vele szemben nincs kizáró ok, bármely 

tisztségre megválasztható. 

b. Részt vesz a közös munkavégzésben. Tapasztaltságára, képességére hivatkozva 

kérheti a szakképesítésének megfelelõ beosztást. Terhes nõt a terhesség 6. hónapjától 

könnyebb munkára kell beosztani. Szülõ nõt a szülés elõtt és a szülés után 6-6 hét munka 

alóli felmentés illet meg. (IV.f/2.e pontja alapján munkaegység-jóváírásban részesül.) 

c. A termelõszövetkezet jövedelmébõl minden tag a teljesített munkája szerint részesedik, 

közös használatba adott földje után földjáradékot kap. 

d. Háztáji gazdaságot tarthat fenn. 

e. A szövetkezet az SZTK-val közös megállapodás alapján igényt tarthat a mezõgazdasági 

szövetkezeti tagnak járó orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre, kórházi ápolásra, joga 

van továbbá anyasági segélyre, baleseti kártalanításra, nyugdíjra. 

f. Szállítóeszközök, üzem, mûhely térítés mellett engedéllyel igénybe vehetõ. 

3. Tagok alapvetõ kötelességei: 

a. Alapszabály rendelkezéseinek megtartása és végrehajtása, a közgyûlés határozatainak 

végrehajtása. 

b. Közös munkában személyesen részt venni és évente legalább 120, illetõleg a nõk 

80, a kisgyermekes anyák 60 munkaegységet teljesíteni. 

c. Kötelesek a szövetkezet munkarendjét megtartani, a munkát kellõ idõben, jól elvégezni. 

d. Közös vagyon felett õrködni és a vagyongyarapodást elõsegíteni. (Károkozás esetén 

a kárt megtéríteni.) 

4. Munkaviszonyt létesíteni csak ideiglenes jelleggel lehet, a vezetõség engedélyével. 

5. A rossz minõségû munkát ki kell javítani. A munka kijavításának idejére munkaegység-jóváírás 

nem jár. 

Súlyos esetben a tagot a vezetõség vonja felelõsségre: 

– szóbeli megfeddés 

– írásbeli megrovás 

– alacsonyabb munkakörbe beosztás 

– vezetõnek tisztségébõl elmozdítása 

– végsõ esetben kizárhatja a tagok közül 

6. Kilépés a belépéstõl számított 3 év eltelte után lehet, esetleges szándékot 6 hónappal 

a gazdasági év vége elõtt írásban kell közölni. A kilépés elfogadásáról a közgyûlés 

dönt.

II. Föld és egyéb termelõeszközök bevitele 

1. A tag köteles saját, valamint a közös háztartásban élõ családtag tulajdonában, haszonélvezetében, 

haszonbérletében levõ területét a törvényesen visszatartható háztáji föld 

kivételével szövetkezeti közös használatba adni (legelõt, erdõt és a késõbbiekben megszerzett 

tulajdont is). 

2. Belépéskor köteles térítés ellenében a szövetkezet tulajdonába adni a következõ 

vagyontárgyakat: 

a) összes igás- és haszonállatokat a háztáji gazdaságban tartható állatok kivételével 

b) fõbb gazdasági eszközöket: igáskocsi, lószerszám, vetõgép, borona, fûkaszáló gép, 

melegágyi felszerelés 

c) a tag által bevitt földterület vetéséhez szükséges vetõmagot 

d) a tag által a termelõszövetkezetnek tulajdonba adott állatok ellátásához az új termésig 

szükséges takarmányt 

e) a háztáji gazdaság szükségletét meghaladó épületet 

3. A bevitelre kötelezett vagyontárgyak 20–35%-a levonásra kerül a fel nem osztható 

szövetkezeti alap javára 

Térítés: vetõmag, takarmány, épület az átvételtõl számított 1. hónapon belül. 

Ló, szarvasmarha, sertés azonnal. 

Kocsi, vetõgép, borona, egyéb gazdasági felszerelés 4 évi részlet. 

III. Háztáji gazdaság 

1. Minden önálló háztartással rendelkezõ tagot a vele közös háztartásban élõ családtaggal 

együtt háztáji föld illet meg. 

2. Területe 1/2–1 kat. hold. 

Be kell számítani a ház körül levõ veteményeskertet is. 

3. A tag megtarthatja az alábbi vagyontárgyakat: 

– épület 

– kéziszerszám 

– 1 db tehén, 2 db növendék marha 

– 1-2 db anyakoca a malacaival 

– 5 db juh vagy kecske 

– baromfi, nyúl, méhcsalád korlátlan számban 

IV. Közös vagyon. 

Fel nem osztható szövetkezeti alap 

Tagok között kiosztható pénzbeli és természetbeli részesedés 10%-a. 

Betegségi segély 31. naptól 11 hónap, tbc esetén 18 hónap 0,5 munkaegység/nap 

Szülési segély 12 hét, 0,75 munkaegység/nap. 

V. Mûködés: 

1. Szentgáloskér egész területén fõ gazdasági tevékenysége a nagyüzemi mezõgazdasági 

termelés, beszerzés, értékesítés. 

81

Emellett a következõ: 

Kisegítõ gazdasági tevékenység: 

– kerti magtermesztés, méhészet, baromfi 

Segéd- és feldolgozóüzem: 

– darálás, tejgyûjtés és -feldolgozás, seprûkötés, egyéb háziipari feldolgozó üzemeket 

létesíthet 

2. Éves terv szerinti bevétel-kiadási költségvetés. 

3. A közös munkavégzést a közgyûlés által meghatározott munkaszervezetben és 

munkarend szerint végzik. A munkaszervezet alapegysége az állandó jelleggel szervezett 

brigád, brigádon belül munkacsapatokat kell alakítani. A brigádok tevékenységét az elnök 

vagy a szakvezetõ mezõgazdász, állattenyésztõ irányítja. 

A munkarendnek tartalmaznia kell: 

– a munkák végzésénél követendõ napirendet 

– az istállók és ólak rendjét 

– a legfontosabb egészségvédelmi és baleset-elhárítási óvó rendszabályokat, valamint 

a tûzrendészeti elõírásokat 

– a legfontosabb állategészségügyi rendszabályokat 

82 

VI. Jövedelemelosztás 

1. A zárszámadásnak tartalmazni kell: 

– év végi leltárt 

– a mérlegben fel kell tüntetni a vagyoni helyzetet 

– a vezetõség beszámolóját 

2. Jövedelemelosztás: munkaegység arányában (ebbõl kell biztosítani a vezetõk javadalmazását 

is). 

3. Földjáradék – lehet természetben is. 

4. Földjáradék mértéke: 5 kg búza/aranykorona. 

5. Jövedelemrészesedési elõleg. 

VII. Termelõszövetkezet szervei 

1. Közgyûlés, vezetõség, ellenõrzõ bizottság 

2. Közgyûlést 3 havonta tartanak. 

6. Vezetõség 

– 11 tagból áll 

– a közgyûlés 4 évre választja meg 

– heti gyakorisággal tartja üléseit 

– a vezetõség elnöke a szövetkezet elnöke 

Az elnök feladatkörei. 

Mezõgazdász feladatkörei. 

Könyvelõ feladatkörei 

7. Ellenõrzõ bizottság 

– tagok száma: 7 fõ 

– a közgyûlés 3 évre választja meg 

Ezt az alapszabályt a Szentgáloskéri Zöldmezõ Termelõszövetkezet 1959. március 

27. napján tartott közgyûlésen megtárgyalta és elfogadta.


Tsz-vezetõk: 

Elnökök: 

Szigeti László 1959-tõl 1961-ig 

Id. Vonyó József 1961-tõl 1974-ig 

Rózsa János 1974-tõl 1976-ig 

Sándor Lajos 1976-tól 1983-ig 

Pásztohy András 1983-tól 1985-ig 

Fõagronómusok: 

Jovánczai István 1959-tõl 1970-ig 

Megyeri Vilmos 1970-tõl 1972-ig 

Paska Ferenc 1972-tõl 1979-ig 

Fülöp Géza 1979-tõl 

Bognár Kálmán 

Tóth Károly 

Magtárosok, raktárosok: 

Istvándi Sándor 

Torma György 

Id. Fábián János 

Brigádvezetõk 1959-tõl 1967-ig, az egyesülésig: 

Növénytermelési Állattenyésztési Gépesítési 

Rózsa János Simon János Varga Mihály 

Vincze István B. Takács István 

Takács Sándor 

Zóka Ferenc Kertész 

Radics Lajos Csatos Dezsõ 

Elnökhelyettes: Virágh László 

Állattenyésztõ: Zsigrai Lajos, Vonyó Katalin 

Brigádvezetõk az egyesülés után, 1967. január 1-jétõl: 

Növénytermelõi Gépesítési 

Rózsa János Kurják József 

Vincze István Végh István 

Radics Lajos 

Átol József 

Jagados János 

Tardi József 

Magtárosok: Sulcz Ferenc, Király Lajos, Torma György 

83

84 

Fejezetek a szentgáloskéri iskola történetébõl 

Az iskola és a benne folyó oktató-nevelõ munka az alapja minden mûvelt társadalom megteremtésének, 

így korántsem lényegtelen, hogy milyen kereteken belül valósul meg. Magyarország 

kultúrtörténete folyamán nem voltak mindig ilyen hangsúlyosak az iskolával 

szemben támasztott követelmények. A 17. század végéig török hódoltság alá esõ területeken 

– köztük a Dél-Dunántúlon is – kialakult berendezkedés nem kedvezett a magyar társadalmi, 

gazdasági és kulturális élet fejlõdésének, sõt nagymértékben visszavetette azt. 

Az oktatás nagyobb részét kezében tartó egyházi intézményhálózat szinte teljes mértékben 

eltûnt. Térségünkben a lelkipásztorkodással összefüggõ mindenfajta tevékenységet 

a jezsuiták pécsi és andocsi missziója, valamint az egyházhatósági felhatalmazással rendelkezõ 

világi kisegítõk, a licenciátusok láttak el. A szerzetesek többször megfordultak 

Szentgáloskéren is, ápolva és életben tartva a helybeliek szellemi mûveltségét. 1 

A török kiûzését követõen Somogy megye közállapotai rendkívül lassan stabilizálódtak. 

A lakosság létszámának nagyarányú megfogyatkozása és a ritka településszerkezet volt 

az egyik legsúlyosabb probléma. Ebben a helyzetben kellett gyakorlatilag az alapoktól elindítani 

az egykori hódoltsági területek, azon belül Szentgáloskér életének újjáépítését, a rendszeres 

intézményes iskoláztatás megindítását. Mivel az oktatás a török megszállás alatt szétzilálódott 

egyház feladatai közé tartozott, elõször annak szerkezetét kellett helyreállítani. 

Csak ezután következhetett az iskolahálózat lassú felélesztése. 

Korszakunkban az alapfokú oktatás szoros egységet képezett a különféle felekezetekkel, 

azok közvetlen irányítása alatt állt. Szentgáloskér katolikus közössége Somogy megye 

nagy részével együtt a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozott. Intézményes elemi oktatás az 

1750-es éveket megelõzõen a község életében nem ismeretes. Ezekben az esztendõkben alapították 

meg azt a katolikus elemi népiskolát, amely az 1948-as államosításig funkcionált. 

Az 1740 táján létrejött katolikus elemi népiskola külsõ jegyeit vizsgálva semmi sem 

utalt arra, hogy benne a felnövekvõ generációk nevelése folyik. Az épület a község többi 

házához hasonlóan sárral tapasztott sövényház volt szalmából készült tetõzettel, melyben a 

kor szokásai szerint nem különült el a tanterem és a tanító lakása. 2 E szomorú tény mögött 

a község lakóinak szegénysége állt, amely igen sokszor visszahúzó erõként mûködött az 

iskolai élet problémáinak hátterében. Nemcsak az épületek állapota volt aggasztó, hanem 

az eszközök szinte teljes hiánya is. A legtöbb iskolában a tanítás olyan alapvetõ feltételei is 

hiányoztak, mint például a pad vagy a tábla. 

A 18. század közepén intézményes tanítóképzés még nem folyt, így a tanítói feladatokat 

olyan személyek látták el, akiknek megvolt az elemi mûveltségük, vagyis tudtak írni, 

olvasni, számolni, és ismerték a katolikus egyház alapvetõ tanításait. Ezzel a tudásszinttel 

korszakunkban általában a tanulmányaikat félbehagyott diákok rendelkeztek. Õk egy-egy 

községi vagy városi lelkipásztor mellett láttak el különbözõ kisegítõ feladatokat, illetve 

tanítottak is. Akadtak köztük csupán elemi végzettséggel, a tanulók által elsajátítandó minimális 

tudásanyaggal rendelkezõ személyek is. A szentgáloskéri tanítók egyúttal kántorok, 

harangozók és jegyzõk is voltak, akiket a község lakossága a plébános és a falu földbirtokosa 

beleegyezésével választott meg. 3

A tanítónak – aki tehát egy személyben a jegyzõ is volt – mint a falu hivatalos ügyeit 

intézõ személynek számos tevékenységet kellett ellátnia. A tanév a község mezõgazdasággal 

foglalkozó lakosságának igényeihez igazodott, így voltak idõszakok, amikor az iskola a 

mezei munkák miatt kénytelen volt bezárni. Õsztõl tavaszig nagyobb volt az iskolalátogatási 

kedv, bár télen a fûtõanyag hiánya miatt sokszor kényszerszünetet kellett tartani. Ha a 

gyermekek naponta nem tudtak magukkal vinni az iskolába egy-egy kisebb farönköt, lehetetlenné 

vált az oktatás. A probléma megoldására a késõbbiekben számos javaslatot terjesztett 

be a falu vezetése. Sok családot a szegénység, vagyis az évi 1 forint tandíj tartott vissza 

attól, hogy gyermekeiket iskolába járassák. 

A tananyag tartalma az 1777-es Ratio Educationis elõtt csupán az ismeretek legelemibb 

körére terjedt ki. Megtanultak a gyermekek írni, olvasni, megismerkedtek vallásuk 

alapvetõ tételeivel. A számolás tudományát ekkoriban nem tartották fontosnak, így a falusi 

népiskolákban nem is helyeztek hangsúlyt az elsajátítására. Az iskolában megszerezhetõ 

tudásanyag nélkülözhetõ volt a mindennapi paraszti tevékenység során, ezért volt nagyon 

nehéz a szülõket meggyõzni arról, hogy gyermekeik az otthon elsajátítható gyakorlati ismereteken 

túl egyéb képzettséggel is rendelkezzenek. 

A magyar oktatásügy szabályozásának egyik legnagyobb szabású programja volt a 

Mária Terézia uralkodása idején, 1777-ben kiadott Ratio Educationis. E rendelet által a 

központi hatalom arra törekedett, hogy felügyelete alá vonja a nevelés-oktatás rendszerét. A 

felvilágosult abszolutizmus eszmeiségének egyik legkiválóbb bizonyítéka a Ratio: az állam 

azzal, hogy gondoskodott alattvalói jólétérõl, hasznos állampolgárrá igyekezett nevelni õket. 4 

Az 1770-es évek más szempontból is fordulatot jelentettek az iskolaügy terén. Az 

állami szabályozás elõkészítése céljából megindultak az iskolák helyzetét felmérõ összeírások. 

Somogy vármegyében ebben az idõszakban négy iskolai összeírás készült: 1770-ben, 

1773-ban, 1774-ben és 1777-ben. A megyei összeírások a következõképpen jellemezték a 

település alapfokú oktatási intézményét: az iskola alapítási éve 1750, felekezeti jellegét 

tekintve római katolikus, a tanítás nyelve magyar, a tanító neve Fejér István, akinek a jövedelme 

22–24 forint között változott. 5 

A szentgáloskéri iskola elsõ részletes leírását egy 1789-ben készült összeírásból ismerhetjük 

meg: 6 

– Szentgáloskér a mernyei plébánia filiája. 7 Lakói kizárólag magyar anyanyelvûek. 

– Örs- és Lapapusztáról is Szentgáloskérre kellett volna járniuk a gyerekeknek, de a 

településeket összekötõ utak rossz minõsége lehetetlenné tette ezt. 

– Szentgáloskéren az iskola léte szükséges volt, mert máshova nem lehetett beíratni a 

gyerekeket az alábbi okokból: Mernyétõl távol esett a falu, az utak alkalmatlanok voltak a 

rendszeres bejáráshoz, a nép szegénysége nem tette lehetõvé a rendszeres utazást. 

– Uraságok: Vajda Zsigmond, Svastics Antal, a mernyei filialis, Lapapuszta az Esterházy-hercegség 

hitbizománya. 

– Az iskola patrónusai a megnevezett uraságok. 

– A plébános Vígfalvay Gergely. 

– A tanító Fejér István, 61 éves, németül nem tudott. 

– Az iskolába járó gyermekek száma 40 fõ volt. Ebbõl római katolikus vallású 37, 

református 2, zsidó 1 fõ. 

– 18-an azért nem jártak iskolába, mert szegények voltak, szüleik nem tudták kifizetni 

a tandíjat. 

– A tanító jövedelmei: iskolai szolgálatért 25 forint, templomi szolgálatért 5 forint. 

Ezenkívül a természetbeni juttatások közé tartozott a gabona, a tûzifa és a széna. 

85

– A járandóságokat a tanító gyakorta nem kapta meg. 

– A felmérés szerint az iskola állapota új épület létesítését tenné szükségessé, de ugyanígy 

asztalok és székek beszerzése is fontos lenne. 

1806-ban látott napvilágot a magyar közoktatásügy átfogó rendszerét és tartalmát szabályozó 

állami rendelet, a II. Ratio Educationis. Kimondta, hogy az olyan egytanítós népiskolákban, 

mint amilyen a szentgáloskéri is, a hittanon kívül olvasást, írást, valamint a falusi 

élet igényeihez alkalmazkodó számolást kell tanítani. Az elemi népiskolák helyzetével, azok 

javításával jóval hangsúlyosabban foglalkozott elõdjénél, az I. Ratiónál. A rendelet alapvetõ 

tényként említette meg a falusi gyerekek iskoláztatásának fontosságát. A cél érdekében 

felhívta a plébánosok figyelmét, hogy a szülõket vegyék rá: 6–12 éves korú gyermekeiket 

egész évben járassák iskolába. Kimondta, hogy az elemi iskolákból már kikerült fiatalokat 

vasárnaponként össze kell hívni a tanulmányok átismétlése céljából, vagyis a vasárnapi 

iskola létrehozását rögzítette. 8 A tanügyi szabályozásban foglaltak csak nagyon kevés helyen 

valósultak meg, hiszen Somogy megye kis falusi közösségei nem adtak megfelelõ 

táptalajt az elvek gyakorlati alkalmazásához. 

1815-ben püspöki egyházlátogatás zajlott le Mernyén és filiáiban. A felmérés szerint 

a szentgáloskéri tanító jövedelme még az ötödét sem érte el a mernyei tanítóénak. Kozári 

Imre teljes javadalmazása 29 forint 18 kr volt, melybe a jegyzõi és kántori tevékenységért 

kapott díjazást is bele kellett érteni. A tanköteles korúak száma a látogatás évében 45 fõ 

volt, de az iskolalátogatási hajlam sokszor a 6%-ot sem érte el! 9 

Az iskolák problémáival elõbb-utóbb a megye vezetésének is szembe kellett néznie. 

1832-ben, mivel elõremutató változások a két Ratio után sem történtek Somogyban, a megyegyûlés 

foglalkozott az elemi népoktatás helyzetével. „… a falukon lakozó köznépnek is 

elkerülhetetlenül szükséges a sorsához és állapotjához alkalmazott tanítás, szívét, lelkét 

képzõ oktatás. Ezen, az õ rendeltetését érdeklõ tudományok között fõ helyen áll ugyan a 

vallásnak és erkölcsiségnek józan esmérete, de ehhez – hogy belõle a Hazának hasznos 

tagja váljon – megkívántatik még az olvasás, írás, egy kevés számvetés és a nemzeti nyelvnek, 

ahol ez nem tudatik, tanulása.” 10 

Somogy népiskoláival egyetemben Szentgáloskéren is az oktatás legnagyobb problémája 

a 19. század elsõ felében a hanyag iskoláztatás maradt. A megye vezetése a legnagyobb 

hiányosságot e téren ott látta, hogy a szülõk továbbra is szívesebben alkalmazták 

gyermekeiket a mezei munkákban, de a ruházat hiánya is legalább ekkora visszatartó erõvel 

hatott. Ez utóbbi sokszor nemcsak az iskolától, de még a templom látogatásától is távol 

tartotta a gyerekeket. 11 

A falusi tanítók alacsony mértékû anyagi megbecsülése a végrehajtó hatalom figyelmét 

is felkeltette. 1832-ben azt a határozatot hozták, hogy a községi elöljáróknak kötelességük 

rendszeresen ellenõrizni a tanítói járandóságok szabályszerû folyósítását, melynek elmaradása 

törvényes szankciókat vont maga után. Nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, 

hogy a „szükséggel küszködõ” tanító a feladatát nem tudja megfelelõen ellátni. 12 

1839–40-ben Somogy vármegye közgyûlése felszólította a tanítókat mindenfajta jövedelem 

összeírására és bevallására. Ezek az úgynevezett táblás jegyzékek sok adatot tartalmaznak 

a tanulókra és a tanítókra vonatkozóan. Az összeírás idején Szentgáloskéren az 

iskolamester és a jegyzõ egyaránt Vágner József volt. Az iskolát a római katolikus hitfelekezet 

tartotta fenn. A tanító jövedelme ingatlanból 2 hold szántó és 0,5 hold rét volt, melyeket 

a helység lakosai mûveltek meg. A községtõl 15 forintot kapott a jegyzõségért, és 20 

pozsonyi mérõ 13 gabona is megillette. 14 

86

1845-ben jött létre a magyar neveléstörténet egyik kimagasló alkotása Magyarország 

elemi tanodáinak szabályai címmel. A rendelkezés ismételten kimondta a II. Ratióban is 

megfogalmazott tankötelezettséget a 6–12 éves korosztály körében. Megfogalmazták azt 

is, hogy amennyiben a gyermek iskoláztatása elmarad, a családot pénzbüntetés terheli. Az 

oktatás elsõ fokozatának tananyagát a következõképpen részletezte: „Olvasás elemei, azaz 

betûismertetés, egybefoglalás, szóejtés magyar és anyanyelven, hol amaz nem anyai. A falusi 

tanodákban egyedül anyanyelven. Írás elemei, vagyis betûképzés és szóba foglalás. A 

számtan elsõ elemei. A hittan külön órákban kerül oktatásra.” A falusi elemi népiskolákban 

mindenütt azonos tartalmú tankönyv használatát tartotta kívánatosnak. 15 

Az 1800-as évek közepére az állam és az egyház is mind több figyelmet fordított az 

oktatás alapfokú színtereire, az elemi népiskolákra. A Veszprémi Egyházmegyében is számos 

iskolalátogatási körút vette kezdetét, melyek során felmérték az egyes iskolák állapotát. 

Zichy Domonkos gróf veszprémi püspök 1845–46-ban több ízben is igyekezett megvizsgálni 

a hatáskörébe tartozó katolikus népiskolákat. Azok a problémák, melyekre egyház- 

és iskolalátogatásai során felhívta a figyelmet, nem voltak új keletûek: elhanyagolt és 

az oktatásnak nem megfelelõ iskolaépületek, a berendezési tárgyak hiánya, a tanítói javadalmak 

gyakori elmaradása, rendszertelen iskolába járás, képzetlen falusi tanítók. 16 

Somogy vármegye közgyûlése 1848-ban határozatott hozott, mely szerint a falusi jegyzõk, 

ha egyben tanítók is, a község elöljáróságának ülésein önálló szavazattal rendelkezhetnek. 

Indoklásképpen megemlítették, hogy a nép csak olyan személybe helyezi bizalmát, 

akit mindenféle hatalomtól függetlennek tart akkor is, ha a falusi tanítókat legtöbbször a 

plébános nevezte ki, aki hivatalból volt az iskola igazgatója. 17 Mivel Szentgáloskéren is a 

tanító töltötte be a jegyzõi állást, a rendelet közvetlenül érintette a község lakosságát. 

Az iskolalátogatások elmaradása mellett továbbra is „örökzöld” témát adott a megye 

vezetésének a tanítói bérezés kérdése. 1851-ben némiképp javult a somogyi tanítók javadalmazása 

azzal, hogy egy félteleknyi szántófölddel bõvítették ki az õket megilletõ juttatásokat. 

Hangsúlyozták egyben azt is, hogy minden iskolába járó diák után szigorúan szedjék 

be a tandíj összegét, biztosítva a tanító jövedelmét. 18 A késõbbiekben látható, hogy az intézkedések 

java része továbbra sem ment át a gyakorlatba. Nem a megvalósításhoz szükséges 

akarat hiányzott, hanem annak társadalmi-gazdasági háttere. 

1868 fordulatot jelentett a magyar közoktatásügy történetében: napvilágot látott az 

Eötvös József kultuszminiszter nevével fémjelzett 1868. évi 38. tc. A népiskolai közoktatás 

tárgyában címmel. A törvény kimondta, hogy minden településen, ahol legalább harminc 

iskolaköteles korú gyermek van, a község vagy a felekezet által elemi népiskolát kell mûködtetni. 

Az elemi népoktatás egy 6 évig tartó mindennapi és egy 3 évig tartó ismétlõiskolai 

rendszert foglalt magában. A törvény egyik legnagyobb vívmánya, hogy 6–12 éves kor 

között elõírta a tankötelezettséget. A felekezetek által fenntartott iskoláknak többek között 

a következõ feltételeket teljesíteniük: Az iskola fenntartása a hívek anyagi hozzájárulásán 

alapult. A tanítandó tárgyak a hit- és erkölcstan, olvasás, írás, nyelvtan, számolás, természetrajz, 

gyakorlati oktatás a mezõgazdaság körébõl, állampolgári ismeretek, ének és testgyakorlás 

voltak. Falvakban a tanévnek legalább nyolc hónapig kellett tartania. A törvény 

kiterjesztette ellenõrzõ szerepét a felekezeti oktatásra is. Rendelkezett az iskolaszékek 

felállításáról: ennek a kilenctagú testületnek – melyben helyet kaptak a helybeli lelkész, a 

tanító és a lakosság képviselõi – legfontosabb feladata az iskola mûködésének felügyelete 

volt. 19 Somogy megye bizottmányi nagygyûlése 1869. február 1-jén vette tudomásul a népoktatási 

törvény elõírásait, és rendelte el annak végrehajtását. 

A tanítók anyagi megbecsültsége a 19. század második felében sem volt jobb, mint a 

87

korábbi idõszakokban bármikor. A fizetések elmaradása sokszor nem az akaraton múlott, 

hanem egész egyszerûen a községek gyenge pénzügyi helyzetén. 1894-bõl fennmaradt Sturm 

György kántortanító javadalmazási jegyzõkönyve, amely részletesen tünteti fel az éves illetmény 

egyes tételeit: 20 

– Lakás természetben, melynek béregyenértéke: 40 forint 

– Készpénzes fizetés az egyházi pénztárból: 26 forint 

– Készpénzes fizetés a polgári község pénztárából: 40 forint 

– Tandíj a mindennapi tanulóktól fejenként (az adózóktól 1 forint, a nem adózóktól 2 

forint): 150 forint 

– Ismétlõiskola tartásáért a községi pénztárból: 55 forint 

– Természetbeni juttatások (12 pozsonyi mérõ búza, 12 pozsonyi mérõ rozs, 2 akó 

bor, tûzifa), melyek pénzbeli értéke: 96 forint 

– Földjövedelem 2 hold szántó után: 20 forint 26 krajcár 

– Rétjövedelem: 3 forint 38 krajcár 

– Egyéb, földbõl származó bevételek: 5 forint 

– Szolgálattételek pénzegyenértéke a községgel kötött magánegyezség szerint: 30 forint 

– Temetési díj: 15 forint 

– Az együttes javadalom: 504 forint 28 krajcár 

Láthatjuk a tanítói javadalmazás mérsékelt emelkedését, de az a társadalmi-gazdasági 

fejlõdés ütemétõl indokolatlanul elmaradt. Mindezt alátámasztja, hogy a tanítók jövedelmének 

még mindig igen nagy hányadát képezték a természetbeni juttatások a pénzbeliekkel 

szemben! 

1894-ben Somogy vármegye közigazgatási bizottságának bevonásával fegyelmi vizsgálat 

indult Sturm György ellen többrendbeli mulasztás és hanyag tanítás okán. 21 A fennmaradt 

iratokból nem derül ki, hogy bebizonyosodott-e a tanító felelõssége. Azonban nem 

csak a tanító munkavégzésével kapcsolatosan merültek fel problémák. 1895-ben az iskolaszék 

elnöke, Melhárd Gyula mernyei plébános arra tett panaszt, hogy Szentgáloskéren igen 

gyenge az iskolalátogatási hajlandóság. A mulasztás okát a községi elöljáróság rovására írta 

Melhárd, mert a távol maradó gyerekek szüleit semmiféle büntetésben nem részesítették. 22 

Az Eötvös-féle közoktatási törvény óta az elemi népiskolából kikerült gyerekek 12– 

15 éves koruk között ismétlõiskolába voltak kötelesek járni. Szentgáloskéren az oktatás 

ezen intézményét gazdasági ismétlõiskolává alakították át, hiszen így jobban felkészíthették 

a tanulókat a mezõgazdasági tevékenységekre, melyeket az iskola elvégzése után hasznosítani 

tudtak mindennapi életükben. A gazdasági ismétlõiskolában nem folyt mindennapos 

oktatás: télen hetente 5, nyáron 2 óra volt a kötelezõ tanítási idõ. 

A 19. század második felében a gazdaság fejlõdése jótékony hatást gyakorolt a demográfiai 

viszonyokra. A folyamat eredményeképpen jelentõs mértékben megnõtt az iskolaköteles 

korú gyermekek száma, ami indokolttá tette az iskola kibõvítését, valamint a második 

tanítói állás megszervezését. A téma 1914-ben lekerült a napirendrõl, mert a közigazgatási 

bizottság 5026/1913. számú határozatában Rácörspusztát az iskola tekintetében Somodorhoz 

csatolta, illetve Lapapusztán önálló iskola létesült. A tankötelesek száma így 

Szentgáloskéren átmenetileg csökkent. 23 A tanítói lakás felújítása viszont elodázhatatlanná 

vált, miután 1914 februárjában tûzvész pusztította el egy részét. A felújításhoz szükséges 

1353 korona elõteremtését a község vállalta. 24 

88

A lapapusztai iskola 

Harka Ferenc tanító 1917-ben fajárandóságának felemelését kérte az elöljáróságtól. A 

tüzelõ árának emelkedésébõl származó különbözetet a község pénztára hitközségi segély 

címén fizette ki. 25 A tanítói járandóságokkal kapcsolatos panaszos ügyek a 20. század elsõ 

felében mindvégig napirenden maradtak, megoldásuk mindig a község anyagi helyzetétõl 

függött. 

A növekvõ tanulói létszám miatt az iskola bõvítésének kérdése 1922-ben ismét elõtérbe 

került. A községben a 110 iskolába járó gyermek oktatása egyetlen tanteremben folyt, 

ahol a két tanító felváltva dolgozott. Mindez a tanítás színvonalára rossz hatással volt. A 

meghozott határozat szerint – mivel a római katolikus hitközség teljesen vagyontalan – az 

építés 240 000 koronás költségének elõteremtése részint a községi pénztárból, részben pedig 

felvett hitelekbõl történt meg. A már meglévõ tantermet toldalék hozzáépítésével kettéosztották. 

26 

Az 1925-ös közigazgatási felmérés Szentgáloskér közoktatási helyzetét a következõképpen 

írta le: a községben római katolikus elemi népiskola mûködik két tanteremmel és 

két tanítóval, más jellegû oktatási intézmény nincs (óvoda, középiskola, szakiskola), az 

iskola ügyeivel az iskolaszék foglalkozik. 27 

A beiratkozott tanköteles gyermekek száma az 1930-as évek folyamán viszonylag 

egyenletes képet mutatott. A fennmaradt forrásokból kiderül, hogy a tanulók száma a vizsgált 

években 78–89 fõ között váltakozott, a római katolikus felekezetû diákok mellett csak 

elvétve találkozhatunk református és evangélikus vallásúakkal – a község felekezeti összetételére 

nézve csaknem homogénnek mondható. Anyanyelvi szerkezetére vonatkozóan az 

iskola 100%-ban magyar ajkú volt. 

89

90 

1. táblázat. 

A tanköteles gyermekek számának alakulása 1933–1939 között 28 

Tanév Beiratkozott tanulók száma 

1. o. 2. o. 3. o. 4. o. 5. o. 6. o. Össz. 

1933/34. 15 10 16 19 12 6 78 

1935/36. 26 15 10 14 15 8 88 

1937/38. 22 16 15 17 12 7 89 

1938/39. 14 18 17 18 10 8 85 

1945-ben döntõ változások következtek be a magyar közoktatás szervezeti felépítésében. 

1945. augusztus 18-án elrendelték a nyolcosztályos általános iskolák megszervezését. 

A változtatás fõ célja az volt, hogy egységes mûveltségi anyag közvetítését tegye lehetõvé 

a 6–14 éves korosztály számára. Ezen iskolatípus létrehozásának gondolata 1940-ben vetõdött 

fel elõször (1940. évi 20. tc.), de a háborús viszonyok akkor hátráltatták egy ilyen 

jellegû közoktatási reform megvalósítását. 29 Szentgáloskéren elõször az 1941/42-es tanévben 

tudunk nyolcosztályos népiskoláról. 

2. táblázat. 

A nyolcosztályos iskolába beiratkozott gyermekek száma 1942–1952 között 30 

Tanév Beiratkozott tanulók száma (fõ) 

1. o. 2. o. 3. o. 4. o. 5. o. 6. o. 7. o. 8. o. Összesen 

1942/43. 22 18 17 14 12 18 8 9 118 

1943/44. 30 11 18 13 11 9 14 7 113 

1951/52. 10 17 11 15 16 16 13 15 113 

A szentgáloskéri római katolikus egyházközség 1946. július 29-én tartott gyûlésén 

kimondta a harmadik tanítói állás megszervezésének szükségességét, betöltése azonban 

lakáshiány miatt pár évet még váratott magára. 31 Ugyanezen évben az igali elemi népiskolát 

nevezték ki a szentgáloskéri intézmény anyaiskolájává. 32 Az 1946-ban bevezetett rendelettel 

hivatalosan is elismerték az egyes általános iskolák közötti színvonalkülönbséget. Fiókiskolának 

minõsítették azokat az iskolákat, amelyekben a felsõ tagozaton nem voltak meg a 

szakosított, osztott tanítás feltételei. 

A 20. század derekáig a magyar iskolarendszer egyik legfõbb jellemzõje, hogy az 

oktatás java része a különféle felekezetek kezében volt. A társadalmi-politikai viszonyok 

átalakulása azonban egyre sürgetõbben követelte a változást, melyre 1948-ban került sor. 

Az 1948. évi 33. tc. kimondta az iskolák államosítását hazánkban, vagyis megszûntek az 

egyházi iskolák. 33 A 2005-ig mûködõ szentgáloskéri általános iskola történetének elsõ nagy 

fejezete az 1750–1948 közötti idõszak. Ekkoriban – a katolikus felekezeti jelleg fennállása 

idején – a község hitközössége volt hivatott fenntartani az oktatás intézményét. 

Olyan történelmi korokban, amikor az iskolában megszerezhetõ tudás értéke csekélyebb 

volt, fenntartása gyakorta csak „kierõszakolt” intézkedések árán vált lehetõvé. A társadalmi 

hozzáállás kedvezõtlen hatást gyakorolt a gyermekek iskolalátogatási hajlandóságára 

a sorozatos törvényi szabályozások ellenére is. A háborúkkal és forradalmakkal tagolt 

idõszak végére az a két rendelet tett pontot (nyolcosztályos általános iskola bevezetetése 

1945-ben, iskolák államosítása 1948-ban), amely letette az 1989-ig fennálló magyar közoktatási 

rendszer alapjait.

Az iskolákról államosításuk elõtt számtalan felmérés készült, melyek kiválóan rekonstruálják 

a korabeli állapotokat. A szentgáloskéri, ekkor már állami általános iskola ingatlanainak 

mûleírásában a következõk foglaltatnak: 34 

– 1. számú iskolaépület: alapterülete 90,6 m²; értéke 10 000.- Ft; vízellátás és villamos 

világítás biztosított; állapota jó 

– 2. számú iskolaépület: alapterülete 126 m²; értéke 15 000 Ft.; vízellátás és villamos 

világítás biztosított; állapota jó 

– tanítói lakás: alapterülete 141 m²; értéke 15 000.- Ft; vízellátás és villamos világítás 

biztosított; állapota (kisebb hibák feltüntetésével: a padlózat hibás, egy ajtó rossz) jó 

– gazdasági gyakorlótér: területe 550 m²; értéke 7000.- Ft 

A megváltozott társadalmi-politikai berendezkedés ellenére számtalan régi problémával 

kellett szembenéznie az iskolának. A községi tanácsnak tett jelentésekben olyan kérdések 

vetõdtek fel az iskolával kapcsolatosan, melyek fennállása óta léteztek: a mulasztásokkal szembeni 

szigorúbb eljárás, a tanítók-tanárok túlterheltségének megszüntetése, a fegyelem erõsítése, 

a lemorzsolódás elleni küzdelem. Új elvárásként jelentkezett a pedagógusokkal szemben 

az ideológiai nézetek terjesztésében való aktív közremûködés. Elõírták számukra például azt, 

hogy tevékenyen vegyenek részt a mezõgazdaság szocialista átszervezésében, helyzetének 

megerõsítésében, és nyújtsanak segítséget a helyi termelõszövetkezeteknek. 

Szentgáloskéri iskola, 1952–1954 

1951-ben Kovács János tanító a községi tanács ülésén kérelmezte, hogy sokrétû elfoglaltságainak 

mérséklése céljából mentesítsék szövetkezeti felügyelõbizottsági, béke- és 

népjóléti bizottsági elnökségi feladatai alól. Úgy értékelte, hogy a széles körû társadalmi 

tevékenység az oktató-nevelõ munkát nagymértékben hátráltatja. A község elöljárósága 

kérvényét elfogadta, és az említett közéleti feladatok végzése alól felmentette. 35 

91

A tanácsüléseken rendszeresen szó esett a gyermekek iskolán kívüli tevékenységérõl. 

A problémák súlyát jól jellemzi, hogy kénytelenek voltak határozatot hozni a kiskorúak 

szeszes italtól és esti rendezvényektõl való eltiltásáról! 

Bognár Lajos iskolaigazgató az alábbiakban számolt be az intézmény munkájáról a 

Szentgáloskéri Községi Tanács V. B. ülésén, 1966. augusztus 5-én: Az 1965/66-os tanévet 

112 tanulóval kezdték, 110-en a tanulmányi követelményeknek eleget tettek. A kétfõs lemorzsolódás 

okául a folyamatos hiányzásokat jelölte meg. A pedagógusok az elõírt munkatervek 

szerint végezték oktató-nevelõ munkájukat. Az elért eredményekhez nagymértékben 

hozzájárult a szülõk többségének pozitív hozzáállása. A hittanra beiratkozott tanulók 

létszáma 32 fõ volt, ebbõl a tanév során 11 fõ kimaradt. A pályaválasztók és a tovább tanulók 

aránya a 8. osztályt végzettek között a következõ volt: 3 fõ gimnáziumban, 2 technikumban, 

2 ipari iskolában folytatta középiskolai tanulmányait, 5 fõ pedig a helyi termelõszövetkezetben 

vállalt munkát. Az ülésen határozat született arról, hogy a következõ tanévben 

szigorúan felelõsségre vonják azokat a szülõket, akik indokolatlanul távol tartják gyermeküket 

az iskolalátogatástól. 36 

Az iskola nevelõ-oktató munkája az 1966/67-es tanévben lényegesen fejlõdött, ezért 

a nevelõket elismerésben részesítették. Minimálisra csökkent az igazolatlan hiányzások 

száma, és szorosabbá fûzõdött az iskola és a társadalmi szervezetek közti kapcsolat. 37 

Az 1970-es évek folyamán az iskola mûködésének anyagi feltételei többnyire biztosítottak 

voltak. A bukások száma folyamatosan csökkent. A tanulási nehézségek eredményes 

leküzdése érdekében elmélyült a pedagógusok és a családok közti párbeszéd. Az iskola 

tanulói különféle tantárgyi és gyakorlati versenyeken sorra értek el elõkelõ eredményeket. 

A legnagyobb problémát a csökkenõ gyermeklétszám jelentette. 1970-ben megszûnt a felsõ 

tagozat, ez év szeptemberétõl a tanulók a mernyei általános iskolába jártak át. Az alsó tagozatos 

oktatás 1982-ben ért véget Szentgáloskéren. Ettõl kezdve minden gyermeknek 

Mernyére kellett ingáznia. Az iskola államosítását követõ idõszakot a helybeli oktatás megszüntetése 

zárta le. A közel 230 éve fennálló iskola bezárásához elsõsorban a kedvezõtlen 

demográfiai folyamatok vezettek, de a központosítási törekvések elõtérbe kerülése is felerõsítette 

a kis falusi iskolák felszámolását. A mernyei iskola 1980-tól Általános Mûvelõdési 

Központként a tanács közigazgatási körzetébe tartozó községek közmûvelõdését irányította. 

12 éves kényszerszünet után, 1994. szeptember 1-jén nyitotta meg ismételten kapuit a 

gyermekek elõtt a szentgáloskéri általános iskola. Az elsõ tanévben 24 kisdiák kezdhette, 

illetve folytathatta helyben tanulmányait. Az 1. osztályban 13, az összevont 2–3. osztályban 

pedig 11 fõvel indult meg az oktatás. A központi fûtéses, modern, teljesen felújított épületben 

barátságos, otthonos légkör várta a nebulókat. Pályázati és fenntartói támogatásokból 

évrõl évre gyarapodtak az intézmény modern oktatási eszközei. Egyedül a tornaterem hiánya 

volt érzékelhetõ, elsõsorban a téli idõszakban. Az iskola mellett a szülõk és a pedagógusok 

aktív közremûködésével, társadalmi munkával füves játszó- és sportudvart alakítottak 

ki. 

Az iskolában folyó oktató-nevelõ munkát 11 éven keresztül az egyéni képességfejlesztés, 

a hátrányos helyzetû tanulókkal való kiemelt foglalkozás, a szocializációs hátrányok 

minél nagyobb mértékû csökkentésére való törekvés jellemezte. Ezt a célt segítették 

elõ a délutáni napközis foglalkozások és a különbözõ szakköri tevékenységek. A szentgáloskéri 

iskolába járó gyermekek nem voltak hátrányosabb helyzetben, mint a nagyobb intézményeket 

látogató társaik, sõt a kis létszámú tanulócsoportok sokkal több lehetõséget 

nyújtottak az egyéni foglalkozásra, a felzárkóztatásra és a differenciált munkára. 

92

A volt általános iskola épülete 

Az évek során a diákok, szülõk és pedagógusok számtalan közös szabadidõs programban 

vettek részt. Felejthetetlen élményt jelentettek a színház- és mozilátogatások, a 

gunarasi és nagyatádi fürdõtúrák, a kirándulások, valamint a visegrádi és a csillebérci táborozások. 

Az intézmény tanulói mindig aktívan közremûködtek a település kulturális életében, 

hagyományos rendezvényein. Az iskolai és a községi ünnepélyeken minden kisdiák 

szerepelt. 

Az iskola hosszú éveken keresztül részt vett a Kaposvár környéki kisiskolák együttmûködésében. 

Ennek keretében a diákok közös programokon vettek részt, ahol bizonyíthatták 

tudásukat és rátermettségüket. 

A fenntartó önkormányzat egyre szûkebb anyagi lehetõségei és a csökkenõ gyermeklétszám 

miatt 2004-ben – elsõ lépésként – sor került a délutáni napközis foglalkozások 

megszüntetésére, a tanulócsoportok átszervezésére (1–3. osztály összevonása), de a nehézségeket 

csak átmenetileg lehetett orvosolni. 2005-ben a gyermekek, a szülõk és a pedagógusok 

legnagyobb bánatára elkerülhetetlenné vált az intézmény végleges, jogutód nélküli 

bezárása. Fennállása óta – mintegy 250 éve – másodszor szûnt meg Szentgáloskéren az 

iskola, és vele együtt a helyi oktató-nevelõ munka. 38 

A szentgáloskéri iskola pedagógusai 1994–2005 között: 

Vargáné Esküdt Aranka iskolaigazgató, tanító (1994–2005) 

Forrainé Kristóf Éva tanító (1996–2005) 

Gamos Zsoltné tanító (2004–2005) 

Garas Jánosné tanító (1995–1996) 

Krajczárné Szekér Andrea tanító (1994–1995) 

Nagyné Zimre Márta óraadó tanár (1996–2004) 

Varga Károly napközis nevelõ (1994–2004) 

93

JEGYZETEK 

1 Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém : Egyházmegyei Nyomda, 1948. p. 

10–11. (A Veszprémi Egyházmegye múltjából 12.) 

2 Hermann Egyed: Népoktatás a veszprémi egyházmegyében a XIX. század elején. In: 

Regnum. 1942/43. p. 402. 

3 Hoss: i. m. p. 186. 

4 Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Budapest : Nemzeti Tankvk., 1996. p. 

258. 

5 Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való 

átmenet idõszakában, 1770–1868. Budapest : Akadémiai K., 1989. p. 48. 

6 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML). Összeírások. Conscriptio scholarum, 

1789. 

7 Szentgáloskér a mernyei római katolikus plébániának alárendelt hitközség volt. 

8 Mészáros István: A magyar nevelés története, 1790–1849. Budapest : Tankvk., 1968. p. 

67. 

9 Kanyar: i. m. p. 144. 

10 SML Közgyûlési jegyzõkönyvek, 1962/1832. 

11 Uo. 

12 Uo. 

13 1 pozsonyi mérõ 46,56 kg-nak felelt meg. 

14 Kanyar: i. m. p. 242. 

15 Mészáros István: Az elsõ hazai állami népoktatás-reform, 1845. In: Századok. 1980/2. p. 

229–259. 

16 Meszlényi Antal: Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök (1842–1849) egyházlátogatása 

1845–46-ban. Veszprém, 1941. p. 126–139. 

17 SML Közgyûlési jegyzõkönyvek, 1719/1848. 

18 SML Megyefõnöki iratok, 3197/1851. 

19 Magyar Törvénytár. 1836–1868. évi törvényczikkek. Budapest : Franklin Társ., 1896. p. 

449–469. 

20 SML Somogy Vármegye Tanfelügyelõségének iratai (a továbbiakban: Tanf.). Tanítók 

helyi javadalmi jegyzõkönyvei. 

21 SML Somogy Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai, 533/1894. 

22 SML Igali járás fõszolgabírájának iratai, 5617/1895. 

23 SML Községi képviselõ-testületi jegyzõkönyvek gyûjteménye, Szentgáloskér, 9/1914. 

24 Uo. 12/1914. 

25 Uo. 3/1917. 

26 Uo. 5/1922., 9/1922. 

27 SML Közigazgatási tájékoztató lapok, Szentgáloskér, 1925. 

28 SML Tanf. Elemi népiskolák benépesítése. 

29 Pukánszky–Németh: i. m. p. 575. 

30 SML Tanf. Elemi népiskolák benépesítése. 

31 SML Tanf., 2363/1946. 

32 SML Tanf., 2570/1946. 

33 Pukánszky–Németh: i. m. p. 656. 

34 SML Tanf. Iskolák államosítása. 

35 SML Szentgáloskéri Községi Tanács V. B. üléseinek jegyzõkönyve (a továbbiakban: KT. 

jgyk.), 1951. március 5. 

36 SML KT. jgyk., 1966. augusztus 5. 

37 SML KT. jgyk., 1967. szeptember 15. 

38 Vargáné Esküdt Aranka közlése nyomán. 

94

Tanítás az iskolában 

Az elsõ ballagó 4. osztály 

95

96 

A település mindennapi élete 

A kutatómunka és a könyv írása során több olyan adat került elõ, amelyet egyetlen fejezetbe 

sem tudtam beilleszteni, ugyan akkor ezek az adatok is fontos részét képezik a község történetének. 

A teljesség igénye nélkül a meglévõ adatokat ebben a fejezetben gyûjtöttem össze. 

Közigazgatás 

1934-ben a község tõkepénzének gyümölcsözõ elhelyezésére az igali járási hitelszövetkezetet 

jelölte ki a testület. 

1937-ben a képviselõ-testület rendeletében kimondta, hogy a községben gyalogjárdákat 

kell építeni. 

1947-ben a járási székhelyen létesítendõ szegényalap és szegényház céljára a testület 

lemondott a kihágási büntetések községet megilletõ részérõl. 

Biztonsági kérdések 

1932-ben Magyar László tanító lemondott a korábban vállalt tûzoltó-parancsnoki beosztásáról, 

helyette Vitéz Sütõ Józsefet bízták meg a feladat ellátásával. 1933-ban a község 

20 pengõért tûzoltószekrényt vásárolt. 

Az 1938. augusztus 8-án megtartott testületi ülésen a központi elvárásoknak megfelelõen 

öt évre szóló légoltalmi tervet és az ehhez szükséges évi 3018 pengõ anyagi fedezetet 

fogadott el a testület. 1945 elején öt bomba hullott Szentgáloskérre, három Kladnigg uraság 

földjére, kettõ pedig Durczi Vendel portája mellé. A bombák két fiatal édesanya: a 25 éves 

Bunevácz Istvánné és a 26 éves Harsányi Józsefné életét oltották ki. Halálukat az egész falu 

meggyászolta. 

1947-ben az alispán rendeletének megfelelõen a községben is gyûjtés megszervezését 

határozták el a háború által elpusztított 87 somogyi település újjáépítésének támogatására. 

1997-ben a körzeti megbízott Stósz Imre. Ebben az évben a község biztonságának 

javítása érdekében önkéntes közbiztonsági csoport létrehozását tervezték. A csoport feladata: 

éjszakai járõrözéssel segíteni a rendõrség munkáját. 

Tûzoltóparancsnokok: 

1956: Ifj. Bödõ József 

1960: Zóka József 

1964: Radics Lajos 

1966: Torma György 

1977: Torma György 

Egészségügy 

1918-ban a védõnõ a körjegyzõség székhelyén, Igalban volt, innen járt ki 

Szentgáloskérre. Béréhez a község hozzájárulást fizetett.

1928-ban Szentgáloskér, Ráksi és Igal községek új körorvosi kört létesítettek Igal 

székhellyel. Az orvos fizetéséhez a községek az alábbi összegeket fizették: 

Igal 1200 pengõ 

Ráksi 500 pengõ 

Szentgáloskér 900 pengõ 

Az alispán 1937-ben rendeletben tette kötelezõvé a községeknek elsõsegélynyújtó 

helyek felállítását és berendezését. A szentgáloskéri képviselõ-testület is kötelezettséget 

vállalt a létesítésére és 1938-as megvalósítására. Az Igalban felállítandó mentõállomás költségeihez 

Szentgáloskér 60 pengõvel járult hozzá évente. 1938-ban döntött a képviselõ-testület 

arról is, hogy a szülészeti vándorkelengye és vándorláda vásárlására 135 pengõt biztosít 

a község. 

Az 1940-ben elhalálozott Bödõ István helyett Major Józsefet bízták meg a halottkémi 

teendõk ellátásával. A környezõ pusztákkal együtt 1367 fõt számláló Szentgáloskér 1947ben 

hozzájárult az Igaltól 2 km-rel közelebb fekvõ Magyaratádon létrehozandó gyógyszertár 

felállításához. 

Somogyi Józsefné községi bába 1951. január 29-én, 66 évesen, negyvenévi bábai 

szolgálat után kérte nyugdíjazását. A községi tanács méltatva eddig munkáját hozzájárult a 

bába nyugdíjazásához. 

1952. április 22-én a tanácsház épületében lévõ orvosi rendelõt áthelyezték a tanítólakás 

egyik szobájába. 1974-ben dr. Molnár Andrást nevezték ki a településre körzeti orvosnak. 

Az 1996. szeptember 17-i közmeghallgatáson a polgármester beszámolója során hangzott 

el, hogy az alapfokú orvosi ellátást a községben a háziorvos vállalkozásban látja el, 

hasonlóan tervezik megoldani 1997-tõl hét szomszédos községgel együtt a fogorvosi ellátást 

is. Már az elõzõ évben tervezték egy új orvosi rendelõ kialakítását, amelyet végül 2000ben 

megvalósítottak. 2003-ban az orvosi rendelõ teraszát beépítették, így a váróhelyiség 

nagyobb lett. Az orvosi ügyelet 2004. január 1-jétõl Kaposvárra került. 

Kereskedelem 

1921-ben a községben Havasi Mór és Stern Mór rendelkezett korlátlan italkimérési 

joggal. 

1937-ben a képviselõ-testület engedélyezte a Szentgáloskéri Tejszövetkezetnek, hogy 

a község területén tejgyûjtõ csarnokot építhessen. 1940-ben hídmázsa építését kezdeményezték 

a községben, de erre a vármegye alispánja nem biztosított támogatást. A község ezt 

önerõbõl felépíteni nem tudta. 1948-ban a községben tejszövetkezet és földmûves-szövetkezet 

mûködött. 

1958. február 24-én Szentgáloskér kivált a Mernye és Vidéke Földmûves Szövetkezetbõl. 

Kultúra 

A Magyar Királyi Belügyminiszter körrendeletben intézkedett a mozgóképüzemek 

létesítésérõl. A képviselõ-testület úgy döntött, hogy a községben egyelõre mozgófényképvetítõ 

üzemet nem létesítenek. 1953. január 17-én kultúrház építését határozták el, amely 

azonban nem valósult meg. 

97

98 

Posta 

1922. szeptember 23-án a községi képviselõ-testületet Ley Oszkár fõszolgabíró tájékoztatta 

a telefonhálózat kiépítésének lehetõségérõl. A posta a költségek felének fedezését 

– 22 500 koronát – vállalta. A képviselõ-testület a név szerinti szavazás során 10 000 koronát 

vállalt magára a költségekbõl. 1928. március 2-án a képviselõ-testület – a Magyar Királyi 

Posta Igazgatóság megkeresése alapján – vállalta, hogy gondoskodik a postamesteri 

hivatalról és a postamester lakásáról. A postamesteri hivatal részére Szenyéri Mariska házát 

vásárolták meg; a vásárláshoz 500 korona kölcsönt vett fel a község. (Somogy Megyei 

Levéltár. Alispáni iratok. Szentgáloskér.) 

1930-ban a képviselõ-testület egyhangú határozatot hozott, miszerint Szentgáloskér 

bekapcsolódik a telefonhálózatba, és a mindenkori bíró lakására bevezettetik a telefont. A 

Pécsi Postaigazgatóság azonban közölte, hogy a Svastics-féle meglévõ vezetékre nem kapcsolódhatnak, 

új központot kell kiépíteni. 1937-ben a község a postaigazgatóságtól kedvezõ 

ajánlatot kapott a telefonhálózat kiépítésére: 45 pengõ egyszeri és 112 pengõ évi elõfizetési 

díj mellett a község bekapcsolódhat a hálózatba. A telefont a községházára vezették. 

Ebben az idõben faluban senkinek nem volt telefonvonala. 

Vajda László postás 

A pécsi Magyar Királyi Posta Igazgatóság 1941-ben átiratban kereste meg a község 

vezetését, hogy nyilvános telefont létesítsenek a szentgáloskéri postán. Az átirat szerint 

kérik a község vezetését, hogy a telepítést követõen „legalább 5 évig a postamesteri lakás és 

postahivatal méltányos bér ellenében való használatát szerzõdésileg biztosítsa, és ha netán 

5 éven belül a posta költözködni volna kénytelen, úgy a költözködéssel járó összes költségeket 

a község fizesse meg.” A postaigazgatóság kérte azt is, hogy a község távbeszélõ-

állomásának vonalát a nyilvános állomás is használhassa. A képviselõ-testület a kérést elutasította 

azzal, hogy az elõnytelen a községre nézve, további költségeket nem kívánnak 

felvállalni. A községben sürgõs esetben a telefonálás biztosítva van a községi telefonon 

keresztül, a családoknál lévõ telefonokhoz pedig baráti kapcsolatok révén sokan hozzájutnak. 

„Különösen ellene szól a nyilvános állomás felállításának az, hogy eddig az igali beszélgetések 

mind ingyenesek voltak, míg ha nyilvános állomást állítanának fel, úgy ezen 

beszélgetésekért is fizetnének a felek.” 

Közmûvek 

A képviselõ-testület egyhangú határozattal kimondta, hogy 1926-ban hajlandó a villamos 

áramot a községbe bevezettetni. A képviselõ-testület 1927. június 17-én tárgyalta a 

Somogyvármegyei Villamossági Rt. ajánlatát a község villamosítására vonatkozóan. A hálózat 

kiépítése fejében a községnek ötven évre kizárólagos jogot kellett biztosítani, és vállalni 

az elsõ öt évben legalább 140, a következõ öt évben legalább 280 db 25 wattos izzó 

használatát. A képviselõ-testület az ajánlatot egyhangúlag elfogadta. 

1941-ben Somogy megye húsz községét villamosítják – köztük Szentgáloskért is. A 

villamosítás költségeinek fedezésére legfeljebb 6%-os pótadót vethettek ki. Mivel a község 

lakosságának régi vágya a villamosítás, a képviselõ-testület vállalható kötelezettségnek tekintette 

a pótadó kivetését. 1942-ben Szentgáloskéren is kiépült a villanyhálózat. 

A falut érintõ buszjárat 1953-ban indult meg. A vezetékes vízhálózatot 1990-ben építették 

ki, a gázt 1993-ban vezették be a településre. Az elsõ kövesút 1912-ben épült 

Szentgáloskéren. 

Állattenyésztés-állategészségügy 

A képviselõ-testület 1922-ben egyhangúlag kimondta, hogy Mernye székhellyel szükségesnek 

ítéli a körállatorvosi állás betöltését. 

1933-ban a község 400 pengõvel járult hozzá a birkaistálló felépítéséhez. A fenti összeget 

késõbb még 200 pengõvel ki kellett egészíteni. 1934-ben a hatályos húsvizsgálati díjak 

a következõk voltak: 

Felnõtt vagy növendék marha: 1,20 P 

Szopós borjú: 0,50 P 

Juh, kecske:0,60 P 

Sertés: 0,50 P 

1942-ben az Igalban felépítendõ, a rühösség gyógykezelésére szolgáló gázkamra létesítéséhez 

Szentgáloskér 107 pengõvel járult hozzá. 

1969 telén Lapapusztát száj- és körömfájás miatt szinte hermetikusan lezárták. 1972ben 

a termelõszövetkezet korszerû szarvasmarhatelepet létesített. 

A különbözõ járványok megelõzésének fontos elõfeltétele volt, hogy az elhullott állatok 

maradványait biztonságosan el tudják helyezni. A korábbi évtizedekben ennek egyik 

legbiztonságosabb módja a lakott területektõl megfelelõ távolságra megépített dögkút volt. 

1948-ban a községi dögkút építésével Durczi Vendelt bízták meg, azzal a kikötéssel, 

hogy 2 méter átmérõjû és legfeljebb 15 méter mély kutat kell ásnia. A kút építésének költsége 

80 forint volt. 

99

100 

Kábelhálózat kiépítése 

A tervek szerint 2006-ban a Kapos-Net Kft. kivitelezésében Szentgáloskéren is lehetõség 

nyílik a kábelhálózat kiépítésére. A kiépítés feltétele az, hogy legalább száz család 

csatlakozzon. Az anyagi terhek enyhítésére, valamint annak érdekében, hogy a lakosság 

minél szélesebb körben vehesse igénybe a szolgáltatást, az önkormányzat a 2006. évi költségvetés 

terhére bekötésenként 5000.- Ft támogatást biztosít. 

Emlékmûvek 

1921-ben a hazáért az elsõ világháborúban hõsi halált haltak emlékére a templom 

falában márványtáblát helyeztek el. 

1937-ben a testület egyhangúlag úgy határozott, hogy a hõsök tiszteletére emlékmûvet 

állítanak. Mivel ennek anyagi fedezete nem állt rendelkezésre, a lakosság között gyûjtést 

szerveztek. 

A rendszerváltást követõen a település önkormányzata a háborúban elesett szentgáloskéri 

hõsök emlékére 1990. június 10-én állította fel Varga Károly fafaragó alkotását. 

Emlékmûavatás, 1990. június 10.

Kopjafaállítás a hazáért életüket vesztett hõsök emlékére 

101

102 

Szentgáloskér sporttörténete 

Mint minden községben, az elsõ sporttal kapcsolatos dokumentumot Szentgáloskéren is a 

múlt század elején kell keresni. A húszas évek közepén alakult meg a Szentgáloskéri Levente 

Egyesület. Dergecz Ferenc volt a vezetõje, míg Pintér Gyõzõ tanító volt az oktató. 

Három korosztályban versenyeztek. A legkisebbek a 12–16 évesek voltak, a 16–18 évesek 

is egy csoportot alkottak, míg a 18–22 évesek voltak a legidõsebbek. 

A községen kívül elsõsorban Igalban, Kisbárapátiban és Somogyszilban indultak körzeti, 

járási versenyeken. 

1927. május 26-án a Somogyszilban zuhogó esõben rendezett körzeti leventeversenyen 

a kötelezõ szabadgyakorlatban Ráksi és Magyaratád mögött a Szentgáloskéri Levente 

Egyesület végzett a harmadik helyen. Ugyancsak harmadikak lettek a szentgáloskériek a 

kötelezõ gúlagyakorlatban Patalom és Büssü mögött. 

1927. szeptember 3-án Kaposváron volt a vármegyei leventeverseny. Pintér Gyõzõ 

tanító vezetésével 26 szentgáloskéri ifjú levente vett részt a kétezer induló versenyén. 

1928. június 24-én ismét Somogyszil adott helyet a körzeti leventeversenynek. Az 

ifjú szentgáloskéri leventék ezúttal is sikeresen szerepeltek a tíz község leventéinek találkozóján. 

A célba lövésben Somogyszil és Ráksi mögött Szentgáloskér 555 egységgel harmadik 

lett. A szabadon választott gúlagyakorlatban Zimány mögött Szentgáloskér a második 

helyen végzett. A 18 éven aluliak részére rendezett 60 méteres síkfutást Bunevácz János 

nyerte, magasugrásban és távolugrásban Schuszter Ferenc két ezüstérmet is szerzett. A 18 

éven felüliek között a buzogánydobást Sovák Lajos nyerte. Régen nem szerepeltek olyan 

sikeresen Szentgáloskér leventéi, mint ebben az évben. 

1929. április 29-én ugyancsak Somogyszilban rendezték meg a járási leventeversenyt, 

amely ezúttal is szép sikereket hozott a községnek. A szabadon választott gúlagyakorlatban 

Zimány mögött második lett Szentgáloskér. A 18 év alattiak között a 800 méteres síkfutásban 

ugyancsak második lett Elauer Lajos, a buzogánydobásban ezüstérmet nyert Gyõrfi 

János. A 18 év felettiek között a buzogánydobást – akárcsak egy évvel korábban – Sovák 

Lajos nyerte. 

A Kisbárapátiban rendezett járási versenyen a stafétában harmadik lett a Gelencsér 

József (1921), Harsányi József (1921), Szarka Géza (1921) és Vonyó Gyula (1924) összeállítású 

szentgáloskéri csapat. 

Kiemelkedõ futó volt a harmincas években Gelencsér László (1919) és Gelencsér 

József (1921). A gránátdobásban ért el sikereket Simon Ferenc (1920) és Szörényi József 

(1920). 

Mint minden faluban, Szentgáloskéren is a labdarúgás volt a legkellemesebb idõtöltés. 

A háború alatt, 1942-ben Németh István (1923) mint fiatal tanító került Szentgáloskérre. 

Õ szervezte meg a községben az elsõ labdarúgócsapatot. A Kéri-réten lett kijelölve az elsõ 

ideiglenes pálya. A tanítót 1944-ben bevonultatták katonának, ezzel meg is szûnt a labdarúgás 

a községben. Ezen idõszakban azonban már bontogatta szárnyait a késõbb bajnokságban 

is szereplõ gárda. A legügyesebb volt Csima Ferenc, Gelencsér János, Gelencsér József

és Harsányi József. Még nem volt a játékosoknak futballcipõjük, többségük tutyiban rúgta 

a labdát. 

1949-ben az ún. „mezítlábas bajnokság” felhívására szervezõdött meg ismét a labdarúgás 

a községben. A szentgáloskér-lapapusztai Futura vezetõje, Kriszbacher József és a helyi 

kovács, Veizekker Mihály szervezte a sportot. A Futurából Kriszbacher József úgy bonyolította 

le a szállítást szombaton és vasárnap Mernyére, hogy a játékosok abból a pénzbõl vették 

a csukákat, amit a fogatosok kaptak. Ugyancsak érdekesen szereztek a kapukra hálót. Nagy 

tételben madzagot vásároltak, és az ügyes kezû helyi asszonyok kötöttek belõle hálót. 

1949-tõl már a Kiskúti-réten volt a pálya. Az egyesület elsõ elnöke Veizekker Mihály 

lett, míg az intézõ Vonyó Gyula. A csapat neve Szentgáloskéri Sport Kör lett, a színük pedig 

piros-fehér. Az elsõ csapat játékosai: Milkovics István (kapus), Varga Mihály, Nagy László, 

Gelencsér József, Harsányi József, Csima Ferenc, Szücs László, Bunevácz József, Harsányi 

László. Késõbb játszott Jankó Ferenc, Véger László, Pintér Ferenc, Orsós József, Visnyei 

Lajos. Az elsõ szervezett bajnokságban 1950-ben vett részt a Szentgáloskéri SK, amely az 

alszövetségi II. osztály igali csoportjában szerepelt Zimány, Somogyszil, Gölle, Magyaratád, 

Büssü, Ráksi, Mernye II., Igal II. és Andocs II. társaságában. Az ötvenes évek elején a 

kaposvári járási bajnokságban kergették a labdát. 

1955-ben is a kaposvári járási I. osztály keleti csoportjában szerepeltek, és olyan messze 

is el kellett menniük, mint Kercseliget, amely több mint 40 kilométerre van Szentgáloskértõl. 

A mérkõzésekre lovas fogatokkal mentek; általában két hosszú kocsis fogattal, melyeknek 

Gulyás Ferenc és Györkös György volt a fogatosa. A kocsikat szénával tömték ki, és a 

játékosokon kívül még szép számmal utaztak szurkolók is. 

1955. évi kaposvári járási I. osztály (keleti csoport) 

1. Gölle 14 11 1 2 43 : 21 23 

2. Attala 14 8 3 3 49 : 14 19 

3. Ráksi 14 8 2 4 31 : 26 18 

4. Patalom 14 7 2 5 39 : 17 16 

5. Gázló 14 7 1 6 18 : 31 15 

6. Igal II. 14 4 1 9 21 : 29 9 

7. Szentgáloskér 14 1 1 12 12 : 54 3 

8. Kercseliget t ö r ö l v e 

9. Nagyberki t ö r ö l v e 

1956 után már a Diósi út végén alakítottak ki futballpályát. (Ez ma a Dózsa György utca 

vége.) 

1957. évi Somogy megyei III. osztály (a megyei II. osztályba jutásért), igali csoport 

1. Somogyszil 14 11 0 3 35 : 9 22 

2. Somodor 14 7 2 5 20 : 22 16 

3. Somogyaszaló 14 7 1 6 27 : 20 15 

4. Ráksi 14 7 0 7 17 : 23 14 

103

5. Patalom 14 7 1 6 28 : 23 13 

6. Büssü 14 5 3 6 18 : 30 13 


8. Igalpuszta 14 3 2 9 12 : 22 7 

1962. február 23-án a tanács vb a sportkör helyzetérõl 

tárgyalt. Veizekker Mihály, a sportkör elnöke beszámolójában 

csak panaszokról beszélt. A községben 

1961-ben hanyatlott a sport, nem volt említésre méltó 

sportesemény. Nincs a sportkörnek tevékeny vezetése, 

az idõsebb játékosok a pályafutásukat befejezték, a fiatalok 

meg nem akarnak sportolni. Egyetlen lehetõség 

van: hogy a sportkört a termelõszövetkezet vegye át. 

Áprilisban, ugyancsak vb-ülésen ezúttal Androkity 

György vb-titkár – aki egyben a sportkör intézõje is volt 

– sürgette, hogy válasszanak új vezetõséget, és induljon 

be ismét a labdarúgás a községben. 

1966-tól Vonyó Gyula lett a sportkör elnöke. A 

községi tanács vb 1966. február 25-i ülésén az új elnök 

csak a nehéz anyagi körülményekre panaszkodott. Õ is 

a termelõszövetkezettel való fúzióban látta a falu sportjának 

jövõjét. 

Tulajdonképpen ebben az évben indult meg a szép 

sportélet Szentgáloskéren. Az egyesület Szentgáloskéri Jankó Ferenc 

Tsz SK néven szerepelt a továbbiakban. Vonyó Gyula SK-elnök, aki építésvezetõként dolgozott 

a tsz-ben, kiharcolta, hogy azok a futballisták, akik a tsz-ben dolgoznak, munkaidõ 

alatt is elmehetnek edzésre, és azt kifizetik nekik. Ekkor került a csapat mellé a fiatal intézõ, 

Egerszegi Ferenc. Az edzõ a csapat egyik játékosa, Horváth Lajos lett. Sajnos az utánpót- 

104 

Focicsapat a járási I. osztályban az 1960-as években

lással sok probléma volt; Szentgáloskér nem is indulhatott el a járási I. osztályban, mert 

nem volt ifjúsági csapata. Ennek ellenére kezdett kialakulni egy jó csapat a községben. 

1969. évi kaposvári járási I. osztály 

1. Felsõmocsolád 22 17 2 3 53 : 18 36 

2. Nagybajom 22 18 0 4 61 : 23 36 

3. Igal 22 13 6 3 47 : 23 32 

4. Zselickislak 22 10 4 8 38 : 47 24 

5. Büssü 22 10 3 9 39 : 51 23 


7. Osztopán 22 10 2 10 44 : 43 22 

8. Juta 22 9 3 10 35 : 42 21 

9. Patalom 22 7 5 10 30 : 41 19 

10. Somogyszil 22 8 1 13 24 : 43 17 

11. Csoma 22 3 1 18 10 : 32 7 

12. Bárdudvarnok 22 2 1 19 15 : 41 5 

1970. tavasz: kaposvári járási I. osztály (Felszabadulási Kupa), A csoport 

1. Igal 10 7 2 1 24 : 9 16 

2. Mernye 10 6 2 2 16 : 12 14 


Somogyszil 

Patalom 

Büssü 

1970-ben leigazolták Segesdi Sándort, aki a Kaposvári Kinizsiben és a Nagyatádban futballozott 

korábban, és villanyszerelõként dolgozott a tsz-ben, míg a felesége óvónõként Somodorban. 

Õ volt a legnagyobb tudású játékos a csapatban. Szinte összefogott az egész falu a 

sportért. Jöttek is sikerek; már kezdett kialakulni egy bajnokjelölt csapat. Ez az 1971. évi 

bajnokságban még csak összekovácsolódott, ám egy év múlva már bajnokként köszöntötték 

õket. 

1970/1971. évi kaposvári járási I. osztály 

1. Somogysárd 22 13 5 4 76 : 30 31 

2. Nagyberki 22 13 5 4 62 : 33 31 

3. Igal 22 13 5 6 53 : 24 31 

4. Mernye 22 13 4 5 61 : 25 30 


6. Kaposmérõ 22 9 4 9 50 : 42 22 

7. Somogyszil 22 8 4 10 33 : 40 20 

8. Patalom 22 7 5 10 32 : 43 19 

9. Osztopán 22 6 3 13 42 : 59 15 

10. Juta 22 6 3 13 30 : 51 15 

11. Büssü 22 6 3 13 37 : 76 15 

12. Zselickislak 22 3 3 16 17 : 77 9 

105

1971-ben Vonyó Gyula elnöksége mellett Harsányi József, Vonyó József, Vonyó József 

(tsz-elnök) és Kálmán Sándor elnökségi tagokkal megindult a pezsgõ sportélet 

Szentgáloskéren. 



2. Zimány 26 17 5 4 78 : 31 39 

3. Somogyjád 26 16 6 4 113 : 37 38 

4. Nagyberki 26 12 8 6 67 : 39 32 

5. Patalom 26 10 11 5 49 : 41 31 

6. Juta 26 11 4 11 42 : 42 26 

7. Somogyszil 26 9 7 10 40 : 54 25 

8. Kaposfõ 26 11 2 13 53 : 72 24 

9. Mernye 26 9 5 12 45 : 40 23 

10. Igal 26 9 5 12 44 : 64 23 

11. Büssü 26 9 4 13 41 : 61 22 

12. Kaposmérõ 26 8 4 12 57 : 61 19 

13. Osztopán 26 5 5 16 38 : 88 13 

14. Szentbalázs 26 2 1 23 20 : 89 2 

A Szentgáloskéri Tsz SK lett 1971/1972-ben a kaposvári járási I. osztály bajnoka. 

Álló sor: Vonyó Gyula SK-elnök, Véger László, Pali György, Horváth Csaba, Horváth 

Lajos játékos-edzõ, Gréczi László, Kovács János, Orbán László, Herbel János, Kálmán 

Sándor gazdasági vezetõ. Guggol: Bogdán István, Jankó Ferenc, Segesdi Sándor, Kurucz 

János, Dávid József és Bor József. (A képrõl hiányzik Varga Zoltán.) 

Óriási küzdelemben nyerte meg a járási bajnokságot a Szentgáloskér 1971-ben, így 

egy osztállyal feljebb lépett. 

106

1972-ben a Szentgáloskér nevétõl volt hangos a somogyi sportsajtó. Történt, hogy 

a Szentgáloskéri Tsz SK sorra aratta sikereit az MNK-ban. Több megyei I. osztályú 

csapatot, majd az NB III-as Kapolyi Honvédet is elbúcsúztatta. Következett a nagynevû 

Siófoki Bányász elleni mérkõzés, melyet csak igazi gigászi küzdelemben vesztettek 

el. Így állt fel akkor a hazai gárda: Pali Gy., Horváth L., Gréczi L., Kovács J., Orbán L., 

Bogdán I., Jankó F., Segesdi S., Kurucz J., Dávid J., Bor J., játszott még Horváth Cs., 

Véger L. és Varga Z. Edzõ: Horváth Lajos. A Siófoki Bányász 3 : 2-re gyõzött, a hazai 

gólokat Segesdi lõtte. 

Az elsõ megyei II. osztályú mérkõzésre a Balatonlelle ellen (6 : 0 lett a végeredmény) 

500 nézõ volt kíváncsi az Ady utcai pályaavatón. A csapat legnagyobb játékosa Segesdi 

mellett Bogdán István és Jankó Ferenc volt. 

1972/1973. évi Somogy megyei II. osztály, északi csoport 

1. Kaposvári 

Vörös Lobogó 26 16 3 7 64 : 35 35 

2. Tapsony 26 15 5 6 72 : 47 35 

3. Tab 26 14 6 6 79 : 48 34 

4. Táska 26 13 3 8 61 : 44 31 


6. Balatonlelle 26 12 4 10 65 : 51 28 

7. Somogyvár 26 13 2 11 51 : 54 28 

8. Balatonföldvár 26 10 5 11 52 : 42 25 

9. Balatonkeresztúr 26 8 9 9 49 : 62 25 

10. Kéthely 26 9 7 10 42 : 62 25 

11. Gölle 26 11 2 13 48 : 62 24 

12. B.szentgyörgy 26 8 6 12 45 : 58 22 

13. Siófoki Medosz 26 5 4 16 38 : 59 14 

14. Ordacsehi 26 2 3 21 24 : 79 7 

Siófoki Bányász II. 28 23 2 3 130 : 41 48 

1973/1974. évi Somogy megyei II. osztály, területi bajnokság, kaposvári csoport 

1. Juta 21 16 4 1 70 : 37 36 

2. Mernye 21 13 6 2 56 : 28 32 

3. Zimány 21 13 0 8 73 : 40 26 


5. Mesztegnyõ 21 6 9 6 37 : 42 21 

6. Gölle 21 9 2 10 53 : 51 20 

7. Toponár 21 7 5 9 37 : 32 19 

8. Kutas 21 8 3 10 35 : 43 19 

9. Somogysárd 21 6 5 10 40 : 50 17 

10. Nagybajom 21 7 2 12 34 : 52 16 

11. Kadarkút 21 7 2 12 41 : 58 14 

107

12. Pusztakovácsi t ö r ö l v e 

Kaposvári Rákóczi 

SC II. 25 23 1 1 146 : 29 47 

Kaposvári Táncsics 

SE II. 25 23 0 2 161 : 24 46 

1974/1975. évi Somogy megyei II. osztály, kaposvári csoport 

1. Kaposvári 

Gazdász SE 25 17 3 5 72 : 31 37 

2. Kadarkút 25 15 7 3 75 : 36 37 

3. Zimány 25 13 6 6 59 : 42 32 

4. Patalom 25 13 5 7 45 : 21 31 

5. Mesztegnyõ 25 13 3 9 92 : 48 29 

6. Mernye 24 12 4 8 64 : 45 28 

7. Nagybajom 25 10 6 9 62 : 65 26 

8. Gölle 24 12 4 8 37 : 40 26 

9. Kiskorpád 25 9 5 11 61 : 65 23 

10. Somogysárd 25 8 5 12 48 : 61 21 

11. Somogyjád 25 6 4 15 46 : 84 16 

12. Kaposvári 

Vörös Lobogó 25 5 4 16 32 : 70 14 


A mai futballpályát az 1970-es évek közepén négy házhely helyén alakították ki. Vonyó 

Gyula az építkezés miatt lemondott, és Egerszegi Ferenc lett a sportkör elnöke. Játékosedzõként 

már Weing László vezette a csapatot. 1975 után a csapatban a szentgáloskériek 

mellett több somodori játékos is szerepelt. 


1. Kadarkút 30 27 1 2 154 : 28 55 

2. Nagybajom 30 18 6 6 91 : 48 42 

3. Zimány 30 18 5 7 73 : 42 41 

4. Mernye 30 16 5 9 78 : 57 36 

5. Kaposvári 

Vörös Lobogó 30 12 7 11 67 : 64 31 

6. Kiskorpád 30 13 5 12 85 : 79 30 

7. Nagyberki 30 13 4 13 75 : 83 30 

8. Patalom 30 12 5 13 51 : 52 29 

9. Mesztegnyõ 30 11 6 13 66 : 65 28 

10. Somogysárd 30 10 8 12 66 : 90 28 

11. Gölle 30 10 6 14 59 : 82 26 

12. Böhönye 30 11 4 15 58 : 84 26 

13. Somogyjád 30 6 10 14 68 : 94 22 


15. Kálmáncsa 30 7 5 18 41 : 91 19 

16. Hedrehely 30 6 3 21 53 : 82 15 

108


1. Zimány 28 21 4 3 76 : 34 46 

2. Mernye 28 21 2 5 89 : 36 44 

3. Somogysárd 28 17 3 8 65 : 37 37 

4. Kaposvári 

Gazdász 28 13 6 9 66 : 46 32 

5. Patalom 28 14 4 10 63 : 55 32 

6. Hetes 28 14 3 11 70 : 55 31 

7. Mesztegnyõ 28 12 6 10 57 : 47 30 

8. Nagybajom 28 14 1 13 71 : 60 29 

9. Kiskorpád 28 12 2 14 76 : 73 26 

10. Kaposvári 

Vörös Lobogó 28 10 4 14 47 : 56 24 

11. Somogyjád 28 9 4 15 65 : 73 22 

12. Böhönye 28 9 2 17 54 : 90 20 

13. Nagyberki 28 8 2 18 47 : 94 18 

14. Igal 28 7 1 20 50 : 86 14 

15. Gölle 28 5 4 19 31 : 85 14 

16. Szentgáloskér v i s s z a l é p e t t 

1977/1978. évi kaposvári járási II. osztály 

1. Kaposmérõ 18 11 3 4 35 : 19 25 

2. Somogygeszti 18 11 1 6 42 : 24 23 

3. Gölle 18 8 5 5 39 : 30 21 

4. Kaposhomok 18 8 4 6 43 : 41 20 

5. Fonó 18 7 3 8 41 : 40 17 

6. Alsóbogát 18 6 4 8 33 : 34 16 

7. Jákó 18 6 3 9 29 : 34 15 

8. Bodrog 18 5 5 8 33 : 46 15 

9. Zselicszentpál 18 5 5 8 26 : 41 15 


11. Csököly t ö r ö l v e 


1. Taszári Szõnyi SE 28 19 7 2 86 : 27 45 

2. Zimány 28 19 3 6 86 : 37 41 

3. Kaposfõ 28 13 11 4 56 : 30 37 

4. Taszár 28 15 6 7 58 : 34 36 

5. Hetes 28 16 4 8 66 : 52 36 

6. Mernye 28 13 8 7 50 : 33 34 

7. Nagyberki 28 12 3 13 57 : 51 27 

8. Nagybajom 28 10 6 12 41 : 56 27 

9. Igal 28 7 9 12 43 : 51 23 

10. Kaposmérõ 28 7 8 13 46 : 63 22 

11. Patalomi Agrária 28 8 5 15 39 : 57 21 

12. Gölle 28 9 3 16 47 : 66 21 

13. Juta 28 8 5 15 57 : 77 21 

109

A szentgáloskéri futballcsapat 1983-ban 

(Orsós József, Harsányi László, Kovács László, Király László, Gelencsér János, Fekete 

László, Király József, Viant László, 

Balogh György, Dávid Elek, Keszler Zsolt, Véger László, Nemes Tibor, 

Király Lajos) 

14. Magyaratád 28 5 8 15 38 : 68 18 

15. Mike 28 3 6 19 31 : 99 12 

16. Szentgáloskér t ö r ö l v e 

1988/1989. évi kaposvári körzeti II/B osztály 

1. Somogygeszti 18 12 4 2 47 : 20 28 

2. Szennai Zselic SE 18 12 3 3 59 : 21 27 

3. Várda 18 13 1 4 55 : 17 27 

4. Bodrog 18 6 6 6 29 : 31 18 

5. Mezõcsokonya 18 6 4 8 45 : 38 16 

6. Felsõmocsolád 18 7 2 9 39 : 35 16 

7. Alsóbogát 18 7 1 10 25 : 29 15 

8. Somogyszil 18 5 3 10 24 : 43 13 


10. Csököly 18 1 4 13 16 : 80 6 

Megjegyzés: Szentgáloskér csapatától egy büntetõpontot levontak. 

A csapat nem indult augusztustól a bajnokságban. 

1992-ben, háromévi szünet után az egyesület Szentgáloskéri Sport Kör néven újjáalakult. 

Átalakulását az tette szükségessé, hogy a sportkör szüneteltette tevékenységét. Az elnök 

ismét Egerszegi Ferenc lett, a csapat színe pedig kék-sárga. 

110

1993/1994. évi kaposvári körzeti II. osztály 

1. Orci 34 23 8 3 93 : 22 54 

2. Osztopán 34 23 4 7 100 : 59 50 

3. Hetes 34 20 6 8 96 : 38 46 

4. Fonó 34 19 5 10 70 : 43 43 

5. Várda 34 18 4 12 61 : 43 40 

6. Taszári Tsz SK 34 16 8 10 59 : 41 40 

7. Somogyszil 34 17 6 11 59 : 47 40 

8. Somogyaszaló 34 17 4 13 76 : 56 38 

9. Alsóbogát 34 16 6 12 51 : 50 38 

10. Gölle 34 16 5 13 79 : 56 37 

11. Csököly 34 15 6 13 79 : 67 36 

12. Somogyfajsz 34 14 6 14 71 : 67 34 


14. Igal 34 9 8 17 39 : 63 26 

15. Bodrog 34 9 2 23 43 : 91 20 

16. Jákó 34 9 1 24 54 : 90 19 

17. Kazsok 34 3 5 26 43 : 122 11 

18. Mezõcsokonya 34 2 4 28 35 : 147 8 

Erõsítésként és érdekességként a kilencvenes években négy orosz katona is sportolt, focizott 

a Szentgáloskéri SK-ban. Ezek a katonák az igali orosz laktanyában szolgáltak. 

Tulajdonképpen az egyesület második szép évtizede volt az 1990-tõl 2000-ig terjedõ idõszak. 

Általában az alábbi összeállításban szerepeltek: Kovács Z., Dávid I., Király J., Gelencsér 

J., Nemes T., Weing L., Orsós J., Véger L., Hézsõ J., Bogdán I., Horváth N. Két évig az 

edzõ Kaposi Sándor volt Kaposfüredrõl. 


1. Alsóbogát 22 16 4 2 56 : 27 49 

2. Somogyfajsz 22 13 4 5 54 : 18 43 

3. Mezõcsokonya 22 13 2 7 48 : 24 41 


5. Bodrog 22 10 6 6 36 : 30 36 

6. Somogyaszaló 22 9 3 10 44 : 40 30 

7. Igal 22 7 5 10 46 : 57 26 

8. Kaposfüred II. 22 6 6 10 42 : 47 24 

9. Jákó 22 7 3 12 36 : 48 20 

10. Somogyjád 22 5 5 12 19 : 44 15 

12. Somogyszil 22 5 6 11 13 : 25 12 


1. Somogyaszaló 34 27 6 1 134 : 33 87 

2. Igal 34 25 5 4 108 : 20 80 

3. Somogyjád 34 25 5 4 103 : 25 80 

111

4. Mezõcsokonya 34 22 5 7 89 : 30 71 

5. Jákó 34 20 4 10 114 : 67 64 

6. Zimány 33 19 4 10 94 : 54 61 

7. Somogyvámos 34 19 6 9 75 : 57 63 

8. Somodor 33 15 7 11 55 : 54 52 


10. Kaposfüred II. 34 13 6 15 80 : 72 42 

11. Somogyszil 34 11 7 16 65 : 61 40 

12. Bodrog 34 11 4 19 72 : 92 37 

13. Kazsok 34 9 4 21 45 : 91 31 

14. Alsóbogát 34 8 2 24 42 : 124 26 

15. Várda 33 7 1 25 33 : 96 22 

16. Simonfa 34 7 1 26 41 : 137 22 

17. Somogygeszti 34 4 5 25 44 : 116 17 

18. Edde–Somogyjádi SZK t ö r ö l v e 


1. Somogyvámos 20 13 3 4 53 : 25 42 

2. Jákó 20 13 1 6 64 : 31 40 

3. Zimány 20 12 3 5 48 : 25 39 

4. Kaposfüred II. 20 11 3 6 62 : 34 36 

5. Somogyszil 20 10 5 5 45 : 27 35 

6. Somodor 20 9 2 9 42 : 47 29 


8. Alsóbogát 20 8 1 11 32 : 55 25 

9. Kazsok 20 7 3 10 26 : 46 24 

10. Bodrog 20 5 3 12 29 : 55 18 

11. Várda 20 1 1 18 15 : 64 4 


1. Kaposfüred 24 18 5 1 65 : 21 59 

2. Somodor 24 16 5 3 56 : 24 53 

3. Kazsok 24 13 8 3 47 : 19 47 

4. Somogyszil 24 13 3 8 53 : 31 42 

5. Osztopán 24 12 5 7 57 : 49 41 

6. Kaposmérõ II. 24 12 3 9 54 : 41 39 

7. Alsóbogát 24 9 6 9 50 : 37 33 


9. Ráksi 24 7 6 11 41 : 68 27 

10. Bodrog 24 6 3 15 31 : 52 21 

11. Zimány 24 6 2 16 28 : 46 20 

12. Hedrehely 24 3 6 15 29 : 62 15 

13. Bárdudvarnok 24 2 4 18 29 : 90 10 

14. Somogygeszti v i s s z a l é p e t t 

112

2000-tõl 2002-ig az egyesület elnöke Vincz Tibor lett. 

2000/2001. évi kaposvári körzet 

1. Somogyaszaló 16 12 2 2 43 : 19 38 

2. Osztopán 16 10 2 4 43 : 17 32 

3. Somogyfajsz 16 7 2 7 26 : 34 23 


5. Somogyvár 16 6 2 8 22 : 27 20 

6. Bárdudvarnok 16 6 1 9 21 : 24 19 

7. Bodrog 16 4 7 5 22 : 28 19 

8. Zimány 16 5 1 10 24 : 29 16 

9. Nagyberki DSK 16 3 4 9 23 : 39 13 


1. Somogyvár 28 20 4 4 104 : 33 64 

2. Osztopán 28 15 5 8 64 : 52 50 

3. Somogyfajsz 28 15 2 11 97 : 65 47 


5. Zimány 28 10 6 12 36 : 41 36 

6. Nagyberki DSK 28 9 10 9 62 : 60 35 

7. Vitya 28 6 3 19 26 : 96 21 

8. Bodrog 28 5 1 22 27 : 88 16 

2002-ben Kovács Ferenc váltotta az elnöki székben Vincz Tibort. 


1. Osztopán 18 12 4 2 66 : 33 40 

2. Zimány 18 12 3 3 37 : 12 39 

3. Somogyfajsz 18 11 4 3 56 : 34 37 

4. Nagyberki DSK 18 9 3 6 45 : 25 30 

5. Somogygeszti 18 7 5 6 33 : 33 26 

6. Bodrog 18 5 7 6 24 : 28 22 

7. Bárdudvarnok 18 6 4 8 23 : 34 22 

8. Fonó 18 3 4 11 23 : 46 13 

9. Vitya 18 3 3 12 23 : 45 12 



1. Vitya 14 7 6 1 31 : 16 27 

2. Bodrog 14 8 1 5 27 : 26 25 

3. Osztopán 14 5 7 2 32 : 22 22 


5. Patalom 14 6 2 6 29 : 37 20 

6. Somogyfajsz 14 6 1 7 34 : 33 19 

7. Somogygeszti 14 4 2 8 20 : 31 14 

8. Bárdudvarnok 14 0 5 9 12 : 26 5 

113


1. Kadarkút II. 22 16 3 3 55 : 25 51 

2. Szabás 22 13 5 4 49 : 23 44 

3. Somogyfajsz 22 13 4 5 62 : 35 43 

4. Vitya 22 11 3 8 44 : 39 36 

5. Somogygeszti 22 10 6 6 51 : 37 36 

6. Osztopán 22 9 3 10 46 : 54 30 

7. Várda 22 8 3 11 35 : 40 27 


9. Mike 22 7 3 12 33 : 54 24 

10. Simonfa 22 7 2 13 39 : 56 23 

11. Bodrog 22 6 3 13 39 : 70 21 

12. Porrog 22 3 4 15 34 : 62 13 

2005/2006 

Napjainkban nosztalgiajelleggel az öregfiúk csapata is fellép a falunapokon a „régi, dicsõ 

múltra” emlékezve. Igazi presztízscsatákat vívnak a szomszéd falvak csapataival... 

A fiatalok jelenleg a kaposvári körzeti bajnokságban szerepelnek. 

1997-es focicsapat 

(Állnak: Orsós József, Tóth István, Weing László, Balogh György, Kovács László, Dávid 

József, Viktor, Georg, 

guggol: Keszler Zsolt, Kovács Zoltán, Nemes Tibor) 

114

I. Személynévmutató 

A neveket a tanulmányokban található névalakok betûrendjében közöljük, több azonos 

nevû személy esetében – szükség szerint – a nevek után azonosító szó szerepel. 

A személynévmutató a jegyzetapparátusban szereplõ neveket nem tartalmazza. 

Acsády Ignác 51, 52 

Atádi Kéri Gergely l. Kéri Gergely 

Ajtony, magyar vezér 23 

B. Bödõ József l. Bödõ József, B. 

B. Takács István l. Takács István, B. 

B. Takács János l. Takács János, B. 

Baka János 61 

Bakay János 68 

Balassa Tibor, dr. 40 

Balás Béla, püspök 31 

Balázs József 46 

Bálint Ildikó, dr. 44, 47 

Balogh Ferenc 52 

Balogh György, hadirokkant 62 

Balogh György, futballista 108 

Balogh Ignác 62 

Balogh József 62 

Balogh Józsefné 62 

Balogh Teréz 62 

Bán Iván 65 

Bánó család 64 

Bárány család 27 

Barát János 37, 39, 47 

Bárdos János 67 

Batthyány József Antal, gróf 27 

Batizi András 15 

Beck József 67 

Beke József 24 

Bene Károly 27 

Bereck (Bodának mondott) 9 

Berei család 9 

Bereknyei Dezsõ 77 

A 

B 

András, II., magyar király 33 

Androkity György 40, 47, 102 

Apáti Ferenc 36 

Átol József 40, 81 

Besei Töttös család l. Töttös család, Besei 

Bierer János 77 

Bíró Józsefné 74 

Bodó József 46 

Boda József 71 

Bogár család 7 

Bogár Gunya 8 

Bogár István 8, 9 

Bogdán István 104, 105, 109 

Bognár Kálmán 81 

Bognár Lajos 40, 90 

Boka család 27 

Bolla Antal 24 

Bor József 46 

Bor József, id. 31 

Bor József, futballista 104, 105 

Borbély Gyula 67 

Borsfai István 46 

Borsfai Pál 46 

Botka Mihály 27 

Bõ nemzetség 6 

Bödõ Ferenc 31 

Bödõ György 68 

Bödõ István 67, 95 

Bödõ János 45, 46, 67 

Bödõ János, G. 47 

Bödõ József 62, 75 

Bödõ József, ifj. 94 

Bödõ József, B. 74 

115

Bödõ József, P. 31, 39, 47 

Böjti János 64 

Brúnó, magyar püspök (Sankt Gallen-i 

szerzetes) 7 

Buczkó József 31 

Budai Bertalan 41, 48, 49 

Budai József 31, 71 

Bulcsú törzs 6 

Csalos József 39, 47 

Csatos Dezsõ 81 

Cser Géza 77 

Csikós László 74 

Csima Ferenc 37, 100, 101 

D. Horváth József l. Horváth József, D. 

Dants István 24 

Daruvári Kacskovics Lajos l. Kacskovics 

Lajos 

Dávid Elek 108 

Dávid I. 108 

Dávid József 104, 105 

Dávid József, dr. 74 

Deák Varga József 42 

Defner Zoltán 48, 49 

Egerszegi Ferenc 3, 4, 43, 44, 47–49, 77, 102, 

106, 108 

Egerszegi Ferencné 77 

Egerszegi Sándorné 48, 49 

Ekkehard apát 7 

Elauer Lajos 100 

Elek Béla 29–31, 37 

Ellaner Ferenc 63 

Fábián János, id. 81 

Farkas Ferenc 68 

Farkas István 46 

Farkas János 24 

Farkas József 35–37, 47 

Fejér István 83 

Fekete László 108 

116 

Cs 

D 

E 

Bunevácz István 31 

Bunevácz Istvánné 94 

Bunevácz János 62, 63, 100 

Bunevácz József 40, 47, 101 

Buni Ferenc 46 

Buni László 46, 68 

Buzsáki Károlyné 77 

Csima Fernec, dr. 76 

Csima István 47 

Csonka Károly 36 

Czentgráf K. Adolf 36, 37, 39, 47, 64 

Demeter, Szt. 18 

Dergecz Ferenc 35, 36, 100 

Dervis bég 16 

Dezsõ József 36 

Dömös Istvánné 77 

Durczi Ferenc 4 

Durczi Géza 47 

Durczi József 37 

Durczi Sándor 63 

Durczi Vendel 37, 62, 94, 97 

Ellyevölgyi János 11 

Enyingi Török Bálint l. Török Bálint 

Erdélyi János 24 

Esküdt Aranka l. Vargáné Esküdt Aranka 

Esterházy herceg 27, 58, 62, 63, 83 

Esterházy Miklós, herceg 62 

Esze Gyula 64 

F 

Fenirik Péter 46 

Ferdinánd, I., magyar és cseh király 14, 16 

Festetics Imre, gróf 27 

Finta Károly 65 

Fónai Gyula 74 

Forrainé Kristóf Éva 91 

Fülöp Géza 81

G. Bödõ János l. Bödõ János, G. 

Gaál Gaszton 62 

Gaál József 37 

Gaál Sándor 37 

Gábor Ferenc 24 

Gál, Szt. 7 

Gálosi István 65 

Gamos Zsoltné 91 

Garas Jánosné 91 

Gazdóf Angéla, dr. 41, 47 

Gyenesei István, dr. 43 

Gyenis István 39 

Gyenis Istvánné 47 

Gyolodi Vörös Miklós l. Vörös Miklós 

(gyolodi) 

Gyöngyösi Endre 77 

Halmai József 35 

Harka Ferenc 87 

Harsányi Emil 31 

Harsányi Ferenc 34, 46, 67, 68 

Harsányi Imréné 74 

Harsányi József, bíró 46, 68 

Harsányi József (Nemz. Bizottság tagja) 36, 

67, 100, 101, 104 

Harsányi Józsefné 94 

Harsányi László 43, 48, 74, 101, 108 

Harsányi László, bíró 46, 47 

Harsányi Pál 5, 34, 45, 46, 68 

Harsányi Pálné 62 

Harsányi Péter 68 

Harsányi Vendel 46 

Hársházi József 74 

Havasi Mór 95 

Hegedûs Lajosné 94 

Hegedûs László 47 

Hegedûs Péter 77 

Herbel János 74, 104 

Herceg Antal 46 

Heribald barát 7 

G 

Gy 

H 

Gelencsér Ferenc 35 

Gelencsér János 100, 108, 109 

Gelencsér József, földbirtokos 46, 68 

Gelencsér József, futballista 100, 101 

Gelencsér László 100 

Gergely nemes (atádi) 9 

Géza, magyar fejedelem 6, 7 

Gunyafi (Máréi) család 7, 9 

Gréczi László 104, 105 

Gulyás Ferenc 101 

György, Szt. 18 

György (Bakónak nevezett) 9 

Gyõrfi János 100 

Györkös György 101 

Gyula, erdélyi vezér 23 

Herman József 36, 71 

Hézsõ J. 109 

Hild József, dr. 3, 4, 41, 43, 44, 48 

Horváth Csaba 104, 105 

Horváth Dezsõ 40 

Horváth Ferenc 64, 74 

Horváth Imre 27 

Horváth István, képviselõ-testület tagja 36, 

64 

Horváth István, templomszolga 31 

Horváth János 37 

Horváth Jánosné 48 

Horváth József 36, 37, 39, 47, 64–67 

Horváth Lajos 49, 102, 105 

Horváth József, D. 64 

Horváth László, dr. 41 

Horváth N. 109 

Horváth Pál 46 

Horváth Tamás 74 

Horváth Tibor 77 

Horváth Tiborné 77 

Hosszú Ferenc 24 

Hunyadi János, magyar hadvezér, kormányzó 

14 

117

Iberhardt Jenõ 74 

Ifi Géza 31 

Ihász Lászlóné 74 

Illés Zoltán 77 

Imreffy Mihály (Szerdahelyi) 11 

István, Kéri Sebestyén fia 9 

István, I., magyar király 23, 33 

Jagados János 81 

Jankó Ferenc 101, 102, 104, 105 

János, I. (Szapolyai), magyar király 14 

János, Nepomuki, Szt. 10, 25 

Kacskovics Mihály 27 

Kacskovics Lajos (daruvári) 61 

Kacskovics Mihály 24 

Kadlicskó Jánosné 74 

Kalangya János 74 

Kálmán Mihályné (Magdi néni) 31 

Kálmán Sándor 47, 74, 76, 104 

Kandal család (Kéri) 9 

Kanyar József 60 

Kaposi Sándor 109 

Károly, I. (Károly Róbert), magyar király 8, 

9, 51 

Károly József 46 

Károlyi György 67 

Károlyi Imre 67 

Károlyi Lajos 62 

Kazi György 67 

Kazi Péter, ifj. 67 

Kelemen József 37 

Kercsi Lajos 37 

Keresztúri Benedek 11 

Kéri család 4, 9 

Kéri Dénes 9 

Kéri Gergely (atádi) 9 

Kéri György 9 

Kéri Kandal család l. Kandal család 

Kéri Mátyás 9 

Kéri Sebestyén 9 

Keszler Zsolt 108 

Király József 108, 109 

118 

I 

J 

K 

Istvándi Sándor 38, 81 

Ivusza Ernõ 37, 39, 47 

Ivusza János 71 

Ivusza László 37 

Ivusza Nemes János 64 

Ivusza Tamás 46, 48 

János Zsigmond (Szapolyai) 14 

Jovánczai István 74, 81 

Julrog József 46 

Jurisics Miklós 14 

Király Lajos 81, 108 

Király László 108 

Kiss Jánosné, özv. 27 

Kiss Lajos 40 

Kiss Márton 24 

Kladnigg Alajos 62–64, 71, 94 

Kladnigg Alajos Ernõ 65 

Koletár János 36, 37, 71, 72 

Komáromi András 30, 31 

Koppány, Árpád-házi herceg 5–7 

Kovács Ferenc 48 

Kovács István, ifj. 74 

Kovács János (19. század) 45 

Kovács János, tanító 89 

Kovács János, képviselõ-testület tagja 35 

37, 39, 47 

Kovács János, futballista 104, 105 

Kovács József 74 

Kovács Józsefné 68 

Kovács László, földbirtokos (1863) 68 

Kovács László, futballista 108 

Kovács Pál 37, 71 

Kovács Z. 109 

Kováts József 29 

Kozári Imre 28, 84 

Kõnig József 74 

Kõszegi család 8 

Kõszegi Miklós 8 

Kövesdi Imre 77 

Krajczárné Szekér Andrea 91

Krasztics István 39, 47 

Kristóf Éva l. Forrainé Kristóf Éva 

Kristóf István 74 

Kriszbacher József 101 

Kulcsár Antal 68 

Kulcsár István 68 

Kulcsár János, bíró 45, 46 

Lajos, II., magyar és cseh király 14 

Lápai család 10 

Lápai Mátyás 8 

Lengyel Krisztina 27 

Lenkovits János 24 

Madarász János 46 

Magyar Ferenc 45 

Magyar György 47 

Magyar József 36, 66, 71 

Magyar Lajos 67 

Magyar László 94 

Major István 62 

Major János 40, 47 

Major József 95 

Máréi Gunyafi család l. Gunyafi család 

Margit úrnõ (Kéri Dénes lánya) 9 

Mária Terézia, magyar és cseh királynõ 34, 

59, 83 

Mártony Imre 24 

Mászon János 46 

Máté István 31 

Nádasdy Tamás 16 

Nagy Ferenc, birtokos 67 

Nagy Ferenc, bíró 46 

Nagy György 68 

Nagy József 39, 47 

Nagy Józsefné 62 

Nagy László 101 

Nagy Péter 46 

Nagy Sándor 62, 71 

Nagyatádi Szabó István 62 

L 

M 

N 

Kulcsár János (1950) 67 

Kolumbán, Szt. 7 

Kurbély õrnagy 24 

Kurják József 31, 47, 81 

Kurják József, ifj. 39, 47 

Kurucz János 104, 105 

Leszhnek József 46 

Ley Oszkár 96 

Loránd mester (Lápai Mátyás fia) 8 

Loránd nádor 10 

Lotharingiai Károly, herceg 20 

Matula József 67 

Mátyás, I., magyar király 14 

Mátyás (Loránd nádor fia) 10 

Megyeri Vilmos 81 

Melhárd Gyula 86 

Mezõ Sándor 47 

Miksa, német-római császár, magyar király 

17 

Milkovics István 101 

Mindszenty József 29 

Molnár András, dr. 95 

Molnár Dezsõné 39, 47 

Molnár József 71 

Molnár Péter 74 

Moor Benedek (örsi) 11 

Moor Mihály (örsi) 11 

Nagyné Zimre Márta 91 

Nemes Gábor 46, 68 

Nemes Tibor 108, 109 

Németh Anna 29 

Németh Ferenc 31 

Németh István 100 

Németh László 64 

Neubaer János 24 

Niczky János 27 

119

Oliver mester 10 

Orbán János 74 

Orbán László 104, 105 

Orbán Mariann Margit 49 

Orbán Mihály 35 

120 

O 

Orbán Zoltánné 77 

Orci, sváb lovag 7 

Orsós József 101, 108, 109 

Osztopán János 24 

Ottó, I., német-római császár 7 

Ö 

Örsi Moor Benedek l. Moor Benedek Örsi Moor Mihály l. Moor Mihály 

P. Bödõ József l. Bödõ József, P. 

Pál, pap 10 

Pali György 104, 105 

Pap József 74 

Paska Ferenc 47, 74, 81 

Pásztohy András 43, 76, 81 

Pataki Ferenc 48, 49 

Perger Vilmos 74 

Péter, pap (1333) 11 

Péter, plébános (1426) 10 

Péter István 24 

Radics Lajos, jegyzõ 37 

Radics Lajos, tûzoltóparancsnok 94 

Radics Lajos, önkorm. képviselõ 41, 48 

Radics Lajos, brigádvezetõ 31, 81 

Rajner Ádám 24 

Rákosi Mátyás 39 

Rátót (Loránd nádor fia) 10 

Sági Károly 11 

Salm Miklós 17 

Sándor Lajos 75, 81 

Schuszter Ferenc 100 

Sedlmayr Johanna 63 

Sefler József, dr. 77 

Segesdi Sándor 103–105 

Sifter Lajosné 74 

Simon, plébános 11 

Simon Ferenc 100 

Simon István 39, 47 

Simon János 41, 47, 48, 72, 74, 81 

P 

R 

S 

Petrovics József 31, 36–39, 47 

Piligrim, passaui püspök 7 

Pintér Ferenc 101 

Pintér Gyõzõ 100 

Pintér József 74 

Pleh József 31 

Plel Mihály 36 

Posár József 46 

Pozsár Borbála 68 

Pozsár Vendel 34, 68 

Puskás Béla 3, 4 

Ratpertus, apát 7 

Raniss Pál 24 

Rátót nemzetség 10 

Rauschunberg János 64 

Ripli Antal 46 

Rosemberg János 36 

Rózsa János 39, 47, 71, 72, 74, 75, 81 

Simon Lajos 48 

Sipos Károly 40, 47 

Somogyi Ferenc, szolgabíró 24, 34, 45, 46, 

67 

Somogyi Ferenc, képviselõ-testület tagja 

(1950) 35, 36 

Somogyi István 46 

Somogyi János 46 

Somogyi József 34, 67 

Somogyi Józsefné 95 

Somogyvári Kálmán 39, 47 

Somssich László 62

Soós Gábor 46 

Soós István 46 

Soós István, Z. 60 

Soós József 46, 68 

Soós Vendel 46, 68 

Soth, földesúr 25 

Sovák István 31 

Sovák József, ifj. 67 

Sovák Lajos 100 

Sovák Pál 67 

Sovák Sándor 72 

Sovák Tibor 47 

Steiner Ferencné 74 

Stephaich Pál 64, 65 

Stephaich Péter 64, 65 

Stern Mór 95 

Stheller László 31 

Stikli Imre 46 

Stósz Imre 94 

Szabadi Lajos, ifj. 74 

Szabó István 31 

Szabó József Andor 43 

Szabó Péter 48, 49 

Szabó Péterné 46 

Szalai István 39, 47 

Szarka Géza 100 

Szarka László Zoltán 49 

Szarka Zoltán 48 

Szávai Péter 36 

Szekér Andrea l. Krajczárné Szekér Andrea 

Szekeres János 24 

Szelestei Jánosné, özv. 27 

Szelim, II., szultán 18 

Szentgyörgyi János 31 

Szenyéri Mariska 96 

Szenyesi Tamás 9 

Takács Ernõné 31 

Takács György 45, 46 

Takács Imre 67 

Takács István, bíró 24, 46, 68 

Sz 

T 

Stroth Józsefné 67 

Sturm György 86 

Sulcz Ferenc 81 

Suszter Ferenc 37, 47 

Suszter István, bíró (1873) 46 

Suszter István (1945) 31 

Suszter József, képviselõ-testület tagja 

(1941) 35 

Suszter József, bíró 46, 47, 68 

Suszter Pál 45, 68 

Sütõ József, elöljáró 24 

Sütõ József, vitéz 94 

Svastics család 25, 65 

Svastics Antal 83 

Svastics Egon 66 

Svastics István 34 

Svastics Nándor 35, 61, 62 

Svasticsné, özv. 25, 27 

Szerdahelyi Imreffy Mihály l. Imreffy Mihály 

Szierer Péter 67 

Szigeti László 71, 72, 81 

Szilovics Ferenc 45, 67 

Szilovics István 67 

Szilovics Mátyás 67 

Szilveszter, II., pápa 23 

Szimon János 30 

Szilczky család 71, 72 

Szliczky Erzsébet 47 

Szokolli Mohamed, nagyvezér 17 

Szomjas József, vitéz 35, 36 

Szörényi József 100 

Szulejmán, szultán 14, 17 

Szücs László, templomatya 31 

Szücs László, futballista 101 

Szücs László, ifj. 48 

Szüts István 27 

Takács István, brigádvezetõ 72 

Takács István, ifj. 67 

Takács István, B. 81 

Takács János 37 

121

Takács János, B. 31 

Takács József 34, 46, 68 

Takács József, ifj. 45, 46 

Takács József, özv. 45 

Takács Pál 36, 37, 64, 67 

Takács Péter 68 

Takács Péter, öreg 68 

Takács Sándor 71, 81 

Takáts János 24 

Talabér Mihály 37 

Tallián Boldizsár 27 

Tardi József 81 

Tes Dániel 46 

Teszler János 66 

Teveli család 27 

Teveli Antal 24 

Teveli József 24 

Thury György 17 

Tolna Ferenc 67 

Újvári Imre 11 

Unári Domonkos 8 

Unári Martonos 8 

Undling József 46 

Vágner József 84 

Vajda László 96 

Vajda Zsigmond 53, 83 

Vajdics György 64 

Várdai család 9 

Várdai Pál 9 

Várdai Tamás 9 

Varga Antal 67 

Varga Ferenc 34 

Varga Imre 31 

Varga Imre, id. 31 

Varga István 39, 47, 74 

Varga Károly, nevelõ 91 

Varga Károly, fafaragó 98 

Varga Károly, tanácstag 47 

Varga László 31 

Varga Mihály, brigádvezetõ 81 

Varga Mihály, futballista 101 

Varga Zoltán 104, 105 

Vargáné Esküdt Aranka 3, 91 

122 

U 

V 

Tomori Pál 14 

Torma György 81, 94 

Torma János 65 

Tormási János 47, 71 

Tóth Ferenc 36 

Tóth György 74 

Tóth Imre 37, 64 

Tóth István 77 

Tóth János 74 

Tóth József 47 

Tóth Károly 74, 81 

Török Bálint (Enyingi) 11 

Török Gyula 31 

Töttös család (Besei) 9 

Trimmel Lajos 39, 47 

Tsendes Mihály 24 

Tuba Géza 47 

Tujgon, budai basa 15 

Uzdi Herbord 8 

Uzdi István 8 

Uzdi János 8 

Varjas Istvánné 47, 74 

Vass József 29 

Vázsonyi család 27 

Véber János 46 

Vecellin, sváb lovag 7 

Véger László 101, 104, 105, 108, 109 

Végh István 81 

Veizekker Mihály 101, 102 

Vendel, Szt. 25 

Vermes András 77 

Vesszõs család 9 

Vétek János 77 

Viant László 108 

Viasz József 46 

Vig Imre 67 

Vígfalvay Gergely 24, 83 

Vilhelm Elek 39, 47 

Vincze István 39, 47, 71, 81 

Vinkler Éva 29 

Virág László 77, 81

Visnyei József 74 

Visnyei Lajos 101 

Visnyei Mátyás 24 

Viza János 34 

Vonyó Gyula 39, 47, 71, 74, 100–102, 104, 

106 

Vonyó István 31, 39 

Weing László 106, 109 

Z. Soós István l. Soós István, Z. 

Zahora György 77 

Zichy család 11 

Zichy Domonkos, gróf 85 

Zsalakó István 36 

Zsalakó Istvánné 67 

W 

Z 

Zs 

Vonyó József 40, 47, 71, 72, 74, 81, 104 

Vonyó József, ifj. 31 

Vonyó Józsefné 31, 77 

Vonyó Katalin 77, 81 

Völgyi Renáta 42 

Vörös Miklós (gyolodi) 8 

Zimre Márta l. Nagyné Zimre Márta 

Zóka Ferenc 71, 81 

Zóka József 62, 94 

Zrínyi Miklós, szigetvári hõs 17 

Zsigrai Lajos 73, 81 

Zsófia asszony (1502) 9 

Rózsa János, Vonyó József, Simon József és Vonyó Gyula 

123

124 

II. Földrajzi nevek mutatója 

Szögletes zárójelben a közigazgatási beosztásra utalunk. Kerek zárójelben jelezzük az 

esetleges névváltozást, ill. névváltozatot. 

Alsóbogát 25, 27, 28, 107–110 

Alsó Ecseny 25 l. még Ecseny 

Alsóörs 6 

Andocs 82, 101 

Babócsa 15, 17 

Balaton 6, 15, 16, 52 

Balaton-part 6 

Balatonföldvár 105 

Balatonkeresztúr 105 

Balatonlelle 105 

Balatonszentgyörgy 105 

Balkán 14 

Bár 10 

Baranya megye 8, 14 

Bárdudvarnok 103, 110, 111 

Bécs 14, 17, 20 

Csákány 17 

Csákányföld (Chakanfeulde) 11 

Csanádfalva 9 

Csele-patak 14 

Dadapuszta 11, 67 

Dél-Dunántúl 14, 82 

Dezseda 25, 28 

Dióslápa (Lápa) 9, 10 

Dióspuszta 64 

Dombóvár (Dombó) 8, 17, 19 

Ecseny 9, 27–29, 61 l. még Alsó Ecseny, 

Felsõ Ecseny, Közép Ecseny 

Edde 66, 110 

A 

B 

Antalmajor 31, 73 

Aszaló (Somogyaszaló) 25–29 

Atád (Nagyatád) 9, 11, 25 

Attala 101 

Bélavár 17 

Belcs 9 

Belsõörs 6 

Berzence 17 

Boden-tó 7 

Bodrog 107–112 

Borhold 9 

Borzáspuszta 55 

Böhönye 106, 107 

Bõszénfa 52 

Buda [Budapest] 14, 15, 17, 20 

Büssü 100–104 

Cs 

Csillebérc 91 

Csoma 103 

Csököly 27, 107–109 

Csurgó 17 

D 

Döbrököz 8 

Dömös 9 

Dráva 8, 14 

Duna 14 

Duna–Dráva vidéke 5 

Dunántúl 6, 15, 17, 62 

E 

Erdély 14, 15 

Európa 14

Felsõ Ecseny 25 l. még Ecseny 

Felsõbogát 25–29 

Felsõmocsolád 66, 103, 108 

l. még Mocsolád 

Gázlópuszta 101 

Geszti (Somogygeszti) 24, 27, 28 

Gölle 101, 105–107, 109 

Gyõr 17 

F 

Fonó 67, 107, 109, 111 

Fonyód 15 

G 

Görösgal 17 

Gunaras 91 

Hedrehely 17, 106, 110 Hetes 19, 107, 109 

Igal 9–11, 29, 34, 35, 37, 54, 61, 67, 70, 94, 

95, 97, 100, 101, 103, 104, 107, 109 

Gy 

H 

I 

Igalpuszta 102 

Isztambul 21 

Jákó 107, 109, 110 Juta 103–105, 107 

Kadarkút 105, 106, 112 

Kálmáncsa 106 

Kálmáncsehi 21 

Kanizsa (Nagykanizsa) 16, 17 

Kapoly 105 

Kapos folyó 6, 17 

Kaposfõ 104, 107 

Kaposfüred 109, 110 

Kaposhomok 107 

Kaposmérõ 103, 104, 107, 110 

Kaposújvár 15 l. még Kaposvár 

Kaposvár 4, 16, 17, 20, 45, 52, 61–64, 72, 

77, 91, 95, 100, 101, 103–107, 109–112 

Karád 17 

Kazsok 9, 109, 110 

Kelet-Külsõ-Somogy 6 

Keér (Szengáloskér) 23, 58 

Kér (Szentgáloskér) 7–11 

Kercseliget 101 

Kéri-rét (Szentgáloskér) 100 

J 

K 

Kérkút (Szentgáloskér) 72 

Kery aliter Pwzthakcer (Szentgáloskér) 10 

Kéthely 17, 105 

Kikiri tó 29 

Kisalbert 27, 28 

Kisbárapáti 100 

Kisdióspuszta 55 

Kiskorpád 106, 107 

Kiskúti-rét 101 

Komár 17 

Koppány 15, 19 l. még Törökkoppány 

Koppány-völgy 6 

Korotna 15 

Kõröshegy 17 

Kõszeg 14 

Közép Ecseny 25 l. még Ecseny 

Közép-Európa 5 

Kutas 105 

Külsõ-Várdombi-dûlõ 5 

125

Lak 15 

Lapa (Lapapuszta) 5, 25–28, 30, 70–72 

Lápa l. Dióslápa 

Lapai-árok 6 

Magyaratád 31, 34, 35, 95, 100, 101, 108 

Magyaregres 25–29, 66 

Magyarország 7, 10, 14, 15, 17, 19, 39, 51, 

61, 82, 85 

Mainz 7 

Marcali 17 

Máré vára 8, 9 

Margit-sziget 9, 11 

Marót 17 

Mernye 3, 4, 10, 11, 24, 25, 27, 29, 31, 35, 

40–42, 66, 73, 83–86, 90, 95, 97, 101, 103, 

107 

Nagyatád 91, 103 l. még Atád 

Nagybajom 103, 105–107 

Nagyberki 101, 103, 104, 106, 107, 111 

Nagyberki-Szalacska 5 

Nagydióspuszta 55, 72 

Nyugat-Baranya 7 

Ómerse 

Orci 7, 109 

Ordacsehi 105 

126 

L 

M 

N 

Ny 

O 

Lapapuszta 3–5, 7, 11, 25, 31, 39, 41, 42, 

44, 55, 57, 58, 61, 64, 83, 86, 87, 97, 101 

l. még Lapa 

Libbentõ 27, 28 

Merse 8 

Mesztegnyõ 105–107 

Mezõcsokonya 108–110 

Mike 108, 112 

Mocsolád 26–29 l. még Felsõmocsolád 

Mohács 14, 17 

Mukipuszta 64 

Muraköz 17 

Nagykanizsa l. Kanizsa 

Nagyszombat 27 

Nak 8 

Nándorfehérvár 14 

Oszlár 9 

Osztopán 103, 104, 109–112 

Ö 

Örs (Rácörspuszta) 11, 86 Örspuszta (Rácörspuszta) 39, 83 

Passau 7 

Patalom 9, 34, 100–104, 106, 107, 111 

Pécs 17, 27, 82, 96 

Pécsvárad 8 

Polány 24, 27–29, 66 

Quedlinburg 7 

P 

Porrog 112 

Pozsony 9, 27 

Pusztakér (Szentgáloskér) 9 

Puszta-Kér (Szentgáloskér) 19 

Pusztakovácsi 106 

Q

Rácörs (Rácörspuszta) 6, 11 

Rácörspuszta 11, 86 l. még Örs, Rácörs, 

Örspuszta 

Ráksi 4, 9, 95, 100, 101, 110 

Segesd 17 

Siklós 7 

Simonfa 110, 112 

Siófok 4, 105 

Somodor (Somodorpuszta) 4, 9, 11, 24, 25, 

27–29, 31, 34, 39–42, 45, 64, 66, 73–75, 

86, 101, 103, 110 

Somogy megye (vármegye) 4–8, 7, 8, 10, 11, 

14–18, 20, 24, 27, 34, 35, 37, 45, 51, 52, 

58,60–63, 66, 70, 76, 82–86, 97, 105–107 

Száva folyó 5 

Székesfehérvár 15 

Szekszárd 7 

Szenna 108 

Szentbalázs 104 

Szentbenedek 27 

Szentgál (Szentgáloskér) 9 

Szengáloskér (Keér, Kér, Kéri-rét, Kérkút, 

Kery aliter Pwzthakcer, Pusztakér, Pusz- 

Tab 105 

Tapsony 105 

Táska 105 

Taszár 107, 109 

Tata 17 

Tatártemetõ 11 

U 

Úrhida 6 Uzd 8 

Várda 66, 108–110, 12 

Várdomb 5 

Varjaskér 6 

Velem 5 

Veselény 7 

Veszprém 6, 17, 85 

R 

S 

Sz 

T 

V 

Ravazd 8, 9 

Ravenna 23 

Répáspuszta 73 

Rinya folyó 6 

Somogyaszaló (Aszaló) 25, 66, 101, 109, 111 

Somogyfajsz 29, 109, 111, 112 

Somogygeszti (Geszti) 24, 31, 40, 66, 107, 

108, 110–112 

Somogyjád 44, 66, 104, 106, 107, 109, 110 

Somogysárd 103, 105–107 

Somogyszil (Szil) 100, 101, 103, 104, 108 

110 

Somogyvámos 110 

Somogyvár 5–7, 105, 111 

ta-Kér, Szentgál) 3–8, 10, 11, 16, 17, 19, 

23–31, 34–37, 39–42, 44, 45, 52–59, 61 

67, 70, 71, 73–76, 78–80, 82–91, 94, 96 

98, 100–112 

Szentgyörgy 5, 11 

Szentmiklós 11 

Szentvid 5 

Szigetvár 15, 17, 18, 21 

Szil (Somogyszil) 37, 35 

Tátompuszta (Tátom) 5, 8, 11, 71 

Tihany 10 

Tolna megye 8, 9 

Toponár 34, 77, 105 

Törökkoppány (Koppány) 17 

Töttös 10 

Világospuszta 55 

Vilonyai-legelõ 11 

Visegrád 91 

Vitya (puszta) 111, 112 

Vízvár 17 

Vörs 6 

127

Zákány 17 

Zala megye 17, 52 

Zselickislak 103 

Zselicszentjakab 10 

128 

Z 

Zimány 11, 100, 101, 104–107, 

110–112 

Zs 

Zselicszentpál 107 

Pásztohy András, Vonyó Józsefné, Czentgráf Adolf és dr. Hild József Czentgráf Adolf 100. 

születésnapján 

Pásztohy András Czentgráf Adolfot 101. születésnapján köszönti 1997-ben

A 

adózás 16, 18–20, 51, 58 

Agrária Mezõgazdasági Szövetkezet 41, 76 

Agrária Rt. 3 

Állami Gazdaság, Szentgáloskér 4, 67 

aratósztrájk 60, 61 

állattenyésztés 97 

B 

bába 29, 95 

bíró 33, 34, 37, 46, 47 

birtokper 8–10 

buszközlekedés 97 

D 

demográfia 51–57, 88 

dögkút 97 

E 

egészségügy 42, 94, 95 

egyháztörténet 20, 21, 23–31 

Esterházy-uradalom 59 

Esterházy-hitbizomány 62, 63 

F 

faiskola 64 

fiókegyház 25 

földbirtokos 24, 27, 58–60, 62, 63 

földigénylõ bizottság 64–66 

földtulajdonviszonyok 58–68 

futballpálya 106 

gázprogram 41, 97 

G 

H 

hadirokkant 62, 63 

hadtörténet 14–16, 19, 20 

hatalmaskodás 8–11 

házhelyrendezõ bizottság 62 

helynévadás 6, 7, 10, 11, 23 

hõsi emlékmû 41, 98, 99 

III. Tárgymutató 

I 

imaház 25 

iskolatörténet 29, 35, 44, 82–91 

iskolaépület 82, 86, 87, 89–91 

J 

járdaépítés 42, 44 

jegyzõség 34 

jobbágy 19, 58 

jobbágyfelszabadítás 60 

K 

kábelhálózat kiépítése 98 

kántortanító 28, 29, 86 

kápolna 25 

Kaposvári Cukorgyár 63, 64, 72 

Kaposvári Cukorgyár Célgazdasága, Szentgáloskér 

4 

Kaposvölgyi Vízitársulat 41 

kastély 42, 65, 69, 73 

képviselõ-testület 34–37, 44, 45 

Kérkúti Sertéstelep 72 

Kladnigg-kastély 42, 65, 69, 73 

körjegyzõség 35, 41, 42, 44, 50, 54, 65, 66 

könyvtár 3, 42, 44 

középkor 5–11, 23 

közigazgatás 16–18, 33–49, 94 

községháza 35 

kulák 66 

kultúrház 39, 42, 95 

labdarúgás 100–112 

leventeverseny 100 

L 

M 

megyecímer 43 

mûvelõdési ház 3, 44 

N 

nemesi vármegye 33 

nemzeti bizottság 36 

129

O 

oklevél 10, 11 

oktatás 82–91 

orvosi rendelõ 42, 44, 95 

óvoda 73 

Ö 

önkormányzat 3 

önkormányzati képviselõ 48, 49 

összeírás 18, 51–55, 83 

P 

pannonhalmi bencés apátság 5, 58 

parasztság 18, 59, 61, 66, 70 

pártok 36, 37 

pedagógus l. tanító 

pécsváradi konvent 8 

pestisjárvány 20 

plébános 26–31 

polgármester 44, 48, 49 

polgármesteri hivatal 42 

posta 96 

rátóti prépostság 10 

ravatalozó 41 

rendszerváltás 41 

130 

R 

S 

Sankt Gallen-i apátság 7 

segesdi fõesperesség 5 

somogyi konvent 9, 10 

Somogyjádi Szent Lázár Temetkezési Vállalkozás 

44 

sporttörténet 100–112 

Sz 

szabálysértés 45 

szandzsák 17, 19 

Szent Vendel-szobor 25 

szentgáloskéri iskola 82–91 

Szentgáloskéri Levente Egyesület 100 

Szentgáloskéri Sport Kör 108, 109 

Szentgáloskéri Tsz SK 102, 104, 105 

Szentgáloskéri Zöldmezõ Tsz alapszabálya 

78–80 

T 

tagosítás 67, 70, 71 

Tanácsköztársaság 61 

tanácselnök 47 

tanács 37–40, 47 

tanácsrendszer 37 

tanácsválasztás 38, 39 

tanító 82–91 

telefonellátás 42, 96, 97 

temetkezés 41 

temetõ 41 

templom 10, 20, 21, 23, 98 

templomszolga 31 

terménybegyûjtés 38 

termelõszövetkezet egyesítése 73, 74 

termelõszövetkezet, Szentgáloskér 4, 67, 

70–81 

termelõszövetkezet szervezése 70 

termelõszövetkezeti csoport 67 

termelõszövetkezeti lakás 76 

termelõszövetkezeti vezetõ 81 

török hódoltság kora 14–21 

tûzoltóparancsnok 94 

U 

út- és járdaépítés 42, 44 

V 

választás 36–39, 41, 44 

védõnõ 95 

veszprémi egyházmegye 85 

veszprémi káptalan 58 

veszprémi püspökség 5, 29 

villamosítás 97 

vízhálózat kiépítése 41, 97 

Zs 

zselicszentjakabi bencés apátság 10, 11

Községtörténeti adatok 

Szentgáloskér történetének kutatása során jelentõs mennyiségû adat került elõ, amelynek 

egy részét a feldolgozás során nem sikerült beépíteni az egyes tanulmányokba. Meggyõzõdésem, 

hogy a dokumentumok megjelentetése megkönnyíti Szentgáloskér történetének 

jobb megismerését. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a közölt dokumentumokban található 

adatok gyakran egymásnak is ellentmondanak. A szerzõk akkori ismereteik birtokában 

állították össze anyagukat, amelyet a következõ években-évtizedekben az újabb ismeretek 

birtokában kiegészítettek vagy máshogy értékeltek. A sorrendiség meghatározása során nem 

a tartalmi szempontok voltak számomra irányadóak, hanem a megjelentetés idõpontja. A 

dokumentumokból, tanulmányokból, könyvekbõl csak a Szentgáloskérre vonatkozó részt 

közlöm, megjelölve a megjelentetés helyét, idejét és a szerzõ nevét. 

Nagy József 

SOMOGY VÁRMEGYÉBEN LÉVÕ MINDEN HELYSÉGEK- 

NEK MAGOK KÖRÜL 

MINTEGY EGY VAGY KÉT MÉRTFÖLDRE FEKVÕ 

SZOMSZÉD HELYSÉGEKTÕL VALÓ TÁVOLYSÁGÁT 

ELÕADÓ KÖNYVECSKE 

Budán, 1811 

Nevei a’ Helységeknek Mennyi 

Honnét Meddig Mértföld Nyóltzad 

6. 

Andocs Kér 2 – 

9. 

Aszaló Kér 1 – 

11. 

Atád 

(Magyar) Kér – 5 

48. 

Büssü Kér 1 1 

79. 

Fiad Kér 1 7 

131

132 

Csorba József 

SOMOGY VÁRMEGYE ISMERTETÉSE 

Pest, 1857 

Kér, szent Gálos Kér: Mernye, Magyar Atád, Ráksi között völgyben fekszik; hajdan 

Queer Jerney szerint. Népessége (belsõ, külsõ Eörs-, Dióspusztákkal együtt) 835 kath. Udvari 

kápolnával együtt, de különben fiók – a mernyei anyaszentegyházhoz. F. u. Svastits 

család, több udvarházzal; l. e posta Kaposvár 2 óra. 

Nagy Iván 

MAGYARORSZÁG CSALÁDAI CZIMEREKKEL ÉS 

NEMZÉKRENDI TÁBLÁKKAL 

Pest, 1863 

Svastics család (Bocsári) 

Dunántúli, Somogy, Sopron, Vas és Tolna megyében lakó nemes család. Egy írónk 

szerint Dalmáciából ered, ahol Tinin várát bírta. Közülük többen viseltek megyei hivatalt. 

Somogy vármegyében Svastics István 1828–1833-ig al-, 1836–1849-ig fõszolgabíró volt. 

Pál 1828-tól aladószedõ 1836-ig, 1846-tól fõadószedõ. János 1828–1833-ig rendsz. esküdt. 

Tolna megyében Lajos 1826-ban tiszti alügyész, 1829-ben szolgabíró (Lak-Kétyen). Svastics 

Péter és György 1810-ben, Arad megyében írattak be nemesi lajstromba. 

Csánki Dezsõ 

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELMI FÖLDRAJZA 

A HUNYADIAK KORÁBAN 

Budapest, 1894 

Helységei: 

Kér (l). a) Jobagiones dni regis de villa Ker. (1341: Anjouk, okmt. IV. 68.) Keer. 

(1390: Dl. 2870., Kismart, llt. 14. K. 354.,. Pannonh. fõapáts. Házi llt. XXVIII. A.) Az 

1536. évi adólajstrom (26. 1.): Kyralkery néven Raknyi után sorolja föl, melynek (jelenleg 

puszta) szomszédságában találjuk ma a Kéripusztát. – A leveldi karthauzi kolostoré volt. 

(1390–1636.) – b) Keer – a Bogár és Maréi Gunya-fi családé. (1321: Zichy okmt. I. 196., 

1345 : Kismart, llt. 32. B. 89.) Keer. (1347 : Zichy okmt. II. 285., 1400: U. o. V. 180–185.) 

Ker. (1399: Zichy okmt. V. 130., 1478: Muz. lltár.) Gwnyaker, Gwnyafyaker. (1400: U. o. 

V. 183.) Poss. Pwzthakeer. (1462: Dl. 15738; 1469: Dl. 16873; 1486: Dl. 24338.) Poss.

Keer et pred, Pwzthakeer. (1481: Dl. 18558.) Az 1536. évi adólajstromban: Kery aliter 

Pwzthakeer. (37. 1.) Ma Sz.-Gálos-Kér, Igal mellett dny. – c) Poss. Keer. (1460 : Jeszenák 

cs. llt.) Torvaj, Nyim, Megyer sat. helységekkel együtt mint a torvaji Ugrón cs. birtoka 

tûnik föl. – d) Thekesker. (Nemesi névben és elõnévben. 1482: Dl. 18686; 1493: Körmendi 

llt. Alm. III. lad. 3. n. 71.) Az 1536. évi adólajstromban együtt: Waryasker, Thekeskeer. (15. 

1.) Ma csak Varjas-Kért ismerjük, Marczalitól ék. 

Láp(p)a. Laapa. (1283: Árpádk. új okmt. XII. 382.) Villa Lapa magistri Oliverii. (1337 

: Anjouk, okmt. III. 361.) Lapa. (1358: Dl. 4730.) Poss. Dyoslapa. (1412 : Dl. 9923; 1434: 

Dl. 12594.) Dyoslappa, Lapa, Lappa. (1437: DL 13042.) Villicus de Laapa, (1413: Dl. 10036) 

A zselicz-sz.-jakabi apátságé és a rátoldi prépostságé volt. – Ma puszta (Diós és Lápa), Igal 

mellett ny. 

SOMOGYVÁRMEGYE HELYSÉGNÉVTÁRA ÉS 

KÖZIGAZGATÁSI ÁTNÉZETI KIMUTATÁSA 

Összeállította: 

Földes Lajos 

m. kir. pénzügyi számlaellenõr és 

Fertõszentmiklósi Szilágyi János 

vármegyei hivatalnok 


Folyószám A község neve A községhez tartozó azon puszták, telepek, majorok J e g y z e t 

és egyéb lakotthelyek megnevezése, amelyek 

jelentõségüknél fogva 

e néven nyilvántartatnak és 

az országos községi a helységnévtárba 

törzskönyvbe felvétettek felvétetnek 

260 Szentgáloskér Lapapuszta Dióspuszta Kk. I. 1120, 5157 kh., 

Ráczörs jfb. Igal, kjakv. Igal, 

jbtkvh. Igal, kközj. Tab, 

jerdg. Igal, 63. é. s. 

npfjp. ah. Ighal, okpvk. 

Somogyszil, csõ. jp. Igal 

csõ. Mernye, k. o. 

Mernye N. 100 száz. m. 

V. rk. 96 . 6, ev. ref. 

1 . 5, ág. ev. 1 . 3, izr. 0 . 6 

száz., tanint. rk. és Lapapuszta 

rk. elemi, v. á. 

Mernye, p. Szentgáloskér., 

t. Mernye. 

133

134 

SOMOGY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI ÉS EGYÉB LAKOTT 

HELYEI HIVATALOS NEVEINEK JEGYZÉKE 


A járás és község neve Az 1898. évi IV. t.cz. 

(az 1900. évi 2. §-a alapján A községhez tartozó azon puszták, telepek, majorok és 

Helységnévtár szerint) megállapított név egyéb lakotthelyek megnevezése, amelyek 

jelentékenységüknél fogva e 

néven az országos községi nyilvántartatnak és a 

törzskönyvbe felvétettek Helységnévtárba felvétetnek 

30. Szent-Gáloskér Szentgáloskér Lapapuszta Dióspuszta 

Ráczörs 

Magyarország vármegyéi és városai 

Csánki Dezsõ 

SOMOGY VÁRMEGYE 

Országos Monografia Társaság 

Budapest, [1914] 

Szentgáloskér. Az igali járásban fekvõ magyar kisközség. Házainak száma 137, lakosaié 

1290, akik róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Mernye. 

1321-ben Keer alakban fordul elõ, s ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi családé. Elõfordul az 

1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1400-ban Gwnyaker, Gwnyafyaker alakban fordul 

elõ. 1421-ben az Atádi Kéri család volt itt birtokos, és 1462-ben a Kéri és a Kéri Kandal 

családok, de ekkor már Pusztakér a neve. 1469-ben a nyúl-szigeti apácák azt a részét, amely 

Szenyesi Tamásnál volt zálogban, zálogul magukhoz váltják. 1481-ben Kéri Mátyás, testvéreivel 

szemben, igényt tart a birtok egy részéhez. 1486-ban Atádi Kéri Gergely itteni 

birtokrészeit a nyúl-szigeti apácák bírták zálogban. 1487-ben a Berei családnak voltak itt 

részei. Az 1536. évi adólajstromban Kery aliter Pusztakér alakban fordul elõ, s az 1582–83. 

évi adólajstromban is, s ekkor még egy portát írtak benne össze, mely a lövöldi karthauziaké 

volt. A XVI. század végén elpusztult. 1767-ben a Vranovics család, 1776-ban Vajda 

Zsigmond és Svastics Antal voltak az urai, a XIX. század elsõ felében pedig a Bogyay, a 

Bocsári Svastics, a Kacskovics, a Nedeczei Nedeczky, a Matkovics család és a herceg Esterházy-féle 

hitbizomány. Jelenleg a herceg Esterházy-féle hitbizomány, Svastics Aladár örökösei 

és Kacskovics Zoltán a legnagyobb birtokosai. A községhez tartozik: Lapapuszta, 

mely a középkorban falu volt. A Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának õsi birtoka, 

melyet az 1283. évi osztály alkalmával I. Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót nyertek. 1337ben 

a Rátót nembeli Olivér mester faluja. 1358-ban a zselicszentjakabi bencés apátság birtoka. 

1412–1437-ben Dióslápa vagy Lápa alakban fordul elõ, s ekkor a rátóti prépostságé 

volt. 1726 óta puszta, s a herceg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. – Rácörspuszta 

1229-ben Örs alakban fordul elõ a székesfehérvári káptalan birtokai között. – Dióspuszta 

1856-ban Bogyay Sándoré volt.

Révai nagy lexikona 

AZ ISMERETEK ENCIKLOPÉDIÁJA 

XIII. kötet 


Szent Margit: IV. Béla és Laskaris Mária leánya, szül. Klissában 1242. jan. 27. Szülei 

már 1246. beadták a veszprémi Domonkos-rendi apácákhoz, hol neveltetését a kolostor 

fejedelemasszonya vezette. Megtanult latinul is, és jól tudta a magyar királyok történetét. A 

Nyulak szigetén 1254. Umberto Domonkos-rendi fõnök kezeibe nagy ünnepségek közt tette 

le a fogadalmat. II. Ottokár cseh, Anjou Károly szicíliai király és egy ismeretlen nevû 

lengyel fõúr megkérte, de mindet visszautasította, s 1261. Marcel Domonkos-rendi tartományfõnök 

kezébe az ünnepélyes fogadalmat is letevén, valóságos apáca lett. Oly szegényesen 

élt, hogy elõbb rendesen meg kellett foltoztatni ruháját, hogy atyja vagy rokonai 

látogatását fogadhassa. Teljesen elsanyargatott teste végképp kimerülvén, M. 12. napi betegség 

után 1271. jan. 18-án elhunyt. Febr. 17. maga az esztergomi érsek temette el, de 12 

napig nyitva hagyatta sírját, mely fölé utóbb vörösmárvány követ állítottak. Öccse, V. István 

király X. Gergely pápától már 1272. jún. 13. kérte szentté avattatását, s a vizsgálat meg 

is indult, V. Ince azonban újabb vizsgálatot rendelt el, mely 1276. júl. 26-tól két hónapig 

tartott, de sikertelenül. A magyar nép mindig mint szentet is tisztelte. Számos templomot 

emelt nevének, s ma is hat helység viseli nevét. Róla nevezték el a Nyulak szigetét is Margit-szigetnek. 

Emléknapja jan. 19. 

SOMOGYI HÍRLAP 

1919. március 6. 

...Március 6-án az uradalmak egész sora került a cselédség birtokába. Így gróf Jankovics 

Bésán Endre 12 500 kat. holdas öreglaki, vityai, kölkedi, csisztai uradalmai. Termelõszövetkezet 

alakult Törti Gyula kisasszondi bérletén, a Ring-féle kaposszéplaki birtokán, gróf 

Széchenyi Bertalan felsõsegesdi birtokán, a csomapusztai bérgazdaságban, Inámpusztán és 

Svastics Nándor szentgáloskéri gazdaságában. 

VÁRMEGYEI MINDENTTUDÓ 

Könyv-kalauz Somogyvármegyérõl 

Szerkesztette: Fertõszentmiklósi Szilágyi János 


265. Szentgáloskér 

Lakossága 1239 lélek. Körjegyzõi székhely Igal. Község területe 5158 kat. hold, uradalmi 

terület 3544 kat. hold. Fõbíró, kir. járásbíró és telekkönyv, kir. közjegyzõ, országgyû- 

135

lési képviselõ-választó kerület: Igal. Országgyûlési képviselõ-választók száma 233. Kir. 

adóhivatal Igal. M. kir csendõrõrs, körorvos, körállatorvos, vasútállomás, postahivatal, 

távírdahivatal, telefon: Mernye. (Postaügynökség Szentgáloskér). – Hozzá tartozó puszták: 

Dióspuszta, Lapapuszta, Örspuszta, Rácörspuszta. 

136 

SOMOGY VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA 

KAPOSVÁR, 1931. NOVEMBER 12. 

I. évfolyam, 46. szám 

Árverési hirdetmény 

Szentgáloskér község elöljárósága 3 évre haszonbérbe adja a község tulajdonát képezõ 

korcsmaházat, mely áll két korcsmahelyiségbõl, 1 szatócsüzletbõl, 1 lakószobából s 1 

kamrából, a hozzá tartozó 500 négyszögöl kerttel együtt, Szentgáloskér községházánál 1931. 

évi november 14-én délután fél 2 órakor. Bérleti idõ 3 év, kikiáltási ár 200 P. Egyéb feltételek 

az igali körjegyzõi hivatalban megtudhatók. 

Szentgáloskér, 1931. november 2. 

SOMOGY VÁRMEGYE ÉS KAPOSVÁR 

MEGYEI VÁROS 

ÁLTALÁNOS ISMERTETÕJE ÉS CÍMTÁRA 

az 1932. évre 

Fõszerkesztõ: 

F. Szabó Géza 

Budapest 


Általános adatok 

Községi elöljáróság 

Kisközség. Hozzátartozik: Lapa pta, Kisdiós pta, Vörösakol, Rácörs pta, Borzas pta, 

Diós pta. Lakosság száma az 1930. évi népszámlálás szerint: 1197. R. kath.: 1170, ref.: 8, 

ágh. ev.: 18, izr.: 1. Házak száma: 190, Területe: 5158 kh. Szántó: 3778, rét: 200, legelõ: 

211, erdõ: 688, szõlõ: 18, kert: 67, terméketlen: 145 kh. 

Vas.áll.: Mernye (6 km.) Autóbuszjárat Mernye–Igal között. 

Postaügy: helyben. Táv., Csõ.: Mernye, Körjzõ, Vál. ker., Pü. szak. Igal. Pü. bizt: Tab

A világháborúba bevonult katonák száma: 108, a hõsi halottaké: 26, a hadiözvegyeké: 

13, hadiárváké: 8. – A földreform folytán 187 kh. mezõg. ingatlant és 4 kh. 800 n.öl házhelyet 

osztottak ki. 

Hatóságok, intézmények 

Községi elöljáróság 

Körjegyzõ: vitéz Venczely Sándor, Igal 

Közis. bíró: Suszter István. 

Helyben született 1896-ban. Gazdálkodással foglalkozik. 1927-ben a Göllén rendezett 

kiállításon elismerõ oklevéllel tüntették ki. 1930 óta a község bírája. A Tejszövetkezet 

ig. tagja. József fivére végigküzdötte a háborút. 

H. bíró: Somogyi József. Közgyám: vitéz Szomjas József. 

Iskolák 

R. kath. elemi iskola. Kántortanító: Magyar László. 

Osztálytanító: Pintér Gyõzõ. 

Karádon született 1895-ben. A képzõt Bpesten végezte 1919-ben. Mûködését Patalom 

községben kezdte. 1921 óta helyben tanít. Levente-fõoktató, népmûv. elõadó, Tejszöv. 

ig. elnöke. 1915-ben bevonult, az összeomlásig teljesített katonai szolgálatot. 

Lapaptai r. kath. el. iskola. Ig. tanító: Wuits István. 

Óvoda. Óvónõ: Rószjár Arnoldné sz. Winkler Mária. 

Kispesti születésû. Az óvónõképzõt Bpesten végezte. Mint tisztviselõnõ mûködött 

Kispesten. 1926 óta óvónõ helyben. 

Egyesületek 

Kötelezett Tûzoltó Testület. Parancsnok: Magyar László. – Levente Egyesület. Elnök: 

Magyar László. 

BETÛSOROS CÍMTÁR 

Asztalos: Centgráf K. Adolf. 

Ecsenyben született 1896-ban. 4 polgárit végzett, utána szakmáját édesapjánál helyben 

tanulta, 1915-ben szabadult fel, 1925-ben lett önálló. Üzeme géperõre van berendezve. 

1916-ban bevonult, az orosz fronton harcolt, fogságba esett, ahonnan 1918-ban tért haza. 

Bognár: Vincze István. – Borbély: Bán Vendel. 

Cipészek: Fehér Ernõ. 

Kisgyalánban született 1899-ben. Iparát Somogyszilben tanulta, 1916-ban szabadult 

fel. Mint segéd Kaposváron, Nagyberkiben dolgozott, 1923 óta önálló. 

Apáthy Ferenc, Máté István, Szabados János. – Cséplõgép-tulajdonosok: Góth Lajos, 

Keresztfalvy Jenõ, Kladnigg Alajos. – Esztergályos: Kiss János. – Földbirtokosok: hg. Esterházy 

Pál 1200 kh., Kladnigg Alajos 1200 kh. 

Somogyi Ferenc. 

Helyben született 1882-ben. 73 kh. birtokán gazdálkodik. Állat- és terménykiállításon 

ezüstéremmel és dicsérõ oklevéllel tüntették ki. Mozgósításkor bevonult a haditengerészethez, 

számos tengeri ütközetben vett részt. 

137

Somogyi József. 

Helyben született 1871-ben, Ferenc öccsével közösen gazdálkodik 73 kh. birtokon. 

Várm. törv.hat. biz. tag, közs. képv.-test. tagja, Járási Mezõg. Egyesület alelnöke, Kisgazda 

Takarékptár, Hitelszöv. ig. tagja. 

Svastics Egon okl. gazda. 

Kaposváron született 1904-ben. Középiskoláit Bécsben végezte, a gazd. akadémiát 

Keszthelyen végezte 1925-ben. Négy évig Tápiószelén az OMGE-birtokon és hg. Festetics 

berzencei uradalmában mûködött, 1930 óta saját birtokán gazdálkodik. Számos társadalmi 

és kulturális egyesület tagja és támogatója. 

Svastics Nándor örök. 340 kh., bérli. 

Keresztfalvy Jenõ, Bánó Iván 300 kh., Lamping József 87, Somogyi József és Ferenc 

73 kh. – Fûszer- és vegyeskereskedõk: Magyar Márton, Nagy Lajos, Soós István, Szerecz 

János. – Hentesek és mészárosok: Lukics József, Magyar Gyula. – Kocsmárosok, vendéglõsök: 

Lukics József, Magyar Márton, Nagy Lajos, Szerecz János. 

Kovácsok: Góth Lajos. 

Kéthelyen született 1904-ben. Iparát atyjánál, Magyaratádon tanulta, 1920-ban szabadult 

fel. 1926-ban Budapesten autóvezetõi vizsgát tett. 1921-ben lett önálló, 2 évig 

Magyaratádon, 1930 óta helyben. 

Pintér Antal, Török János. – Kõmûves: Tancsik Ferenc. – Vitézek: v. Buzássy László 

ispán, v. Sütõ József fdm., v. Szomjas József fdm. 

138 

Sipos György 

SOMOGY VÁRMEGYE KIS LEXIKONJA 

Lakos 

Szentgáloskér 1197 


Somogy vármegye községei 

Somogy vármegyében lévõ külterületi lakotthelyek 

A tanya, puszta, telep, major és Azon község neve, melyhez Lakosainak 

egyéb lakotthely megnevezése közigazgatásilag tartozik száma 

Dióspuszta és Kisdióspuszta Szentgáloskér 113 

Lapapuszta Szentgáloskér 164 

Rácörs Szentgáloskér 173

Somogy vármegye járásai, a községeknek járási beosztása, szervezete és 

Kaposvár m. város 

Igali járás 

Igali körjegyzõség 

Székhelye: Igal 

Szolgálat kezdeti éve 

Halmai József körjegyzõ 1925 

Garai László segédjegyzõ 1916 

Koritsánszky Dezsõ irodatiszt 1926 

Virág Pál díjnok 1936 

A körjegyzõség községei Lélek- Területe Idegen nyelvûek 

(puszták, majorok, telepek stb.) száma (kat. hold) német egyéb 

1. Igal 2214 6396 5 4 

(Dadap., Igali p.) 

2. Ráksi 800 2624 48 1 

(Ráksip.) 

3. Szentgáloskér 1197 5158 3 2 

(Diósp., Lapap., Rácörsp.) 

Vármegyei egészségügyi szervezet, igazgatás és intézmények 

A vármegye egészségügyi szervezetének 

átnézeti táblázata 

IV. Kaposvári járás 

2. Mernyei egészségügyi kör 

Székhelye: Mernye. Lélekszáma: 5619 

Dr. Nyiri István körorvos. Szolg. kezd. 1920 

Urlich Gyuláné geszti bába 

özv. Domján Jánosné mernyei bába 

Brantner Györgyné polányi bába 

……………………. somogyaszalói bába 

özv. Deák Györgyné szentgáloskéri bába 

A kör községei: Geszti (1104), Mernye (1505), Polány (953), Somogyaszaló (860), 

Szentgáloskér (1197) 

A kör gyógyszertára: Mernyei gyógyszertár. Tulajdonos: Gõbl Nándor gyógyszerész 

Vármegyei Állat-egészségügyi Szervezet és Igazgatás 

(XXXI. kör.) Székhelye: Mernye 

Körállatorvos: Németh Béla. Szolg. kezd. 1923 

A körbe tartozó községek: Polány, Geszti, Mernye, Somodor, Somogyaszaló, 

Szentgáloskér, Felsõmocsolád, Ecseny 

139

140 

VI. Vallás- és közoktatásügy 

Elemi népiskolák és óvodák 

Szentgáloskér. R. k. Magyar László, Pintér Gyõzõ. – Kült. Lapapuszta. R. k. Vuits 

István. – R. k. óvoda. Raszjárné Winkler M. 

MAGYARORSZÁG HELYSÉGNÉVTÁRA 

1937 

SZERKESZTI ÉS KIADJA: 

A MAGYAR KIR. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 

BUDAPEST 

SZENTGÁLOSKÉR (170) kk., kj, Igal, Somogy vm., igali j.; 5.159 k. h., ház 188, £ 

1.197, M. – Püig. és tsz. Kaposvár, ah., jb., közj., csõ. és iptest. Igal, korv. és áorv. Mernye. 

– 1 rk. re. kóvó, 2 rk. el. m, 1 rk. ált. tkép., l rk. gazd. tkép. – V. á. Mernye 6 km, *, Eh. 

Mernye, Kaposvár - «o» Siófok, Mernye , 483, u. t. Mernye, postaig. P. 

)-( Borzáspuszta, Dióspuszta, Kisdióspuszta, Lapapuszta, Hukimajor, Rácörs, 

Vilonyamajor, Vörösakol. 

Szeghalmy Gyula 

DUNÁNTÚLI VÁRMEGYÉK 

Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala 


Szentgáloskér. Kisközség az Igali járásban. Területe 5159 kat. hold. Lakosainak száma 

1197, akik magyar anyanyelvûek, és közülük 1124 kat., 41 ref., 27 ág. ev., 4 gör. kat., 1 

izr. vallású. Lakóházainak száma 188. Iskolái: 2 r. kat. elemi népiskola, 1 r. kat. ált. továbbképzõ, 

és 1 r. kat. gazdasági továbbképzõ. 

Keer 1321-ben és 1332-ben mint egyházas hely említtetik elsõ ízben okleveleinkben. 

1440-ben Gwnyaker, Gwnyafykér nemesi nevekben fordul elõ, amikor az Atádi Kériek 

bírták. A XV-ik század második felében Pusztakér, a Kandal család birtokában. A török 

hódoltság alatt, 1600 táján elpusztult. A XVII. század elején már ismét megült hely, lakosai 

r. kat. vallású magyarok voltak. Földesurai ekkor a Vrancsics, Vajda és Svastics, a XIX. 

század második felében a herceg Esterházy, Bogyay, Kacskovics családok voltak.

MAGYARORSZÁG KÖZSÉGHATÁROS ALAPTÉRKÉPE 

JELKULCSA ÉS KÖZIGAZGATÁSI TÁJÉKOZTATÓ 

Összeállította: az Országos Rendõri Bejelentõ Hivatal 


I. rész 

Községek felsorolása közigazgatási beosztás szerint 

(vármegye, járás, körjegyzõség) 

3. Igali járás 

Állami anyakönyvi Az állami anyakönyvi kerület- Egyházi anyakönyv 

kerület száma hez tartozó községek megnevezése jelzése Megjegyzés 

17 302 Szentgáloskér 

II. rész 

Községek számsorrendben 

(lélekszám-megjelöléssel) 

A község sorszáma A község neve Lélekszáma 

17 330 Szentgáloskér 1166 

Schematismus 

ALMAE DIOECESIS WESPRIMIENSIS 

A S. TEPHANO PROTOGREGE CIRCA ANNUM 

1000 FUNDATAE PRO ANNO DOMINI 

1949 

(Katolikus egyház) 

SZENTGÁLOSKÉR. Curatia, anno 1945 erecta, matriculae adhuc in Mernye. 

Curatus: Adalbertus Elek. 

Numerus animarum* Cath. Helv. Aug. Alii Jud. 

In Matre: .................................... ......... 113 17 18 – – 

Magyaratád (8 km): +R .... . 658 378 17 – 3 

Pusztasomodor (4-5 km): + .. 270 12 – – – 

2059 407 35 – 3 

141

(Dióspuszta 3 km, Örspuszta 3 km, Lapapuszta 3 km, Tátompuszta 11 km) 

142 

i loco, 

Mernye (5 km) 

Ráksi (4 km) 

Az igali körjegyzõtõl 

Somogy vármegye alispánjának 

KASTÉLYOKRÓL ADATSZOLGÁLTATÁS 

Az igali körjegyzõtõl 

Szt. István u. 59. Telefon: 1. 

1872/1949. szám 

Tárgy: Kastélyokról adatszolgáltatás 

Hiv. sz.: A.29/1-1949. 

A l i s p á n Ú r n a k 

Kaposvár 

1949. június 13-án 

Fenti rendeletére jelentem, hogy az igali körjegyzõséghez tartozó községek területén 

egyedül Szentgáloskéren vannak kastélyok, ezekre nézve jelentem: 

A szobák száma: Kladnigg-örökösök kastélyában 16 szoba, 2 hall és 2 iroda, összesen 

tehát: 20, Förster János lakóházában 4 szoba és 4 egyéb helyiség (utóbbi csak nagyobb 

lakóháznak tekintendõ, bár a községi elöljáróság mint kastélyt jelentette be). Végül a külföldön 

távol levõ Svastics Egon tulajdonát képezõ kastélyban 8 szoba. 

Az épületek állapota: A Kladnigg-féle kastély jó karban és jó állapotban van. Förster 

János lakóháza jó karban tartott, de mert régi épület, állapota már kifogásolható. Svastics 

Egon kastélya rossz állapotban van, külsõ és belsõ tatarozásra szorul. Jelenlegi hasznosítási 

módja: a Kladnigg-féle kastélyt részben a tulajdonostársak, részben bérlõk lakják, ezenkívül 

a Szentgáloskéren mûködõ állami gazdaság irodája és tiszti lakása van benne elhelyezve, 

három helyiséget pedig nyári napközi otthon céljára vett igénybe a községi elöljáróság. 

Használaton kívül lévõ férõhely nincs. Förster János családtagjaival lakja a lakást, Svastics 

Egon kastélyában nevezett leánya és férje, ezenkívül másik két család mint bérlõk laknak 

az épületben. Üresen álló helyiség itt sincs. 

Igal, 1949. június 13-án 

Körjegyzõ

MAGYAR JÓZSEF SZENTGÁLOSKÉRI LAKOS 

FELLEBBEZÉSI KÉRELME 

Szentgáloskér, 1951. április 18. 

Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának 


Alulírott Magyar József földm. szentgáloskéri, Vörös hadsereg u. lakos a közszemlére 

kitett gazdalajstromban foglalt kulákká nyilvánításom ellen 

fellebbezéssel élek, 

és az alábbi indokaim alapján kérem, hogy a kuláknyilvántartásból szíveskedjék törölni, 

és a dolgozó parasztok nyilvántartásába felvenni szíveskedjék. 

Indokaim a következõk: 

1950. évig 23 és 1/2 kat. holdon gazdálkodtam, amelybõl 8 kat. hold 1400 n.öl területet 

leadtam a helybeli tszcs-nek, így jelenleg 14 kat. hold és 1000 n.öl területen gazdálkodom. 

Állandó cselédet sohasem tartottam, idõszaki munkást azonban igen, mivel több ízben 

bevonultattak katonai szolgálatra, több ízben voltam. Cséplõ vagy más erõgépem nem 

volt, és nincsen jelenleg sem. Mezõgazdasági fejlesztési járulékot csak 1948. évben fizettem, 

azonban már 1949. évben nem fizettem, attól kezdve sem fizettem mezõgazdasági 

fejlesztési járulékot, ilyen kivetésben nem részesültem. 

1950. évben tévedésbõl vettek be a kulákok közé, mivel az adatfelvételi lapomon 

olyan nagyságú kertet szerepeltetett az akkori községi elöljáróság, amely nekem sohasem 

volt meg, így szorzószámmal lettem kulákká nyilvánítva. 

Minthogy sérelmes az reám nézve, a múlt nyárig dûlõfelelõs, népnevelõ voltam, a 

közügyekbõl a felszabadulás után mindig kivettem a részemet, és mert a hatóságoknak sem 

célja az, hogy középparasztból kulákot nyilvánítsanak, sõt ez ellentétben áll a Párt parasztpolitikájával, 

kérem, szíveskedjék a birtokviszonyaimat felülvizsgálat tárgyává tenni, ennek 

eredményeként engem a kulákok sorából törölni, a dolgozó parasztok nyilvántartásába 

pedig felvenni szíveskedjék. Megjegyezni kívánom, hogy a múltban több ízben kellemetlenségem 

volt amiatt, mert baloldali érzelmûnek tartottak. 1938-ban emiatt vonták be az 

akkor 18 éves fegyvertartási engedélyemet, 1947-ben a kisgazdapárti vezetõségbõl tettek 

ki, mert baloldalinak tartottak. 

Magyar József 

szentgáloskéri lakos 

143

144 

SOMOGY MEGYE 

FONTOSABB STATISZTIKAI ADATAI, 

1962 


Állatállomány községenként (db) 

Község Szarvasmarha-állomány Sertésállomány Ló Juh 

Összesen Ebbõl tehén Összesen Ebbõl koca Állomány összesen 

1/ 1/ 

Szentgáloskér 512 180 1907 175 83 353 

Mezõgazdasági termelõszövetkezetek közös állatállománya 

Község, mezõgazdasági 

termelõszövetkezet Szarvasmarha Sertés Ló Juh Számosállat 

Szentgáloskér: 

Zöld Mezõ 284 869 82 340 416 

Kiskereskedelmi hálózat községenként 

Község Boltok Vendéglátóhelyek Foglalkoztatottak 3/ száma /fõ/ Eladási forgalom 

száma 2/ Boltokban Vendéglátóhelyeken Összesen Ebbõl bolti 

Szentgáloskér 2 1 2,0 1,0 2368 1909 

Épített lakások száma községenként 

Község Épített lakások Ebbõl 

száma 1 2 és több Villannyal Vízvezetékkel Fürdõszobával 

szobás ellátott 

Szentgáloskér 9 1 8 8 – 2 

Villamosítási adatok községenként 

Közvilágítási Kisfeszültségû 

Község Összes Ebbõl háztartási lámpahelyek elosztó Közvilágítási 

száma /db/ 

Fogyasztók száma /db/ hálózat hossza /km/ 

Szentgáloskér 248 220 77 6,4 5,6

Bejelentésre kötelezett fontosabb fertõzõ megbetegedések száma (Somogy megye) 

Betegség 1960 1961 1962 

Hastífusz 21 10 19 

Paratífusz 1 – – 

Dizentéria 101 121 320 

Brucellózis – 2 – 

Járványos májgyulladás 581 604 692 

Járványos gyermekbénulás 1 – – 

Savós agyhártyagyulladás 60 58 53 

Járványos agyhártyagyulladás 12 7 13 

Járványos agyvelõgyulladás 4 1 6 

Kanyaró 1409 350 1695 

Vörheny 415 392 602 

Diftéria 1 1 – 

Szamárköhögés 49 113 32 

Kiütéses tífusz – – – 

Malária – 1 – 

Trachoma 69 11 2 

Lépfene – – – 

Tetanusz 8 2 3 

Általános iskolák fontosabb adatai községenként 

Község Alsó Felsõ Tanerõk Osztálytermek Egy tanerõre Egy osztályteremre 

tagozatos tanulók jutó tanulók száma 

száma 

Szentgáloskér 75 65 4 4 35,0 35,0 

Területi könyvtárak fontosabb adatai községenként 

Község Kötetek /db/ Beírt olvasók /fõ/ Összes Egy olvasóra jutó 

száma az év végén kölcsönzött kötetek száma (db) 

Szentgáloskér 821 218 2195 10,1 

145

146 

Központi Statisztikai Hivatal 

MAGYARORSZÁG HELYSÉGNÉVTÁRA 

1967 


Város, község, Népessége Lakóházak Vasútállomás Autóbusz-megállóhely Helybeli postaszerv 

lakóhely neve, Terület (pályaudvar, megállóhely) nyilv. távb. állomás 

államigazgatási (kat. száma neve km neve km jelzése, ill. az utolsó 

beosztása 


ötk. 

hold) 1960. I. 1. táv. táv. posta és utolsó 

távíróhivatal helye 

(Somogy m. Kaposvári j.) 4763 1135 278 

Központi belterület 219 898 223 Mernye vá. 5,0 Szentgáloskér 0,0 Ph 

Borzáspuszta – 10 2 „ 3,0 Borzáspuszta 

bej. út 

0,5 Szentgáloskér 

Kisdióspuszta – 3 1 „ 2,0 „ 2,0 „ 

Lapapuszta – 194 48 „ 5,5 Szentgáloskér 2,5 „ 

Lapapuszta, erdõõrház – 5 1 „ 7,5 „ 3,5 „ 

Nagydióspuszta – 7 2 „ 3,5 Borzáspuszta 

bej. út 

2,0 „ 

Világospuszta – 18 1 „ 1,5 Mernye v. átj. 1,5 „ 

Kanyar József 

ADATOK SOMOGY MEGYE MÛVELÕDÉSTÖRTÉNE- 

TÉHEZ A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 

(1770–1789) 

Somogy megye múltjából 

Levéltári évkönyv 

1. 


Az iskolaköteles tanulók száma 1789-ben a statisztikailag hasznosítható 80 összeírt 

helységben 5135 volt, a ténylegesen iskolába járóké pedig 1244, azaz a tanulóknak csak 

22,4%-a járt (még egyharmada sem!) a falvak iskoláiba. Magában Kaposvárott is – az iskolaépítés 

esztendejében – alig járhatott több 15-20 gyereknél 1715-ben, igaz, a tanító lakása 

is szegényesnek és szûkre szabottnak volt mondható még e 15-20 gyerek számára is. Az 

iskolába járás arányai a század második felében sem voltak kedvezõbbek a városban. 1771ben 

60, 1772-ben 56 és 1774-ben 50 gyerek járt összesen a város katolikus iskolájába. 

Rendkívül kedvezõtlen képet mutatnak e számok, különösképpen akkor, ha tudjuk, hogy az 

iskolaköteles korúakká válás elõtti hat esztendõben: azaz 1766-ban 236, 1767-ben 195, 

1770-ben pedig 160 volt az élve születések száma a kaposvári r. k. plébánia keresztelési 

anyakönyvei szerint. Ha az 1781. évi halálozási és születési arányt (a 10:13,2% o -et) figye-

lembe is vesszük, akkor is 200 iskolakötelessel számolhatnánk az elsõ esztendõben, 180nal 

a másodikban és 140-nel a harmadik esztendõben. Ha az 1771, 1772 és 1774-ben iskolába 

járt összes tanulót (60, 56, 50) elsõ osztályosnak vennénk a vizsgált esztendõkben, az 

elsõ esztendõs tanköteleseknek akkor is csak 30, 34 és 28%-a járt volna az iskolába. 

Az összeírások észrevétel rovataiban egyértelmûen a szülõi tudatlanság számlájára 

írták a tanulók távolmaradását az iskolától. Nemcsak a régi szokások szerint – tették szóvá 

az alsokiak – vonták el a szülõk a gyermekeket az iskolától, „most is a tudatlanság homályos 

fellege vagyon a szülõi szemeken”. Ezt írták lényegében a berkiek is, akiknek a gyermekei 

azért nem jártak az iskolába, „mivel az atyák nem adják be” azokat. De megdöbbentõ 

a balatonberényi állapotokról készült észrevétel is, mely szerint azonnal megváltoznék az 

iskola funkciója, ha a lakosság nem nevelné gyermekeit az állatok módjára („…si incola 

filios suos instruci curarent et instar pocerum non educarent”). A balatonújlakiakról is ilyesfajta 

észrevétel íródott, hogy a tanulók száma azonnal megszaporodnék az iskolában, ha a 

lakosság nem durvaságra nevelné a gyermekeit, hanem az iskolalátogatásra. 

A helység neve A tanító neve Vallása A tanulók száma A tantárgyak Hány éve Mióta Észrevételek 

nevei tanít van iskola és 

javaslatok 

1770 1773 1789 1770 1773 1789 1773 1773 1770 Nincs approbálva. 

Szentgáloskér Fejér István Fejér István Fejér István R. k. – 12 40-bõl Írás Régóta Nincs iskolaépület, 

4 Olvasás Kellene! 

Hittan 

DOKUMENTUMOK SOMOGY MEGYE 

MUNKÁSMOZGALMÁNAK TÖRTÉNETÉBÕL, 

1870–1918 

MSZMP Somogy Megyei Bizottsága Propaganda és Mûvelõdési Osztálya 

Kaposvár, [1971] 

III. 

Somogy megye munkás- és parasztmozgalmainak története, 

1904–1906 

...A sztrájk – minden hatósági intézkedés ellenére – tovább terjedt. Június 6-án az igali 

járás egyik pusztáján, Lapapusztán, a Mezõgazdasági Ipar Rt. bérgazdaságában 48 ecsenyi 

arató lépett sztrájkba. A munkások megtagadták a szerzõdésben elõírt 100 hold takarmány 

betakarítását. Követelték, hogy a szerzõdés ingyenmunkára kötelezõ pontjait töröljék, illetve 

a munka elvégzéséért napszámbért kértek. Az uradalom ragaszkodott a szerzõdéshez, és 

a hatóság beavatkozását kérte. A szolgabíró az 1898-as „rabszolgatörvény” paragrafusai 

alapján a sztrájkoló munkásokat „alaptalan eljárásukért” 30-30 napi elzárásra ítélte. A szolgabíró 

jelentése szerint az aratókat a közelben dolgozó vasútépítõ munkások „bujtották 

fel”, azok beszélték rá õket, hogy „ingyen ne dolgozzanak”. A mezõgazdasági munkások 

bérharca a hatóságok gyors intézkedése ellenére egyre nagyobb területekre terjedt ki. A 

Somogyi Hírlap június 8-án arról számolt be, hogy kilenc községben tört ki „általános munkássztrájk”. 

Június közepén a Lengyeltóti járásban szinte minden pusztán, a Kaposvári, Igali és 

Tabi járásnak nagy részében, a Marcali járás uradalmaiban és nagyobb gazdaságaiban szünetelt 

a munka. 

147

Július elsõ napjaiban a mezõgazdasági munkások sztrájkmozgalma az egész megyét 

elborította…. 

148 

117. 

Az igali járás szolgabírójának jelentése a lapapusztai aratósztrájkról, 

1905. június 6. 

Jelentem, hogy a lapapusztai uradalmi bérgazdaság 48 ecsenyi lakos aratója tegnap a szerzõdésileg 

kötelezett 100 kat. hold mesterséges takarmánynak letakarítását megtagadta, és a helyszínére 

kiküldött szolgabíró minden rábeszélése és a törvényes következmények komoly figyelmeztetése 

dacára õket a munkába állítani és annak folytatására kötelezni nem tudta. 

Ugyanis a szabályszerûen megkötött s aláírásokkal ellátott s kellõen záradékolt aratási 

szerzõdés 17. pontja határozottan kötelezi az aratómunkásokat, hogy tartoznak említett 

területi takarmányt akkor, amidõn megkívántatik, díjtalanul lekaszálni, összegyûjteni, boglába 

rakni és a betakarításhoz megfelelõ munkaerõt adni. De most a streikoló aratómunkások 

ezen pont kötelezõ erejét hatályon kívül helyeztetni kívánják, és azt követelik, hogy 

ezen munkálatokért minden egyes munkás napi 2 korona 40 fillér bérben részesüljön. Mely 

követelésüket nevezett bérgazdaság intézõje és központi igazgatósága határozottan megtagadta, 

és határozottan ragaszkodik a szerzõdéshez. Az aratómunkások, amint jegyzõkönyvileg 

is önként beismerték, díjtalanul azért nem tesznek eleget abbeli kötelezettségüknek, 

mert most a Mocsolád–Kisbár közt építendõ helyiérdekû vasútnál 2 korona 40 fillér napibért 

kapnak. 

Ügy értesültem, hogy ezen a vonalon dolgozó ismeretlen nevû vidéki megyebeli munkafelügyelõk 

bujtogatták fel ezen szerencsétlen embereket, hogy ingyen ne dolgozzanak, 

mert most törvényen kívüli állapot van, január 1-je elõtt megkötött szerzõdés most már 

érvénytelen. Sõt a vádlott munkások azt is beismerték, hogy az aratási idõre egyenkint 4 

korona napibért kapnak. 

A streikoló aratómunkások ezen alaptalan eljárásukért és a munka önkényûleg történt 

beszüntetése miatt eljáró szolgabíró által azonnal megkezdendõ 30 napi elzárásra ítéltettek. 

Az ítélet nyomban kihirdettetett, azt tudomásul vették anélkül, hogy akkor megfellebbezték 

volna, csak késõbb, az ügy teljes bevégzése után jöttek oda többen az intézõ magánlakására, 

és fellebbezésüket szóval jelentették be. 

Ezen ügyre vonatkozó összes iratokat még egy meg nem jelenõ félnek kihallgatása 

után fogom a közigazgatási bizottságnak felterjeszteni. 

Igal, 1905. június hó 7-én 

Fõszolgabíró helyett: 

Bogyay 

szolgabíró 

KÁL Igali járás fõszolgabírájának iratai, 229 kih./1905. sz. 

Közli: Kanyar József, Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, p. 31. 

118. 

A Somogyi Hírlap tudósítása a lengyeltóti és az igali járásban kitört aratósztrájkról, 

1905. június 3–8. 

Megírtuk tegnap, hogy a sztrájkmozgalom hullámai átcsaptak a Lengyeltóti járásból 

az Igali járásba, ahol a lapapusztai gazdaságban tagadták meg a beszerzõdött mezei munká-

sok a kötelesség teljesítését. Itt azonban, úgy látszik, az aratóknak megjön az esze, s folytatni 

fogják a munkát. 

Ami e sajnálatos mozgalmat illeti, annak csírái a hácstelepi lakosok között hintettek 

el, az ott megfordult fõvárosi szocialisták által. 

A mozgalom oly rohamosan terjed tova, hogy az aratási szerzõdésbõl eredõ részes 

kapásnövények mûvelése és takarmánynemûek kaszálása a Lengyeltóti járás területén 12 

uradalomban, illetve nagyobb gazdaságban szünetelnek, dacára annak, hogy Svastits Nándor 

dr. fõszolgabíró személyesen megjelent a munkáscsoportok között, s figyelmeztette 

õket a reájuk nézve veszélyes következményekre. 

Június hó 7-én egy nagyobb csapat munkás vasvillákkal felfegyverkezve Szõlõskislak 

községbõl átment Boglárra, s ott a békés munkásokat munkájuk abbahagyására fenyegetésekkel 

kényszerítették. Nem elég tehát, hogy õk maguk nem teljesítették szerzõdésileg kötelezett 

dolgaikat, hanem arra még azokat is reáerõszakolják, akik a maguk fejével gondolkozna, 

s nem a szájhõsök izgató beszédei után indulnak. 

Eddig már mintegy 50 munkás lett letartóztatva a fõbb kolomposok közül, s a kir. 

járásbíróság nyomban el is ítélte õket. 

A fõszolgabíró által az alispántól kért karhatalom már tegnap megérkezett Lengyeltótiba, 

s egy század gyalogság Hácson, egy század pedig Túr községben lett elszállásolva. 

Egyúttal újabban még egy század katonaság megy Szõlõsgyörökbe és egy század lovasság 

Lengyeltótiba, továbbá a csendõrõrsök létszáma is megkétszereztetik. 

Mindez intézkedésekre azért volt szükség, hogy a szerzõdést megszegõ munkások 

helyett alkalmazott idegen munkások meg ne zavartassanak. 

Lapunk zártakor értesülünk, hogy Lellén is munkászavargás tört ki. 

Somogyi Hírlap, 1905. június 11. Lázadó munkások. A mezõgazdasági munkások 

sztrájkja. Saját tudósítónktól. 

Várkonyi Imre – Király Lajos 

SOMOGY MEGYEI FÖLDRAJZI NEVEI 

Akadémiai Kiadó 


120. SZENTGÁLOSKÉR 

Kér, -ön, -rü, -re, -i [C. Sz: Gállos-Kér, Sz: Gálloskér P. Szent Gálos Kér K. Hn. 

Szentgáloskér]. - T: 4743, L: 964. 

1. Lapa,-ra : Lapapuszta [P. Lapai pu K. Hn. Lapapuszta] Lh 2. Iskola 3. Hadi-kert. A 

mostani belterület helyén lévõ szántóföld neve volt. 4. Lapai utca U 5. Pacsirta tér [Szabadság 

u] U 6. Lapai köz [Petõfi Sándor u] U 7. Pocok utca [Rózsa u] U 8. János utca [Felszabadulás 

u] U 9. Fõ utca [Kossuth Lajos u] U 10. [József Attila u] U 11. Csárda. Híres 

csárdaépület állott itt. 12. /Szent Imre templom 13. Nyihogó, -ba. Utcarész. 14. Diósi sor 

[Dózsa György u] U 15. Uj sor [Ady Endre u] U 16. Atádi sor [Vöröshadsereg uj U 17. 

Svastics-kastéj. Egykori tulajdonosáról. 

149

18. Turószsák [C. ~] S, sz. A C. felvétele idején még erdõ volt. Túrószacskóhoz hasonló 

formájú terület. 19. Bonnyai-ut U 20. [C. Vágás] 21. Lapai-erdõ Ds, e 22. Kis-ház. 

Menedékház az erdészek számára. 23. Kis-házi-lénia U 24. Vadászház : Erdészlak [Hn. 

Lapapusztai erdõõrház] Lh 25. [C. Nagy K. Nagy e] A C. erdõt nevez meg így. 26. Halastó 

Vö, fûzfás. Régen ezen a területen halastó volt. 27. [C. Méhesi K. Nagy erdõi irtásföld] 28. 

Vilonyai-dülõ Ds, sz 29. Cserösnyés-csapás Csa 30. Vilonya, -ra S, sz. Itt állt régebben egy 

juhhodály. 31. Olajkuti-dülõ S, Doo, sz. A MAORT kutatott itt két évtizede olaj után. A 

fúráskutat leplombázták. 32. Temetõi-tábla [C. Temetõi] Ds, sz 33. Vilonyai-ut Ú 34. 

Vilonyai-legelõ : Disznólegelõ Mf, 1. A nép szerint itt tatár temetõ volt. Sok emberi csontot 

találtak erre. 35. Intézõfõd Doo, sz. Földosztáskor (1945-ben) az intézõ kapta meg. 36. [C. 

Jád] 37. Lapai-temetõ 38. Csutorás-kut Kú 39. Karádi-ut melléke S, lejtõvel, sz 40. Karádiut 

Ú 41. [C. Majori] 42. Hideg-völgy Vö, sz, r 43. Diófás-csapás Csa 44. Diófai-dülõ Ds, sz 

45. Erdei-dülõ : Erdõ mellé Ds, sz. A 2. név csak ebben, a lativusi formában használatos! 

46. Sárgafõdes-gödör [Homokgödör] G 47. [C. Mihesi felsõ] 48. Kastéj : Lapai-kastéj 49. 

Lapai-major M. Jelenleg a tsz egyik üzemegysége. 50. Bánom, -ba [C. ~ K. ~i d] Ds, sz. Jól 

termõ földje van. 51. [C. Itató] 52. Lapai-ut Ú 53. Téglaház G, bo. Téglavetõ helye. 54. 

Lapai-árok Pa 55. Erdészlak [K. Jáger ház]. Már régebben lebontották. 56. Tábornoki-ódal 

Doo, sz. Egykor tábornok volt a tulajdonosa. 57. Hamuházi-dülõ [C. Hamuház K. ~] S, sz 

58. [C. Ráksi] 59. Lapai-határ. Egy gyepû húzódik itt É-D, késõbb K-Ny irányban, leválasztva 

az egykori lapai uradalom területét. 60. Bánomi-kut Kú 61. Csárdai-dülõ [C. Mihesi 

alsó] Ds, sz 62. Csárdai-rét Mf, r 63. Kis-erdõ [C. K. ~] Do, sz. Régen kis remic volt. 64. 

Szírër-agácos S, ak 65. Bikási-rét Vö, r 66. Bikás [C. Bikács] Vm, ak, le 67. [C. Rácz 

temetõ] 68. Ecsönyi-ut Ú 69. [G. Kert alya]. Nem azonos a 120. sorszámú C. névvel. 70. [C. 

Csárdás]. V. ö. a 71. és a 61. sorszámú névvel. 71. Csárda [K. ~]. Itt állt sokáig egy híres 

csárdaépület. 72. Lapai-völgy [C. Lapa K. ~] Vö, sz 73. Kis-Diósi-mezõ [K. Diós pu] Ds, sz 

74. Kis-Diós [K. Diós pu Hn. ~pu] M 75. Bogyai-agácos Vm, ak 76. Bogyai-kripta. Ide 

temetkezett a Bogyai földbirtokos család. 77. [C. Halastó] 78. Lapai-tábla [C. Temetõ K. 

Lapai d] S, sz 79. Bésõ-irtás Ds, sz 80. Középsõ-irtás Ds, sz 81. Irtási-dülõ U 82. Kûsõ-irtás 

[K. Kis erdõi d ] Ds, sz 83. Diósi-rét Mf, r 84. Bogyai-tábla [K. Cser aljai d] Ds, sz 85. 

Ecsönyi-uti-dülõ Ds, sz 86. Kis-kuti-dülõ Ds, sz 87. Kis-kuti-árok Pa 88. Zsidó-temetõ 89. 

Tuba-szõllõ Do, sz. Tulajdonosáról nevezik. 90. Kis-erdei-dülõ Ú 91. Kendörfõdi-dülõ [K. 

Kenderföld] S, sz 92. Puszta, -ra [C. K. ~] Ds, sz 93. Puszta-föld [K. P. Pusztai-földek] Ds, 

sz 94. Lamping-tanya. Lakóház volt, a közelmúltban bontották le. 95. Lamping-birtok Ds, 

sz. Egy híres építészmérnök tulajdona volt. Az árok partján emeletes halházat építtetett. 96. 

Ecsönyi-árok [Ecsény-Diósi vízfolyás] Pa 97. Bödõ-fõd Ds, sz. Egy gazdag szentgáloskéri 

parasztnak volt itt 70 000 négyszögöl földje. 98. Nagy-Diós [P. Diosi pu Hn. ~pu] M. P. 

szerint az itt lévõ nagy diófásról nevezték el. 99. Kápolna-dülõ S, sz 100. Kápolna. Svastics 

Gábor építtette. A Svastics és a Bogyai család régi temetkezési helye. 101. Kéki-rét [K. 

Halastói r] Mf, r, 1. Svastics földbirtokos tulajdona volt, aki Kékrõl költözött a községbe. 

102. Kis-kuti-agácos Do, ak. A Legeltetési Társulat tulajdona volt, õk fásították be. 103. 

Zsidó temetõ Ds, sz 104. Temetõ-domb. A község mai temetõje van rajta. 105. Kikiri-tó [C. 

~ P. Kikiritó-földek] Ds, sz 106. Ráksi-ut : Köves-ut Ú 107. [K. Cser] 108. Diósi-mezõ [C. 

K. Diós] S, sz 109. Kladnik-birtok S, sz. Egykori tulajdonosáról. 110. Almás-csapás Csa 

111. Régi-temetõ. Századunk elején lezárt temetõ. 112. Kertök föle Ds, sz 113. Malom-utidülõ 

Ú 114. Malom-uti-dülõ [C. Malomi K. Malomi d P. Malom földek] Ds, sz 115. Körtefai-dülõ 

Ds, sz116. 368 

Kóbi-mezõ S, sz. Kóbi nevezetû tulajdonában volt, õ parcelláztatta és adta el a parasztoknak. 

117. Vendë-képi-tábla S, sz 118. Muki-major : Központi-major M. Itt van a tsz 

központja. 119. Huggyozó-bokor [C. Hugyozó] Ú és melléke 120. Kertök ajja [C. Kertalya 

150

K. Kerf allyai d P. Kertallya-földek] Ds, sz 121. Ásó-rét [C. Malomi] Mf, V, r 122. Körtefaidülõ 

Ú Fingos-kuti-dülõ [C.Fingos Kut K. ~ P. Fingoskut-földek] Ds, sz 124. Ráksi-határ Ú 

125. Horhos Vm, bo 126. Horhos Ho, a mernyei út része. 127. Mernyei-ut Ú 128. Vendëkép 

Szo. Szent Vendelt ábrázolja. 129. [C. K. Somodor határi] 130. Malomárok Pa 131. [C. 

Rózsa-hegyi K. Rózsa h]. Az adatközlõk szerint ez a helynév Magyaratád szomszédos területére 

vonatkozik. 132. Ásó-réti-árok Pa 133. Fingos-kut Kú. A vize nem jó ízû, hasfájást 

okoz. 134. Botka-kut Kú. E körül szokták deleltetni a marhákat. 135. Vári-dülõ [C. Vár K. ~ 

P. Vári-földek] Ds, sz 136. Várdomb Do, sz. A nép szerint ez a törökök vára volt. Az eke sok 

téglát vetett ki, adatközlõnk egy „horvát” fazekat szántott ki. 137. Kûsõ-vár, -ba Ds, sz 138. 

Kanyar, -hó Doo, sz 139. Vájsz-birtok Ds, sz. Egykori tulajdonosáról. 140. Borzási-tanya 

[Hn. Borzáspuszta] M, Lh volt, egy épület még áll, de már nem lakik itt senki. 141. Kisvasút 

142. Szlicki-dülõ Ú 143. [C. Nagy K. Nagy föld] 144. Malmos-rét [C. Malmos] S, r 145. 

Nedecki-ódal Doo, ak, r 146. [C. Borgyus K. Borgyus r] 147. Bësõ-vár Ds, sz 148. [C. 

Malomi], Szomszédságában – ma somodori terület – volt egy malom = [C. Õrsi-Malom] 

149. [C. Szilvás] 150. Szlicki-mezõ Ds, sz. Egykori tulajdonosáról. 151. Svastics-birtok 

Doo, sz. Egykori tulajdonosáról. 152. Nándor-részi-major M 153. Halastavak Vm, Vö, e, 

bo. Régebben halastavak voltak ezen a területen. 154. Kis-malom [K. ~] Vizes malom állt 

itt. 155. Borzas, -ba S, sz 156. Pusztasomodari-ut U 157. Csöngõs-köröszt Ke. Apró csengettyûk 

voltak rajta. 158. Csöng ós-kör öszti-tábla [C. Keresztfai K. Petre harasztja] Ds, sz 

159. Atádi-ut Ü 160. Halastói-tábla Ds, sz 161. Malom-sürü [C. ~ K. Malomi sûrû] Ds, ak. 

Az adatközlõk nem ismerték: 20. C. Vágás 25. C. Nagy K. Nagy e 27. C. Méhesi K. 

Nagy erdõi irtásföld 36. C. Jád 41. C. Majori 47. Mihesi felsõ 51. Itató 55. Jágerház 58. C. 

Ráksi 61. Mihesialsó 67. C. Rácz temetõ 69. C. Kert alya 77. C. Halastó 78. C. Temetõ 82. 

K. Kis erdõi d 84. C. K. Cser alya K. Cser aljai d 101. K. Halastói r 107. K. Cser 129. K. 

Somodor határi 131. C. Rózsahegyi K. Rózsa h 143. C. Nagy K. Nagy föld 146. C. Borgyus 

K. Borgyus r 148. C. Malomi 149. C. Szilvás 158. C. Keresztfai K. Petre harasztja P. Lapai 

rétek.– Nem tudtuk lokalizálni a következõ C. neveket, mert az eredeti forrásban ezek nincsenek 

pontosan helyhez kötve, s adatközlõink sem ismerték õket. Az itt következõ nevek 

többsége idõközben elcsatolt, szomszédos területet jelölhet: C. Szöllõ alatti; Mihesi; Magyaros 

Kut, Közép; Atádi határi, Szároz malomi; Pajtai; Éjszakpajtai; Csuhus; Fekete e; 

Kõkereszti; Jókutimajor; Jókut; Külsõ örs; Eperjes; Belsõ ö; Ráczörs; Mernyehatári; Felsõ; 

Külsõ örs; Kopaszdomb; Akoli; Réti; Jegenyefa; Aléi; Nagykut; Alsó; Újmajor. – K: 1860. 

Gyûjtötte: Király Lajos. – Adatközlõk: Androkity György 34, Boda József 72, Bunevácz 

József 31, Schuszter József 82 és Vonyó József 54 é. 

A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE PAPSÁGÁNAK NÉVTÁRA 

Felelõs kiadó: dr. Baróti János 

Veszprém, 1975 

12. 7465 – SZENTGÁLOSKÉR – Lelkészség (Somogy m., Kaposvári j., Ady Endre 

u. 2.) Phsz: 1165 Magyaratád látja el. 

1321-ben Keer alakban fordul elõ. Szerepel az 1332–37-es tizedjegyzékben is. Kkori 

tp-ának romjai a XVIII. sz.-ban még láthatók a falun kívül, attól nyugatra. Helyette 1738– 

151

39-ben épült a mai barokk tp. Mj. 10×5 m. Mernye leányegyháza volt. 1945-ben önállósult. 

Szerény lelkészlakás épült 1949-ben. Tit.: Szent Imre. Búcsú: nov. 5. Szi: febr. 6. Rn: máj. 

23. Akv: 1951-tõl. Hsz: 820 (855). 

Filiák: a) Kossuth-telep – 3 km. – Búcsú: aug. 20. Misézõhely 4×7,4 m. Hsz: 26. 

b) Pusztasomodor – 4,6 km. – Templom román, 13×6,5 m. Tit.: Szent Tivadar. Búcsú: 

nov. 9. Rn: nov. 23. 

152 

Király Lajos 

SOMOGY MEGYE FÖLDRAJZI NEVEINEK 

HELYTÖRTÉNETI TANULSÁGAI 



8. 

Somogy Megyei Levéltár 


Ipartörténeti emlékek 

A névgyûjtemény helytörténeti felhasználásának módszerei 

Magyarország földrajzi neveinek gyûjtése és közzététele a nyelvtudomány szakembereinek 

irányításával folyik. Természetes tehát, hogy a megjelentetett névgyûjtemények 

elsõsorban a nyelvészet, szorosabban véve a névtudomány szempontjait követik, a nyelvészeti 

tudományok számára adnak közre értékes anyagot. Mivel azonban a helynevek a hely 

történetének is becses emlékei, a helytörténeti kutatás is egyre gyakrabban fordul adatokért 

a névgyûjteményekhez. Vannak olyan történeti stúdiumok, amelyek esetében rendkívül jelentõs 

a helynévanyag vallomása; azt hiszem, elég itt Gyõrffy György nevére és a honfoglalás 

kor településtörténetének kutatására utalnom. Gyakran nyúlnak a földrajzi nevekhez a 

néprajz szakemberei, már eddig is több jeles tanulmány született az irtásgazdálkodás, a 

legeltetõ állattartás vagy a földmûvelés történetének tárgykörébõl. 1974-ben jelent meg 

Somogy megye földrajzi neveinek igen gazdag gyûjteménye. A kötet helytörténeti tanulságait 

eddig két tanulmány méltatta: Király Lajos az Árpád-kor legjelentõsebb helynévtípusait 

mutatta be, Vörös Károly pedig a helynevekben szemlélhetõ újkori történeti emlékekrõl 

írt. A földrajzi nevek gyûjteményének nagyobb arányú felhasználását az akadályozta, hogy 

még nem alakultak ki a gyûjtemények helytörténeti feltárásának módszerei, s az a tény, 

hogy a nyelvészetben járatlan kutató nehezen igazodik el a névtani szempontú, nyelvjárási 

hangjelölésû adattárban. 

A járások, megyék közreadott helynévgyûjteményei nem helyettesítik a helytörténeti 

lexikont, a névmagyarázatokban nem a közzétevõk véleménye fogalmazódik meg, hanem a 

paraszti adatközlõk vallomása. Ezek értékelésekor a néprajzosok módszerét kell követnünk: 

a névhez gyakran kapcsolódhatnak hiteles, tárgyi magyarázatok, pl. amikor egy Árpád-kori 

település helyére, templomára emlékeztetnek, de nagyon gyakran elõfordul, hogy a nép

már nem emlékszik a névadás indítékára, és ilyenkor utólagos névmagyarázat, ún. népetimológia 

születik (pl. Patosfa = pados fa stb.). A földrajzi nevek helytörténeti felhasználásakor 

világosan el kell határolnunk a valóságos tárgyi közléseket (pl. a hamuzsírfõzésre, szénégetésre 

utaló névemlékek) a népmondáktól. Csupán helynévanyag alapján nem lehet helytörténeti 

tanulmányt írni. A földrajzi neveknek figyelemfelhívó szerepük van, ezen adalékok 

segítségével elindulhat a mélyebb levéltári forráskutató munka. A levéltári forrásokból 

kihámozott kép kontrollálja a sokszor már erõsen folklorizálódott helynévanyag tanulságait. 

A kétféle eredetû anyag összevetése, rendszerszerû felhasználása megvéd bennünket a 

tudományos tévedésektõl. 

A földrajzinév-gyûjtés helytörténeti felhasználásához a nyelvészek segítsége nélkülözhetetlen. 

A dûlõk stb. nevei néha archaikus, ma már nem élõ közszók formájában vagy 

erõsen nyelvjárásias hangalakban idézik a helytörténeti adatokat. Ezek nem maradhatnak ki 

a feldolgozásokból, nélkülük nem teljes az anyag. Igazolásul néhány példát említek a Somogy 

megye földrajzi neveibõl: a Papardó helynévben az erdõóvó szó rejtõzik, a Cingetõ, a 

Szenyegetõ nevek a szénégetés, a móna a malomipar emlékeinek számítanak, a Turfásberek 

tõzeglelõhelyet jelent stb. 

Az erdei mellékiparok emlékei 

Somogy megye az 1960-as évekig mezõgazdasági megyének számított, múltjában 

alig találhatunk számottevõ ipari emléket. Ennek az országrésznyi területnek jelentõs részét 

erdõk borították, jogos volt akkoriban a szólásmondás: Nem az erdõ van Somogyban, hanem 

Somogy van az erdõben. A somogyi mezõgazdaság fejlõdése összekapcsolódik az 

erdõirtások történetével, de a hatalmas erdõségek teremtik meg az erdei mellékiparokat is, 

amelyek megyénk legrégibb ipari tevékenységei közé tartoznak. A felszámolt erdõterület 

fáit nem értékesítették, többször elõfordult, hogy egy-egy erdõterület leégetésével nyertek 

földet a földmûvelés céljaira. A somogyi erdõk fogyásának ez a szükségszerûen lejátszódó 

folyamata megfigyelhetõ a földrajzi nevekben is, szinte mindegyik somogyi községben találunk 

erre utaló névadatot. (Leggyakrabban az Irtás, Tuskós, Tükés, Kerítés, Égetés stb. 

fordulnak elõ.) 

A hamuzsírégetés 

Megyénkben viszonylag korán találunk példát az erdõk fáinak ipari felhasználására. 

A hatalmas erdõrengetegek szinte ingyen kínálták a fát a hamuzsírégetés, a szénégetés, 

valamint a szurok- és kalamászkészítés számára. Az erdõk fáját piac hiányában nem tudták 

értékesíteni, s a rossz utak miatt a szállítás is lehetetlen volt. A hamuzsírfõzést és -kivitelt a 

bécsi udvar is pártfogolta, mert a hamuzsír a gyáripar keresett nyersanyaga volt. Ezt használták 

fel többek között az üveghuták is, melyekbõl a XVIII. század végén és a XIX. század 

elején a Zselic területén több is mûködött. A Somogy megyei hamuzsírégetés történetét T. 

Mérey Klára mutatja be a somogyi erdõgazdálkodás történetérõl írott tanulmányában. Ebbõl 

az igen alapos, minden idevonatkozó forrást megszólaltató munkából megtudjuk, hogy 

már a XVIII. század elejérõl vannak adatok erre az erdei mellékiparágra, de leggyakrabban 

a XIX. század elejérõl találkozunk híradásokkal. A levéltári iratok legtöbbször a nagyobb 

uradalmak hamuzsírégetésérõl számolnak be, a kisebb uradalmakból csak szórványosak az 

adatok. A Somogy megyei földrajzinév-gyûjtés ezen a területen szerencsésen kiegészíti a 

források nyújtotta képet, hiszen a helynévanyag igen részletesen, pontos lokalizálással emlékeztet 

a hamuzsírégetés helyszíneire. A levéltári adatok alapján 15 községben foglalkoz- 

153

tak ezzel az iparral, ezzel szemben Somogy megye földrajzi neveinek gyûjteménye 39 község 

névanyagában tartalmaz ilyen értelmû neveket. 

A hamuzsírégetés helyét leggyakrabban a Hamuház névvel vagy a névhez kapcsolt 

köznévi utótaggal, pl. Hamuházi-dûlõ, -mezõ, -tábla, -erdõ stb.) említik. Maga a Hamuház 

név azt bizonyítja, hogy ezeken a helyeken a hamuzsírt készítõ munkásoknak, az ún. 

„hamusbetyároknak” állandóbb jellegû tanyájuk volt, és épületek is álltak itt a fõzõüstöknek, 

kazánoknak. Valamennyi név egykori erdõterületen helyezkedik el, a környezetükben 

lévõ nevek és a névmagyarázatok ezt szépen bizonyítják. A több száz éve létrejött elnevezések 

keletkezésének indokát a népi adatközlõk emlékezete, sajnos, csak kevés helyen õrizte 

meg, ezenkívül kötetünk adattárjellege sem engedte meg a részletesebb magyarázatok közzétételét. 

Ritka az olyan jellegû, értékesebb közlés, mint Somogyszob 125. sorszámú névadatában: 

„Hamuház”. Régen itt bükkfából hamuzsírt égettek. Ezt a munkát a betelepült 

szlovákok (az ún. burgerok) végezték. Sok helyen a Hamuház helynevekre nem is tudnak 

magyarázatot adni, vagy utólagos okoskodással szénégetõ helyként, esetleg hamuvá égett 

ház emlékeként magyarázzák. Az ilyen nevek korai eredetét az is bizonyítja, hogy sokszor 

szerepelnek a XIX. századi térképeken is, pedig egy alkalmi földrajzi helymegjelölés állandósulásához, 

névvé válásához több évtizedes használatnak kell eltelnie. A Hamuház nevek 

szerepelnek a Somogy megyei földrajzinév-gyûjtés során feldolgozott 1852-i ún. Croquisban, 

a kataszteri térképeken, valamint Pesty Frigyes 1864-bõl származó helynévgyûjtésében. 

Név szerint a következõ községek történeti anyagában találunk erre példát: Zics, Bonnya, 

Szegerdõ, Somogyfajsz, Szentgáloskér, Zselickisfalud, Tarany, Bábonymegyer, Somogygeszti, 

Tikos, Mesztegnyõ, Visnye, Iharosberény, Homokszentgyörgy és Kálmáncsa. 

154 

MAGYARORSZÁG FÖLDRAJZINÉV-TÁRA 

II. 

Bánom 

Baté–Magyaratádi-vízfolyás 

Bikás 

Borzás 

Csárdai-dülõ 

Diósi-patak 

Halastói-tábla 

Kisdiós 

Kisdiósi-mezõ 

Kis-kúti-dûlõ 

Somogy megye 

Kartográfiai Vállalat 


209. Szentgáloskér, L18 

Lapai-erdõ 

Lapai-völgy 

Lapapuszta 

Nagydiós 

Örsi-rész 

Szlicki-mezõ 

Tátomi-rész 

Vendel-kép 

Vilonyai-dûlõ

A SOMOGYI KONVENT II. ULÁSZLÓ-KORI OKLEVELEI 

AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN 

1502. május, Buda 

(Hetedik közlemény) 

Kivonatokban közzéteszi 

Komjáthy Miklós 



10. 

Szerkeszti: Kanyar József 


II. Ulászló király a somogyi egyház konventjének meghagyja, hogy Varda-i Pál és 

Zsófia asszony, néhai Kethnyar-i László özvegye, valamint testvéreik kérésére járja be az 

általuk békésen birtokolt Somogy megyei két Ker és Athad birtokainak határát, amelyek 

Lapa, Igal, Roksy, Beulcs, Patalan, Somodor és Eürs falvakkal szomszédosak, s amelyek új 

határjelek állítására szorulnak. A konvent küldje ki a maga emberét, akinek jelenlétében 

Füreth-i Chehy János vagy Füreth-i Orbos Albert, vagy Somion-i György, esetleg Kekchei 

István, vagy Kis Egres-i Morocz Tamás, vagy Titües-i Baran Gergely, vagy Titües-i Geleüs 

Mihály királyi ember kiszállván a két Keer és Athad birtokokra s összehíván a szomszédokat 

és határbirtokosokat, járja be a régi határjelek alapján a birtokok határait, s újítsa fel a 

régi határjeleket, s azok mellett ott, ahol szükség van rá, állítson újakat, s mások birtokaitól 

különítse el, majd pedig, ha senki sem mond ellent, Varda-i Pált, Zsófia asszonyt, néhai 

Keknyar-i László özvegyét, valamint testvéreiket örökjogon hagyja meg azok birtokaiban. 

Az esetleg ellentmondókat idézze a királyi jelenlét bírósága elé, hogy okát adják ellentmondásuknak. 

A határjárásról az ellentmondók, ill. a perbe hívottak, valamint a határjárásnál 

megjelent szomszédok nevének felsorolásával tegyenek jelentést. 

A somogyi konvent 1502. július 11-i oklevelének átírásában. – DI. 101799. – A Batthyány 

cs. Körmendi lvtr-a. Acta ant. Maiorat. Lad. 36. Nr. 20. - 

1502. július 11. 

A Somogyi Szent Egyed-monostor konventje megkapván II. Ulászló király 1502. május 

7-én kelt parancslevelét, annak értelmében a király embereivel, Kis Egres-i Mórócz Tamással 

kiküldte a maga emberét, János szerzetes papot hites tanúbizonyságul. Ezek visszatérvén 

eskü alatt, egybehangzóan jelentették, hogy Sarlós Boldogasszony legutóbb múlt ünnepén 

(július 2-án) összehíván a szomszédokat, hozzáfogtak a két Keer és Athad birtokok 

határának bejárásához s a határjelek megújításához. Ekkor János Rathold-i prépost nevében 

Lapa-i jobbágya, Zombor Sebestyény Lapa falu felõl, Oldy Miklós nemes és Ruzina 

155

Keresztur-i Boczkaj István, valamint néhai Battyhan-i Miklós özvegye: Hedvig asszony 

familiárisa Patalon birtok felõl, Brülcz-i Ispan Ambrus a Nyulak szigeti apácák nevében 

Igal, Raksy és Beülcz birtokok felõl a határjárásnak és az új határjelek felállításának ellentmondtak. 

Amikor a királyi és a konventi ember Somodor határát akarta megjárni, Ethre 

János nemes, Somodor officiálisa összegyûjtvén az odavaló jobbágyokat, urának, Hedervarai 

Ferencnek különleges megbízásából fegyveresen rárontott a hivatalos személyekre. A támadók, 

ha nem állnak el a határjárástól, megölték volna õket. A királyi ember a konvent 

emberének tanúskodása mellett még az ellentmondás napján az említett Pállal és Zsófival 

szemben a királyi személyes jelenlét elé idézte János Rathold-i prépostot, Oldy Miklóst, 

Bochkaj Istvánt, néhai Battyan-i Miklós özvegyét: Hedviget, Pál Viszlo-i plébánost és a 

Nyulak szigeti apácákat Szent Mihály ünnepének legközelebbi nyolcadára, hogy adjanak 

számot ellentmondásuk okáról. 

XVIII. századi, egyszerû másolat. DI. 101799. – A Batthyány cs. körmendi lvtr-a. 

Acta ant. Matioratus. Lad. 36. Nr. 20. - 

156 


NÉPISKOLA SOMOGYBAN 

A XIX. SZÁZAD ELSÕ FELÉBEN 

(1806-1848) 



11. 


Iskolák és tanítók a mernyei anyaegyházban és fiókközségeiben (1815) 

Az 1815. május 10-én lezajlott püspöki vizitáció Mernyén, az 1806-ban épült új iskolában 

is kedvezõ állapotokat talált. Az anyaegyház népiskolájában azonban jóval kedvezõbbek 

voltak az állapotok, mint a fiókközségekben, ahol is a tanítókat mindenütt a plébánosok, 

a földesurak és a falu elöljárói választották. 

...Nemcsak az iskolaépületek voltak rosszabbak a fiókközségekben, de a tanítók képzettsége 

és fizetése is alacsonyabb és kevesebb volt, úgyszintén az iskolába járó tanulók 

száma is. A szentgáloskéri tanító jövedelme még az ötödét sem érte el a mernyei tanítóénak, 

aki még egy 18 éves segédtanítót is tudott tartani, akit fizetsége fejében orgonálni és énekelni 

tanított. Igaz, a mernyei tanító fizetése is csupán csak az egyharmada volt a 450 Ft-nyi 

jövedelemmel rendelkezõ Szüts István ottani plébánosénak. Mindez nemcsak arra utal, hogy 

a plébánosok jövedelme – összegszerûség tekintetében is – többszöröse volt a tanítókénak, 

s így azok, életmód és életszínvonal tekintetében, jelentõsen felettük álltak, hanem arra is, 

hogy a plébánosok a természetbeni jövedelmek beszedésének formáit illetõen is kedvezõbb 

helyzetben voltak, nem kellett jelen lenniök a naturáliák begyûjtésénél, miután ez a procedúra 

a templomszolgára volt bízva Mernyén...

Az 1839-es táblás iskolajegyzékekben szereplõ községek közül a következõt közöljük: 

1. a helység neve: 

2. az iskolamester neve: 

3. iskolai végzettsége: 

4. az iskolát fenntartó felekezet: 

5. az iskolába járó tanulók száma: 

a) télen 

b) nyáron 

c) nem járnak 

6. az épületek állapota: 

a) az iskolaházé 

b) a mesterházé 

7. a tanító jövedelme: 

A) ingatlanból 

B) a földesúrtól: 

a) készpénz 

b) termény 

C) a helységtõl: 

a) készpénz 

b) termény 

8. végez-e nótáriusi teendõket? 

9. megjegyzések 


2. Vágner József jegyzõ és tanító 

4. R. k. 

7. A) 2 hold szántó 

1/2 hold rét 

helység mûveli 

B) a) – 

b) – 

C) a) 15 Ft jegyzõségért 

b) 20 pm gabona 

8. Nótárius 

157

158 

Szili Ferenc 

A MIR BÉRURADALMÁNAK GAZDÁLKODÁSA, 

1926-1935 



11. 


Telefonberendezés 

A telefonhálózatot is kiépítették a kaposvári központtal, illetõleg a kerületek között. A 

kaposvári központban egy 20 vonalra alkalmas Ericson gyártmányú induktoros, csõlemezes 

jelzõkészülékkel felszerelt kapcsolószekrényt építettek, amelybõl – a központi állomásokon 

kívül – öt vonal vezetett a különbözõ kerületekbe, a vonalvezeték hossza 72,55 km 

volt. Az öt vonal közül négy a központból kiindulva a kisiváni mázsaházig volt kiépítve. 

Innen két vonal Toponár, Fészerlak, Sántos, illetõleg a toponári jószágigazgató lakásába 

vezetett. A másik két vonal a 9,2 km távolságban lévõ vasúti elágazásig ért, ahonnan az 

egyik vonal Kaposfüred, Magyaregres, Maróvölgy, Galambos, Alsó- és Felsõbogát felé 

ágazott el, a másik pedig Répás, Pödöri, Somodor és Szentgáloskér felé. 

A központból kiinduló volt Zarany-, Toponár-, Fészerlakpusztáknak. Ez a vonal azonban 

nem volt összeköttetésben a központtal. 

A telefonhálózat egyvezetékes rendszerû volt, az egyes vonalakba beépített állomások 

egymással sorba voltak kapcsolva. A gazdasági kerületekben 27 telefonkészüléket helyeztek 

el. 

1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 

14. 

Somogy megye adatai 

Központi statisztikai hivatal 


A népesség számának alakulása 

(1870–1980) 

Állandó 

Terület Jelen lévõ népesség Állandó népesség Lakónépesség népesség Lakónépesség 

Tényleges szaporodás, ill. fogyás, 

1970–1979 

1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1960 1970 1980 1960 19701980 szám százalék szám százalék 

Szentgáloskér 873 1039 1065 1007 1136 1122 1099 1074 1172 1135 855 1102 870 717 1073 826 694 –153 –17,6 –132 –16,0

Népszaporodás 

(1970–1979) 

Lakó- Természetes Élve Vándorlási Lakó- Természetes Élve Vándorlási 

Terület népesség szaporodás, születés Halálozás külön- népesség szaporodás, születés Halálozás külön- 

1970 ill. fogyás bözet 1980 ill. fogyás bözet 

Az 1970. évi lakónépesség százalékában 

Szentgáloskér 826 1 125 124 –133 694 0,1 15,1 15,0 –16,1 

A népesség településrész szerint, külterületi lakotthelyek 

Állandó népesség Lakónépesség Külterületi 

Terület Összesen Bel- Kül- Összesen Bel- Kül- Állandó Lakó- Lakotthely 

terület terület népesség aránya 

(százalék) 

Szentgáloskér 717 604 113 694 586 108 15,8 15,6 2 

Terület, népsûrûség településrész szerint 

Terület (ha) Népsûrûség 1 km 2 -re 

Terület Állandó népesség Lakónépesség 

Összesen Belterület Összesen Belterület Összesen Belterület 

Szentgáloskér 2725 125 26,3 483,2 25,5 468,8 

A népesség nemek szerint; a nemek aránya 

Állandó népesség Lakónépesség 1000 férfira jutó nõ 

Terület Összesen Férfi Nõ Összesen Férfi nõ Az állandó A lakónépességben 

Szentgáloskér 717 347 370 694 325 369 1066 1135 

A népesség korcsoport szerint 

Terület Össz. 0–4 5–9 10–14 15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–7980–84 85– 


694 44 45 40 32 44 54 42 47 42 47 44 59 23 50 32 27 15 7 

A 7 éves és idõsebb népesség a legmagasabb iskolai végzettség szerint 

Terület Összesen 0 Általános iskola Befejezetlen Befejezett Befejezetlen Befejezett 

1–5 6–7 8 középfokú 

osztály iskola középfokú középisk. 

szakmunkásképzõ felsõfokú tanintézet 

iskola, szakiskola 

Szentgáloskér 632 10 114 239 166 10 55 29 2 7 

159

160 

Foglalkozás a népesség gazdasági aktivitása és nemek szerint 

Terület Szentgáloskér 

Összesen 694 

Keresõ 

Aktív 313 

Inaktív 204 

Eltartott 177 

14–59, ill. 14–54 éves népességbõl 

Keresõ 

Aktív 300 

Inaktív 41 

Eltartott 39 

Férfi összesen 325 

Keresõ 

Aktív 189 

Inaktív 66 

Eltartott 70 

14–59 éves népességbõl 

Keresõ 

Aktív 185 

Inaktív 11 

Eltartott 

Nem tanuló 2 

Tanuló 2 

Nõ összesen 369 

Keresõ 

Aktív 124 

Inaktív 138 

Eltartott 107 

14–54 éves népességbõl 

Keresõ 

Aktív 115 

Inaktív 30 

Eltartott 

Nem tanuló 27 

Tanuló 8 

A népesség, az aktív és inaktív keresõk népgazdasági ág szerint 


Népesség összesen 694 

Ipar 77 

Építõipar 15 

Mezõgazdaság és erdõgazdálkodás 510 

Szállítás és hírközlés 22 

Kereskedelem 24 

Vízgazdálkodás 7 

Nem anyagi ágak együtt 39 

Aktív keresõ összesen 313 

Ipar 40 

Építõipar 9 


Szállítás és hírközlés 12 

Kereskedelem 16 

Vízgazdálkodás 3 

Nem anyagi ágak együtt 20 

Inaktív keresõ összesen 204 

Ipar, építõipar 16 


Egyéb népgazdasági ágak együtt 7 

Háztartás, család, a háztartások háztartás-összetétel szerint 


Összesen 260 

Család, háztartás összesen 203 

Egy családból álló háztartás 

Együtt 201 

Házaspáros családok 

Együtt 181 

Rokon és nem rokon személy nélkül 152 

Rokon személlyel 29

Nem rokon személlyel – 

Rokon és nem rokon személlyel – 

Egy szülõ-gyermekes családok 

Együtt 20 

Rokon és nem rokon személy nélkül 16 

Rokon személlyel 4 

Nem rokon személlyel – 

Rokon és nem rokon személlyel – 

Két családból álló háztartás 

Együtt 2 

Rokon családok 

Egyenesági 2 

Oldalági – 

Nem rokon családok – 

Három családból álló háztartás – 

Négy és több családból álló háztartás – 

Nem családháztartás összesen 57 

Egyszemélyes háztartás 47 

Egyéb összetételû háztartás 10 

Lakás, lakóház, a lakások rendeltetése, nagysága és helyiségei 


Lakásegység összesen 264 

Lakás 

Együtt 264 

Lakott 226 

Nem lakott 38 

Lakott egyéb lakásegység 

Lakók 

Lakásokban 694 

Egyéb lakásegységben – 

100 lakott lakásra jutó lakó 307 

Lakószobák szerint 

1 27 

2 143 

3–x 94 

Egyszobások a lakások százalékában 10,2 

Lakott lakások helyiségei összesen 993 

Lakóhelyiség 

Együtt 747 

Szoba 335 

Félszoba 181 

Kisszoba 8 

Konyha 223 

Fõzõfülke – 

Fürdõszoba, mosdófülke 66 

Egyéb helyiségek 180 

161

Vert földes szoba összesen 29 

100 lakott 

lakásra jutó szoba 232 

szobára jutó lakó 132 

lakás közül fürdõ-mosdó helyiséges 29 

162 

A lakások tulajdonjelleg és használati jogcím szerint 


Lakás összesen 264 

Személyi tulajdonú 249 

Állami és egyéb tulajdonú 15 

Személyi tulajdonú lakás a lakások százalékában 94,3 

A lakott lakás használati jogcíme 

Tulajdonosi 211 

Fõbérleti 15 

Társbérleti – 

Egyéb – 

Albérletben lakó 5 

Ágybérletben lakó – 

Lakások felszereltség szerint 


Lakás összesen 264 

Villanyvezetékkel 259 

Gázzal 95 

Vízellátás 

Vízvezetékbõl 

Lakásban 37 

Lakáson kívül 

Az épületen belül – 

Az épület telkén (udvarán) – 

Épület telkén kívülrõl – 

Egyéb módon 

Az épület telkén (udvarán) 222 

Épület telkén kívülrõl 5 

Vízöblítéses WC-vel 23 

Szennyvíz elvezetõ csatornával 38 

Szervezett szemételszállítással – 

Villanyvezetékkel 682 

Gázzal 349 

Vízzel 

Vízvezetékekbõl 

Lakásban 140 

Lakáson kívül – 

Egyéb módon 554 

Vízöblítéses WC-vel 87 

Szennyvízelvezetõ csatornával 141

Dobai András 

SOMOGY MEGYE AZ ELSÕ KATONAI FELVÉTEL 

(1782–1785) IDEJÉN 



14. 


6. Raksy (Ráksi) 

1. Igal 3/4, Szt.gáloskér 3/4, Ecseny 2 1/4, Magyaratád 1 1/2 (óra) 

3–4. (L. Igal) 

6. Itt halad el a Tamási–Igal országút, amely viszonylag jó állapotban van. A többi 

falusi út csak szép és száraz idõben járható 

7. Kér (Szentgáloskér) 

1. Ráksi 3/4, Ecseny 1 3/4, Mernye 1 1/2, Somodorpuszta 1 1/4, Magyaratád 1 1/4 

(óra) 

2. Két urasági épület 

3. A falu fölött az erdõben egy kis patak ered 

4. Közvetlen a falu fölött nagy erdõség kezdõdik, lent Atád és Kazsok felé a már leírt 

erdõk találhatók 

5. A patak itt a völgyben egy egészen kis mocsarat képez, amely Atád felé halad 

6. Az Igalba vezetõ országút is visz keresztül és jó 

8. Etsen (Ecseny) 

1. Szt.gáloskér 1 3/4, Ráksi 2 1/4, Igal 2 1/4, Mernye 1 1/2, Mocsolád 1 1/2 (óra) 

3. Közvetlen a falu felett patak ered, amely már itt kezd elmocsarasodni 

4. A helységet teljesen körülveszi a már említett erdõ 

5. A patak a völgyben egy egészen kis mocsarat alkot 

6. Csak falusi utak találhatók 

7. A szomszédos magaslat dominál 

163

164 

Várkonyi Imre 

SOMOGY MEGYE HELYSÉGNEVEINEK RENDSZERE 

Somogyi almanach, 41. szám 


3. A törzsi vagy népnevekbõl származó helységnevek 

A helynevek harmadik nagy csoportját azok a nevek alkotják, melyeket vagy elsõ 

lakóinak törzsi hovatartozásáról, nemzetiségérõl kapott a település, vagy a magyarság közé 

elszórtan késõbb betelepültek, betelepítettek népnevérõl. Megyénk területét a honfoglalás 

utáni években a magyarok szállták meg, de nem egy törzsbeliek. Az északkeleti, a Balatonhoz 

közelebb esõ területre például a Bulcsú törzshöz tartozó népek települtek, melynek 

nemzetségneve Lád vagy Vérbulcsú volt, a déli területeket a Botond törzsbeliek, az északkeleti 

részt pedig a fejedelem törzséhez tartozó népek szállták meg. A törzs szálláshelyén 

lakó azonos törzsbeliek lakóhelyét nem jelölték meg, mert ennek nem lett volna értelme, 

hiszen a területen minden faluban azonos törzsbeliek laktak. A történelem folyamán azonban 

már – lényegében a Koppány-lázadást követõen – szándékos áttelepítések és a jobb 

megélhetést keresõ önkéntes áttelepülések is történtek. Ezek a különbözõ magyar törzsek 

között is lehetségesek voltak, de nem magyar települések is létrejöttek. Ezek a más törzsbeliek 

vagy más néphez tartozók részben az elpusztult eredeti lakosság helyén, részben addig 

mûveletlen területeken foglaltak szállást a terület urának engedélyével és szolgálatára kötelezetten. 

Ezeket a területeken idegen népek településeit a XIV. századtól már meg kellett 

jelölni a könnyebb tájékozódás érdekében. Így pl. a csehek, a tótok, a horvátok, a németek 

települését keresték, vagy a Bulcsú (Lád) törzs szálláshelyén a megyeriket, mogyeriakat 

vagy a Fajsz nemzetségbõl települteket. Ezért a törzsnevekbõl alakult helységnevek, csakúgy, 

mint a történelem folyamán betelepült idegen népek nevébõl származó falunevek, szétszórtan 

fordulnak elõ. A somogyi helynevek ma is híven õrzik településtörténeti emlékeiket. 

A törzs- vagy népnevekbõl alakult helynevek keletkezését Kniezsa a XII–XIII. századra 

teszi. Mások (Makkai László, Mezõ András, Németh Péter stb.) szerint már a X. 

században keletkeztek ilyen nevek, különösen a törzsnévi eredetûek. 

Kristó szerint ez a névadási mód nem is zárult le a XIII. századdal, hanem ez a folyamait 

a XV. század végéig tartott (pl. Csehi falu Somogyban a XIV. században kapta nevét, 

mert akkor telepítettek ide cseheket). Köztudott, hogy idegen népelemek, nem magyar törzsek 

(pl. besenyõk, kabarok) már a honfoglaló magyarokkal költöztek be az új hazába. 

Nekik külön – általában a fejedelem által kijelölt helyen, leginkább harci feladatot megszabva 

– településhelyük volt, sokszor a település neve is árulkodik errõl. Persze az sem 

kizárt, különösen a XIII. század után keletkezett nevek esetében, hogy a népnév élõbb 

személynévvé vált, s ebbõl keletkezett a földrajzi név, mint ahogy Bárczi is megállapítja 

(Kristó, 60). 

Az elnevezés történhetett puszta (tehát toldalék nélküli) népnévvel vagy pedig a népnévhez 

képzõ vagy utótag (pl. -telep) hozzáadásával.

Somogyban a következõ típusokat találhatjuk: 

a) Puszta törzs- vagy népnévbõl keletkezett helységnevek. 

(Szentgálos)kér 

(1231: keer). Ugyancsak a Kér törzsbeliek telephelyét jelöli a név utolsó eleme. Az 

elõtag megkülönböztetõ szerepû, a falu templomának védõszentjére utal. 

Hajdó Lászlóné – Takács Éva 

A KAPOSVÁRI JÁRÁS KÖZSÉGTÖRTÉNETI LEXIKONA 

(Módszertani segédanyag) 

Iskola és levéltár 

21. 




1321-ben Keer alakban fordul elõ, s ekkor a Bogár és a Máréi Gunyafi családé. Elõfordul 

az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1400-ban Gsnyaker, Gwnyafyaker alakban 

fordul elõ. 1421-ben az Atádi Kéri család volt itt birtokos, 1462-ben a Kéri és a Kéri 

Kandal családok, de akkor már Pusztakér a neve. 1469-ben a Kériek és a nyúl-szigeti apácák 

azt a részét, amely Szenyesi Tamásnál volt zálogban, zálogul magukhoz váltják. 1481ben 

Kéri Mátyás testvéreivel szemben igényt tart a birtok egy részére. 1486-ban Atádi Kéri 

Gergely itteni birtokrészeit a nyúl-szigeti apácák bírták zálogban. 1487-ben a Berei családnak 

voltak itt birtokai. Az 1536. évi adójegyzékben Kery aliter Pusztakér alakban fordul 

elõ, s az 1582–83. évi adólajstromban is, ekkor egy portát írtak benne össze, mely a lövöldi 

karthauziaké volt. 

A XVI. század végén elpusztult. 1767-tõl a XIX. század elsõ feléig több család birtoka, 

köztük a herceg Esterházy-féle hitbizományé, Svastics Aladár örököseié és a Kacskovics 

családé. 1773-ban a falu lakóinak száma 299 fõ. A községhez tartozott Lapapuszta, mely a 

középkorban falu volt. A Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának õsi birtoka, melyet az 

1283. évi osztály alkalmával I. Lóránt Nádor fiai: Mátyás és Rátót nyertek. 1337-ben a 

Rátót nembeli Olivér mester faluja. 1358-ban a zselicszentjakabi bencés apátság birtoka. 

1412–1437 között Dióslápa és Lápa alakban fordult elõ, s ekkor a rátóti prépostságé volt. 

1726 óta puszta, és a herceg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott. Rácörspuszta 1229ben 

Õrs alakban fordult elõ a székesfehérvári káptalan birtokai között. Dióspuszta 1856ban 

Bogyay Sándoré volt. 

1848 forradalma Szentgáloskéren 16 jobbágycsaládot és 2 zsellérháztartást szabadított 

fel. A felszabadított jobbágytelkek száma: 20. 

Az úrbéri birtokrendezés 1863-ban egyezség alapján történt. 1925-ben a község te- 

165

ületének nagysága: 5158 kat. hold, lakóinak száma: 1239. Területének mûvelési ágak szerinti 

megoszlása: 4059 kat. hold szántó, 127 kat. hold rét, 26 kat. hold szõlõ, 223 kat. hold 

legelõ, 452 kat. hold erdõ, 73 kat. hold kert, 198 kat. hold terméketlen terület. Ekkor még a 

fent felsorolt pusztákon kívül Borzáspuszta is tartozékai között szerepelt. 1925-ben a falu 

nagybirtokosa a hg. Esterházy-féle hitbizomány, 2082 kat. holddal. 

Népességszámok: 1850 (Belsõ-, Külsõörspusztával, Diós- és Lapapusztákkal együtt): 

528, 1870: 971, 1910: 1260, 1940: 1166 fõ. 

A falut 1944. december 3-án szabadították fel a szovjet csapatok. 

166 

A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE 

N É V T Á R A 

1984 

Veszprém, 1985 

7. MERNYE – Plébánia – 7453 Kossuth tér 13. Alapítva a XIV. században, újjászervezve 

1759. Akv. 1759-tõl. Plébános: Mátrai Brunó h. esperes. Phsz: 1230. Tit: Sarlós Boldogasszony. 

Búcsú okt. 20. Szi: máj. 20. és nov. 7. Rn: szept. 15. Hsz: 1300 (1372). 

Filiák: ANTALMAJOR (8 km). Búcsú aug. 15. Hsz: 150. SOMODOR (5 km). Iskolakápolna. 

Tit: Szent Erzsébet. Búcsú nov. 19. Rn: febr. 8. Hsz. 320. 

12. SZENTGÁLOSKÉR – Lelkészség – 7465 Ady E. u. 2. Alapítva 1945. Akv. 

1951-tõl, elõtte Mernye. Plébános: a magyaratádi plébánia látja el. Phsz: 688. Tit: Szent 

Imre. Búcsú nov. 5. Szi: febr. 6. Rn: máj. 23. Hsz: 688 (700). 

BUDÁTÓL – BELGRÁDIG 

Válogatott dokumentumrészletek az 1686–1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez 

Szerkesztette: SZITA LÁSZLÓ 

Pécs, 1987 

A magyarországi 1686–88-as hadjáratról szóló „IGAZ NAPLÓ” eredeti kéziratának 

másolata 

Anno 1686. 

Június 14-én ismét körülzárták Budát, a török ezt mindenáron meg akarta akadályozni, 

többször visszaverettettek. Szeptember 28-án õméltósága Badeni Lajos herceget egy 

hadtesttel Horvátországba irányítják, miközben beveszi Siklóst, Pécset, Kaposvárt, 

Simontornyát. Ugyanabban az évben Caraffa generális Szentjób várát foglalja el, a bajor 

választófejedelem csapatai Szegedet veszik be.

Kiss Lajos 

FÖLDRAJZI NEVEK ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA 

Akadémiai Kiadó 


Szentgáloskér ’helység Somogy megyében Igaltól délnyugatra’ [1773: Sz. Galos- 

Kér: Lexloc. 203, de 1. 1321: Keer: Csánki 2: 619 is]. A Kér hn. az ómagyar Kér törzsnévbõl 

keletkezett. Kér törzsbeliek települését jelöli. A megkülönböztetõ szerepû Szentgálos- a 

falu templomának védõszentjére, Szent Gálra utal. (Csánki 2: 619; Melich: SzIJsz. 1/2: 77, 

MNy. 10: 199; MVV. Somogy vm. 156; Nagy: Turul 28: 23; Kniezsa: SztIstván-Eml. 2: 

459; Kristó–Makk–Szegfû: A HistSzeg. 44: 619.) 


HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMOGYRÓL 

Történelmi olvasókönyv 


Somogyság az õskortól a római birodalom bukásáig 

(I. e. õskõkortól – i. u. V. század elejéig) 

4. Somogyság õskora 

Régészeink 20 000 esztendõ messzeségébõl tudják nyomon követni azt az embert, aki 

elsõként telepedett le a Balatontól a Dráváig terjedõ, erdõvel és vízzel borított Somogyság 

hajdani területére. Elõször az õsi kultúrák emlékeivel és tárgyaival foglalkozó régészek 

ásatásainak a nyomdokain tapogatózunk vissza e korszakba a néma kútfõk: a régészeti leletek 

segítségével, a középkortól kezdve pedig az írásos emlékeket és okleveleket forgatjuk át 

a somogyi történelmi olvasókönyv elsõ lapjain. 

Megyénk csaknem minden községének a határában van régészeti lelõhely. Múzeumunk 

1964. évi adattára 173 községet tart nyilván régészeti lelõhelyként a megyében, amelybõl 

155 község leletei és adatai már hitelesítettek, mindössze csak 18 község leletei és 

adatai várnak még a szaktudomány hiteles döntéseire. A nyilvántartás szerint megyénk területén 

66 kõkori, 26 rézkori, 43 bronzkori, 47 vaskori, 55 római kori, 29 népvándorlás kori 

és 93 középkori lelõhely található. 

A kiásott archeológiai leletek arról beszélnek, hogy az egymást váltó történelmi korszakok 

évezredeiben sokfajta ember fordult meg e tájon. Elõször a Kapos völgyébe vándorolt 

be délrõl a Mecsek felõl jövõ ember, legrégibb településeit is e völgyben hozta létre. A 

betelepülés másik útja a Koppány mente volt – miután mindkét folyó: a Kapos és a Koppány 

is jóval nagyobb medrû volt az õskorban, mint ma – az északra fekvõ somogyvári 

õsteleppel, amelynek határát akkor még a Balaton hullámozta. Innen a Zselic, a Mons Ferreus, 

a „Vashegy” hátán érték el a Drávát az õslakók. 

167

E tájon a kõkorszak emberének – az ingoványos és a mocsaras területeket kivéve – 

mindenütt megtaláljuk õsi telephelyeit. A középsõ kõkorszak (mezolitikum) egyik településhelye 

Ságváron került elõ. Az újabb kõkori településrõl pedig – többek közt – a 

balatonendrédi leletek tanúskodnak. A kaposvári Ólaki-dûlõ leletei is a neolitikum korszakáról 

nyújtanak számunkra igen jelentõs ismereteket. Majd a bronzkorszak vándoriparosai 

már az egész megye területét behálózták a faeke megjelenése és használata következtében 

fellendült földmûvelés fejlõdése nyomán. A korai vaskorszakra utalnak a Rinyaszentkirályon 

feltárt katonai eszközök, a késõi vaskorban pedig a Nagyberki melletti Szalacska-dombi 

magaslat volt a kelták dunántúli centruma. A négy évszázados római uralom már Felsõ- 

Pannóniához csatolta e területeket, jelentõs táborhelyek és utak építéséhez fogván hozzá, ez 

idõ tájt építve a légiók számára a késõbbi megye területét kelet–nyugati irányban átszelõ 

hadiutat is. A szõlõmûvelést e tájon meghonosító római uralom egyik virágzó városa a 

megye területén Ságvár volt. 

Irodalom: 

Draveczky Balázs – Sági Károly – Takáts Gyula: A Somogy megyei múzeumok régészeti 

adattára. Kaposvár, 1964. 

Kocztur Éva: Somogy megye régészeti leletkatasztere. Régészeti füzetek. Ser. II. 13. 

Magyar Nemzeti Múzeum, 1964. 

Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. kötet. Bp., 1963. 247. 

p. A Mons Ferreust a szláv Zselic név (vö. szláv zelezo: „vas”) lehetséges fordításának tartja. 

168 





9. 

IX–XI. század 

A honfoglalás és az államalapítás korszaka 

Alsó-Pannóniában a hatalmukat vesztõ és elszlávosodott avarok után a földvárakba és 

az erdõségekbe húzódó s a keresztségét felvett szlávság a gyarmatosító frank birodalommal 

vívott párharcában alulmaradt, s véglegesen átadta helyét a magyar államalapítás korában – 

a fiad-kérpusztai XI. századi feltárt temetõ leletei által is igazolt – a földmûveléssel és 

állattenyésztéssel foglalkozó, s a Somogyban tanyát verõ, honfoglaló magyarság Koppány 

törzsének, amely közvetlenül a Balaton délnyugati részén telepedett le. 

A fejedelmi nemzetség egyik ágának, Géza fejedelem rokonának: Koppánynak vagy 

Kupa vezérnek a birtokai Somogyban feküdtek (Szerénd, Szerén, Szõrén, Koppány). Vára 

és székhelye Somogyvár volt. E tájon élte le életét az a keménykötésû pogány magyar, aki 

nem akarta az õsi pogány hitet az új vallással, a nyugati világ keresztyénségével felcserélni. 

Koppány az õsi magyar életforma ellenségének tekintette – harcos nemzetségével 

együtt – az új vallást terjesztõ papokat és fõként azokat az idegen lovagokat, akik Németor-

szágból, Olaszországból és Csehországból jöttek hazánkba. A fejedelmi nemzetségen belül 

tehát Koppány volt a régi rend és a hagyományos szokások képviselõjeként István király 

legerõsebb ellenzéke, aki nemcsak a pogány szokásokhoz és vallásokhoz, hanem a hatalomhoz 

és a függetlenséghez is büszkén ragaszkodva, a királyi udvarban egyre nagyobb 

befolyásra szert tevõ idegenekkel szemben a király megöletésével az egész birodalmat hatalma 

alá akarta vonni. 

A somogysági erdõk, mocsarak és bozótok jó védelmet nyújtottak csapatai számára. 

Amikor seregei a Balatont megkerülve a bakonyi és a veszprémi uradalmakban pusztították 

István hadait, amelynek katonái a pannonhalmi bencés monostor névadójának: Szent Mártonnak 

a nevével indultak harcba, akkor a hazánkba bejött idegen lovagok közül a lázadó 

somogysági herceget Wasurburci Vezelin (Vecelin) Veszprémben megölte. Szétnegyedelt 

holttestét intõ jelként küldte szét István az országba a pogány és csak külszínbõl megkeresztelt 

renitens lázadók megfélemlítésére, s Somogy vára István kezébe került. Az államalapítás 

mûve csak a pogánylázadások legyõzésével válhatott teljessé és befejezetté. Így 

alakult ki a feudális osztályuralmat biztosító apparátus: a feudális magyar állam. 





10. 

1061 

A zselicszentjakabi monostor alapítólevele 

Már a XI. század közepén jelentõs esemény zajlott le megyénk területén. A Koppány 

nemzetségi birtokok kisajátítása után a Gyõr nemzetség õse: Atha vagy Ottó somogyi ispán 

Kaposvártól keletre monostort alapított a Zselicben, amelynek 1068-ban történt felszentelésén 

– jelentõsége egyre növekedvén – már Salamon király és Géza herceg is megjelent. 

A somogyi ispán monostor alapítására vonatkozó oklevelét történészeink mindig valósnak 

és helytállónak ismerték el, ha a felszentelés idõpontjáról vitatkoztak is, hiszen arról 

a Képes Krónika is megemlékezett: 

A zselicszentjakabi bencés monostor alapításáról szóló pecsételetlen oklevél jelentõs 

forrása a korai magyar feudalizmus történetének. Eredeti szövegét Györffy György szabályzata 

szerint és közremûködésével Kumorovitz L. Bernát adta közre a Tanulmányok 

Budapest múltjából XVI. (Bp. 1964) kötetében... 

A jelentõs oklevél Kenéz Gyõzõ fordításában így hangzik: „Én Ottho, Gewr fia, a 

Gewr nemzetségbõl, Somogy vármegye ispánja, mivelhogy Isten félelme és a mi uralkodónk 

jóakarata nyomán gazdag vagyok és bõvelkedem mindenféle vagyonban, s minthogy 

folytonos elmélkedésem lelkem üdvéért erre indított, tanácsot kértem a lelkiatyáktól, hogy 

mi módon üdvözülhetnék. Megkapván pedig a bölcsek tanácsát, hallják meg az összes keresztények 

mindazt, amit sok napon át határoztam el lelkemben, azt ti., hogy hogyan kezdettem 

meg és hogyan valósítottam meg e mûvemet Krisztus dicséretére és dicsõségére, 

169

valamint az Isten anyja, Mária, Szent Jakab apostol s Isten minden szentjeinek tiszteletére... 

Kiris-en /!/ egy ekealja földet és Biharban (adtam Szt. Jakabnak) két szõlõmûvestelket 

és hat szõlõt s egy malmot malomkõvel együtt. Kosdíj-ban egy ekealja földet, öt míves 

házat és az udvarház felügyelõjét is Szt. Jakabnak adtam. Keltesel-ben /!/ négy 

szõlõmûvesházat egy szõlõvel együtt Szt. Jakabra ruháztam át. Odaadtam egy Lappa nevezetû 

helyet is Szt. Jakabnak, melynek határai szintén körül vannak írva azon levélben...” 

170 





47. 

1686 

A török uralom alól való felszabadítás 

A török hódoltság idején a királyi csapatok – kétszer is (1599-ben és 1664-ben) – 

eredménytelenül kísérelték meg Kaposújvár felszabadítását. Mindkét esetben a kegyetlenül 

hideg tél, az irdatlan erdõségek, az áthatolhatatlan sûrû bozótok, az elvadult nádasok és 

mocsarak akadályozták a nagy sánccal és bokrokkal megerõsített vár visszafoglalását, amelynek 

kettõs falában még az ágyúk sem tudtak jelentõsebb kárt okozni. Végül is – Buda visszafoglalása 

után – 1686. november 12-én Badeni Lajos császári táborszernagy foglalta vissza 

a várat a Duna menti várakkal együtt. 

„Az elõrehaladó idõ sürgette a további vállalkozást, a parancsoló célt: ezért az õrgróf 

az eszéki híd maradványainak a megsemmisítése után nov. 1-jén ismét Pécs felé menetelt. 

Ahogy a téli szállásra vonult, elfoglalta nov. 12-én, háromnapos ágyúzás után Kaposvár 

várát. Ezzel a vállalkozással, amelynél egy ellenséges ágyúgolyó teste alatt a lovát megölte, 

befejezte szerencsésen és dicsõségesen a különleges császári megbízással reáruházott feladatot 

a Duna és a Dráva között” – írta a hadjárat egy késõbbi történetírója a vár visszafoglalásáról. 

A várat a Loy vezérõrnagy parancsnoksága alatt álló hadosztály – nagyrészt Batthyány 

Ádám fõgenerális huszárjai és hajdúi – szállták meg, ahonnan a török õrség – rövid, 

véres harc után – szabad elvonulással távozott Szigetvárra. A vár új és erõs, magyar és 

német katonákból álló õrséget kapott (két német lovas- és két német gyalogosszázadot s 

ugyanannyi magyar katonát), amelynek következtében csakhamar állandó viszálykodás tört 

ki a magyar és a német várõrség magyar és német ajkú katonái között, melynek végül is az 

lett a következménye, hogy a várban csak huszárok, magyar és délszláv hajdúk maradtak, 

míg a német õrséget áthelyezték az idõközben ugyancsak felszabadult Szigetvárra.





150. 

1848 

A Somogy megyei jobbágyfelszabadítás adatainak táblázata 

1848 forradalma Somogyban 231 községben 12 853 jobbágy- (10 332) és zsellércsaládot 

(1789 zsellér és 732 házatlan) szabadított fel. Mentesítette õket 718043,42 napi robottól, 

12 101 ezüstforint fizetésétõl és szántóföldi termésük 5-öd részének ingyenes átengedésétõl. 

A jobbágyfelszabadítás adatainak táblázatát a következõkben közöljük Tóth Tibor 

fõlevéltáros összeállításában 1982-bõl: 

A település A község, Úrbéres háztartások A jobbágytelek A zsellértelek A megszûnt Pénzszolg. 

neve ahova jobbágy zsellér házatlan Összesen száma robot (ezüst Ft) 

1848-ban most tartozik zsellér gyalognapban 

Szentgáloskér 16 – 8 24 20 – 2316,0 16 

ból: 





177. 

1863–1872 

Somogy és Kaposvár a sajtó tükrében 

Tudósítások és tallózások a Somogy c. hetilap I–VL. évfolyamának példányszámai- 

Égnek az uradalmak! (1869) 

Sárdon, Szentgáloskéren, Karádon, Szóládon, Kõröshegyen és Csicsalpusztán több 

uradalmi épület égett le. (V. évf. 35. sz.) 

171

172 





204. 

Történetstatisztikai adatok a századfordulón 

(XIX–XX. sz.) 

I. 

A megye népességének alakulása (1784/85–1900–1960) 

A terület 

megnevezése A népesség száma A tényleges gyarapodás, ill. fogyás 

1784–85 1900 1960 1784–85–1900 1900–1960 

száma % száma % 

Somogy megye 139 598 304 331 343 916 164 733 118,0 39 630 13,0 

III. 

c) Az analfabéták száma a megyében (1900) 

A következõ táblázatból kitûnik – igen jelentõs volt a megye írástudatlanjainak a száma. 

Az analfabetizmus 37,7%-os megyei aránya annál megdöbbentõbb volt a századfordulón, 

miután – a felmérés esztendejében – a cigány lakosság száma mindössze csak 2724 volt 

a megyében. Az analfabéták részesedési aránya 1. a kaposvári (42,3%), 2. a lengyeltóti 

(41,1%) és 3. a barcsi járásban (39,9%) volt a legkedvezõtlenebb. E járásokat követték a 

szigetvári, a nagyatádi, az igali, a csurgói, a marcali és a tabi járások. Még a megyeszékhely 

lakosságának is írástudatlan volt 29,4%-a. A kaposvári és szigetvári járásokban találtunk 

7-7 olyan községet, amelyekben a lakosságnak több mint a fele volt analfabéta 

(Bárdszerászló, Bodrog, Bõszénfa, Csombárd, Kisberki, Kiskorpád és Visnye, illetve Almamellék, 

Drávakeresztúr, Pata, Révfalu, Sztára, Szulimán és Zsibót). Ilyen község a barcsi 

járásban 4 (Aracs, Drávaszentmárton, Pálfalu, Szentborbás), az igaliban és a lengyeltótiban 

3-3 (Polány, Somodor, Szentgáloskér, illetve Pamuk, Szõlõskislak és Tótgyugy), a 

csurgói és a marcali járásokban pedig 2-2 (Antalfalu, Bükkösd, illetve Kelevíz és Pusztakovácsi) 

volt. Csupán két járásban: a tabi és a nagyatádi egyetlen községében sem találkoztunk 

az analfabéták ilyen szomorú és lehangoló arányszámával.





208. 

1901 

„...vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú viszonyok közé jutottak, 

miként az elszegényedés s így a pusztulás legvégsõ fokán állanak...” 

A megye közigazgatási bizottsága Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér községek kisgazda-társadalmának 

eladósodására vizsgálóbizottságot rendelt ki. A vizsgálat felhívta a 

fõszolgabírák figyelmét a falusi korcsmárosok rejtett uzsoraakcióira és az italmérési engedélyek 

kiadásának korlátozására. A kérdés hátterében mutassunk rá a polgárosodni akaró 

parasztság megfelelõ hitelének a hiányára is, amelynek következtében ahhoz fordult hitelért, 

akihez tudott. E problémakör képezte egyik gyökerét a Nagyatádi Szabó-féle kisgazdapárti 

mozgalomnak is. 

Íme, Somogy Vármegye Közigazgatási Bizottságának Kaposvárott, 1901. máj. 8-án 

tartott ülésének valamennyi fõszolgabíróhoz megküldött határozata: 

„1334/kgb. 1901. sz. Valamennyi t. fõszolgabíró úrnak! Tudomásunkra hozatott, hogy 

vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú viszonyok közé jutottak, miként az 

elszegényedés s így a pusztulás legvégsõ fokán állanak; ebbõl kifolyólag kiküldtünk egy 

bizottságot, hogy a különösen elszegényedett Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér község 

viszonyait vizsgálat tárgyává tegye. Ezen bizottság jelentését megtette, s abból sajnálattal 

kellett tapasztalnunk, hogy azokban a lakosság anyagi tönkrejutásának egyik legfõbb oka a 

régibb idõben dívott uzsoráskodásban keresendõ. Igaz, hogy ma már az uzsoráskodás büntethetõ 

alakban nem nyilatkozik meg, azonban félõ, hogy a leplezett formában még ma is 

ûzetik, ennélfogva felhívjuk a t. fõszolgabíró urakat, hogy járásukbeli községeiknek vagyoni 

viszonyait mindenkor a legéberebb figyelemmel kísérjék, és ha olyféle üzelmek nyomára 

jönnek, melyek az úrbéri birtokosok anyagi jólétére veszélyesekké válhatnának, jelentésüket 

ezen bizottsághoz azonnal megtenni ne késsenek. Különösen pedig igyekezzenek annak 

kipuhatolására, mely községekben van szokásban a korcsmai hitelnek váltó alakba burkolása. 

Ugyanis köztudomású, hogy egyes községekben a korcsmárosok a korcsmai hitelrõl 

szóló 1883. évi 223. számú vármegyei szabályrendeletet olyképp játsszák ki, hogy az abban 

megengedett és perelhetõ 4 korona követelésüket meghaladó összegrõl váltót vesznek, és 

így azt el nem veszíthetvén, ily módon viszik a lakosságot könnyelmû költekezésre és végül 

vagyoni romlásra, és így megy át egyes községekben az úrbéri birtokok bizonyos része, de 

mindenesetre nagy hányada a korcsmáros birtokába. Habár a korcsmárosok ezen eljárása 

leplezett voltánál fogva meg nem torolható, nem képezhet törvénybe ütközõ cselekményt, 

ámde eredménye oly szomorú, miként minden módot meg kell ragadni, mely akadályt gördíthet 

a köznép vagyoni tönkretétele elé; és miután ezen egyedüli módot abban véljük megtalálni, 

ha az italmérési engedélyek kevesebb számban adatnak ki, ennélfogva felhívjuk t. 

fõszolgabíró urakat, hogy ezen engedélyek véleményezése körül igen szigorúan járjanak el, 

és azon igyekezzenek, hogy a korcsmák száma lehetõleg apasztassék.” 

173

A határozatot a fõszolgabírák a községi jegyzõkhöz továbbították tudomásulvétel, alkalmazkodás 

és jelentéstétel végett. 

Forrás: Csurgói járás fõszolgabírói iratai, 3275/1901. sz. Kzg. elõadó iratai, 1900. V. 

17. (Mérõi Kundler kocsmák) Kzg. elõadó iratai, 16/189. sz. (Somodori „telepítvényesek”) 

174 





210. 

1904 

Aratási szerzõdés a mernyei uradalomban 

A viszonylag alacsony cselédlétszámmal dolgoztató uradalomban általános gyakorlattá 

vált – természetszerûleg országosan is – a nagy idénymunkák idején, hogy szerzõdéssel 

kisegítõ munkásokat alkalmazzanak. A századfordulón a speciális munkafajták (földmunka, 

téglavetés, erdõirtás stb.) mellett a szerzõdéses aratási rendszer volt a legjelentõsebb. 

A munkaközvetítõk hasznát is jelentékenyen növelõ szerzõdések, amelyeket a községi 

jegyzõ segédletével kötöttek az uradalmak a vállalkozókkal, rendszerint a szerzõdésben 

megjelölt gabonaterületek learatására és betakarítására vonatkoztak elsõrenden, a fizetõ bérek 

feltüntetésével. Már a korábbi években is, ez idõ tájt azonban még inkább növelték az effajta 

szerzõdésekben az aratómunkásoknak az aratás melletti egyéb munkakötelezettségeit is, 

amelyeknek az elvégzése ráadásmunkát, többször ingyenes szolgálatot jelentett részükre 

vagy éppenséggel minimálisan alacsony bérezését az elvégzett munkának. E tipikusnak 

mondható szerzõdést érdemes összevetni ugyanezen uradalom harmincas éveinek aratási 

és sommásszerzõdésével, amely még tovább növelte a munkavállalók terhére a szerzõdéses 

kötelezettségeket. 





290. 

1930. március 2. 

Ecseny és Szentgáloskér törpebirtokosai hiába kérnek Lapapusztán kishaszonbérletet 

A Mezõgazdasági Ipar Részvénytársaság (MIR) a földmívelésügyi miniszterhez kérvényezõ 

törpebirtokosoknak nem volt hajlandó kishaszonbérletet adni. Az alábbi dokumen-

tum olvasása arról is meggyõzhet bennünket, hogy a szegény parasztokhoz és a sommásokhoz 

nem volt irgalmasabb a felvilágosult, a kulturált polgár bankja sem. 

„Alulírott Ecseny és Szentgáloskér községi lakosok azzal az alázatos kéréssel járulunk 

Nagyméltóságú Miniszter Úr elé, hogy a két község határán elhúzódó lapapusztai 

bérletet ezen két község törpebirtokosainak kisbérletbe juttatni kegyeskednék. Alázatos 

kérésünket az alábbiakkal vagyunk bátrak megindokolni: Lapapuszta Herceg Esterházy 

tulajdonát képezi, de már igen régi idõ óta a Mezõgazdasági Ipar Részvénytársaság bérletében 

van, míg ezen két község egyre szaporodó lakossága csak igen nehezen tudja a 

megélhetés feltételeit is megszerezni. A részes aratás igen súlyos feltételek mellett kapható, 

napszám pedig egyáltalán nincsen. A községben napról napra szaporodik a törpebirtokosok 

és földnélküliek száma. Köztudomású, hogy a két község lakossága a földet szereti, 

azt jól megmunkálja, a bérlet pontos megfizetéséért pedig egyetemlegesen felelõsséget 

vállal.” 

Forrás: OL FM. 1930. 29. 35919. 





293. 

1931 

Nyomortanyák a somogyi falvakban 

Döbbenetes jelentést írt a Nemzetnevelés egyik 1931. évi számában a kaposfüredi 

tanító (Németh József) faluja elmaradottságáról és szegénységérõl: 

„Sok helyütt a külvárosok úgynevezett alvilágának nyomortanyáit megszégyenítõ állapotok 

fogadtak. Kalitkányi szobában összezsúfolva a család, a rokonság, sõt még a háziállatok 

is. A tenyérnyi ablakok sohasem voltak kinyitva. A kályha vagy tûzhely lapján a 

disznók krumplija gõzölög, pipával és minden arra alkalmas eszközzel rontják azt a levegõt 

is, ami ajtónyitáskor beszökik. Ebben a dohos odúban alszik sok helyen 8-10 lélek – sokszor 

négyen egy ágyban –, a kifejezhetetlen színû és szagú ágynemû között. Ha van is két 

szoba, a másik extra, használatlanul áll, ahová csak vasárnaponként az ünneplõ ruhájáért 

megy be a ház asszonya. A sarokban egy összeesett, üveges szemû, zilált hajú árnyék fekszik, 

egy tuberkulotikus rém. Körötte a ráérõ szomszédasszonyok kuruzsolnak. A szoba 

földjén nyálban és önpiszkában, egy fõtt krumplit majszolva a család legfrissebb hajtása, a 

kis csecsemõ mászkál. Az asztalon egy tejüveggé homályosult krigli, a család közös ivóedénye...” 

Forrás: Nemzetnevelés, 1931. Idézi: Incze Miklós – Petõcz Pál: A dolgozó parasztság 

helyzete az ellenforradalmi rendszerben. Bp., 1954. p. 78. 

175

176 

SOMOGY MEGYE MÛEMLÉKJEGYZÉKE 

Iskola és levéltár 

33. 

Somogy Megyei Levéltár, 

Somogy Megyei Pedagógiai Intézet 



MJ R. k. templom. Vörös Hadsereg u. 1/A. Barokk, 1749. 

Hrsz.: 24 

Tulajdonos: R. K. Egyház 

Kezelõ: R. K. Egyház 

SOMOGY MEGYE A II. VILÁGHÁBORÚBAN 

Szerkesztette: Dr. Szili Ferenc 



Név Szül. év Születési hely Anyja neve Alakulat Rang Halál ideje Halál oka Zsidó 

Bödõ Mihály 1909 Szentgáloskér Dékány Erzsébet 6.III. õrv. 43.08.15. hõsi – 

Bunevácz Istvánné 1920 – Kéri Katalin – – 45.03.27. akna – 

Bunevácz János 1920 Szentgáloskér Sülé Erzsébet 36.1. õrv. 42.08.13. hõsi – 

Ellauer Lajos 1913 Szentgáloskér Péter Erzsébet III.gk.k. honv. 43.02.12. eltûnt – 

Fejõs Gyula 1908 Szentgáloskér Kalmár Rozália 6.II. honv. 43.01.15. hõsi – 

Gacs Géza 1918 Szentgáloskér Lukács Katalin 36. gy.e. honv. 43.04.01. hõsi – 

Gál István 1920 Szentgáloskér Nagy Rozália 20. k.ho. õrv. 43.01.27. eltûnt – 

Harsányi Ferenc 1920 Szentgáloskér Fekete Anna 18.I. honv. 43.01.10. eltûnt – 

Harsányi István 1920 Szentgáloskér Farkas Julianna 10. k.tü. honv. 43.01.16. eltûnt – 

Harsányi József 1905 – Fekete Anna – – 47.01.15. hõsi – 

Harsányi József 1907 Szentgáloskér Takács Borbála 6.I. honv. 43.01.02. eltûnt – 

Harsányi Józsefné 1918 – Kiss Veronika – – 45.03.27. akna – 

Horváth János 1913 – Károlyi Teréz – – 44.07.15. hõsi – 

Juhász Imre 1919 Szentgáloskér Vincze Julianna 6.II. honv. 43.01.01. eltûnt – 

Levanszki János 1914 Szentgáloskér – – honv. 45.04.04. hdf. – 

Magyar János 1915 Szentgáloskér Szabó Julianna 6.III. honv. 43.08.15. eltûnt – 

Nagy János 1915 Szentgáloskér Frieder Terézia 10. k.tü. honv. 43.01.10. eltûnt – 

Német Sándor – – Szabó Júlia 6.I. honv. 43.01.02. eltûnt – 

Németh József 1910 Szentgáloskér Gergely Anna 18.I. honv. 43.01.10. eltûnt – 

Petrovics József 1920 Szentgáloskér Róna Julianna 6.I. honv. 42.12.12. hõsi – 

Sovák Lajos 1910 Szentgáloskér Szülcz Julianna 6.I. õrv. 43.01.18. hõsi – 

Szilovics György 1920 Szentgáloskér Orbán Erzsébet 10. k.tü. honv. 43.02.05. hõsi – 

Vajda István 1909 Szentgáloskér Zanka Erzsébet 6.I. honv. 43.01.02. eltûnt – 

Varga Mihály 1899 – Varga Rozália – – 45.02.15. hõsi – 

Verbach Károly 1920 Szentgáloskér Kéhler Erzsébet 6.1. honv. 42.08.13. hõsi – 

Vincze Ferenc 1907 Szentgáloskér Szabó Mária 6.1. honv. 43.01.02. eltûnt – 

Werbach Györgyné 1868 – – – – 44.02.24. hõsi –

Szántó László 

AZ 1956-OS FORRADALOM SOMOGYBAN 

Válogatott dokumentumok 


178. Kaposvári Járási Tanács V. B. elnökének információs jelentése. 

4. A lakosságot elsõsorban egyes hiánycikkek elosztásában lévõ problémák foglalkoztatják. 

Legtöbb helyen sóban, élesztõben, a villannyal nem rendelkezõ községekben 

petróleumban van hiány. Néhány helyen liszt is hiányzik. Az áruhiányt elsõsorban a felvásárlási 

láz okozza. 

További legégetõbb probléma a tagosított községekben a földek szétosztása. A tsz-ek 

feloszlása és a tömeges kilépés miatt igen nagy nehézséget okoz a földek kiadása. Van, ahol 

az állami gazdaság részére is volt tagosítás, másutt a közösen vetett területek okoznak problémát. 

Ez a kérdés is sürgõsen központi intézkedést igényel. Néhány helyen az iskola, hivatal 

(Felsõmocsolád) nincs elegendõ tüzelõvel ellátva. Hencsei tsz-nek 5 vetõgépre van sürgõsen 

szüksége. Néhány helyen a volt tulajdonos a tanácsházat kiköltöztette (Mosdós, 

Szentgáloskér). Ez utóbbi községben a DISZ helyiségébe költöztek, de sem ajtó, sem ablak 

nincs. Somodorban a tanács elmozdítása idején a V. B. bélyegzõje eltûnt. Szennán a burgonyabegyûjtõ 

helyre õrséget állítottak, de fegyvert kérnek. Zselickisfaludon a V. B.-elnök és 

-titkár felmondott, és haza akarnak menni. 

SOMOGY MEGYE STATISZTIKAI ÉVKÖNYVE, 

1995 


Település Szentgáloskér 

Terület km 2 27,25 

Lakónépesség az év végén 665 

Élve születés 4 

Halálozás 13 

Ebbõl: egy éven aluli meghalt – 

Természetes szaporodás, illetve fogyás (–) -9 

Lakásállomány 246 

Épített lakás – 

ebbõl 

4 és több szobás – 

Közüzemi vízvezetékkel – 

Házi vízvezetékkel – 

Közcsatornával – 

Házi csatornával – 

Épített üdülõ – 

177


Villamos energiát fogyasztó háztartás 248 

Háztartások részére szolgáltatott villamos energia, MWh 446 

Vezetékes gázt fogyasztó háztartás 91 

Háztartásoknak értékesített vezetékes gáz, 1000 m 3 137 

Közüzemi vízvezeték-hálózat km 9,5 

Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás 231 

Csak udvari kifolyóval rendelkezõ lakás – 

Közterületi kifolyó 2 

Lakosságnak szolgáltatott víz, 1000 m 3 13 

Közcsatorna-hálózat, km – 

Közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakás – 

Idõsek klubjában gondozott a/ – 

Területi kötelezettséggel bíró háziorvos és házi gyermekorvos – 


Óvoda 

Férõhely 25 

Óvodapedagógus 2 

Óvodás gyermek 34 

Általános iskola 

Osztályterem 2 

Pedagógus 3 

Ebbõl: nem pedagógus képzettségû – 

Tanuló 31 

Ebbõl 

8. osztályos – 

Napközis ellátásban részesülõ 20 

Moziférõhely a) 50 

Az önkormányzati könyvtárak helyben lévõ könyvtári egységei, 1000 3 

Kiskereskedelmi bolt b) 6 

Ebbõl: élelmiszerüzlet 3 

Vendéglátóhely 3 

Kereskedelmi szállásférõhely 

– 

178 

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE NÉVTÁRA 

MERNYE 

7453 Kossuth tér 13. Tel.: (82)385-369. 

Plébános: Vaslabán Csaba 

F i l i a: SOMODOR 

SOMOGYGESZTI 

7455 Szabadság u. 3. 

Ellátja a mernyei plébánia 

Kaposvár, 1998


7465 Ady Endre u. 1. 

Ellátja a mernyei plébánia 

F i l i a: LAPAPUSZTA 

MAGYARORSZÁG MEGYEI KÉZIKÖNYVEI, 14. 

SOMOGY MEGYE KÉZIKÖNYVE 

SZÜV–CEBA Kiadó, 1998 


Lakosság száma: 667 fõ 

Belterülete: 125 ha 

Külterülete: 2600 ha 

Az önkormányzat címe: 7465 Szentgáloskér, Kossuth L. u. 1. Tel.: 82/457-002 

Polgármester: dr. Hild József 

Jegyzõ: Gazdóf Angéla 

Kaposvártól 26 kilométerre északra fekszik, változatos tájú, jellegzetesen somogyi 

lankákon, a Ráksi–Mernye összekötõ út mentén. Fõútvonalra csatlakozása Ráksiban (Kaposvár–Szántód 

között), illetve Mernyén (Kaposvár–Balatonlelle között). Legközelebbi 

vasútállomása Mernyén, illetve Somodoron van, a Kaposvár–Siófok vonalon. Kedvezõ 

buszjárat köti össze mind a nagyobb községekkel – Mernye, Igal –, mind a megyeszékhellyel. 

A falu 1321-ben fordult elõ elsõ ízben oklevélben, Keer néven. 1421-ben a Kéri család 

birtokolta. A 16. században elpusztult, majd a török uralom megszûnése után újjáépült: 

1773-ban már 299 lakost tartottak nyilván. Népiskoláját 1770-ben alapította a katolikus 

egyház. Ebben az idõben a községhez tartozott Lapapuszta, mely a középkorban még faluként 

szerepelt, és a század elejétõl 1962-ig népiskolát, majd általános iskolát is mûködtetett. 

Az 1900-as évek elejétõl a Mezõgazdasági Ipari Rt.-nek volt itt bérgazdasága. Megemlítendõ 

helytörténeti esemény az 1905 júniusában lezajlott aratósztrájk. 

A 20. század elején használt községi pecséten ekevas, csoroszlya és búzakalász látható. 

1925-ben 1239-re duzzadt a település lakossága, amely összesen 5158 hektár területet 

mûvelt. Ennek több mint egyharmada a herceg Esterházy-féle hitbizományi birtokhoz tartozott. 

Az 1930-as években Kladnigg Alajosnak, a Kaposvári Cukorgyár igazgatójának volt itt 

nagyobb birtoka, melyen elsõsorban cukorrépát termesztett. Jelentõsebb földtulajdonnal rendelkezett 

még a Svastics és a Kacskovics család. A háború után, 1950–51-ben Szentgáloskéri 

Állami Gazdaságként, majd 1960-ig a Kaposvári Cukorgyár Célgazdasága részeként mûködött 

a gazdaság. Ekkor a helyi tsz vette mûvelésbe, késõbb tulajdonába is a területet. 

A település 1990-ben nyerte vissza 1970-ben elvesztett önállóságát. (Addig Igallal, 

majd Mernyével alkotott közös tanácsot, társközségi szerepkörben.) 

Kilenc utcát képezõ 235 lakóházából kettõ önkormányzati tulajdonban van. A lakóépületek 

90%-a vezetékes ivóvízzel van ellátva, a gázvezetékre a lakások 65%-át kapcsolták 

rá. A telefonszolgáltatást a családok 27%-a veszi igénybe. A belterületi utaknak 80%-a 

179

szilárd burkolatú. Részben osztott alsó tagozattal mûködõ általános iskoláját és óvodáját az 

önkormányzat tartja fenn, a felsõ tagozatosok Mernyére járnak iskolába. Az egészségügyi 

szolgálatot a mernyei körzeti háziorvos látja el. 

Mûemlék jellegû épület az 1749-ben barokk stílusban emelt katolikus templom. Jellegzetes 

épületek még a Kladnigg- és a Stephaich-kastélyok. Az elsõ és második világháború 

áldozatainak emlékmûvét 1996. november 8-án avatták fel. Megoldásra vár az önkormányzati 

hivatal méltó elhelyezése, amely egyelõre, szükségmegoldásként, a termelõszövetkezet tulajdonában 

lévõ kastélyépületben látja el feladatát, kedvezõtlen körülmények között. 

A község lélekszáma az elmúlt három és fél évtizedben drasztikus csökkenést mutat: 

az 1960-ban még 1073 lelket számláló falu lakossága 1990-re 637 fõre apadt. Azóta némi 

emelkedés tapasztalható, és a lakosság korösszetétele sem jelez már aggodalomra okot adó 

népességcsökkenést. Ez annak az erõfeszítésnek is köszönhetõ, melyet az önkormányzat 

fejt ki a község életképességének fenntartásáért. (Jó példa erre – egyebek között – a korábban 

megszüntetett iskola újraindítása.) 

A faluban 1949-ben alakult elõször mgtsz-csoport, Táncsics néven. A szövetkezet 

1956-ban szûnt meg. A Zöldmezõ 1959–1965, a IX. Pártkongresszus 1966–1978 között 

gazdálkodott. Ezt követte a Béke, amely napjainkban is mûködik, 1994-tõl Agrária néven. 

A kárpótlás során 29 tulajdonos összesen 890 ha földhöz jutott, melynek többségét 

bér-be adták a szövetkezeteknek. A közös gazdaság tisztes eredményeket ért el. A munkanélküliség 

mindössze 5%-os. Nagyobb vállalkozásba egy gazda fogott a kárpótlás-licitálás 

folytán tulajdonába jutott és bérelt területen. A mezõgazdaság nyújtotta lehetõségek mellett 

Kaposvár termelõ- és szolgáltató üzemei adnak még munkaalkalmat a szakmunkásoknak, 

bár egyre csökkenõ mértékben. 

A Lapapusztán élõ 40 család jelentõs részének az 1992-ben alakult Szivárvány Völgye 

Kft. ad munkát. A fedett és nyílt edzõpályával is ellátott telepen 120 ún. westernlovat 

gondoznak és készítenek fel nemzetközi versenyekre. 

A falu az iskolán és az óvodán kívül mûvelõdési otthont, könyvtárat, önkormányzati 

tulajdonban mozit, továbbá sportpályát és a körzeti II. osztályban játszó futballcsapatot tart 

fenn. Jelentõs eseménye a településnek az évente júliusban megrendezett gazdag programú, 

nagy érdeklõdéstõl kísért falunap. 

Az elsõ és a második világháború áldozatainak emlékét õrzõ kopjafa helyi faragó, 

Varga Károly alkotása. A lakosság 96%-a katolikus vallású. A hitélet az utóbbi években 

fellendült. Az egyházi szolgálatot a mernyei plébános látja el. 

A képviselõ-testület tagjai: 

Defner Zoltán, Egerszegi Ferenc alpolgármester, Harsányi László, Kovács Ferenc, 

Radics Lajos, Simon János, Szûcs László. 

Pénzügyi adatok: 

Eves költségvetés: 32 millió Ft 

Állami hozzájárulás, támogatás: 17 millió Ft 

Helyi és átengedett bevételek: 2 millió Ft 

Egyéb helyi bevételek: 9 millió Ft 

Hitelfelvétel: 4 millió Ft 

Költségvetési hiány: 4 millió Ft 

Önk. vagyon összértéke: 34 millió Ft 

Ebbõl ingatlanvagyon: 11 millió Ft 

Értékpapír, portfólió: 8 millió Ft 

Iparûzési adó: 1,2% 

180

Településfejlettségi mutatók: 

Lakások száma: 350 db 

Ebbõl önkormányzati: 2 db 

Vezetékes ivóvízzel ellátott lakás: 90% 

Vezetékes gázzal ellátott lakás: 45% 

Telefonnal ellátott lakás: 35% 

Burkolt (portalanított) út: 20% 

Közszolgálati adattár: 

Községi Önkormányzat: 

Kossuth L. u. 5. Tel.: 82/457-002 

Gazdajegyzõ: Csontos Ferenc 

Szentgáloskér, Somodor Körjegyzõsége: 

Kossuth L. u. 1. Tel.: 82/457-076 

Általános Iskola: 

Kossuth L. u. 43–45. Tel.: 82/457-693 

Napközi otthonos óvoda: 

Kossuth L. u. 43–45. 

Posta: 

Kossuth L. u. 3. Tel.: 82/457-001 

Római Katolikus Plébániahivatal: 

Ady E. u. 1. 

Gazdasági adattár: 

Dr. Hild József nyugdíjas állatorvos 

Virág u. 1. 

Tel.: 82/457-003 

Agrária Mezõgazdasági Szövetkezet 

Kossuth L. u. 1. Tel.: 82/467-006, 82/372-088 

Gõzsy Zoltán – Gõzsy Gáborné 

A SOMOGYI LEVÉLTÁR ÜVEGABLAKAI 

Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain 



Bocsári Svastics 

Vas megyébõl származó család, melynek Somogy, Sopron, Vas és Tolna megyében 

voltak birtokai. Itt 1737-ben igazolták nemességüket. A 18. században több megyei hivatalt 

is viseltek. 

181

A család címere: kék pajzsban arany faágon álló, csõrében arany gyûrût tartó fehér 

színû, jobbra fordult galamb, melyet a jobb oldalon ezüst félhold, bal oldalon hétágú arany 

csillag kísér. A rostélyos sisakon lévõ koronán páncélos, könyöklõ jobb kar török fejet levágó, 

kivont szablyát tart. A takaró jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Mivel nem adományozott, 

hanem felvett címerrõl van szó, lényeges alkotórészei tekintetében változó volt. 

Svastics István fõszolgabíró (19. század elsõ fele) pecsétjein például a címerállat Noé galambjává 

lett, mely bárkából repül ki. 

182 

Fontes Comitatus Simighiensis 1. 

Pesty Frigyes 

SOMOGY VÁRMEGYE HELYNÉVTÁRA 

A szöveget gondozta és a bevezetõt írta: 

GÕZSY ZOLTÁN – POLGÁR TAMÁS 



BEVEZETÉS 

Pesty Frigyes országos Helynévtárából az egykori Somogy vármegye településeinek 

leírását tartja kezében az olvasó. Ebben a XIX. századi somogyi helységek földrajzi elnevezései, 

valamint a történetükre vonatkozó adatok találhatók. 

Pesty 1860-ban kezdett hozzá tudományos vállalkozásához. Munkáját minden tekintetben 

nevezhetjük hiánypótlásnak, hiszen a földrajzi nevek ilyen mélységû és ugyanakkor 

országos szintû feldolgozása nem történt meg ezelõtt. Hasonló törekvések korábban is születtek, 

de vagy a kezdeményezõknek, vagy a megcélzott településeknek és azok tisztikarának 

hibájából nem valósultak meg. 

Ebben az esetben azonban mindkét fél „megfelelt” a feladat nagyságának. Pesty Frigyes 

személyében egy rendkívüli szervezõ vállalta a munka irányítását. 1863. február 2-án 

kelt levelében mutatta be a Helytartótanácsnak a földrajzi nevek összegyûjtésére irányuló 

tervét. A kinyomtatott kérdõívek szétküldése után a helyi bírók, jegyzõk, plébánosok végezték 

el a gyûjtéseket 1864-ben. Hozzáállásuk, szorgalmuk, munkájuk igen változatos 

képet nyújt. Voltak, akik a legkisebb földrajzi egységrõl is a legrészletesebb beszámolót 

igyekezték nyújtani, buzgón hozzájárulva ezzel a „nagy mû” sikeréhez (Jádnál olvashatjuk: 

„Alól irt a’ helynevek gyûjtése eránti vonszulomból egy adatot kiván fel említeni”); voltak 

olyanok, akiknek leírásából kiviláglik a lokálpatriotizmus, a saját települése iránt érzett 

büszkeség, szeretet; voltak olyanok, akik bár csak csekély információkkal tudtak szolgálni, 

sajnálatukat fejezték ki emiatt (Nemesvidnél: „mind ezekre történeti jelentõséget ki búvárkodni 

nem lehetett”, Visontánál: „eléggé fürkésztem ezen tó neve okát, de hasztalan!”); és 

voltak, akik szinte semmivel sem egészítették ki a kérdõpontokat, azokra nem adtak választ 

(Várda). 

Azt állapíthatjuk meg, hogy ha nem is minden esetben volt eredményes a gyûjtés,

összességében nagyon gazdag képet kapunk nemcsak a földrajzi nevekrõl, hanem az egyes 

települések történetérõl, hagyományairól, szokásairól. 

A helynévtárban közölt adatok mind a történeti, mind a néprajzi, mind a nyelvészeti 

kutatásokhoz rendkívül gazdag adatbázist nyújtanak. Az is növeli a kötet értékét, hogy a 

felvétel 303 települést érintett, az 1864. évi közigazgatási állapotoknak megfelelõen, egyedül 

Henész községrõl nem készült külön felvétel az akkori önálló települések közül. Elõfordul, 

hogy egyes, akkor még önálló településeket más helységekkel együtt írtak össze, mint 

például Sáncot Bagolánál. 

Pesty Frigyes Somogy megyére vonatkozó gyûjtése a közigazgatási változások miatt 

ma már öt jelenlegi megye településeit öleli fel. A XIX. században elkészült összeírásban a 

mai Somogy, Baranya, Fejér, Tolna és Zala megyék településeire találunk adatokat. 

Ugyanakkor abban az értelemben is rendkívüli kuriózum a mû, hogy olyan, akkor 

még élõ hagyományokat jegyzett fel, melyek még a török hódoltság idejébõl, sõt annál 

régebbrõl származtak, és talán az idõ múlásával, a leírás hiányában elvesztek volna. Sok 

esetben túlságosan is a török hódoltsághoz kötötte a helyi hagyomány a fennmaradt tárgyi 

és szóbeli emlékeket, melyek nagy része azonban a középkorban vagy annál korábban keletkezett. 

Mint említettük, a vállalkozás sikeréhez több tényezõ eredményes együttmûködésére 

volt szükség. A Magyar Tudományos Akadémia támogató állásfoglalása után a Helytartótanács 

hivatalosan is pártfogásába vette a helynévgyûjtés ügyét. A Helytartótanács szólította 

fel a megyéket az összeírás elvégeztetésére, a megyék pedig a járási szolgabírák útján 

küldették szét a nyomtatványokat az egyes helységekhez. A kérdõív két részbõl állt: kérdõpontokból 

és egy utasításból. Ezek teljes szövege a következõ: 

Az adatgyûjtés a következõ kérdõpontokra terjed ki: 

1. A megyének, kerületnek, járásnak, széknek neve, hová a helység tartozik. A terület 

ezen politikai felosztásán kívül némelykor vidék, környék, táj is bír külön elnevezéssel, 

vagy több falvak csoportozata közös név alatt ismertetik. Ahol ilyesmi elõfordul, az összeírásban 

figyelembe veendõ, és ha lehet, magyarázandó. 

2. A községnek, városnak hányféle neve él most; melyik neve bír csak helybeli elterjedéssel, 

melyik ismeretes országszerte. – Sajátos jelenség, hogy a magyar és román falvak 

a körülfekvõ szász falvak által Erdélyben német elnevezést nyernek, mely elnevezésrõl az 

illetõ magyar és román falvak lakosainak sejtelmük sincs, és mely név különben is csak kis 

elterjedéssel bír. Viszont sok szász és román falu magyar névvel is bír, mirõl az illetõ szász 

és román falvaknak tudomásuk nincs. Ily viszonyok az ország minden részeiben foroghatnak 

fenn, hol többajkú a lakosság, azért felemlítendõk. 

3. Volt-e hajdan a községnek más elnevezése? Vagy tán csak különféleképp íratott a 

mostani helynév? 

4. A község mikor említtetik legkorábban? 

5. Honnan népesíttetett? 

6. Mit lehet tudni köztudomásból, hagyományból, írott vagy nyomtatott emlékekbõl a 

név eredetérõl, értelmérõl mindegyik nyelvû helynévre nézve? 

7. A község határában elõforduló többi topographiai nevek, például: mezõ, dûlõ, szántó, 

forduló, legelõ, kaszáló, puszta, sivatag, liget, berek, erdõ, rengeteg, zug, határ, tanya, csárda, 

major, szállás, kert, szõlõs, árok, rom, irtvány, tisztás, hát, halom, domb, csúcs, orom, 

magaslat, fennsík, hegy, hegygerinc, hegylánc, szikla, bérc, bánya, barlang, örvény, szoros, 

zuhatag, forrás, kút, ér, tó, folyó, patak (megkülönböztetvén minden nevet, melyet ilyen fõés 

mellékpatak eredetétõl egészen kifolyásáig más folyóba nyert), mocsár, posvány, láp, 

183

ingovány, nádas, rét, kompállás, rév, gázló, sziget, fok stb. Lényeges feladata az összeírásnak, 

hogy az itt említett tárgyak tulajdonnevei minél kimerítõbben és minél pontosabban 

följegyeztessenek. A hol lehet, itt is a 6-ik pont alatti kérdés figyelembe veendõ. Idetartozik 

sokszor a külvárosok, városrészek, utak, terek és utcák neveinek felemlegetése, ha ezen 

nevekben valami eredetiség lappang, vagy ha nemzeti emlékekkel összekapcsolvák, és így 

rólok történetileg vagy nyelvészetileg valami felderítés várható. Mezõk, dûlõk, szántók, 

legelõk, puszták, rétek, fordulók és hasonló tárgyak neveinél célszerû volna az illetõ tárgy 

természeti tulajdonságáról rövid megjegyzést tenni, minthogy abból sokszor felvilágosítást 

vehetni a név értelmére. Például: Gányér, vizes, lapályos szántóföld Szalontán. Kóstava, 

szép legelõ, erdõs hegyek közt. Karakó, csavargó patak. Gyûrûzug, egy zug, mely körül a 

Berettyó félkört képez. Ondód, sík fekete föld, néhol szikes Debrecennél. Szódob, egy völgy, 

mely jól visszhangzik, Biharban. Tõtevény, feltöltött és árkolt szántóföld, Kocsordon. Üllõ, 

álló víz, mely kiszáradni nem szokott, Karcagon. Petrisán, nagy õserdõ, melyben õzek is 

vannak, Békésben. Vica, vízér, melyben sok apró hal van, Békésben. Siskadûlõ, szántóföld, 

melyen sok siska 1 terem, Szabolcsban. Megyer, hajdan falu Baranyában, most csak malom. 

Adacs, puszta a kecskeméti határban, hajdan falu. Ders, egy tiszta s talán irtott hely az 

erdõben, Bihar megyei Siteren. Bágy, rétes víz, mely igen lassan foly, H. Nánáson. Bokróc, 

kút, cseres, 2 bokros helyen, Margitán. Világos, hogy hol a 2–6-ik pontban kért közleményeknek 

helye nem lehetne, ott a helynévhez legalább ily, a természeti tulajdonságot illetõ 

jelzéseket mindig csatolhatni. 

Végre a 7-ik pont alatti helynevek érdekében van, hogy az illetõ megnevezett tárgynak 

fekvése is emlegettessék, ti. neveztessenek a határos, szomszéd területek. 

1 Homokos talajon termõ, régebben házak fedésére használt, sáshoz hasonló növény 

(Calamagroiis epigeios). 

2 Cserjés. 

184 


Helynevek Szent Gálos Kér községbõl, Somogy megyébõl. 

1. Somogy megye, Igali járás, község Szent Gálos Kér 

2. E község csupán csak egy névvel bír, – Szent Gálos Kér bír helybeli elterjedései, és 

ismeretes országszerte. – A lakosság Magyar RC: 1379 

3. A község más elnevezésére nincs tanúság. 

4. Nem tudatik. 1380 

5. Nem tudatik. 

6. Semmit. 1381 

7. A községben elõforduló földek (dûlõk) nevei, nemkülönben a puszták megnevezése. 

a. Lapai-rétek 

b. Pusztai-földek 

c. Kikiritó-földek 

d. Fingoskut-földek 1382 – ezen dûlõk történeti elnevezése ismeretlen 

e. Vári-földek 

f. Malom-földek 

g. Kertallya-földek

Puszták 

h. Diósi puszta – eredetét egy ott létezõ Diófa-kertrõl veszi, de csak állítólag 

i. Örsi puszta, 1383 történeti elnevezése ismeretlen 

k. Lapai puszta 1384 

Kelt Szt. Gálos Kéren April 5 én 864 

Hayden jegyzõ 

1379 Római katolikus. 

1380 A település elsõ okleveles említése 1321-bõl származik (Keer). (Csánki, 619.) 

1381 A helység templomának védõszentjérõl, Szent Gálról kapta a nevét. A név utótagja 

törzsnévi eredetû, és a Kér törzsbeliek megtelepedését jelöli. (Várkonyi, 27., 50.) 

1382 Kihúzva: földek. 

1383 Rácörspuszta 1229-ben Örs alakban fordul elõ a fehérvári káptalan birtokai között. 

(Somogy vármegye, 156.) 

1384 A Rátót nemzetség 1283. évi osztálya alkalmával említik elõször (Laapa). (Somogy 

vármegye, 156.) 

SZENTGÁLOSKÉR TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVE 

TELEPÜLÉSSZERKEZETI TERV LEÍRÁS 

1. ELÕZMÉNYEK 

Szentgáloskér község jelenleg hatályos rendezési tervét (Szentgáloskér Összevont 

Rendezési Terve) 1992-ben a Somogy Megyei Önkormányzatok Területrendezési Társulása 

készítette el. A tervet a képviselõ-testület az 5/1993. (III. 12.) számú rendeletével hagyta 

jóvá. 

Az azóta eltelt idõszak – társadalmi-gazdasági – változásai, valamint az új jogszabályok 

– az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 

és végrehajtási rendeletei – szükségszerûvé tették a község új településrendezési tervének 

elkészíttetését. A tervezésre a Virányi Építész Stúdió Bt. kapott megbízást. 

2002 augusztusában elkészült Szentgáloskér község Településfejlesztési Koncepciója, 

melyet a képviselõ-testület 45/2002. (VIII. 15.) számú határozatával elfogadott. A koncepció 

meghatározta a legfontosabb célokat és feladatokat, a település fejlesztési irányait. 

A településrendezési terv – az adottságok mellett – a megyei területrendezési terv 

programjában, a településfejlesztési koncepcióban és az érdekelt államigazgatási szervek 

elõzetes véleményében leírtakat veszi figyelembe és tekinti kiindulási alapnak. 

2. TELEPÜLÉSRENDEZÉS 

A Dél-Külsõ-Somogy kistájhoz tartozó település életében a mezõgazdaság mint megélhetési 

forrás mindig jelentõs szerepet töltött be. Az intenzív belterjes gazdálkodást folytató 

település közigazgatási területének mintegy 77%-át szántóföldek uralják. A falu körül a 

közigazgatási határig húzódó lapos, helyenként lankás szántóterületek mezõgazdasági mûvelésre 

kiválóan alkalmasak. 

185

Szentgáloskér – az „elmaradott” térségben fekvõ falu – településfejlesztésénél alkalmazkodni 

kell a meglévõ adottságokhoz, ezek legoptimálisabb kihasználásával a településrendezés 

során egyrészt szükséges a község élete és jövõbeni fejlõdési irányvonala meghatározásánál 

a mezõgazdasági kultúra számbavétele, folyamatos fenntartásának és fejlesztésének 

elõsegítése, másrészt az igali gyógyfürdõ közelségének kihasználásával a turizmus 

fogadási feltételeinek kialakítása. 

A község területén az infrastruktúra-fejlesztéssel, a meglévõ adottságok figyelembevételével, 

a fejlõdés és az életminõség javítása szempontjából a következõk biztosítása szükséges: 

– a települési funkciók bõvítése; a lakóterület-fejlesztés keretében vegyes funkció 

kialakítása (lakó és üdülõ), ehhez kapcsolódó intézményi funkciók és hálózati infrastruktúra 

fejlesztése; 

– a teljes közmûellátás biztosítása, az összközmûves ingatlanok arányának növelése; 

– a közlekedési rendszer továbbfejlesztése (Szentgáloskér–Ecseny összekötõ mellékút 

kiépítése, belterületi úthálózat burkolt felülettel való ellátása); 

– a helyi gazdaság fejlesztése és területének bõvítése, a termelõ- és szolgáltatótevékenység 

segítése; 

– a meglévõ természeti és táji értékek, a településstruktúra és az építészeti karakter 

megõrzése, a védelemre érdemes természeti és települési értékek számbavétele és megóvása; 

– az üdülés-idegenforgalom fogadási feltételeinek biztosítása – különös tekintettel a 

falusi és lovas turizmusra –, melyeket elsõsorban Lapapusztán kell megteremteni; 

– a táji és természeti környezet védelme; a zöld felületi rendszer továbbfejlesztése. 

Táj- és településkép-védelmi, valamint környezetvédelmi okokból a vízfolyások természetközeli 

állapotának fenntartása fontos feladat. Emellett gondoskodni kell a falufásításról; az 

utak és utcák mentén fasorok létesítésérõl és fenntartásáról, az építési telkek kedvezõ kertészeti 

kialakításáról. 

186 

2.1. Tervezett területfelhasználás 

A település közigazgatási területén a tervezett területfelhasználás az alábbiak szerint 

jellemezhetõ: 

Beépítésre szánt területek közül: 

– a „falusias lakóterület” bõvítése tervezett a jelenleg is lakóterületként funkcionáló 

Lapapuszta területével. A népességszám lassú, folyamatos csökkenését mutató demográfiai 

adatok alapján (jelenleg 620 fõ körül) a jelenlegi lakóterület várhatóan kielégíti a jövõbeni 

építési telkek iránti igényeket. 

A lakóterületen – 1-2 egységes – lakó- és/vagy üdülõfunkciót egyaránt kielégítõ lakóépületek 

létesíthetõk. A lakóterület bármely építési telkén elhelyezhetõk – az OTÉK és a 

helyi építési szabályzat figyelembevételével – az alapfokú intézményi ellátást biztosító létesítmények. 

– „egyéb ipari gazdasági terület” kategóriába tartoznak: 

– az Agrária Mg. Rt. meglévõ állattartó telepe és tervezett területbõvítése; 

– az energiaellátást biztosító területigényes létesítmény (gázfogadó) területei; 

– „különleges terület”-ként kezelendõk: 

– a meglévõ temetõ és bõvítési területe;

– a lapapusztai temetõ területe; 

– a meglévõ sportpálya területe; 

– a Szivárvány Völgye Kft. lapapusztai lovasfarmterülete, mely a jövõben idegenforgalmi 

fogadóhelyként tervezett. 

Beépítésre nem szánt területek: 

– a „közlekedési és közmûterületek” fejlesztendõk oly módon, hogy a közcélú létesítmények 

parkolóigényének egy része e területen kielégíthetõ legyen, illetve a fejlesztési 

célok között szereplõ közmû- és hírközlési hálózat a területen elhelyezhetõ legyen. 

– a „zöld területek” – meglévõ és új zöld területek kialakítása és fejlesztése indokolt a 

falu központi részén. 

– az „erdõterületek” arányának növelése és övezeti tagolása – gazdasági, védelmi és 

turisztikai rendeltetésû erdõkre – szükséges a meglévõ erdõfoltok területi növelésével, illetve 

a „Somogy megye területrendezési terve” programja által javasolt területek erdõsítésével, 

valamint belterületen a Kossuth L. u. menti, árkok által tagolt mély fekvésû területrészen. 

– a „mezõgazdasági területek” nagysága a tervezett területfelhasználás szerint hosszú 

távon csökken; 

– a „vízgazdálkodási terület” kategóriába sorolandó: 

– a vízellátás területigényes létesítményének (vízmûkutak, víztározó) területe; 

– a folyó- és állóvizek medre és parti sávja; 

A tervezett területfelhasználás a belterületben növekedést a lapapusztai területrész 

becsatolásán kívül nem eredményez. 

3. TÁJRENDEZÉS 

3.1. Tájszerkezet 

Szentgáloskér Kaposvártól 26 km-re északkeletre, a Mernye–Ráksi összekötõ mellékút 

mentén fekvõ település. 

Településszerkezeti érdekessége, hogy a falutól északra elhelyezkedõ külterületi 

lakotthelyként nyilvántartott lapapusztai településrész ellátottság és infrastruktúra szempontjából 

a központi falurésszel azonos infrastrukturális szinten mûködik, a lakosság 10%a 

Lapapusztán él. 

A község a Dél-Külsõ-Somogy kistájhoz tartozik. Intenzív hasznosítású mezõgazdasági 

térség. 

Éghajlatára a mérsékelten meleg, mérsékelten nedves éghajlat, domborzatára a tágas, 

lapos völgyek, löszfedte alacsony dombok jellemzõek. 

Szentgáloskér település közigazgatási területén a Somogyi-dombságra jellemezõ laza 

üledékek alkotják a földtani felépítést, hiszen a község belterülete a tájegységbe bevágódott 

völgyek egyesülésének környezetében alakult ki. Az intenzív eróziós tevékenység a jelentõs 

vastagságú pleisztocén kõzetliszt (lösz) megbontásával történt, és a kiszélesedõ völgytalp 

mellett az enyhébb lejtésû völgyoldal, valamint az alacsony dombhátak kedvezõ lehetõségeket 

biztosítottak az épített környezet létrehozásához. 

A lakóterület fokozatos kiépülése során több helyen megbontásra került a völgyoldal, 

és részlegesen feltöltésre került a völgytalp, így a jelenlegi épített környezet alatt természetes 

keletkezésû és mesterségesen kialakított kõzettér egyaránt megtalálható. A természetes 

187

kõzettér (lösz, homokliszt stb.) a völgytalpnál magasabb helyszíneken, valamint a dombhátakon 

ismeretes, hiszen a belterületi közlekedési utak rézsûiben, falaiban is megmutatkozik. 

A völgytalpon a helyi feltöltések mellett a lejtõlemosások során keletkezett hordalékok 

(iszap, agyag stb.) találhatók. Az eltérõ morfológiai helyzetû képzõdménycsoportok nem 

azonos alapozási lehetõségekkel bírnak, továbbá az építmények alatti altalaj állapotát befolyásoló 

építéshidrológiai adottságok is nagyban különbözõek. 

A jelenlegi épített környezet alatti teherbíró altalajt alkotó eolikus és a szárazföldifolyóvízi 

kifejlõdésû rétegsorozatok lejtõs területeken nemcsak fokozottan erózióérzékenyek, 

hanem meredekebb lejtõkön, nyitott állapotú falakban és bevágásokban felszínmozgások 

kialakulására is hajlamosak. A nem megváltoztatható kõzettér mérnökgeológiai adottságai 

alapján minden építési területen (jelenlegi terület, új építési terület) biztosítani kell az eróziómentes 

felszíni vízelvezetést. Az építési célú bevágások vagy töltések létesítésekor tekintetbe 

kell venni a természetes hatásokra vagy mesterséges beavatkozásokra egyaránt 

aktivizálódó felszínmozgásos hajlamot. A település egész közigazgatási területe potenciálisan 

felszínmozgásra hajlamos. 

A tervezett területhasznosítás a természeti adottságokhoz igazodik, figyelemmel a tájba 

illesztésre és a hosszú távon fenntartható tájszerkezet megõrzésére. A tájváltozás vizsgálata 

során jellegzetesnek mondható a belterülettõl a közigazgatási határig nyúló szántó 

mûvelési ágú területek elhelyezkedése, helyenként árkokkal, kisebb rét-legelõ, helyenként 

erdõterületekkel tagolva. 

A tájrendezés a veszélyeztetett tájelemek megtartását célozza – a völgyekben befásodott 

partú vízfolyások, árkok védelmével, a szántóterületek tagolását adó fasoros, bozótos 

útszegélyek megõrzésével, ill. létrehozásával. Elérendõ cél az erdõtagok egységes erdõtömbbé 

szervezésére. Fokozott figyelmet kell fordítani a település „tájba illesztésére”. 

188 

3.2. Mezõgazdasági területek 

A falu határát nagy kiterjedésû lapos szántóterületek uralják, az É–D-i irányban húzódó 

árok melletti rét, gyep mûvelési ágú területek, valamint a külterületi utak mentén befásodott, 

illetve kiterjedt erdõterületek kivételével. A település területén a szántóföldi mezõgazdaság 

hosszú távú fennmaradásával, meghatározó jelenlétével számolunk, mivel a település 

területe értékes gabonatermõ terület. A szántóterületek kismértékû csökkentése tervezett 

az erdõsítések révén. 

A szántók tábláin hiányosak a tagoló fasorok, zöld sávok. 

A mezõgazdasági területeken törekedni kell a termõhelyi adottságokhoz igazodó földhasználatra, 

a komplex szemléletû környezet- és tájgazdálkodásra, a környezetkímélõ gazdálkodási 

módok alkalmazására. 

Az intenzív mezõgazdasági mûvelésnél a termelési kockázat minimumra szorításával, 

a megfelelõ, környezetre nem ártalmas agrotechnikai-talajmûvelési eljárásokat alkalmazva 

gondot kell fordítani a biotóp hálózat elemeire (mezõvédõ erdõsávok, cserjesorok, 

vízfolyások melletti terület kialakítására) és az erózió elleni védelemre. 

A mezõgazdasági területek övezeti tagozódását a településszerkezeti terv és a külterület-szabályozási 

terv tartalmazza. 

3.3. Kertek, szõlõk, gyümölcsösök 

A település északkeleti oldalán található néhány parcellányi szõlõ-gyümölcsös 

területfelhasználású kertterület. A kertterület kiterjedése nem jelentékeny, bõvítése hosszú 

távon nem tervezett.

3.4. Erdõk, fasorok, fás bozótok 

A településen az Állami Erdészeti Szolgálat Kaposvári Igazgatósága 361,6 ha üzemtervezett 

erdõt tart nyilván, az alábbiak szerint: 

Gazdasági – Fatermelés 322,3 ha 

– Egyéb 25,0 ha 

Védelmi – Településvédelmi 0,9 ha 

– Mezõvédõ 2,3 ha 

– Mûtárgyvédelmi 4,9 ha 

Egészségügyi – Parkerdõ 6,2 ha 

Az erdõterület kiterjedése a külterület nagyságához viszonyítva nem jelentõs, összesen 

14%-a erdõvel borított terület. Az erõterületek nagy része gazdasági rendeltetésû (90%) 

erdõkbõl áll, mintegy 2,5%-a védelmi rendeltetésû (talajvédelmi) erdõ. 

Somogy megye területrendezési terve szerint az eddig növénytermesztésre és állattenyésztésre 

használt földterületek egy részénél jogosan felmerülhet az erdõsítés, mint hosszú 

távú hasznosítás. A mezõgazdasági termelés felváltása erdõtelepítéssel olyan területeken 

célszerû, ahol valamilyen tényezõ akadályozza a hatékony növénytermesztést vagy állattenyésztést. 

A tervezett erdõsítésekkel szorgalmazni kell az erdõfoltok egységes erdõtömbbé szervezését. 

Az erdõterületeket a szerkezeti terven gazdasági, védelmi és turisztikai erdõövezetekként 

különítettük el. Az övezeti tagolás nem jelenti az erdõterületek elsõdleges rendeltetésének 

kötelezõ megváltoztatását, hanem a fejlesztések irányát rögzíti. 

A Kossuth L. utcával párhuzamosan futó vízelvezetõ árkok által szabdalt területen 

turisztikai rendeltetésû erdõterület kialakítása tervezett. 

A rendezési tervben erdõterületként kell szabályozni az önerdõsült területeket. 

Mellékletek: 

Erdõterületek, fasorok: 

A meglévõ erdõterületek bõvítendõk turisztikai erdõként az alábbi területeken: 

Udvarból turisztikai erdõ: 086 

A meglévõ erdõterületek bõvítendõk véderdõként az alábbi területeken: 

Szántóból véderdõ: 02, 012/10, 030/3 (megosztva), 030/6 (megosztva), 030/8, 030/9, 

030/10 (megosztva), 030/11 (megosztva), 078, 0184 (megosztva), 0189/4, 0190, 0191/4, 

0191/5, 0191/6, 0191/7, 0191/8, 0191/9, 0191/10 (megosztva), 0191/11, 0215 

Gyepbõl véderdõ: 0191/10 (megosztva), 

Beerdõsült gyepbõl véderdõ: 093b, 030/12 (megosztva), 031, 065/2, 0110/3–4b (megosztva), 

0194b, 0203c (megosztva), 0208/3 (megosztva), 0209 (megosztva), 0212a 

A meglévõ erdõterületek bõvítendõk gazdasági erdõként az alábbi területeken: 

Beerdõsült gyepbõl gazdasági erdõ: 050b, 050c 

A meglévõ gazdasági erdõk rendeltetése véderdõvé változtatandó az alábbi területeken: 

012/11, 012/15, 012/18, 012/20, 020/1c, 020/2, 021/1b, 030/1, 030/4, 033b, 036a, 

189

043/2, 043/3b (megosztva), 043/5 (megosztva), 043/6, 049b, 053, 054/5, 075b, 076, 089b, 

099/9, 099/17, 099/18, 0109a (megosztva), 0120/6b, 0120/6c, 0129b, 0132b, 0132d, 0135 

(megosztva), 0164/2b, 164/8, 0184a (megosztva), 0191/3, 0194a, 0203b, 0208/4, 0212 (megosztva), 

0213b, 0213c, 0217, 0218/1 

190 

A meglévõ gazdasági erdõk rendeltetése turisztikaivá változtatandó az alábbi területeken: 

080, 082 (megosztva), 084/1b 

Fasorok telepítése és pótlása indokolt az alábbi helyrajzi számú területek mentén: 

012/6, 012/12, 012/14, 018, 029, 048, 0108, 0119, 0125, 0127, 0128 (árok), 0130, 

0134, 0154, 0183, 0196 

3.5. Gyepek 

A völgyek réti talajtípusain rétek-legelõk, szántók foglalnak helyet. A területen lévõ 

gyepterületek – melyek területi kiterjedése elenyészõ (kb. 4%) – megtartása hosszú távon is 

szükséges. 

A gyepterületeken nem jelentõs a térségre egyébként oly jellemzõ intenzív önerdõsülés, 

a gyepeken inkább elszórva találhatóak szép, védelemre érdemes facsoportok. 

3.6. Vízfolyások, vízfelületek 

A település területén keresztül É–D-i irányban húzódó bevágódott árkok, vízfolyások 

a tájszerkezet jelentõs elemei. A tájkarakter a vizek által alig befolyásolt, de a fafajösszetétel 

ezen vizek által mégis gazdagabb. Természetesen a vízfolyások a fauna kialakulására és 

megtartására is hatással vannak. Jó karban tartásukról gondoskodni kell. Fenntartásuk során 

biztosítani kell természetközeli kialakításukat, a mérnökbiológiai módszerek alkalmazását. 

3.7. Belterületi zöld felületek 

A község belterülete zöld felületi szempontból részben ellátott. Az észak–déli irányban 

húzódó település belterületi útjai közepesen fásítottak. 

A település közterületeire egységes arculatterv készítése javasolt. Az utak burkolattal 

történõ ellátása, valamint a falu központi részét jelentõ mûvelõdési ház, polgármesteri hivatal, 

könyvtár, tervezett közpark, valamint környezetük területére kertépítészeti tervet kell 

készíttetni, mely egységes zöld felületi kialakítást eredményez. 

A településarculat megõrzése és javítása érdekében szükséges a hagyományos gyümölcsfasorok, 

õshonos kultúrfafajok alkalmazása (alma, körte, eperfa, hárs stb.). A cserjesávok, 

sövények ültetésénél kerülni kell a városi növények ültetését (díszalmák, tûztövis, 

lonc, japán rózsa, madárcseresznye, vöröslevelû borbolyák stb.). 

A történeti településrészen meg kell õrizni és a hagyományoknak megfelelõen helyreállítani, 

fejleszteni a településarculatot, a hagyományokat tiszteletben tartó, a „városias” 

környezetektõl markánsan eltérõ környezetalakítás szükséges. 

Megfontolandó, hogy a település belterületén ne létesüljön 6 cm-nél magasabban kiemelt 

szegélyû gyalogos felület (járda) és közlekedési zöld sáv.

4. KÖRNYEZETVÉDELEM 

4.1. Talaj- és vízvédelem 

A település szennyezésérzékenységi szempontból érzékeny terület. 

A település a 49/2001.(IV. 3.) Korm. rendelet 2. sz. melléklete alapján nem 

nitrátérzékeny területen fekszik. 

A településen potenciális talaj- és talajvízszennyezést okozó tevékenység – az Agrária 

Mg. Rt. mûködõ állattartó telepe, valamint a lapapusztai lovasfarm kivételével – jelenleg 

nincs, és a jövõben sem engedélyezhetõ. Az állattartó telepen kivételes gondossággal kell 

kezelni a keletkezett mezõgazdasági hulladékokat, hogy az a környezetre semminemû káros 

hatással ne legyen. Az igazgatási területen sérülékeny vízbázis védendõ területe nincs. 

A belterület közvetlen környezetében a szántók a lakótelkekig, illetve vízfolyásokig, 

árkokig húzódnak, ezzel porszennyezést és az élõ vízbe talajbemosódással vízszennyezést 

okoznak. A lakótelkek és árkok védelme érdekében véderdõ, illetve védõfásítás telepítése 

szükséges. 

A településen jelenleg a talajt és talajvizet szennyezõ forrásként az egyedi szikkasztókból 

elszivárgó szennyvizek említhetõk. Az elhasznált víz a környezet egyik alapvetõ 

szennyezõ eleme, amelynek megfelelõ elhelyezése kiemelten fontos feladat. 

Az elszennyezõdés folyamatának felgyorsulását okozza a településen a vezetékes ivóvíz 

és a földgáz bevezetése következtében megnövekedõ elszikkasztott szennyvízmennyiség, 

melyben a megnövekedett mosószerfogyasztás miatt magasabb a nitrogén- és foszfortartalom. 

Ezek a szennyezõ anyagok a talajba és a talajvízbe jutnak, azokat jelentõsen szennyezve. 

A szennyvízcsatorna-hálózat mielõbbi kiépítése fontos feladat. Ha megépül a szennyvízcsatorna-hálózat, 

akkor minden ingatlant kötelezni kell a közcsatorna-hálózatra való rácsatlakozásra 

és az egyedi szikkasztók felszámolására. A szennyvízelvezetés megvalósulásáig 

– új építés esetén – a szennyvizet vízzáróan szigetelt zárt tárolóban kell elhelyezni. 

A csapadékvíz-elvezetés a községben jelenleg egy-, illetve kétoldali nyílt árokrendszerrel 

megoldott. 

4.2. Levegõ 

A településen jelentõs levegõszennyezést okozó tevékenység – az Agrária Mg. Rt. 

mezõgazdasági termelõ- és állattartó tevékenységén kívül – nem mûködik. A mezõgazdasági 

major a belterülettõl északnyugatra helyezkedik el, a lakóterületektõl magasabban, így 

az állattartásból származó bûzhatás a települést közvetlenül éri. A majoron belüli állattartási, 

szennyvízkezelési technológia korszerûsítésre szorul, a trágyatárolást a major területén 

kívül, a lakóterületektõl távolabb javasolt megoldani. A mezõgazdasági major még nem 

rendelkezik védõterülettel. A szerkezeti terv a mezõgazdasági központ belterülettel és a 

Szentgáloskér–Mernye közötti úttal határos szakaszán átmeneti övezetként kereskedelmi 

szolgáltató-gazdasági területövezetet tervez, amely magában foglalja az Agrária Mg. Rt. 

központját is. 

A település területén csak olyan tevékenység végezhetõ, amely a levegõ minõségvédelmével 

kapcsolatos országos elõírásokat kielégíti. 

Szentgáloskér községre a 21/2001. (II. 14.) Kormányrendelet értelmében az általános 

és ökológiailag sérülékeny területekre érvényes levegõtisztaság-védelmi elõírások vonatkoznak. 

A település „A légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérõl” megje- 

191

lent 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet alapján jelenleg az „F” zónacsoportba tartozik (F csoport: 

azon terület, ahol a légszennyezettség az alsó vizsgálati küszöböt nem haladja meg). 

A területen csak az elõírásoknak megfelelõ létesítmények helyezhetõk el. A területre 

érvényes levegõminõségi és légszennyezõ anyagok kibocsátási határértékeit be kell tartani. 

A belterületen üzemanyagtöltõ állomás nem helyezhetõ el. Külterületen üzemanyagtöltõ 

állomás csak közlekedési területen helyezhetõ el, amennyiben a 21/2001. (II. 14.) 

Korm. rendelet értelmében az üzemanyagtöltõ állomás 50 m sugarú védelmi övezetében 

nem helyezkedik el állandó emberi tartózkodásra szolgáló épület, valamint idõszakos vagy 

átmeneti emberi tartózkodásra szolgáló létesítmény (így különösen oktatási, egészségügyi, 

üdülési célt szolgáló létesítmény), illetve levegõterhelésre érzékeny, élelmezési célt szolgáló 

növényi kultúra. 

192 

4.3. Zaj 

A település belterületén halad át a Mernye–Ráksi 6513. számú összekötõ mellékút. A 

településen áthaladó forgalom nem számottevõ, így a közlekedésbõl származó zajterhelés 

sem jelentõs. 

A közlekedésfejlesztési elképzelések alapján kiépítésre kerülõ Szentgáloskér–Ecseny 

összekötõ mellékút megnyitása sem jelent nagymértékû zajnövekedést. 

A településen a zajvédelem a vonatkozó országos elõírások szerint, azoknak megfelelõen 

biztosítandó. A településen a többször módosított 12/1983. (V. 12.) MT rendelet szerinti 

zajvédelmi követelményeket érvényesíteni kell. A zajt keltõ és zajtól védendõ létesítményeket 

egymáshoz képest úgy kell elhelyezni, hogy a területre vonatkozó zajterhelési 

határértékek betartásra kerüljenek. Zajvédelmi szempontból – a 8/2002. b(III. 22.) KöM– 

EüM rendelet alapján – a közlekedésbõl származó megengedett A hangnyomásszint a lakóterületeken 

az összekötõ út mentén 55/45 dB, a település egyéb lakóterületein és a temetõ 

területén 50/40 dB. 

4.4. Hulladék 

A kommunális hulladék gyûjtése és elszállítása megoldott. A szilárd kommunális hulladék 

– a kaposvári szemétlerakó telepre történõ – elszállításáról a KVG Rt. gondoskodik, 

kéthetente. 

A szippantott szennyvizet a község külterületén – vízjogi engedély alapján mûködõ – 

szennyvízleeresztõ helyre szállítják. A szennyvízhálózat kiépítése után a szennyvízleeresztõ 

helyre nem szállítható szippantott szennyvíz. 

A településen veszélyes hulladék keletkezésével járó tevékenység csak úgy folytatható, 

ha az üzemeltetõ gondoskodik a veszélyes hulladék gyûjtésérõl, elszállításáról, ártalmatlanításáról. 

Az állattetemeket a helyi dögkút lezárása miatt feldolgozóhelyre kell szállítani. 

Az illegális külterületi szemétlerakó helyeket meg kell szüntetni. 

5. KÖZLEKEDÉS 

5.1. Úthálózat 

A község megközelítési lehetõségét a 67. számú fõ közlekedési útról leágazó 6513. 

számú Mernye–Ráksi összekötõ mellékút biztosítja. A település jobb közlekedési feltételei-

nek biztosítására a Szentgáloskér–Ecseny összekötõ mellékút kiépítése, a nagyarányú burkolatlan 

földutak burkolt útfelülettel történõ ellátása, valamint belterületi és külterületi burkolt 

utak, járdák kialakítása és felújítása indokolt. 

A falun áthaladó összekötõ mellékút szabályozási szélessége kialakult. A település 

egyéb útjai kiszolgáló utak (szabályozási terv szerinti szabályozási szélességgel). 

5.2. Tömegközlekedés 

A települést vasúti összeköttetés nem érinti, legközelebbi vasútállomása Mernyén, 

illetve Somodorban van. 

Közút köti össze Mernyével és Ráksival. A Kaposvárra történõ tömegközlekedést a 

Kapos Volán helyközi járatai biztosítják, jelenleg nem megfelelõ számú járattal. 

5.3. Parkolás 

A településen az OTÉK 42. §-a alapján számított gépjármû-elhelyezési igényeket az 

alábbiak szerint kell kielégíteni: 

– a lakóterületen és a gazdasági területen telken belül kell biztosítani; 

– a különleges területen a parkolást saját telken és közterületen együttesen kell biztosítani 

6. KÖZMÛVESÍTÉS ÉS HÍRKÖZLÉS 

A településen jelenleg a közüzemi vízellátás, a villamosenergia- és gázellátás biztosított. 

A távbeszélõ-hálózat GSM rendszerû. 

A csapadékvíz-elvezetés nyílt árokrendszerrel megoldott, bár az esõzések idején a 

lezúduló vízmennyiséget kevésbé tudja megfelelõen elvezetni, az árkok eliszaposodtak, 

belvízrendezés szükséges. 

A szennyvízelhelyezés egyedi szikkasztókba történik. 

A településen a közmûvesítéssel kapcsolatos legfontosabb feladat a közüzemi szennyvízelvezetés 

megoldása kistérségi regionális hálózat kiépítésével. 

A beépítésre szánt területeken legalább a részleges közmûellátást kell biztosítani, úgyhogy 

ezen belül: 

– a közüzemi szennyvízelvezetés megvalósulásáig a kommunális szennyvizet saját 

telken – vízzáróan szigetelt, zárt tárolóban – kell átmenetileg tárolni úgy, hogy az környezetszennyezést 

nem idézhet elõ 

– a nyílt árkos csapadékvíz-elvezetést lehetõleg gyepes (burkolatlan) vízelvezetõ árokkal 

kell megoldani. Indokolt a település egészére vonatkozó komplex vízrendezési terv elkészíttetése 

A szennyvízhálózat kialakítására rendelkezésre áll a somogyjádi kistérség regionális 

szennyvíz-elvezetési terve, melynek megvalósítása esetén a kaposvári szennyvíztisztító telep 

lenne a befogadó. A vízjogi engedélyes tervvel rendelkezõ szennyvízcsatorna kiépítése 

elõreláthatóan középtávra várható. 

A közigazgatási területen halad keresztül egy 120 KV-os és egy 400 KV-os villamos 

alaphálózat, egy nagy középnyomású földgázvezeték, valamint a közigazgatási területen 

halad át az „Adria” szénhidrogén-szállító vezeték, amelyek nyomvonala és védõtávolsága a 

településszerkezeti terven és a külterület-szabályozási tervlapon jelölve van. 

193

194 

7. TERMÉSZET- ÉS TÁJVÉDELEM 

A jellegzetes tájszerkezet és a természeti értékek megõrzése érdekében helyi jelentõségû 

természetvédelmi területek – Kladnigg-kastély körüli park, külterületi gyepterületek – 

kialakítása és az egyedi természeti értékek védelme indokolt. 

A helyi jelentõségû természetvédelmi területekre hosszú távú természetvédelmi kezelési 

tervet kell készíteni. A kezelési terv elkészültéig fakivágásra engedély csak az érvényben 

lévõ erdészeti üzemtervek alapján adható ki. 

A helyi jelentõségû természetvédelmi területen csak természetvédelmi kezelési terv 

alapján szabad építési munkát, feltöltést, bozót- és cserjeirtást végezni. 

A helyi jelentõségû természetvédelmi területeket és az egyedi természeti értékeket a 

településszerkezeti és a szabályozási tervek, tételes felsorolásukat a helyi építési szabályzat 

1. sz. melléklete tartalmazza. 

8. KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELEM 

A településen egyedüli országos védelem alatt álló mûemlék a barokk stílusú római 

katolikus templom, mely 1749-ben épült. (Akácfa u., hrsz.: 29.) 

A helyi védelemre érdemes mûvi értékek korábban felmérésre kerültek a településen. 

A településrendezési terv készítése során ezen értékek felülvizsgálatra kerültek. Az építészeti 

örökség védelmérõl szóló 10/2000. (VI. 2.) önkormányzati rendelet tartalmazza a helyi 

építészeti értékekre vonatkozó szabályokat. 

A helyi védelem alatt álló építészeti értékek vizsgálatát az örökségvédelmi hatástanulmány, 

valamint a szabályozási tervek és a helyi építési szabályrendelet 2. sz. melléklete 

tartalmazza. 

A község területén nyilvántartott régészeti lelõhely és régészeti érdekû területek egyaránt 

találhatók. Ezeket a településszerkezeti terv és a szabályozási tervek is jelölik. 

HELYI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT 

Szentgáloskér község Képviselõ-testülete az 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdésében, 

valamint az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. 

törvény 6. § (3) bekezdés a./ pontjában (továbbiakban: Étv.) kapott felhatalmazás alapján, az 

Országos Településrendezési és Építési Követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendeletre 

(a továbbiakban: OTÉK) figyelemmel, az építés helyi rendjének biztosítása 

érdekében – az országos szabályozásnak megfelelõen, illetve az azokban megengedett eltérésekkel, 

a település területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, 

táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatosan, a telekhez fûzõdõ helyi követelményeket, 

jogokat és kötelezettségeket magában foglalóan – az alábbi rendeletet alkotja: 

I. FEJEZET 

Általános elõírások 

1. § 

(1) E rendelet hatálya Szentgáloskér község közigazgatási területére terjed ki. 

(2) A tervezési területen területet felhasználni, építési telket, építési területet (közpark, 

véderdõ esetén területet) kialakítani, építési tevékenységet folytatni, épület, építmény

endeltetését megváltoztatni, valamint ilyen célra hatósági engedélyt adni – az országos 

érvényû jogszabályok mellett – a szabályozási tervben és e rendeletben foglaltaknak megfelelõen 

szabad. 

(3) E rendelet a mellékletét képezõ m = 1:2000 méretarányú belterület-, és az m = 

1:10 000 méretarányú külterület-szabályozási tervekkel (tervezõ: Virányi Építész Stúdió 

Bt., 2003. március, JSZ.: 21/2001.) együtt érvényes, azokkal együtt értelmezendõ és használandó. 

2. § 

(1) A szabályozási tervek kötelezõ elemei: 

– külterületi és belterületi határvonal; 

– szabályozási vonalak; 

– területfelhasználási módok és határok; 

– övezeti határok és övezeti jelek; 

– építési övezeti elõírások; 

– építési határvonalak; 

– az e rendelettel védetté nyilvánított természeti és mûvi értékek; 

– sajátos jogintézmények; 

– infrastruktúra-hálózatok és -létesítmények területigényes elemei; 

– telken belüli védõfásítás; 

– az elvi építésiengedélyterv-készítési kötelezettség; 

– kertépítészetiterv-készítési kötelezettség 

(2) A kötelezõ erejû elemek módosítása – a helyi védelem alatt álló mûvi értékek 

kivételével – csak a rendezési terv módosításával lehetséges. A helyi védelem alatt álló 

mûvi értékek listája – külön építészeti szakvélemény alapján –, valamint az egyéb elemek 

változtatása – a szükséges szakhatósági egyeztetések lefolytatásával – hatósági engedélyezési 

eljárás keretében történhet. 

(3) Az elvi építési engedélyterv készítésének kötelezettségével érintett ingatlanokon – 

konkrét beruházási szándék esetén – az ingatlan egészére készített, a végállapotot tartalmazó 

elvi építési engedélytervben kell a beépítés paramétereit és feltételeit meghatározni. Ennek 

részeként ki kell dolgozni a tereprendezés, közmû- és útépítés, valamint a környezetvédelem 

mûszaki paramétereit is. A megvalósítás több ütemben, szakaszosan is történhet. E 

területeken az engedélyezési eljáráshoz – a kérelem mellékleteként – a helyi önkormányzat 

véleményét is be kell szerezni. 

(4) Szaktervezõ által tervezett kertépítészeti tervet kell készíteni a „kertépítészetitervkészítési 

kötelezettség”-gel érintett területre. A kertépítészeti terv az építési engedélyezési 

terv melléklete, illetve annak részét képezi. Használatbavételi, illetve üzembe helyezési 

engedély csak akkor adható ki, ha a kertészeti terv szerinti növényanyag elültetésre került. 

(5) A szabályrendeletben nem szabályozott kérdésekben az OTÉK elõírásait kell figyelembe 

venni. 

(6) A beépítésre nem szánt – erdõ- és mezõgazdasági – területen tervezett építést megelõzõen 

az érintett területre vonatkozóan a földhivatali nyilvántartás szerinti és a tényleges 

mûvelési ág közötti megfelelõséget vizsgálni kell. Eltérés esetén a megfelelõség biztosítása 

után – a mûvelési ágra is figyelemmel – az övezetre vonatkozó elõírások alapján bírálható 

el az építési szándék. 

(7) Az épületeket, építményeket úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy azok együtte- 

195

sen feleljenek meg a településrendezési, a környezet-, a táj-, a természet- és az építészeti 

értékvédelmi követelményeknek. 

(8) A termõtalaj védelme érdekében az építmények termõföldön (kül- és belterületen) 

történõ építésügyi hatósági engedélyezése során érvényre kell juttatni azt, hogy az elhelyezés 

a környezõ területen a talajvédõ gazdálkodás feltételeit ne rontsa. A kivitelezés és az 

üzemeltetés során biztosítani kell, hogy a környezeti hatások az érintett termõföld minõségében 

ne okozzanak kárt. Földmunkák végzésekor a talaj termõréteg-védelmének érdekében 

a felsõ humuszos termõréteg megóvásáról gondoskodni kell. 

(9) Ha a terület-elõkészítési és építési munkák során a község közigazgatási területén 

– építés vagy mûvelés kapcsán – régészeti emlék, illetve lelet kerül elõ, kötelesek a vonatkozó 

jogszabályok 1 szerint eljárni. A tevékenységet fel kell függeszteni, és a helyszín vagy 

lelet õrzése mellett értesíteni kell a jegyzõt, aki a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága 

és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakmai bevonásáról köteles gondoskodni. A múzeum 

24 órán belül köteles nyilatkozni a munka folytathatóságáról, ha szükséges, haladéktalanul 

meg kell kezdenie a mentõ feltárást. 

(10) Családi ház nagyságrendjét meghaladó területfejlesztési szándék esetén – mivel 

a község belterületén a nyitott kõzetfalak, a rendezetlen állapotú bevágások és a mesterségesen 

kialakított építési területek a földtani felépítés, a vízföldtani adottságok és a morfológiai 

jellemzõk alapján felszínmozgások kialakulására hajlamosak – az építészeti tervek földtani 

megalapozásához az érintett területrészre olyan, a geotechnikai, mérnökgeológiai és a 

vízföldtani jellemzõket meghatározó szakvélemény készítendõ, mely értékelõen feltárja az 

építési adottságokat, és tisztázza a várható hatásokat. A vizsgálat során tisztázni kell a nyitott 

állapotú falak, meredek rézsûk és bevágások lábvonala elõtt és azok peremvonala mögött 

kialakítandó védõsáv (nem beépíthetõ területsáv) kiterjedését, valamint a pincékkel, 

üregekkel gyengített állapotú kõzettér változásokra való hajlamának mértékét és várható 

hatásait. 

(11) A Magyar Geológiai Szolgálat Dél-dunántúli Területi Hivatalát szakhatóságként 

az építési tevékenységekkel kapcsolatos engedélyezési eljárások során be kell vonni az 

alábbi esetekben: 

– 3 m-nél nagyobb földvastagságot érintõ tereprendezéssel járó építkezések esetén 

(feltöltés, bevágás); 

– 5 m-nél nagyobb szabad magasságú földet megtámasztó építményeknél; 

– meredek, csúszásveszélyesnek ismert területek beépítésekor; 

– ha a lakosság, a tervezõk vagy az önkormányzat kedvezõtlen, az altalajjal összefüggõ 

jelenségeket észlel 

(12) Az ásványi nyersanyag – a külön jogszabályban 2 meghatározott talaj kivételével 

– kitermelésével járó építési, tereprendezési, vízrendezési tevékenységek engedélyezési eljárásaiban 

a Pécsi Bányakapitányság szakhatósági állásfoglalása szükséges, amennyiben a 

kitermelt ásványi nyersanyag a kitermelés helyérõl elszállításra, illetve nem a kitermeléssel 

érintett területen deponálásra kerül, és ennek során üzletszerûen hasznosul, értékesül. 

(13) Állattartó épületet és trágyatárolót lakó-, üdülõ- és intézményi funkciójú épülettõl 

10 m-nél távolabb kell elhelyezni. Az állattartással és az állattartó épületekkel kapcsolatos 

egyéb szabályokat külön önkormányzati rendelet állapítja meg. 

(14) Az új – belterületté váló – beépítésre szánt területen építési engedély csak a belterületbe 

vonást és az építési telkek kialakítását követõen adható. 

196

II. FEJEZET 

Településszerkezet, területfelhasználás 

3. § 

(1) A település igazgatási területének 

a./ beépítésre szánt területei az építési használatuk általános jellege, valamint sajátos 

építési használatuk szerint: 

1./ Falusias lakóterület (Lf) 

2./ Kereskedelmi, szolgáltató gazdasági terület (Gksz) 

3./ Egyéb ipari gazdasági terület: 

energiaellátás (gázfogadó) területe (Gip-Kg) 

mezõgazdasági üzemi terület (Gip-M) 

4./ Különleges terület : temetõ (KÜ-T) 

sportterület (KÜ-S) 

idegenforgalmi fogadóhely (KÜ-I) 

b./ beépítésre nem szánt területei: 

1./ Közlekedési és közmûterület (KÖu) 

2./ Zöld terület: közpark (Z) 

3./ Erdõterület: gazdasági (E-G) 

védelmi (E-V) 

turisztikai (E-T) 

4./ Mezõgazdasági terület: szántó (M-SZ) 

gyep, legelõ, rét (M-GY) 

kert, szõlõ, gyümölcsös (M-K) 

belterületi kert (M-BK) 

5./ Vízgazdálkodási terület: 

– vízellátás területigényes létesítményei: (V-vt) 

(vízmû, víztározó) 

– folyók és állóvizek medre és parti sávja (V) 

(2) A területfelhasználási egységeket, valamint azok határvonalait a szabályozási tervek 

tartalmazzák. 

Beépítésre szánt területek 

Falusias lakóterület 

4. § 

(1) A területre vonatkozó elõírásokat – beépítési mód, megengedett legnagyobb építménymagasság, 

megengedett legnagyobb beépítettség, megengedett legkisebb kialakítható 

telekterület – a belterület-szabályozási terv tartalmazza. 

(2) A területen a megengedett legnagyobb szintterület-sûrûség 0,3. 

(3) A falusias lakóterület (Lf) elsõsorban családi házas jellegû, 1-2 egységes- lakó és/ 

vagy üdülõ-pihenõ funkciójú épületek elhelyezésére szolgál. 

(4) A területen az OTÉK 14. § (2) bekezdésében felsorolt építmények helyezhetõk el 

a 2. és 8. pontban felsoroltak kivételével. 

(5) A telekalakítások és építések engedélyezése során az építményeket a helyi építészeti 

karakterhez igazodóan kell elhelyezni és kialakítani, a meglévõ településstruktúra, a 

helyi építészeti karakter (telekméretek, beépítési mód, jellegzetes épülettömegek és tetõformák) 

figyelembevételével. Nyeles telek kialakítása nem engedélyezhetõ. 

(6) A területen kialakítandó telkek megengedett legkisebb átlagos szélessége 18 m. A 

197

korábban kialakított – az övezeti elõírásokban meghatározottól kisebb és 18 m-nél keskenyebb 

– meglévõ építési telek is beépíthetõ, ha az egyéb vonatkozó elõírások betarthatók. 

(7) Az épületek tetõidoma a helyi építészeti karakterhez igazodó legyen. Az épületek 

tetõfedése cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 30°–45º lehet. 

(8) A területen elhelyezhetõk az OTÉK 1. számú melléklete 54. pontjában felsorolt 

melléképítmények, a kirakatszekrény és föld feletti gáztartály kivételével. 

(9) Az elõ-, oldal- és hátsókert elõírásait a kialakult állapot figyelembevételével az 

alábbi keretek között kell meghatározni: 

– az elõkertet – az építési határvonal figyelembevételével – a kialakult helyzethez 

igazodóan kell meghatározni 

– az oldalkertet – a beépítési mód függvényében – a kialakult helyzet és az OTÉK 35. 

§ elõírásai alapján kell meghatározni azzal az eltéréssel, hogy a (6) bekezdésben elõírtak 

nemcsak az „elõ- és oldalkert elõírt legkisebb méretén belül” érvényesek, hanem az elõ- és 

oldalkert egészére vonatkoznak. A jogszabályban elõírt értéknél kisebb oldalkerti mérettel 

rendelkezõ épületek egyedi építési ügyeinek engedélyezési eljárásába a tûzoltó-szakhatóságot 

be kell vonni. 

– a hátsókertet az építési határvonal figyelembevételével kell biztosítani 

(10) A lakóterület az alábbi övezetekre tagolódik: 

198 

Jel Beépítési mód Beépítési % Építménymagasság Telekterület 

maximum maximum minimum 

Lf 1 O 25 5,5 1000 

Lf 2 O 25 5,5 1500 

Lf 3 O 20 5,5 2000 

Lf 4 O 20 5,5 2500 

Lf 5 O 20 5,5 3000 

(11) A lakóterületen legalább részleges közmûellátást és burkolt útfelületet kell biztosítani. 

(12) A parkolási igényt az OTÉK 42. §-a alapján teljes egészében telken belül kell 

kielégíteni. 

(13) A telken belüli zöld felület megengedett legkisebb mértéke a telekterület 50%-a. 

Kereskedelmi, szolgáltató gazdasági terület 

5. § 

(1) A területre (Gksz) vonatkozó elõírásokat – beépítési mód, megengedett legnagyobb 

építménymagasság, megengedett legnagyobb beépítettség, megengedett legkisebb kialakítható 

telekterület – a belterület-szabályozási terv is tartalmazza, az alábbiak szerint: 



Gksz 1 SZ 35 7,5 3500 

(2) A területen az OTÉK 19. §-ában felsorolt építmények helyezhetõk el az OTÉK 19. 

§ (2) bekezdés 4. 5. pontja és a (3) bekezdésben felsoroltak kivételével. 


(4) Konkrét beruházási szándék esetén – az érintett ingatlan egészére készített, a végállapotot 

tartalmazó – elvi építési engedélytervben kell a beépítés paramétereit és feltételeit 

konkrétan meghatározni. A megvalósítás több ütemben, szakaszosan is történhet.

(5) A kereskedelmi, szolgáltató gazdasági területen az épületek tetõfedése – a nagy 

fesztávú csarnokszerkezetek kivételével – cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ 

hajlásszöge 30–45° közötti lehet. A nagy fesztávú csarnokszerkezetek – tárolók stb. – alacsonyabb 

hajlásszögû tetõvel, illetve formájában és karakterében a cseréphez igazodó fedéssel 

(pl. LINDAB cserepeslemez) vagy fémlemezfedéssel is építhetõk. 

(6) A területen legalább részleges közmûellátást és burkolt útfelületet kell biztosítani. 


kielégíteni, csak fásított parkoló alakítható ki. 


(9) A területen a beültetési kötelezettség a teljes telekméret minden 200 m 2 -e után 1 

db, minimum 16/18 méretû fa. A fákat a használatbavételi engedély kérelmezéséig el kell 

ültetni, a használatbavételi engedély csak ennek meglétekor adható ki. 

(10) A kereskedelmi, szolgáltató gazdasági területen a továbbiakban fejlesztés csak a 

környezetvédelmi hatósággal folytatott egyeztetés alapján, az általa elõírtak figyelembevételével 

történhet. 

Egyéb ipari gazdasági terület 

6. § 

(1) A településen az egyéb ipari gazdasági terület az energiaellátást biztosító területigényes 

létesítmény /gázfogadó (Gip-Kg)/ területe, valamint a mezõgazdasági üzemi terület 

(Gip-M). 

(2) Az egyéb ipari gazdasági területekre vonatkozóan az OTÉK 20. § elõírásait kell 

alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a területen nem helyezhetõk el az OTÉK 20. § (3) és az 

(5) bekezdés szerinti létesítmények. 

(3) A mezõgazdasági üzemi területre vonatkozó elõírásokat – beépítési mód, megengedett 

legnagyobb építménymagasság, megengedett legnagyobb beépítettség, megengedett 

legkisebb kialakítható telekterület – a belterület-szabályozási terv is tartalmazza, az alábbiak 

szerint: 



Gip-M SZ 20 7,5 10 000 



konkrétan meghatározni. A megvalósítás több ütemben, szakaszosan is történhet. 

(5) A mezõgazdasági üzemi területen az épületek tetõfedése – a nagy fesztávú csarnokszerkezetek 

kivételével – cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 

30–45° közötti lehet. A nagy fesztávú csarnokszerkezetek – tárolók stb. – alacsonyabb hajlásszögû 

tetõvel, illetve formájában és karakterében a cseréphez igazodó fedéssel (pl. 

LINDAB cserepeslemez) vagy fémlemezfedéssel is építhetõk. 

(6) A mezõgazdasági üzemi területen további fejlesztés csak a környezetvédelmi hatósággal 

folytatott egyeztetés alapján, az általa elõírtak figyelembevételével történhet. 


(8) A területen legalább részleges közmûellátást és burkolt útfelületet kell biztosítani. 


kielégíteni, csak fásított parkoló alakítható ki. 

199


(11) A területen a beültetési kötelezettség a teljes telekméret minden 200 m 2 -e után 1 

db, minimum 16/18 méretû fa. A fákat a használatbavételi engedély kérelmezéséig el kell 

ültetni, a használatbavételi engedély csak ennek meglétekor adható ki. 

(12) Az egyéb ipari gazdasági területek lehatárolását a külterület-szabályozási terv 

tartalmazza. 

Különleges terület 

7. § 

(1) A település területén különleges területek a meglévõ temetõk területei (KÜ-T), a 

sportterület (KÜ-S), valamint az idegenforgalmi fogadóhely területe (KÜ-I). 

(2) A temetõk (0121 hrsz., 0193 hrsz.) területén csak sírhelyek, a temetõ üzemeltetéséhez 

szükséges építmények, egyházi építmények és parkolóhelyek létesíthetõk, a terület 

30%-os beépítési lehetõségével. A megengedett legkisebb zöld felület 50%. 

(3) Urnás temetés elsõdlegesen urnasírba javasolt, urnafal csak a meglévõ ravatalozó 

falához csatlakozóan vagy zárt kerítésként alakítható ki. 

(4) Az idegenforgalmi fogadóhely (KÜ-I) területén a lakóterület kialakult építészeti 

karakteréhez igazodóan legfeljebb 35%-os beépítési lehetõséggel, legfeljebb 7,5 m-es építménymagassággal, 

szabadon álló beépítési móddal lehet épületet kialakítani. A megengedett 

legkisebb zöld felület 50%. 



konkrétan meghatározni. A megvalósítás több ütemben, szakaszosan is történhet. 

(6) A különleges területen az épületek tetõfedése – a nagy fesztávú csarnokszerkezetek 

kivételével – cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 30–45° közötti 

lehet. A nagy fesztávú csarnokszerkezetek – lovarda, sportcsarnok stb. – alacsonyabb 

hajlásszögû tetõvel, illetve formájában és karakterében a cseréphez igazodó fedéssel (pl. 

LINDAB cserepeslemez) vagy fémlemezfedéssel is építhetõk. 

(7) A sportterületen a megengedett legnagyobb beépítési százalék 10%, a megengedett 

legnagyobb építménymagasság 5,5 m, a megengedett legkisebb zöld felület 70%. 

(8) A különleges területen legalább részleges közmûellátást és burkolt útfelületet kell 

biztosítani. 

(9) A parkolószükségletet az OTÉK 42. §-a alapján telken belül és közterületen együttesen 

kell kielégíteni. 

(10) A különleges területek lehatárolását a szabályozási tervek tartalmazzák. 

Beépítésre nem szánt területek 

Közlekedési és közmûterület 

8. § 

(1) A közlekedési és közmûterületeket (KÖu), azok szabályozási szélességét a szabályozási 

tervek tartalmazzák. 

(2) A közlekedési és közmûterületekre vonatkozóan az utak elhelyezésére szükséges 

területeket a kialakult állapot figyelembevétele mellett az OTÉK 26. §-ában elõírtak alapján 

kell biztosítani. 

(3) A közlekedési és közmûterületen csak a közmû üzemeltetéséhez szükséges építmények 

és az OTÉK 26. § (3) bekezdésében felsorolt építmények helyezhetõk el az OTÉK 

26. § (3) bekezdés 2., 3., 4., pontja kivételével. 

200

(4) A közlekedési és közmûterületen – a védõtávolságokra is figyelemmel – a közmûés 

hírközlési vezetékeket úgy kell kiépíteni, hogy hosszú távon valamennyi közmû- és hírközlési 

hálózat elhelyezhetõ legyen. 

(5) A területen nem létesíthetõ – kivéve a mezõgazdaságból élõk ingatlanainál – 3,5 

m-nél szélesebb gépkocsibehajtó. 

(6) Az utak mentén a beültetési kötelezettség alapján – külterületen min. 8 m tõtávolsággal 

– fasorok ültetendõk. A meglévõ fák, fasorok, fás bozótok csak engedéllyel vághatók 

ki, abban az esetben, amennyiben azt a fás növényállomány egészségi állapota indokolttá 

teszi. 

Zöld terület 

9. § 

(1) A területre vonatkozóan az OTÉK 27. § elõírásait kell alkalmazni. 

(2) A közparkok területén az OTÉK 27. §-ában felsorolt létesítmények helyezhetõk el 

az OTÉK 27. § (4) bekezdés b. és c. pontja kivételével 

(3) A területen közlekedési, közmû- és hírközlési hálózatok, létesítmények és berendezések 

– gyalogos- és kerékpárutak, illetve közvilágítás kivételével –, valamint reklámtáblák 

nem helyezhetõk el. 

(4) A területen a zölddel való fedettség minimum 70% kell, hogy legyen, melyet többszintesen 

kell kialakítani, úgy, hogy a fával való fedettség minimum 60% legyen. 

(5) A zöldterületek lehatárolását a belterület-szabályozási terv tartalmazza. 

Erdõterület 

10. § 

(1) Az erdõterületre vonatkozóan az OTÉK 28. § elõírásai közül a gazdasági (E-G), 

védelmi (E-V) és turisztikai (E-T) rendeltetésû erdõkre vonatkozókat kell alkalmazni azzal, 

hogy az építmények elhelyezéséhez az illetékes Állami Erdészeti Szolgálat hozzájárulása is 

szükséges. 

(2) Az erdõterületeken a mûvelésiág-változtatási, telekalakítási és építési engedélyezési 

eljárásokba szakhatóságként be kell vonni a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságát is. 

(3) Az erdõterületek övezetek szerinti tagolását a külterület-szabályozási terv tartalmazza. 

Mezõgazdasági terület 

11. § 

(1) A mezõgazdasági terület a növénytermesztés és az állattenyésztés, továbbá az ezekkel 

kapcsolatos termékfeldolgozás és -tárolás építményei elhelyezése céljára szolgáló terület. 

(2) A mezõgazdasági területekre vonatkozóan az OTÉK 29. § elõírásait kell alkalmazni 

az alábbi eltérésekkel: 

a./ Az OTÉK 29. § (4) bekezdés szerint létesíthetõ lakóépület megengedett legnagyobb 

építménymagassága 7,5 m helyett 5,5 m. 

b./ Az OTÉK 29. § (4) bekezdés szerint létesíthetõ lakóépület: 

1./ az M-GY, M-K és M-BK övezeti jelû területen nem helyezhetõ el; 

2./ az M-SZ övezeti jelû területen minimum 20 000 m² nagyságú területen helyezhetõ 

el. 

(3) A mezõgazdasági területen az új épületeket, építményeket szabadon állóan kell 

elhelyezni és kialakítani. Az épületek tetõfedése – a nagy fesztávú csarnokszerkezetek ki- 

201

vételével – cserép, betoncserép és bitumenes zsindely; a tetõ hajlásszöge 30º–45º közötti 

lehet. A nagy fesztávú csarnokszerkezetek – tárolók, állattartó épületek stb. – alacsonyabb 

hajlásszögû tetõvel, illetve formájában és karakterében a cseréphez igazodó fedéssel (pl. 

LINDAB cserepeslemez stb.) vagy fémlemezfedéssel is építhetõk. 

(4) A mezõgazdasági területek övezetek szerinti tagolását a szabályozási tervek tartalmazzák 

Vízgazdálkodási terület 

12. § 

(1) Az igazgatási területen lévõ vízgazdálkodási területekre vonatkozóan az OTÉK 

30. §, valamint a vonatkozó külön jogszabályok 3, 4 elõírásait kell alkalmazni. 

(2) A vízfolyások, vízfelületek jó karban tartásáról folyamatosan gondoskodni kell. 

Ennek végrehajthatósága érdekében a vízfolyások, vízfelületek mellett 6 m szélességû parti 

kezelõsáv biztosítandó, melyen belül a fenntartást akadályozó létesítmények és növényzet 

nem helyezhetõ el. 

(3) A vízfolyások területén fenntartási, fejlesztési munkák abban az esetben engedélyezhetõk, 

amennyiben a terület természetközeli állapotának visszaállítását elõsegítik. 

(4) A vízgazdálkodási területek lehatárolását a szabályozási tervek tartalmazzák. 

III. FEJEZET 

Közhasználatra szolgáló területek 

13. § 

(1) Az igazgatási területen az állami és önkormányzati tulajdonú közlekedési és közmûterületek 

(közterületek), a közforgalom elõl el nem zárt magánutak, a zöld területek és a 

turisztikai rendeltetésû erdõterületek a közhasználatra szolgáló területek. 

(2) A közhasználatra szolgáló területeket rendeltetésüknek megfelelõ célra bárki szabadon 

használhatja; a rendeltetéstõl eltérõ használathoz a közterület tulajdonosának (kezelõjének) 

hozzájárulása, valamint az illetékes hatóság engedélye szükséges. 

IV. FEJEZET 

Közmûellátás, közmû- és hírközlési létesítmények 

14. § 

(1) A beépítésre szánt területeken legalább részleges közmûellátást kell biztosítani az 

alábbiak szerint: 

a./ közüzemi energiaszolgáltatás (villamos energia és vezetékes gáz); 

b./ közüzemi ivóvíz-szolgáltatás (ennek keretében a szükséges oltóvízmennyiség föld 

feletti tûzcsapokkal); 

c./ közüzemi szennyvízelvezetés (annak megvalósulásáig átmenetileg a kommunális 

szennyvíz saját telken – vízzáróan szigetelt, zárt szennyvíztárolóban – történõ átmeneti 

tárolása, úgy, hogy környezetszennyezést nem idézhet elõ); 

d./ közterületi nyílt árkos csapadékvíz-elvezetés megoldott legyen. 

(2) A zárt tárolóba összegyûjtött és szippantással eltávolításra kerülõ szennyvizet az 

önkormányzat által kijelölt szennyvíztisztító telepre kell szállítani. 

(3) A terület felszínmozgásos hajlama és erózióérzékenysége miatt a csapadékvízelvezetést 

kiemelt gondossággal kell kezelni. Az igazgatási területen a vízgazdálkodással 

összefüggõ tevékenység folytatása vízjogi engedélyköteles tevékenység, melyhez az engedélyt 

a DD Vízügyi Igazgatóságtól kell megkérni a vonatkozó külön jogszabályok szerint. 

202

(4) Az igazgatási területen – település- és tájképvédelmi okok miatt – táv- és hírközlési 

célú magasépítmények (adó- és átjátszó tornyok) nem létesíthetõk. 

(5) A község közigazgatási területén áthaladó 120 KV-os és 400 KV-os villamos hálózat, 

az Adria szénhidrogén-szállító vezeték, a nagy középnyomású földgázvezeték nyomvonalát 

és a védõtávolságokat a külterület-szabályozási terv tartalmazza. 

Kommunális ellátás, kommunális létesítmények 

15. § 

(1) A településen a kommunális szilárd hulladék szervezett gyûjtése és elszállítása – a 

kaposvári szeméttelepre – megoldott. Hulladékgyûjtésre csak szabványosított zárt edény, 

konténer használható. A gyûjtõedények közterületen nem tárolhatók, elhelyezésüket telken 

belül kell biztosítani. 

(2) Az esetleges állati tetemeket az önkormányzat által kijelölt feldolgozóhelyre kell 

szállítani. 

V. FEJEZET 

Környezetvédelem 

16. § 

(1) A tervezési területen bármely tevékenység végzése során ügyelni kell a környezetterhelés, 

környezetszennyezés és környezetkárosítás kizárására, illetve minimalizálására. 

(2) Levegõtisztaság-védelmi szempontból a levegõtisztaság védelme érdekében az 

érvényes jogszabályokban 5, 6, 7, 8, 9 foglaltakat be kell tartani. A település „A légszennyezettségi 

agglomerációk és zónák kijelölésérõl” megjelent 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet alapján 

jelenleg az „F” zónacsoportba tartozik. A közigazgatási területen csak olyan tevékenység 

folytatható és olyan építmény üzemeltethetõ, építhetõ, amelynek szennyezõanyag-kibocsátása 

a területre vonatkozó határértékeket nem lépi túl. 

(3) A településen veszélyes hulladék keletkezését eredményezõ tevékenység csak úgy 

folytatható, hogy az üzemeltetõ köteles gondoskodni a veszélyes hulladék környezetszennyezést 

kizáró elhelyezésérõl s ártalmatlanításáról. Veszélyes hulladék a vonatkozó külön jogszabályok 

10, 11 és hatósági elõírások szerint átmeneti jelleggel tárolható. (Ámeneti tárolás 

zárt térben történhet a talaj, talajvíz és a felszíni vizek veszélyeztetése nélkül.) 

(4) A zaj és rezgés elleni védelem érdekében be kell tartani a vonatkozó külön jogszabályokban 

12 elõírt határértékeket. 

(5) Zajvédelmi szempontból a – közlekedésbõl származó – megengedett A hangnyomásszint 

az összekötõ út menti lakóterületen 55/45 dB, a település egyéb lakóterületein, a 

lakófunkciójú beépítésre szánt területeken és a temetõ területén 50/40 dB. 

(6) A terület a vonatkozó külön jogszabály alapján – szennyezõdésérzékenységi szempontból 

– „B” érzékeny terület. 

(7) A tervezési területen a 20 fh-et elérõ parkolókat csak szilárd burkolattal lehet kiépíteni. 

A 20 fh-et elérõ parkolók felszíni csapadékvizének elvezetéséhez hordalék-, olajés 

iszapfogó beépítése szükséges. 

(8) A településen üzemanyagtöltõ állomás csak külterületi közlekedési és gazdasági 

területen helyezhetõ el a külön jogszabályban foglaltak alapján akkor, ha az üzemanyagtöltõ 

állomás 50 m sugarú védelmi övezetében nem helyezkedik el állandó emberi tartózkodásra 

szolgáló épület, valamint idõszakos vagy átmeneti emberi tartózkodásra szolgáló létesítmény 

(így különösen oktatási, egészségügyi, üdülési célt szolgáló létesítmény), illetve 

levegõterhelésre érzékeny, élelmezési célt szolgáló növényi kultúra. 

(9) Védõfásításokkal gondoskodni kell a szántóföldi porszennyezés, valamint az élõvizek 

vízszennyezésének megakadályozásáról. 

203

Természet- és tájvédelem 

17. § 

(1) A településen – az e rendelettel védetté nyilvántartott – helyi jelentõségû természetvédelmi 

területeket és egyedi természeti értékeket a szabályozási tervek és e rendelet 1. 

számú melléklete tartalmazza. 

(2) A helyi természeti értékek védelmével kapcsolatos szabályokat külön önkormányzati 

rendelet állapítja meg. 

(3) Táj- és településkép-védelmi okokból: 

a./ a belterület-szabályozási terven jelölt helyeken védõsávot kell kialakítani tájba illõ 

õshonos fafajokkal és a hagyományos faluképhez illeszkedõ cserjékkel; 

b./ útsorfásítást kell végezni a meglévõ és tervezett új utak mentén; 

c./ nem létesíthetõ közmû- és energia-, táv- és hírközlési vezeték a területen meglévõ 

és a településszerkezeti tervben javasolt fasorok nyomvonalában. 

Kulturális örökségvédelem 

18. § 

(1) A településen országos védelem alatt álló mûemlék az 1749-ben épített barokk 

stílusú római katolikus templom (Akácfa u., hrsz. 29, M 4495). 

(2) A mûemléki környezet lehatárolását a belterület-szabályozási terv tartalmazza. 

(3) Az országos védelem alatt álló és az e rendelettel helyi védetté nyilvánított mûvi 

értékeket a szabályozási tervek és e rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. 

(4) A helyi jelentõségû mûvi értékek fenntartásával, védelmével kapcsolatos szabályokat 

a 10/2000. (VI. 2.) sz. önkormányzati rendelet állapítja meg. 

(5) A község területén nyilvántartott régészeti lelõhely és régészeti érdekû területek 

egyaránt találhatók. Ezeket a szabályozási tervek is jelölik. 

VI. FEJEZET 

Sajátos jogintézmények 

Kiszolgáló és lakóút céljára történõ lejegyzés 

19. § 

(1) Helyi közút létesítése, bõvítése vagy szabályozása érdekében szükséges területet 

az építési hatóság kisajátítási eljárás nélkül – a kártalanítás szabályai szerinti kártalanítás 

mellett –, az érdekeltek hozzájárulása nélkül az önkormányzat javára lejegyeztetheti. 

(2) Ha a telekalakítási eljárásra vagy a közút kialakítására az érdekeltek kérelme alapján 

kerül sor, a lejegyzésért nem jár kártalanítás. 

(3) Amennyiben a lejegyzéssel érintett ingatlan a rendeltetésének megfelelõ használatra 

alkalmatlanná válik, úgy a tulajdonos kérelmére az egész telket igénybe kell venni. 

Útépítési és közmûvesítési hozzájárulás 

20. § 

A helyi közutat, illetõleg közmûvet, amennyiben a települési önkormányzat létesítette, 

úgy annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira háríthatja. 

A hozzájárulás mértékét és arányát külön önkormányzati rendeletben kell szabályozni. 

Településrendezési kötelezések 

21. § 

(1) A településkép javítása érdekében az azt rontó állapotú építmények meghatározott 

idõn belüli helyrehozatali kötelezettsége elõírható. 

204

(2) A tervezési területen kialakuló ingatlanokat beültetési kötelezettség terheli az alábbiak 

szerint: 

a./ a lakóterületen és a gazdasági területeken a használatbavételi engedély csak a növényültetési 

kötelezettség teljesítését követõen adható ki 

b./ az újonnan kialakításra kerülõ közlekedési és közmûterületeken, valamint zöld 

területeken az üzembe helyezés csak a – kertészeti terv alapján megvalósuló – növényültetési 

kötelezettség teljesítését követõen engedélyezhetõ 

VII. FEJEZET 

Záró rendelkezések 

21. § 

(1) Aki e rendelet 1. § (2), 4. § (12), (13), 5. § (5), (6), (7), 6. § (8), (9), 8. § (5), 12. § 

(2), 13. § (2), 14. § (2) 15. § (1), (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseit megszegi – amennyiben 

más jogszabályokban meghatározott szabálysértést nem valósít meg – szabálysértést 

követ el, és a külön jogszabályban meghatározott mértékig terjedõ pénzbírsággal sújtható. 

(2) E rendelet a kihirdetését követõ napon lép hatályba. 

(3) E rendelet elõírásait a hatálybalépést követõen induló engedélyezési eljárásoknál 

kell alkalmazni. 

(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a Szentgáloskér Képviselõ-testülete 

5/1993. (III. 12.) sz. rendeletével jóváhagyott „Szentgáloskér Összevont Rendezési 

Terve”, valamint „Az építészeti örökség védelmérõl” szóló 10/2000. (VI. 2.) sz. 

rendelet 1. sz. melléklete helyébe jelen rendelet 2. sz. melléklete lép. 

Természet- és tájvédelem 

1./ Helyi jelentõségû természetvédelmi területek hrsz.-ai: 

058; 

080, 081, 082, 083, 084/1b, 084/1c, 086, 087, 088, 089, 090, 091, 092, 093b; 

110/1b, 110/3–4b (megosztva), 0126 (megosztva), 0129b, 0132, 0164/2b, 0164/2c, 

0164/2d, 173/1b, 173/2b; 

140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 149, 150, 151, 152, 155 (megosztva), 157, 

158, 159, 160; 

203c, 0208/3, 0208/4, 0209, 0210, 0211, 0216, 0217, 0218/1 

2./ Egyedi természeti értékek: 

Latin név Magyar név hrsz. 

1 Tilia sp. fasor Hársfasor 0180/1 

2 Tilia cordata Kislevelû hárs 134/1 

3 Quercus robur Tölgy 215 

4 Fraxinus sp. Kõris 234 

5 Carpinus betulus Gyertyán 35 

6 Acer saccharinum Cukorjuhar 058 

7 Robinia pseudoacacia fasor Akácfasor 012/7 

8 Tilia sp. Hárs 158 

205

206 

Mûvi értékek védelme 

Országos védelem alatt álló mûemlék 

1./ Római katolikus templom Akácfa u. 29 hrsz. 

Helyi védelem alatt álló mûvi értékek 

1. Lakóház Akácfa u. 3. 26 hrsz. 

2. Volt Svastics-kúria Akácfa u. 1/B 30 hrsz. 

3. Gazdasági épület Kossuth L. u. 8. 38/2 hrsz. 

4. Gazdasági épület Kossuth L. u. 16. 42 hrsz. 

5. Lakóház és nyári konyha Kossuth L. u. 50. 96/1 hrsz. 

6. Lakóház Kossuth L. u. 57. 106 hrsz. 





11. Kõkereszt Kossuth L. u. 213 hrsz. 

12. Kõkereszt Kossuth L. u. 43., 45. 220 hrsz. 

13. Lakóház Kossuth L. u. 35. 224/1 hrsz. 

14. Gazdasági épület Kossuth L. u. 9. 240 hrsz. 

15. Kõkereszt Virág u. 248 hrsz. 

16. Volt kastélyépület Lapapuszta 0103/8 hrsz. 

17. Harangláb Lapapuszta 0105 hrsz. 

18. Lakóház Lapapuszta 0106/2 hrsz. 

19. Lakóház Lapapuszta 0106/5 hrsz. 

20. Kõkereszt Temetõ 0121 hrsz. 

21. Kõkeresztek Temetõ 0193 hrsz. 

22. Kõkereszt Külterület 0198 hrsz. 

23. Szt. Vendel szobra Külterület 054/15 hrsz. 

24. Volt Kladnigg-kastély Külterület 058 hrsz. 

25. Római katolikus kápolna Külterület 078 hrsz. 

JEGYZETEK 

1 „A kulturális örökség védelmérõl” szóló 2001. évi LXIV. törvény 24. § (2)–(6) bekezdése. 

2 „A termõföldrõl” szóló 1994. évi LV. törvény 3. § e./ bekezdés. 

3 „A parti sávok és vízjárta területek használatáról és hasznosításáról” szóló 46/1999. (III. 

18.) Kormányrendelet. 

4 „A vizek és közcélú vízi létesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról” szóló 120/ 

1999. (VIII. 6.) Kormányrendelet. 

5 „A környezeti hatásvizsgálatról szóló” 20/2001. (II. 14.) Kormányrendelet. 

6 „A levegõ védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló” 21/2001 (II. 14.) Kormány- 

rendelet.

7 „A légszennyezettségi határértékekrõl, a helyhez kötött légszennyezõ pontforrások kibocsátási 

határértékeirõl szóló” 14/2001. (V .9.) KöM–EüM–FVM együttes rendelet. 

8 „A 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb bemenõ hõteljesítményû, 

helyhez kötött gázturbinák légszennyezõ anyagainak technológiai kibocsátási határértékeirõl” 

szóló 7/1999. (VII. 21.) KöM rendelet. 

9 „Az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról” 

szóló 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet. 

10 „A veszélyes hulladékokról” szóló 102/1996. (VII. 12.) Kormányrendelet. 

11 „A veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl” szóló 

98/2001. (VI. 15.) Kormányrendelet. 

12 „A zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló” 8/2002. (III. 22.) KöM– 

EüM rendelet. 

SOMOGY MEGYE STATISZTIKAI ÉVKÖNYVE, 

2002 



Terület (km 2 ) 27,25 

Lakónépesség az év végén 614 

Élve születés 7 

Halálozás 10 

Természetes szaporodás, illetve fogyás (–) –3 

Belföldi vándorlási különbözet 5 

Lakásállomány az év végén 245 

Épített lakás – 

Ebbõl 

4 és több szobás – 

Közüzemi vízvezetékkel ellátott – 

Házi vízvezetékkel ellátott – 

Közcsatornával ellátott – 

Házi csatornával ellátott – 

Megszûnt lakás – 


Villamos energiát fogyasztó háztartás 247 

Háztartások részére szolgáltatott villamos energia MWh 509 

Vezetékes gázt fogyasztó háztartás 112 

Háztartásoknak értékesített vezetékes gáz 1000 m 3 131 

Közüzemi vezetékhálózat km 11,8 

Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás 231 

Közterületi kifolyó 2 

Lakosságnak szolgáltatott víz 1000 m 3 15 

Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat km – 

207

Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakás – 

Idõsek klubjában gondozott a/ – 

Rendszeres szociális segélyben részesült b/ 20 

Háziorvos és házi gyermekorvos – 


Óvoda 

Férõhely 27 

Óvodás gyermek 27 

Óvodapedagógus 2 

Általános iskola 

Osztályterem 2 

Tanuló 19 

Pedagógus 3 

A települési könyvtárak könyvtári egységei 1000 2 

Kiskereskedelmi üzlet 8 

Ebbõl: élelmiszer jellegû üzlet és áruház 3 

Gyógyszertár a/ – 

Fiókgyógyszertár – 

Vendéglátóhely 4 

Személygépkocsi 108 

Távbeszélõ-fõvonal b/ 127 

Mûködõ Ebbõl 

Település vállalkozás Korlátolt Szövetkezet Betéti társaság Egyéni vállalkozás 

összesen felelõsségû társaság 

Szentgáloskér 23 1 1 4 16 


Körjegyzõség székhelye H 

Vasútállomás – 

Helyközi autóbusz-megálló H 

Postahivatal a/ H 

Közüzemi 

vízellátás b/ H 

csatornaellátás b/ – 

Nappali ellátást nyújtó idõsek klubja – 

Háziorvos székhelye – 

Gyógyszertár – 

Óvodai feladatellátási hely H 

Általános iskolai feladatellátási hely H 

Mozi – 

Benzinkút H 

Iparcikk jellegû üzlet és áruház – 

Piac – 

208

Kaposvári Egyházmegye névtára 

Szerkesztette: Fliszár Béláné 



Alapítva: 1945. 

Akv.: 1950-tõl, elõtte Mernye, 2002-tõl filia. 

Tit.: Szent Imre. Búcsú: nov. 5. 

Szi.: febr. 6. Rn.: máj. 23. 

L.: 612. Rk.: 474. 

Nevével már 1321-ben találkozunk, Keer alakban fordul elõ. Az 1332–37-es pápai 

tizedjegyzékben a plébániák között szerepel. Barokk templomát 1738–39-ben építették. 

1945-ben megszervezték a lelkészséget, amely 1972-ig mûködött. A szerény lelkészlakást 

1949-ben építették. 1997-ben a templom külsõ-belsõ felújítást kapott. 

LAPAPUSZTA Iskolakápolna. 

Tit.: Szent István. Búcsú: aug. 20. 

MAGYARORSZÁG RÉGIÓI 

DÉL-DUNÁNTÚL 

SOMOGY MEGYE 

CEBA kiadó 



Lakónépesség: 614 fõ 

Belterület: 124 ha 

Külterület: 2600 ha 

TAT: 12 973 

Lakásállomány: 245 

Mûködõ vállalkozások: 23 

Kiskereskedelmi üzletek: 8 

Szennyvízhálózatba bekapcsolt lakás: – 

Háziorvos és házi gyerekorvos együtt: – 

Könyvtárak száma: 2 

Ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma: 231 

Kaposvártól 26 km-re északra, a Ráksit Mernyével összekötõ út mentén található. A 

legközelebbi fõútvonalakhoz Ráksiban (Kaposvár–Szántód között), illetve Mernyén (Kaposvár–Balatonlelle 

között) csatlakozik. Buszközlekedése kedvezõ, vonatra Mernyén és 

Somodorban szállhatnak lakói. A települést elõször 1321-ben említették Keer néven egy 

oklevélben, száz év múlva a Kéri család uralta. A török pusztítást követõen újra benépesült 

209

a falu, 1773-ban 299-en lakták. A többségében földmûvelésbõl élõ lakosság létszáma 1925ben 

már 1239-re emelkedett. Jelentõs birtoka volt a Kacskovics és a Svastics családnak, 

valamint a Kaposvári Cukorgyár akkori igazgatójának, Kladnigg Alajosnak. Az ötvenes 

évektõl állami gazdaság, majd cukorgyári célgazdaság mûködött a faluban, melyet 1960 

után a helyi tsz vett tulajdonba. 1970-tõl húsz éven át Igalhoz, majd Mernyéhez tartozott a 

település, s a rendszerváltás után lett újra önálló. A lakosság száma a hatvanas évektõl 

1990-ig csaknem harmadával csökkent, jelenleg kismértékben emelkedik. A község 235 

lakóháza kilenc utcába települt. Óvodáját és részben osztott általános iskoláját az önkormányzat 

mûködteti, a felsõ tagozatos diákok Mernyére járnak iskolába. A betegellátást a 

mernyei háziorvos látja el a faluban. A munkanélküliek aránya 5% körül mozog. Legtöbben 

a mezõgazdaságban dolgoznak, kis létszámban Kaposvár ipari és szolgáltatóüzemeiben 

helyezkednek el. Az Agrária 3000 ha-on gazdálkodva több mint 100 fõt foglalkoztat, mellyel 

a térség legnagyobb mezõgazdasági vállalkozása. A szövetkezet – a hagyományos növénytermesztés 

és állattenyésztés mellett – 150 ha-on 44 bedolgozó család részvételével megszervezte 

a vetõmag-elõállítást. A településhez tartozó Lapapuszta aktív munkaerõinek nagy 

részét a helyi Szivárvány Völgye Kft. alkalmazza. Az 1992-tõl mûködõ vállalkozás telepén 

120 westernlovat gondoznak és készítenek fel nemzetközi versenyekre. A pusztán lakók 

életkörülményein jelentõsen javítana a bekötõút építése, amelynek egyelõre csak egy 1200 

m-es szakasza készült el 2001-ben. A község intézményei között említendõ a könyvtár, a 

mûvelõdési otthon, a mozi, valamint a futballmérkõzéseknek helyet adó sportpálya. A lakosság 

96%-a katolikus vallású. 

210 

Varga Károly fafaragó Szent István-szobrának avatása Kadarkúton 2000-ben

Szentgáloskér a sajtó tükrében 

Lõrincz Sándor 

Kezében tovább él a fa 

Szentgáloskéri alkotómûhely 

(Somogyi Hírlap, 1993. december 18.) 

Varga Károly szentgáloskéri otthona kiállítóteremnek is beillik. Amolyan kamaratárlat, 

ahol a legkedvesebb faragásaival találkozhat a látogató. 

– Mindig érdekelt a fa melegsége, s ha megláttam egy dió- vagy cseresznyefadarabot, 

rögtön azon meditáltam: vajon mit hozhatnék ki belõle – meséli. – Már gyerekkoromban is 

vonzódtam a fához. Csokonyavisonta környékén – hátulgombolós koromban éltem ott –, 

amikor kihajtottam a legelõre az állatokat, leültem az enyhet adó lombok alá, s nekiláttam a 

faragásnak. Míg legelt a jószág, szipka, sótartó s egy-két apró használati tárgy került ki a 

kezem alól. 

Varga Károly magába szívta a pásztormûvészetet, hiszen a somogyi pásztorok életmódja 

nem volt idegen számára. Bár tanítómestere nem volt, mégis míves darabok õrzik 

keze nyomát. Étkezõgarnitúra, pásztorbot, fogas, tálas, fokos – sorolni is nehéz, mi mindent 

nem faragott az évtizedek alatt. Autodidakta módon tanulta meg ezt az õsi mesterséget. 

Könyvek tucatjait bújta, s közben gazdagodott formakincse. Érzi õ is: néhány évvel ezelõtt 

készült dísztárgyai teljesen „elütnek” a mostaniaktól. Folyamatosan változhat a motívumkincs, 

egyre inkább csak a jellegzetes somogyi virágok, levelek, állatok és kacskaringók 

kerültek a pásztorbotra, a kopjafára vagy éppen a mángorlóra. 

Kossuth Lajos II. Rákóczi Ferenc 

211

– Régi-új címerünket is ráfaragtam erre a fokosra – mondja, s kezében szorongatja a 

közelmúltban készült darabot. – Régen is ezt tették a fafaragók, nem maradhattam le tõlük. 

Amikor arról faggatom, mennyire rendszeresen ûzi szenvedélyét, így válaszol: 

– Nem mindig jut idõm, hogy faragjak, ám ha nekilátok, akkor hosszú ideig, megszakítás 

nélkül dolgozom. Alig várom, hogy elkészüljön egy-egy darab. Amikor azonban kész 

van, gyönyörködöm még benne egy ideig, s már a másikon töröm a fejemet… 

Varga Károly hivatásos katona. Számos honvédségi kiállításra eljutottak már alkotásai, 

s nemritkán díjjal tértek haza. Bár – mint mondja – nem a közönségnek farag, de jólesik, 

ha elismerõsen nyilatkoznak mûveirõl. 

Aki betért a kaposvári megyei hadkiegészítõ parancsnokságra, hogy megtekintse kiállítását, 

nem csalatkozott. Ismét megbizonyosodhatott afelõl: Varga Károly mestere a faragásnak, 

s olyan kincs birtokosa, amellyel egyre kevesebben rendelkeznek Somogyban. 

212 


Varga Károly fafaragásai a kaposvári helyõrségi klubban 

Pásztorbotok és kopjafák 

(Somogyi Hírlap, 1996. április 24.) 

Varga Károly törzszászlós, szentgáloskéri fafaragó alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap 

a kaposvári helyõrségi klubban. A több évtizede faragó hivatásos katona használati és dísztárgyait, 

történelmi plasztikáit dr. Szili Ferenc ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe. 

A megyei levéltár igazgatója rögtönzött interjút készített az alkotóval a megnyitón. A 

fa melegségérõl, illatáról, lelkérõl folyt a szó. A mesterember keze alatt megszelídülõ juharról, 

cseresznyérõl és körtérõl... 

A népmûvész megmintázta István királyt, Gizellát, Beatricét, az igazságos Mátyást és 

a magyar címert is. 

Fokosok, mángorlók, tányérok kerültek a paravánokra, míves díszdobozok, kínálók 

és tükörkeretek incselkednek a szemmel, s kopjafamakett is vall tehetségérõl. Somogyban 

egyébként húsz kopjafa õrzi keze nyomát. 

Varga Károly – aki gyakori vendége a nemzetközi faragótáboroknak – azt tartja: ha 

nem volna fa, akkor bölcsõ és koporsó se lenne. Az évek folyamán társa lett a fa. Olyan, 

mint egy jó feleség, aki mindenben engedelmeskedik férjurának. 


Amerikai totemoszlop a somogyi pásztormotívumok között 

A szentgáloskéri fafaragó 

(Somogyi Hírlap, 1997. január 8.) 

Varga Károly fafaragó élete legsikerültebb alkotásának tartja a Szentgáloskéren elhelyezett, 

az elsõ és a második világháború áldozatainak emléket állító kopjafát. 

– Sok kopjafát készítettem már, de ez volt a legnagyobb. Örülök, hogy a falu közepén 

áll – mondta a szentgáloskéri alkotó, aki nemrég vonult nyugdíjba. 

Számos köztéri munka õrzi a faragó keze nyomát. A monumentális alkotások mellett 

éppoly örömet jelentenek neki a kisbútorok, az apróbb használati és dísztárgyak is. A pásztorfaragás 

gazdag motívumkincsét könyvekbõl és honvédségi faragótáborokban leste el. 

Törõ György szekszárdi népi iparmûvész több táborba is meghívta. Azt tartja: az ottani 

élmények indították el ezen az úton. 

Varga Károly hivatásos katonaként szolgált; számos önálló és közös tárlata volt az

évek során. Történelmi nagyjainkat – István királyt, Beatrixot, Mátyást, Gizellát – is megfaragta, 

de készített már amerikai totemoszlopokat és libikókát is. 

– Melyik fából lehet a legszebb munkákat készíteni? 

– Az érett gyümölcsfák a legalkalmasabbak a faragásra: a körte, az alma, a dió, a 

cseresznye, a szilva. Tölgybõl, juharból és hársból is gyakran faragok. 

A családi ház elõszobája alkalmi kiállítóterem. „Kamaratárlat” van itt, míves étkezõasztallal, 

székekkel, fokosokkal, tükrökkel, tányérokkal, pohárszékkel. 

– Ezt a környezetet soha nem lehet megunni – mondta a gazda. – Mindig örömmel 

ülök le itt, hiszen némelyik tárgy átfaragott éjszakák eredménye. Magányos mesterség ez, 

sok lemondással jár, de én nem bánom. 

Mûhelyében mûvészi rendetlenség. Még nagy hidegben is kimerészkedik a fûtött lakásból; 

kézbe veszi a félkész munkát, aztán addig farag, míg nem hívják. Többszöri nógatásra 

ül csak az ebédlõasztalhoz, gyakran már a leves is kihûl, mire beér. Naponta öt-hat órát 

tölt a mûhelyben; nehezen tudja abbahagyni a készülõ agancstalpat, pásztorbotot vagy tálcát. 

Varga Károly nyughatatlan ember. Amikor leteszi a kész munkát, papírt és ceruzát 

vesz elõ, hogy újabb mintákat tervezzen. Makkok, virágok, indák tekergõznek a lapon. A 

somogyi pásztorfaragás ismert motívumait gyakran vegyíti saját motívumaival. Aztán megfaragja 

a legújabb mintát is. Azt vallja: keze nyomán tovább él a fa. 

Kopjafa és kerti bútorok elemei 

Kaposvár címere 

213

214 


Keze nyomán tovább él és nemesedik a fa 

A könnycsepplevél a kedvence 

(Somogyi Hírlap, 1998. szeptember 30.) 

Több mint harminc éve él Szentgáloskéren, s most, nyugdíjasként még gyakrabban 

kézbe fogja a faragókést. 

Varga Károly honvéd fõtörzszászlós az idén is megfordult már az alkotótelepeken: az 

õsszel Mélykútra készül, hogy társaival a régi-új motívumkincsrõl, formavilágról, a tovább 

élõ fáról értekezzen. A somogyi könnycsepplevél a kedvence, és a virágok, az indák, amelyeket 

szívesen alkalmaz a míves használati és dísztárgyakon. A pásztorfaragáson kívül a 

rozettakészítést, valamint a kopjafafaragást Törõ György szekszárdi népi iparmûvésztõl tanulta 

meg. A természetszeretetet kiskorából hozta, s az állatfigurák faragványokon, reliefeken 

is megjelennek, ám – mint mondta – az anatómiai ismereteket tovább kell gyakorolni. 

Varga Károly Csokonyavisontáról települt át, s egy életmû-kiállításra készül. Azt tervezi: 

farag egy emlékfát gyerekkora kedves falujának. 

Szentgáloskéren a világháborús emlékmû õrzi keze nyomát, de szeretné tovább szépíteni 

a falut – díszpadokkal, utcatáblákkal. Faragott egy totemoszlopot is – ez most a kertjében 

áll –, amelynek ihletõje gróf Széchenyi Zsigmond Alaszkában vadásztam címû kötete volt. 

Úgy érzi: a több mint harminc év – amely Szentgáloskérhez köti – lokálpatriótává 

tette, de fájlalja, hogy a fiatalok nem a falut választják. 

– Hiányzik a könyvtár, az énekkar is megszûnt – mondta. – Örülök, hogy újra van 

iskolája Szentgáloskérnek, így az értelmiség is kötõdik a községhez. 

A fafaragó most szervezi a nyugdíjasklubot, mert – mint megjegyezte – egy falunak a 

fiatalokért és az idõsebbekért egyaránt tennie kell. 

Harsányi Miklós 

Totemoszlop a kertben 


– Amióta nyugdíjas vagyok, sokkal több idõ jut a fafaragásra – mondta Varga Károly 

fafaragómûvész. 

Most a kerti munka foglalkoztatja leginkább a szentgáloskéri Varga Károly nyugalmazott 

fõtörzszászlóst. Természetesen nem hagyta abba a fafaragást, csak egy-két nap pihenõt 

engedélyezett magának. Ottjártunkkor mentegetõzve mondta: a faragás mellett a ház 

körüli feladatokat is el kell látni, ami korántsem olyan egyszerû. A szõlõmetszés nagy figyelmet 

igényelt, ám Varga Károly mindent megtesz annak érdekében, hogy a korábban 

megálmodott mintákat fába vésse. Nemrégiben készült el az alaszkai totemoszlop és a bolthajtásos, 

inda-tulipán stílusban fogant díszkapu, amit már sok helybeli szemügyre vett. 

– A díszdobozok mellett egy nagyobb megrendelést kaptam – mondta. – Ülõgarnitúrát 

készítek, két sarokpadot, két asztalt, hat széket, és készülök a nyári táborra, amit 

Tiszacsegén rendeznek. Hatodik éve veszek ezen részt, s ha minden jól megy, Gödre is 

eljutok. A szakmai fejlõdéshez nélkülözhetetlen az állandó tanulás. A fafaragás szépsége 

épp abban rejlik, hogy mindig új értelmet ad a munkának. Nem lehet megunni, bõven van 

lehetõség a kísérletezgetésre, ez ösztönöz az alkotásban. 

Otthonában számos alkotás helyet kapott, s büszkén mutatja az elmúlt idõszak termését. 

Bõven akad látnivaló, szinte mindegyikhez egy-egy történet fûzõdik. Órákig tud mesélni 

a fafaragás szépségérõl, értelmérõl. A kézügyesség fontos, de ennél is lényegesebb a szív. 

A fát szeretni kell, az alkotónak másképp nem „engedelmeskedik.”…

Szarka Ágnes 

Kopjafák az országnak 


Harmincöt évi szolgálat után vetette le a mundért Varga Károly, s öt éve nyugdíjas. A 

honvédségnél töltött idõben is gyakran kézbe vette a favésõt. 

– Már gyermekkoromban megcsapott a faragás szele. Anyai nagyapám pásztor volt, s 

igazi faragást készített. Akkor még nem tudtam id. Kapoli Antalról, aki a pásztorok és a 

fafaragók királya volt. A millennium évében egy alapítványnak dolgoztam: harminc kopjafát 

faragtam ki, vitték az ország minden részébe Nógrádtól Vas megyéig, Nyíregyházától 

Jánoshalmáig. Elõfordult, hogy hetet kellett szinte egyszerre faragni: doni, katonai kopjafákat, 

hõsi emlékmûveket; szûkebb hazámban, itt Szentgáloskéren pedig elkészültek az utcai 

padok. Minden erõmmel azon vagyok, hogy a magam eszközeivel segítsem a községet. 

Munkáimat nem a lektorátus, hanem a lakosság bírálja. Nemzetközi táborokban is megfordultam, 

ahol találkoztam erdélyi faragókkal is; tanultunk egymástól, hiszen nincs két egyforma 

kopjafa. S tudtam nekik újat mutatni, pedig õk a faragás bölcsõjében születtek. Szeretni 

kell a fát; nagy lemondás, fizikai-szellemi erõ és ötletesség kell hozzá. Ha még egyszer 

kezdeném, akkor is ezt csinálnám, mert a legszebb, ha örömet szerzek vele másoknak. Szabad 

idõm a faragás mellett is van, másfél éve tagja vagyok a hagyományõrzõ huszáregyesületnek. 

A millennium évében Somogy összes községét végigjártuk. Elõfordult, hogy huszárként 

a magam faragta kopjafa elõtt tisztelegtem. 

Faragott bútorok 

215

216 

Szarka Ágnes 

Két fõútvonal között biztos a jövõ 


Kevésbõl gazdálkodott a szentgáloskéri önkormányzat, mert híján van a pénznek, 

mégis igyekezett elvégezni a legszükségesebb beruházásokat – hangsúlyozta Egerszegi 

Ferenc polgármester. Sok még a tennivaló, hogy megalapozzák a jövõt. 

Az átutazónak úgy látszik, mintha itt megállt volna az idõ. Kevés az új ház, nincs 

látványos megújulás Szentgáloskéren. 

– Az idõ nem állt meg, sõt a kilencvenes évek óta jelentõsen fejlõdött a település – 

mondta Egerszegi Ferenc. – Mióta újra önállóak vagyunk, bevezettük a gázt, jó a telefonkapcsolat, 

s a község útjainak a 80 százaléka aszfaltozott. Felújítottuk a könyvtárt, az iskolát, 

a mûvelõdési házat, s orvosi rendelõt is építettünk. A pénzünk ugyan kevés, de a szükséges 

beruházásokat igyekeztünk, ha kellett, akár társadalmi munkával is megvalósítani. 

Az idén 22,5 millió forintért készült el 1200 méter hosszan az út Lapapuszta felé. S ha nem 

kényszerítenek minket öt méter széles út kiépítésére, hanem maradhatott volna három méter 

a szélessége, akkor a pusztát teljesen összekötöttük volna Szentgáloskérrel. 14,5 millió 

forintot nyertünk rá pályázaton, a többi költséget a település fizette. 

– Elégedett az eredménnyel? 

– Sokat gyarapodott a község, de azért van bõven tennivaló. Még két utat és egy utcát 

kell szilárd burkolattal ellátni, ám a területfejlesztésnél nincs ilyen pályázat, hiába van meg 

erre is a pénzünk. Most inkább a falusi turizmust támogatják. Elõször azonban be kell fejezni 

az infrastruktúra kialakítását, utána lehet csak esetleg a turizmust fejleszteni. 

– Mit nem sikerült megvalósítaniuk? 

– Évek óta pályázunk a falugondnoki autóra, de nem tudtunk bekerülni a körbe. Pedig 

ha ez sikerülne, az igen nagy segítség volna; a külterületen, Lapapusztán élõket könnyebb 

volna megközelíteni, ellátni. Három pályázatot is beadtunk az idén, de csak egyet sikerült 

megnyernünk: a szolgálati lakásra, bár nem kapjuk meg a kért összeget. Az is gondot okoz, 

hogy a pályázati kiírások már tavasszal elkészülnek, de csak októberben hirdetik ki az eredményét. 

A csatornázás 2005-re várható, s a szennyvízprogram második ciklusába soroltak 

be. A tervek készen vannak, de azt még nem tudjuk, hogy lesz-e rá pénzünk. 

– Hogyan képzeli el a jövõt? 

– Nem fog megszûnni a település. Kér két fõútvonal között helyezkedik el, és biztosan 

van jövõje. A község lakossága is kezd fiatalodni, egyre többén járnak Kaposvárra 

közép- és fõiskolára vagy egyetemre. Az ide telepedõ, itt élõ fiatalok a mezõgazdaságban 

találhatják meg a számításukat. Persze az is modernizálódni fog, a fejlõdés ugyanis nem áll 

meg a falu határában. A pihenni vágyó embereknek is igen megfelelõ hely: csendes, nyugodt, 

nem túl nagy forgalmú település, ahol a mezõgazdaság adja a megélhetést. 

Szarka Ágnes 

Biztos pénzt hoz a bab 


Hársházi Péter 250 hektáron gazdálkodik, fõleg búzát, õszi árpát és babot termel. 

– Jóval munkaigényesebb a bab, mint a szokványos szántóföldi növények, de jobban 

jövedelmez. Próbálkozunk mákkal is, bár az idén nem jött be. Kialakult piacunk van, az 

Alföldre szállítunk a környékbeli fuvarozókkal. Az alföldi kereskedõk ragaszkodnak a te-

lephelyi átvételhez, s ezt a költséget is nekem kell vállalni. A megyében nincs érdeklõdõ, 

nem lehet babot eladni. Orosházára visszük, de már kaposvári üzletben is találkoztam a 

saját csomagolt babommal, csak az ára volt egészen más. Közvetlenül nem tudok nagy 

áruházaknak eladni; ahhoz túl kis vállalkozó vagyok, nem állnak szóba velem. A dollár 

világpiaci ára, sajnos, kedvezõtlenül változott, emiatt olcsó a bab. Tavaly 200 forint volt 

kilója, az idén csak 170-et ígértek érte. Az a zavaró, hogy a vetõmagot, mûtrágyát, növényvédõ 

szert a régi dollárárfolyamon vettem. 

Hársházi Péter egyelõre még Kaposváron lakik, de a tervei szerint már nem sokáig. 

– Lassan elkészül a házam, hamarosan ideköltözöm – mondta. – Gyönyörû a környék, 

csend van és nyugalom. A munkám és a környezet köt ide. Így, ebben a sorrendben. 

Szarka Ágnes 

Gondos gazdák 


A település irányítója és fejlesztõje az önkormányzat. A polgármester: Egerszegi Ferenc. 

Az alpolgármester: Szarka László Zoltán. A képviselõ-testület tagjai: Egerszegi 

Sándorné, Defner Zoltán Fülöp, Harsányi László, Pataki Ferenc, Szabó Péter és Szûcs László. 


Nevét – Keer – elõször 1321-ben említi oklevél. 1420-ban a Kéri család birtoka. A 16. 

században elpusztult, majd a török kiûzése után újjáépült a falu: 1773-ban már mintegy 300 

lakosa volt. Népiskoláját 1770-ben alapította a katolikus egyház. Az 1900-as évek elejétõl a 

Mezõgazdasági Ipari Rt.-nek volt itt bérgazdasága. Jelentõs esemény volt az 1905-ben lezajlott 

aratósztrájk. A település lakossága 1925-ben már 1239-re duzzadt. A megmûvelt 

több mint ötezer hektárnyi termõterület egyharmada az Esterházy-féle hitbizományé volt. A 

30-as években fõként cukorrépát termesztettek. A község 1990-ben nyerte vissza önállóságát. 

A házak 90 százalékában van vezetékes ivóvíz, a gázvezetékre a lakások 65 százalékát 

kapcsolták rá. A falu lélekszáma az utóbbi három évtizedben drasztikusan csökkent, 1990ben 

637 lakosa volt. Azóta ez a folyamat megállt, s a korösszetétel sem ad aggodalomra 

okot. A község az iskolán és óvodán kívül mûvelõdési otthont, könyvtárt és mozit tart fenn. 

Szarka Ágnes 

Hetven állandó olvasó 


Szabó Lászlóné vezeti az óvodát, a mûvelõdési házat és a könyvtárt. 

– A felújított könyvtár tavaly februárban készült el; mintegy négymillió forintot költött 

rá az önkormányzat. 1200 kötet várja az olvasókat, és beindítottuk a számítógépes 

teleházat is. A megyei könyvtárral szerzõdtünk: évente 250 ezer forintot adunk könyvekre, 

s õk töltik fel a polcokat. A könyvtárba fõként az iskolások járnak, az olvasás mellett gyöngyöt 

is fûzhetnek, rajzolhatnak, képeskönyvet nézegethetnek. Szervezünk ének-, rajz- és 

olvasóversenyeket is. Azért, hogy idejüket ne a tévé, videó töltse ki, hanem szeressék meg 

a betût is. Úgy tapasztaltam: nehézkesen olvasnak a gyerekek. Az idõsebbek is egyre gyakrabban 

jönnek, fõként a szórakoztató irodalmat keresik. Mintegy hetvenen járnak rendszeresen, 

fõként telente. Nyáron nem olvasnak, akkor a munka foglalja le minden idejüket. 

217

Szabó Péter néhány hete indította be a számítógépes szakkört, ezt nagyon hamar megszerették 

a gyerekek. 

– Azok jönnek a szakkörbe, akiknek otthon nincs gépük, bár számítottunk a többiekre 

is. Itt megtanulják a számítógép szakszerû kezelését. Néhány egyszerûbb játékprogramot is 

telepítettünk, ezek nagyon népszerûek. Internetes hozzáférésünk még nincs, de ígéretet már 

kaptunk rá. 

218 

Szarka Ágnes 

Segítik az õstermelõket 


Az elsõ tsz-csoport 1949-ben alakult Táncsics néven, és 1956-ban szûnt meg. A Zöld 

Mezõ 1959–1965, a IX. Pártkongresszus 1966–1978 között gazdálkodott. Ezt követte a 

Béke, amely most is mûködik, 1994-tõl Agrária néven. Az átalakulás óta részvénytársaság, 

s Pásztohy András az elnök-vezérigazgatója. 

– Háromezer hektáron, hat önkormányzat területén gazdálkodunk; alaptevékenységünk 

a szántóföldi növények termesztése és az állattenyésztés – mondta. – Emellett mezõgazdasági 

szolgáltatótevékenységet is ellátunk. Az rt. évi bevétele 620 millió forint, az önkormányzatnak 

adóként 5,2 millió forintot fizetünk. A faluból mintegy száz embert foglalkoztatunk, 

emellett segítjük és menedzseljük a kisvállalkozókat, az õstermelõket. 

A vetõmagtermelés megszervezésével hatvan család jut jövedelemkiegészítéshez. Az 

rt. dolgozói õstermelõk is. A nagyvállalat egy kis figyelemmel együtt tud mûködni a kistermelõkkel; 

így nemcsak a nagy cég, hanem a falu lakossága is boldogul. A település és az rt. 

vezetése fölismerte, hogy összefogva, közösen könnyebb orvosolni a gondokat és elvégezni 

a beruházásokat. Az Agrária Rt. nemcsak a falu legnagyobb adófizetõje, hanem a legfontosabb 

támogató is. 

Szarka Ágnes 

Sok gyerek csak itt eszik fõtt ételt 


Több mint 35 éve kezdett az óvodában dolgozni Pataki Ferencné, és 15 éve õ fõz 

mindennap az ovisoknak, az iskolásoknak és a felnõtteknek. 

– Naponta többnyire száz adag ebédet fõzünk. Az óvodások és iskolások mellett a 

téesz dolgozói és a nyugdíjasok is innen kapják az ebédet. Megpróbáltuk a gyerekekkel 

megszerettetni az egészséges táplálkozást, de nem jártunk túl sok sikerrel. 

A zöldségfélét a falubeliektõl veszik, így egy kicsit olcsóbban jutnak hozzá. 

– Ha egyik nap túllépjük a megengedett keretet, másnap megpróbálunk spórolni. Itt a 

gyerekek annyit esznek, amennyi jólesik. Inkább hozunk még egy kenyeret, és megkenjük 

nekik, hogy jóllakjanak. Sok gyerek csak itt eszik fõtt ételt. Otthon is én fõzök; mióta a 

gyerekek kirepültek, ketten vagyunk a férjemmel. Nem válogat, bármit is teszek az asztalra. 

Szarka Ágnes 

Westernlovak Lapapusztáról 


Fröschl Viktor Ausztriában látta meg a napvilágot. A kilencvenes évek elején Magyarországon 

keresett területet, ahol megvalósíthatja álmát: egy amerikai mintára épülõ, de

európai lótelepet. Lapapusztán járt, a mezõn marhák legeltek, és – éppen esõ után volt – két 

szivárvány kapcsolódott egymásba. Ez lett a szerelme, elsõ látásra. A kft. is errõl az élményérõl 

kapta a Szivárvány nevet. 

– Westernlovakat tenyésztünk. Európában magánfarmon nekünk sikerült elõször az 

embrióátültetés. Kutatóintézetekben már sikerrel szaporították így, de mûködõ gazdaságban 

még sehol. A dolog lényege, hogy egy hároméves, minden tekintetben kiváló versenyzõ kancából 

a megtermékenyítés után kivesszük az embriót, és két-három idõsebb kancába ültetjük 

át. A fiatal ló versenyezhet tovább, az idõsebb pedig kihordja a csikót. Az eljárásnak egyetlen 

hibája van: nagyon drága, hiszen egy donor kancához legalább három béranya kell. Most van 

elég tenyészkancánk, így ha nem szükséges, nem nyúlunk ehhez a módszerhez. 

Fröschl Viktor Lapapuszta iránti szerelme tartós érzelemnek bizonyult, hiszen a gyermekei 

Mernyén járnak iskolába, és jobban beszélnek magyarul, mint németül. 

– Szeretem a magyarok, a lapapusztaiak mentalitását, itt élek; ez a hazám, s itt fogok 

meghalni. Ám addig nem, amíg nem lesz Lapapusztából a világon is ismert lóversenypálya. 

Ha minden a tervek szerint halad, 2002-ben megrendezzük az elsõ versenyünket. 

Szarka Ágnes 

Cipész a „Népstadion” utcából 


Horváth István suszter a sportpályával szemben lakik. Ezért emlegeti magát tréfásan 

úgy, hogy cipész „a Népstadion utcából”. 

– Cipészként kezdtem, ám amikor az ipar tönkrement, elmentem a téeszbe ácsnak. 

Kitanultam a szakmát, de papírom nincs róla. Mióta nyugdíjas vagyok, újra kézbe vettem a 

cipészszerszámokat, a cérnát meg a ragasztót. Többnyire a faluból jönnek a kuncsaftok, de 

hoztak már javításra szoruló lábbelit Igalból, Patalomból, Ecsenybõl és Kaposvárról is. Az 

iskolakezdés elõtt egyre többen látják úgy, hogy jó lesz még a tavalyi táska, ha Horváth 

István megreparálja. 

A focicsapatnak pedig ingyen javítja a labdákat és a sportcipõket. 

– Valamikor még új cipõt is csináltam, de ma már csak javítok – mondta. – A sok ezer 

forintos sportcipõnek hamar lejön a talpa, elhasad a felsõrésze; sok a veszõdség vele, de ha 

én megjavítom, tovább lesz cipõ, mint az új. A mûbõrök még engem is megtévesztenek – 

tette hozzá. – Nõi bõrcipõként vettem kézbe minap az egyik darabot, s amikor a sarkat 

megfaragtam, akkor derült ki, hogy csak mûbõr. 

Takács Zoltán 

Fafaragó huszár a csapat élén 

(Somogyi Hírlap, 2002. június 29.) 

Harminc éve kutatja már Varga Károly a fába rejtett titkokat. A somogyi hagyományõrzõ 

huszáregyesület tagjának kezei közül sok kopjafa, pásztorbot, plasztika és díszes kapu 

került ki. Nemzetközi kiállítások és alkotótáborok állandó meghívottja, a legbüszkébb mégis 

a szentgáloskéri kötõdésére. 

– A millennium évében faragott kopjafáimat elvitték az ország minden részébe; a legtöbbet 

nekem mégis a szentgáloskéri szabadtéri alkotásaim jelentik. Itt nem szakmai ítészek, 

hanem a lakosság minõsíti a munkámat. Szerencsére a képviselõ-testület tagjai is nagy lokálpatrióták, 

így kerültek a padjaim és a világháborús emlékmûvek a kéri utcákra és terekre. 

219

A fafaragó huszár nagy tiszteletnek örvend. Mûvészi munkái mellett nem átall egyegy 

fából készült célszerszámot sem megjavítani a helybelieknek. Közvetlensége és a falu 

iránti kötõdése folytán senkit nem ért meglepetésként, hogy a nemrég alakult nyugdíjasegyesület 

elnökének választották. 

– Örömmel vállaltam el a feladatot, és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a 

nyugdíjascsapat megszervezésébe. Már hatvannál több tagja van az egyesületnek; egyelõre 

kéthetente találkozunk. Ígéretet kaptunk, hogy saját klubhelyiségünk is lesz. Nagy törekvésem, 

hogy vállaljuk a népi kultúra ápolását is. Ez magában foglalja a népi képzõmûvészetet, 

a néptáncot, a népzenét és a karéneket is. Most azon ügyködünk, hogy a környék összes 

nyugdíjas-egyesületével fölvegyük a kapcsolatot. 

220 


Varga Károly, a huszár 

Több fiatal kevesebb munkahelyre 


Az oktatás nyolc évvel ezelõtt, szeptemberben kezdõdött újra. Szentgáloskér vezetése 

tudta, hogy nagy anyagi kockázatot vállalnak az iskola indításával, de úgy gondolták: csak 

így menthetik meg az elöregedõ települést. Vargáné Esküdt Aranka iskolaigazgató szerint 

az azóta eltelt idõ tökéletesen igazolta a várakozásukat, és hosszú idõ után most a legösszeforrottabb 

az ifjúság a településen. 

– Az óvoda és az iskola az alap, amely a legkisebbektõl a tinikig minden fiatalnak 

közös nevezõt nyújt. Kétségtelen, hogy ez többletfeladatokat ró a nevelõkre, a pedagógusokra 

is, itt azonban mindenki nagy hittel vetette bele magát a közösségépítõ munkába. 

Ennek eredményeként mára sok közös rendezvényt szervezünk az iskolánkba visszajáró 

tanulóinkkal. 

A már végzett diákok szervezik a gyereknapot, oroszlánrészt vállalnak a falunapi ren-

dezvénybõl, s rendszeresen segítenek a kicsiknek is a tanulásban. Most például Gunarasra 

szerveznek közös kirándulást. Az iskola három pedagógusa nemcsak az ifjúsági élet szervezésében, 

hanem a jelenleg 19 gyereknek második otthont jelentõ iskolában is megtesz 

mindent, hogy minél felkészültebb diákok menjenek innen a felsõ tagozatba. A két tanító és 

egy napközis nevelõ elsõsorban a felzárkóztatásra figyel, mert sok az ingerszegény környezetbõl 

jövõ gyermek. 

– A pedagógiai programunk a személyiségfejlesztésre épül, azaz minél több idõt szeretnénk 

szentelni egy-egy diákra. Kétségtelen, hogy sok idõt vesz el a szerényebb képességû 

tanulók lemaradásának a pótlása, de kiemelt figyelmet fordítunk a tehetségekre. A sok 

kirándulás és közös rendezvény pedig abban segít, hogy még jobban megismerjük otthoni 

körülményeiket. Nemrég például az Északi-középhegységben, Bükkszentkereszten jártunk 

a diákokkal. 

A iskola védettségébõl kikerült ifjaknak azonban már nehezebb a dolguk, hiszen a 

munkalehetõség rendkívül kevés. Ifj. Horváth Tibor azon szerencsések közé tartozik, aki 

helyben is megtalálta a számítását. 

– Kicsit távol esünk a Balatontól és Kaposvártól is, így a fiataloknak nincs nagy mozgásterük. 

Mondhatnám, hogy én is kényszerhelyzetbõl indultam, de most már szeretek a 

magam ura lenni, és élvezem az asztalosszakma kihívásait. Négy éve dolgozom a mûhelyemben. 

Szerencsém is volt, mert senki sem tudná húszas éveinek az elején megteremteni 

egy asztalosmûhely anyagi alapjait. Nekem is szüleim segítettek, hogy beszerezhessem a 

gépeket, s évek kitartó munkája kell ahhoz, hogy megtérüljön a befektetés. 

Ifj. Horváth Tibor szerint az lenne az igazi, ha a területre szakosodhatna, de ez már 

fényûzés egy kis településen dolgozó asztalosnak. Úgy véli: egy ilyen kis mûhelyben minden 

munkát el kell vállalnia az ablakoktól az asztal készítéséig vagy a fapavilonoktól a 

bútorokig. 

– Érdekes módon az esetek felében kaposváriak a megrendelõk, visszatérnek és újabb 

ügyfeleket is hoznak, akiknek egyszer már dolgoztam. Így ha nem is nagyra törõ álmokkal, de 

megélek a munkámból. Ilyen esélyt ma, sajnos, nem kap a legtöbb fiatal Szentgáloskéren, így 

nem is élhet vele. Igaz, hogy a tizenévesek ma is összetartanak, de a korombéliek már többnyire 

családosak, így nem járunk össze. Sokaknak leköti az erejüket, hogy állandó munkát 

találjanak, s ne kelljen beletörõdniük az idénymunkások bizonytalan kenyérkeresetébe. 


Szennyvízcsatornát, járható utakat szeretnének 


Ismert szentgáloskérieket kérdeztünk: hogyan látják, mire volna leginkább szükség a 

településen? 

Budai Bertalan agronómus: – Elsõsorban az utak állapotán volna mit javítani. Ennek 

az elmaradásáról persze a szerény költségvetésû önkormányzat nem tehet semmit, mert a 

városok és a falvak közötti pénzelosztáskor még mindig nem veszik figyelembe a hátrányfelzárkóztatást. 

Ameddig egy kis falu csak a normatív támogatásokból tud gazdálkodni, 

még annak is örülni kell, ha az intézményeit fenn tudja tartani bizonyos szinten, és nem 

futja fejlesztésekre. Itt szerencsére azért példaértékû az a munka, amit az iskola és az óvoda 

megtartásáért folytat a település. Ez nagyon fontos, mert ebben lehet Szentgáloskér jövõje. 

Weingné Horváth Ilona postamester: – Hátrány, hogy a településen nincs állandó 

munkalehetõsége a legtöbb fiatalnak. Igaz, hogy el tudnak menni kapálni kora tavasztól 

221

késõ õszig, de az idénymunka nem elég. Állandó munkahelyre pedig esély sincsen, mert 

Kaposváron azt kérdezi meg a munkáltató legelõször, hogy honnan jött a jelentkezõ. Ha 

kiderül, hogy Szentgáloskérrõl, akkor nem veszik föl, mert a bérletet nem fizetik ki. A 

falukép viszont nagyon sokat szépült az utóbbi tíz évben. A kastélyt is felújították, s végre 

lehet látni, hogy van gazdája az épületnek. Van még pár út, amit meg lehetne javítani, de az 

is meglesz. 

Egerszegi Ferenc polgármester: – Sajnos még vannak sáros utcáink is, ezért a legfontosabb 

az úthálózatnak a rendbetétele. Reménykedünk abban, hogy a szegényes költségvetést 

pályázati támogatással erõsítve lehetõvé válik a portalanított utak és járdák 

megépítése. A közlekedés így még nem kielégítõ, s ennek leginkább a fiatalok érzik a 

hátrányát. Csak akkor várható el a faluhoz kötõdés, ha az út- és közmûfeltételeket is 

megteremtjük. Biztató, hogy 2005-re elkészülhet a szennyvízberuházás, de ez a lakosságra 

is nagy terhet ró. Sok a szerény anyagi körülmények között élõ lakos, ezt csak jó hitellel 

lehet megoldani. 

Horváth Jánosné gyámügyi elõadó: – Elsõsorban a munkahelyek hiányoznak a településrõl. 

Azt hiszem, hogy ez a település is a nagyvárostól való távolság miatt szenved sok 

mindenben hátrányt. Keveseknek adatik meg az elhelyezkedés lehetõsége a megyeszékhelyen, 

különösen az alacsony iskolai végzettségûek körében. Itt is elég sok az olyan ember, 

aki nem tud elhelyezkedni, és számukra csak a szociális segélyek nyújtanak szerény megélhetési 

lehetõséget. Sok minden kellene még a településen; hiányzik még a csatornázás, és 

jobb utakra is szükség lenne. 

Szarka Zoltán alpolgármester: – A Lapapuszta településrész felé vezetõ út felét tavaly 

már elkészítettük, de az idén meg kellene építeni a másik felét is. Csaknem 70 ember mindennapi 

élete válna könnyebbé, ha jó úton tudnának bejárni a településre, és jobb lenne a 

buszközlekedés is. Emellett igazán jó lenne, ha a falu néhány nagy becsben tartott emlékmûvét, 

mûemlék jellegû épületét is fel tudnánk újítani. Sajnos, mindegyik beruházáshoz 

több millió forintra volna szükség, s ez a közeljövõben nem áll a rendelkezésünkre. Ezenkívül 

a fenntartás anyagi terheivel is számolni kell, ez megterheli a költségvetést. 

222 


Uniós út a kéri határban 


Az egykori termelõszövetkezetbõl alakult Agrária Rt. ma a térség legnagyobb mezõgazdasági 

vállalkozása; 84 családnak ad munkát, s termelésbõl származó bevétele meghaladja 

a félmilliárd forintot. Pásztohy András elnök-vezérigazgató büszke rá, hogy remek a 

kapcsolatuk a térség intézményeivel és önkormányzataival is. A környezõ falvak legnagyobb 

adófizetõ cégének rendszeres támogatása megmutatkozik a községek fejlesztésében 

is. 

– A siker alapja, hogy mindenben igyekszünk megfelelni a minõségi követelményeknek 

a legkorszerûbb technológiai elõírások betartásával. Elsõsorban élelmiszer-ipari és takarmány-alapanyagot 

termesztünk: kalászosokat, cukorrépát, napraforgót, takarmánygabonát 

és -kukoricát, s jelentõs a tejtermelésünk. Nálunk olyan munkavállalók dolgoznak, akik 

magukénak vallják a vállalkozást; a szövetkezet tagjai voltak, s többségük ma is részvényes. 

A nagyüzemi tevékenység mellett az Agrária Rt. megteremtette a vetõmag-elõállítás 

lehetõségét is. A munkavállalók a saját területükön állítják elõ az alapanyagot.

– Az rt. szolgáltatása a szakmai irányításon túl a gépi munka, s a többi teendõt az 

egyéni termelõk végzik a maguk kockázatára. A vetõmag-elõállítás 150 hektáron 44 családnak 

ad kiegészítõ jövedelmet. Büszkék vagyunk rá, hogy a közvetett megrendelõk a világ 

legnagyobb magtermesztõ cégei. Képviselõik rendkívül elégedetten szemlézik a táblákat, 

mert Európa más részein ritkán van lehetõség ekkora egybefüggõ területen vetõmag elõállítására. 

Ennek egyik feltétele a társaságunk által használt mintegy 2800 hektár föld, s a 

vetésforgóval biztosítható a távolság és a nagy táblák kialakítása. 

Pásztohy András szerint a színvonal megõrzése miatt fontos a kapcsolat a világ meghatározó 

vetõmag-forgalmazó cégeivel. Ennek erõsítésére nagyüzemi fajtakísérleti bemutatókat 

tartanak, s ezekre meghívják a környékbeli gazdálkodókat. 

– Mindig is csapatban gondolkodtunk, s adottságaink, a kiváló szakvezetés és jól képzett 

szakdolgozóink révén reméljük, hogy az unióban is megálljuk helyünket a világszínvonalú 

mezõgazdasági szereplõk között. Erre biztosíték, hogy termékeink többsége közvetlenül 

vagy feldolgozás útján most is nemzetközi kereskedelmi forgalomba kerül. 




Hivatal mindennap. A polgármesteri hivatal címe: 7465 Szentgáloskér, Kossuth u. 

3. Tel.: 82/704-017, fax: 82/457-002. Ügyfélfogadás: hétfõtõl csütörtökig reggel 7.30-tól 

16 óráig, pénteken 7.30–13.30 óráig. 

A község korfája. Az állandó lakosok száma: 619. Ötévesnél fiatalabb: 39. 6–18 

éves: 115. 19–55 éves: 314. 55–60 éves: 39. 60 évesnél idõsebbek: 112. 

Fejlesztésre 40 millió. Az önkormányzat idén 111,5 millió forintból gazdálkodik. A 

mûködési költség 68 millió forint, a felhalmozott összeg 43,5 millió. Az iskola és óvoda 

fenntartása 23 millió forintba, a mûvelõdési ház és könyvtár 1,8 millióba kerül, a körjegyzõségnek 

18,5 millió forintot utalnak át, a polgármesteri hivatalra 4,6 milliót áldoznak. A 

gazdálkodási feladatokra 5,8 millió forintot különítettek el, szociális kiadásokra mintegy 10 

millió forintot. A több mint negyvenmillió forintos fejlesztésre szánt pénz egy részébõl a 

lapapusztai út kiépítését fejezik be. Negyedszer pályáznak a falugondnoki gépkocsira, de 

ismét elutasították a szolgálat létrehozásának igényét, s ezt ismét szeretnék benyújtani. A 

község rendezési tervére is adtak be pályamunkát, ez végül 1,5 millió forintot hozott, így az 

idén elkészül az új terv. A ravatalozónak négyszázezer forintból építenek elõteret, s újrafestik 

az épületet. A jegyzõ szolgálati lakásának a felújítására 1,5 ezer forintot nyertek, s így 

2,2 millió forintos beruházást végeznek el. 

A legnagyobb munkaadók. A legtöbb helybélinek az Agrária Rt. ad munkát, itt nyolcvannégyen 

dolgoznak. A második legnagyobb munkaadó az önkormányzat, amely húsz 

dolgozót foglalkoztat. Ezenkívül néhány kisebb vállalkozás is van Szentgáloskéren, ezek 

négy-öt munkásnak adnak kenyeret. 

Két bolt, két kocsma. A község boltjaiban elsõsorban a mindennapi alapélelmiszerek 

kaphatók. A liszt, a cukor, az étolaj és a tej mellett mostanában a hentesárut is viszik, mert 

lassan elfogy a téli disznóvágásokból otthon tárolt hús. A két kocsmában az emberek leginkább 

fröccsöt fogyasztanak, de a melegebb napokon a sör a legnépszerûbb ital. 

223

224 

Szarka Ágnes 

Dáridóznak a fiatalok 


– Már tinikoromban is volt ifjúsági klub – mondta Takács Mariann, aki a legutóbbi 

idõkig vezette, öt hónapja azonban két csöppség jobban leköti az idejét. Az ikerlányok 

ellátása mellett azért figyel a fiatalok dolgaira is. 

– Idõrõl idõre változik a klub tagsága, hiszen felnõ az újabb nemzedék, s van, aki úgy 

érzi, innen már „kiöregedett”. A lányok miatt kevesebbet járok le a klubba, de Jusztusz 

Bettina – aki tõlem átvette a vezetést – nagyon jól elboldogul. Igen lelkes, igazi húzóember. 

Most nagyon serény a társaság is, sok mindenben részt vesznek. 

Az ifjúsági klubosok külön zenekart alakítottak. Lagzi Lajcsi mûsorával lépnek föl a 

környezõ településeken. 

– Van Balázs Palink, Pataki Attilánk és Lagzi Lajcsink is. Nem paródiát adnak elõ, 

hanem megpróbálják lemásolni az eredeti elõadó legjellegzetesebb vonásait, mozdulatait. 

Legutóbb a falunapon divatbemutatót is szerveztünk. Az igali fellépés elmaradt, mert nyáron 

nehéz összeszedni a fiatalokat. 

A fiatalok nemcsak a klubban, hanem a könyvtárban is összejönnek, egyelõre nem a 

könyv, hanem a számítógépek miatt. 

– Sajnos, a fiatalok nem szeretnek olvasni. Talán ez is okolható az idõhiányon kívül, 

hogy még nem alakult színjátszó kör, pedig az is szerepelt az elképzelésekben. Talán néhány 

év múlva majd sikerül megvalósítani. 

Szarka Ágnes 

Késélen a község szûkös költségvetése 

(Somogy Hírlap, 2003. augusztus 13.) 

Kevés pénzbõl gazdálkodik az önkormányzat, a település fejlesztésére mégis pályázati 

támogatással együtt mintegy 40 millió forintot tudott fordítani. A lakosság bízik az 

uniós csatlakozás folytán adódó lehetõségekben, s nyelveket tanul. 

– Mit vár a falu a csatlakozástól? 

– Még nem tudjuk, hogy mit hoz, de sokat várunk tõle. Szeretnénk kihasználni a 

pályázati lehetõséget, csak nem tudjuk, mibõl. Egy ilyen elzárt kis településnek nagyon 

kevés az adóbevétele, az önerõ viszont alapvetõ feltétel az uniós pályázaton. A költségvetésünk 

most is késélen táncol; önhikisek vagyunk, s ha így marad, kilátástalanná válik a helyzetünk. 

Mi is készülünk azonban az unióba, elsõsorban a szennyvízcsatornázással; ennek a 

költségeit igen nehéz lesz elõteremteni, mert szegények vagyunk, de meg kell csináltatni. A 

Mernyétõl Zimányig kiépülõ hálózatra csatlakozunk. 

– Kevés az önerõ, mégis több pályázatot nyertek. 

– Sikeres volt az idén több pályázatunk is. 27 millió forintért megépülhetett 

Lapapusztára az új út, s az internet kiépítéséhez is nyertünk kétmillió-hatszázezer forintot. 

Ma jött meg az értesítés, hogy a tanyagondnoki kocsi vásárlásához is kapunk négymillió 

forint támogatást. Négy utcát javítottunk meg tavaly a viharkár után, ehhez soron kívüli 

támogatásként 6,4 millió forintot nyertünk. Így összesen 40 millió forintot tudtunk a községre 

fordítani. 

– Mik a kitörési pontjaik? 

– A munkalehetõség kevés. A községben több mezõgazdasági családi vállalkozás is

van. A legnagyobb foglalkoztató, az Agrária Rt. 45 embernek ad állandó munkát, és sokan 

járnak Kaposvárra dolgozni. Betelepülõ vállalkozónak még földterületet sem tudunk adni. 

Csak abban bízhatunk, hogy az Agrária fejleszt és fejlõdik, s majd még több embert foglalkoztat. 

Reméljük, a csatlakozás után növekszenek a lehetõségeink. 

– Milyen feladatokat ró önökre a csatlakozás elõkészítése? 

– Elõkészítõkre, tájékoztatókra járunk. Az uniós pályázatok megírását meg kell tanulnunk, 

s még így is elõfordul, hogy szakembert kell fogadni, és meg kell fizetni. 

– A fiataloknak mit jelenthet az unióhoz tartozás? 

– A tovább tanulók fõleg a számítástechnika felé fordultak. Hat számítógép van a könyvtárban, 

s minden héten kétszer tartunk oktatást, az internet kiépítése is segít. Attól nem félünk, 

hogy elvándorolnának. Keressük a módot, amivel az itt letelepedõket támogathatjuk. 

Szarka Ágnes 

Kiváló technológia, szaktudás 

(Somogyi Hírlap, 2003. augusztus 13.) 

– Az Agrária Rt. a kihívásnak megfelelõen a következõ hároméves, középtávra szóló 

programjában a fejlesztést, a technológiai megújítást tûzte ki célul – mondta Pásztohy András 

elnök-vezérigazgató. – Tudomásul kell venni, hogy hazánkban az uniós csatlakozás 

után csak az a mezõgazdasági vállalkozás marad versenyképes, amelyik erre mind szakmailag, 

mind technológiában felkészül. 

Az rt. 2500 hektár földön gazdálkodik, fõ területe a szántóföldi növénytermesztés, 

ezen belül a hibridkukorica- és napraforgó-vetõmag elõállítása, valamint az állattenyésztés. 

Ez utóbbi folytán tejtermeléssel is foglalkoznak. 

– Nagyon jók az eredményeink, hiszen az átlagos hozam 6500 liter tehenenként. Ám 

ez a szarvasmarhatelep ezzel a technológiával már nem alkalmas az unióban elvárt extrami- 

Az Agrária Rt. tehenészeti telepe 

225

nõségû tej elõállítására. Éppen ezért két irányban fejlesztünk. A szántóföldi növénytermesztéshez 

eszközöket, gépeket vásároltunk. Ez az idén 60 millió forintos beruházás lesz. Az 

õsszel pedig 140 millió forintos fejlesztésbe kezdünk: felújítjuk, átépítjük a szarvasmarhatelepet. 

Olyan technológiát alkalmazunk, ami lehetõvé teszi, hogy a 400 szarvasmarhát 

mindössze néhány ember lássa el. Minõségi állomány, kiváló technológia és szaktudás kell 

ahhoz, hogy a telep versenyképes legyen. 

Pásztohy András nagyon fontosnak tartja, hogy a kisebb-nagyobb gazdálkodókkal jó 

kapcsolatuk legyen. 

– Fel kell ismerni, hogy csak az integrált mezõgazdaságnak van jövõje. A vállalkozásoknak 

együtt kell mûködniük, mert ez a hatékony gazdálkodás egyik záloga. Ugyanakkor 

a kisebb gazdaságoknak szolgáltatunk is. Kiváló a kapcsolatunk a pénzintézetekkel és a 

kereskedelmi világcégekkel, valamint a kistermelõkkel és a környék önkormányzataival is. 

226 

Szarka Ágnes 



A község címere 

Ívelt oldalú, ékeléssel három részre osztott álló, kerek talpú pajzs, ennek elsõ vörös 

mezõjében száraz faágon egy fehér galamb, amelyik a csõrében aranykoronát tart. A második 

vörös mezõben hatágú aranycsillagtól kísért, kardot tartó ezüstpáncélos kar könyököl. 

A harmadik kék mezõben aranykoronából vörös lángnyelvek közül egy kiterjesztett szárnyú 

fehér fõnixmadár nõ ki. Ezek a falu életét a XIX. századtól nagyban meghatározó két 

birtokos család, a Svastics és a Kacskovics címerébõl származnak. A faágon aranykoronát 

tartó galamb a Svastics családé, a páncélos kar ennek a sisakdísze; a Kacskovics-címerben 

látható a lángokból kimagasló fõnix, az állandó megújulás jelképe. 

A lakosok száma 

2000-ben 619 1990-ben 615 

1960-ban 1140 1930-ban 1197 

Ügyfélfogadás 

A polgármesteri hivatal címe: 7465 Szentgáloskér, Kossuth utca 3. Tel/fax: 82/704- 

017. A hivatalban hétfõtõl csütörtökig 7.30-tól 16 óráig, pénteken 7.30-tól 14 óráig van 

ügyfélfogadás. Egerszegi Ferenc polgármester hétfõtõl csütörtökig 8-tól 10-ig fogadja a 

hozzá forduló lakosokat. A falugazdász, Csontos Ferenc csütörtökön 8-11 óra között várja a 

gazdákat A családsegítõ szolgálat családgondozója, Horváthné Lengyel Erika csütörtökön 

8-16 óra között található meg a faluban. 

Civilek, vezetõk 

A Napsugár nyugdíjas-egyesület vezetõje Varga Károly, a sportegyesületé Kovács 

Ferenc. Az ifjúsági klubot Takács Mariann vezeti, a Szentgáloskéri Kisiskolásokért Alapítvány 

kuratóriumának Baloghné Soltész Erzsébet az elnöke. 

Orvosi rendelés 

Dr. Cserhalmi Gábor háziorvos kedden 14-tõl 16 óráig, pénteken 9-tõl 11 óráig, a 

gyermekorvos pedig havonta kétszer rendel Szentgáloskéren. Fogarasi Lászlóné védõnõ 

hétfõn 8-tól 12 óráig, csütörtökön 13-tól 16 óráig tart tanácsadást.

Miserend 

Buczkó József plébános vasárnaponként 10.30 órai kezdettel celebrál szentmisét. 

Díszpolgárok 

A községben 2001-ben ítélték oda elõször a díszpolgári címet: Horváth István, Rózsa 

János és Vonyó Gyula kapta meg ezt a kitüntetést. 

Múltidézõ 

A kisközséghez tartozott 1930-ban Lapa-, Kisdiós-, Rácörs-, Borzas- és Dióspuszta, 

valamint Vörösakol. Akkor 190 ház állt a faluban. Az I. világháború idején 108 katona 

vonult be. A harcokban 26 halt meg, s utánuk 13 asszony maradt özvegyen, és 8 gyermek 

lett árva. 

Szarka Ágnes 

Mulatós, jó nótás kériek 


Gál Vilmosné tavaly nyakába vette a falut, s minden idõsebb lakoshoz, nyugdíjashoz 

becsengetett. Szorgos szervezõmunkája eredményeként hatvan taggal megalakult a Napsugár 

klub. Ennek a tagsága egyhangúlag Varga Károlyt választotta elnöknek. 

– Eleinte gyakorlat hiányában csak sakkoztunk, kártyáztunk, beszélgettünk. Többféle 

szakkör kialakításában is gondolkodtunk, terveztünk kézimunkázót és varrót is, de erre – 

mint utóbb kiderült – nem volt igény – mondta Gál Vilmosné. – Amit sikerült megalakítani: 

az énekkar. Minden héten próbálunk, és készülünk a következõ megmérettetésre. 

A mûsort Balla Sándorné karvezetõ segítségével állítják össze. Megbeszélik azt is, 

melyik dallam tetszik, s melyik nem. 

Gazdaasszonytánc 1983-ban 

(Bunevácz Józsefné, Vincze Tiborné, Nagy Lászlóné, Vonyó Józsefné, Vincze Istvánné) 

227

– Kottából kell énekelnünk; Balla Sándorné – Marika – szigorú velünk. A kórus 15 

taggal alakult, most tizenhárman dalolunk. Nagyon jó a hangulat a próbákon, a 

szentgáloskériek amúgy is mulatós, jó nótás emberek hírében állnak. Ez érzõdik mindenben. 

A szentgáloskériek is élik a klubok megszokott életét. A kirándulás sem marad ki az 

évi programból. 

– Veszprémben, Herenden és Tihanyban jártunk. A nagy meleg ellenére is igen jól 

éreztük magunkat. A falu kulturális életében tevékenyen részt veszünk: föllépünk minden 

nemzeti ünnepen, a falunapokon, és két bált is szervezünk. Legközelebb a somodori falunapon 

énekelünk, a polgármesterük hívott meg minket. 

Lehet nagyon jó rendezvényeket szervezni, lehetnek tehetségesek a kórustagok, ha 

nincs pénz, hiába minden. 

– Az önkormányzat rendre segíti a klubot: évente 120 ezer forintot kapunk tõle. Nem 

vagyunk nagy igényûek, így a pénzt be tudjuk osztani. A kirándulás ugyan jócskán meg apasztotta 

a pénzünket, de azért arra még futotta, hogy kifestessük az új klubszobát. A mûvelõdési 

ház melletti régi üzletet kaptuk meg, s a felújítás után hivatalosan is birtokba vesszük. Erre a 

kis ünnepségre meghívjuk a falu minden nyugdíjasát és minden támogatónkat. 

228 

Szarka Ágnes 

Munka szabadság nélkül 


Sokat dolgozott Lapapusztáért Rózsa János. 1953-tól tanácstag, majd 32 évig végrehajtó 

bizottsági tag is volt. Munkája az idõk során Szentgáloskérre szólította, de mindig is a 

pusztán volt a szeme és a szíve. 

– E két dátum közé belefért a padlássöprés, az újjáalakulás, az ÁFÉSZ-átalakítás, a 

téeszbõvítés is. Ezt csak szép szóval lehetett elintézni – mondta. – Abban az idõben Lapának 

140 lakosa volt: egymást tisztelõ, becsülõ emberek. Ennek a szegény népnek egyszerre 

szólt a hajnali kalapáló hangja. Régen nem vekker keltette a pusztai cselédeket, hanem 

felkötöttek egy fára egy nagy vasdarabot, és reggel fél négykor azt kongatta meg az öregbéres. 

Ez a hang beterítette az egész völgykatlant. A szegõdményes emberek mindennap erre 

keltek, szabadságuk soha nem volt. Ha egy cselédember kibírt egy helyen négy-öt évet, 

annak már komoly dolgot kellett elkövetnie, hogy kitegyék a szûrét. 

Rózsa János már elmúlt nyolcvanéves. Több mint húsz éve nyugdíjas, de azóta sincs 

szabadsága, hiszen állandóan dolgozik, most a puszta egyetlen lótartó telepén. Ma már nem 

a hajnali kolomphangra kel, de kíméletlenül csörög reggelente az óra. Ezt a munkás életet 

köszönte meg a képviselõ-testület, amikor 2001-ben a falu díszpolgárává választották. 

Szarka Ágnes 

Sajtos pogácsa 


Fél kiló liszt, 25 deka Rama margarin, egy kiskanál só és cukor, két tojás, 10 deka 

trappista sajt, csomag élesztõ és 1 deci tejföl kell Pataki Ferencné leveles-sajtos pogácsájához. 

A lisztet a margarinnal, a cukorral és a sóval elmorzsoljuk, beletesszük a tojássárgáját 

és a tejfölben felfuttatott élesztõt; összegyúrjuk, majd 20 percig kelesztjük. A sajtot lere-

szeljük s elharmadoljuk. Ha a tészta megkelt, kinyújtjuk, és megszórjuk az egyik adag sajttal, 

majd henger alakúra összehajtjuk. Ezt a mûveletet még kétszer megismételjük. Minden 

hajtogatás után 20 percig pihentetjük, kelesztjük, így lesz leveles a pogácsa. Majd két centi 

vastagra sodorjuk, a tetejét megkenjük a tojásfehérjével, és megszórjuk sajttal. Apró pogácsákat 

szaggatunk ki, forró sütõben szép pirosra sütjük. 

Szakály Andrea 

Takaros utcák, serény szentgáloskériek 

(Somogyi Hírlap, 2004. július 27.) 

A kanyargós út megannyi látnivalóval lepi meg a Szentgáloskérre látogatót. Hol aranyló 

gabonatábla, hol kacéran hajladozó kukoricás bukkan elõ, végül mosolygó napraforgók 

fogadják a betérõt. Egy szembejövõ traktor és az üres utcák jelzik: ilyenkor a kérieket is a 

földekre szólítja a munka. Csak egy fiatalasszony tolja a babakocsit: látható, hogy bevásárolni 

volt. A falu közepén áll az óvoda, ahol most csak négy csöppség játszik, máskor azonban 

hangos a nevetéstõl a gyermekintézmény udvara. 

Az óvodától csak pár lépés az iskola. A hûvös tantermekbõl jött elénk Vargáné Esküdt 

Aranka, aki nemcsak a kisiskola igazgatója, hanem kulturális vezetõ is. Mióta újra van 

iskola Szentgáloskéren, megélénkült és pezsgõ az élet. A rendezvények szervezéséhez szükséges 

pénzt többnyire pályázatokkal szerzik meg, de az önkormányzat és a helyi vállalkozók 

is segítenek. 

A falu fõutcája 

229

Rendezvények sora 

– Hagyományos rendezvényeink sorozata a szüreti felvonulással kezdõdik. Patalomból, 

Ráksiból és Mernyérõl is kapunk lovas kocsikat – idézte föl Vargáné Esküdt Aranka –, adandó 

alkalommal természetesen mi is viszonozzuk a segítséget. Utána következnek a bálok, majd a 

Mikulás látogatja meg a gyerekeket. Ezután már a karácsonyi mûsorra készülünk. A farsang 

pedig különösen sok elfoglaltságot ad. 

Még a nyugdíjasok sem tétlenkednek: merész ötletekkel, jelmezekkel színesítik a tarka 

forgatagot. 

– Tavasszal nemzeti ünnepünk nyitja a megemlékezések sorát – mondta az iskolaigazgató 

–, aztán a gyermek- és a falunap következik. Múlt szombaton a sportnapra meghívtuk 

a szomszédos falvak fiataljait is. Arra törekszünk, hogy megmutassuk másoknak is: 

mire képesek a szentgáloskériek. Az elõkészületekbõl az ovisoktól a nyugdíjasokig mindenki 

kiveszi a részét. 

Díszpolgár a lugasban 

A mai nyugdíjasok fiatal éveiben is volt itt társadalmi élet. Az 50-es évek elején verõdött 

össze Szentgáloskéren Vonyó Gyula vezetésével az elsõ futballcsapat. Az egykori sportvezetõ 

novemberben már a nyolcvanadik születésnapját ünnepli. Ma már inkább csak a 

lugas árnyékában pihengetve érzi magát a legjobban, ám valamikor fáradságot nem ismerve 

serénykedett a falubeliekért. Munkája elismeréseként három évvel ezelõtt díszpolgári 

címet adományozott neki a képviselõ-testület. 

– Igalban, inaséveim alatt kezdtem futballozni – mondta, s az emlékek idézésével 

felcsillant a szeme. – Miután kõmûvességed lettem, hazajöttem, és a szentgáloskéri tanító 

segítségével összehoztuk az elsõ csapatot. Hol volt akkor még a szerelés? Ki mezítláb, ki 

meg tutyiban rúgta a labdát. A gabona eladása után vettünk hálót és cipõt azoknak, akiknek 

nem tellett rá, és beneveztünk Kercseligetre. Fogadtunk kocsist, úgy mentünk. Az otthoniaknak 

azonban nem volt ám szabad megtudniuk! – mondta pajkos mosollyal. 

– Nem nagyon érdekelte, mi van itthon – szólt közbe Vonyó Gyuláné, Erzsi néni. – De 

az biztos: a fiatalok sokat köszönhetnek neki. 

Élénk sportélet 

– A téesz megalakulása után aztán megélénkült a sportélet – vette vissza a szót Vonyó 

Gyula. – Több lett azonban a munka is, hiszen megválasztottak építési brigádvezetõnek. 

Késõbb csak okleveles tölthette be ezt a posztot, hát letettem a mestervizsgát. Akkoriban 23 

millió forintból építettünk sertéstelepet, s csináltunk tehenészetet meg keverõüzemet is. 

Apám után én kerültem be a téeszes tanácsba, engem pedig a lányom követett. 

Nemcsak a szövetkezetben, hanem otthon is volt munka elég, hiszen Vonyóék marhákat 

is tartottak, és 55 hízót neveltek évente. Most még tartanak néhány baromfit, és egy kis szõlõ 

is van a kert végében, de nehezebben bírják, mint régen. Sok gyógyszerre van szükségük, s 

Vonyó Gyulának oxigénpalack segít a légzésben. Szerencsére nem nekik kell patikába menni 

a szerekért, hiszen a falu tanyagondnoka, Defner Zoltán rendszeresen látogatja az idõs házaspárt 

is. Sok a munkája, így egy kis beszélgetésre is csak a déli tennivalók után jut ideje. 

Serény tanyagondnok 

– A munkámhoz tartozik, hogy kihordjam az idõsek gyógyszereit, mert ezeket csak a 

mernyei gyógyszertárban tudnák beszerezni. Ezenkívül naponta 12 adag ebédet viszek az 

óvoda konyhájáról – mondta a fiatalember. – Szívesen beszélgetek a nyugdíjasokkal, mert 

230

tudom: jólesik nekik, hogy valaki benéz hozzájuk. Sokan élnek egyedül, s nekik létfontosságú 

a gondoskodás. Tanácsot kérnek tõlem, s elmondják, mi bántja õket vagy mi van az 

unokákkal, s õk is megtudják, hogy vannak a lányaim. 

Defner Zoltán 2000 novembere óta dolgozik tanyagondnokként. Mivel mindig is itt 

lakott, nem volt nehéz beleszokni ebbe a munkába. 

– Mikor megnõsültem, rövid ideig a városban laktunk albérletben – mondta. – Jó volt 

visszajönni, és ha tehetném, akkor sem költöznék el ismét a faluból. Élvezem ezt a munkát, 

hiszen a szülõfalumban dolgozhatok, és Kaposvár sincs messze. Gyakran viszem a nyugdíjasklub 

tagjait is a különbözõ fellépésekre. A focicsapat minden második héten játszik, s a 

meccsekre is én viszem õket – tette hozzá. – Néha még be is állok a csapatba... 

Büszkék a focistákra 

– Büszkék vagyunk a labdarúgó-szakosztályunkra – mondta Egerszegi Ferenc polgármester, 

akit a hivatalban találunk meg. – Sok fiatal részt vesz a munkában, s a csapat 

megállja a helyét. A hétvégi sportnapunkon a lányok is összemérték fociban tehetségüket a 

fiúkkal. A kulturális vezetõnknek nagy segítség a szentgáloskériek tenni akarása, s a nyugdíjasaink 

is kifogyhatatlanok az erõbõl. Mindig új mûsorokkal újabb fellépésekre készülnek. 

A lélekszám alakulását tudakolva azonban elbizonytalanodik az összetartó település 

vezetõje. Míg 1963-ban 1300-an lakták ezt a kilenc utcából álló községet, addig ma – bár 62 

általános iskolás és 20 óvodáskorú gyermek van a faluban – csupán 620 körüli a lakosság 

száma. Egerszegi Ferenc bevallotta: tartanak a város vonzásától, a fiatalok elvándorlásától. 

– Éppen ezért igyekszünk minél változatosabb, mozgalmasabb életet teremteni a faluban 

is – mondta a polgármester. – A lakosok ügyelnek az utcák csinosítására is. Az idén 

még nem adtunk be pályázatot, de több beruházás is szerepel a képviselõ-testület terveiben 

– tette hozzá. – Szerettük volna bevezettetni a kábeltelevíziót is, ám a település kiterjedése 

és szerteágazó utcái miatt ez túlságosan költséges lett volna. 

Egymillió tisztaságra 

Gondot okoz a következõ évi költségvetésben a szemétszállítás is. A kétheti gyûjtés 

helyett ugyanis januártól a település közmunkásai hetente ürítik a családi kukákat. A gyakoribb 

szemétszállítás azonban egymillió forintba kerül az önkormányzatnak. 

Nehéz a megélhetés itt is, csakúgy, mint másutt. A néhány családi vállalkozáson és a 

mezõgazdasági részvénytársaságon kívül itt nincs más munkaadó, és önhikis településként 

Szentgáloskér lassan feléli az anyagi tartalékaikat is. 

A túlélésért küzdenek a szentgáloskériek, de a kedvüket és lendületüket nem veszítik el. 


Beruházásra készülnek 


A hajdani Kladnigg-kastély árnyas udvara, a kastély hatalmas ablakai és a mennyezet 

stukkói a régi idõkre emlékeztetnek. Volt itt már szolgálati lakás, óvoda, az 50-es évektõl 

pedig a mezõgazdasági szövetkezet birtokában van az épület. Egyik részét a 2001-ben alakult 

Agrárium Rt. használja, s az önkormányzattal erkölcsileg és anyagilag is kölcsönösen 

támogatják egymást. A másik része pedig – Pásztohy Andrásnak, a részvénytársaság elnökének 

elképzelései szerint – idegenforgalmi célra is alkalmas lenne. 

231

Az egykori téeszbõl lett rt. 2400 hektáron gazdálkodik. A környék adottságait kihasználva 

80 alkalmazottal búzát, kukoricát, õszi árpát, cukorrépát meg napraforgót termesztenek. 

Emellett eredményes az állattenyésztés is, a mintegy 400 szarvasmarha átlagosan 6500 

liter tejet ad. A minõségi tejtermelés érdekében – természetesen az uniós feltételekhez alkalmazkodva 

– most 150 millió forintos beruházásra készülnek, úgy tervezik, teljesen felújítják 

a szarvasmarha-ágazatot. 

– Az uniós lehetõségeket csakis összefogással és gyökeres szemléletváltással lehet 

kiaknázni – hangsúlyozta Pásztohy András, az rt. elnöke. – A gazdaságok csak úgy fejlõdhetnek, 

ha mindig szem elõtt tartják a hatékonyságot és a minõséget. 

232 


Mámor a pincesoron 


A falu kilenc utcája közül talán egy sem rejt olyan értéket a szentgáloskéri gazdák 

számára, mint a Rózsa utca. Ez vezet ugyanis a szõlõhegyre, ahol még 1980-ban mérték ki 

a pincesort. A tíz kis présház tulajdonosai rendszeresen látogatják birtokukat. A gondos gazdák 

gyakran az éjszakát is a hegyen töltik. Mint mondják, jobb itt lenni, vonzza õket a csend 

és a nyugalom. S a szõlõt is gondozni kell. Rengeteg munkát kíván, kezdve a metszéstõl, 

folytatva a többszöri kapálással és a permetezéssel, mígnem végre beérik a tõkék termése. 

Természetesen az asszonyok is kiveszik részüket ebbõl a munkából. A gyerekeket azonban, 

sajnos, mindez kevésbé érdekli. Néhány gazda már hétszer is permetezett a különféle kártevõk 

és betegségek ellen, s már a sokadik metszésen és a tetejezésen is túljutott. Varga József 

316 tõkét nevel, többségében otellót, oportót, zalagyöngyét és piros lankát, hiszen a vörösbor 

a kedvence. Neki van a faluban a legnagyobb szõlõje. A tavalyi termés nem volt bõséges, de 

megfelelõ, 19-20-as volt a mustfoka. A fehér és kék szõlõvel együtt csak 330 liter bora lett a 

szentgáloskéri gazdának, s a barátok segítségével hamar megürültek a hordók. Az alapos 

munkának köszönhetõen a rendbe tett szõlõ most már csak a szüretre vár. 

A szentgáloskéri pincesor


Szentgáloskéri hírek 


Buszöblözetet építenének 

Két pályázatot ad be az idén az önkormányzat: négy buszöböl kialakítására 5,5 millió 

forintot kér, a sportöltözõt pedig kétmillióból és némi önerõbõl építené föl. Nagy szükség 

van az anyagi támogatásra a szennyvíz bevezetéséhez is, ám ez most valószínûleg elmarad. 

Vetélkedtek a sportnapon 

Mozgalmas volt a hétvége Szentgáloskéren: sportnapot tartottak a fiatalok s az idõsek, 

s jöttek a környezõ falvakból is. Hat futballcsapat játszott, s végül az igaliak nyerték el 

a kupát. A mintegy kétszáz érdeklõdõ napközben vetélkedõkön szórakozott, s bállal zárták 

a napot. 

Tevékeny nyugdíjasok 

Lehetõleg minden megmérettetésen részt vesz Varga Károly vezetésével a falu 18 

nyughatatlan nyugdíjasa. Legutóbb a toponári kistérségi bemutatón léptek föl maguk készítette 

ruhában, most a somodori falunapra és a sántosi kistérségi bemutatóra készülnek néptánccal 

és énekekkel. 

Recept Gáloskérrõl 


Kéri krumpligulyás. 

Ezt a kiadós, 20 literes bográcsos étket Istvándi János ajánlja az ínyenceknek. Hozzávalók 

(20 literes bográcsba): 4 hátsó disznócsülök, 4 kg krumpli, 2 csípõs és 2 tölteni való 

paprika, 2 fej vöröshagyma, 5 gerezd fokhagyma, 2 paradicsom, 1 csomag 200 grammos 

magyaros ízvarázs (piros), egy üveg szeletelt gomba, babérlevél, só, bors, õrölt kömény és 

pirospaprika. A kicsontozott csülköket kockákra vágjuk. A csontokat elfûrészeljük, majd a 

bográcsot félig töltjük vízzel. A húst a hagymával, fokhagymával, a karikákra vágott leveszöldséggel 

és a paprikával, paradicsommal föltesszük fõni. Kis idõ múlva két babérlevelet 

és ízlés szerint borsot teszünk bele. Ha félig megfõtt, hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, 

az ízvarázst és a gombafejeket. Közben kóstolgatjuk, és ízlés szerint sózzuk. Végül köménnyel 

ízesítjük. 

Sasvári Katalin 

Siratja iskoláját a település 

Kényszer: a tizennégy nebuló jövõre már buszozik a suliba 


Szentgáloskéren, ha mostanában kettõnél többen találkoznak össze az utcán, minden 

társaságban ugyanaz a téma. Az iskola. Fennállása óta ugyanis másodszor szûnik meg a 

településen az oktatási intézmény. Az idõsebbek azért fájlalják ezt, mert még jól emlékeznek, 

mennyire más lett a hangulat a településen, amikor a hetvenes évek elején elõször 

szüntették meg helyben az oktatást, a fiatalabbak pedig a gyerekeik miatt sajnálkoznak. A 

falu polgármestere is így van ezzel. Egerszegi Ferenc tõsgyökeres szentgáloskéri, 37 éve 

233

végez valamilyen közfeladatot a településen. Mint mondja, csak plébános nem volt, sportköri 

elnöktõl alpolgármesterig, még korábban pedig tanácsi elöljáróig sokféle feladatot vállalt 

a település érdekében. 

– Több álmatlan éjszakám volt az iskola bezárása miatt – magyarázza Egerszegi Ferenc. 

– Tudom én jól, mekkora biztonság, ha a szülõk itthon tudhatják a gyerekeket, meg azt 

is, hogy az a néhány munkahely is mennyit jelent, ami az iskolában volt. De rá vagyunk 

kényszerítve erre a lépésre. A költségvetésnek majd a negyedét viszi el az iskola. 

Az iskolában Vargáné Esküdt Aranka igazgató a hét eleji teendõket veszi számba, a 

gyerekek pedig mind a 14-en a leckét írják. Az osztályteremben gyorsan kiderül, nem örülnek, 

hogy szeptembertõl utazni kell egy másik iskolába. Vargáné Esküdt Aranka sem örül. 

Sajnálja a közösséget és azt a fajta családias hangulatot, amit egyrészt az intézményben, 

másrészt az iskola és a település lakói között sikerült kialakítani az elmúlt tíz évben. 

– Nyilvánvaló, hogy 14 gyerek miatt a mai idõkben nem lehet fenntartani egy ekkora 

intézményt. A környéken többen is ilyen helyzetben vannak, sajnos. Elég baj az, hogy itt 

tartanak a falvak. 

Az igazgatónõ, aki egyébként könyvtáros és a kultúrház vezetõje is egy személyben, 

elérzékenyül. Saját jövõjét latolgatja, és arról beszél, mennyire más a hangulat egy olyan 

településen, ahol kisiskolások adnak ünnepi mûsort, találkozni lehet velük a faluban, és 

kötõdnek a szülõfalujukhoz. Közeledik a két óra, az iskolához szépen, sorban érkeznek a 

szülõk a gyerekekért. Amíg lehet, kézen fogva viszik haza õket. 

234 

Hazanézõ 

(Somogyi Hírlap, 2005. december 20.) 

2004. május 30-án, pünkösd vasárnapján négy év után ismét találkoztak a Lapapusztán 

lakott és lakó emberek. A rendezvényen közel ötvenen vettek részt, a legfiatalabbtól a legidõsebbig. 

Mindenkit nagy szeretettel köszöntött Egerszegi Ferenc polgármester, külön 

üdvözölve a legidõsebb helybéli lakost, Rózsa Jánost. A régi ismerõsök igen sokat beszélgettek 

egymással, késõ délután megtekintették a kicsiny települést, mely az évek folyamán 

sokat változott, azután reggelig ropták a táncot. A résztvevõk úgy döntöttek, hogy nem 

négy, hanem két év múlva találkoznak ugyanitt, de nem ugyanennyien, hanem ha lehet, 

többen. 


Együtt dolgozik a család 

Az unoka is kereskedõnek készül, mint a szülei, nagyszülei 


Ismerõs vásárlók állnak sorban a kis bolt pultjánál, és kérik az aznapi hentes- és pékárut. 

Szombat van, kora reggel, mégsem ácsorognak fáradtan a vevõk. A szentgáloskéri 

vegyesboltban mindenki ismeri egymást, és vidáman beszélgetnek vásárlás közben. A bolt 

vezetõi jó kedélyû emberek, mindig mosolyogva várják a vevõket. A fél kilogramm kenyér 

és a néhány deka szalámi mellé kedves szavak is járnak az ismerõs arcoknak. Galambosi 

József és felesége 1964 óta üzemelteti a boltot. Akkoriban a településhez tartozó Lapapusztán, 

1969-tõl pedig a falu szívében szolgálják ki a vásárlókat. 

– Szinte minden napunk munkával indul, és azzal is fejezõdik be. A bolton kívül 

otthon, a ház körül is van elég dolog. Ez persze nem panasz, hiszen nagyon szeretjük csinál-

ni – mondja Gál Józsefné. – Ráadásul mindent megtermelünk magunknak a kertünkben, így 

nem is kell piacra járnunk. 

A lányuk, Szabó Péterné is a kereskedelemben dolgozik Kaposváron. A vejük, Szabó 

Péter ráadásul a Gál házaspárral együtt a szentgáloskéri boltban szolgálja ki a vásárlókat. A 

család azonban nem csak a munkahelyen találkozik naponta. Egy nagy családi házban élnek 

mindannyian. 

– Nagyon szeretünk itt élni, semmi pénzért nem költöznénk máshová, de másik házba 

sem. Jól megvagyunk – mondta Szabó Péter. 

A fiatalember testületi tag, így a bolton kívül is van elég munkája. A helyi számítástechnika-foglalkozást 

is õ tartja, ezenkívül pedig a mezõgazdaságban is jártas. Szép nagy 

földjük van, és ott rengeteg a teendõ. Azért a sok munka mellett szórakozásra is jut idejük. 

– Rendszeresen járunk színházba Kaposvárra, hiszen bérletünk van – mondja. 

– Évente kétszer mi is megyünk velük színházba, és kirándulni is sokat szoktunk – 

veszi át újra a szót Gál Józsefné. – Általában a Balaton-partra megyünk, de ezek csak egynapos 

kiruccanások. A sok baromfi miatt este mindig haza kell jönnünk, hogy ellássuk õket. 

A szülõk tagjai a helyi nyugdíjas-egyesületnek, így hetente oda is járnak. A kirándulások 

és az egyesületi találkozások mellett otthon is megtalálják a lehetõséget a szórakozásra. 

Szép idõben rendszeresen tartanak kerti bulikat a háznál, ahova az ismerõsöket, rokonokat 

is meghívják. Ilyenkor leginkább a családfõ saját készítésû borát isszák a vidám beszélgetések 

mellett. Gál József hosszú évek óta szõlészkedik, és a saját nedûjén kívül nem is iszik 

meg semmi mást. Azt mondja, a palackozott borok, amelyeket minõségi italokként árulnak, 

nem jók. Csak a sajátja ízlik neki, és persze az ismerõsök és a rokonok is jólesõen kortyolgatják 

ezeken az összejöveteleken a finom levet. Az ilyen piknikekrõl nem hiányozhat az 

ifjú Szabó Péter sem. A 14 éves fiú szintén a kereskedelemben szeretne majd elhelyezkedni. 

Idén májusban ballag el az általános iskolából, és utána közgazdasági szakközépiskolába 

megy tanulni Kaposvárra. A kereskedelmen kívül azért persze más is érdekli a tinédzsert. 

– Tagja vagyok a Fekete Sereg lovagrendnek, így rendszeresen járok edzésekre. Lovagolunk, 

íjászkodunk és vívunk is – mondja a fiú. 

Az edzések és a tanulás után a ház körüli teendõkben is besegít, de elárulja: azt nem 

nagyon szereti. Tavasszal viszont muszáj szó nélkül dolgozni, hiszen sok a munka. Bár az 

édesapja tartja a számítógépes oktatást a faluban, õ nem rabja a komputereknek. Hétköznap 

szinte egyáltalán nem ül gép elé, és hétvégente is csak ritkán. Sok más társával ellentétben 

õt nem vonzza a virtuális világ. Minden hétvégén megérkezik a kis Kornélia. 

A Gál házaspárnak van még egy lánya, ám õ nem lakik velük. Magyaratádon él az új 

családjával. Nem túl gyakran találkoznak, a kis unokájukkal viszont annál többször. Pócza 

Kornélia négyéves, és szinte minden hétvégén a nagyszülõknél van. Sokszor hétköznap is 

elveszik a szülõk hozzájuk, hiszen nagyon jól érzi magát a nagymamánál. 


Milliós beruházások egy év alatt 

A szennyvízberuházáshoz állami támogatásra is számítanak 


Merész terveket szövöget az önkormányzat. Az elmúlt évben megszûnt a helyi általános 

iskola a gyereklétszám csökkenése miatt, az óvodát azonban szeretnék felújítani. 

Egerszegi Ferenc polgármester derûsen néz az átalakítások elé. 

235

– Kilencmillió forintot nyertünk pályázaton a felújításra, amit három évre elosztva 

kapunk meg. Ebbõl teljesen megszépülhet az épület, és a konyhája is korszerûbb lesz – 

mondta a falu elsõ embere. 

A felújításra tavaly is pályázott az önkormányzat, de akkor nem sikerült nyerniük. A 

munkák megkezdéséig az óvodában maradnak a gyerekek, amint elkezdõdik az átalakítás 

és a felújítás, a volt iskolába költöztetik át a kicsiket és az óvónõket. A gyerekek ideiglenes 

lakhelyének átalakításán kívül más, nagyobb fejlesztések is szerepelnek az idei tervek között. 

– Szennyvízberuházásra 148,5 millió forintot szeretnénk felhasználni, de egyelõre 

kérdéses, hogy idén megvalósul-e a szennyvízhálózat kiépítése – mondta a polgármester. 

Szeretnék a sportöltözõt is minél elõbb felújítani, elsõsorban a vizesblokkot. Ez a 

beruházás 4,2 millió forintba kerülne. A pályázatot már beadták, válasz azonban egyelõre 

még nem érkezett. A nagyok mellett azért kisebb terveket is dédelget Egerszegi Ferenc. 

– Amint akad elég jelentkezõ, szeretnénk polgárõrséget szervezni a többi civil szervezet 

mellé a lakosok biztonsága érdekében – mondta. Hozzátette: amíg ez nem valósul meg, 

addig is támogatják a sportkört, az ifjúsági szervezetet és a nyugdíjas-egyesületet. A sportkörnek 

egymillió forintot szánnak idén, míg a fiatalok és a nyugdíjasok nyolcszázezer forint 

támogatást kapnak a mûködésükre ebben az évben. 

236 


Énekelnek és táncolnak a Napsugár Klub tagjai 


Négy évvel ezelõtt alakult meg a nyugdíjas-egyesület. A Napsugár tagjait Gál Vilmosné 

toborozta 2002-ben, és 56 taggal el is kezdték a közös munkát. Akkoriban Varga Károly 

volt a vezetõjük. 

– Nagyon jó a társaság. Az egyesületen belül alakítottunk egy táncegyüttest, a Kék 

Ibolyát, és énekelni is szeretünk a táncolás mellett. Szabó Lászlóné a táncosok vezetõje, és 

remekül ellátja a teendõit – mondta a klubvezetõ. 

Az idõsek minden héten találkoznak, amikor keményen próbálják a táncokat és a 

dalokat. Nem véletlenül, mert rendszeresen kapnak meghívásokat más településekre is. 

– Falunapokon és különbözõ ünnepeken szoktunk fellépni, de voltunk a kaposvári 

farsangon is – jegyezte meg vidáman. 

Elárulta: legújabb feladatként egy népdalversenyt szerveznek, amire 80 ezer forintot 

nyertek pályázaton. A versenyen hat község népdalkörei vesznek majd részt, és meg is 

vendégelik a fellépõket. A vezetõ azt is elmondta, hogy a sok fellépés mellett azért kikapcsolódni 

is szoktak. Gyakran járnak színházba, és a kirándulásokat is szeretik a tagok. 


Hírek, események 


Támogatásból újítják fel a község sáros utcáit 

ASZFALTBURKOLATOT kaptak a település útjai. Erre az önkormányzat 4,5 millió 

forintot nyert a megyei területfejlesztési tanácstól. A beruházás összesen hatmillió forintba 

került, ehhez az önkormányzat 1,5 millió forint saját forrást tett. A pénzbõl az Akácfa és a 

Dózsa György utcát nem sikerült felújítani.

Kívül-belül megújult a régi ravatalozó 

IGEN ROSSZ állapotban volt a ravatalozó. A külsõ és a belsõ felújítás 600 ezer forintba 

került, amit az önkormányzat önerõbõl finanszírozott. 

Gyorsabb és hatékonyabb világhálót szeretnének 

ÚJ TELEFONVONALLAL szeretne internethálózatot kiépíteni az önkormányzat. 

Internet eddig is volt a településen, de a meglévõ helyett gyorsabb elérhetõséget szeretnének 

biztosítani a világhálón barangolóknak. A falu könyvtárában öt számítógép van, amelyet 

bárki használhat. 

Különdíjat is kaptak a csocsóbajnokságon 

KÜLÖNDÍJAT KAPTAK a szentgáloskéri fiúk. A megyei csocsóbajnokság területi 

fordulóján ugyanis innen versenyeztek a legtöbben. A hetesi döntõn ugyan nem léphettek a 

dobogóra, de Takács Roland és Orbán László e nélkül is boldog volt, mert a különdíj kárpótolta 

õket. 


Túrós sütemény 


Nyolc tojásból sima piskótát, négy tojásból pedig kakaós piskótát sütünk. Amikor 

kihûlt, a sárga piskótát hosszában kettévágjuk, így három lapot kapunk. Egy Rama margarint 

kikeverünk 15 dkg porcukorral és egy citrom reszelt héjával. 8 dl tejbõl, 2 csomag 

vanília-pudingporból és 4 evõkanál cukorból krémet fõzünk. Ha kihûlt, hozzákeverjük a 

cukros margarinhoz. Az így kapott masszába belekeverünk 25 dkg áttört túrót. A túrós 

krémet a piskótalapokra kenjük, egymásra rakjuk õket, végül pedig a tetejét is megkenjük, 

és villával meghúzkodjuk. 

A Balatontól a Dráváig 

(Somogyi Hírlap, 2006. május 5.) 

A Napsugár Egyesület 6 község részvételével, 150 fõvel népdalversenyt szervezett 

Szentgáloskéren. A versenyre 3 korosztályban és két kategóriában lehetett nevezni. A három 

– 7–14, 14–20, 20–100 éves – korcsoportban egyéni és csoportos kategóriában mutatták 

be népdaltudásukat a versenyzõk. A szentgáloskéri kórus különdíjban részesült, így 

jövõre itt rendezik meg a mikrotérség dalversenyét. 

237

238 

Visszaemlékezések 

Csima Ferencné Svastics Dóra 

Igazán nem szívesen beszélek ezekrõl a dolgokról, az emlékeimrõl a múltból. Az 

utókornak viszont valóban tartozom annyival, hogy azokat az emlékeimet, amelyek 

Szentgáloskér történetének részei lettek, elmondjam. 

Férjem Csima Ferenc, volt szentgáloskéri lakos. Nagyapja, Csima István bíró volt 

Szentgáloskéren, édesapja sajnos a II. világháború hõsi halottja lett. 

Az én nagyapám dr. Svastics Nándor földbirtokos, egy idõben Somogy megye alispánja 

volt. Nagyszüleimnek – nagyanyám Kapotsfy Margit – négy gyermekük született, 

három leány és egy fiú, Svastics Egon – az én édesapám. Õ egy Kacskovics lányt – Erzsébetet 

– vett feleségül, aki késõbb megvette a Svastics lányok örökrészét, így õ is tulajdont 

szerzett Szentgáloskéren. A harmincas évek végén a szüleim elváltak, mi édesanyámmal 

Budapestre költöztünk. 

Édesapám diplomáciai pályára lépett, elõször Olaszországban, majd Ausztriában dolgozott. 

A háború után Amerikába ment, késõbb Franciaországban halt meg. 1947-ben költöztünk 

vissza Szentgáloskérre a nagymamámhoz, aki a nagypapám halála óta egyedül élt. 

Sajnos már korábban az egész kastélyt kirabolták, elhordták a bútorok, a családi könyvtár 

és az értékek nagy részét. Mi már csak romokat találtunk, töredékét annak, amink volt. A 

földosztás során aztán elvették a család földjeit, gazdasági épületeit, lakóházait, a két kastélyt. 

Semmink sem maradt. A kastélyból is el kellett mennünk, kitelepítettek minket egy 

szintén kitelepített család házába. 

Ami és ahogy történt, embertelen és megalázó volt, és a szándék is ez volt. Ezért 

zokszó nélkül el kellett viselnünk lehetõleg egyenes gerinccel, és törekednünk kellett a 

túlélésre, de ami történt, elfelejteni sohasem lehet. 

Férjem családjának segítségével egy éven belül felépítettük a saját házunkat, melyet 

1958-ban az akkori tanács vett meg dr. Hild József késõbbi polgármester részére. Az elsõ 

tsz szervezése során minket is megkerestek, és beléptünk, így mi is alapító tagok lettünk. Ez 

volt az egyetlen kenyérkereseti lehetõség a számunkra. Hat éven keresztül dolgoztam a tsz 

növénytermelésében, kapáltunk, arattunk, csépeltünk, kukoricát, répát szedtünk, amit kellett. 

E munka során sok jó embert ismertem meg, elfogadtuk és segítettük egymást, így a 

munka sem tûnt olyan nehéznek. 

Azt, hogy megismert és elfogadott a szentgáloskéri emberek egy része, talán bizonyítja 

egy 1956 októberében történt esemény. Az MHSZ vezetõje, az állami gazdaság akkori 

személyzetise, oktatója a férjem volt. Egy esemény miatt a személyzeti vezetõ áthozta a 

gyakorló puskákat és felszereléseket hozzánk, mondván: nálunk nagyobb biztonságban lesz. 

Férjem nem volt otthon, kislányommal és unokaöcsénkkel voltunk otthon, amikor megjelent 

egy csapat ember puskával a kézben, és kérték, hogy adjam ki a puskákat. Rossz érzés 

volt, arra gondoltam: ingerült, kissé ittas emberek kezébe ha puska kerül, tragédia történhet, 

amibõl még a községnek is kára lehet. Megkérdeztem tõlük, hogy mit akarnak velük, ezek 

a puskák nem az övék, és nem adom oda. Azt mondták, hogyha nem adom oda, akkor

ejönnek és elviszik. „Nem adom oda a puskákat – mondtam –, és nagyon megnézem magamnak 

azt az embert, aki át meri lépni a küszöböt.” És mivel ismertem õket, még azt is 

elmondtam nekik – életemben elõször mondtam ezt –, hogy „én nem mentem magukhoz a 

családom értékeiért, bútoraiért, festményeiért, pedig tudom, hol vannak – ez a rendszer 

minket tönkretett, maguk kaptak tõle, nem szégyellik magukat, szégyent hoznak erre a tisztességes 

falura, ahol eddig semmi baj nem volt”. Valami megérinthette õket, nem szóltak 

semmit, és elindultak ki az udvarról. Idõközben jó emberek értesítették a férjemet, aki hazaért, 

és találkozott velük az utcán, számonkérte õket, és akkor már szégyenkeztek a történtek 

miatt. 

Végiggondolva a történteket, persze történhetett volna ez másként is, számomra súlyos 

következményekkel is járhatott volna, de ezt akkor én nem gondoltam végig, úgy éreztem, 

ezt kell tennem, és utólag még jólesõ érzés is volt, hogy tudtam rájuk hatni, és meggyõzni 

arról, hogy rossz az, amit akarnak. 

Epilógusként nagyapámról... 

Nagyapám elismert jogász volt, tisztességes 

ember és családját szeretõ, védõ, óvó családfõ. A 

Somogy megye alispáni beosztásába való kinevezése 

során valószínûleg mindezeket figyelembe vették. 

Azon nem csodálkozhatom, hogy a forradalmak 

után az emberek egy része intézkedéseivel nem 

értett egyet, s emiatt nem szerette. Ez valószínûleg 

annak is köszönhetõ, hogy a Tanácsköztársaság bukását 

követõen – miután akkor leváltották – Horthy 

Miklós még Szegedrõl kérte fel hivatalának újbóli 

elfoglalására. A törvényes rend helyreállítása érdekében 

kénytelen volt olyan intézkedéseket tenni, ami 

nem volt népszerû az emberek szemében; vissza kellett 

állítania a forradalom elõtti törvényeket. S ez az 

intézkedés nem váltott ki elismerést Somogy megye 

földmûves-társadalmában. Valószínûleg õ sem 

nagy örömmel tette, de hivatali beosztása miatt kénytelen 

volt ezt tenni. Az intézkedés szükségességét 

bizonyítja az a tény, hogy példáját késõbb az egész 

ország követte. 

Nagyapám, a magánember: 

A családi emlékezet része lett az a történet, 

Svastics Nándor és felesége, 

Kapotsfy Margit 

ami Kaposváron 1919 elején, a megyeházán történt. Szegény nagymama nagyon félt azoktól 

az eseményektõl, amelyek ekkor Kaposváron történtek. Az egyik alkalommal nagyobb 

tömeg verõdött össze a megyeháza elõtt, ahol akkor a nagyszüleim laktak. A kiabálás közben 

valaki belõtt az ablakon, a golyó a falba fúródott, átfúrta a falon lévõ festményt is. Ez a 

kép ma is a család birtokában van. A nagyapám – a család tiltakozása ellenére – kiment az 

erkélyre, és a hangoskodó tömegnek azt mondta: „A családomat nem engedem! Elég nagy 

célpont vagyok, ide lõjetek!” A határozott fellépésre a tömeg lecsendesedett és szétoszlott. 

Nagyapámban az érzõ szívû embert láttatja meg a következõ történet is: 

1919-ben kóbor katonák betörtek a szentgáloskéri kastélyba, feltörték a pincét, és 

szétverték a hordókat, romboltak, raboltak. Nagyapámék akkor Kaposváron laktak. Mikor 

megtudta, hazament megnézni, mi történt. Férjem nagyapja, aki akkor bíró volt, megkér- 

239

dezte, akar-e feljelentést tenni, a tetteseket kézre keríteni. Az válaszolta: „Emlékszel, István, 

mikor pár éve volt az a nagy jégverés, az egész határt elverte. Tönkrement minden 

búza, kukorica, szõlõ. Hát akkor most engem megint elvert a jég. Nem akarok tenni feljelentést, 

nem akarom tudni, kik voltak. Elvert a jég.” 

Õ volt az is, aki 1927-ben templomot épített a faluban, ma is hirdeti még a márványtábla: 

Isten dicsõségére emelte a Bocsári Svastics család. És a mai napig ott hallgatnak 

istentiszteletet a szentgáloskéri emberek. 

S ebben a templomban alussza örök álmát 1929-ben meghalt nagyapám, 1947-ben 

meghalt nagyanyámmal együtt, akit a család Kérikének nevezett. 

Az anyagi örökséget, birtokot el lehetett venni, de a nagyszüleim, szüleim szellemi, 

morális hagyatékát igyekeztünk megõrizni, a nehéz idõkben abból erõt venni, életünk során 

az õ példájuk, hitük, reményeik szerint élni. 

Én a magam részérõl – amennyiben ez lehetséges – lezártam a múltat. Életem rendezett. 

Ha késõbb is és munka mellett, de sikerült diplomát szereznem, a Kaposvári Állami 

Gazdaság közgazdasági igazgatóhelyetteseként mentem nyugdíjba. 

Nagyon jólesõ érzés, hogy a családi hagyományok, életutak folytatódnak. Nagyanyám 

és édesanyám tanítóképzõt végeztek, leányom Éva gyógypedagógiai diplomát szerzett, 

gyógypedagógusként dolgozik. Nagyapám elismert jogász volt, unokám Virág jogi egyetemet 

végzett, ügyvéd. 

Életünk nehéz idõszakaiban édesanyám példamutató erkölcsi tartása és a nagyszüleim 

emléke segített bennünket, és ez az örökség velünk marad. 

240 

Festmény golyónyomokkal


Az 1910-es évektõl a községben a nyári aratások alkalmával tûzfigyelõ személyek 

léteztek. A vízelvezetõ árkok mellett õrszolgálatot teljesítettek, a családok felváltva voltak 

beosztva lovakkal, vizestartályokkal. A 30-as években a szervezet egyre komolyabbá fejlõdött. 

Ebben az idõben már rendelet írta elõ a községekben, hogy a tüzet hogyan kell oltani. 

Rendszeresen került sor az oktatásra. A községben a helyi elöljáróság elrendelte, hogy tavasztól 

õszig minden gazdának a szûrös kertben, a kazlak körül vizeshordót kell elhelyezni. 

A cséplési idõszak különösen veszélyes volt, nagy figyelmet igényelt, hogy az esetleges 

tüzeket megelõzzék. Az elöljáróság által elrendelt idõszakban meghatározott beosztás szerint 

figyelõszolgálat mûködött a község területén. 

Az 50-es években alakult meg az állami gazdaság. Önkéntes alapon ott is megalakultak 

a tûzoltórajok, amelyek a gazdaságon belül voltak beosztva háromfõs csapatokba. Amikor 

tûz keletkezett, õk voltak az elsõk, akik a területre érkeztek, és megkezdték a tûz oltását. 

Ekkor már állami tûzoltók is léteztek, akik kocsikkal vonultak a tûz helyszínére. 

A 60-as években még komolyabb lett az állami tûzoltóság, ekkor alakultak meg a 

községi tûzoltószervezetek is, önkéntes alapon. A községek tûzoltószervezeteit ekkor már 

400-as tûzoltófecskendõ-motorokkal látták el. Ezekre az eszközökre oktatást kapott minden 

helyi tûzoltó. Ebben az idõben rendszeresen került sor járási és megyei versenyekre, 

amelyeken Szentgáloskér is többször részt vett. Az eredményes szerepléseket jól jelzik a 

többszöri elsõ, második, harmadik, negyedik helyezések. 

A 1970-es években 800-as fecskendõmotorokkal szerelték fel a községi tûzoltókat. 

Ezután kötelezõ volt a részvétel minden évben a járási és a megyei tûzoltóversenyeken. 

Szentgáloskér községnek és a termelõszövetkezetnek volt egy-egy tûzoltóraja, amelyek nyolc 

tagból álltak. Ezek a rajok jelentõs eredményeket értek el a 80-as és a 90-es évek közepéig. 

Sajnos a 90-es évek közepén az átalakulással megszûntek ezek a csapatok. Probléma, hogy 

jelenleg a községben nem mûködik tûzoltó-egyesület. 

Az önkéntes tûzoltók nagyon szép eredményeket értek el. A sajnálatos tûzeseteknél 

mindig eredményesen tevékenykedtek. Gyakran elõfordult, hogy mire a városi, megyei tûzoltók 

kiértek, az önkéntes csapat már el is oltotta a tüzet. A tûzoltó felszerelés most is 

megvan, csak ember nincs, aki mûködtetné. A község tûzcsapokkal van ellátva, amelyek 

200 méterenként vannak elhelyezve. Ha tûz üt ki, akkor ezeket a tûzcsapokat használjuk 

tûzoltásra addig, amíg a tûzoltók ki nem érnek. 

Parancsnokok voltak: 

Az 50-es években: Makó István 

A 60-as években: Radics Lajos 

A 70-es években: Torma György 

A 80-as években: Egerszegi Ferenc 

Torma György parancsnoksága alatt már jól felszerelt, hatékony tûzoltóraj mûködött 

a községben. Tagjai voltak: Bán János, Varjas János, Varjas István, Horváth Ferenc, Fekete 

Imre, Pali György, Varga József. Ezek alkották a 70-es évek tûzoltócsapatát. A 80-as években 

a raj tagjai voltak: Orbán László, Véger László, Varga Zoltán, Fekete Imre, Suszter 

Ferenc, Budai Bertalan, Pintér László. 

Fodor Lászlóné 

A férjem a kaposvári 10. gyaloghadosztály állományában harcolta végig a II. világháborút. 

1945-ben, Budapest ostroma során az alakulata feloszlott. A férjem elindult gyalog 

241

haza Kaposvárra, az útja 1945. február 14-tõl február 22-ig tartott. Ebben az idõszakban 

szedték össze Kaposváron és az egész országban az oroszok az összes munkaképes (katonaköteles) 

férfit „málenkij robot”-ra. Ezt mindenképpen el akarta kerülni, ezért 

Szentgáloskérre ment, Lapapusztára Kriszbacher Józsefhez, akinek a felesége, Jentetics 

Juliska a nagynénje volt a férjemnek. Az egyik alkalommal, amikor a szántóföldön dolgoztak 

a rokonaival, észlelték, hogy egy ejtõernyõs ereszkedik lefelé. A helybéli földmûvesek 

agyon akarták verni a – mint késõbb kiderült: amerikai – katonát. Fodor László mint katonaviselt 

személy a szerencsétlenül járt ejtõernyõs védelmére kelt, és a genfi egyezményre 

hivatkozva követelte, hogy a hatóságnak adják át az ejtõernyõst. A hatóság emberei ki is 

jöttek a szántóföldre, és elkísérték az amerikai katonát, akinek további sorsáról nincs tudomásunk. 

(Somogy megyében 1945. március 30-án értek véget a harcok.) 

242 

Galambos József 

Lapapusztán születtem 1940-ben. Általános iskoláimat Lapapusztán (alsó tagozat) és 

Szentgáloskéren végeztem. A szüleim is Lapapusztán éltek, akik Sándorpusztára költöztek, 

de késõbb visszajöttek. A falu története mindig érdekelt. 

13 éves koromban már az állami gazdaságban – Szentgáloskéren – mint vízhordó 

dolgoztam. A következõ években is minden nyáron dolgoztam. A családnak is volt saját 

földje, ahol szintén dolgoztunk. Közben férjhez ment az idõsebbik nõvérem. Volt váltás 

földünk is, amit Szûcs Ferenctõl vettünk, így 20 hold saját földünk lett. 

14 éves koromban az erdészethez kerültem, és mint erdõmunkás dolgoztam. 18 éves 

koromban elhelyezkedtem a kaposvári cukorgyárban. Jól kerestem, meg voltak velem elégedve, 

ezért minden szezonra felvettek kézi rakodónak. Innen vonultam be katonának, a 

karhatalomnál szolgáltam 27 hónapig. 

Leszerelésem után nem sikerült mindjárt elhelyezkedni, a barátommal együtt egy évig 

az 1960-ban megalakult tsz-ben dolgoztam. 1964-ben vettem át a lapapusztai boltot. A korábbi 

boltos elment Somodorba, engem pedig egyszerûen kijelöltek, pedig elõször nem is 

akartam elvállalni. Nem voltam kocsmába járó, nem dohányoztam, az árakat is nehéz volt 

nekem megszokni. Italméréssel, tejfelvásárlással is foglalkoztam, majd késõbb tojásátvétellel 

és gyümölcsfelvásárlással is. A bolt a kastélyban volt kialakítva. 1966-ban lebontották 

a kastélyt, ezért a bolt átkerült az iskolába. 

Közben Szentgáloskéren lebetegedett a boltos, hívtak, hogy vegyem át helyette a boltot. 

Végül mindkét boltot én vezettem; itthon volt az édesanyám, a papírmunkát itt látta el. 

Azzal a feltétellel vettem át a két bolt vezetését, hogy három hónapig kell csak 

Szentgáloskéren dolgoznom. Mint késõbb kiderült, ebbõl negyven év lett. 

Dr. Hild József felesége 

A férjem, dr. Hild József 1935. január 23-án született Csikóstõttõsön. 

Földmûvescsaládból származott, iskoláit Tabon, Kaposváron, majd Budapesten végezte. 

1958. március 19-én került Szentgáloskérre mint állatorvos. 1959. szeptember 12-én kötöttünk 

házasságot, házasságunkból egy leánygyermek született. A férjem fiatalon bekapcsolódott 

a falu életébe. 1967-ben tanácstaggá választották, 1968–1989-ig MSZMP-tag volt. 

1975-ben megválasztották a falu párttitkárának. Tagja volt a Hazafias Népfront Somogy 

megyei bizottságának is. 

1984-ben kiváló társadalmi munkáért kitüntetõ jelvényt kapott. Tagja volt a Somogyért 

Egyesületnek. Mint körzeti állatorvos dolgozott, de ellátta a tsz állatállományát is.

Munkája elismeréséül 1989-ben a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a 

Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta neki. Egyik hobbija a vadászat volt; 1968-ban 

lett vadász, késõbb a vadásztársaság elnökének is megválasztották. 1990-ben, a rendszerváltás 

évében a falu bizalmát élvezve polgármesterré választották. Haláláig, 2000-ig töltötte 

be ezt a szép és nemes hivatást. 

Kelemen Géza 

1955-ben költöztem Szentgáloskérre. A húgom meghalt 1944 õszén, a bátyám pedig 

elesett az orosz fronton 1944-ben. Az orosz frontot én is megjártam. Mikor hazajöttem 

Gesztibe, a velem egykorúak, a haverok, a párttitkár, a tanácselnök, a tsz-elnök, a fõkönyvelõ 

mind eltávolodtak tõlem. Gyanúsnak tartottak, ezért sokáig megfigyeltek. Késõbb rájöttem, 

hogy ki volt az egyik megfigyelõm. 

Az édesapám 1952 decemberében halt meg, így az édesanyám egyedül maradt. Mivel 

nem volt családfenntartó, el kellett mennem dolgozni az állami gazdaságba. Alighogy megkezdtem 

a munkát, lebetegedtem Nem kaptam levegõt, állandóan fulladtam. Senki sem 

akarta elhinni nekem, hogy beteg vagyok, mert külsõleg jól néztem ki. Kaposváron a belgyógyászaton 

megvizsgáltak, de nem találtak semmi problémát. Akkor azt mondtam, nézzék 

meg a bal lábszáramat is. Az orvos szinte elszörnyülködött attól, amit látott. Elmondtam 

az orvosnak, hogy a lábszárfekélyt az orosz fronton szereztem. Otthon kellett maradnom, 

nappal aludtam, éjszaka pedig kártyáztam. A feleségem is többször a szememre vetette, 

hogy ha nem dolgozom, mibõl fogunk megélni, mibõl neveljük fel a gyereket. 

1956-ban nem voltam Szentgáloskéren. Az akkor történt eseményeket csak hallomásból 

ismerem. 1956 után rendezõdtek a dolgok. Életem tele volt küszködéssel, tragédiával. A 

feleségemmel, Bözsi nénivel 38 évet éltünk együtt, 2004-ben hunyt el. Most egyedül élek. 

1989 után azoknak, akiket elvittek „málenkij robotra” vagy bármilyen bezárásra, vagy 

munkára, kárpótlást fizettek, így nekem is. 1992-ben az Antall-kormány alatt kárpótlási 

jegyet kaptam 1 118 000 Ft értékben, azt késõbb eladtam 280 ezer Ft-ért. 

Rózsa János 

1922-ben születtem. Gyerekkoromban, 1928-ban költöztünk Szentgáloskérre, majd 

1940-ben átmentünk Lapapusztára lakni. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után 

dolgozni mentem. Késõbb, már a tsz megalakulása után meg két év általános iskolát is 

végeztem. 

Édesapám gazdasági cseléd volt, négyen voltunk testvérek. Lapapusztára azért mentünk 

lakni, mert ott volt herceg Esterházy Pálnak a birtoka, aki felajánlotta, hogy az ott lévõ 

lakosságot földhöz juttatja. A szentgáloskériek és a lapapusztaiak közül negyven család 

kapott itt földet. A földosztás úgy történt, hogy abban a családban, ahol két személy volt, 2 

kataszteri holdat, ahol pedig több személy volt, 14 hold földet kaptak. Ez az egész 1939-ben 

történt. A gazdaság akkori intézõje rendezte, hogy az újgazdákat – a korábbi cselédeket, 

akik igavonó állat nélkül voltak – segítse az igali hitelszövetkezetnél (Hangya Szövetkezet) 

hitelek felvételéhez. Megindulhatott a gazdálkodás, az intézõ gépeket, állatokat segített 

vásárolni. 

1943 tavaszán sorozásra kellett mennem Kaposvárra. 1943. október 5-én vonultam be 

katonának a Baross laktanyába. Itt ért minket a német megszállás 1944. március 19-én. 

Április végén az egész ezredünk lekerült Barcsra, ahonnan kiképzés után kivittek minket a 

243

frontra. Augusztus 6-án nem messze a régi országhatártól, az ukrán fronton kerültünk harcérintkezésbe 

a szovjet csapatokkal. Akkorra már csak öt helység volt Ukrajnában a magyar 

és a német katonák kezében, a többit mind elfoglalták. Vorovkánál voltunk beásva – ez 7 

km hosszú falu volt, mindkét végén hatalmas fenyves terült el. A harcok során elõször 

Musztaho, majd Kõrösmezõ következett, itt is nagy harcok voltak. 

A visszavonulás során 1944. október 15-én Máramarosszigetre kerültünk, ez vasárnapra 

esett. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója ezen a napon 

mondta be rádión keresztül a fegyverszünetet. Budányi, az ezredparancsnokunk azt mondta, 

hogy vállra akasztott fegyverrel várjuk a további parancsot. Még nem tudtuk, hogy fegyverünket 

a németek vagy az oroszok ellen kell-e majd használni. Szálasi hatalomra jutása 

mindent megváltoztatott. Budapestre szállítottak minket. A vonat több helyen megállt, a 

parancsnokok nem tudták megmondani, hogy Kaposvárra mikor mennek vissza. Budapestrõl 

Rácalmásra, majd pár nap múlva Kiskõrösre vittek minket. 

1945. február 12-én estem fogságba Budán, a Szalay utcában. A fogolycsoport 1500- 

2000 fõ volt, elõször a Citadellába, majd a budai hegyekbe vittek minket. Két nap múlva 

Budaörsön, Törökbálinton keresztül eljutottunk Sóskútig. Ahogy Törökbálinton hajtottak 

minket, mindkét oldalon az orosz katonák a kerítéseknél (olyan kerítés volt, mint a kéri 

iskola kerítése) magyar lányokkal szórakoztak. Sóskúton voltunk pár napig a hadifogolytáborban 

a német katonákkal együtt. Köztünk volt Debreceni Margit édesapja is. Emlékszem, 

5 kg kenyeret kaptunk azzal, hogy két napig semmi más élelmet nem fogunk kapni. Elõször 

Fenéklenpusztára hajtottak minket, majd egy hét múlva gyalog mentünk tovább Kiskunfélegyházára. 

Itt egy napig voltunk, másnap este a kiskunfélegyházi állomásra kellett mennünk. 

Az állomáson marhavagonokba tereltek minket. 

A vonat elhagyta Magyarországot, a Vaskapun keresztül Foksány városba kerültünk. 

Ez egy gyûjtõtábor volt. Engem Bakuba vittek. A várostól 200 km-re egy vasút építésén 

dolgoztam, közel az iráni határhoz. 1947. augusztus 17-én kerültem haza, csont és bõr voltam. 

Édesapám ekkor 9 hold földön gazdálkodott. Amikor összeszedtem magam, együtt 

gazdálkodtunk, aztán jött a beszolgáltatás, majd a tsz-szervezés. Mire egy kicsit jobban 

ment a gazdálkodás, lett lovunk, lovas kocsink, vetõgépünk, mindent be kellett szolgáltatni. 

1953-ban megválasztottak tanácstaggá. Lapapusztát képviseltem, késõbb vb-tag is 

lettem. Ezeket a tisztségeket a rendszerváltásig töltöttem be. A begyûjtés idején nagyon 

szigorú, a legszigorúbb rendszerben kellett élnünk és dolgoznunk. A pártirányítás nagyon 

erõs volt. Nem szívesen léptem be a tsz-be. Aki nem akart belépni, azt nagykabátban a 

kályha mellé állították. Elõbb-utóbb mindenki beadta a derekát. 1959-tõl brigádvezetõ lettem 

a tsz-ben. Nehéz dolgokban kellett akkoriban döntenünk. Volt úgy, hogy egy csomó 

lovat állítottunk fel a kertészudvarban, ahol válogatták õket. Amelyikkel gond volt, azt 

vitték a vágóhídra. 

Ebben az idõben nagyon sokat dolgoztam. 1962-tõl kaposvári járási tanácstag lettem, 

két cikluson keresztül 1972-ig töltöttem be ezt a tisztséget. A tsz-ben egy darabig nemcsak 

brigádvezetõ, hanem tsz-elnökhelyettes is lettem. Az elsõ elnök, a Szigeti nevû sokat betegeskedett. 

Az akkori elnökhelyettes, egy Nyúl nevû lett a tsz elnöke, akinek én lettem a 

helyettese. 1963-tól már elnökként irányítottam a termelõszövetkezet munkáját. Az állattenyésztés 

az istállós rendszer felé haladt, ekkor teremtettük meg a nagyüzemi állattartás 

feltételeit. Ezekben az években sokat tettünk a község fejlesztése érdekében is. Ekkor épült 

ki az egész faluban a villanyhálózat. 

Másfél évi tsz-elnöki tisztség után beláttam, hogy nem bírom tovább. Beláttam, hogy 

a tsz vezetéséhez már olyan jártasság és iskolázottság kell, amely lehetõvé teszi a további 

244

fejlõdést is. Ekkor már a párbizottságnál is látták, hogy felkészültebb vezetõre van szükség 

az összefonódások és a korrupció megakadályozása érdekében. 

1982-ben mentem nyugdíjba, de még két cikluson keresztül az ellenõrzõ bizottság 

elnökeként dolgoztam. Igyekeztem magamnak munkát és feladatot találni. 

Sovák Tibor 

1938-ban születtem Szentgáloskéren. Az édesapám a Donnál elesett. Tíz évig gazdálkodtunk 

a földünkön, de az édesanyám egyedül nem bírta ezt a munkát. Szentgáloskéren 

1952-ben végeztem el az általános iskolát. Abban az idõben nehéz volt bejutni felsõbb 

iskolába, mert a falusi parasztgyerekeket nem vették fel. 

Szentgáloskéren az állami gazdasághoz mentem dolgozni traktorosnak. A forradalom 

idején kiléptem a gépállomásról; 1956-ban 18 éves voltam. Ebben az idõszakban az Elek 

plébános tartott elõadásokat, amelyeket nagyon sokan meghallgattak. Ez az idõszak rövid 

ideig tartott, késõbb ezt ellenforradalomnak nevezték. 1959-ben vonultam be Egerbe katonának. 

Tiszti iskolába jelentkeztem, ahol tíz hónapot töltöttem el, majd visszakértem magam 

az eredeti alakulathoz sorkatonának. 

A leszerelés után elmentem a rendõrséghez, ahol hét évig szolgáltam. Elõször járõr, 

majd körzeti megbízott voltam. Amikor leszereltem, megbíztak az újonnan alakult szarvasmarhatelep 

vezetésével. 1973-ban elváltam, egy darabig egyedül éltem, késõbb újra nõsültem. 

A két házasságából két fiam született. 

A tsz megalakulásakor nem voltam itthon, az édesanyám lépett be a termelõszövetkezetbe. 

Én késõbb léptem be. Munkámmal elégedettek voltak, késõbb tanácstagnak is megválasztottak. 

A privatizáció során a földekért kapott kárpótlási jegyet háromfelé osztottam 

el, magam és a két fiam között. A nyugdíjasklubban töltöm az idõm jelentõs részét. Szeretek 

énekelni, örülök, ha másoknak örömet tudunk szerezni. 

Szarka Józsefné 

1930. május 1-jén születtem Szentgáloskéren, leánykori nevem Csatos Mária Margit. 

Egy testvérem van, Csatos Dezsõ, aki 1936-ban született. 1936-ban kerültünk Lapára. 

Édesapám, Csatos István úgynevezett „mindenes” volt, amit ma marhatartásnak 

lehetne nevezni. Férjem, Szarka József parádés kocsis volt a Bánó családnál. 1939-ben a 

Bánó család birtokán mintegy hatvan család dolgozott, akiknek egy része igényelt földet 

a gazdálkodáshoz. Csak az kaphatott földet, aki az uradalomban maradt. A föld mennyisége 

attól függött, hogy hány gyermeke volt a családnak; a Szarka család 12 holdat, a 

Csatos család 10 holdat kapott. 

1946-ig a cselédházakban laktunk, 1946-ban mérték ki a házhelyeket. A 601 négyszögöl 

nagyságú telken az elbontott uradalmi épületekbõl kezdtük meg az építkezést. Elõször 

mindenki istállót és gazdasági épületet épített, és csak azután lakóházakat. A lakóházak 

építéséhez már nem kaptunk építõanyagot, azt úgy kellett megvásárolni. Ezeken a területeken 

kezdõdött meg a gazdálkodás. Általános gyakorlat volt, hogy két család összeállt, 

és úgy vásárolt lovakat és munkaeszközöket. Egy-két évvel késõbb már megszûntek a közösködések, 

és mindenki maga vásárolta meg és használta a munkaeszközöket. 

1959-ben került sor a tsz szervezésére. Ebben az idõben nagyon sok család elköltözött 

Lapáról, fõként a városba. Aki itt maradt, annak be kellett adnia az állatait, eszközeit és 

földjét a szövetkezetbe. Ezt követõen aki még munkaképes volt, a termelõszövetkezetben 

245

dolgozott. Azokat az idõsebb embereket, akik minden erejüket annak áldozták, hogy földet 

és munkaeszközöket vegyenek, nagyon megviselte a tsz megalakulása. Nehezen viselték, 

hogy a szépen felépített, eszközökkel felszerelt és rendben tartott istállókból elvitték a szép 

lovaikat, teheneiket a kukoricaszárból készített, összetákolt ólakba. Az igazi parasztoknak 

fontosabb volt az istálló, mint a lakás, mindenben elsõ volt a jószág, és csak azt követte 

saját maga és a családja. 

A termelõszövetkezet szervezése, a belépési kényszer akkor történt, amikor a család 

gazdálkodása a legjobban ment, ezért nehezen ment a szervezés. Szarka papa (az apósom) 

sem akarta aláírni a belépési nyilatkozatot. Ezért három napig a községházán tartották, és 

próbálták meggyõzni. A férjemet pedig letartóztatták a tsz elleni izgatás miatt, aztán késõbb 

rehabilitálták. Egy kis idõre eltávolították, hogy a nagypapát rákényszerítsék a belépésre. 

Ifj. Szarka József (a férjem) 1920. szeptember 5-én Polányban született. 1980-ban ment 

nyugdíjba, én pedig 1985-ben. 

Három gyermekünk van: két lányunk Somogyjádon él a családjával, fiunk a Volánnál 

dolgozott, sajnos 1991-ben munkanélküli lett. Saját magunknak kellett a munkalehetõséget 

megteremteni, ezért amikor lehetett (1994) igényeltük a tsz-bõl a földünket. Fiam vállalkozó 

lett, aki pályázatok segítségével indította vállalkozását, jelenleg is vállalkozó. Négy unokám 

van, a legnagyobb ötödéves egyetemista, köztársasági ösztöndíjas, öccse negyedéves 

gimnazista, aki tagja a sikeres somogyjádi néptánccsoportnak. 2006. január 6-án, a megye 

napján átvehették a Somogy Polgáraiért kitüntetést. Fiamnak, Zoltánnak két gyermeke van: 

a tizenegy éves Szabina, aki a Mernyei Általános Iskola tanulója és a hároméves Zolika. 

Férjem 2000. április 29-én meghalt. Fiammal és a családjával élek együtt. Fiam nyolc 

éve önkormányzati képviselõ és hat éve alpolgármester, menyem a lapapusztai vegyes- és 

italboltot vezeti vállalkozásban. A nagyobbik lányom, Ilonka Somogyjádon címzetes fõjegyzõ 

– körjegyzõ – már közel harminc éve. A kisebbik lányom, Rózsa a Kaposvári Ruhagyár 

minõségi ellenõre volt, ma már leszázalékolt nyugdíjas. 

246 

Vajda László 

1929. május 5-én születtem Somogyaszalóban. Apám a Kladnigg uraság gazdaságában 

dolgozott. Ötéves voltam, amikor apám 37 éves korában meghalt. Anyámmal és a testvéreimmel 

éltünk együtt a kis ház megépüléséig. Napszámba és az erdõre jártam dolgozni. 

Nyáron aratás után gabonát kaptunk, otthon állatokat is tartottunk. 

Mikor Szentgáloskérre kerültünk, a bátyám megnõsült, a húgom pedig férjhez ment. 

A testvéreim nem egyeztek bele, hogy a családi háznál építkezzek, ezért a Petõfi utca 62. 

szám alatt vettem házhelyet, ahol felépítettem a házamat, s azóta is itt lakunk. 

1950-ben vonultam be három évre katonának. Mikor leszereltem, Tátomban dolgoztam 

két évig az építkezésen. Sokat kellett dolgozni, a kõmûvesmunka nehéz munka volt. 

Volt, amikor naponta 340 mázsát kellett cipekedni négy lépcsõn át, egy lépcsõ harminc 

fokból állt. Pedig akkor 18-19 éves voltam. 

Szentgáloskéren a kézbesítõ – Kulcsár Mari néni – nyugdíjba vonulása után a postára 

kerültem, ahol folyamatosan 32 évet dolgoztam. Télen-nyáron minden reggel gyalog kellett 

elmenni Mernyére, ahova vonat vitte és hozta a postát. Késõbb már biciklivel jártam. Téli 

idõszakban nehéz volt a járás. Az egész falu postáját ki kellett vinni, természetesen Lapa is 

beletartozott a kézbesítési körzetbe. Jártam Ráksiba is, pedig oda nem volt kötelezõ kijárni. 

Késõbb már busz hozta Szentgáloskérre a postát. Volt olyan eset is, amikor a busz nem 

szállította le idõben postát, így késõ délután végeztem a kihordással. Ebben az idõben közel

400 db újságot kellett széthordanom. A nehezebb csomagokat a mernyei postán egy faládába 

zárták, és a kulcsot átadtam annak, akinek jött a csomag. Ebben az esetben a címzettnek 

kellett gondoskodni a csomag elszállításáról. Postásszakiskolába is jártam, ahol megtanultam 

a szabályokat. Ezután már ennek megfelelõen láttam el munkát. 

Szerettem a postán dolgozni, kétszer kaptam kiváló dolgozó kitüntetést. Tõlem telhetõen 

igyekeztem mindenkinek segíteni. Ennek ellenére sok volt a kritika, ezt nem szerettem. 

Sokat panaszkodtak arra, hogy nem kapták meg idejében a pénzüket. Mindig lelkiismeretes 

voltam, bántott, ha igazságtalanul vádoltak. Ha kellett, este is kivittem a táviratokat. 

A faluban mindenki jól ismert, még az óvodások is szerettek. A postaládák kihelyezése 

után már könnyebb dolgom volt, mert nem kellett személyesen megkeresnem a lakókat, 

hogy átadjam nekik az újságot, levelet, csak be kellett dobni a küldeményeket a ládákba. 

Könnyebb lett a dolgom, amikor már postakocsi hozta a postát a faluba. Az újságok száma 

megszaporodott, nemcsak napi újságok voltak, hanem mûsorújságok és más különbözõ 

szórakoztató újságok is. Az utóbbi években pedig már csak a Somogyi Hírlapot rendelték 

meg az emberek. 

Mikor nyugdíjba mentem, a fizetés 75%-át kaptam meg. Szerencsére az Antall-kormány 

idejében megkezdõdött a nyugdíjak emelése. Elõzõleg csak az árakat emelték, a nyugdíjhoz 

nem nyúltak hozzá. Tizennégy éve vagyok nyugdíjas, gyümölcsfákkal foglalkozom, 

és a kertben dolgozom. 

Varga Imre 

A Szentgáloskérhez tartozó Kisdióspusztán születtem 1930. május 15-én. Édesapám 

Varga Imre, aki a Kladnigg uraságnál csõsz (mezõõr) volt, majd a késõbb megalakult termelõszövetkezetben 

is a köz tulajdonát védte egészen 1974 májusáig. Édesanyám, Vonyó 

Teréz cseléd volt, és bejárt mosni a Kladnigg urasághoz Szentgáloskérre. Egy testvérem 

volt, aki megjárta az orosz frontot, 1947-ben jött haza a fogságból. 

Hét osztályt végeztem. Mindennap gyalog jártunk be Diósból Szentgáloskérre az iskolába, 

oda, ahol most is van az egykori iskola épülete. Késõbb aztán elvégeztem a 8. 

osztályt is – már felnõtt fejjel. Mint a többi korombéli gyerek, az iskola elvégzése után 

napszámos voltam. 

A földosztáskor 8 hold földet kapott az édesapám is. Minden Diósban lakó cseléd 

házhelyet is kapott, hogy saját házat építhessen. A házhelyeket elõször Diósban kaptuk 

meg, aztán úgy döntöttek a szüleim és a többiek is, hogy inkább közelebb kellene jönni a 

faluhoz. Végül a mostani Dózsa György utcában mértek ki telkeket, ezért lett az utca nem 

hivatalos neve „Diósi sor”. 1948-ban kezdtük felépíteni a házakat – egy szoba konyhát –, 

majd késõbb mindenki tehetsége szerint bõvítette. Mi a régi, átalakított házat lebontottuk, 

és 1982-ben építettünk helyette egy másikat. 

1948-ban megszûnt a Kladnigg-uradalom, és a birtokot átvette az ódalmandi állami 

gazdaság – egy évig –, majd a Szentgáloskéri Állami Gazdaság, aztán 1954-tõl Cukorgyári 

Célgazdaság lett. 

1951–1953 õszéig katona voltam, majd 1954-ben házasságot kötöttem. Feleségemet 

Patalomból hoztam, Török Máriának hívják. Két gyermekünk született, 1955-ben Ilona, 

1956-ban Margit. 1948-tól dolgoztam a helyben megalakult állami gazdaságban. A tsz megalakulásával 

az állami gazdaság helyben megszûnt, és áttelepült Tátompusztára. 1960–65ig 

oktattam a Kaposvári Mezõgazdasági Technikumban, de továbbra is az állami gazdaság 

dolgozója voltam. Itt dolgoztam, illetve a különbözõ kerületekben traktorosként 1986-ig, 

247

akkor mentem rokkantnyugdíjba. Többszörös kiváló dolgozó voltam. Páran voltunk csak, 

akik állami gazdasági alapító tagként megkaptuk a harmincéves törzsgárdatagsággal az aranygyûrût. 

1956-ban volt egy kisebbfajta megmozdulás a faluban, pár emberrel. Két hétig volt itt 

egy szakasz katona, hogy a rendet fenntartsa. 

A honvédségnél volt egy balesetem, amikor a hadtestgyakorlaton egy teherautó keresztülment 

rajtam, és még két társamon. Ennek következtében a derekam és a térdem megsérült, 

ami sajnos a további életemre is hatással volt. 

Egyházközségi képviselõtag voltam 25 évig. Sokat tettünk a templom rendbetételéért 

és a papi szolgálati lakás felépítéséért, ami a falu közadakozásából épült fel. Ezen kívül más 

közéleti tevékenységet nem végeztem. 

Aktív szurkolója és lelkes támogatója voltam a helyi futballcsapatnak, minden meccset 

végigszurkoltam, mindenhová elkísértem õket. Elõször teherautóval utaztunk, majd késõbb 

busszal és saját autóval is. 

A Dózsa György utcára az összefogás volt a jellemzõ. A járdát a lakók építették társadalmi 

munkában, a volt tanács adta az építési anyagot. Az elsõ járható alapkövezett utat 

szintén a lakók összefogásával készítettük. Szintén a tanács adta az anyagot, az állami gazdaság 

gépkocsijai szállították a követ a mernyei vasútról, és mindenki maga elõtt terítette 

el. Amikor már aszfaltos lett az út, anyagilag is támogattuk a megépítését. A régi „Diósi 

soriakból”, illetve leszármazóikból ma már jó páran elköltöztek a faluból. Szinte az utca 

valamennyi lakója kevés kivétellel rokoni kapcsolatban van egymással. 

Jelenleg nyugdíjasként élünk a feleségemmel. Gyermekeink és unokáink Kaposváron 

laknak. 

248 

Szentgáloskéri leventék

Dr. Hild József kutatásai 

Dr. Hild József éveken keresztül gyûjtötte a Szentgáloskér történetével kapcsolatos 

anyagokat. Kutatásainak jelentõs része a halálát követõen megsemmisült. Emléke és munkásága 

elõtt is szeretnék tisztelegni akkor, amikor a kutatómunka során 1998–1999 között 

hozzá írt levelek közül néhányat közreadok. A levelek tartalmán csak minimális mértékben 

– az érthetõség érdekében – változtattam, vállalva, hogy így ismétlésekre is sor 

kerül. 

Tisztelt Doktor Úr! 

Bödõ János 

Ezúton szeretnék elnézést kérni, hogy sajnos elfeledkeztünk a levélrõl. Most szeretnénk 

pótolni, és amire emlékezem, leírom. 

Postások: Kadlicskó József, Kulcsár Mária, Vajda László. 

Bírók: Somogyi József, Suszter István, Suszter Ferenc. 

Kisbírók: Nagy Sándor, Nagy László, Somogyvári Kálmán, Horváth János. 

Bíró: Major József. 

Kulákok: Slicki József, Slicki János és Lajos, Suszter József, Suszter István. 

Kocsmárosok: Magyar Mártonné, Bödõ Mihály, Zab János, Petrovics Sándor. 

Állatorvosok: mernyei Német Béla, magyaratádi Göcz Sándor. 

Bábaasszonyok: Somogyi Józsefné, Nemes Jánosné sz. Kernyák Borbála. 

Pásztorok: Gál István, Bozsoki János. 

Állatgondozó: Pap Mózes. 

Útkaparók: Nagy István, Zóka József. 

Iskolaigazgató: Magyar László, Pintér Gyõzõ. 

Tanítók: Kovács János, Morvai Ilona, Koletár János. 

Jegyzõség: Igalhoz tartozunk. 

Nagybirtokosok: Kladnigg Alajos, Fölszter János, Bogyai Péter. 

Tsz-alakulás: 1953. Tsz-elnök: Gyenics István. 

Templomszolga: Máté János. 

Tanácstitkár: Vilhelm Elek. 

Elnökh.: Varga István. 

Tisztelt Polgármester Úr! 

Bödõ József 

Telefont kb. 1936–38-ban kapott a postahivatal. A postamester 1908-tól 1923-ig 

Szenyéri Lídia volt. 1923-tól Magyar László ig.-tanító felesége lett, 1947 után Koletár 

Jánosné. 

249

Kézbesítõk: Kadlicskó József, utána pedig Sipos Istvánné, Kulcsár Mária. 

Boltos-kocsmáros: 

Kocsmáros 1908-tól a Svastics-féle beszálló kocsmában Léner Adolf volt, õt követte 

veje, Stern Mór és családja kb. 1942-ig. Magyar Márton megvette az épületet, és õ üzemeltette. 

Ezenkívül volt a Bödõ Mihály-féle kocsma, azt egy Havasy nevû család vezette, õk 

zsidók voltak, és a deportálás után került Bödõ Mihály tulajdonába. 

Bolt a jelenlegi Petõfi utcában volt. Nagy Lajos volt az üzemeltetõ, ez egy kis vegyesbolt 

volt. Õ elköltözött Igalba, a boltot megvette Madrovics János. A késõbbiekben a Petõfi 

utca kezdeténél Sovák István nyitott egy szatócsüzletet. Rövid idõ után Zsalakó István szintén 

nyitott egy kis vegyesboltot. 

Darálót üzemeltetett Koletár János, saját tulajdona volt. Késõbb már az állattartók is 

beszereztek kisebb teljesítményû darálót. A tsz megalakulása elõtt a saját termést a malmokban 

õrölték. A legközelebbi malom Igalban és Mernyén volt. 

Pálinkafõzõ: Igal, Mernye, Ecseny. 

Tüzelõt úgy szerezték be az emberek, hogy eljártak télen a lapai, a ráksi és a 

pusztasomodori erdõbe fát vágni, részes vágást végeztek. 

Tanítók: Harka Ferenc, Magyar László, Pintér Gyõzõ (segédtanító), Kovács János, 

Morvay Ilona. 

Körjegyzõség Igalban volt, fõjegyzõ: Wencel Gyula, segédjegyzõ: Halmai József. 

Bírók: Csima István, Nagy Ferenc, Somogyi József, Suszter József, Suszter István, 

Farkas József, Suszter Ferenc. 

Kisbírók: Horváth Ferenc, Nagy Sándor, Somogyvári Kálmán. 

Kovácsmesterek: Varga Sándor, Mészáros Lajos, Tóth Lajos, Nagy Sándor, Borka 

József, Weinekker Mihály, Pintér Antal, Török János (saját mûhelyük volt). 

Kõmûvesmesterek: Weizekker József, Vonyó Gyula. 

Asztalos: Autgráf Adolf. 

Cipészek: Apáti József, Károlyi Mihály, Máthé István, Apáti Ferenc, Bunevácz István. 

Szijgyártó: Hermann József. 

Faesztergályos: Kiss János. 

Az aratás kézi erõvel történt. Kisebb gazdák a családtagokkal, nagyobb gazdák kiadták 

részes aratásra. 

Kukoricaszedés: Több család összeállt vagy napszámosokat fogadott. Este az ismerõsök 

összegyûltek, és behordták a kukoricát a górékba. Régebben kukoricafosztás is volt, 

jó hangulatban, volt éneklés, viccmesélés, anekdotázás. 

A kulturális életet a tanítók irányították a faluban. Télen a fiatalok összegyûltek, színdarabokat 

játszottak, ezeknek nagy sikerük volt. Bálokat szerveztek, ahol mindenki nagyon 

jól mulatott. 

Kb. 1943–44-ben vett a falu egy mozigépet, és már lehetett moziba is járni. 

Futballcsapat is volt, nem voltak bajnokságok. A falvak egymás közt vetélkedtek. 

Gyerekkorunkban, sõt még jóval késõbb is a petróleumlámpa volt a fényforrás. 

Szentgáloskérre, úgy emlékszem, 1942–43-ban vezették be a villanyhálózatot. Ekkor még 

kevesen vezettették be a lakásukba, mert kellett fizetni érte, de igen nagy öröm volt, amikor 

világítani kezdett egy villanyégõ. A háború után többen bevezették a házukba. 

Hogy kövesút mikortól lett Szentgáloskéren, azt nem tudom. Gyerekkoromban lehetett, 

mert emlékszem halványan, hogy sok lovas kocsi hordta a követ az útépítéshez. 

Mernyétõl Somogyszilig építették az utat. Ez mind kézi erõvel történt. 

250

Sok társadalmi munkáról is lehet beszélni a régi idõkben. Télen, hófúvások idején az 

egész falu ment havat lapátolni az országutakra. A pap lakása is társadalmi munkában készült. 

Szentgáloskéren nem volt pap; hogy legyen a falunak plébánosa, ezért építettek egy 

lakást. 

Az utak javítását régen az útkaparók végezték. Még a földes utakat is rendben tartották. 

Útkaparók voltak: Ripli János, Nagy István, Keszthelyi Pál. Ripli János halála után 

a kövesút felügyeletét Zóka József végezte. Utána Trimmal Lajos lett az útkaparó. 

Buszjárat 1940–42 között indult Somogygesztibõl. Késõbb lett még egy járat 

Balatonlellérõl is. Régebben Mernyére jártunk az állomásra, más lehetõség nem volt. 

A birtokokról: Nagy birtoka volt a Svastics családnak. A Svastics családnak két fia 

volt, a Gábor és az Imre. A Gábor uraság idejében építették a családi kápolnát. A Gábor 

uraságnak a fia az Aladár, õ vette meg Bagyari Ferenctõl Dióspusztát. A kastélyt is megnagyobbították, 

építettek hozzá. Az Aladár uraság halála után eladták a birtokot egy zsidó 

családnak, a nevére nem emlékszem, õ pedig eladta 1920–21-ben Kladnigg Alajosnak (a 

Kaposvári Cukorgyár igazgatója volt). Az államosítás után az Állami Gazdaság költözött 

az épületbe, és teljesen tönkretették. 

Lapapuszta: Herceg Esterházy Pál tulajdona volt. Kb. 5000 kat. h. volt. A Mezõgazdasági 

Rt. bérelte, majd 1917–18-ban a bánomi részt kishaszonbérletbe kiadták. 

Csima Ferenc levele 

A község vezetõi: Emlékezetem szerint a 20-as évek, illetve a 30-as évek elején nagyapám, 

Csima István volt a bíró. Emlékszem, hogy a csendõrök sokat jártak hozzánk. Hogy 

utána közvetlenül lett-e Suszter István, azt nem tudom, de õutána, a 40-es évek közepétõl 

Farkas József, és õt követte a 40-es évek végén Suszter Ferenc a községi tanács megalakulásáig. 

Kisbíró: Nagy Sándor, majd õt követte veje, Somogyvári Kálmán a forradalomig. Ha 

jól emlékszem, utána Vajda József lett. 

Kocsmáros-boltos: Bödõ Mihály, Magyar Nándorné. 

Boltos: Sovák István, Zsalakó István. 

Tanács: Annyit tudok, hogy tanácstitkár volt Mezõ Sándor, majd Major János. 1945ben 

megalakult a földosztó bizottság, és elkezdték a nagybirtokok felosztását. Az igénylõk 

általában az ott szolgáló cselédek voltak. Az igényeket úgy elégítették ki, hogy mekkora a 

család, és annak megfelelõen adtak 10–25 kat. h. földet, ami nem „kelt el”, azt államosították, 

így jött létre az állami gazdaság. 

Az állami gazdaságról annyit tudok, hogy az igazoló Bech József volt. 1948–50 

között alakult át, a Kaposvári Cukorgyár célgazdasága lett. Idetartozott Szentgáloskér- 

Igalpuszta, Tátompuszta, Gázló, Cserepes, Kercseliget stb. Szentgáloskéren vezetõ agronómus 

irányította a gazdaságot. Fõgépész Makó István, brigádvezetõ-raktáros Varga Mihály, 

magtáros Esze Gyula. Idetartozott Igalpuszta, ahol Farkas János volt a vezetõ. 

Háború elõtt két iskola (nagy iskola és kisiskola) mûködött. A kisiskola vezetõje Magyar 

László igazgató-tanító és Pintér Gyõzõ tanító volt. Pintér Gyõzõ tanító úr után jött Zsák 

Jenõ fiatal tanító, majd Magyar László igazgató után Kovács János tanító lett az iskolák 

vezetõje. A háború elõtt a pap Mernyérõl járt át misét és hittanórát tartani. Mise minden 

harmadik vagy negyedik vasárnap volt, hittan minden szerdán. A papért minden alkalommal 

a bíró rendelt ki kocsit („forspontban”). 

251

Plébános: Pázdányi Emil, káplán Novák István. Szintén Mernyén volt az állatorvos, 

akit Németh Bélának hívtak (nagyon rendes ember volt, nem számított, ki hívja, szegény 

vagy jómódú, éjjel-nappal készségesen ment), a templomszolga Mólé István volt. 

A falu életérõl: A háború elõtt voltak népszokások, elmentek kukoricát fosztani, énekeltek, 

beszélgettek, ettek, ittak egy kicsit, és elment az este. Ez a szokás kölcsönös volt, ma 

itt, holnap ott, a tollfosztás is ilyen volt, és ott a legények a végére mentek ki, hogy a lányokat 

hazakísérjék, de azért ott is akadt a számukra egy kis pogácsa vagy egy pohár bor. Aztán 

a háború után ezek a szokások elmaradtak, mert nem volt mit fosztani, azt megtették mások. 

A beszolgáltatásokról nem beszélek, mert az nagyon fájdalmas és hosszadalmas lenne. Nem 

volt elég, hogy elvitték a „továrisok” a lovainkat, a Rákosi-rendszer alatt lesöpörték a padlást, 

a disznóólat kitakarították. 

A faluba a villanyt 30-as évek elején vezették be, telefon a postán volt 16 óráig. A 

postamester Magyar igazgató-tanító felesége volt. A kihordó Kadlicskó Juli néni, majd késõbb, 

úgy tudom, Vajda László volt. 

Egy daráló volt Koletár János és testvére, László tulajdonában. A pálinkafõzést 

Ecsenyben szokták elvégezni. A szüreti munkálatok és az aratóbálok voltak azok, amelyek 

egy kis szórakozást nyújtottak. A sportélet nagyon silány volt, egyedül a futball, ami a 

fiatalokat és még az idõsebb korosztályt is szórakoztatta. A falu mesteremberét megemlítem, 

hátha szükséged lesz a nevére. Községi kovácsmester háború elõtt Góth József, õt 

követte Nagy Sándor. Még két kovács volt a faluban: Pintér Antal és Veczeker Mihály. 

Asztalos: Czentgráf Adolf, bognár: Vincze István, cipész: Apáti Ferenc és Máté István, 

útkaparó: Zóka József. 

252 

Kedves Polgármester Úr! 

Gabányi Ferencné levele 

Lehet, hogy kissé megkésve válaszolunk kérésére, de nálunk már minden, így a gondolkodás 

is lelassult, és az emlékeket úgy kell elõcsalogatni. 

Bírók: 1912 körül Csima István, Somogyi Ferenc, Suszter István, Farkas József. 

Kisbíró: Nagy Sándor élete végéig, Somogyvári Kálmán. 

Postamester: 1912 körül Szerényi Lívia, Magyar Lászlóné, Bényi Jolán. 

Postás: az 1930-as években Gál Sándor, Kadlicskó József, Pozsár Mária. A postát 

Mernyérõl a vonatról gyalog vagy kocsival hozták. 

Nagybirtokosok: Esterházy Pál herceg Kappuszta tulajdonosa; a jelenleg Bánomnak 

nevezett mezõrészt kártyán nyerte el a herceg, ezért nevezték el „Bánomnak”. Svastics 

Gábor és fia, Nándor megyei fõbíró a templomfelõli birtok tulajdonosa volt. (Örspuszta 

tulajdonosa Bánó Iván.) Svastics Aladár 1910 körül Mukimajor és Dióspuszta tulajdonosa. 

Elõdje kriptának szép kápolnát épített. 1912 körül vásárolta meg Svastics Alajos, szép, 

korszerû gazdaságot alakított ki. A cselédség életkörülményeit javította, igényes lakásokba 

helyezte õket, tisztaságot, rendet követelt otthonaikban és környékén. 

A 30-as években a mai emlékmû és kultúrház helyén községi kocsma és hátul kovácsmûhely, 

elöl tejcsarnok volt. 

A 40-es években a kovács Bátori József, majd Nagy Sándor volt. (Ezenkívül még volt 

két kocsma a késõbbi idõszakban: Magyar Mártonné és Bödõ Mihályné.) 

A falu összes nagyleánya a divatnak megfelelõen fehér, halványkék rózsaszínbe öltözött. 

A szoknya alól kikandikáló alsószoknya felett húzott szoknya, fodros galléros blúz és

hozzáillõ egészkötény illett. Harisnyájuk fehér és bütykös volt. Hajukat csodálatos fonatos 

kontyba tûzve hordták. Az úttest teljes szélességében, hatalmas karikába összefonódva kocsikáztak, 

szebbnél szebb énekeket énekeltek. 

1926–28. évben került a faluba Winler Mária óvónõ. Az õ áldásos, tehetséges munkájának 

a falu a felemelkedését köszönhette. Az óvodáskortól felnõttkorig nevelte, oktatta, 

szépre, jóra tanította a falu népét. Szépen hegedült, és az ifjúságot összefogta, táncra tanította, 

maga köré vonta õket. Betanította a gyöngyösbokrétát is. Húsz pár magyaros ruhában, 

gyöngyös pártával, két kislány vezetésével vonult be és énekelt, táncolt. Több versenyt 

nyertek, eljutottak és felléptek a szezonnyitó ünnepségen Keszthelyen is. 

Az iskola kezdetben a régi, haranglábas, kétosztályos épület volt. Az egyes osztályban 

az alsósokat Pintér Gyõzõ tanító, a felsõsöket a másik osztályban Magyar László igazgató-tanító 

tanította. Késõbb épült fel az új épület. 

A földosztás mámorító, csodálatos élmény volt egy nagybirtok uralta föld nélküli faluban. 

A Földosztó Bizottság: elnök Takács Pál; Rausemberger János, Vermes János, Horváth 

József, Horváth János, Tolnai Ferenc tagok. A jegyzõ Czentgráf Adolf volt. Lelkesen, 

fáradtságot nem ismerve osztották szét az összes nagybirtokot. Mindenütt 100-100 hold 

maradhatott meg. A termelõszövetkezet megalakulásával ez is a közösbe ment. 


Gulyás Ferencné és Vonyó Gyula levele 

Szentgáloskéren 1926 májusától volt óvoda. Iskola az volt, ami most is megvan. Csak 

két tanterem volt benne, egyik részében az alsó tagozat volt, másik részében meg a felsõ. 

Tanárok: Magyar László, Pintér Gyõzõ (egypár évet Magyar László a községtõl távol 

töltött – menekültként), Kovács János 1945-ben kezdett tanítani. Õt követte Mohóné, és 

utána lett Morvai Ilonka és a Tott házaspár, Papp Rózsa, Tobak Ilonka és Bognár igazgató. 

Bírók (amire emlékszünk): Somogyi József, Luszter István, Farkas József, Luszter 

Ferenc. 

Nagyobb birtokosok: Lilcki család, Somogyi család, Koletár Jánosné és Suszterék 

(ezeket tartották kulákoknak), nekik voltak cselédjeik is, aratóik is. Ezek után jöttek a kisebb 

parasztok, akiknek volt annyi földjük, hogy abból könnyen megéltek. Kladnigg Alajos, 

Ivastics Nádor: nagyobb uradalmuk volt, több cselédjük és aratóik is voltak. 

Pap: 1945-tõl Elek Béla, 1959-tõl Komáromi András. 1972-tõl Magyaratádról járt 

minden vasárnap László atya, 1989-tõl Mernyérõl Török atya, 1994-tõl Ifi Géza, 1997-tõl 

Csaba atya járt át Szentgáloskérre misézni. 

Templomszolgák: Hegyi István, Máté István, Takács János és Horváth István, Kustos 

Kálmánné. 

Harangozó: Nagy István és Kristóf István. 

Vezetõk pártban: Sárközi József és Varga István. 

Éjjeliõrök: Nagy Sándor, Nagy István. 

Bábaasszony: Kernyák Jánosné, Mészáros Jánosné, Somogyi Józsefné (Erzsi néni). 

Útkaparók: Zókoc József, Nagy István, Vajda József. 

Postamester: Magyar Lászlóné és Koletár Jánosné. 

Postások: Mernyérõl került hozzánk Kadlicka Józsefné, majd Sipos Ferencné, Vajda 

László következett. A postáról is õk kézbesítették a házakhoz a leveleket. 

Színdarabra Tott Tibor és felesége, a népi táncra meg Rácso László tanította meg a 

253

fiatalokat. A mellékutcákban a villanyt 1948-ban vezették be. Buszjárat: 1961-tõl a 

Balatonlellérõl érkezõ busz reggel jött be a faluba, és délután jött vissza Kaposvárról. 

A bikát Nagy István, Tuba László, a kant Tuba László és Horváth József gondozta. 

A földosztás 1945 márciusában kezdõdött. A földosztó bizottság elnöke Takács Pál, 

titkára Czentgráf Adolf, és hat bizottsági tag volt. A földosztás családonként történt gyermekek 

után: 

1 gyermekre 7 kataszterit 




A tollfosztás az 1920-as évektõl hagyomány volt: régebben a lányok jártak fosztani, a 

legények meg odamentek szórakozni, de késõbb 8-10 ház asszonya ment sorban minden 

házhoz, fosztották a tollat. Kukoricát fosztani elsõsorban a lányok és a legények jártak. 

254 


Istvándi Sándor 

Postamesterek: akikre emlékszem, Magyaros Lászlóné igazgató-tanító felesége, majd 

Bérdi Jolán, õt követte Weing Györgyné Horvát Ilona. 

Postakézbesítõk sorrendben: Gál Sándor bácsi, Kadlicskó Józsefné, Bujcsár Mária, 

özvegy Horváth Jánosné, Vajda László, Gál Vilmosné, Orsós Sándorné. 

Bírók neve: Suszter István, Farkas József, Suszter Ferenc, Talabér Mihály. 

Kisbírók voltak: Nagy Sándor, Nagy László, Kovács János, Kuriják József, Vajda 

József, Gál József, Kurucz János. 

Éjjeliõrök voltak: Radics István – ez volt a harangozó is –, Nagy Sándor. 

Bábaasszony: Somogyi Józsefné. 

Útkaparók: Nagy István, Zóka József, Trimel Lajos, Vajda József. 

Puszták nevei: 

1. Lapapuszta, Felsõmocsolád – Bánó uraság bérelte. 

2. Dióspuszta és Mukimajor – ezeket Kladnigg Lajos méltóságos úr birtokolta. 

3. Nándorrész – ezt Fölszter János nagyságos úr bérelte. 

Dûlõk neve: Szlicki-dûlõ, Negyvenholdas-dûlõ, Csüngõs-kereszt-dûlõ, Iharfai-dûlõ, 

ami lement a halastóhoz, Botka úti dûlõ, Vári-dûlõ, Kenderföldi-dûlõ, Belsõ-irtás, Középsõ-irtás, 

Csukusi-dûlõ, Pivtai-dûlõ, Hideg-völgy, Vitongoré, Karádi-dûlõ, Bócsusu-dûlõ, Biszkúti-dûlõ. 

Jegyzõség és csendõrség Igalban volt. 

A villanyt a negyvenes években vezették be. Malom Mernyén, Igalban és Magyaratádon 

volt. Darálója Koletár János bácsinak volt. Szeszfõzde Igalban és Ecseny volt. 

Mélyen Tisztelt Polgármester Úr! 

Kaposi Jánosné levele 

Nagyon szívesen segítenék, ha sok mindent tudnék a község múltjáról. 1942. április 

1-jén jöttem a községbe. Egy barátnõm Tátomban lakott, és idecsalt. Az öreg Kladnigg 

uraság postán küldött 20 pengõt és ráírva az útirányt, de sajnos, én már nem láthattam az

uraságot, meghalt. Csend, szomorúság volt a házban. Dúlt a háború, 1944. december 2-án 

megszálltak az oroszok, az öreg úrnõnk tüdõrákban gyengélkedett. 1945 tavaszán kiosztották 

a szép birtokukat, még jobban gyengélkedett, és el is ment az ura után. A kaposvári 

Jézus szíve templom (Hõsök temploma) alatt pihennek. A fõoltártól jobbra látható a fekete 

márványtábla arany betûkkel. 

Nekem idegen volt a falu. Mikor a Jancsi fiam iskolás lett, akkor ismerkedtem a faluval. 

A földet a Czentgráf Adolf bácsi vezetésével – jó páran segítettek neki – bámulatos 

gyorsan kiosztották, hogy tudjunk vetni. 7 holdat kaptunk, voltunk hozzá négyen, ebbõl 

majd csak megéltünk volna, tehenet, lovakat, disznókat tartani, de a beszolgáltatás szörnyû 

volt. Utána a lapai magtárba kellett vinni fillérekért, például a 300 Ft-os búzát 60 Ft-tal 

fizették. Ez volt a Rákosi-korszak. Hála legyen a jó Istennek, jött 1956 õsze, ami nekünk jót 

hozott, az akkori egyetemisták eltöröltették a beadást, és emelkedtünk. 1960-ban építettük a 

házunkat. Jó árat adtak a bikákért, de hiszen ezt ön is tudja. Ön is látója, tudója volt a község 

kínjának, bajának. 

Simon Jánosné levele 

Megpróbálok emlékezetem szerint válaszolni a kért adatokra. 

Postás: Béri Jolán, Bödõ Mária, Wéng Gyuláné. 

Boltosok voltak: Lapán a háború után, miután a földmûves-szövetkezet megalakult, 

a tagdíjakból és állami támogatással: Kovács Béla (Mernyérõl), Kovács János, ifj. Szabados 

István, Galambosi József, Dávidné Farkas Éva. 

Magánvállalkozók: Koklecz László, Horváth Ferencné. Õk voltak a kocsmárosok is. 

Tanács: Szentgáloskér, majd Somodorral közös, majd Mernyével. 

Párt: MSZMP volt, KISZ-szervezet, úttörõmozgalom. 

Iskola: 1904-ben épült, és 1962-ben szûnt meg. Esterházy herceg építette. Az iskolához 

gazdasági épületek is tartoztak, gazdálkodásra alkalmas volt, a föld is biztosítva volt. 

Pedagógusok: Nejes István igazgató-tanító, Lasztik Iván, Király Anna. A háború után 

Molnár István, Vikár Gabriella. Késõbb tanítóhiány volt, emiatt volt egy év szünet. Késõbb 

Igalból jártak át tanítani 1947 körül. Molnár Dezsõné 1952–62-ig tanított, elköltözött 

Rácegrespusztára, a tanítás végleg megszûnt 1962-ben. Összevont tanítás volt, 1947-tõl a 

felsõ tagozat Szentgáloskéren járt iskolába. Majd 1952-ben heti két alkalommal át kellett 

járni Igalba Szentgáloskérrõl is. A szentgáloskéri pedagógusok 1952-ig Magyar László, 

Kovács János és Morvay Ilona voltak. 

Állatorvosok: dr. Németh Béla (Mernye), dr. Göczõ (Magyaratád) és dr. Hild József 

(Szentgáloskér). 

Papok: A háború alatt és után bizonyos ideig mernyei pap volt, 1947-tõl Elek Béla, 

Seres László (Magyaratád), Komáromi András, Ifi Géza (mernyei). A jelenlegi papot még 

nem láttam, nevét se tudom; ezek római katolikus papok voltak. Pár család evangélikus is 

volt. Õket Szimon János lelkész úr tanította, és õ jár Lapára is. 

Tsz-elnök: Szigeti László, Nanyó József, Pásztohy András. 

Magtáros: Torma György, Istvándi Sándor. 

Agronómusok: Jovánczai István, Dömötör József, Tóth Károly, Ács József, Vonyó 

Katalin, Csontos Ferenc, Paska Ferenc, Balogh Ernõ. 

Növényvédõ mérnök: Kovács Etelka. 

Tanácsi vezetõk: Androkity György, Bunevácz József. 

A község életérõl: Csak a lapai helyzetet ismerem, ami a földosztást, a cselédéletet 

255

illeti. Az Esterházy herceg tulajdonában voltak a környezõ falvak földjei, például 

Felsõmocsolád és környéke, amirõl biztosan tudom. Lapán az elsõ földosztás 1939-ben 

volt, amelyet az akkori bérlõ, Bánó Iván felsõmocsoládi földbirtokos irányított. A cselédcsaládok 

részére osztottak földet, amit földhaszonbér címen kifizettek. Mellékelten küldöm 

édesapám fizetési könyvét, aki 1939-ben kapott földet. Õk már a háború utáni földosztásban 

nem vettek részt, vagyis nem kaptak. Maradt még pár család, aki 1945-ben kapott földet. 

Õk a lapai Németh Mihály cselédjei voltak, õ mint Intézõ (gazdatiszt) gazdálkodott 

Lapán, majd a Rákosi-idõ alatt kulákká minõsítették, és el is költözött Lapáról. A kastélyt, 

amelyben lakott, az akkori tanács lebontatta, olyan címen, hogy Szentgáloskéren pedagóguslakást 

építenek. A földmûvesekre nehéz idõk jöttek az 50-es években. Beszolgáltatások, 

padláslesöprések stb. Szintén küldöm 1954–55–56 beszolgáltatási könyvét. 

1959-ben erõszakkal szervezett tsz alakult. Nagyon nehéz évek jöttek a parasztokra, 

minden használható gépet, lovakat be kellett minimális összegért szolgáltatniuk a tsz-be. A 

cselédsorból kikerült emberek, akik már a nekik juttatott földön gazdálkodtak, megint nehéz 

helyzetbe kerültek. Ahogy a tsz kezdett lábra állni, jobb lett a gazdasági helyzet, úgy 

jobb lett a tsz-ben dolgozó emberek élete is. 

Meg kell említeni, hogy Lapa 1947-ben épült újjá, illetve kezdõdött az építkezés. 

Elõbb a gazdasági épületeket, majd a lakóházakat építettek meg. Részben az elbontott cselédházakból 

és természetesen új anyagokból is építkeztek. 

Kulturális tevékenységek: A színdarabokat az akkor itt élõ fiatalok, diákok bevonásával 

az éppen itt tanító pedagógus tanította be. A bemutatóra az iskolában ideiglenesen 

felállított színpadon került sor. Nagy sikere volt az ilyen mûsoroknak, amelyek a résztvevõknek 

életre szóló élményt adtak. A 60-as évek elejétõl mozi is volt havonta 1-2 alkalommal. 

Bálokra rendszeresen került sor. Könyvtár 1952-ben kezdte meg mûködését az iskolában, 

amelyet a tanítónõ vezetett. 

Bábaasszonyok: Elõször szentgáloskéri volt, késõbb Ráksiból, majd Menyérõl járt 

ki. 1956 után már inkább csak a kórházban szültek az asszonyok. 

Tollfosztás, kukoricafosztás is volt a parasztcsaládok téli szórakozása, és egyben hasznos 

idõtöltés is. Kedves emlékek. 

Villanyvezetés 1964-ben volt Lapán, kövesút a 70-es évek elején épült ki. 

Malomba Igalba jártak az emberek, amíg egyéni gazdák voltak, és malom mûködött 

Felsõmocsoládon is. Daráló majdnem minden háznál volt. 

Pálinkafõzõ Ecsenyben és Igalban volt. 

Közös munkák voltak: hóeltakarítás, útjavítás, az utak melletti kaszálások. Sajnos 

tény, hogy a lapai határ egy része és a puszta egy része külföldi tulajdonba került, ahol ma 

állattenyésztéssel foglalkoznak, a tulajdonos, Fröss Viktor családjával együtt Lapán lakik. 

Szinte teljes mértékben oda építette gazdasági épületét, ahol a háború elõtti idõben voltak a 

cselédistállók, pajták, egyéb gazdasági épületek. 

256 

Vonyó Józsefné 


Kérésének megfelelõen megküldöm azokat az adatokat, amelyekre emlékszem. 

Tsz-vezetõk: 

Elnökök: 

Szigeti László 1959-tõl 1961-ig 

Id. Vonyó József 1961-tõl 1974-ig 

Rózsa János 1974-tõl 1976-ig

Sándor Lajos 1976-tól 1983-ig 

Pásztohy András 1983-tól jelenleg is 

Puszták: Lapa-, Diós-, Örspuszták 

Majorok: Mikimajor Kladnigg Aladár 

Nándorrész Svastics Nándor tulajdona 

Földcsere: 1960-ban volt. A termelõszövetkezet megvette a Kladnigg-féle kastélyt az 

összes gazdasági épülettel, valamint Svastics Nándor úrbéri épületét. Az állami gazdaság 

akkor költözött el Tátompusztára, és a kastélyhoz tartozó földet felcserélték. 

Mesteremberek: 

Kovács: Ács: 

Veizekker Mihály Harsányi István 

Nagy Sándor Nagy László 

Borka József 

Pintér Antal 

Asztalos: Czentgráf Adolf 

Bognár: Id. Vincze István 

Id. Kiss István 

Suszter: Apáti Ferenc 

Máté István 

Horváth István 

Szíjgyártó: Herman József 

Egyházvezetõk, papok: 

Szentgáloskérnek 1945-ig önálló plébániája nem volt, Mernyéhez tartozott. 1944-ben 

a harcok elõl menekült Szentgáloskérre Somogyfajszról Elek Béla édesanyjával együtt. 

1944. szeptember 5-én szentelte pappá Mindszenty József püspök. Elek Béla sokat tett a 

falu hitéletének erõsítéséért. 1944–1945–1946-ban a pedagógushiány miatt még tanított is, 

a hittanon kívül minden tantárgyat. 

A falu vezetõi kérvényezték, hogy maradhasson itt. Így lett 1945-tõl a falunak önálló 

plébániája. Elek Bélát 1959 õszén áthelyezték. 

1959-tõl Komáromi András 1972-ig 

1972-tõl Stheller László 1990-ig 

1990-tõl Török Gyula 1994-ig 

1994-tõl Ifi Géza 1997-ig 

1997-tõl Vaslabán Csaba Antal 

Templomszolgák: 

Máté István 1947-ig 

Petrovics József 1947-tõl 1953-ig 

B. Takács János 1953-tól 1969-ig 

Horváth István 1969-tõl 

Templomatya: 

Szûcs László 1972-tõl haláláig 

257

258 

Testületi tagok: 

1945-tõl 1962-ig 1972-tõl 

Sovák István Bunevácz István 

Vonyó István Ifj. Vonyó József 

Suszter István Radics Lajos 

Id. Varga Imre Kurják József 

Petrovics József Id. Bor József 

Varga László 

1962-tõl 1972-ig Szabó István 

Bödõ Ferenc Németh Ferenc 

P. Bödõ József Pleh József 

Harsányi Emil Szentgyörgyi János 

B. Takács István Varga Imre 

Budai József 

Takács Ernõné 

Villanyvezetés a faluba 1942-ben 

Kövesút 1912-ben 

Buszjárat 1953-ban 

Víz 1990-ben 

Gáz 1993-ban 

Malom Igalban és Mernyén volt 

Daráló Szentgáloskéren (vezetõje: Koletár János) 

Pálinkafõzõ Ecsenyben volt 

Megyei út három vezetett ki a faluból. Kövesút Mernye és Ráksi felé, útkaparó ezen 

az úton Zóka József volt az atádi sor elejétõl, Csöngöskereszt felé Somodoron át Répásig. 

Keszthelyi Pál a Lapa köz elejétõl, a Karádi úton a hármashatárig Nagy István volt. Munkájuk 

az utak rendben tartása, vízelvezetés, ároksáncolás, cirokpucolás. 

Emlékek: 

1951. április 24-én keddi nap volt. Szentgáloskéren elõször volt bérmálás. Ünnepelt 

az egész falu, ekkor szentelték fel a plébániát is, amit a falu társadalmi összefogással épített 

fel. Körülbelül százan bérmálkoztunk. 

Díszkapu volt csinálva a templomkert kapujánál. Ott fogadták a püspök urat a hitközség 

vezetõi dr. Badalki Bertalan személyében. 

A díszkaputól a templomig virágszõnyeg borította az utat amerre a püspök úr vagy 

húsz pap kíséretével elvonult. Nagy öröm és vidámság töltötte el a falu népét. Volt ringlis, 

körhinta, bazár, sátrak, este bállal végzõdött az a szép nap. 

Szomorú esemény: 

1945-ben, a második világháború vége felé öt bomba hullott Szentgáloskérre, három 

a Kladnigg uraság földjére, kettõ pedig Dukzi Vendel portája mellé, amely két fiatal édesanya 

életét ontotta ki. Bunevácz Istvánné 25 éves, Harsányi Józsefné 26 éves volt. Gyászolt 

az egész falu.

Szentgáloskér neves személyei 

Androkity György 

1933. január 26-án Pusztakovácsiban látta meg a napvilágot 

szegény cselédek hatodik gyermekeként. A családban 

kilenc gyermek született, közülük hatan megérték az idõs 

kort. 

17 éves koráig Somogygesztiben napszámosként dolgozott, 

1950-ben Szentendrére ment a Kocsigyárba, segédmunkásnak. 

Mindig érdekelte a technika, a repülés, ezért beiratkozott 

a Honvéd Kilián György Repülõ Hajózó Tiszti Iskola 

repülõgép-vezetõ szakára Szolnokra, ahonnan alhadnagyi 

rendfokozattal Taszárra került vadászpilótának. 1954. február 

27-én feleségül vette Perák Máriát, akitõl 1956. október 

14-én kislánya született, Ágnes. Felesége kérésére 1958-ban 

leszerelt, és augusztus 11-én Somogyaszalóba került a Községi 

Tanács V. B. titkárának. Idõközben elvégezte Szombathelyen az Államigazgatási Iskolát. 

1959. november 4-én Somogyaszalóból áthelyezték Szentgáloskérre, szintén vb-titkárnak. 

1966-ban leérettségizett a kaposvári Mezõgazdasági Technikumban. 

Vb-elnökségének ideje alatt a nevéhez fûzõdik a következõ létesítmények létrehozása: 

az általános iskola épületének elsõ szárnya, pedagógus szolgálati lakás, kultúrház, két 

buszmegálló kialakítása, az állatorvosi szolgálati lakás építése. Mint anyakönyvvezetõ nagyon 

sok ifjú párt adott össze. Nagy gondot fordított a lakosság ügyes-bajos dolgainak a 

megoldására. Több önként vállalt társadalmi munkát is végzett: volt ÁFÉSZ-elnök, tûzoltóparancsnok, 

15 évig a helyi pártalapszervezet titkára. 

Amikor 1970-ben a körzetesítés miatt megszûnt Szentgáloskéren a községi tanács, 

Mernyére került mint kirendeltségvezetõ. 1973 júliusában a szentgáloskéri tsz-hez került 

személyzeti és munkavédelmi elõadónak; ebben a munkakörben dolgozott nyugdíjaztatásáig. 

Sajnos az évtizedekig tartó megfeszített munka aláásta egészségét, cukorbeteg lett. 

Kezdeményezte korkedvezményes nyugdíjazását, amit 1989-ben engedélyeztek. Ezután csak 

a családjának élt. 2002. augusztus 24-én, 69 évesen, agyi infarktusban váratlanul elhunyt. 

Dr. Hild József 

1935. január 23-án született Csikóstõttõsön. Apja földmûves, 

anyja szülésznõ volt. A család késõbb Somogy megyébe 

költözött. Elemi iskoláit Tabon, középiskoláit Kaposváron 

a Mezõgazdasági Technikumban végezte, kitûnõ eredménnyel. 

Így egyenes út vezetett az Állatorvos-tudományi 

Egyetemre. Az egyetem elvégzése után a Kaposvári Állatkórháznál 

végezte gyakorlatát. 1958. március 19-én került 

Szentgáloskérre körállatorvosnak. Körzetéhez tartozott 

Lapapuszta, Somodor, Somodorpuszta, Antalmajor. 

259

A községi tanács 1958-ban dr. Hild József állatorvosnak házat vásárolt a községben. 

Az 1959-ben megalakult termelõszövetkezetben a különbözõ állattartó telepeken folyamatosan 

ellátta az állatorvosi teendõket. Az akkori útviszonyoknak megfelelõen lovas kocsival, 

majd késõbb a tsz hintajával, a közelebbi helyeken pedig gyalog látta el az állatorvosi 

teendõket. 1959. szeptember 12-én megnõsült. Házasságából egy leánygyermek született. 

Fiatalon bekapcsolódott a falu közösségi életébe, 1967-ben tanácstaggá választották. 

Kiemelt feladatnak tekintette 1972-ben a 400 férõhelyes szarvasmarhatelep betelepítését. 

1980-tól mint a termelõszövetkezet állatorvosa dolgozott tovább. 1975–1981 között a 

magyaratádi körzet állatorvosi teendõit is ellátta. 1984-ben Kiváló Társadalmi Munkáért 

kitüntetõ jelvényt kapott. 1989-ben a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Kiváló 

Munkáért kitüntetést adományozta számára. 1970-ben vadászvizsgát tett. Késõbb két 

vadásztársaság is elnökévé választotta, ezt a tisztséget haláláig betöltötte. 

A rendszerváltást követõ elsõ szabad választáson 1990-ben a lakosság bizalmából 

dr. Hild József lett a polgármester. 2000-ig mint polgármester dolgozott fáradhatatlanul a 

község, a lakosság érdekében. Ezekben az években a testületi tagokkal együtt jelentõs 

fejlesztéseket hajtottak végre a településen: sor került a víz és a gáz bevezetésére, az 

Akácfa és a Dózsa utca kövezésére, felújították az iskolát, a temetõhöz vezetõ járdát 

megépítették. Orvosi rendelõt, utcai telefonfülkéket és könyvtárat alakítottak ki. Közéleti 

munkáját tiszteletdíjért végezte. 

Dr. Hild József idõt és energiát nem kímélve gyûjtötte Szentgáloskér múltjának 

emlékeit. Gyûjtõmunkájának eredménye sajnos könyv alakban nem jelenhetett meg. 

1995-ben gyógyíthatatlan betegséget állapítottak meg orvosai, megmûtötték, de átmeneti 

gyógyulás után 2000. január 18-án, életének 65. évében elhunyt. A szentgáloskéri 

önkormányzat közéleti munkája elismeréseként saját halottjának tekintette. 

260 

Kurják József 

1924. augusztus 16-án született Szentgáloskéren, 

földmûvescsaládban. Testvére, János 1927-ben született. 

Édesanyjuk 1929-ben tragikus körülmények között elhunyt. 

Az édesapa a kisebbik gyerekkel Pécsre költözött, és bányásznak 

állt; az akkor ötéves József a nagyszülõknél maradt 

Szentgáloskéren. 15 éves volt, amikor elvesztette nagyszüleit 

is. Az egyedül maradt fiú elõször a Kladnigg-birtokon, majd 

a Suszter és a Herman családnál cselédként dolgozott. 1946. 

március 2-án kötött házasságot Lukics Magdolnával; a házasságból 

egy leánygyermek született. A fiatal pár a következõ 

években az anyai szülõktõl örökölt földön gazdálkodott a 

tsz megalakulásáig. A kényszerû belépést követõen traktorosként 

dolgozott, de folyamatosan képezte magát. Tanulmányai eredményeként megkapta 

az Aranykalászos Gazda címet, késõbb a tagság bizalmából a tsz ellenõrzõ bizottságának 

elnöke lett. Munkáját mindenkor lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint végezte, ennek 

is volt köszönhetõ, hogy kinevezték a traktorosok brigádvezetõjének. Nyugdíjazását követõen 

is tevékeny életet élt: a szentgáloskéri templomban templomatyai szolgálatot vállalt, a

nyugdíjasklubban versenyeket, vetélkedõket, kirándulásokat szervezett. Az Orciban rendezett 

aratóversenyen legidõsebb kaszásként többször szerzett általános elismerést szakmai 

tudásával és lelkesedésével. Tevékeny élete 2000. december 21-én, 76 éves korában szakadt 

meg. 

Vitéz bocsári Svastics Imre 

Az elsõ világháború kitörésétõl az összeomlásig küzdött 

a 19. gyalogezred kötelékében a szerb és az orosz hadszíntéren. 

Részt vett az összes harci cselekményben, dicsõséges 

tetteit gyakran említették meg a harci jelentésekben. A 

háború kitörésekor századosi rendfokozatban, mint századparancsnok 

vonult ki a szerbiai harctérre. Az 1914. december 

6-i visszavonuláskor szakadékba zuhant, minek következtében 

kórházi ápolásra szorult. Felgyógyulása után az orosz 

harctéren zászlóaljparancsnokként küzdött Pogoreleynél történt 

sebesüléséig. Felépülése után újra átvette a zászlóalj irányítását, 

majd a Honvéd Fõparancsnokságon kapott beosztást. 

Hõsi helytállását több alkalommal ismerték el magas kitüntetéssel. 

A világháború után mint a Mária Terézia 1. Honvéd Gyalogezred parancsnoka 

hunyt el Kaposváron. Temetésére tiszttársai, honvédei tisztelgése elõtt a Keleti temetõben 

került sor. 

Svastics kastély (1933.) 

261

ni, szereti a hivatását. 

262 

Szentgáloskér közéleti szereplõi 

Dr. Bálint Ildikó 

1969-ben született. A Fejér Megyei Tehetségkutató 

Gimnáziumban végzett kitûnõ eredménnyel. A humán diploma 

mellé államigazgatási igazgatásszervezõ, majd a Pécsi 

Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán jogi 

diplomát, valamint európai uniós szakjogászi diplomát 

szerzett. Szakmai tapasztalatait a közigazgatás és a cégjog 

területén szerezte. Három kiskorú gyermek édesanyja. 

A jogszerûséget és az igazságot tartja a legfontosabbnak. 

Azt vallja, hogy mindenkinek egyformán meg kell 

adni a lehetõséget az életben. Erre törekszik jegyzõi munkájában 

is. Szeret az emberekért, egy közösségért dolgoz- 

Buczkó József 

1940. április 17-én született Nagykorpádon. Szülei 

dohánytermeléssel foglalkoztak. Hat testvére volt, õ a legkisebb 

gyerekként született a családba. Általános iskolai 

tanulmányait szülõfalujában, a középiskolát Csurgón, a 

Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban végezte. 1958-ban 

érettségizett. Ezt követõen Szegedre került, ahol 1965-ben 

fejezte be a Hittudományi Fõiskolát. 1965. június 20-án 

Kaposváron, a Nagyboldogasszony-templomban szentelték 

pappá. Még ebben az évben segédlelkész lett; Iharos, 

Murakeresztúr, Kiskomárom, Marcali voltak az elsõ állomások. 

Innen Zircre, az apátsági templomba került, ahol a 

lelkészi munka mellett idegenvezetõ is volt. A segédlelkészi munka következõ állomása 

Lesencetomaj volt. 1976 nyarán kinevezték plébánosnak a Zala megyei Miháldra, 

ahol 24 évig szolgálta híveit. Életének legtevékenyebb idõszaka volt a miháldi. 2000 

nyarán Balás Béla püspök saját kérésére helyezte Mernyére. Megromlott egészsége 

ellenére töretlen hittel szolgálja Mernye és a plébániához tartozó öt település lakosságát.

Dr. Cserhalmi Gábor 

1952-ben született Kaposváron. Általános és középiskoláit 

szülõvárosában végezte el, orvosi diplomáját 1978ban 

Pécsen, az Orvostudományi Egyetemen szerezte. Az 

orvosi diploma megszerzése után Kaposváron szülész-nõgyógyászként 

dolgozott. 

1988-ban Mernyére költözött, és mint a körzet háziorvosa 

dolgozott tovább. Kezdetben közalkalmazottként, 

1994-tõl vállalkozás keretében gyógyítja Szentgáloskér lakosságát. 

A háziorvosi munka mellett folyamatosan képezte 

magát. A betegellátás színvonalának emelése érdekében 

házorvostanból és pszichoterápiából szerzett szakorvosi 

képesítést. Munkáját a község lakosságának megelégedésére, eredményesen 

végzi. 


1950. február 9-én született Szentgáloskéren egy 

nyolcgyermekes család második gyermekeként. Az általános 

iskola befejezése után továbbtanulásra nem volt lehetõsége, 

mert édesapja keresete kevés volt a nagy család 

eltartására. Az állami gazdaságban helyezkedett el, ahol a 

munka mellett folyamatosan képezte magát. 

Több mezõgazdasági gépkezelõi tanfolyamon vett 

részt, aminek eredményeként szakmát kapott, s gépszerelõként, 

majd kombájnosként dolgozott. Egy ideig Kaposváron 

dolgozott, majd visszajött Szentgáloskérre, és a termelõszövetkezetben 

folytatta azt a munkát, amelyet az 

állami gazdaságban abbahagyott. Szerelõként és kombájnosként dolgozott 1970-tõl 

2002-ig. Egy mûtét után ezt a munkát nem végezhette tovább. 

1972-ben feleségül vette Bõte Máriát. Két gyermekük született, jelenleg négy 

unokája van. Fiuk Kaposváron lakik, leányuk pedig Kaposújlakon. 

1994-ben megválasztották alpolgármesternek, 2000-ben pedig polgármesternek. 

Társadalmi tisztségeket már fiatal korában elvállalt, 1966-ban részt vett az ifjúsági 

mozgalomban. 1969-tõl 1973-ig a község ifjúsági szervezetének volt a vezetõje. A 

tanács és a vb tagja volt 1973-tól 1990-ig, ezzel egy idõben ülnök a kaposvári városi 

bíróságon. 

22 éven keresztül tevékenykedett a községi a sportegyesületnél mint szakosztályvezetõ. 

Megalakulását követõen elnöke lett Szentgáloskéren a vízmûtársulatnak. 

Részt vett a gázprogramban is; mint tûzoltó tanácsaival járult hozzá a gáz bevezetéséhez. 

Polgármesterként több eredményes pályázatot nyújtott be, aminek eredményeként 

javult a község infrastrukturális ellátottsága. 

263

264 

Egerszegi Sándorné 

1962. november 11-én született Pásztón. 1970-ben 

családjával Szentgáloskérre költözött. Az általános iskola 

elvégzése után Kaposváron, a Noszlopy Gáspár Közgazdasági 

Szakközépiskolában tanult tovább. A sikeres érettségi 

után, 1981–1983 között a falu KISZ-titkára volt. 1983. 

április 4-én a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi 

Bizottsága dicsérõ oklevéllel jutalmazta az ifjúsági 

mozgalomban végzett munkáját. 1988-tól a szentgáloskéri 

óvodánál dolgozik. 2002-tõl a település önkormányzati 

képviselõ-testületének tagja. Hitvallásának megfelelõen 

minden erejével és képességével a faluért és annak lakóiért 

tevékenykedik. 

Esküdtné Varga Andrea 

1965. november 14-én Kaposváron született. Általános 

iskolai tanulmányainak elvégzése után középiskoláit 

Kaposváron, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban folytatta. 

1989-ben végzett a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály 

Tanítóképzõ Fõiskola óvodapedagógus szakán. 1984tõl 

napközis nevelõként a Mernyei Általános Iskolában 

kezdett dolgozni, majd szintén Mernyén óvodapedagógus 

lett. 1989-ben óvodavezetõnek nevezték ki Felsõmocsoládon, 

2003-ban pedig sikeres pályázat után kinevezték 

a Szentgáloskéri Általános Iskola vezetõjének. A 

szentgáloskéri képviselõ-testület az egyre szûkebb anyagi lehetõségek és a csökkenõ 

gyermeklétszám miatt 2004-ben – elsõ lépésként – a délutáni napközis foglalkozások 

megszüntetésérõl döntött. 2005-ben a gyermekek, a szülõk és a pedagógusok legnagyobb 

bánatára döntés született az iskola végleges, jogutód nélküli bezárása. A döntésnek 

megfelelõen munkaviszonya 2005 végén szûnt meg Szentgáloskéren. 

Dr. Gazdóf Angéla 

A Szentgáloskér–Somodor Körjegyzõség körjegyzõjeként csaknem 14 éven keresztül 

vezette a hivatalt. 1991. szeptemberétõl kezdte el jegyzõi munkáját a körjegyzõség 

élén az akkori polgármester, Dr. Hild József hívásának eleget téve. Nem volt 

ismeretlen számára a terep, hiszen pályafutását az akkor még Somogy Megyei Tanács 

gyakornokaként kezdte, majd Szentgáloskérrel szomszédos településen, Mernyén látta 

el ügyintézõként az igazgatási terület nagy részét. Fokozatosan kapta meg a szociális 

ügyek, lakásügy, szabálysértés, titkársági ügyek területét. Késõbb megbízott vezetõként 

a szakigazgatási szerv munkáját irányította, az akkor még 7 települést magába 

foglaló Községi Közös Tanácsnál. A mindennapi munka mellett családi okok miatt

levelezõ tagozaton végezte az Államigazgatási Fõiskolát, 

melynek eredetileg nappali tagozatára nyert felvételt. 

Tevékenységének is köszönhetõ, hogy idõközben a 

község fejlõdésnek indult. Szentgáloskéren megoldották 

az óvoda mûködését, majd felavatták és elindították 1-4 

osztállyal az általános iskolát is. A községben teljes egészében, 

Lapapuszta külterületi lakott részén is, kiépítették 

az egészséges ivóvíz-hálózatot. Térségi beruházás keretében 

megvalósult a gázközmû kiépítése. Folyamatos pályázati 

lehetõségek kihasználásával elkezdõdött a község 

belterületi úthálózatának szilárd burkolattal való ellátása. 

Felújítottak több középületet, többek között a mûvelõdési házat, és a hivatal épületét. 

A volt tûzoltószertárból korszerû könyvtár került kialakításra. Megnyílt a település az 

internet segítségével a világháló felé is. Korszerû számítógépek beszerzésével elindult 

az internet használatának oktatása, népszerûsítése a község lakói részére is. 

A napi feladatai mellett folyamatosan képezte magát. 1999-ben a Pécsi Janus 

Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogász diplomát szerzett, 

majd ugyanezen a karon 2003-ban európai jogi szakjogászi diplomát kapott kézhez. 

A szakmai munka mellett felvételt nyert a Szakvizsga Bizottság oktatói és vizsgáztatói 

névjegyzékébe. Felkérték oktatási segédletek készítésére, oktatói és vizsgáztatói 

feladatok ellátására. 

A Magyar Köztársaság Belügyminisztere az országban elsõként jogharmonizációs 

díjban részesítette, elismeréseként az EU csatlakozással összefüggõ tevékenységének. 

Sikeres pályázat útján 2005-ben kinevezték Fonyód város jegyzõjének. 

mogatója. 

Horváth István 

Felsõmocsoládon született 1925. november 12-én, 

szülei gazdasági cselédek voltak. Két testvére született. 

1941. szeptember 15-tõl suszterinas volt Mernyén, 1944 

októberében kapott segédlevelet. 1950. február 5-én kötött 

házasságot Keller Borbálával; a házasságból egy fiú 

született. Cipész volt 1968-ig, amikor a – mai néven – 

Agrária szövetkezetben kezdett dolgozni ácsként. A szabadidejében 

folytatta a cipészmesterséget. 1985-ben vonult 

nyugdíjba. 25 évet dolgozott a sport szolgálatában 

labdarúgóként és játékvezetõként a járási bajnokságokban. 

A helyi sport rajongója és önzetlen munkájával lelkes tá- 

265

266 

Pásztohy András 

1949. október l-jén született Polgárdiban. 

Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott végezte, 

majd 1973-ban a Kaposvári Mezõgazdasági Fõiskolán üzemmérnöki 

oklevelet, 1990-ben a Politikai Fõiskolán egyetemi 

diplomát szerzett. 

A fõiskola elvégzése után elsõ munkahelye a mernyei 

Új Barázda Mgtsz, ahol gyakornok, telepvezetõ, ágazat-, majd 

fõágazat-vezetõ, végül elnökhelyettes volt. 1983-tól a 

Szentgáloskéri Mgtsz elnöke, 2000-tõl államtitkári kinevezéséig 

a Szentgáloskéri Agrária Rt. elnök-vezérigazgatója, az 

Agrária Vagyonkezelõ Szövetkezet elnöke volt. Szakmai pályafutása 

során több gazdasági társaság igazgatóságában és 

felügyelõbizottságában tartottak igényt munkájára. 

1994-tõl országgyûlési képviselõ; elõször a Somogy megyei 2. számú választókerületben, 

majd a megyei listáról szerzett mandátumot. 1994–1998 között az Országgyûlés 

Mezõgazdasági Bizottságának alelnöke, 1998-tól a Mezõgazdasági Bizottság tagja, majd 

2002-ben ismét a Mezõgazdasági Bizottság alelnökévé választották. 

Lakóhelyén, Mernye községben 1990 óta önkormányzati képviselõ, 1998-tól 2002-ig 

a település alpolgármesteri tisztségét is betöltötte. 1990–1994 között a Somogy Megyei 

Közgyûlés tagja és ott a Mezõgazdasági Bizottság elnöke volt. 

A Magyar Szocialista Párt alapító tagja. 1992 és 1994 között tagja volt az MSZP 

országos választmányának, 1994-tõl az agrártagozat országos alelnökeként, valamint az 

MSZP-frakció agrárpolitikai munkacsoportjának helyettes vezetõjeként dolgozott. 2003ban 

az MSZP Országos Elnöksége a párt agrár- és vidékpolitikai ügyvivõjévé nevezte ki. 

Az MSZP Somogy megyei elnökhelyettese, valamint a Somogy megyei Vidék- és Mezõgazdaság-politikai 

Tanács elnöke. 2004. október 1-jén és 2006-ban ismét az FVM politikai 

államtitkárának kérték fel. 

Közéleti tevékenysége elismeréséül 1993-ban Somogyért Alkotói Díjban, 1995-ben 

Szövetkezetért (MOSZ) kitüntetésben részesült. 2005-ben Mernye község díszpolgárává 

választották. 

Mernyén, Somogy megyében él feleségével. Két felnõtt gyermekük már önálló családot 

alapított, egy lány és egy fiú unokája van. 

Rózsa János 

Andocson született 1922. május 10-én. Szülei gazdasági 

cselédek voltak, két testvére van. 1948. november 23-án 

kötött házasságot Horváth Magdolnával, házasságukból két 

fiú és egy leány született. Németsûrûpusztáról hatévesen költözött 

családjával Mukimajorba, majd 1940-ben Lapapusztára. 

Gazdasági cseléd volt Lapapusztán 1943. november 4-ig, 

amikor bevonult katonai szolgálatra. 32 hónapot töltött szovjet 

hadifogságban, 1947. augusztus 17-én jött haza. Saját földjén 

gazdálkodott. Részt vett az 1959. március 15-ével megalakult 

termelõszövetkezet szervezésében, ahol lapai brigád-

vezetõként 1971-ig dolgozott. 1973-tól másfél évig a termelõszövetkezet elnöke volt, ezután 

a szövetkezet ellenõrzõ bizottságának elnöke nyugdíjba vonulásáig, 1982. május 10ig. 

A nyugdíj mellett még öt évet dolgozott. 1954-tõl tanácstag, 1987-ig végrehajtó bizottsági 

tag. Az ÁFÉSZ-nél 1948. január 1-jétõl 45 éven át tevékenykedett. 1964-tõl két cikluson 

keresztül járási tanácstag. Számos kitüntetésben részesült. Jelenleg a Lapai 

Lovascentrumban dolgozik. 

Szabó Lászlóné 

1962-ben Kaposváron született. Általános iskolai tanulmányait 

Felsõmocsoládon végezte, majd a csurgói Csokonai 

Vitéz Mihály Gimnázium és Óvónõképzõ Szakközépiskola 

tanulója lett. 1980-ban érettségizett, tanulmányainak befejezése 

után a kadarkúti napközi otthonos óvodában dolgozott. 

1985–87 között elvégezte a Kaposvári Tanítóképzõ Fõiskola 

óvónõi szakát. 1993-ban a családi helyzetében bekövetkezett 

változások miatt saját kérésére Szentgáloskérre került, ahol 

eredményes pályázat után kinevezték az óvoda vezetõjének. 

Intézményvezetõi tevékenysége mellett aktívan részt vett a 

község kulturális életében. 2000 májusától megbízást kapott 

a helyi önkormányzattól a mûvelõdési ház és könyvtár vezetésére 

is. 2002-ben sikeres szakvizsgát tett az ELTE Tanítóképzõ Fõiskola vezetõ óvónõi 

szakán. 

Szabó Péter 

1967-ben született Kaposváron. Általános iskoláit 

Magyaratádon végezte, 1985-ben a Rippl-Rónai József Ipari 

Szakközépiskolában általános gépszerelõi képesítést szerezett. 

Megszerzett szaktudásával a Kaposgépnél helyezkedett 

el, ahol 1989-ig dolgozott. 1989–1996 között a Somogy Megyei 

Polgári Védelemnél teljesített fegyveres biztonsági õrszolgálatot, 

kiemelten veszélyeztetett létesítmény õrzésénél. 

1990-ben megnõsült, ekkor költözött felesége szüleihez 

Lapapusztára. 1992-ben fiúgyermekük született. 

1992–1996 között a Munkácsy Mihály Gimnázium levelezõ 

tagozatán érettségi bizonyítványt szerzett. 1996-ban 

munkahelye megszûnt, 1997-ben a Kapos-Coop Rt. által üzemeltetett 

szentgáloskéri élelmiszerboltban helyezkedett el, ahol a mai napig dolgozik. Munkája 

mellett a teleházban számítástechnikai felügyeletet végez, 1999 óta önkormányzati 

képviselõ a szentgáloskéri testületben. 

267

268 

Takács Mariann 

1976. szeptember 12-én született Kaposváron. Az általános 

iskolát Mernyén járta ki, majd 1996-ban elvégezte a 

Kaposvári Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola 

integrált szakát. Az érettségi után mint pályakezdõ munkavállaló 

kezdett dolgozni a Kaposvári Pasha Kft.-nél, ahol fehérnemûket 

varrt. 2001-ben felvették a Kaposvári Csokonai 

Vitéz Mihály Pedagógiai Fõiskola óvodapedagógus szakára, 

amelyet levelezõ tagozaton 2004-ben végzett el. Közben férjhez 

ment Takács Rolandhoz, aki a Kométa Kft.-nél dolgozik. 

2003-ban ikerlányai születtek: Fanni és Kamilla. Kamaszkora 

óta aktívan részt vesz a helyi kulturális életben. 2001-tõl az 

Ifjúsági Klub elnökeként tevékenykedik minden rendezvényen. 2002-tõl a szentgáloskéri 

önkormányzat képviselõ-testületének tagja, 2005-tõl a helyi mûvelõdési ház és könyvtár 

vezetõje. 

Varga Károly 

1941. június 23-án Budakovác (Jugoszlávia) községben 

született. 1943 tavaszán a család Magyarországra költözött. 

Somogytarnóca-Felsõgyörgyöspusztán elõször cselédként, 

majd kisbirtokos parasztként földmûveléssel foglalkoztak. 

Iskoláit elõször Csokonyavisontán, majd Felsõgyörgyöspusztán 

végezte. 1956-tól az állami gazdaságban, 1959-tõl a 

Postaközponti Kábelüzemben dolgozott. 1961. október 13án 

bevonult katonai szolgálatra Pápára. Az újonckiképzés után 

Taszárra került, ahol a harcállásponton diszpécserként dolgozott. 

Elõször továbbszolgálóként, majd hivatásos katonaként 

foglalkoztatták, 1974-ben pedig saját kérésére áthelyezték a Megyei Polgárvédelmi Parancsnokságra, 

Kaposvárra. 1965-ben megnõsült, házasságukból három gyermek született. 1966ban 

Szentgáloskérre helyezték a megyei tanács tulajdonát képezõ kastélyban tárolt polgári 

védelmi anyagok felügyeletére és gondozására. Életének további részében meghatározó 

szerepet kapott Szentgáloskér. 1976-ban leérettségizett, 1996-ban vonult szolgálati nyugállományba 

fõtörzszászlósi rendfokozattal. 

Tartalmas életét meghatározó módon töltötte ki a népmûvészet szeretete, a fa hozzáértõ 

formálása, faragása. Ezen a területen is maradandó hazai és nemzetközi sikereket ért el. 

Életének színes, de nagy kötöttséget jelentõ része a Somogyi Hagyományõrzõ Huszár Egyesületben 

vállalt munka. Hagyományõrzõ tevékenysége során az elmúlt években Somogy 

megye szinte minden települését végigjárta a millenniumi zászló és a megyezászló átadása 

során. Két-két alkalommal vett részt a bécsi és a bajor huszártalálkozókon. Idejének jelentõs 

részét ma is a faragás és a huszárhagyományok ápolása tölti ki. Közéleti tevékenységét 

Szentgáloskér képviselõtestülete 2006. július 16-án díszpolgári címmel ismerte el.

Vonyó Gyula 

Szentgáloskéren született 1924. október 15-én, szülei 

gazdasági cselédek voltak. Öten voltak testvérek. 1944. október 

15-én kötött házasságot Tarsoly Erzsébettel; egy fiuk és 

két leányuk született. Kisdióspusztán éltek a földosztásig. 

Amikor a diósiak is házhelyet kaptak, a Dózsa György utcában 

építkeztek. 1941-ben kõmûvesinas lett. 1944-ben kapott 

segédlevelet, majd kõmûves-mestervizsgát tett Pécsen. 1944– 

1951-ig különbözõ vállalkozóknál dolgozott hosszabb rövidebb 

ideig, majd a helyi állami gazdaságnál helyezkedett el a 

kõmûvesszakmában. A tsz megalakulása után ott dolgozott, 

elõször kõmûvesként, majd termelésirányítóként 1984-ig, 

nyugdíjba vonulásáig. 1951–1988-ig tanácstag – tanácselnökhelyettes 

– volt, az Igali Takarékszövetkezetnél vezetõségi tagként tevékenykedett. A helyi 

labdarúgás aktív szervezõje és támogatója, hosszú ideig vezetõje volt. 

Vonyó Gyula és felesége 

269

270 

A könyv szerzõje 


1952. december 1-jén született Hajdúsámsonban. Általános 

és középiskolai tanulmányai befejezése után a katonai 

pályát választotta. 1979-ben tanári diplomát szerzett. 

1988-ban végezte el a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát 

(Nemzetvédelmi Egyetem), 1997-ben pedig a kaposvári 

Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskolán posztgraduális 

képzés keretében másoddiplomát szerzett romológus 

szakon. Különbözõ katonai beosztásokban teljesített 

szolgálatot, legutóbb a kaposvári Hunyadi János laktanya 

parancsnokhelyettese volt. Munkaköréhez tartozott 

a katonák képzése, nevelése, valamint a laktanya-elhelyezés, 

-felújítás, -építés irányítása. 1996-ban, az amerikai IFOR-erõk kaposvári berendezkedését 

követõen a Somogy Megyei Területi Védelmi Irodán dolgozott, ahol az 

amerikai hadsereg kaposvári és Somogy megyei tevékenységének segítése volt a feladata. 

A hadseregben bekövetkezett szervezeti változásokat követõen 1997-ben szolgálati 

nyugállományba helyezték. 

1998-ban Kaposvár Megyei Jogú Város képviselõje lett. Évek óta katona-, kisebbség-, 

helytörténeti és temetõtörténeti kutatásokkal foglalkozik. Feldolgozta Kaposvár 

temetõinek történetét, munkái folyóiratokban, illetve helyi újságokban jelentek 

meg. Sikeres pályázat után 2000. január 1-jével kinevezték a Somogy Megyei Temetkezési 

Szolgáltató Kft. ügyvezetõ igazgatójának. Jelentõs közéleti és társadalmi tevékenységet 

végez, alelnöke az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestületnek, elnöke 

a Dél-dunántúli Temetkezési Egyesületnek. 

A Kaposfüred-monográfia kiadása után, 2001-ben jelent meg Temetõk üzenete 

címû könyve, amelyben a Somogy megyei temetõkben nyugvó neves személyek életrajzi 

adatait, valamint a sírokról készült fényképeket helyezte el. 2002–2003-ban jelent 

meg Tûzvonalban címû – Lévai József helytörténet-kutatóval közös – munkája, amelyben 

kaposvári és Somogy megyei katonatörténeteket dolgoztak fel. 2004-ben átdolgozva, 

kibõvítve ismét kiadta a Kaposfüred címû helytörténeti monográfiát. Lévai József 

felkérésére vett részt Kaposszerdahely történetének kutatásában, megírásában, amely 

szintén 2004-ben jelent meg. 2005-ben jelent meg a Kadarkút címû monográfia, amelyet 

a várossá nyilvánítási ünnepséget követõen mutattak be. Még ebben az évben megjelent 

közös könyvük Tóth Györggyel Radarok a végeken címmel. Egyik szerkesztõje és 

részben szerzõje az országos terjesztésû temetkezési újságnak.

Szentgáloskér község lakóinak névsora 

S.sz. Név Utca házszám 

1. Gelencsér Lászlóné Ady Endre u. 3. 

2. Eleki Péter Ady Endre u. 4. 

3. Eleki Zoltán Ady Endre u. 4. 

4. Eleki Györgyné Ady Endre u. 4. 

5. Márton Attila Ady Endre u. 5. 

6. Márton Attila Ady Endre u. 5. 

7. Márton Ferencné Ady Endre u. 5. 

8. Márton Beatrix Ady Endre u. 5. 

9. Márton Ferenc Ady Endre u. 5. 

10. Kurucz Gyula Ady Endre u. 6. 

11. Márton Csaba József Ady Endre u. 7. 

12. Márton Csaba Dávid Ady Endre u. 7. 

13. Mártonné Pellérdi Andrea Ady Endre u. 7. 

14. Márton Johanna Andrea Ady Endre u. 7. 

15. Horváth István Ady Endre u. 9. 

16. Horváth Istvánné Ady Endre u. 9. 

17. Sári Jánosné Ady Endre u. 10. 

18. Vörös József Ady Endre u. 11. 

19. Vörös Bálint Ady Endre u. 11. 

20. Vörös Józsefné Ady Endre u. 11. 

21. Vörös Adrienn Ady Endre u. 11. 

22. Véger László Akácfa utca 1. 

23. Véger Jánosné Akácfa utca 1. 

24. Sugár Csaba Sándor Akácfa utca 1/B. 

25. Sugár Lászlóné Akácfa utca 1/B. 

26. Bogyai Norbert Pál Akácfa utca 3. 

27. Kovács Brigitta Akácfa utca 3. 

28. Bogyai Cintai Akácfa utca 3. 

29. Weing Mihály Akácfa utca 5. 

30. Weing Gyula Akácfa utca 5. 

31. Weing Mihályné Akácfa utca 5. 

32. Petõ József Akácfa utca 6. 

33. Gál Andor Akácfa utca 6. 

34. Harsányiné Tóth Irén Akácfa utca 6. 

35. Harsányi Krisztina Akácfa utca 6. 

36. Gál Zoltánné Akácfa utca 6. 

37. Gál Nóra Akácfa utca 6. 

38. Vargyas József Akácfa utca 7. 

39. Horváth Tibor Akácfa utca 8. 

271

40. Horváth Tiborné Akácfa utca 8. 

41. Horváth Katalin Akácfa utca 8. 

42. Nemes Nándor Akácfa utca 9. 

43. Nemes Nándor Akácfa utca 9. 

44. Dávid József Akácfa utca 11. 

45. Dávid Ferenc Akácfa utca 11. 

46. Dávid József Akácfa utca 11. 

47. Dávidné Koltai Krisztina Akácfa utca 11. 

48. Dávid Alexandra Laura Akácfa utca 11. 

49. Vajda Róbert Akácfa utca 12. 

50. Vajda Norbert Akácfa utca 12. 

51. Vajda Róbert Istvánné Akácfa utca 12. 

52. Kovács Mercédesz Akácfa utca 12. 

53. Nemes László Akácfa utca 13. 

54. Nemes Lászlóné Akácfa utca 13. 

55. Nemes Mónika Akácfa utca 13. 

56. Bogdán György Akácfa utca 14. 

57. Orsós Szabolcs Akácfa utca 14. 

58. Bogdán Tamás Akácfa utca 14. 

59. Bogdán Márk Akácfa utca 14. 

60. Bogdán Györgyné Akácfa utca 14. 

61. Bogdán Júlia Akácfa utca 14. 

62. Bogdán Mária Akácfa utca 14. 

63. Bogdán Edit Akácfa utca 14. 

64. Bogdán Mónika Akácfa utca 14. 

65. Bogdán Valentin Akácfa utca 14. 

66. Bogdán Krisztina Akácfa utca 14. 

67. Lakatos György Tibor Akácfa utca 15. 

68. Lakatos Zoltán Akácfa utca 15. 

69. Lakatos Györgyné Akácfa utca 15. 

70. Lakatos Zoltánné Akácfa utca 15. 

71. Lakatos Edina Akácfa utca 15. 

72. Lakatos Zsanett Akácfa utca 15. 

73. Lakatos Zoltán Akácfa utca 15. 

74. Görhöny Gáborné Akácfa utca 16. 

75. Bogdán László Akácfa utca 17. 

76. Bogdán Zoltán Akácfa utca 17. 

77. Németh György János Akácfa utca 19. 

78. Varga Károlyné Akácfa utca 19. 

79. Orsós Józsefné Akácfa utca 21. 

80. Sipos István Zsolt Akácfa utca 23. 

81. Nagy Norbert Akácfa utca 23. 

82. Nagy István Csabáné Akácfa utca 23. 

83. Nagyné Gulyás Szilvia Akácfa utca 23. 

84. Nagy Andrea Akácfa utca 23. 

85. Nagy Kevin Akácfa utca 23. 

86. Sipos Zsüliett Akácfa utca 23. 

272

87. Budai Bertalan Akácfa utca 24. 

88. Budai József Akácfa utca 24. 

89. Sárközi Tiborné Akácfa utca 24. 

90. Budai Bertalanné Akácfa utca 24. 

91. Budai Lívia Akácfa utca 24. 

92. Kovács János Akácfa utca 25. 

93. Kovács Tamás Akácfa utca 25. 

94. Orsós István Akácfa utca 29. 

95. Kalányos János Akácfa utca 29. 

96. Kalányos Jánosné Akácfa utca 29. 

97. Bogdán Henrietta Akácfa utca 29. 

98. Kalányos Nikoletta Akácfa utca 29. 

99. Kalányos Evelin Katalin Akácfa utca 29. 

100. Jankó Ferenc Akácfa utca 31. 

101. Riba Bence Akácfa utca 31. 

102. Jankó Ferencné Akácfa utca 31. 

103. Jankó Judit Akácfa utca 31. 

104. Ivanics László Akácfa utca 49. 

105. Szendrei József Akácfa utca 49. 

106. Szendrei Zoltán Akácfa utca 49. 

107. Szendrei Tünde Akácfa utca 49. 

108. Orsós Sándor Akácfa utca 53. 

109. Kovács Zsolt Akácfa utca 53. 

110. Kovács Sándor Akácfa utca 53. 

111. Orsós Sándorné Akácfa utca 53. 

112. Keszler Róbert Dózsa György u. 1. 

113. Keszler Zsolt Róbert Dózsa György u. 1. 

114. Keszler Róbertné Dózsa György u. 1. 

115. Szabó Istvánné Dózsa György u. 1. 

116. Kovács Imola Dózsa György u. 1. 

117. Pintér László Dózsa György u. 2. 

118. Pintér Józsefné Dózsa György u. 2. 

119. Mezõ Sándor Dózsa György u. 3. 

120. Vonyó Gyula Dózsa György u. 4. 

121. Vonyó Gyuláné Dózsa György u. 4. 

122. Vonyó Katalin Dózsa György u. 4. 

123. Horváth Jánosné Dózsa György u. 5. 

124. Ihász László Dózsa György u. 7. 

125. Ihász László Dózsa György u. 7. 

126. Gulyás Ferencné Dózsa György u. 8. 

127. Herbel Jánosné Dózsa György u. 9. 

128. Varga József Dózsa György u. 10. 

129. Varga Józsefné Dózsa György u. 10. 

130. Vati József Csabáné Dózsa György u. 10. 

131. Vati Lilla Dózsa György u. 10. 

132. Hild Józsefné Dózsa György u. 11. 

133. Varga Imre Dózsa György u. 12. 

273

134. Varga Imréné Dózsa György u. 12. 

135. Koltai István Dózsa György u. 13. 

136. Koltai István Dózsa György u. 13. 

137. Decsi Csaba Dózsa György u. 13. 

138. Koltai Tibor Dózsa György u. 13. 

139. Koltainé Keszler Angéla Dózsa György u. 13. 

140. Decsiné Koltai Mónika Dózsa György u. 13. 

141. Decsi Zsuzsanna Ilona Dózsa György u. 13. 

142. Decsi Mónika Angéla Dózsa György u. 13. 

143. Tóth Zoltán Dózsa György u. 14. 

144. Tóth Zoltán Józsefné Dózsa György u. 14. 

145. Kalányos József Dózsa György u. 15. 

146. Kalányos László Dózsa György u. 15. 

147. Balogh Irén Dózsa György u. 15. 

148. Horváth Zsanett Dózsa György u. 15. 

149. Magyar Mercédesz Dózsa György u. 15. 

150. Orsós Cintai Ramóna Dózsa György u. 15. 

151. Orsós Jenifer Dózsa György u. 15. 

152. Horváth Kevin Dózsa György u. 15. 

153. Golomán Pál Dózsa György u. 16. 

154. Golomán Péter Dózsa György u. 16. 

155. Golománné László Erzsébet Dózsa György u. 16. 

156. Golomán Nikolett Dózsa György u. 16. 

157. Kalányos Zsófia Dózsa György u. 16. 

158. Horváth János Dózsa György u. 17. 

159. Horváth Tibor Dózsa György u. 17. 

160. Horváth Tiborné Dózsa György u. 17. 

161. Horváth Klaudia Dózsa György u. 17. 

162. Varga Lászlóné Dózsa György u. 18. 

163. Kelemen Géza Dózsa György u. 19. 

164. Orbán Zoltán Dózsa György u. 20. 

165. Orbán Zoltán Dózsa György u. 20. 

166. Orbán Zoltánné Dózsa György u. 20. 

167. Plell József Dózsa György u. 21. 

168. Plell Józsefné Dózsa György u. 21. 

169. Balogh Ernõ Dózsa György u. 22. 

170. Balogh Gábor Dózsa György u. 22. 

171. Baloghné Soltész Erzsébet Dózsa György u. 22. 

172. Balogh Réka Dózsa György u. 22. 

173. Varjas Istvánné Dózsa György u. 23. 

174. Varjas Valéria Dózsa György u. 23. 

175. Varga József Dózsa György u. 24. 

176. Stéger Rajmund Dózsa György u. 24. 

177. Varga Józsefné Dózsa György u. 24. 

178. Varga Erzsébet Dózsa György u. 24. 

179. Stégerné Stikkel Mónika Dózsa György u. 24. 

180. Stéger Dominik Dózsa György u. 24. 

274

181. Béres János Dózsa György u. 28. 

182. Dávid Elek Dömötörné Dózsa György u. 28. 

183. Kiss Ferenc József Attila u. 1. 

184. Kiss Roland József Attila u. 1. 

185. Kiss Ferenc József Attila u. 1. 

186. Szép Jánosné József Attila u. 1. 

187. Kiss Rita Viola József Attila u. 1. 

188. Kiss Bonita József Attila u. 1. 

189. Szép Petra József Attila u. 1. 

190. Kiss Dávid József Attila u. 1. 

191. Vincze Tiborné József Attila u. 2. 

192. Vincze Mária József Attila u. 2. 

193. Harsányi Zoltán József Attila u. 3. 

194. Harsányi Imréné József Attila u. 3. 

195. Kovács László József Attila u. 5. 

196. Kovács Lászlóné József Attila u. 5. 

197. Stikkel Béla József Attila u. 7. 

198. Stikkel Béla József Attila u. 7. 

199. Stikkel Béláné József Attila u. 7. 

200. Stikkel Anett József Attila u. 7. 

201. Bán Jánosné József Attila u. 8. 

202. Kaposi János József Attila u. 11. 

203. Kaposi Jánosné József Attila u. 11. 

204. Kaposi Jánosné József Attila u. 11. 

205. Szép János József Attila u. 13. 

206. Szép János József Attila u. 13. 

207. Szép Renáta József Attila u. 13. 

208. Szép Mónika József Attila u. 13. 

209. Szép Dániel József Attila u. 13. 

210. Nagy László József Attila u. 14. 

211. Nagy Lászlóné József Attila u. 14. 

212. Harmati Mihály József Attila u. 15. 

213. Farkas Károly József Attila u. 15. 

214. Harmatiné Dravecz Mária József Attila u. 15. 

215. Farkasné Harmati Orsolya József Attila u. 15. 

216. Harmati Nikoletta József Attila u. 15. 

217. Harmati Fruzsina József Attila u. 15. 

218. Harmati Kitti József Attila u. 15. 

219. Cseri Vivien József Attila u. 15. 

220. Kis Bence József Attila u. 15. 

221. Farkas Gréta Mercédesz József Attila u. 15. 

222. Veres Árpád József Attila u. 18. 

223. Gelencsér Józsefné József Attila u. 18 

224. Király Lajos József Attila u. 20. 

225. Sovák Zoltán József Attila u. 20. 

226. Sovák Máté József Attila u. 20. 

227. Királyné Kali Rozália Anna József Attila u. 20. 

275

228. Sovák Zoltánné József Attila u. 20. 

229. Migács Viktória József Attila u. 20. 

230. Sovák Szilvia József Attila u. 20. 

231. Sovák Natália József Attila u. 20. 

232. Kalányos József József Attila u. 24. 

233. Benkõ Anikó József Attila u. 24. 

234. Kõ Henriette József Attila u. 24. 

235. Kelemen Béla József Attila u. 26. 

236. Kelemen Béla József Attila u. 28. 

237. Kelemen Béláné József Attila u. 28. 

238. Szarka Szabina József Attila u. 28. 

239. Paska Ferenc Kossuth Lajos u. 1. 

240. Varga Károly Kossuth Lajos u. 1. 

241. Wéber Tamás Kossuth Lajos u. 1. 

242. Paska Ferencné Kossuth Lajos u. 1. 

243. Varga Károlyné Kossuth Lajos u. 1. 

244. Tóth Zoltán Kossuth Lajos u. 1/B. 

245. Szabó Lászlóné Kossuth Lajos u. 1/B. 

246. Dömötör Zsuzsanna Kossuth Lajos u. 1/B. 

247. Pécsi Enikõ Kossuth Lajos u. 1/B. 

248. Tóth Gergõ Kossuth Lajos u. 1/B. 

249. Buzás József Kossuth Lajos u. 2. 

250. Kissné Pulai Ibolya Kossuth Lajos u. 2. 

251. Buzás Boglárka Kossuth Lajos u. 2. 

252. Egerszegi Sándor Kossuth Lajos u. 5. 

253. Egerszegi Roland Kossuth Lajos u. 5. 

254. Egerszegi Zsolt Kossuth Lajos u. 5. 

255. Egerszegi Sándorné Kossuth Lajos u. 5. 

256. Kontli Krisztián Kossuth Lajos u. 7. 

257. Kontli Márk Kossuth Lajos u. 7. 

258. Kontliné Szabó Tünde Kossuth Lajos u. 7. 

259. Kontli Martin Kossuth Lajos u. 7. 

260. Kontli Ivett Kossuth Lajos u. 7. 

261. Kalányos István Kossuth Lajos u. 8. 

262. Sánta Norbert Kossuth Lajos u. 8. 

263. Kalányos Istvánné Kossuth Lajos u. 8. 

264. Sánta Margaréta Kossuth Lajos u. 8. 

265. Kalányos István Ákos Kossuth Lajos u. 8. 

266. Kalányos Erik Kossuth Lajos u. 8. 

267. Sovák Tibor Kossuth Lajos u. 9. 

268. Sovák Tiborné Kossuth Lajos u. 9. 

269. Pataki Ferenc Kossuth Lajos u. 10. 

270. Csobor Gyula Kossuth Lajos u. 10. 

271. Pataki Ferencné Kossuth Lajos u. 10. 

272. Pataki Enikõ Kossuth Lajos u. 10. 

273. Dobándi György Lajos Kossuth Lajos u. 12. 

274. Dobándi Gábor Kossuth Lajos u. 12. 

276

275. Dobándi Györgyné Kossuth Lajos u. 12. 

276. Dobándiné Koklecz Edit Kossuth Lajos u. 12. 

277. Dobándi Rebeka Kossuth Lajos u. 12. 

278. Kovács István Kossuth Lajos u. 14. 

279. Kovács István Kossuth Lajos u. 14. 

280. Bogyai Norbert Kossuth Lajos u. 14. 

281. Kovács Istvánné Kossuth Lajos u. 14. 

282. Egerszegi Ferenc Kossuth Lajos u. 15. 

283. Egerszegi Ferencné Kossuth Lajos u. 15. 

284. Molnár Józsefné Kossuth Lajos u. 16. 

285. Császár Lajosné Kossuth Lajos u. 18. 

286. Levin-Steinmann Rolf Alwin Kossuth Lajos u. 20. 

287. Harsányi Árpádné Kossuth Lajos u. 21. 

288. Gelencsér János Kossuth Lajos u. 22. 

289. Gelencsér János László Kossuth Lajos u. 22. 

290. Orbán Józsefné Kossuth Lajos u. 22. 

291. Gelencsér Jánosné Kossuth Lajos u. 22. 

292. Illés Károly Kossuth Lajos u. 23. 

293. Koltai József Kossuth Lajos u. 23. 

294. Koltai Balázs Kossuth Lajos u. 23. 

295. Illés Károlyné Kossuth Lajos u. 23. 

296. Kovács János István Kossuth Lajos u. 24. 

297. Becze Ferenc Kossuth Lajos u. 24. 

298. Jakabfi Gábor Kossuth Lajos u. 24. 

299. Kovács János Kossuth Lajos u. 24. 

300. Becze Ferenc Kossuth Lajos u. 24. 

301. Jakabfi Gáborné Kossuth Lajos u. 24. 

302. Becze Ferencné Kossuth Lajos u. 24. 

303. Becze Barbara Kossuth Lajos u. 24. 

304. Orbán Lászlóné Kossuth Lajos u. 25. 

305. Molnár István Lapapuszta 27. 

306. Kazi Péter Kossuth Lajos u. 27. 

307. Kazi Péterné Kossuth Lajos u. 27. 

308. Varga Zoltán Kossuth Lajos u. 28. 

309. Varga Zoltán János Kossuth Lajos u. 28. 

310. Varga Zoltánné Kossuth Lajos u. 28. 

311. Bercs Krisztián Kossuth Lajos u. 31. 

312. Varga Mihályné Kossuth Lajos u. 31. 

313. Varga Magdolna Kossuth Lajos u. 31. 

314. Istvándi János Kossuth Lajos u. 32. 

315. Istvándi Jánosné Kossuth Lajos u. 32. 

316. Suszter Ferenc Emil Kossuth Lajos u. 33. 

317. Suszter Balázs Kossuth Lajos u. 33. 

318. Suszter Ferenc Kossuth Lajos u. 33. 

319. Suszter Ferencné Kossuth Lajos u. 33. 

320. Weingné Horváth Ibolya Kossuth Lajos u. 34. 

321. Wing Éva Kossuth Lajos u. 34. 

277

322. Horváth Béla Kossuth Lajos u. 36. 

323. Horváth Jánosné Kossuth Lajos u. 36. 

324. Balogh György Kossuth Lajos u. 37. 

325. Defner Zoltán Fülöpné Kossuth Lajos u. 37. 

326. Defner Szabina Kossuth Lajos u. 37. 

327. Defner Dóra Kossuth Lajos u. 37. 

328. Kovács Ferenc Kossuth Lajos u. 38. 

329. Kovács Ferenc Kossuth Lajos u. 38. 

330. Kovács Gábor Kossuth Lajos u. 38. 

331. Kovács Zoltán Imre Kossuth Lajos u. 38. 

332. Kovács Ferencné Kossuth Lajos u. 38. 

333. Boldog Mária Kossuth Lajos u. 38. 

334. Balogh György Kossuth Lajos u. 39. 

335. Kiss Tímea Kossuth Lajos u. 39. 

336. Balogh Eszter Kossuth Lajos u. 39. 

337. Horváth László Kossuth Lajos u. 41. 

338. Horváth Lászlóné Kossuth Lajos u. 41. 

339. Horváth Szilvia Kossuth Lajos u. 41. 

340. Talabér Árpád Kossuth Lajos u. 42. 

341. Horváth Gyula Kossuth Lajos u. 44. 

342. Dörnyei Ferenc Kossuth Lajos u. 44. 

343. Dörnyei Ferencné Kossuth Lajos u. 44. 

344. Horváth Gyuláné Kossuth Lajos u. 44. 

345. Finta Gyuláné Kossuth Lajos u. 46. 

346. Kovács Jánosné Kossuth Lajos u. 46. 

347. Takács Lajos Kossuth Lajos u. 53. 

348. Gál János Kossuth Lajos u. 55. 

349. Gál Jánosné Kossuth Lajos u. 55. 

350. Gál Erika Kossuth Lajos u. 55. 

351. Horváth György Kossuth Lajos u. 59. 

352. Mathes Franz Kossuth Lajos u. 63. 

353. Mathes Helga Maria Kossuth Lajos u. 63. 

354. Bödõ Józsefné Kossuth Lajos u. 65. 

355. Dobándi György Kossuth Lajos u. 67. 

356. Dobándi György Kossuth Lajos u. 67. 

357. Dobándiné Garai Angéla Kossuth Lajos u. 67. 

358. Balogh Vilmosné Kossuth Lajos u. 69. 

359. Bordás Zsanett Kossuth Lajos u. 69. 

360. Takács István Sándor Kossuth Lajos u. 71. 

361. Takács Istvánné Kossuth Lajos u. 73. 

362. Tamala Pál Lapa puszta 5. 

363. Tamala Pálné Lapa puszta 5. 

364. Schacker Stephan Klaus Lapa puszta 9. 

365. Galambos József Lapa puszta 10. 

366. Szabó Péter Lapa puszta 10. 

367. Szabó Péter Lapa puszta 10. 

368. Galambosi Józsefné Lapa puszta 10. 

278

369. Szabó Péterné Lapa puszta 10. 

370. Rózsa János Lapa puszta 11. 

371. Rózsa Jánosné Lapa puszta 11. 

372. Varga István Lapa puszta 12. 

373. Horváth József Lajos Lapa puszta 12. 

374. Horváth Csaba Gyula Lapa puszta 12. 

375. Horváth János Károly Lapa puszta 12. 

376. Varga Istvánné Lapa puszta 12. 

377. Farkas Mihály Lapa puszta 13. 

378. Farkas Donát Lapa puszta 13. 

379. Vágó Sándorné Lapa puszta 13. 

380. Lakatos Mihály Lapa puszta 13. 

381. Juhász József Lapa puszta 15. 

382. Budavári Gusztáv Lapa puszta 15. 

383. Juhász Józsefné Lapa puszta 15. 

384. Budavári Ágnes Lapa puszta 15. 

385. Juhász Mónika Lapa puszta 15. 

386. Juhász Evelin Lapa puszta 15. 

387. Juhász Mercédesz Diána Lapa puszta 15. 

388. Tóth Tamás Lapa puszta 22. 

389. Farkas Éva Lapa puszta 22. 

390. Sipos Éva Julianna Lapa puszta 22. 

391. Dávid Georgina Lapa puszta 22. 

392. Tóth Dorina Lapa puszta 22. 

393. Spiesberger Gerhard Lapa puszta 24. 

394. Fekete László Lapa puszta 27. 

395. Fekete Norbert Lapa puszta 27. 

396. Molnár Istvánné Lapa puszta 27. 

397. Fekete Lászlóné Lapa puszta 27. 

398. Farkas Ottó Lapa puszta 29. 

399. Farkas Máté Lapa puszta 29. 

400. Farkas Ottóné Lapa puszta 29. 

401. Farkas Annabella Lapa puszta 29. 

402. Kiss István Lapa puszta 30. 

403. Kiss István Lapa puszta 30. 

404. Kiss Istvánné Lapa puszta 30. 

405. Nemes Tibor Lapa puszta 32. 

406. Nagy István Csaba Lapa puszta 32. 

407. Nemes Gergely Lapa puszta 32. 

408. Nemes Tibor Lapa puszta 32. 

409. Nemes Tiborné Lapa puszta 32. 

410. Nemes Zsuzsanna Lapa puszta 32. 

411. Dávid Elek Dömötör Lapa puszta 33. 

412. Sipos József Róbert Lapa puszta 33. 

413. Lakatos Zoltánné Lapa puszta 33. 

414. Sipos József Lapa puszta 33. 

415. Sipos Diána Lapa puszta 33. 

279

416. Szarka Gézáné Lapa puszta 37. 

417. Ulbert József Lapa puszta 39. 

418. Ulbert Krisztián Lapa puszta 39. 

419. Ulbert József Lapa puszta 39. 

420. Ulbert Józsefné Lapa puszta 39. 

421. Szarka László Zoltán Lapa puszta 40. 

422. Szarka Józsefné Lapa puszta 40. 

423. Kelemen Gabriella Lapa puszta 40. 

424. Szarka Zoltán Lapa puszta 40. 

425. Kasza Mihály Lapa puszta 43. 

426. Fröschl Viktor Lapa puszta 44. 

427. Fröschl Victor Lapa puszta 44. 

428. Fröschl Philipp Lapa puszta 44. 

429. Fröschl Karin Lapa puszta 44. 

430. Finta Gyula Lapa puszta 50. 

431. Orsós István Lapa puszta 50. 

432. Orsós Zsolt Gábor Lapa puszta 50. 

433. Orsós Katalin Lapa puszta 50. 

434. Csonka Józsefné Lapa puszta 50. 

435. Rofrits Józsefné Lapa puszta 50. 

436. Orsós István Teofil Lapa puszta 50. 

437. Orsós Márió Lapa puszta 50. 

438. Orsós Vanessza Lapa puszta 50. 

439. Istvándi Sándor Pacsirta utca 2. 

440. Istvándi Sándor Pacsirta utca 2. 

441. Horváth Imre Pacsirta utca 3. 

442. Horváth Imréné Pacsirta utca 3. 

443. Anspachné Horváth Tünde Pacsirta utca 3. 

444. Horváth Beatrix Pacsirta utca 3. 

445. Szabó János Pacsirta utca 4. 

446. Szabó Istvánné Pacsirta utca 4. 

447. Szabó István Pacsirta utca 5. 

448. Szabó Krisztián Pacsirta utca 5. 

449. Szabó Istvánné Pacsirta utca 5. 

450. Szabó Hajnalka Franciska Pacsirta utca 5. 

451. Gál József Pacsirta utca 9. 

452. Hartung György Tibor Pacsirta utca 9. 

453. Karalyos Zoltán Pacsirta utca 9. 

454. Hartung Tamás György Pacsirta utca 9. 

455. Karalyos Zoltán Pacsirta utca 9. 

456. Hartung György Tiborné Pacsirta utca 9. 

457. Karalyosné Gál Mónika Pacsirta utca 9. 

458. Hartung Anikó Pacsirta utca 9. 

459. Karalyos Mónika Cintia Pacsirta utca 9. 

460. Karalyos Georgina Pacsirta utca 9. 

461. Scheirich Józsefné Pacsirta utca 17. 

462. Scheirich Vivien Pacsirta utca 17. 

280

463. Nagy Zoltán Pacsirta utca 19. 

464. Dudás Lajosné Pacsirta utca 19. 

465. László Erzsébet Pacsirta utca 21. 

466. Orsós István Pacsirta utca 21. 

467. Orsós László Pacsirta utca 21. 

468. Vajda Zoltán Petõfi Sándor utca 1. 

469. Vajda Csaba Tibor Petõfi Sándor utca 1. 

470. Vajda Zoltánné Petõfi Sándor utca 1. 

471. Szûcs László Petõfi Sándor utca 2. 

472. Bunevácz Józsefné Petõfi Sándor utca 2. 

473. Gál Vilmos Petõfi Sándor utca 3. 

474. Gál László Petõfi Sándor utca 3. 

475. Gál Attila Petõfi Sándor utca 3. 

476. Gál Tamás László Petõfi Sándor utca 3. 

477. Gál Vilmosné Petõfi Sándor utca 3. 

478. Takács Annamária Petõfi Sándor utca 3. 

479. Gál Andrea Petõfi Sándor utca 3. 

480. Gál Dzsenifer Petõfi Sándor utca 3. 

481. Hársházi József Petõfi Sándor utca 4. 

482. Vajda László Petõfi Sándor utca 6. 

483. Vajda Lászlóné Petõfi Sándor utca 6. 

484. Vajda Andrea Petõfi Sándor utca 6. 

485. Jusztusz László Petõfi Sándor utca 8. 

486. Vonyó Józsefné Petõfi Sándor utca 8. 

487. Jusztuszné Vonyó Csilla Petõfi Sándor utca 8. 

488. Jusztus Bettina Petõfi Sándor utca 8. 

489. Jusztus Edina Petõfi Sándor utca 8. 

490. Leiter István Petõfi Sándor utca 9. 

491. Leiter István Péter Petõfi Sándor utca 9. 

492. Szentgyörgyi Szilvia Petõfi Sándor utca 9. 

493. Leiter Szilvia Petõfi Sándor utca 9. 

494. Czibulya László Petõfi Sándor utca 10. 

495. Czibulya Gábor Petõfi Sándor utca 10. 

496. Veiszeker Mihályné Petõfi Sándor utca 10. 

497. Czubulya Lászlóné Petõfi Sándor utca 10. 

498. Györék Lipót Petõfi Sándor utca 11. 

499. Bogyai Péter Petõfi Sándor utca 11. 

500. Gál Vilmos Petõfi Sándor utca 12. 

501. Vajda Zoltán Petõfi Sándor utca 12. 

502. Pintér Erzsébet Petõfi Sándor utca 12. 

503. Defner Zoltán Petõfi Sándor utca 13. 

504. Kurják Józsefné Petõfi Sándor utca 13. 

505. Kovács József Petõfi Sándor utca 14. 

506. Kovács József Petõfi Sándor utca 14. 

507. Kovács Józsefné Petõfi Sándor utca 14. 

508. Kovács Adrienn Petõfi Sándor utca 14. 

509. Kovács Renáta Petõfi Sándor utca 14. 

281

510. Tóth István Petõfi Sándor utca 16. 

511. Tóth Istvánné Petõfi Sándor utca 16. 

512. Vajdáné Dávid Andrea Petõfi Sándor utca 16. 

513. Gelencsér Józsefné Petõfi Sándor utca 17. 

514. Juhász Józsefné Petõfi Sándor utca 19. 

515. Berg István Petõfi Sándor utca 21. 

516. Berg Istvánné Petõfi Sándor utca 21. 

517. Berg Marianna Mercédesz Petõfi Sándor utca 21. 

518. Berg Alexandra Petõfi Sándor utca 21. 

519. Harsányi László Petõfi Sándor utca 22. 

520. Tormási Béla László Petõfi Sándor utca 22. 

521. Tormási Rajmund Petõfi Sándor utca 22. 

522. Tormási Patrik Petõfi Sándor utca 22. 

523. Harsányi Lászlóné Petõfi Sándor utca 22. 

524. Tormási Béla Lászlóné Petõfi Sándor utca 22. 

525. Egerszegi István Petõfi Sándor utca 25. 

526. Egerszegi József Petõfi Sándor utca 25. 

527. Szabó László Petõfi Sándor utca 26. 

528. Szabó Attila Petõfi Sándor utca 26. 

529. Szabó Istvánné Petõfi Sándor utca 26. 

530. Balogh Zoltán Petõfi Sándor utca 29. 

531. Balogh Zoltánné Petõfi Sándor utca 29. 

532. Madarász Eszter Petõfi Sándor utca 29. 

533. Balogh Zoltán Petõfi Sándor utca 29. 

534. Balogh Krisztián Petõfi Sándor utca 29. 

535. Bátai Istvánné Petõfi Sándor utca 30. 

536. Vincze Tibor Petõfi Sándor utca 31. 

537. Vincze Márk Maximilián Petõfi Sándor utca 31. 

538. Vincze Istvánné Petõfi Sándor utca 31. 

539. Vinczéné Petõfi Sándor utca 31. 

540. Vincze Bianka Hanna Petõfi Sándor utca 31. 

541. Jánosi István Petõfi Sándor utca 32. 

542. Gelencsér László Petõfi Sándor utca 35. 

543. För Róbert Petõfi Sándor utca 35. 

544. Gelencsér György Petõfi Sándor utca 35. 

545. Kausz Imre Petõfi Sándor utca 37. 

546. Kausz Imréné Petõfi Sándor utca 37. 

547. Kausz Éva Petõfi Sándor utca 37. 

548. Kadlicskó Bernadett Éva Petõfi Sándor utca 37. 

549. Müller Lajos László Petõfi Sándor utca 40. 

550. Müller Zoltán János Petõfi Sándor utca 40. 

551. Vati József Csaba Petõfi Sándor utca 46. 

552. Lukács Lajos Petõfi Sándor utca 48. 

553. Lukács Zsolt Petõfi Sándor utca 48. 

554. Lukács Lajosné Petõfi Sándor utca 48. 

555. Kovács Zsolt Rózsa utca 2. 

556. Kovács Zsolt Rózsa utca 2. 

282

557. Nagy Lajos Rózsa utca 3. 

558. Nagy Lajos Rózsa utca 3. 

559. Nagy Lajosné Rózsa utca 3. 

560. Gelencsér Istvánné Rózsa utca 4. 

561. Tóth József Rózsa utca 5. 

562. Nagy László Rózsa utca 7. 

563. Nagy János Rózsa utca 7. 

564. Nagy László Rózsa utca 7. 

565. Nagy Zsolt Rózsa utca 7. 

566. Nagy Tamás Rózsa utca 7. 

567. Nagy Lászlóné Rózsa utca 7. 

568. Bogyai Zsolt Rózsa utca 8. 

569. Bogyai Péterné Rózsa utca 8. 

570. Hajdu Melinda Rózsa utca 8. 

571. Bogyai Zsolt Rózsa utca 8. 

572. Takács Roland Ernõ Rózsa utca 9. 

573. Takács Mariann Margit Rózsa utca 9. 

574. Petõ Mónika Rózsa utca 9. 

575. Takács Kamilla Rózsa utca 9. 

576. Takács Fanni Rózsa utca 9. 

577. Ivanics Lászlóné Rózsa utca 10. 

578. Szendreiné Ivanics Erzsébet Rózsa utca 10. 

579. Szabóné Sipos Judit Marianna Rózsa utca 11. 

580. Szabó Attila Rózsa utca 11. 

581. Pintér Istvánné Rózsa utca 12. 

582. Ivanics Attila Virág utca 3. 

583. Orbán László Virág utca 6. 

584. Orbán Márk Virág utca 6. 

585. Orbán Szilvia Virág utca 6. 

586. Horváth Lajos Virág utca 13. 

587. Horváth Ferenc Virág utca 13. 

588. Horváthné Magyari Erzsébet Virág utca 13. 

589. Gál Ferenc Virág utca 15. 

590. Gál Zsolt Virág utca 15. 

591. Vass Mihályné Virág utca 15. 

592. Gál Zsolt Virág utca 15. 

593. Tamás Zsuzsanna Virág utca 15. 

283

284 

Közérdekû információk 

Szentgáloskér címere 

Heraldikai leírás: Ívelt oldalú ékeléssel három részre osztott álló, kerek talpú pajzs, 

melynek elsõ vörös mezejében az ékelõ vonalból kinövõ száraz faágon jobbra fordult, csõrében 

arany koronát tartó fehér galamb áll, melyet balról emberarcú fogyó hold kísér. A 

pajzs második vörös mezejében jobbról hatágú arany csillagtól kísért jobbra fordult, lebegõ 

helyzetû, arany markolatú és keresztvasú ezüst kardot tartó ezüst páncélos kar könyököl. A 

harmadik kék mezõben lebegõ arany koronából vörös lángnyelvek közül jobbra nézõ, arany 

csõrû, vörös nyelvét kiöltõ, kiterjesztett szárnyú fehér fõnixmadár nõ ki. 

Magyarázat: A címerben lévõ elemek a település életét a 19. századtól nagyban meghatározó 

két birtokos család, a Svasticsok és a Kacskovicsok címerébõl származnak. A 

faágon arany koronát tartó galamb a Svastics család címerében szerepel, a páncélos kar 

annak sisakdíszét képezi. A Kacskovicsok címerében látható a lángokból kinövõ fõnix, 

amely az állandó megújulás jelképe. 

Születési dátum Családi név 

1913. 10. 15. Gelencsér Józsefné 

1919. 10. 10. Kaposi Jánosné 

1920. 03. 16. Molnár Istvánné 

1920. 10. 14. Gulyás Ferencné 

1922. 05. 10. Rózsa János 

1923. 06. 07. Orbán Józsefné 

1924. 03. 07. Kelemen Géza 

1924. 05. 13. Veizekker Mihályné 

1924. 05. 28. Bödõ Józsefné 

1924. 08. 28. Gelencsér Lászlóné 

1924. 09. 07. Takács Istvánné 

1924. 10. 15. Vonyó Gyula 

1925. 02. 17. Vonyó Gyuláné 

1925. 06. 05. Nagy László 

1925. 06. 16. Eleki Györgyné 

Szentgáloskér legidõsebb lakói 

2006. március 28. 

Születés dátuma Családi név 

1925. 11. 12. Horváth István 

1927. 05. 02. Kurják Józsefné 

1927. 07. 21. Istvándi Sándor 

1927. 08. 10. Kausz Imre 

1927. 08. 13. Pintér Józsefné 

1927. 08. 15. Harsányi Imréné 

1928. 02. 19. Varga Mihályné 

1928. 03. 01. Bátai Istvánné 

1928. 11. 10. Horváth Istvánné 

1928. 12. 31. Mezõ Sándor 

1929. 02. 15. Varga Lászlóné 

1929. 05. 05. Vajda László 

1929. 10. 28. Horváth Jánosné 

1930. 05. 15. Varga Imre 

1930. 05. 21. Szarka Józsefné 

1930. 07. 05. Rózsa Jánosné

Vállalkozók 

Név Cím Tevékenységi kör 

Tormási Béla Lászlóné Petõfi S. u. 24. nõi fodrász 

Szarka László Zoltán Lapapuszta 40. mezõgazdasági termelõ 

Nagy László Rózsa u. 7. tetõszerkezet-építés 

Szabó László Petõfi S. u. 26. szobafestõ-mázoló 

Sovák Zoltán József A. u. 12. kézi és gépi fakitermelõ 

Kelemen Gabriella Lapapuszta 15. vegyes kiskereskedelem 

Kovács Ferencné Kossuth L. u. 37. egyéb közúti teherszállítás 

Tóth Zoltán István Dózsa u. 14. személygépkocsik ált. 

karbantartása, javítása 

Vati József Csabáné Dózsa u. 14. zöldség-gyümölcs 

kiskereskedelem 

Takács István Sándor Kossuth L. u. 71. gabonafélék termelése 

Horváth Ferencné Kossuth L. u. 30. kocsmai italbolti vendéglátás 

Müller Zoltán János Petõfi S. u. 40. gépi földmunkák végzése 

Kapos-COOP üzlet: 

Hétfõ: 7,00–15,00 

Kedd: 7,00–16,30 

Szerda: 7,00–16,30 

Csütörtök: 7,00–16,30 

Péntek: 7,00–16,30 

Szombat: 7,00–10,30 

Szentgáloskéri üzletek nyitva tartása 

Kéri kocsma: 

Hétfõ: 6,00–11,00, 16,00–20,00 

Kedd: 6,00–11,00, 16,00–20,00 

Szerda: 6,00–11,00, 16,00–20,00 

Csütörtök: 6,00–11,00, 16,00–20,00 

Péntek: 6,00–11,00, 16,00–22,00 

Szombat: 6,00–11,00, 16,00–22,00 

Vasárnap: 7,00–11,00, 16,00–20,00 

Matildi kocsma: 

Hétfõ: 6,00–8,00, 16,00–20,00 

Kedd: 6,00–8,00, 16,00–20,00 

Szerda: 6,00–8,00, 16,00–20,00 

Csütörtök: 6,00–8,00, 16,00–20,00 

Péntek: 6,00–8,00, 16,00–20,00 

Szombat: 6,00–8,00, 16,00–20,00 

Vasárnap: 6,00–8,00, 16,00–20,00 

285

Vegyesbolt-italüzlet, Lapapuszta: 

Hétfõ: 7,00–11,00, 18,00–20,00 

Kedd: 7,00–11,00, 18,00–20,00 

Szerda: 7,00–11,00, 18,00–20,00 

Csütörtök: 7,00–11,00, 18,00–20,00 

Péntek: 7,00–11,00, 18,00–20,00 

Szombat: 7,00–11,00, 18,00–20,00 

Vasárnap: zárva 

Szentgáloskér–Somodori Körjegyzõség: 7465 Szentgáloskér, Kossuth u. 3. sz. 

Ügyfélfogadás 

délelõtt délután 

Hétfõ: 8,00–12,00 12,30–16,00 

Kedd 8,00–12,00 13,00–15,30 

Szerda 8,00–12,00 12,30–16,00 

Csütörtök 8,00–12,00 13,00–15,30 

Péntek 8,00–12,00 

286 

Galambosi József, Galambosi Józsefné

Kronológia 

Kr. e. Szentgáloskér környéke folyamatosan lakott terület. 

900 körül A térségben megjelennek a magyarok. 

1242 A környék lakói ki vannak téve a portyázó tatár csapatok támadásainak. 

1272 Belviszályok, belháborúk az országban; érintik Somogy vármegyét 

is. 

1292 III. Endre seregével erre vonul Zágráb felé. 

1321 A falu nevével elõször Keer alakban találkozunk. 

1332 A pápai tizedjegyzékben is szerepel. 

1348 Nagy Lajos király Somogyon keresztül vonul haza nápolyi hadjáratából. 

1400 Neve Gsnyaker, Gwnyafyaker alakban fordul. 

1421 A település birtokosa az atádi Kéri család. 

Az elsõ portális adóösszeírás. 

1450–55 Nagy pestisjárvány Közép-Európában. 

1462 A település neve Pusztakér. 

1509 Pestisjárvány Magyarországon. 

1526. augusztus 29. A mohácsi csatában a magyar haderõ megsemmisítõ vereséget szenved. 

1529 A törökök Bécs elleni hadjárata, Somogyban sok falu elpusztul. 

1532 A török ismét hadjáratot vezet Bécs ellen. A hadjárat Kõszegnél 

elakad, sok település elpusztul. 

1536 A település neve Kery aliter Puszteker (az adólajstromban Kyralkery 

néven szerepel). 

1541 A törökök csellel elfoglalják Buda várát. 

1543 A török elfoglalja Pécs és Siklós várait. Szentgáloskér lakossága 

folyamatosan ki van téve a török portyázó csapatok támadásainak. 

1550 Fosztogatás, rablás, rabló hadjáratok, török portya Somogyban. 

1554 Szentgáloskér szerepel a török adólajstromban. 

1555. szeptember A Tujgon budai beglerbég vezette török sereg elfoglalja Kaposvárt 

és a környezõ területeket. 

1556 Korotnát és Kaposvárt visszafoglalják a császári csapatok. 

1557 Korotna és Kaposvár újra a török kezére kerül. 

1558 Somogy megye egész területén harcok folynak. 

1566 Szigetvárt elfoglalja a török. Somogyban a török az úr. 

1568 Megkötik a drinápolyi békét. Nyolc évig nyugalom van a megszállt 

területeken. 

1582–83 Az adóösszeírás során 1 adózó portát találnak a településen. 

1500-as évek vége Szentgáloskér teljesen elnéptelenedik. 

287

1600 Kanizsát elfoglalják a törökök. 

1605 A Bocskai-felkelés idején sok somogyi falu pusztul el. Pestisjárvány 

pusztít Somogyban. 

1664 Zrínyi Miklós téli hadjáratát követõen a török végigpusztítja Somogyot 

és Zalát. Pestis pusztít Kaposváron és környékén. 

1686 Az egyesített keresztény csapatok visszafoglalták Buda várát a töröktõl. 

1686. november 12. Badeni Lajos seregei visszafoglalják Kaposvárt és a környezõ területeket. 

1686–89 Idegen csapatok állomásoznak a térségben. 

1700–03 Pestisjárvány dúl Kaposváron és környékén. 

1701–02 Rácdúlás, a szerb határõrvidék csapatai végigrabolják a vidéket. 

1703 Tanúkihallgatás Kaposváron, célja a birtokviszonyok rendezése. 

1704 A rácok ismét végigrabolják a térség falvait. 

1705 Kuruc-labanc összecsapások a térségben. 

1707 Rabutin császári generális hosszú hadjárata Somogyban. 

1708–11 Ismét pestisjárvány dúl az országban. 

1705 A császári csapatok rövid idõre elfoglalják Somogyot. 

1708–09 Pestisjárvány Magyarországon. 

1709 A kuruc csapatok végleg kivonulnak Somogyból. 

1727 Szentgáloskér területe ismét lakott hely. 

1738–39 Barokk templom épül a településen. 

1740 Létrejön a katolikus elemi népiskola. 

1766. június Parasztmegmozdulások a földesúri szolgáltatások miatt. Urbáriumot 

kap Szentgáloskér. 

1806 Tanügyi szabályozás: a II. Ratio kiadása. 

1815 Püspöki egyházlátogatás Mernyén és filiáiban. 

1836 Kolerajárvány Somogyban. 

1848 Népfelkelés megszervezése Somogyban. 

1848. szeptember. 22. Hartlieb altábornagy csapatai megsarcolják a települést. 

1849. január Nugent császári tábornok csapatai ellenállás nélkül elfoglalják a vidéket. 

1849. május 1. Noszlopy Gáspár népfelkelõi bevonulnak Kaposvárra. 

1849. június 26. A császári csapatok visszafoglalják Somogy megyét. 

1849 Ismét kolerajárvány Somogyban. 

1852 Ferenc József császár látogatása Kaposváron. 

1858 A szõlõdézsmaváltság bevezetése jótékony hatású a szõlõ- és bortermelésre. 

1867 Úrbéri rendezés egyezség alapján. 

1872 Kolerajárvány. 

1872. augusztus 14. A dombóvár–zákányi vasútvonal átadása. 

1875. január 26. Erõs földrengés a Dél-Dunántúlon. 

1875. november 9. Ismét földrengés rázza meg a Dél-Dunántúlt. 

1888–95 A filoxéra kipusztítja a somogyi szõlõket. 

1892 Torokgyíkjárvány Kaposvár környékén. 

1900 Szentgáloskér a Mezõgazdasági Ipari Rt. bérgazdasága. 

1903 Maláriajárvány pusztít Somogy megyében. 

288

1905–06 Parasztmozgalmak a megye különbözõ községeiben. 

1907 Nagy sztrájk Kaposváron. 

1912 Kövesút épül a településen. 

1914–18 A szentgáloskéri katonák közül is sokan elesnek az elsõ világháború 

csatáiban. 

1914. február Tûzvész pusztít Szentgáloskéren. 

1919. március 6. Svastics Nándor birtokán termelõszövetkezet alakul. 

1919. április A Kaposvári járásban 44 termelõszövetkezet alakul. 

1919. június 28. Megkötik a versailles-i békeszerzõdést. 

1919. szeptember 4. Pusztító jégesõ vonul keresztül Somogy megye középsõ részén. 

1942 Bevezetik a villanyt a faluba. 

1944. december 6. Szentgáloskérre is bevonulnak a szovjet csapatok. 

1945. augusztus 18. Rendelet a nyolcosztályos általános iskola megszervezésére. 

1945 nyara 222 fõ részére osztanak földet és házhelyet. 

1945 Megszervezik a lelkészséget a településen. 

1948 A 33. tc. kimondja az egyházi iskolák államosítását. 

1949 Plébánialakás épül és tsz-csoport alakul a településen. 

1950 Az egyházi vagyon kisajátítása, az egyházi iskolák államosítása. 

Megalakul a Szentgáloskéri Állami Gazdaság. 

1950. október A tanácsok felállítása. 

1953 Buszjárat indul a településre. 

1956 Megszûnik a termelõszövetkezet. 

1956. október 23. Forradalom Budapesten. 

1959 Megalakul a Zöldmezõ Tsz. 

1962 Lapapusztán megszûnik az iskola. 

1970 Szentgáloskér elveszíti községi önállóságát. Az iskolában megszûnik 

a felsõ tagozat. 

1972 Megszüntetik a lelkészséget. Szentgáloskér Mernye filiája lesz. 

1978 A termelõszövetkezet új neve Béke Tsz. 

1982 Szentgáloskéren megszûnik az alsó tagozatos oktatás. 

1990 Szentgáloskér visszanyeri községi önállóságát. Vezetékes víz a község 

lakóházaiban. 

1992 Lapapusztán megalakul a Szivárvány Völgye Termelõszövetkezet. 

1993 Bevezetik a gázt a faluba. 

1994. szeptember 1. Ismét tanítanak a szentgáloskéri általános iskolában. 

1994 Az Agrária Rt. megalakulása. 

1996. november 8. A világháborús emlékmû avatása. 

1997 Sor kerül a templom külsõ-belsõ felújítására. 

2000 Orvosi rendelõ épül a községben. 

2003 Pályázati pénzbõl megépül a Szentgáloskér és Lapapuszta közötti 

út. Nagy pusztítást okoz a jégverés. 

2005 Ismét bezár az általános iskola. 

289

290 

Felhasznált irodalom 

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa. Kaposvár, 1985 

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, 1820–1853. Kaposvár, 1987. (Somogyi almanach, 43–44.) 

Andrássy Antal: Somogy megye a Jellasics-támadás idején. In: Somogyi múzeumok közleményei. 


Az 1956-os forradalom Somogyban. Dokumentumgyûjtemény. Szerk. Szántó László. Kaposvár, 

1995 

Babócsa története, 1040–1990. Tanulmányok a község történetébõl. Szerk. Magyar Kálmán. 

Babócsa, 1991 

Beck György: A belsõ-somogyi református egyházmegye története. 1. rész. Kaposvár, 1935. 

(Csurgói könyvtár.) 

Beke József: A termelõszövetkezeti mozgalom és a termelõszövetkezetek társadalmi-gazdasági 

viszonyainak fejlõdése Somogyban, 1957–1970. In: Somogy megye múltjából. 

Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1973 

Berta Gyula: Betyárok, hóhérok, börtönök Somogyban. Kaposvár, 2002 

Berta Gyula: Somogyország pandúrjainak története, 1766–1884. Marcali, 2000 

Bezerédy Gyõzõ: Somogy megye mezõvárosi és községi pecsétjei, 1768–1856. In: Somogy 

megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1997 

Borsa Iván: A Somogy Megyei Levéltár Mohács elõtti oklevelei. In: Somogy megye múltjából. 


Borsa Iván: Somogyvármegye címere és pecsétje, 1498. In: Somogy megye múltjából. Levéltári 

évkönyv. Kaposvár, 1984 

Borús József – Andrássy Antal: Örökség. A szabadságharc honvédserege és hadmûveletei 

1848–49-ben. Somogy megye 1848–49-ben. Kaposvár, 1974 

Bõsze Sándor: A forradalom és szabadságharc Somogy megyében. In: Somogy megye múltjából. 


Bõsze Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások. In: Somogy megye múltjából. 


Bõsze Sándor: Két osztrák katonatiszt feljegyzései Jellasic 1848. õszi magyarországi hadjáratáról. 

Naplórészletek a támadó hadsereg Somogy–Zala megyei útjáról. In: Somogy 


Csánki Dezsõ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 2. köt. Budapest, 

1894 

Csányi Ferenc: Lapok Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1889 

Csokonai-emlékek. Összeáll. Vargha Balázs. Budapest, 1960 

Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857 

Csûrös Miklós: Fodor András. Budapest, 1979. (Kortársaink.) 

Dávid Zoltán: Magyarország népessége a XVII–XVIII. század fordulóján. 1967 

Deák Varga Dénes: Somogy megye várairól. In: Somogyi Honismeret. 1993/1. 

Dóber Viktor: Somogysárd és Nagybajom egyházi és világi története a középkortól 1920-ig. 

Somogysárd, 1997 

Domanovszky György: A két Kapoli. Budapest, 1983

Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Budapest, 1983 

Draveczky Balázs: Fejezetek Somogy megye történeti emlékeibõl. Kaposvár, 1966 

Draveczky Balázs: Somogy megye régészeti képeskönyve. Kaposvár, 1970 

Dümmerth Dezsõ: Az Árpádok nyomában. Budepest, 1977 

Egyházi sematizmusok. SML 

Együd Árpád: Somogyi népköltészet. Somogy néprajza, I. Kaposvár, 1975 

Elekes Lajos: A középkori magyar állam története megalapításától a mohácsi bukásig. 


Ember Gyõzõ: Magyarország lakossága a XVIII. században. Kaposvár, 1989 

Emlékkönyv a Kaposvári Állami Közgazdasági Technikum jubileumáról. Kaposvár, 1962 

Emlékkönyv dr. Antal Géza dunántúli református püspök úrnak a belsõ-somogyi egyházmegyében 

1926. évi április hó 11-tõl 15-ig és 1927. évi május hó 15-tõl 31-ig tartott 

egyházlátogatásáról. Szerk. Nemesdédi Szabó Bálint. Pápa, 1929 

Engel Pál: A XIV. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. In: Századok. 124. 1. (1990). 

Erdei Ferenc: Szabályos parasztfalvak. Budapest, 1983 

Erdõsi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX–XX. században. 

1–4. rész. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1980–1983 

Erõs Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A–Z-ig. Budapest, 1985 

Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945–1950 között. In: Somogy megye 

múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1984 

Fejezetek Somogy megye történetébõl, 1919. aug. 1. – 1944. dec. 1. Kaposvár, 1987 

Források Somogy megye hódoltság kori történetének tanításához. 1. rész. Összeáll. Tóth 

Péter. Kaposvár, 1987. (Iskola és levéltár, 27.) 

Források Somogy megye hódoltság kori történetének tanításához. 2. rész. Összeáll. Tóth 

Péter. Kaposvár, 1988. (Iskola és levéltár, 28.) 

Futball 96. évkönyv. Budapest, 1996 

Futball 97. évkönyv. Budapest, 1997 

Géger László: A tanácsok megalakulása Somogy megyében. In: Somogy megye múltjából. 


Geleta Ferenc: Somogyi erdõk. Kaposvár, 1993 

Gönczi Ferenc: A somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944 

Gyõrffy György: A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról. Kortársak, krónikások híradásai. 


Gyõrffy György: Koppány lázadása. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 

1970 

Hajdó Lászlóné – Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona. Kaposvár, 1984. 

(Iskola és levéltár, 21.) 

Hajdú Zoltán: Körzetesítési tendenciák Somogy megye falusi településhálózatában 1950– 

1980 között. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1985 

Hajdú Zoltán: Somogy megye vonzáskörzetrendszere az 1920-as évek elején. In: Somogy 


Horváth János: Képzõmûvészek Somogyban – Somogy képzõmûvészei, 1780–1945. Kaposvár, 

1990. (Iskola és levéltár, 32.) 

Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948 

Iványi Emma: A hidvégi tumultus. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 

1972 

Kadarkút nagyközség várossá nyilvánításának kezdeményezése. Összeáll. Kadarkút Nagy- 

291

községi Önkormányzat Képviselõ-testületének Polgármesteri Hivatala az önkormányzati 

intézmények dolgozóinak közremûködésével. Kadarkút, 2005 

Kadarkút, Jálics Ernõ Általános és Vendéglátóipari Szakképzõ Iskola. Szerk. Tálasné Pandur 

Rózsa. Kadarkút, 2004 

Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy mûvelõdéstörténetébõl, 

18–20. sz. Kaposvár, 1983. (Somogyi almanach, 36–40.) 

Kanyar József: Adatok Somogy megye mûvelõdéstörténetéhez a XVIII. század második 

felében, 1770–1789. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1970 

Kanyar József: Az 1858-as „iskolabevallások” Somogyban. In: Somogy megye múltjából. 


Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetébõl. Kaposvár, 1983. (Iskola és levéltár, 16.) 

Kanyar József: Földosztó szervek és mûködésük Somogy megyében. Budapest, 1961 

Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. I–II. Kaposvár, 1989. 

Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet 

idõszakában, 1770–1868. Budapest, 1989 

Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a két Ratio között, 1777–1806. In: Somogy 


Kanyar József: Somogyi parasztság – somogyi nagybirtok, 1901–1910. Kaposvár, 1957. 

(Somogyi almanach, 2.) 

Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1975 

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a kiegyezést megelõzõ években. In: Somogy 


Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez, 1881–1918. In: Somogy 


Király Lajos: A kalendáriumi jeles napok népszokásai Somogyban. Kaposvár, 1995. 

Király Lajos: Somogyi hiedelemvilág. Kaposvár, 1995. (Örökség. Kaposi Kiskönyvtár, 5.) 

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1988 

Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából. Kaposvár, 1993. (Iskola és levéltár, 

36.) 

Knézy Judit: Somogyi pásztormûvészet. Kaposvár, 1967 

Korai magyar történeti lexikon, 9–14. század. Fõszerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994 

Kovalcsik József: A kultúra csarnokai. Budapest, 1986 

Kováts Zoltán: Somogy megye és községeinek népességi viszonyai a török uralom megszûnésétõl 

az elsõ népszámlálásig. Kézirat, SML. 

Kováts Zoltán: Somogy megye népesedéstörténetének néhány kérdése a XVIII. században. 

Kaposvár, [1962] 

Kubinyi András: A parasztság hétköznapi élete a középkori Magyarországon. In: Veszprém 

megyei múzeumok közleményei, 17. 1984 

Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban. Kaposvár, 1979. (Iskola és levéltár, 10.) 

Lehmann Antal: A Zselic természeti földrajza. Pécs, 1971 

Lévai József György: A betyár koponyája. Kaposvár, 1995. (Kaposvári történetek, 1.) 

Lévai József György: A virágos Kaposvár. Kaposvár, 1999. (Kaposvári történetek, 3.) 

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a XVIII. században 

és a XIX. század elsõ felében. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. 


Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban. 

Kaposvár, 1994. (Iskola és levéltár, 37–38.) 

292

Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. Budapest, 1989 

Magyarország megyéi, 19. Somogy megye. Összeáll. Horváth Sándor. Budapest, 1988 

Magyarország régiói. Somogy megye. Budapest, 2004 

Magyarország történeti kronológiája. I. Fõszerk. Benda Kálmán. Budapest, 1981 

Mérey Klára, T.: Adatok a dél-dunántúli uradalmak gazdasági cselédségének életviszonyaihoz 

a századforduló idején. Pécs, 1957 

Mérey Klára, T.: Somogy megye parasztsága és a földkérdés. Pécs, 1964 

Mérey Klára, T.: Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste után. Budapest, 1966 

Mérey Klára, T.: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Budapest, 

1965 

Mészáros Károly: Iratok az ellenforradalmi közigazgatás újjászervezéséhez 1919 õszén. In: 

Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1970 

Mikóczi Alajos – Solymosi László: Nagybajom története. Kaposvár, 1979 

Molnár Imre: Szigetvár török kori mûemlékei. Budapest, 1987. (TKM, 292.) 

Molnár László: Somogy megye mezõgazdasági szakoktatása 90 éves. Kaposvár, 1975. (Kaposvári 

Mezõgazdasági Fõiskola, Tudományos Közlemények.) 

Nádujfalvi József: Somogy megye szociális és gazdasági helyzetképe. Kaposvár, 1939 

Nagy Iván: Magyarország nemes családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. Reprint 

kiadás. Budapest, 1987–1988 

Nagy Jenõ: A kaposvári lánglovagok krónikája, 1875–2000. Kaposvár, 2000 

Nemzetközi egyháztörténeti konferencia elõadásai. Szerk. Bárdos István, Beke Margit. Esztergom, 

1991 

A népmozgalom fõbb adatai községenként, 1901–1968. Budapest, 1969 

Nevezetes fák és parkok Somogyban. Összeáll. Király Lajos. Kaposvár, 1972. (A Somogyi 

gyûjtemény füzetei, 6.) 

Pais Dezsõ: A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. 

Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye papjai. Veszprém, 1987 

Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Budapest, 1996 

Puskás Béla: Temetõk üzenete. Kaposvár, 2002 

Puskás Béla: Tûzvonalban. Különkiadás. Kaposvár, 2003 

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében. In: Somogy megye 

múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 1977 

Solymosi László: Munera festivalia – ünnep és adózás. In: Egyházak a változó világban. 

Esztergom, [1992] 

Somogy megye a II. világháborúban. Kaposvár, 1993 

Somogy megye földrajza. Szerk. Rédling Géza. Kaposvár, 1970 

Somogy megye helyismereti könyve. Szerk. Bõsze Sándor, Petrovics István, Simon József. 


Somogy megye mûemlékjegyzéke. Összeáll. Szabó Tünde, L. Kaposvár, 1987 

Somogy vármegye 1720. évi országos összeírása. Ford. Tegzes Ernõ. Kézirat, 1962 

Somogy vármegye és Kaposvár megyei város általános ismertetõje és címtára az 1932. 

évre. Fõszerk. Szabó Géza, F. Budapest 

Somogy vármegye. Szerk. Dr. Csánki Dezsõ. Budapest, [1914]. Magyarország vármegyéi 

és városai. 

Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hódossy Ferencné, Hajdó Lászlóné. 2., bõv. kiad. 

Kaposvár, 1981. (Iskola és levéltár, 14.) 

293

Somogyi katonák az I. világháborúban és az oroszországi polgárháborúban. Kaposvár, 1987 

Somogymegye Trianon után. Szerk. Dömjén Miklós. Budapest, [1932] 

Stamler Imre: Milyen lehetett az õsi Somogyország? Kaposvár, 1989. (Iskola és levéltár, 

31.) 

Szabó Tünde, L.: Mûemlékvédelem Somogyban. Horváth Ferenc: A természetvédelem Somogyban. 

Kaposvár, 1976. (Iskola és levéltár, 6.) 

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XVI. század derekán. In: Somogy 


Szántó Gábor: A szép tájú Somogy. Kaposvár, 1978 

Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Budapest, 1939 

Szigetvári György: Építészeti emlékek Somogyban, 1000–1900. Kaposvár, 1973 

Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR kaposvári cukorgyára, 

1893–1948. Kaposvár, 1986 

Szili Ferenc: A MIR béruradalmának gazdálkodása, 1926–1935. In: Somogy megye múltjából. 


Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezõgazdasági Ipari Rt. kaposvári cukorgyárának 

vonzáskörzetében, 1894–1904. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. Kaposvár, 

1977 

Szili Ferenc: Cselédsors az uradalmas Somogyban a két világháború között. Kaposvár, 

1976. (Iskola és levéltár.) 

Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába, 

1860–1914. Kaposvár, 1995 

Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban. 1. Kaposvár, 1976. (Iskola és levéltár, 

2.) 

Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban. 2. Kaposvár, 1977. (Iskola és levéltár, 

5.) 

Sziliné Decsi Márta: Gyógyszerészet Somogy megyében, 1760–1950. Kaposvár, 1990 

Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII–XIX. században. 

Kaposvár, 1993. (Somogyi almanach, 52.) 

Takács Éva – Szili Ferenc: A reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 

Somogy megyei dokumentumainak felhasználása történelemtanításunkban. Kaposvár, 

1976. (Iskola és levéltár, 3.) 

Tarján Lászlóné: Somogy megye védett természeti értékei. Kaposvár, 1989 

Temetõkert. Szerk. Seléndy Szabolcs. Budapest, 1972 

Tizenhárom somogyi képzõmûvész. Szerk. Újvári Jenõ. Kaposvár, 1969 

Tóth Endre: A belsõ-somogyi református egyházmegye Mária Terézia korában. [Kaposvár], 

1940 

Tóth Péter: Somogyi határvizsgálatok tanulságai. In: Somogy megye múltjából. Levéltári 

évkönyv. Kaposvár, 1987 

Troszt Tibor: A rekrutáktól – Angyal Bandérig. In: Somogyi Honismeret, 1994/1. 

Varga Gyula: Somogy megye alsó- és középfokú oktatási intézményeinek krónikája, 1777– 

1987. Kézirat. Kaposvár, 1996 

Varga Gyula: Somogy megye népoktatásának, közoktatás-irányításának története, 1919– 

1985. Kaposvár, 1994 

Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere. Kaposvár, 1984. (Somogyi almanach, 

41.) 

294

Veress D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája, 1944–1945. Budapest, 1984 

Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Szerk. Szili Ferenc. Kaposvár, 

1994 

Levéltári források 

Kadarkúti plébánia. Historia Domus 

SML Kaposvári Járási TSH iratai, 1951–1956 

SML Somogy Megyei TSH iratai, 1951–1999 

Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség iratai, 1994–1999 

Falunapi ünnepség a sportpályán 1999-ben 

295

296 

Kapotsfy Margit (1896) 

Múlt és jelen képekben 

Dr. Svastics Nándorné (1915) 

Svastics Nándorné, Svastics Klára, Svastics Mária (1933)

Svastics Egon, Svastics Egonné. 

1931. 

Dr. Svastics Nándorné Kapotsfy Margit 

1925. 

Svastics Ervin, Svastics Egonné szül. Kacskovics Erzsébet, Svastics Márta. 

1932. 

297

298 

Svastics Egon, Svastics Egonné, Svastics Klára (1932) 

Szentgáloskéri templom elõtt Svastics 

Teodóra 1938-ban 

Svastics-kápolna

Szentgáloskéri leventék az 1920-as években 

299

300 

Vincze István, Szarka 

József katonatársaival 

Magyar József és családja 

Magyar József, 

Kiss Ferencz, Elor 

Ferencz katonatársai 

körében

Summás aratók 

1941-ben 

Elor Ferencz (1941) 

301

302 

Körmenet 

az andocsi 

búcsúra (1954) 

Elsõáldozás 

Komáromi 

András 

plébánossal 

Úrnapi körmenet 

1958-ban

Bérmálás 


Stehler László 

plébánossal 


303

304 


Komáromi 

András 

plébánossal 

Lópatkolás 

Veizekker Mihály, Boda József (1950) 

Varga László 

kévekötõ aratógéppel 

az 1950-es években 

Varga László és ifj. Makó István

Aratás az 50-es 

években 

305

P. Bödõ József, 

1971. 

306 

Lennyûvés

Tsz-karám, 

Kisdiós 

Dr. Hild József 

állatorvos 

Sertéstelep. 1919., 

Diós 

307

Tsz, Kisdiós, 1970. 

Tsz-legelõ, 1963. 

308 

Tsz, Kisdiós, 1968.

Bogdán Anna, 

Kisdiós 

Sovák Sándor 

bácsi 

Tsz baromfitelep 

309

310 

Molnár István 

erdész 

famunkásaival 

1978-ban 

Répaszedõ 

asszonyok

Tsz közgyûlés 

1976-ban 

Rózsa János 

tsz-elnök, 1975. 

Tsz irodások 1970ben 

(Ihász Lászlóné, 

Vonyó Józsefné, 

Bödõ Jolán, Csikós 

Erzsébet, Bor 

Józsefné, Bunevácz 

Józsefné, Neitza 

Ferencné) 

311

312 

Tsz irodások 

Tsz-nyugdíjasok 

kirándulása Fertõdön 

1998-ban 

Tsz irodások (Csapó 

Jenõ, Bunevácz 

Józsefné, Horváth 

Csabáné, Kaposi 

Jánosné, Tóth 

Zoltánné, Zsigrai 

Lajos, Istvándi 

Jánosné, Vonyó 

Józsefné, Horváth 

Jánosné, Bogdán 

Istvánné, Sándor 

Lajosné)

Szüreti felvonulás részvevõi 1972-ben 

(bíróné Kauz Éva, bíró Böjte István) 

Szentgáloskéri népi táncosok 

Parasztlakodalom 1977-ben Nagy Lászlóéknál 

313

Népi táncosok 

314 

Harsányi László, 

Radics Lajos, 

Bunevácz József, 

Harsányi Endre, Gál 

József, Stéger János, 

Zsalakó István, Bödõ 

László 

Szentgáloskér zenekara. 

Pintér József, 

Onodi Árpád, Vincze 

István, Görhes József, 

Pintér József (tubás), 

Pintér Ferencz, 

Molnár József

Vajdics Márta, 

Zsalakó István, 

Fábián Rózsa, 

Harsányi László, 

Horváth Mária, 

Radics Lajos, Bödõ 

Jolán, Bunevácz 

József. 

Takács Magdolna és 

Nagy László 

esküvõjén 1959-ben. 

Népszokás. 

Áldomás az 

esküvõ elõtt 3 

héttel a lányos 

háznál 1958-ban. 

Szakácsnõk: 

Takács Pálné, 

Centgráf 

Adolfné, Halász 

Istvánné, Bödõ 

Józsefné, Kiss 

Ferencné, Takács 

Györgyné, Ivusza 

Jánosné, Kristóf 

Istvánné, Kazi 

Péterné. Menyasszony 

Orbán 

Etel, kínáló 

Harsányi 

Józsefné 

315

316 

A szentgáloskéri úttörõcsapat tánccsoportja 

(Böjte Mária, Bödõ Gizella, Stéger Ibolya, Herman Ágota, Takács Erika, Harsányi 

Ágota, Véger Erzsébet, Kálmán Mária, Varga Ilonka) 

Lakodalmi felszolgálás (Vonyó Józsefné, Hegedûs Nándorné)

1986. május 1. 

Nyugdíjas találkozó 

1996-ban 

317

Nyugdíjas kirándulás 

Ópusztaszeren 1995-ben 

Tanulmányi kirándulás 

Budapesten 200-ben 

318 

Tanulmányi 

kirándulás 

Ópusztaszeren 

1998-ban

Suli-buli 

Balogh Ernõéknél 

Táborozás 

Miskolctapolcán 

2000-ben 

Kirándulás: 

Visegrád 

319

320 

Március 15-i 

ünnepség 

Krácsonyi ünnepély 

2000-ben 

Anyák napi ünepély 

2000-ben

Baráth Margit, 

Németh Anna, 

Szliczki Erzsébet, 

Vajdics Katalin, 

Mezõ Margit, 

Szabados 

Erzsébet, Bognár 

Lajos, Véger 

László, Pintér 

Ferenc, Gurgel, 

Tibor, Böjte János 

321

322 

Az iskola pedagógusai 

és tanulói 2002-ben 

Szüreti felvonulás a 60as 

években 

1997. A felújított 

szt. Vendel szobor

A mai könyvtár 

Androkity György vb-titkár és 

Kolat Zoltán elõadó a községi 

tanács épülete elõtt 

323

324

A település látképe 

Az egykori Kladnigg-kastély 

325

326 

A Svastics-kastély az 1970-es években és ma

A polgármesteri hivatal és a posta épülete 

Orvosi rendelõ 

327

328 

A községi könyvtár 

A mûvelõdési ház

Az egykori iskola épülete 

Az óvoda 

329

330 

Második világháborús emlékmû Kereszt a Kossuth Lajos utcában 

A temetõi kereszt A római katolikus templom

A Svastics-kápolna 

Szent Vendel szobra 

Kereszt a Petõfi utca sarkán 

331

332 

Szép házak

Az Agrária Zrt. irodaépülete 

A vegyesbolt és a kocsma épülete 

333

334 

Az Agrária Zrt. gépmûhelye és marhatelepe

A lapapusztai lovasbázis 

335

336 

A temetõ

Az új sportöltözõ 

Az 1998. évi szentgáloskéri csapat 

(Állnak: Vincze Tibor, Balogh György, Horváth György, Horváth Norbert, Orbán László, 

Kovács István, Orsós József, Király József, Gelencsér János, Koltai József, Horváth 

Tibor, Egerszegi Ferenc, a sportkör elnöke. 

Guggol: Eleki Zoltán, Egerszegi Sándor, Horváth László, Weing László, Jankó Ferenc, 

Kiss István, Dávid József) 

337

338 

Falunap 2006-ban (dr. Kolber István, Sárdi Árpád, Sovák Lajos és Kisfalusi András) 

Falunap 2006-ban (Hoffmanné dr. Németh Ildikó, dr. Kolber István, Sárdi Árpád)

Falunap 2006-ban: dr. Kolber István köszönti a résztvevõket 

Falunap 2006-ban: a díszpolgári cím átadása dr. Hild Józsefnének és Varga Károlynak 

339

340 

A Svastics család nemesi címere a Somogy Megyei Levéltár üvegablakán

Tartalomjegyzék 

Elõszó ................................................................................................................................ 5 

Bevezetés ........................................................................................................................... 6 

Szentgáloskér története a török korig (Aradi Csilla) ......................................................... 7 

A török hódoltság kora .................................................................................................... 16 

Az egyház története ......................................................................................................... 25 

Közigazgatás és közélet ................................................................................................... 35 

A lakosság létszámának alakulása ................................................................................... 53 

A földtulajdonviszonyok ................................................................................................. 50 

Mezõgazdasági szövetkezet Szentgáloskéren ................................................................. 72 

Fejezetek a szentgáloskéri iskola történetébõl (Vonyó Anita) ......................................... 84 

A település mindennapi élete ........................................................................................... 96 

Szentgáloskér sporttörténete (Bóna Károly) .................................................................. 102 

Mutató (Domokosné Szalai Zsuzsanna) 

I. Személynévmutató ............................................................................................... 115 

II. Földrajzi nevek mutatója ..................................................................................... 124 

III. Tárgymutató ....................................................................................................... 129 

Községtörténeti adatok .................................................................................................. 131 

Szentgáloskér a sajtó tükrében ...................................................................................... 211 

Visszaemlékezések ........................................................................................................ 238 

Dr. Hild József kutatásai ................................................................................................ 249 

Szentgáloskér neves személyei...................................................................................... 259 

Szentgáloskér közéleti szereplõi .................................................................................... 262 

A könyv szerzõje ........................................................................................................... 270 

Szentgáloskér község lakóinak névsora ........................................................................ 271 

Közérdekû információk ................................................................................................. 284 

Kronológia ..................................................................................................................... 287 

Felhasznált irodalom ..................................................................................................... 290 

Múlt és jelen képekben .................................................................................................. 296 

341

Puskás Béla - Szentgáloskér

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?