2006-3 honismeret 1 - Magyar Nemzeti Múzeum

2006/3
HONISMERET
A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XXXIV. ÉVFOLYAM

HONISMERET
XXXIV. évfolyam 3. szám
2006. június
Kiadja a
HONISMERETI SZÖVETSÉG
Szerkesztõbizottság:
ANDRÁSFALVY BERTALAN
BARTHA ÉVA CSORBA CSABA
FEHÉR JÓZSEF
GÁLNÉ JÁGER MÁRTA
HÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL
SEBESTYÉN KÁLMÁN
SELMECZI KOVÁCS ATTILA
SZABÓ FERENC
SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN
TOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA
Szerkeszti:
HALÁSZ PÉTER
Szerkesztõség:
Budapest V., Magyar u. 40.
Postacím: 1251 Budapest, Pf. 101
Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364
Tel/fax: 36-1-327-7761
Internetes elérési cím:
vjrktf.hu/honisme.htm
INDEX 25387 E-mail:
honism@interware.hu
Megjelenik a
Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériuma
a
Nemzeti Kulturális Alap
a
Magyar Nemzeti Múzeum
és a
Magyar Mûvelõdési Intézet
támogatásával, évente hatszor.
Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,
fél évre 990 Ft,
az egyes számok ára 396 Ft.
Elõfizetésben terjeszti
a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága
1008 Budapest, Orczy tér 1.
Elõfizethetõ
valamennyi postán, kézbesítõknél
a 11991102-02102799 számlán,
e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,
faxon: 303-3440.
További információ: 06 80/444-444
Nyomdai elõkészítés:
Kovács Gyula
Lengyel Ágnes
Készült:
az ETO-Print Nyomdaipari Kft-ben
Felelõs vezetõ: Balogh Mihály
ISSN 0324-7627 (nyomtatott)
ISSN 1588-0672 (online)
E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI
Andrásfalvy Bertalan dr. egyetemi tanár,
Hosszúhetény
Aradi Gábor levéltáros, Szekszárd
Bai József helytörténész, Lengyel
Balázs Kovács Sándor dr. néprajzkutató, Szekszárd
Csekõ Ernõ fõlevéltáros, Sopron
Cserna Anna fõlevéltáros, Szekszárd
Dobos Gyula dr. fõlevéltáros-igazgató, Szekszárd
Fehér Zoltán dr. ny. fõiskolai tanár, Bátya
Gesztesi Enikõ tanárnõ, Szekszárd
Gyuricza Mihály újságíró, Szekszárd
Homoly Erzsébet egyesületi titkár, Rimaszombat
K. Németh András régész-muzeológus, Tolna
Kaczián János népmûvelõ-levéltáros, Szekszárd
Kaczián Tibor belsõépítész, Szekszárd
Kolta László c. fõiskolai docens, Bonyhád
Kovács Gergelyné múzeumigazgató, Budapest
Kováts Dániel dr. ny. fõiskolai tanár, Szeged
Kováts Jenõ dr. ny. fõállatorvos, Szekszárd
Miklós Péter egyetemi hallgató, Újszentiván
Móser Zoltán tanár, Bicske
Munk Tamás középiskolás diák, Szekszárd
Nagy Janka Teodóra dr. fõiskolai tanár Szekszárd
Nagyfalusi Ágnes egyetemi hallgató, Csanádpalota
Pintér István ifj. középiskolás diák,
Hódmezõvásárhely
Szabó Géza dr. régész-muzeológus, Szekszárd
Szabó Róbert tudományos munkatárs, Budapest
Szécsényi András történész-muzeológus, Budapest
Székely András Bertalan dr. fõtanácsos,
kisebbségi referens, Budapest
Szeri Árpád újságíró, Szekszárd
Tanc Gábor középiskolás diák, Szekszárd
Toláczi József közmûvelõdési munkatárs, Zomba
Tolnai Gábor dr. múzeumigazgató, Mezõtúr
Töttõs Gábor dr. fõiskolai docens, Szekszárd
Viliminé dr. Kápolnás Mária muzeológus, Szekszárd
Vizi Márta dr. muzeológus, Szekszárd
Zentai András ny. gimnáziumigazgató, Szekszárd
Zika Klára szerkesztõ, Budapest
A Honismereti Szövetség köszönetet mond mindazon
szerzõknek, akik Alapítványunk javára lemondtak
tiszteletdíjukról.
Az elsõ borítón: Szekszárd 1779 óta megyeszékhely
(Kaczián Tibor felvétele)

TARTALOM
Köszöntjük a XXXIV. Honismereti Akadémiát
Szekszárd 2006. július 3–8.
E tolnai táj ihlette meg Illyés Gyulát is. Frankné dr. Kovács Szilviával,
a Megyei Közgyûlés elnökével beszélget Gyuricza Mihály ........................................... 3
Szekszárd: a múlt ma is építi a jövõt.
Kocsi Imre Antal polgármesterrel beszélget Szeri Árpád .............................................. 6
ÉVFORDULÓK
Százhetvenöt éve született Németh József címzetes püspök (Miklós Péter)........................... 10
Százhuszonöt éves a budapesti telefon (Kovács Gergelyné)....................................................... 12
Hetvenöt esztendeje halt meg Hegedüs Gyula színmûvész (Aradi Gábor) ............................ 15
Tormay Béla élete és munkássága (Dr. Kováts Jenõ) ................................................................... 18
Egy helytörténész emlékezete. 75 éves lenne Fancsovits György (Szabó Róbert) .................. 22
ISKOLA ÉS HONISMERET
Illyés Gyula: Hajszálgyökerek ........................................................................................................ 24
A honismereti munka színterei a fõiskolai oktatásban (Nagy Janka Teodóra).......................... 26
A honismeret szerepe a szekszárdi Garay János Gimnázium
történelem tantárgyának oktatásában (Gesztesi Enikõ) ...................................................... 28
EMLÉKHELYEK
Tolna megye irodalmi emlékei (Dr. Töttõs Gábor)....................................................................... 31
A Bezerédj család hidjai otthona (Cserna Anna) ......................................................................... 36
TERMÉS
Az idõs Apponyi Albert (Szécsényi András) ................................................................................
„Apró kis pocsolya a Sót melletti lapályon”
40
A szekszárdi Csörgetó irodalom- és mûvelõdéstörténeti emlékei (Csekõ Ernõ) ............ 44
Kammerer Ernõ (Dobos Gyula) ...................................................................................................... 50
Lóvásárok régen is ma (Szabó Géza) ............................................................................................. 55
ZSENGE TERMÉS
Iskola a Alsórácegres pusztán (Munk Tamás – Tanc Gábor) ....................................................... 59
A csongrád-vásárhelyi Károlyi-uradalom (ifj. Pintér István) .................................................... 65
HAGYOMÁNY
Szalay Antal, Tamási elsõ helytörténésze (K. Németh András).................................................. 68
Gróf Apponyi Sándor emlékezete (Bai József)............................................................................. 71
A szekszárdi borvidék története (Dr. Töttõs Gábor).................................................................... 75
A képek lakója: Móser Zoltán (Zika Klára) .................................................................................. 79
Hagyományok ápolása Zombán (Toláczi József).......................................................................... 84
A tisztálkodási szokások változása Csanádpalotán (Nagyfalusi Ágnes).................................. 86

KRÓNIKA
Honismereti mozgalom és egyesület Tolna megyében (Kaczián János)................................... 89
A honismereti mozgalom Bonyhádon (Kolta László).................................................................. 93
Kallós Zoltán 85 éves (Andrásfalvy Bertalan) ............................................................................... 97
A Bátai Fekete Gólya Ház (Viliminé dr. Kápolnás Mária) ............................................................ 102
Szklabonyán átadták a Mikszáth Kálmán Emlékházat (Homoly Erzsébet)..............................
In memoriam
105
Hõgye István (Dr. Kováts Dániel) .......................................................................................... 106
Dr. Szõke Sándor (1934–2005) ............................................................................................... 108
KÖNYVESPOLC
Szekszárd a XX. század elsõ évtizedében (Dr. Tolnai Gábor)..................................................... 110
A nemzetiségi néprajzi tanulmánykötetek jubileuma (Székely András Bertalan).................... 111
„Átélt történelem” (Zentai András) ............................................................................................... 113
Katz Margit: Honismereti munkafüzet – Tolna megye (Dr. Vizi Márta) ................................. 114
Utóparaszti hagyományok és modernizációs törekvések a magyar vidéken (Fehér Zoltán) 116
Györkönyi viseletek – Die Jerkinger Tracht (Balázs Kovács Sándor)......................................... 121
HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA ................................................................................................. 122
Folyóiratunk e-mail címe megváltozott!
Az új cím: honism@interware.hu
Tisztelt Szerzõink!
A Honismeret folyóirat nyomdai elõállítása során könnyebbséget jelent, s a korrektúra
megtakarításával esetenként gyorsíthatja a megjelenést, ha a közlésre szánt írásokat hajlékony
(flopy) lemezen vagy CD-n küldik el számunkra. Ezeket azonban csak magyar ékezetekkel
ellátva és (a tördelés számára leginkább megfelelõ) WORD rtf-kiterjesztésû formátumban
tudjuk használni. A szöveget kinyomtatva is kérjük. Ha képeket küldenek,
azokat JPG-formában mentsék. Akár lemez, akár e-mail esetén, cikket csak pontos névvel
és címmel ellátva tudunk fogadni.
Köszönettel a Szerkesztõbizottság
A Honismeret folyóirat megvásárolható:
„Kis Magiszter” Könyvesbolt
(1053 Bp. V., Magyar u. 40. Tel.: 1-327-7796)
Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja
(1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1-266-0857)
Unitárius Könyvesbolt (Bp. V., Alkotmány u. 12. Tel.: 1-311-2241)

Köszöntjük a XXXIV. Honismereti Akadémiát!
Szekszárd 2006. július 3–8.
E tolnai táj ihlette meg Illyés Gyulát is
Frankné dr. Kovács Szilviával, a Tolna Megyei Közgyûlés elnökével
beszélget Gyuricza Mihály
Hû nevelõim, dunántúli dombok,
ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok,
nem fogtok rabul, amikor öleltek,
ti úgy öveztek, hogy égig emeltek!
Tolna megye, nem egészen negyedmillió lakosával, hazánk legkisebb megyéje. Itt található a Tolnai-dombság
(a Völgység, a Hegyhát, a Szekszárdi-dombság), a Dél-Mezõföld, a Sárköz, a Kapos-
Koppány menti dombvidék. Mindez természetes szépségekben gazdag táj képét mutatja.
Így van, de ez nem minden. Hiszen vannak történelmi, irodalmi, kulturális, gazdasági értékeink
is. Régészeti emlékeink több ezer éves múltról tanúskodnak. Éltek itt kelták, Tolna
megye területe része volt a római birodalomnak, aztán jöttek a hunok, gótok, gepidák, az avarok.
Utánuk meg a magyarok.
A honfoglaláskor Árpád fejedelmi törzsének a szállásterülete lett ez a vidék. Tolna megye
is a névadó vár ispánságából alakult ki. Ha a katolikus egyházat tekintjük, a pécsi egyházmegyéhez
tartozott, tartozik máig. Bencés apátságot 1061-ben Szekszárdon I. Béla, Bátán
1093-ban Szent László, Dunaföldváron 1135 körül II. Béla; a cikádori cisztercita monostort pedig
1142-ben II. Géza alapította.
Aztán a Tolna megye esetében egyáltalán nem sötét, hanem virágzó középkori évszázadokat a törökdúlás
követte.
Ozora, Simontornya részben megmaradt várait büszkén mutatjuk meg az idelátogatóknak,
sajnos a többi középkori építészeti emlékünkre jó esetben is csak az alapfalak utalnak. A
török hódoltság és az azt követõ felszabadító háborúk úgyszólván kisöpörték a megyét. A
XVI. század elején 13 vár, csaknem két tucat mezõváros és mintegy 540 más település volt a
megye térképén. Kétszáz évvel késõbb a megmaradt húsz helységben alig ezer lakos élt ezen
a vidéken. A Rákóczi-szabadságharc és az azt követõ esztendõk nem csak jót hoztak a megye
akkori lakosságának. Szívesen emlékezünk Bottyán János sikereire és Béri Balog Ádám
1708-ban Kölesdnél aratott gyõzelmére. Szekszárdon történt késõbbi elfogatására már kevésbé,
de elõdeinkhez méltó odafigyeléssel õrizzük emlékét, tartjuk számon azt a helyet – a Balogh-fát,
Szekszárd városszélén –, ahol elfogták a császáriak.
Minden rossz véget ér egyszer, talán még a történelemben is.
Az 1700-as évektõl a bevándorlások, majd a szervezett betelepítések eredményeként a II.
József-féle népszámlálás idõszakában már 157 lakott település 130 000 embernek adott otthont.
Ekkor alakultak ki a völgységi, a gyönki, a szekszárdi járás jórészt német ajkú települései.
A mezõváros rangú Dunaföldvár, Szekszárd, Tolna, Bátaszék, Kölesd, Paks, Ozora vásártartási
jogot szerezve jelentõs fejlõdésnek indult. A megyébõl a dohány, gabona és a bor a
Földközi-tengerig, s onnan még messzebb jutott.
Gondolom, ehhez nem csak a szerencsés történelmi körülmények, hanem megfelelõ vezetõ egyéniségek
is kellettek.
Két-háromszáz évvel ezelõtt ebbõl a szempontból a nemesi családok voltak a meghatározók.
A XIX. században például nagy szerepet játszottak a megye társadalmi-gazdasági életében
a Bezerédj, a Perczel, a Sztankovánszky, a Csapó, a Dõry, a Bartal, az Augusz családok.
Bezerédj Istvánnak, az elsõ, önként adózó magyar nemesnek a szobra ma ott áll a Pollack Mi-
3

hály tervezte vármegyeháza kertjében. Perczel Mórt nem kell bemutatnunk a történelem iránt
érdeklõdõknek.
Aztán jött a dualizmus, de Tolna megyében akkor sem, késõbb sem játszott meghatározó szerepet az
ipar.
De azért azt ne feledjük, hogy nálunk, Pakson található az ország egyetlen atomerõmûve, a
hazai villamosenergia-termelés „zászlóshajója”. Ami pedig a mezõgazdaságot illeti, emlékeztetni
szeretnék rá, hogy Tolna megye volt a hazai selyemhernyó-tenyésztés bölcsõje, éppen a
már említett Bezerédj család jóvoltából. A Völgységnek köszönhetjük a bonyhádi pirostarka
szarvasmarhát, máig megbecsült tájfajtánkat. Visszautalhatok a török idõk utáni betelepítésekre,
hiszen a völgységi német falvakban indult virágzásnak a szarvasmarha-tenyésztés, alkalmazkodva
a meglehetõsen mostoha talajviszonyokhoz. A megyében élõ emberek korábban
is példát adtak a természeti adottságok kihasználására, hiszen ezer esztendõre tekinthet
vissza a Duna vagy akár a többi, kisebb folyó mentén az ártéri gazdálkodás. Ezt a gazdasági
megfontolás szülte erõszakos beavatkozás, az 1700-as évekre visszanyúló folyószabályozás
sem tudta teljesen megszüntetni. Sõt, talán napjainkban kezdünk el azon gondolkodni, hogy
mi hasznosabb az itt élõknek: ha a szokványos tömegtermelésben vagy pedig a táj, a természet
kínálta lehetõségek kihasználásában gondolkodnak, felhasználva a Brüsszelbõl is jövõ támogatásokat.
Mélységes mély a múltnak kútja, okos ember pedig tanul a tapasztalatokból, történésekbõl. Tolna megyében
erre milyen lehetõségek kínálkoznak?
Nagyon jók. Engedje meg, hogy ne soroljam fel valamennyi Tolna megyei múzeumot, emlékhelyet,
tájházat, megtekintésre érdemes mûemléket, csak néhányat említsek. Ozora,
Simontornya, Dunaföldvár talán nem szorul bemutatásra. De vannak kevésbé ismert, jeles
városaink, falvaink is, tájházakkal, helytörténeti vagy éppen ipari mûemlékekkel. Példaként:
a Sárköz legdélibb falujában, Bátán van tájház, kiállítással, meg halászmúzeum, szivattyútelep,
mint ipartörténeti mûemlék, a festõmûvész Czencz János múzeuma, a Szent Mihály
templom a csodálatos népi barokk faragott oltárával és a helyi civil egyesület által megmentett
régi iskolaépületben most alakul a vidék különleges madarának, a fekete gólyának a múzeuma.
Emlékház Petõfi gimnazista kori kedves falujában, Sárszentlõrincen (Kaczián Tibor felvételei)
4

Szekszárdon, a megyei múzeumban, hosszú idõ után ismét új kiállítás nyílt.
Nagyon örülök, hogy sikerült létre hozni ezt a tárlatot. Az államalapítástól az 1848-49-es
forradalomig, szabadságharcig követi megyénk történelmét. Az elmúlt évek egyik legnagyobb
kulturális vállalkozása volt. A XXI. század igényeinek is megfelelõ módon, interaktív
eszközök felhasználásával hozza közelebb a múzeumlátogatóhoz történelmünk évszázadait,
histórikus és népmûvészeti értékeinket. A kiállítás terveit már 2001- ben elkészítették a szakemberek.
A megyei önkormányzat az elképzelések megvalósításához évente ötmillió forinttal
járult hozzá. A legnagyobb segítség a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának pályázatán
elnyert csaknem 60 millió forint és az Alfa program 30 milliója volt. Ennek a kiállításnak
az az újdonsága, hogy a középkori Tolna megyét is bemutatja. Ez nem volt jellemzõ a korábbi
kiállításokra. Hatszáz négyzetmétert ölel fel a tárlat. A hat méter belmagasságú termeket galériával
két síkra osztották. Az alsó szinten a makettek, rekonstrukciók, enteriõrök kaptak helyet,
a felsõ térben pedig az interaktív elemeket – számítógépeket, monitorokat – helyezték el.
Gyermekek foglalkoztatására alkalmas helyeket is létrehoztak. Mi több, arra is lehetõség van,
hogy korhû ruhába öltözzön az arra vállalkozó.
A különbözõ tolnai tájegységek sajátos kultúrája, a Kapos, Koppány mente, a Sárköz népmûvészete
közismert. Ezt kiegészítve teszi teljessé a megye arculatát a századok óta itt élõ németek, szlávok és a II.
világháború után telepített székelyek, felvidékiek gazdag néphagyománya.
Valóban, Tolna megye igen színesnek tekinthetõ e tekintetben is, hiszen rendkívül gazdag
kulturális örökséggel rendelkezik. Ebben pedig jelentõs szerepe van minden itt élõ nemzetnek,
illetve minden nemzetiségnek, népcsoportnak, amely valaha is élt ebben a kis régióban.
Büszkén mondhatom, hogy számos szervezet végez megyénkben kiemelkedõ hagyományõrzõ
munkát, rendkívül eredményesen. Említhetek olyan fesztiválokat, mint a Duna Menti
Folklórfesztivál, a völgységi Tarka Fesztivál is, amelyek szûkebb hazánk páratlan gazdagságát
tárják az itt élõk, és az idelátogatók elé.
A megye idegenforgalmi vonzerejét a vadászat, a népmûvészet és a történelmi borvidék adja.
Gemenc a gímszarvasai, a gyulaji rezervátum a dámszarvasok révén világhírû. A gyulaji
erdõkbõl több világrekordot elérõ dámvadtrófea került már ki, s a gemenci trófeák közül is
több nyert aranyérmet. A Duna és a Szekszárdi-dombság között húzódó Sárköz néprajzi érde-
Glöcker János gyûjtése nyomán készült helytörténeti múzeum Mórágyon
5

kességû települései Õcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta és ide sorolhatjuk Bogyiszlót is. A
sajátos sárközi kultúrát a népviselet, a népszokások, szõttesek és hímzések õrzik még ma is.
A Szekszárdi-dombság a leghíresebb magyar borvidékek egyike, a szüreti népszokásokat bemutató
Szekszárdi Szüreti Fesztivál sok látogatót vonz.
A bor kultúrája évezredes hagyományokra tekint vissza megyénkben. Számtalan kiváló
nedû tõkéje gyökerezik nálunk, a Tolnai Borút pedig az egész megyét behálózza, így az ide érkezõk
szûkebb hazánk jórészét megismerhetik a bor útvonalán haladva. Napjainkban pedig
egyre több elõrelépés történik a bormarketing területén, ami rendkívül fontos ahhoz, hogy
egész Európában megismerhessék a tolnai borokat.
A megye termál- és gyógyvizekben gazdag. A Dombóvár melletti Gunarasban és Tamásiban épült
fürdõhelyeket sok külföldi vendég – számos, a megyébõl elszármazott német – is látogatja.
Mindkét gyógyvízlelõhely rendkívül jelentõs egészségügyi és idegenforgalmi szempontból
egyaránt. Dombóváron már korábban megkezdõdött egy egészségügyi klaszter létrehozása,
melynek fontos részét képezi a közeli gyógyfürdõ. A közelmúltban pedig a város kórháza
szinte teljesen megújult, hotel szintû szolgáltatást nyújt betegeinek. A Tamási gyógyfürdõ
megújulás elõtt áll, mellyel a térség is kiugrási lehetõséget kapna. A fürdõ mellett pedig ebben
a térségben koncentráltan van jelen több természeti kincs, s egyben turisztikai lehetõség, hiszen
van gyógyvíz, két történelmi vár, a Pacsmagi tó az országban egyedülálló madárállománnyal,
a gyulaji erdõ, és folytathatnám még a sort.
A kulturális értékek ápolásában melyek most a legfontosabb teendõk?
A kulturális értékek megóvása és gondozása fontos szerepet foglal el a megye életében,
ahogy az az eddigi beszélgetésünkbõl is kiderült. A múzeum mellett, a megye könyvtárhálózata
is átalakult, minden ötödik könyvtár megújult. A könyvtárújítási programra a jövõben is
lesz lehetõség különbözõ pályázatok útján. Mindemellett reméljük, hogy a megyei könyvtár
és a levéltár új helyre, új épületbe kerülhet, a volt szekszárdi laktanya területén. Ám az önkormányzatokon,
a megyében élõ embereken kívül, ahogy már említettem, számos kisebb szervezet
mûködik itt, amelyek mindent megtesznek a hagyományok ápolásáért és megõrzéséért.
Az európai uniós pályázatok szinte minden területen kínálnak lehetõséget a fejlesztésre.
Szekszárd: a múlt ma is építi a jövõt
Kocsis Imre Antal polgármesterrel beszélget Szeri Árpád
A szekszárdiak, s mindazok számára, akik rendszeresen megfordulnak Tolna megye székhelyén,
most, a nemrég lezárult építkezés révén nyílt ki igazán a város fõtere, a Garay tér. Kocsis Imre Antal
polgármester így fogalmaz: a felújítás eredményeképpen megjelenik a terület minden fölösleges cifraságtól
megfosztott, XIX. század végi, régi-régi arca.
Csodálatos ez a tér, méltó központja a városnak: a felújítás pedig méltó kezdete annak a rekonstrukciónak,
mely az értékek felmutatásának szellemében tovább folytatódik a Béla király
téren, a Bezerédj-tömbbelsõben, a piactéren és másutt. A rekonstrukciót úgy értem, hogy
visszalakítunk valamit az eredeti formájába.
Ez a munka tehát azt példázza, hogy miképp lehet megõrizni az értéket hordozó, büszkeségre okot adó
régit a korszerûsítés közepette is.
Mindig abból a képbõl indulok ki, amit egykoron a kõkor embere láthatott Szekszárdon.
Ha valaki a Béla király térrõl végigtekint a környéken, megállapíthatja, hogy maguk a természeti
formák is gyönyörûek. Ha a Duna ártere felé nézünk, akkor a hátunk mögött jobbra magasodik
a Kálvária domb, balra az Elõhegy-Bottyánhegy, köztük rejtõznek a völgyek, a
szurdikok, s megjelenik az a dombsor, mely Palánktól Csatárig körülöleli a várost.
6

Ez azt jelenti, hogy bármennyire is különös, a természeti környezet, a földrajzi táj is a kulturális
örökségünkhöz tartozik.
Sehol másutt nem épülhetett volna fel Szekszárd ilyen szépségében, csak egy ilyen festõien
tagolt, gyönyörû természeti tájon. Tehát a Béla király tér nem azért kitüntetett pont, mert itt
emelkedik a vármegyeháza. Éppen fordítva: azért épült fel itt a megyeháza – s egykoron,
1061-ben I. Béla királyunk alatt az apátság –, mert innen mindenfelé ellátni: keletre, nyugatra,
északra, délre. A kõkorban talán a Duna különbözõ mellékágainak vonalát is észlelhette az
õsember. Egy ilyen helyen jött létre a város, mely már a kezdet-kezdetén magában hordozta
más tájak és más kultúrák üzenetét.
Mire gondolhatunk ebben az esetben?
Például a már említett apátságra. Nézzük meg ennek a szakrális épületnek az alaprajzát a
romkertben. Azt tapasztalhatjuk, hogy bizánci jegyeket is hordoz magában. De ugyanígy felismerhetjük
a ravennai San Vitale katedrális alaprajzát. Ez az apátság azonban nemcsak építészeti
szempontból rokona az említett építményeknek. Minden bizonnyal ugyanazt a kultúrát
hordozta, mint valamennyi bencés apátság a korszak, a XI. század Európájában.
Ez azt jelenti, hogy Szekszárd benne volt az akkori európai kulturális vérkeringésben.
Nem is tudom másképp látni akkori városunkat, mint a bencés gyakorlat egyik hazai megjelenéseként.
Ez a megjelenés még megõrzõdött néhány helyen a kontinensen. Pannonhalma
és Szekszárd a létezõ, illetve a már nem létezõ apátság két nagyon szép példája. De a gyakorlat
ugyanaz volt egész Európában. S nem is tudom másképp elképzelni a XI. századi Szekszárd
zenei világát, mint amilyen világot megõrzött magának néhány õsi és híres apátság tõlünk
nyugatra. De ha visszamegyünk harminc évvel még korábbra, Szent István idejébe, akkor
meg kell említenünk a Jeruzsálembe vezetõ zarándokút hazai szakaszát. Az útmutató
pontosan leírja, hogy ez a zarándokút erre vezetett, keresztül a Béla király téren. Európa megannyi
vándora vonult itt át. Mint ismeretes, a Szentföld visszafoglalásának szükségessége ebben
az idõben egyre erõteljesebben merült fel, közös európai ügyként. S ennek az európai
ügynek Szekszárd is részese volt az itt áthaladó zarándokút révén.
Szekszárd XIX. századi fõtere
7

A kereszténység kulturális üzenetét is magában hordozó ravennai és bizánci kulturális jegyektõl már
csak egy kis lépés visszafelé, és ott vagyunk az antik Rómában. A szó szoros értelmében ott vagyunk, hiszen
Szekszárd és környékének nyugalmát az ókorban a római fennhatóság biztosította.
A mûvelõdéstörténetnek kellene kiderítenie: mit jelent egy város számára az, hogy évszázadokig
a római határon – a limesen – belül, avagy azon kívül volt. Hiszen a limesen belül a
mindennapi kultúrának, az építkezéseknek, de az istenek tiszteletének is egész más gyakorlata
alakult ki, mint a limesen kívül, a barbarikumban. A praxis egészen biztosan átöröklõdött,
miképp a népek is egymásra rétegezõdtek errefelé és sok mindent átvettek egymástól. Lenyûgözõ
tárgyi emlékei vannak az egymást megtermékenyítõ kapcsolatoknak, elég, ha a kora középkor
avar népére utalunk. A Honfoglalást valószínûleg még megélõ avarok Szekszárd-
Palánkon olyan edénymûvességet hoztak létre, mely párját ritkította Közép- és Dél-Európában.
A kiváló agyagból készült, VII–VIII. századi szekszárdi edényeket a kutatók, régészek
számos országban megtalálták már. A Honfoglalás kevés emléket hagyott ránk, de az egészen
biztosan nem véletlen, hogy I. Béla itt épített monostort és itt is temetkezett el. Döntése arra
vall, hogy valamilyen ókeresztény gyökerek, hagyományok léteztek már Szekszárdon a XI.
században is.
Visszatérve még Rómára: egyes kutatók szerint a szõlõt és így a bort is a rómaiak honosították meg a
környéken...
Akár ezt a változatot fogadjuk el, akár azt, hogy õshonosnak tartjuk Dél-Pannóniában a
szõlõt, a végeredmény egy és ugyanaz: Szekszárdon régóta meghatározó a szõlõ- és borkultúra.
A mondás szerint az itt a földbe dugott szõlõvesszõbõl iható formában jelenik meg a bor az
asztalunkon. Ez pedig nagy adomány. A szõlõ nagyon érzékeny növény, a bor nagyon érzékeny
termék: ehhez képest, köszönhetõen a kiváló klímának, talajnak és a tudásban megjelenõ
adottságoknak, nem kellett óriási energiákat mozgósítani az ihatósághoz, legalábbis a kémia
és a technológia szintjén.
Ez a kultúrnövény az itteniek mindennapi életét is áthatotta, stílszerûen szólva átitatta.
Gondoljunk a gabona termesztésére. A magot el kell vetni, le kell aratni, ki kell csépelni és
így tovább. Azután a folyamat kezdõdik elölrõl. Mi van a szõlõvel? Ennél a növénynél megannyi
munkát elõzetesen el kell végezni. Komoly szaktudás és tapasztalat szükséges ahhoz,
hogy szép termésünk legyen. Nem is beszélve arról, hogy milyen hozzáértés birtokában lehet
finom bort készíteni, azt tárolni hosszú ideig. Erre a munkakultúrára épülnek rá azok az életmódbeli,
szokásbéli elemek, melyek például sajátos építkezést alakítanak ki. De a szõlõkultúra
hozta létre a sajátos vízvédelmet is. Tervszerûség, felkészültség, tudatosság és ezekbõl eredeztethetõ
munkakultúra: ez származott a szõlõbõl. Egy ilyen pályán mozgó emberi élet és
habitus követelményekkel lép fel nemcsak a szõlõvel és borral szemben, hanem az élet minden
más dolgával szemben. Legyen szó az itt élõ ember ruházatáról, épületeirõl vagy éppen
saját magáról. S egy ilyen közegben jelennek meg természetes módon, magától értetõdõ természetességgel
azok a nagyságok, akiket Szekszárd mondhat fiainak és lányainak.
Írók, költõk?
Õk is, nyilvánvalóan. De ugyanígy megszületik egy báró Augusz Antal, aki négy alkalommal
látja vendégül és tartja hosszú hónapokig Szekszárdon Liszt Ferencet. Zárójelben jegyzem
meg: nagy örömmel hoznánk létre azoknak a városoknak a szövetségét, amelyekben
Liszt megfordult. Ezzel is beilleszthetnénk a várost abba a körbe, melybe mindig is tartozott
1061 óta. Visszatérve az eredeti gondolathoz: a XIX. században ebben a közegben születik
meg Garay János, azután Babits Mihály, még késõbb Mészöly Miklós, majd Baka István.
A felsoroltak emlékét egyre erõteljesebben õrzi a város.
Ha valaki végigmegy a Babits Mihály utcán, akkor ott nemcsak a nagy költõ szülõházába
térhet be. Ebben az utcában található Dienes Valéria, valamint Hollós László, a nemzetközi hírû
gombatudós szülõháza is. A francia szarvasgomba társaság periodikájának címlapját állandó
jelleggel Hollós László arcképe díszíti. Ugyancsak ebben az utcában van Lengyel Pál, az elsõ
hazai eszperantista nyomdász háza. A Babits ház mellett, az Irodalom Házában otthont adtunk
Mészöly Miklós hagyatékának is. Ha csak ezen a kis utcán végigmegyünk, máris olyan
nevekbe ütközünk, akik bizonyos értelemben világnagyságok voltak. Ebben az utcában szeretnénk
létrehozni – kis kocsmákkal, kis pincékkel – az Irodalom utcáját, melyben valamennyi
szekszárdi híresség otthonra talál.
8

Tolna megye székhelye abban országszerte egyedülálló, hogy csakis itt található Német Színház, azaz
Deutsche Bühne Ungarn.
A németek XVIII. századi megjelenése, amikoris letelepedtek a török hódoltság utáni,
majdnem teljesen kiüresedett Tolna megyében és Szekszárdon, fordulópontnak számít. Ennek
a fordulópontnak a borkultúrában is jelentõsége volt, hiszen egy egészen új borkészítési
technológiát hoztak magukkal Rajna-Pfalzból, Baden-Württembergbõl és Hessenbõl. A jótékony
hatás máig érezhetõ a helybeli borokon. A németek csaknem másfél évszázadig meghatározó
szerepet töltöttek be Szekszárd történetében. A fõbírák mintegy harminc-negyven százaléka
számított németnek a XVIII. század közepétõl a XIX. század végéig. A németek valamennyien
szõlõsgazdák voltak, azaz döntõ gazdasági erõvel rendelkeztek. Amikor tehát ma
azt mondjuk, hogy a Német Színház, a német kisebbségi önkormányzat rendkívül fontos eleme
a város kultúrájának és társadalmi életének, akkor voltaképpen egy XVIII. századi kezdet
XXI. századi továbbélését rögzítjük.
Így kapcsolódik a jelen a múlthoz. De most tekintsünk a jövõbe, elõre egy-két évtizedet: milyen város
lebeg a szeme elõtt?
Ennek a városnak – a boron kívül – van egyfajta gazdasági adottsága. Nevezetesen, hogy
autóipari beszállítók telepedtek meg nálunk. Szekszárd gazdaságát nagy valószínûséggel ez
az üzletág határozza meg a jövõben. Néhány éven belül, amint megépül az M6-os-M9-es, Tolna
megye székhelye logisztikai hellyé válik. Ez már önmagában megalapozza a nyugodt, kiegyensúlyozott
életszínvonalat. Ami erre rakódik, az nem más, mint a bor, a minõségi turizmus
és a kultúra. Van tehát egy meghatározó gazdasági alap, melyen – remélem, a városlakók
gyönyörûségére – ki tud alakulni egy olyan kulturális életforma, ami a város az elmúlt évszázadokban
élt.
Szekszárd. Babits Mihály emlékház. (Sehr Miklós felvétele)
9

Százhetvenöt éve született
Németh József címzetes püspök
A szegedi születésû Németh József 42 éven át volt fölszentelt püspök, a csanádi egyházmegye
püspöki helynöke. Négy fõpásztor: Bonnaz Sándor, Dessewffy Sándor, Csernoch János
(késõbb a történelmi Magyarország utolsó hercegprímása) és Glattfelder Gyula (utóbb kinevezett
kalocsai érsek) mellett szolgált, de soha nem nyert tényleges fõpapi méltóságot, megyéspüspöki
kinevezést. Éppen 37 éve volt püspök, amikor a 37 éves Glattfelder átvette a
püspökség kormányzását. 1 A csanádi papság körében nagyon népszerû volt: segítõkészsége,
egyszerûsége, szerénysége, s óriási klasszikus mûveltsége, latin nyelvtudása miatt.
Habermann Gusztáv lexikonjában olvashatunk Németh József életérõl, de az összefoglalásban
rengeteg a pontatlanság. 2 Németh József György 1831. április 20-án született Szegeden.
Édesapja Németh József, édesanyja Szekula Katalin volt. Keresztszülei: Ivánkovits Ferenc
szûrszabó mester és Baumgartner Katalin. A palánki Szent Dömötör templomban keresztelte
meg Tóth Pál, Kreminger György esperesplébános káplánja. Régi szegedi iparoscsaládból
származott, rokonai között több céhmester találunk. A kalaposok 1815-ban megalakult céhét
1834-ben Szekula János, 1850-ben Szekula György vezette. Középiskolai tanulmányait a szegedi
piarista gimnáziumban végezte, majd a temesvári szeminárium növendéke lett.
1848-ban másodéves teológushallgató volt. 3
A szabadságharc idején – Sáry Mihály papneveldei spirituális 1849. április 24-én kelt jelentése
szerint – több társával együtt honvédnek állt. Életrajzát a szõregi káplánként is tevékenykedõ
Ambrus József Az 1848 és 49-ik évi szabadságharczban részt vett római és görög katholikus
paphonvédek albuma (Nagykikinda, 1892.) címû könyvében is olvashatjuk. Guyon Richárd,
majd Vécsey Károly seregében szolgált. Részt vett az 1849. augusztus 9-i temesvári csatában,
a szabadságharc utolsó ütközetében, s ott volt a világosi fegyverletételnél is. Az osztrák császári
hadseregbe való besorozástól megmenekült, mint szolgálatra alkalmatlant bizonytalan
idõre szabadságolták. 4 Tanulmányait elsõéves kispapként kezdte meg ismét, az 1849/50-i
tanévben. 5
1852. november 22-tõl 1853. november 2-ig a püspöki iroda tollnoka (actuarius) volt. A tollnoki
teendõket olyan végzett teológusok látták el, akiket korhiány miatt nem lehetett fölszentelni.
Ha ilyenek nem voltak az egyházmegyében, akkor jól tanuló negyedéveseket kértek
meg. Az elõadásokat ugyan nem kellett látogatniuk, de kötelesek voltak havonta referálni,
félévente pedig vizsgázni a tananyagból. 1853 novembere és 1854. november 19. között püspöki
protokollista és levéltáros. 1854. augusztus 24-én szentelte pappá Csajághy Sándor püspök.
Rövid ideig segédlelkészként szolgált a Temes megyei Hidegkúton. 1855. február 26-tól
szertartásmester és levéltáros a temesvári egyházmegyei hivatalnál. 1856 januárjától 1857. július
20-ig szentszéki jegyzõ és elõadó. 1857 és 1863 között a papnevelõ intézet lelki vezetõje,
spirituálisa, majd 1870-ben rektora. 6
10
ÉVFORDULÓK
1 Péter László: Püspökköszöntõ. In: Uõ: Szõregi délutánok. Bp. 1994. 480–481. old.
2 Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgárcsaládok történetéhez. Szeged 1992. 201. old.
3 Schemtaismus cleri dioecesis Csanádiensis pro anno Domini (a továbbiakban: Schem. Csan.) 1848.
106. old.
4 Kováts Sándor: A csanádi papnevelde története 1806–1906. Temesvár 1908. 351–354. old.
5 Schem. Csan. 1851. 161. old.
6 Kováts Sándor: i. m. 511–515. old.

Németh József az 1860-as évektõl kezdve a püspökség legtekintélyesebb papjai, legfontosabb
vezetõi közé tartozott, s nagy szerepe volt az egyházmegye kormányzásában. 1863-tól
püspöki ceremóniárius (szertartásmester) és szentszéki jegyzõ. A svájci származású Bonnaz
Sándor püspök 1870-ben csanádpalotai plébánossá nevezte ki. Lelkészi állását nem foglalta el,
mert 1871-ben a csanádi székeskáptalan tagja, kanonok lett. 1871-ben Bonnaz püspök két új
kanonoki stallumot szervezett, ezzel nyolc fõre emelte a káptalan tagjainak számát. Az új kanonokok
javadalmazását azonban nem tudta megfelelõen biztosítani, ezért alacsonyabb díjazást
nyertek. Õket nevezték Alexandrinus-kanonokoknak.
1874-ben Ferenc József császár és király Isauropolis fölszentelt, címzetes püspökévé
(consecratus episcopus) nevezte ki. IX. Pius pápa a kinevezést 1874. január 16-án erõsítette
meg. Kalocsán szentelték püspökké 1874. április 19-én. 1879. március 13-án a Scopi választott
püspöke címet (electus episcopus), késõbb – Martinszky József halála után – a csanádi nagypréposti
(praepositus maior) méltóságot nyerte el. 1884-tõl haláláig megszakítás nélkül általános
püspöki helynök (vicarius generalis) volt. 7 Az egyik korabeli újság írta róla: „Türelmetlenebbül
senkinél nem várta a közvélemény, hogy megyés püspök legyen, mint Németh Józsefnél. Mégsem
lett soha az.” 8 Mik voltak az okai, hogy magas állami és egyházi kitüntetései ellenére sem
nevezték ki? Az egyik: 1848/49-es szereplése, papnövendékként honvédnek állt, s a magyar
függetlenségért harcolt. A másik: Tisza Kálmán miniszterelnök személyes ellenzése. Németh
József ugyanis helynökként engedte papjainak, hogy – akár a szószékrõl is – bírálják a kormányt,
s a képviselõválasztásokon ne a kormányzó szabadelvû pártot, hanem az ellenzéki
függetlenségieket támogassák.
Az 1880-as években Ferenc József Aradra látogatott. A szervezõk eredetileg a fogadó küldöttség
élére Haynald Lajos bíborost, kalocsai érseket szánták, de késõbb Németh József mellett
döntöttek. Üdvözlõ szavaira így válaszolt a király: „Szívesen fogadom a katolikus papság hódolatát,
ha politikai élet hullámaitól távol tartja magát.” Elterjedt volt egy szállóige, amelyet az akkori
vallás- és közoktatásügyi miniszternek tulajdonítottak. Gróf Apponyi Albert állítólag a
következõket mondta Németh József elõléptetésérõl: „Ha csak egy napra is, de kineveztetem püspöknek.”
9 Erõs magyar nemzeti érzése és ellenzéki politikai magatartása miatt nem lehetett javadalmas,
tényleges fõpásztor. Kortársa, az egykori szeged-rókusi plébános, a szintén szegedi
születésû, de kormánypárti Ivánkovits János 1896 és 1904 között rozsnyói megyés püspökként
tevékenykedett. Az iskolaszervezõ Oltványi Pál prépost neve fölmerült a veszprémi
püspöki széke betöltésekor 1887-ben, de a méltóságot báró Hornig Károly (késõbbi bíboros)
nyerte el. Jászai Géza, szeged-belvárosi apátplébános pedig 1910-ben lett Sebenico címzetes
püspöke.
Németh püspök 1889 és 1890 között káptalani helynök, majd a püspök helyettese lelki
ügyekben, általános ügyhallgató. 1899-ben az uralkodó a Vaskoronarend második osztályával
tüntette ki. X. Pius rendeletére, Dessewffy püspök betegsége idején 1905. augusztus 10. és
1908. május 10. között a csanádi egyházmegye apostoli kormányzója (administrator
apostolicus). 1908-ban Temesvár szabad királyi város díszpolgárává választották. Elnyerte a
Ferenc József-rend nagykeresztjét a csillaggal. Az Apostoli Szentszék pápai trónálló, pápai
prelátus és római gróf címet adományozott számára. Csernoch János és Glattfelder Gyula fõpapsága
alatt végig helynökként szolgált, s a kettejük közötti intercalaria idején káptalani
helynök volt 1908. május 10. és 28. között. 1904-ben, aranymiséjén kitért az ünneplés elõl és
Máriaradnára zarándokolt. Az egyházmegyei papság javára 7000 forintos alapítványt tett.
Végrendeletében vagyonát jótékony célokra, s a püspökség javára ajánlotta föl. 86 éves korában,
mint az egyházmegye legidõsebb papja hunyt el Temesvárott 1916. november 12-én.
Glattfelder Gyula körlevelet adott ki Makón, megörökítve Németh József érdemeit, vázolva
életútját, tevékenységét. „Papi és püspöki ténykedése bensõséges hitet, a szent titkok megértésébõl
táplálkozó kegyeletet tártak a szemlélõ elé. Fiatal és öreg papnak egyaránt például szolgálhatott viselkedése,
összeszedett és buzgó magatartása a szertartások és egyházi ténykedések közben.” 10 A fõpásztor
7 Schem. Csan. 1907. 217. old.
8 Szegedi Napló, 1916. november 13. 3. old.
9 Uo.
10 Ordines circulares ad honorabilem clerum almae dioecesis Csanádiensis. 1916. 101–102. old.
11

méltatta magyarságszeretetét, következetes ellenzéki álláspontját. „Hazáját nem hangos szóval,
hanem tüzes lelkesedéssel, fáradhatatlan tevékenységgel, s ha kellett, fegyverrel szolgálta és védte. Meg
nem alkuvó magyar érzése közismert volt, s ha miatta félreismertetésben is volt része, ez biztosította
számára egész Délmagyarország lelkes tiszteletét és szeretetét.” 11
A Szegedi Napló nekrológjából. „Klasszikus volt a tudása, s a klasszikus latin nyelvet nálánál tökéletesebben
kevesen beszélték. Gyönyörû fõpapi alak, férfias arc, imponáló megjelenés. Méltóság és
gyermekes szelídség a tekintetében egyaránt. Szónoklatával, amely nem ismerte a frázisokat, el tudta
bûvölni hallgatóit. Ritka népszerû volt, papsága bálványozta…” 12 Németh püspök lelki üdvéért
minden csanádi plébániaegyházban szentmisét mutattak be. A temetést megelõzõ napon a
harangok fél órán át szóltak az összes templomban. Szegeden gyászlobogót tûztek a városháza
tornyára, s gyásztáviratot küldtek a csanádi káptalannak.
Németh Józsefet 1916. november 16-án helyezték örök nyugalomra a temesvári székesegyház
kriptájában. A szertartást és a gyászmisét Glattfelder Gyula végezte. A temetés elõtt fél
órával Temesvár törvényhatósága, Geml József polgármester vezetésével rendkívüli közgyûlést
tartott és jegyzõkönyvben örökítette meg az egykori díszpolgár, egyházi vezetõ érdemeit,
aki 1846 óta volt a város lakója. Szeged közgyûlése is megemlékezett a város magas fõpapi
méltóságba jutott szülöttérõl. A temesvári temetésen a szülõvárost Somogyi Szilveszter polgármester
és Gaál Endre kultúrtanácsnok képviselte. A szegedi esperesi kerület papsága nevében
Várhelyi József kanonok, Galler Kristóf pápai kamarás, Zadravecz István alsóvárosi ferences
gvárdián (késõbb tábori püspök), Breisach Béla rókusi plébános, Tatarek Béla minorita
házfõnök, Szabados István hittanár és Karácsonyi Guidó belvárosi káplán volt jelen.
Miklós Péter
Százhuszonöt éves a budapesti telefon
Budapesten 1881. május 1-én szólalt meg elõször a telefon. Az a hírközlési eszköz, amely
két egymástól távol élõ embernek lehetõvé tette az egyidejû üzenetváltást, legyõzve az idõt és
a távolságot. Személyesebb és aktívabb távközlési eszköz azóta sem született.
A telefon feltalálójaként a szabadalmi hivatalok a skót származású Alexander Graham Bellt
(1847–1922), a bostoni egyetem hangfiziológiai tanárát jegyezték be, aki telefonkészülékét
1876-ban a philadelphiai világkiállításon mutatta be. Ennek a hírére Puskás Tivadar mérnök-üzletember
(1844–1893), aki két esztendõt már töltött Amerikában és 1876 nyarán a londoni
és a brüsszeli távíróhálózat tervezésén dolgozott, azonnal Amerikába utazott. Bell telefonját,
amely találóan inkább „messzezörgõ” volt csak két, egymással összekötött állomás
használhatta.
A telefon Thomas Alva Edison (1874–1931) New Jerseyben, a Menlo Parkban kiépített „találmány-gyárában”
vált igazi hírközlési eszközzé. Edison a szénmikrofon megalkotásával és az
indukciós tekercs alkalmazásával, Puskás Tivadar a telefonközpont kigondolásával tökéletesítette.
Ez utóbbiról maga Edison adott írásos nyilatkozatot, amikor budapesti látogatása idején
Puskás Albert özvegyének ajándékozott fényképére az alábbi dedikációt írta fel : „
Theodore Puskás was the first man in the world to suggest the Central station for the
Telephone ” Az Edison magyarországi látogatását megörökítõ fotóalbum reprintjét 2006 januárjában
jelentette meg az Országos Széchényi Könyvtár.
Puskás Tivadar képzett elektrotechnikusként 1877 nyarán Edison európai megbízottja lett.
Edison nagy találmányai közül a fonográf, az izzólámpa, a telefon és a korszerûsített
távíróberendezés európai megismertetésén és meghonosításán dolgozott. 1878-ban Párizsban
irányította az elsõ telefonközpont és hálózat építési munkáit. Öccsét, Puskás Ferencet
(1848–1884), aki huszárfõhadnagyként szolgált a Monarchia hadseregében ekkor képezte ki a
telefonhálózat építési, mûszaki, szervezési és üzleti munkáira. 1879 nyarán hazajöttek Budapestre,
hogy a fõvárosi hálózat építéséhez tõkés társakat keressenek, ahogyan ma mondanák,
12
12 Szegedi Napló, 1916. november 13. 3. old.

efektetõket. Az elsõ telefonbeszélgetés Budapesten, 1879 július 4-én Puskás Ferenc pesti lakásán
zajlott le. Rácz Sándor a távírda hivatalnoka megörökítette az eseményt: „Puskás Ferenc...
Gyöngytyúk utcai második emeleti lakásán és ugyanazon házban egy földszinti szobában
kapcsoltuk be a két telefonállomást,s reá következõ napon már özönlött a fõváros színe-java
az új csoda mohó szemlélésére. Egész délután mûködtettük telefonjainkat; beszélve,
suttogva, dalolva, fütyülve, zenélõ zsebórát hallgatva a telefonon át.” Sokan megnézték, ki is
próbálták a telefont, de inkább mulatságos játéknak tekintették, s nem kívánták anyagilag támogatni.
Edison egyetértésével az Osztrák–Magyar Monarchia területén Puskás Ferenc kizárólagos
jogot szerzett a távbeszélõ hálózatok építésére. 1879 októberétõl Puskás Tivadar tagja lett – sikeres
párizsi munkái következtében is – az Edison Társaság Igazgatói Tanácsának.
Jelentékeny jövedelme lehetõvé tette, hogy a budapesti telefonhálózat építési munkáinak
költségeit vállalja. Öccsét, aki már 1879. július 28-án kérelmezte a budapesti és újpesti hálózat
építésének jogát, felhatalmazta, hogy kezdje meg a szervezési munkákat. Puskás Ferenc kibérelte
a Képíró és Lövész utca (ma Királyi Pál) sarkán álló egyemeletes kis házat, és abban berendezte
a szervezõirodát és az amerikai szerelõk szálláshelyét. Puskás Tivadar a Bell
Telephone Manufacturing Companytól, Amerikából megrendelte a telefonközpont berendezéseit
és az elõfizetõknél felszerelendõ Edison-féle Bergmann gyártmányú készülékeket.
A földmûvelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1880. május 20-án kelt engedélyével
húsz évre kizárólagos jogot adott Puskás Ferencnek, hogy Budapest és Újpest területén távbeszélõ-összeköttetéseket
építsen. Engedélyokmánya egy, csakis közvetlen egymással és beszélésre
szolgáló, de sem helyi sem bármely más táviratnak a kezelésére nem használható hálózat
építésére vonatkozott. A táviratozás ugyanis az állam fenntartott joga volt, s azt a „szabad
versenyes kapitalizmus” korában sem engedték csorbítani. A megkötésekkel teli engedély az
elõfizetõkre nézve többek között rendõrségi jóváhagyást követelt meg, s csak annak kiadása
után lehetett megkezdeni az építési munkákat. Szigorúan szabályozták az üzleti alapkönyvek
vezetését, amelyek naprakészen tartalmazták az elõfizetõk adatait. A névsorba felvettek
azonban jogosultak voltak – amennyiben azt egy-egy elõfizetõ nem korlátozza – egymással
beszélni, bármely „a közerkölcsiséget nem sértõ és a közbiztonságot vagy személyes biztonságot
nem veszélyeztetõ ügyben”. Az engedélyes köteleztetett továbbá arra, hogy mielõtt „a
köz és az egyéni érdekekre nagy fontossággal bíró üzletben valakit alkalmazna” meg kell várni
a távirda igazgatóság és a fõvárosi rendõrség engedélyét.
Az engedély elnyerését követõen 1881 elsõ hónapjaiban Puskás Ferenc megkezdte az elõfizetõk
gyûjtését. Az elõfizetõi felhívásokban az alábbiakat olvashatjuk a telefon elõnyeirõl:
„A telefon segélyével 20 perc alatt elintézhet az ember oly ügyeket, melyek jelenleg egy napját veszik
igénybe, mert egy-két perc elég ahhoz, hogy kérdést tegyen vagy rendelkezést küldjön a város másik végén
lakó egyén vagy testülethez, üzlet vagy hivatalhoz, s választ is kapjon rá.
AZ IDÕ PÉNZ, HA IDÕT TAKARÍTUNK MEG, PÉNZT KERESÜNK!
A bankár, üzletember, iparos, gyárigazgató, lapszerkesztõ a telefonhálózat által össze lesz kötve munka-
és üzlettársaival, raktárai és mûhelyeivel, valamint a nagyközönséggel és anélkül, hogy szobájából
kimozdulna, rendeleteket és utasításokat adhat, értesüléseket szerezhet, ügyeket intézhet el s mindezt
élõszóval, költség, idõveszteség és közvetítõk nélkül.
Azon kereskedõk, kiknek egy telefon-állomás van üzletükben, biztosak lehetnek, hogy a telefonhálózat
elõfizetõi õket fogják felkeresni megrendeléseikkel.
A hirtelen rosszul lett beteg az orvosával, a lángba borult ház a tûzoltósággal, a meglopott tõkepénzes
a rendõrséggel egy perc alatt tudathatják a veszélyt és megtehetik a szükséges intézkedéseket.
Mély megnyugvást fog szerezni a családfõnek, ki kénytelen az egész napot családjától távol üzletében
vagy hivatalában tölteni, ha bármely percben élõszóval közlekedhetik szeretteivel!
De fölösleges tovább részletezni azon üdvös hatást, melyet a telefon-hálózat úgy a magán mint a közéletre
gyakorolni hivatva van, bár ezer és ezer példát hozhatnánk még fel, ha terünk engedné. Elég ha
visszagondolnak azokra a lélekölõ szaladgálások és várakozásokra, izengetések és küldözgetésekre, félreértések
és otthon nem találásokra... mind megannyi idõ és pénzpazarlás!”
13

Az elõfizetõi felhívásokra jelentkezni kezdtek a bankok, újságok, kereskedõk, minisztériumok.
Egyévi elõfizetési díj – természetesen korlátlan számú és idejû beszélgetésekkel – 180 forint
volt.
Az elsõ telefonközpontot a Fürdõ utca (ma József Attila) 10. számú bérházának 3. emeletén
rendezték be és 1881. május elsején adták át a forgalomnak, azaz 25 elõfizetõnek. A központ
három százvonalas jelzõtáblás szekrénybõl és velük párhuzamosan három százvonalas keresztlemezes
váltóból állt. A hálózat 3 mm-es átmérõjû vashuzalokból épült ki. Az egy vezetékes
föld-visszavezetéses távbeszélõ áramkörök rendszerében az épületen belül 0,6 mm átmérõjû,
cérna borítású rézvezetékeket alkalmaztak, az épület külsõ falsíkjain guttaperchaval és
kaucsukkal borított változatban. Az áramellátást Leclanche-elemekkel oldották meg. Budapest
Párizs után két évvel lett távbeszélõ hálózattal rendelkezõ fõváros. 1881. augusztus 1-én
a Lövész utca (ma Királyi Pál) 11. számú házban megnyílt az elsõ fiókközpont.
A következõ évben 1882-ben berendezték az elsõ budai fiókközpontot is, a Pálffy (ma Bem)
tér 4. számú épületben. Kábeleit a Margit híd szerkezetén vezették át Budára. Az elsõ alközpontot,
egy 12 vonalas Jones-féle váltóval, a Pénzügyminisztérium épületében szerelték fel.
Februárban megjelent az elsõ távbeszélõ névsor 238 elõfizetõ adataival. Készülékeiket új,
Clement Ader francia mérnök elõzõ évben bemutatott érzékeny, jó hangszínû mikrofonnal
felszerelt asztali és fali telefonjaira cserélték.
A budapesti telefonhálózat üzemeltetõjénél 1882-ben ellenõrzést tartott a távírda-igazgatóság.
Huszonöt alkalmazottat regisztráltak. Köztük 8 mechanikus és 11 kezelõnõ volt. A kezelõnõk,
a telefonos kisasszonyok voltak, akik a kapcsolószekrényeknél dolgoztak. A kézi kapcsolású,
manuális rendszerekben õk kapcsolták össze és bontották szét – a beszélgetések végén
– a hívó és a hívott fél vonalatait. Krúdy Gyula a telefonközpontokat nõi kaszárnyáknak
nevezte, és szép esszében mutatta be nehéz, idegtépõ munkájukat. Az elsõ telefonkezelõnõ
Matkovics Júlia volt, s õ tanította be a többieket a gyors, pontos munkára és az elõfizetõkkel
való udvarias, türelmes érintkezésre.
Budapest a Puskás testvéreknek köszönheti, hogy a telefónia korai korszakában rákapcsolódott
a távközlés világhálójára. Mégis elmondhatjuk, hogy emlékezetüket néhány épületplasztika
és emléktábla, de még a kerek évfordulók kiadványai és múzeumi kiállításai sem
õriznék meg a nagyközönség számára, ha nevét 1953-ban nem vette volna fel a 2006-ban éppen
száz éves postai szakoktatás intézménye a Gyáli úti távközlési technikum. A névadás története
az 1950-es évek világát idézi fel. A Magyar Posta vezérigazgatósága 1952-ben névadót
keresett a távközlési technikusok képzésére szakosodott középiskolája számára. Az iskola tanári
kara Edison és Marconi nevét javasolta, a vezérigazgatóság egyik vezetõje azonban a tõkés
országok szülöttei helyett Alekszander Sztepanovics Popov nevét. Az iskola egykori diákja
Héjj Antal, aki mérnök ezredesként dolgozott abban az idõben a vezérigazgatóságon,
amikor értesült az ügyrõl, minden humort, furfangot bevetve, Puskás leszármazottakat felkeresve
elérte, hogy a technikum Puskás Tivadar nevét vegye fel. Az iskola vezetõi minden idõben
ápolták Puskás Tivadar és testvére Ferenc emlékét, sírjaikat a Kerepesi temetõben (Ferenc
a baloldali kerítés falánál lévõ 339 sz. kriptában, Tivadar a 34/1 parcella 2. sorának 2. sírjában
nyugszik) rendszeresen gondozzák, a születésnapokon felkeresik.
Puskás Tivadarra érvényesek Ady sorai „ifjú szívekben élek és mindig tovább”. Az iskolában
végzett diákok közül ugyanis többen a távközlés, a híradástechnika és az utóbbi évtizedben
informatika területén, kiemelkedõ szakemberek lettek, és kötelességüknek érezték Puskás
Tivadar emlékezetének ápolását. Így állíttatta fel mellszobrát a Nemzetközi Távközlési
Egyesület genfi székházában 1986-ban Berecz Dezsõ, a BHG vezérigazgatója az egykori Puskás-diák.
A Borbás Tibor mintázta szobor másolata lett a Puskás Tivadar Távközlési Technikum
elsõ szobra a névadóról.
Puskás Tivadar nevét több utcanév õrzi: Budapesten a XI. kerületben, Gyõrben, Miskolcon,
Sopronban, Szekszárdon, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Bolyban tudunk róla. Bolyban egy
1980-as években beépített új utca viseli a nevét, melynek közepe táján áll Puskás Tivadar elsõ
köztéri szobra, Trischler Ferenc szobrászmûvész alkotása. Emléke a budapesti telefon születésének
125. évfordulóján Magyarország fõvárosától is többet érdemelne.
Kovács Gergelyné
14

Hetvenöt esztendeje halt meg
Hegedüs Gyula 1 színmûvész
Hegedüs Gyula a Tolna megyei Kétyen
született 1870. február 3-án és Budapesten
halt meg 1931. szeptember 21-én. 2 Apja
Hekman3 János postamester4 , anyja Fonyó
Alojzia volt. A szülõk a szekszárdi polgári iskolában
taníttatták gyermeküket, aki az iskola
befejezése után rövid ideig Gyönkön a járásbíróságon
írnokoskodott. A hivatalnoki élet
azonban nem vonzotta. Színész akart lenni.
Annak érdekében, hogy célját megvalósítsa 19
éves korában megszökött hazulról és özv.
Keresztély Jánosné kicsiny vándortársulatához
csatlakozott. Elsõ fellépésére Gyönkön
került sor. Az együttes tagjaként a dunántúli
falvakat járva sajátította el a színészet alapelemeit.
5
A pályára tudatosan készülõ fiatalember –
összegyûjtve az induláshoz szükséges tandíjat
– még 1889-ben beiratkozott a Színmûvészeti
Akadémiára (a Színmûvészeti Egyetem
elõdje). Itt másfél évet töltött, és Paulay Ede
jelentette számára a legnagyobb hatást. 6 Oklevelet
nem szerzett, de 1891-ben Pesti Ihász Lajos
és Dobó Sándor társulatánál megkezdte
hivatásos színészi pályáját.
Az elkövetkezõ három évben az ország
több nagy városában – többek között Po-
Hegedüs Gyula, 1920-as évek
zsonyban, Debrecenben, Budán, Székesfehérvárott, Aradon – lépett fel. 1894 márciusában
Ditrói Mór szerzõdtette a kolozsvári Nemzeti Színházhoz. Az itt eltöltött két év alatt 186 új
szerepet alakított. Szinte minden színpadi mûfaj, a shakespeare-i drámáktól kezdve a társalgási
színmûveken át az operettekig, megtalálható repertoárján. Hamarosan egyenrangú partnerként
fogadták be már hírnevet szerzett kollégái (Jászai Mari, Ujházi Ede, E. Kovács Gyula,
Szentgyörgyi István, Laczkó Aranka, Dezséri Gyula).
1 Hegedüs Gyula színészi munkásságának elsõ átfogó bemutatását Cenner Mihály végezte el. A pár
oldalas tanulmány a Cenner által összeállított adattár bevezetõjeként jelent meg. (Hegedüs Gyula
(Adattár). Színháztörténeti Füzetek 64. szám. Magyar Színházi Intézet. Budapest, 1979. 109. old.)
Cikkem alapvetõen erre a tanulmányra épül, ezért a továbbiakban külön nem hivatkozom rá.
2 Halálának pontos dátumát a fellelhetõ irodalom többféleképpen határozta meg. Az Életrajzi Lexikon
szeptember 21-re teszi. (Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990 http://mek.oszk.hu/00300/
00355/html/ABC05727/06135.html. [LEXIKON]). Cennernél szeptember 16. található, Füle Péternél
szeptember 22. szerepel. (Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század
színi világából. Összeállította Füle Péter. Palatinus Könyvkiadó, Budapest, 2005. [Színház az
egész!..., 2005.])
3 A zombai római katolikus születési anyakönyv.
4 A Szekszárdi polgári fiúiskola 1876–1881 közötti anyakönyve (Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára
(TMÖL): a szekszárdi államilag segélyezett polgári fiúiskola iratai. 1876–1939.) szerint az apa
foglalkozása földbirtokos. (1881. évi iskolai anyakönyv.)
5 Egy másik visszaemlékezés szerint Tamásiban lépett elõször színre 1889. május 14-én Tolnavármegye
és a közérdek 1914. április 30. 2–3. old. Tolnamegyei Újság 1927. május 7. 3. old.
6 Hegedüs Gyula: A beszéd mûvészete. Budapest, 1917. (A beszéd…, 1917.)
15

Aradi Gábor felvétele. A kétyi Hegedüs Gyula Általános
Iskolában készített kiállítás részlete. A
születési anyakönyvi kivonaton jól látható a
Hekman családnév helyesírása.
1896 tavaszán megalakult Budapesten a Vígszínház részvénytársaság, az ország elsõ magánvállalkozású
színháza. A mûvészeti igazgatói posztra Kolozsvárról Ditrói Mórt szerzõdtették,
aki szabad kezet kapott a színészek kiválogatásában. Ditrói kolozsvári társulatának derékhadát
magával hozta. Így került Hegedüs Gyula az újonnan megnyíló Vígszínházhoz,
mely 1896. május elsején, a millenniumi ünnepségek keretében nyitotta meg kapuit.
Hegedüs Gyula neve és mûvészete összeforrott a Vígszínház elsõ három évtizedének történetével.
Részese és képviselõje volt annak a stílusváltásnak, mely a mûvészeti igazgató,
Ditrói Mór irányítása alatt ment végbe. Ditrói – a színház tulajdonosai elvárásainak megfelelõen
– egy új közvetlenebb, természetesebb játékmodort keresett, mely jobban megfelelt a polgári
társadalom igényeinek. Az új színház kezdetben, éppen ezért a francia társalgási vígjátékokat
és bohózatokat tûzte mûsorára. Ez a színpadi mûfaj nem volt alkalmas arra, hogy deklamáló
színésznagyságok játsszák el õket. A szerepek olyan színmûvészeket kívántak, akik
képesek ezeket a figurákat természetesen ábrázolni. Ditrói vígszínházi társulata alkalmas volt
erre a feladatra. 7 Az együttes kiemelkedõ mûvészegyénisége Hegedüs Gyula volt, aki nem
csak a magyar színjátszás történetében, hanem az egyetemes színháztörténelemben is a realisztikus
játékmodor egyik legfontososabb képviselõje. 8 Méltó társának tekinthetõ a 16 évesen,
a színiiskolából szerzõdtetett Varsányi Irén.
Hegedüs természetes adottságai: pompás megjelenése – középmagas termet, szikár, de
erõt mutató testalkat, inkább markáns, mint szép arc kiemelkedõ orral –, eleganciája, zengõ és
lelkes orgánuma és egyénisége megadták számára az új játékstílusban a vezérszerepet. Kiforrott
játéka pillanatok alatt a közönség elsõ számú kedvencévé tette. A színház megnyitása
után három nappal már nevétõl visszhangzott a város. A „…francia bohózatok nevetséges
alakjait oly természetességgel, minden színpadiasságot félretéve játszotta el, hogy a közönség
az általa megformált karaktereket egytõl egyig hitelesnek találta. Úgy lépett ki a színpadra,
mintha nem is szerepet játszana: egyszerû, keresetlen mozdulatokkal élt, s karakterisztikusabb
gesztusai sem emlékeztettek a színpadi ágálásra. …képes volt dikcióját a romantikus
szavalóstílusból a modern beszédstílushoz igazítani.” 9
A francia bohózatoknál komolyabb feladatok elé a színház mûsorában mind nagyobb teret
hódító magyar színjátékok juttatták Hegedüst. Kiemelkedõ sikere volt Molnár Ferenc (az íróhoz
õszinte barátság fûzte, s késõbb a legtöbb Molnár-darab fõszerepét õ játszotta el) Ördög;
Lengyel Menyhért Tájfun; Bródy Sándor A tanítónõ, Timár Liza; Heltai Jenõ A Tündérlaki lányok
címû drámájában. 10 A Vígszínházban játszott szerepei közül az Ördög és a Tájfun fõszerepeit
szerette a legjobban. Büszkeséggel állapította meg 1914-ben, „hogy ez a két darab rajtam ke-
16
Aradi Gábor felvétele. A kétyi Hegedüs Gyula Általános
Iskolában készített kiállítás részlete. A képen
színmûvész – már lebontott – szülõháza látható.
7 Magyar színháztörténet 1873–1920. Szerkesztette Gajdó Tamás. Magyar Könyvklub. Országos Színháztörténeti
Múzeum és Intézet. Budapest, 2001. (Magyar színháztörténet , 2001.) 154–156. old.
8 Színház az egész!..., 2005. 114. old.
9 Magyar színháztörténet, 2001.153. 157. old. Színház az egész!..., 2005. 114. old.
10 Magyar színháztörténet, 2001.153. 157–158. old.

esztül jutott a külföldre, itt kezdõdik a magyar színmû írás fellendülése, a magyar színészet
igazi megbecsülése.” 11
Élete során többször megvált a Vígszínháztól, de mindig visszatért oda. A kitérõk során
megfordult a Nemzetiben, a Magyar Színházban és a Fõvárosi Operett Színházban, ahol a
Csókos asszony Tarpataky báróját játszotta Honthy Hanna oldalán.
Színházváltoztatásai anyagi okokra vezethetõk vissza. Budapesti nagy lakása, a korán
megszerzett máriabesnyõi villa, a hozzátartozó nagy parkkal, költséges volt. Szeretett vadászni
és egyike volt az elsõ autótulajdonos színészeknek. Jótékonysága és jószívûsége – elsõsorban
a rászoruló kollégákkal kapcsolatban – közbeszéd tárgya volt. (Emellett nagyszámú
családjának tagjait is állandóan támogatta.) 1917-ben a budapesti Színészszövetség elnöke
lett. 12
Hegedüs Gyula játszott A tánc címû elsõ magyar filmben, továbbá A munkászubbony (1914)
és a Zoárd mester (1917) címû némafilmben is. 13
Kétszer nõsült. Elsõ felesége Medgyaszay Evelin színésznõ volt, aki 1897-ben halt meg.
Második feleségével, Berzétey Ilonával (1965-ben halt meg) 1901-ben kötött házasságot.
Egyetlen fia van, dr. Hegedüs Lajos, aki a rá vonatkozó iratok, fényképek és személyes élményei
segítségével feldolgozta apja életét. A kézirat kiadását Kéty polgármesteri hivatala készíti
elõ. 14
A kitûnõ mûvész színészi elfoglaltsága mellett 1906-tól a Színiakadémián, 1907-tõl a Zeneakadémián
beszédtechnikát tanított heti hat órában. 15
Munkája során szerzett tapasztalatait tanítványai és az õt követõ színészgeneráció számára
1917-ben megjelent A beszéd mûvészete címû könyvben foglalta össze. (Emellett megjelentek
kisebb életrajzi írásai – pl. Komédia –, színdarabjai – pl. Doktor Szeleburdi – is.) A könyv a
négy fejezetre osztott elméleti (beszédtechnikai és hangtani) bevezetés után példákon keresztül
mutatja be a hangsúlyozás fontosságát. A szerzõ ma is korszerû gondolatait élvezetes stílusban,
közérthetõ formában tárja elénk. Hangsúlyozza hogy anyanyelvünk helyes kiejtésének
gyermekkori megtanulása a szülõk és a tanárok közös felelõssége. Felhívja arra a figyelmet,
hogy a helyes beszédtechnika elsajátítása mindenki számára elengedhetetlen, de különösen
fontos azok számára, akiknek, mint pl. a színészeknek „mindennapi kenyerük” a beszéd.
Nekik nem szabad anélkül közönség elé állni, amíg hibátlanul meg nem tanulják a helyes beszédtechnikát.
A színész számára ez az alap, a fundamentum, mert a színészi munka egyéb
fortélyait, csak késõbb a gyakorlat során lehet megszerezni. Hegedüs Gyula elõadómûvészi
ars poeticája is megfogalmazható e könyve alapján. A beszéd mûvészének a technikai tudás
és hangképzés mellett lelki szárnyakra (fantázia és megérzõ szív) van szüksége. Felfogása
szerint a mûvészi beszédet két csoportra lehet osztani: „könyvbõl való beszédre” (felolvasás,
szavalás) és „szabad elõadásra” (szónoklat, színpadi beszéd). A könyvbõl való beszéd nála
nemcsak magát a felolvasást, hanem mások gondolatainak, pl. egy költõ gondolatainak a tolmácsolását,
elszavalását jelenti. Ennél a csoportnál, így a szavalásnál is máig érvényes elveket
fogalmaz meg. Ekkor az elõadó csak a szó és hang erejével hathat közönségére, gesztus és arcjáték
nem megengedett. A szabad elõadásnál már más a helyzet. Itt nemcsak gyönyörködtet a
színész, hanem külsõdleges eszközökkel magával kell ragadnia a nézõt. 16
Hegedüs Gyula már életében, valamint halála után is, mind országosan, mind Tolna megyében
és szülõfalujában mûvészi teljesítményéhez méltó elismerésben részesült. Színészi
pályájának huszonöt éves jubileuma alkalmából, 1914. április 28-án a Vígszínházban ünnepséget
rendeztek. Ekkor az uralkodó a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1926. július
3-án Horthy Miklós kormányzó kormányfõtanácsosi címet adományozott neki és még
ebben az évben megkapta a Signum Laudist. Halála után 1933-ban állították fel bronz mellszobrát,
Vass Viktor alkotását a Vígszínház elõtt. (A háború után az épület elõcsarnokába ke-
11 Tolnavármegye és a közérdek 1914. április 30. 3. old.
12 LEXIKON
13 Uo.
14 Gödrei Zoltán, Kéty község polgármesterének közlése. 2006. március 6.
15 Uo. A beszéd…, 1917. 11. old.
16 A beszéd…, 1917. 60–61. old.
17

ült az alkotás.) 1971-ben a Vígszínház vándorgyûrût alapított az örökségét folytató fiatal színészek
számára. Nevét viseli a Vígszínházhoz közeli utca.
Tolna megyei szülõfaluja, Kéty még életében 1926-ban, elsõ örökös díszpolgárává választotta.
(Ekkor nevezték el róla azt az utcát is, melyben szülõháza állt.) Az indoklásban többek
között a következõket írják róla: „a székesfõváros ragyogó nyilvánossága elõtt éli életét egy
férfiú, aki tüneményes tehetségével, saját erejének szédítõ varázsával garmadával szedi az elismerés
babérját és országos, sõt világhírû sikereket aratott a színmûvészet terén, örökbecsû
alkotásai neki a halhatatlanságot biztosítják.” 17 A XX. század hetvenes éveiben, több éven keresztül,
a róla elnevezett színjátszónapok adtak lehetõséget Tolna megye amatõr együtteseinek.
18 1991-ben felvette a nevét a település általános iskolája. Itt egy emléksarkot is kialakítottak.
Emlékét õrzi két emléktábla is. Az egyiket 1981-ben helyezték el a szülõháza helyén épült
családi ház falára. A másikat (melyet a nevét viselõ iskola falán helyeztek el), 2003-ban avatták
fel a község polgárai. (Ugyancsak emléktábla emlékeztet rá Gyönkön, elsõ mûködése színhelyén.)
Hamarosan szobrot is kap a kiváló színmûvész. A község vezetése egy talapzatra akarja
felállítani a színmûvész három éve elkészült agyag mellszobrát a polgármesteri hivatal mellett
kialakítandó emlékparkban. 19
Aradi Gábor
Tormay Béla élete
és munkássága
(1839–1906)
Az állatorvosi hivatás hazai kialakulásának
a fénykorában, a XX. század második felében
tudományágunk kiváló képviselõi becses
örökséget hagytak ránk, a mai utódokra,
és ez az örökség kötelez bennünket. Ezen kötelezettség
érdekében azonban ismernünk
kell azoknak a férfiaknak a munkásságát,
akikre hálával tekinthetünk, mert tudományágunkat
elõre vitték és tevékenységükkel
példát mutattak.
Ezek közé a kiváló személyiségek közé
tartozott a száz évvel ezelõtt elhunyt Tormay
Béla professzor, a XIX. századbeli állatorvos-tudomány
és állattenyésztés nemzetközileg
is elismert kiváló tudós mûvelõje. Állatorvos,
okleveles mezõgazda, miniszteri osztálytanácsos,
államtitkár, a Magyar Tudományos
Akadémia rendes tagja, az agrár felsõfokú képzés fejlesztõje, reformátor, kiváló oktatásszervezõ
és jeles vezetõ egyéniség.
Tormay Béla Szekszárdon született 1839. október 10-én. Édesapja Tormay (Krenmüller)
Károly, 1832-tõl 1842-ig a Ferenc kórház igazgatója, majd Tolna vármegye fõorvosa, „megyebéli
rendes orvos úr” egészen 1848-ig. Tormay Károly felvilágosult, kitûnõen képzett szakember
volt. Vármegyei hivatalát 1848 májusáig töltötte be, amikor is egészségügyi tanácsnokká
történt kinevezése Pestre szólította. Az 1848. május 27-i közgyûlésen a jegyzõkönyv adatai
18
17 TMÖL Kéty község képviselõ-testületi jegyzõkönyve. 1926. november 10-i díszközgyûlés. Cenner
tanulmányában tévesen 1927-re helyezi a díszpolgári cím adományozását.
18 Kaczián János 1981. évi avató beszéde. Kézirat.
19 Gödrei Zoltán, Kéty község polgármesterének közlése. 2006. március 6.

szerint „hivataláról érzékeny és a megye iránti hûségét kifejezõ szavakkal” lemondott. Pesten
rövid átmenet után Kossuth Honvédelmi Minisztériumában az Egészségügyi Osztály vezetõje
lett.
A Tormay-család ekkor Szekszárdról Pestre költözött. Így került a kilencéves Béla a fõvárosba,
miután elemi iskoláit már Szekszárdon elkezdte. Egy kedves történet szerint a gyermek
Béla Pesten, az új környezetben nem érezte jól magát és vágyott vissza szülõföldjére. Mikor
tréfásan mondták neki, ha nagyon akar, hát visszamehet Szekszárdra, szó nélkül gyalog útnak
indult. Többnapos gyaloglás után beállított Tolnán lakó nagybátyjához, ahol aggódó szülei
már várták. Pestre visszatérve a gyermek tanúja volt a szabadságharc megrendítõ eseményeinek,
melyek emléke mélyen bevésõdött fogékony lelkébe.
Tormay Béla a legjobb nevelést kapta. Édesapja összeköttetései révén minden iskola nyitva
állt elõtte. Tanulmányait Szekszárdon kezdte, majd Szõnyi Pál tanintézetében folytatta, mely
a szabadságharc után egyike volt a legjobb és legmagyarabb iskoláknak. Tormay nem a fényes
karriert kínáló jogi vagy orvosi pálya felé vonzódott, hanem mezõgazdásznak készült. Ebben
meghatározó szerepe volt a szülõföldnek, Szekszárdnak, mezõgazdasági kultúránk már akkor
híres központjának, a gyermekévek benyomásainak és az atyai jóbarátnak, Garai Jánosnak,
a neves szekszárdi költõnek, akinek versei még késõ öregkorában is hatással voltak rá:
Im, de a föld oly gazdag magában,
Mért virágzék csak felére fel?
Mert a föld lenyügözö bérigában,
Mert a nép rajt bérigát visel.
A városból az Alföld délibábos rónáira vágyott, gazda akart lenni, a maga földjén szeretett
volna szántani és vetni. Természetes hajlamát követve gróf Széchenyi István cenki uradalmában
lett gazdasági gyakornok. Nem sokáig maradt ott, mert az alföldi gazdálkodás jobban
vonzotta. Ezért gróf Károlyi István derekegyházi uradalmában elvállalta az ellenõri tisztet. Itt
szerezte elsõ tapasztalatait a juhtenyésztésben, mely tenyésztési ágnak késõbb egyik legalaposabb
ismerõje lett. Derekegyházán sokat érintkezett a néppel és itt sajátította el azt a nyelvet,
melynek ismerete nagyban elõsegítette, hogy a nép számára írt gazdasági munkái széles
körben elterjedtek és közkedveltekké váltak.
1858-ban, miután engedélyt kapott az állatorvosi tanfolyamnak két év alatt való elvégzésére,
Pestre jött. Az egyetemen természettudományi és állatorvosi elõadásokat hallgatott. Az állatorvosi
oklevél elnyerése után Bajorországba ment, és a Weihenstefan-i Felsõbb Gazdasági
Tanintézetbe irakozott be, hogy gyakorlati mezõgazdasági ismereteit elméleti irányban is kiegészítse.
Itteni tartózkodása alatt kezdett el rajzolni. Munkáit késõbb maga illusztrálta.
Külföldi tanulmányútjáról hazatérve, Hajdú megyei birtokán, Nádudvaron telepedett le,
ahol régi vágyának megfelelõen gazdálkodott. Egy esztendõ elteltével azonban le kellett
mondania errõl a tervérõl, mert az akkor még vízjárta vidék ártalmas volt az egészségére.
Visszatért tehát Pestre, a szülõi házba, abban a reményben, hogy felgyógyulása után folytathatja
a gazdálkodást. Erre azonban már sohasem került sor. 1861-ben kinevezték a Pesti M.
Kir. Állatgyógyintézetbe az Anatómiai és Élettani Osztályhoz tanársegédnek, ahol két évet
töltött.
Az 1848-ban kitört szabadságharc idején megszûnt keszthelyi Georgikon nemzeti hagyományait
a magyar gazdák új életre óhajtották kelteni, amikor a XIX. század hatvanas éveinek
az elején sürgették, hogy a kormány magyar nyelven oktató gazdasági tanintézetet állítson fel
Keszthelyen. 1864-ben végre teljesedett a gazdaközönség óhaja, és megkezdõdtek a Gazdasági
Tanintézet szervezési munkái. Ennek szellemében már 1863. november 3-án Tormay Bélát
az Intézet segédtanárává nevezték ki, és megbízták az állatanatómia és élettan, valamint az állattenyésztés
elõadásával.
1868. január 23-ával Szlávy József földmûvelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter váratlanul
áthelyezte Tormay Bélát Debrecenbe, és megbízta a pár hónappal elõbb megnyitott
Gazdasági Felsõbb Tanintézet igazgatásával. Itt az igazgatói teendõk ellátása mellett Tormay
tanította az állattenyésztést, az anatómiát és az élettant. Elõadásaiban arra törekedett, hogy
gyakorlatias irányban, lehetõleg szemléltetõ módon tanítson. Elõadásait alkalmas készítmények
és rajzok bemutatásával tette érthetõvé. Rendbehozta a Gazdasági Tanintézet birtokát,
megfelelõ módon mûvelte és befásította, hogy a futóhomokos terület könnyebben megmûvelhetõ
legyen. Debrecenben már szakirodalmi téren is szorgalmasan dolgozott és egymás
19

után jelentek meg az állattenyésztés körébe vágó kisebb-nagyobb munkái. Itt alapított családot
is, feleségül vette munkácsi Barkassy Herminát.
Debrecenben csaknem öt évet töltött. Innen 1873. október 11-én a Pesti M. kir. Állatgyógyintézetbe
helyezték át. A király Tormay Bélát az újonnan szervezett állattenyésztési tanszékre
nevezte ki nyilvános rendes tanárnak. Mint a legfiatalabb oktatót, 1873. november 18-án a tanártestület
jegyzõjévé választották.
Két év múlva átszervezték felsõfokú állatorvosképzõ intézményünket. Neve M. kir. Állatorvosi
Tanintézet lett, ekkor jelent meg elõször nevében az „állatorvos” szó. Tormay Bélát az
intézmény igazgatójának nevezték ki. Új megbízatásában Tormay már döntõen befolyásolta
az állatorvosi szakoktatás ügyeit, és ezen a téren az addig meglehetõsen elhanyagolt intézmény
fejlesztésére törekedett. Ennek során tevékenységéhez fûzõdik állatorvosképzõ intézményünknek
a jelenlegi telephelyére, a Rottenbiller utcai telken, Steindl Imre, a Parlament
zseniális építõje által emelt, díszes épületekbe költöztetése. Az olasz reneszánsz stílusban,
Zsolnay majolikával, Claude Bernard, Helmholtz, Dalton és Lavoisier portréjával díszített,
pavilon rendszerben telepített intézmény megnyitásakor hét épületbõl állt, melyek a gazdagon
fásított angolkertben impozáns látványt nyújtottak. A kormány bõkezûsége nyújtotta a
megfelelõ felszerelést is. Ezután a tanítás és tudományos munka új irányt és lendületet nyert.
A rövid egymásutánban meghívott új tanerõk új szellemet hoztak az új falak közé. Kidomborodott
az intézmény tudományos jellege és kellõképpen elõkészült a talaj az akadémiai, majd
fõiskolai rang elérésére.
Még be sem fejezte Tormay az Állatorvosi Tanintézet és a vele kapcsolatos intézmények
szervezését, máris új feladatok elé állította a kormány bizalma. 1880-ban igazgatói és tanári
teendõinek megtartása mellett megbízták a Földmûvelés-, Ipar- és Kereskedelmügyi Minisztérium
Állattenyésztési Osztályának a szervezésével. Kisebb megszakításokkal már ettõl fogva
vezette a minisztériumban a mezõgazdasági szakoktatás ügyelt. 1880 októberében gróf
Széchenyi Pál Tormayt mezõgazdasági szaktanácsossá, 1886-ban pedig az összes gazdasági
szakiskola és akadémia igazgatójává nevezték ki miniszteri tanácsosi jogkörrel.
1888-ig volt igazgatója az Állatorvosi Tanintézetnek. 1896-ban :Darányi Ignác földmûvelésügyi
miniszter megbízásából megszervezte az állattenyésztési és tejgazdasági felügyelõségeket.
1901-tõl államtitkári teendõkkel is megbízták, és ennek folytán olyan kiterjedt és felelõsségteljes
munkakört kellett ellátnia, amelynek csak Tormay rendkívüli munkabírása tudott
sikeresen megfelelni. 1902-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta.
1904. február 24-én nyugalomba vonult. 1906. december 29-én hunyt el.
Ezekután szóljunk részletesebben Tormay Béla munkásságáról. Azzal kell kezdeni, hogy
amikor a kormány elhatározásának folytán az ország állattenyésztésének a fellendítésére és
jövedelmezõvé tételére nyugati állatfajtákat kezdtek importálni, tizenkét éven keresztül
Tormay maga irányította a szarvasmarhaimportokat és e célból ismételten hosszabb idõt töltött
külföldön. Kezdetben fõleg holland és kuhlandi fajtákat hoztak be, késõbb azonban a hazai
viszonyoknak jobban megfelelõ és az éghajlatunkhoz könnyebben alkalmazkodó berni,
szimmentáli és pinzgaui szarvasmarhákat igyekeztek meghonosítani.
Szakirodalmi munkásságát 1861-ben mint az akkori Állatgyógyintézet tanársegéde kezdte
meg „Zsírhizlalási kísérletek” címû dolgozatával és közel fél évszázadon át folytatta lankadatlan
kitartással. Munkáinak egy részével a tudományos irodalmat gyarapította, másik részével
pedig a mezõgazdasági gyakorlati ismereteknek a gazdák körében való elterjesztésére
törekedett. Különösen nagy feltünést keltett az 1871-ben megjelent Általános állattenyésztés címû
könyve, majd 84 saját rajzával illusztrált „Gazdasági lótenyésztés” címû pályamunkája,
mellyel a Földmûvelésügyi Minisztérium által kitûzött pályadíjat megnyerte. Jelentõs munkája
volt a Szarvasmarha és tenyésztése címû könyve, melynek elsõ kiadása 1877-ben jelent meg.
Az állatorvosi feladatok a köztenyésztés terén címû mûvében Tormay felvázolta az állattenyésztés
akkori helyzetét, bemutatva, hogy a laikus gazdák helytelen, egyoldalú tevékenysége
az ország állattenyésztését lejtõre juttatta. Ezután részletesen foglalkozott a helyzet javításában
jelentõs segítséget nyújtható állatorvosok feladataival, kihangsúlyozva teendõiket a
köztenyésztés és az állattenyésztési felügyelõségek munkájának a segítsége terén. Tormay
könyveinek és önálló füzetekben megjelenõ kiadványainak a száma az ötvenet is meghaladja,
a folyóiratokban és a szaklapokban közzétett írásai pedig több százra rúgnak. Legtöbb idevágó
munkája a földmûveléssel foglalkozó népnek szólt, és annakidején senki sem tudott mezõgazdasági
kérdésekrõl a nép nyelvén úgy beszélni és írni, mint õ. Természetes, hogy megér-
20

tették és meg is szerették írásait. Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései címû írásai közül egyesek
négy kiadást is megértek, és sokáig kedvenc olvasmányai voltak a falusi gazdáknak.
Néhány szót Tormay Béla oktató tevékenységérõl. Vezetése alatt hazai állatorvosképzõ intézményünk
valósággal kivirágzott. Elõbb csak az oktatás színvonala emelkedett, majd hamarosan
és fokozatosan új tudományos erõknek az oktatásba való bevonásával megindult a
szakosodás az addig egységesen, egyetemesen kezelt „állatgyógyászat” speciális szakágazatokra
osztódása. Ennek következménye volt, hogy a király a Tanintézetet 1890–ben akadémiai,
1899-ben fõiskolai rangra emelte. Mindebben Tormaynak elévülhetetlen érdemei voltak. Ki
kell emelni a tényt, hogy minisztériumi megbízatása után sem vált meg az oktatástól, és
1888-ig igazgatója maradt állatorvosképzõ intézményünknek és óráit is megtartotta.
Tormay Béla életútjának másik kiemelkedõ területe a magyar állatorvosok egyesületi életének
a megteremtése volt. Ehhez ismerni kell, hogy az állatorvosi oktatás színvonalának mind
magasabb fokra emelése, a hivatalos állatorvosi szolgálat és az állategészségügyi igazgatás
kialakulása mind sürgetõbbé tette az állatorvosok egyesületi életének szervezett keretek között
történõ megindulását. Ez kellett ahhoz, hogy összefogja az országban dolgozó valamennyi
állatorvost hovatartozásra való tekintet nélkül. Hozzájárult hivatástudatuk kialakításához,
etikai irányvonalat adott és érdekképviseletet valósított meg. Ezt célozta az 1880-ban
alapított Magyar Országos Állatorvos Egyesület, melynek kezdeményezõje és alapszabályzatának
kidolgozója Tormay Béla volt. Elsõ elnöknek õt választották meg, ezt a tisztséget 25
éven keresztül, egészen 1905-ig közmegelégedésre betöltötte. Markáns egyénisége, tekintélyes
személyisége nagy hatással volt az egyesületi élet elsõ negyedszázadára. Tudta, átérezte,
hogy nem elég valamit megalapítani, valamely cél érdekében megindítani. Tudni kell ítélni,
értékelni, kiszámítani, hogy az alapítás életképes-e, sikerülhet-e életben tartani, fejleszteni,
van-e jövõje.
A Tormay Béla által az egyesületi életben felismert új eszmények, megjelölt új irányok a
magyar állatorvoslás gyorsan fokozódó fellendülését eredményezték, és nagy részük volt abban,
hogy rövid néhány évtized alatt a magyar állategészségügy az európai élvonalba került.
Az egyesületi élet izmosodása folytán a magyar állatorvosi kar itthon és nemzetközileg is jelentõs
tényezõvé vált. Hallatta szavát az egyesület az állategészségügyi szempontból oly fontos
kormányzati kérdésekben, mint az állatorvosi szolgálat törvényi rendezése (1888. évi VII.
törvénycikk), az állategészségügyi szolgálat államosítása (1900. évi XVII. törvénycikk), valamint
az állatorvosi tiszti vizsga, a tejtermékek ellenõrzése, a húsvizsgálat megszervezése, az
állatbiztosítás és még számos egyéb téma.
Hatalmasat alkotott Tormay Béla az állattenyésztés területén is. Minisztériumi kinevezésétõl
kezdve negyedszázadig terjed az a folytonos következetes és a nehézségektõl vissza nem
riadó munkásság, melyet az állattenyésztés szervezése és fokozatos javítása érdekében kifejtett.
Neki köszönhetõ, hogy az állattenyésztés oktatása mind gyakorlatiasabbá és részletesebbé
vált úgy a gazdasági tanintézetekben, mint az állatorvosi oktatásban.
Az Állattenyésztési Fõosztályon kívül fõnöke volt a gazdasági, a szakoktatási és kísérletügyi,
egy ideig pedig a kertészeti és gyümölcstermelési, valamint a közgazdasági és mezõgazdasági
fõosztályoknak is.
Tevékeny volt Tormay a közegészségügy terén is. 1878 óta mint az Országos Közegészségügyi
Tanács rendes tagja, hallatta hangját, a két tudományágat egyaránt érintõ kérdésekben.
Felismerte, hogy csak a nemzetközi egészségügyi elõírásoknak megfelelõ élõállat és állati termék
lehet alkalmas exportcélokra. Intenzíven foglalkozott az állatról emberre terjedõ fertõzõ
betegségek elleni védekezéssel, a hús- és tejvizsgálat egészségügyi követelményeivel, az állati
hullák megsemmisítésével. Mindezek során szorosan együttmûködött az egészségügyi hatóságokkal.
Tormay Béla kiváló szervezési és tudományos tevékenységét bel- és külföldi egyesületek
egyaránt elismerték. Dísztagjává választotta több hazai és külföldi tudományos szervezet és
egyesület. Kimagasló érdemeit nemzetközi viszonylatban uralkodók is értékelték: magyar
nemességet kapott, tulajdonosa volt a Lipót-rend lovagkeresztjének, a Vaskoronarendnek, a
szász Albrecht- és a badeni Zähringeni Oroszlánrendnek, a francia Mérite Agricole-nak, a perzsa
nap- és oroszlánrendnek. Tagja volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület országos
választmányának, elnöke az Állattenyésztési Osztálynak.
21

Ezen hatalmas életmû láttán joggal vetõdhet fel a kérdés, miként tartotta fenn az utókor
Tormay Béla személyének és életmûvének az emlékét. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a
XX. század elsõ felében szinte teljesen elfelejtették. Tolna megyének és szülõvárosának komoly
érdemei vannak abban, hogy a század második felére emléke újra él, és munkássága
mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten ismertté vált. Ennek néhány megnyilvánulását
lássuk a következõk szerint:
– az Állatorvostudományi Egyetem parkjában, halálának 60. évfordulója alkalmával 1969.
december 29-én felavatták Tormay Béla szobrát;
– 1977-ben a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás kezdeményezésére Szekszárd Város
Tanácsa az intézményhez vezetõ utcát Tormay Béláról nevezte el. Ez alkalommal az utca lakói
Tormay Béla életútját ismertetõ összeállítást vehettek át;
– 1980. június 11-én a Magyar Országos Állatorvos Egyesület megalapításának 100 éves évfordulóján
emlékülés keretében Tormay Béla szülõházára arcmását is ábrázoló bronz emléktáblát
helyeztek eI;
– 1986-ban, az Állatorvos-történeti Világszövetség 22 nemzet részvételével Magyarországon
tartott kongresszusán, Tolna megye részérõl angol nyelvû elõadás hangzott el Tormay
Béláról;
– ugyanez megismétlõdött 1989-ben a hollandiai Ammersfortban;
– 1987-ben, a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás javaslattára, a magyar állatorvosi
oktatás megindulásának 200 éves jubileuma alkalmával, a Városi Tanács rendbehozatta
Tormay Béla szülõházát;
– 1989. május 11-én, a Városi Tanács dísztermében, ünnepi ülésen emlékeztek meg Tormay
Béla születésének 150 éves évfordulójáról;
– 1989-ben a Tolnai emberek címû kiadvány emlékírást közölt Tormay Béláról. Hasonlóak
ismételten megjelentek hazai és külföldi szaklapokban;
– 1996. december 11-én emlékülés keretében leleplezésre került a Tolna Megyei Állategészségügyi
és Élelmiszerellenõrzõ Állomás fõépületében Tormay Bélát ábrázoló féldombormû,
és megnyílt a Tormay emlékkiállítás;
– az Állategészségügyi Állomás Tormay Béla emlékérmet alapított, amit minden évben
emlékülés keretében nyújtanak át arra érdemes, kiváló munkát végzett állatorvosnak;
– 2066. április 25-én a szekszárdi I. Béla Gimnázium emlékülés keretében biológiai szaktantermét,
halálának százéves évfordulója alkalmából, Tormay Béláról nevezte el.
Visszatekintve az elmondottakra, ismételten hangsúlyozzuk, hogy tudományágunk neves
képviselõinek életét és munkásságát ismernünk kell, mert szakmáját csak az értheti igazán,
aki annak történelmét is ismeri. Legyünk tehát büszkék kiváló elõdünkre, Tormay Bélára,
Szekszárd szülöttére, legyünk gondolatainak továbbvivõi, tevékenységének, emlékének hû
õrzõi.
Dr. Kováts Jenõ
Egy helytörténész emlékezete
75 éves lenne Fancsovits György
Fancsovits György élete során Békés megyei középiskolai tanár és a honismereti szervezet
vezetõje, Baranya közmûvelõdési és múzeumi szervezete munkatársa, az MTA Dunántúli Tudományos
Intézete kutatója, a MNM Legújabb Kori Történeti Múzeum osztályvezetõje, több
megye múzeumi szervezetének szakfelügyelõje volt.
Szülõvárosában, a debreceni Antalfy-féle könyvkereskedésben, apja munkahelyén ragadta
meg a betûk világa, ott keltette fel örökre kíváncsiságát a képi és a tárgyi világ. Hétéves korától
egyetemi diplomájának megszerzéséig Szeged volt az otthona. Az alföldi nagyvárosban
töltötte ifjúságát, ott lett vízi cserkész és a Szegedi Ifjúsági Kis Kórus tagja, majd földrajz- tör-
22

ténelem szakos egyetemista. Bár esélyes volt, végül mégsem maradhatott az universitas földrajz
tanszékén, sõt még a megyébõl is menne kellett.
Az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban kapott tanári állást, ahol fõleg történelmet tanított,
kiválóan. Hamarosan a középiskola elsõ számú vezetõ szaktanára lett, tanítványa
1960-ban az országos középiskolai versenyen díjat szerzett. Fancsovits György tanári munkája
mellett már a következõ évben pályamunkát nyújtott be a Magyar Történelmi Társulat pályázatára
a történelmi tényanyag hatékonyságának növelésérõl, sikeres írását a Történelemtanítás
is leközölte. Élvezetes és szakszerû ismeretterjesztõ elõadásainak hírére felkérték a Békés
megyei Helytörténeti Bizottság munkájában való részvételre, majd megválasztották a TIT Békés
megyei szakosztály elnökének. Ekkor már Orosháza történeti monográfiájának 1914 és
1944 közötti idõszakáról szóló tanulmánya is megjelent. Energiájából, ambíciójából arra is futotta,
hogy a TMB levelezõ aspiránsaként a Mezõfi Vilmos vezette Újjászervezett Szociáldemokrata
Párt 1900 és 1912 közötti történetével foglalkozzon. (Késõbb, más munkahelyein dolgozva
több forrásközlést, publikációt tett közzé Mezõfi és Áchim András kapcsolatáról.)
Munkájának elismertségét jelezte az a tény is, hogy beválasztották az 1965-ben alapított megyei
közmûvelõdési és tudományos regionális folyóirat, a Békési Élet szerkesztõbizottságába.
A folyóirat szerkesztési alapelveinek elkészítése után õ lett a periodika elsõ fõszerkesztõje is.
Megyei vonatkozású írásai mellett muzeológiai jellegû cikkeit már ekkor munkatársként közölte
a Legújabb Kori Múzeumi Közlemények. A következõ évben a honismereti szakkörök
sellyei ankétján még nem fõhivatású muzeológusként tartott nagy sikerû elõadást a legújabb
kori tárgygyûjtés lehetõségeirõl és módosulásairól.
1967 nyarán elszakadt az órarend szerinti tanítástól. Új munkahelyén, a Baranya Megyei
Múzeumok Igazgatósága helytörténeti osztálya muzeológusaként, az ismeretek közvetett átadását
tekintette fõ feladatának. Sokat tett a mecseki bánya- és bányászattörténet fontos tárgyi
emlékeinek összegyûjtéséért, közérthetõ bemutatásáért. Több bányászati témájú kiállítás
megrendezése mellett meghatározó szerepe volt a mecseki bányászati múzeum létrehozásában.
Muzeológusi munkájának maradandó eredménye, hogy írásaiban, elõadásaiban felhívta
a szakma figyelmét a bányakolónia múzeumi szempontú kutatására, az életmód történeti
elemzésének fontosságára.
Néhány éves kitérõ után, mialatt az MTA Dunántúli Tudományos Intézet tudományos
munkatársaként dolgozott, ismét a közmûvelõdés szolgálatába állt, de immár a fõvárosba
költözve. 1974-tõl a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabb Kori Múzeuma (volt Magyar Munkásmozgalmi
Múzeum) tudományos fõmunkatársa, késõbb osztályvezetõ-helyettese és osztályvezetõje
is. Érkezése után rögvest bekapcsolódott az állandó kiállítás megrendezésébe, az
egyik kiállítási terület önálló fõrendezõje volt. Felkérték a Honismeret szerkesztõ bizottságának
munkájában való részvételre is, sokat fáradozott a folyóirat színvonalának emeléséért.
1977-ben gazdag múzeumi és kiállítás rendezési gyakorlattal a háta mögött megbízták több
megyei múzeumi szervezet szakmai felügyeletével. Tapasztalatait a múzeumi munka szakszerûbbé
tételéhez elõbb Bács–Kiskun, Csongrád, Heves, Veszprém és Nógrád, majd Baranya,
Pest és Békés megyében hasznosították kollégái. Fõleg korábbi lakóhelyein, a Pécsett és
Szegeden rendezett állandó várostörténeti kiállítás megrendezéséhez nyújtott szakmai ötleteket
és tanácsokat. Már a fõvárosi munkahelyén keresték meg a Központi Bányászati Múzeum
állandó kiállításának forgatókönyvének lektorálásával is.
Nyugdíjazása elõtti utolsó éveiben újból visszatért kedvenc témájának – a játék és szerepe
a különbözõ korokban – múzeumi megvalósításához, de már erre nem maradt lehetõsége.
Hatvan esztendõsen ismét a katedrára állt, elõbb egy új tantervû középiskolában oktatott,
majd a Kodolányi Intézet hallgatóinak adta át tudását. Emellett az OKKFT Mûvelõdéskutató
Központ felkérésére múzeumpedagógiai tanulmányt készített Múzeum: maga az üzenet címmel.
Utolsó munkahelyén nagy kedvvel és szakmai hozzáértéssel vállalt feladatot a középfokú
és felnõtt oktatásban egyaránt használható korszerû tankönyv- és jegyzetkészítésben is.
Élete végéig megõrizte magában a pedagógust, aki muzeológusként is kész volt az általa
megszerzett ismeretek átadására. Ezt lehetett tapasztalni akár a vele folytatott magánbeszélgetésekben,
akár tárlatvezetéseit hallgatva, de ezt éreztük, ha a múzeumi kiállításokról vagy
nevezetesebb gyûjtéseirõl szóló írásait, kamara–kiállításhoz készített ismertetõit, történelmi
tanulmányait olvastuk. Most, mikor felidézzük emlékét, egy ízig-vérig múzeumi és közmûvelõdési
szakember alakja rajzolódik ki szemünk elé.
Szabó Róbert
23

Tanítómestereink
Illyés Gyula:
Hajszálgyökerek1 [...] Az emberiség nagy része valaha egy mindenható atyát képzelt, képzel ma is maga fölé;
ezek az egyisten-tisztelõk.
De csakhamar akkora azok száma – ha ugyan nem nagyobb –, akik minden jó megteremtéséért
az õsöket tisztelték és tisztelik. Akik áldozatot azoknak a közvetlen és az idõk hajnalán
élt elõdeiknek ajánlanak föl, akik munkájukkal és találékonyságukkal a legnagyobb emberi
mûvet, a közösségi életet létrehozták, és szüntelenül tökéletesítették.
E hiedelem – e hit – vallói vitázhatnak egymással. A tudomány egy eredetû, csak más-más
megfogalmazású jelenségnek véli mindkettõt. A mûvészet is. [...]
Az õsök iránti hálaérzetnek vannak más, eddig nemigen emlegetett gyökerei. A lélek mélyebb
rétegeibe nyúlnak ezek is. Épp ezért hasznos utánuk néznünk. Megszoktuk, hogy a közösségi
érzés – a nemzeti érzelem – eredõit általában a történelem- és a társadalomtudomány
fedje föl. A lélektan eredményeinek egybe kell vágni az utóbbi két tan megállapításaival. [...]
A tétel iskolásan egyszerû. Alaptermészete s így az emberekhez viszonya attól senkinek
sem változik meg, hogy gyermeket hoz a világra. Semmi okunk nem volna hát, hogy szüleinket
más lényeknek tartsuk, mint a többi halandót. Szörnyetegnek ítéljük mégis azt, aki anyját
is csak olybá veszi, mint a világ többi más teremtését, s nem részesíti fokozott – gyermeki –
szeretetben. Ám lehetne még holmi tájesztétikát is teremteni: tárgyilagos ismérveket fölállítani,
hogy melyik vidéket kell szebbnek tartanunk – és mégsem lehet. A világirodalom lángelméi
állnak ki megannyi koronatanúként, hogy a bolygó legellentétesebb helyei lehetnek a legszebbek:
a mi Petõfinknek a magyar alföld,; Puskinnak az orosz halmok, méghozzá havasan;
Baudelaire-nek a párizsi úgynevezett gyanús sikátorok, éjszaka; Burnsnek a skót felvidék,
hajcibáló szélben. A látszólagos ellentmondást egy közös ok magyarázza. Az, ami a gyermek
sajátos ragaszkodása szüleihez. [...] Mert lám, elsõ élményeinkhez szeretetünkkel is ragaszkodunk.
Így anyanyelvünket szinte szívünkbe is befogadjuk. Azokkal, akik velünk azt az elsõként
hallott nyelvet beszélik, valóságosan egy családban érezzük magunkat. És valamiképp közös
õsünknek valljuk mindazokat, akik valaha ezt a nyelvet beszélték.
Függetlenül mégpedig attól, hogy személy szerinti eleink valóban ezt a nyelvet használták-e.
A magyar nyelv nem egy bámulatos kezelõjének édesanyja törve beszélte a magyart. A
nyelv szelleme nem a vérség, nem a „fajiság” vonalán száll ránk. De akik – bármily úton – rászáll,
azokat valóban determinálja, mélyebben, mint ahogy akár a bölcselet föltételezné.
Nemcsak világlátásunkat befolyásolja.. Nemzetközi anekdota jellemzi a különféle népek
kifejezését a pénz szerzésére: az angol csinálja, a francia nyeri, a német megszolgálja; a magyar
ma is úgy keresi – akár a finn-ugor elõdök szegény gyûjtögetõi az erdõben a vadmadártojást,
a gombát.
Hatással van ez az örökölt anyanyelv álmainkra, vágyainkra. Még meseszomjunkra is.
Nincs terület izgalmasabb a fölfedezésre, mint a saját énünk. Mibõl vagyunk összerakva?
Mi alakította ki szellemünket? S milyen irányba fejleszti? Mindarra, amire valaha a vallások
feleltek, mi magunknak kell választ adnunk. [...]
24
ISKOLA ÉS HONISMERET
1 Részletek az azonos címû esszébõl. In: Illyés Gyula: Útirajzok, esszék, tanulmányok. Bp., 1982.
700-719. old.

Mert valóban mi értelme van annak a különös egymáshoz vonzódásnak, ennek a nem vérségi,
de a vérséginél is messzebb ható rokonságnak? Rokonosodásnak! [...] Pontosan az az értelme
– az a haszna –, ami minden egészséges közösségi érzésnek.
Mert, sajnos, lehet közösségeket verbuválni ártalmas, egészségtelen érzésekkel is.
Faji és vallási elfogultsággal: fasizmussal, szegregációval, nyelvi türelmetlenséggel.
És – nacionalizmussal?
Ez a szó nemcsak a köznapi magyarra, de köznapi franciára sincs mindmáig lefordítva. Jelentése
merõben ellentétes aszerint, hogy milyen korra vonatkoztatjuk. Azután pedig, hogy
kikre.
A feudalizmussal szemben a plebejus forradalmak zászlain tündöklik.
És ma?
Érthetõ a gyanú, mely hallatára összevonatja a szemöldököt.
Boldogan helyeseljük, hogy a nemzeti büszkeség minden szívet fölmelegítsen.
De iszonyodva figyeljük, nehogy az a meleg egy fokkal följebb szálljon; nehogy a nemzetünk
iránti túl sok büszkeség, minõséget váltva, más népek gyûlöletébe csapjon át.
Mert mi a tartós biztosíték ez ellen?
Magamban én tudom a biztosítékot. A mienket, a hazait.
A magyar irodalomnak nem mindennapi dicsõsége, hogy ezt a határvonalat a jó és rossz
között kezdettõl fogva keményen meghúzta, s minden idõben megtartotta. Balassitól, Zrínyitõl,
Csokonaitól Petõfiig, Adyig, József Attiláig a nemzeti érzés a magyar szellemiségben félreérthetetlenül
egy jelentésû. Sose a kirekesztést jelenti; mindig az egybetartozást.
Ez a nemcsak ésszel, hanem szívvel is fölfogható értelem munkálna bennünk is, egymástól
négyszáz év óta elszakadhatatlan?
[...]
Nemzetemhez – bármely végzet adta közösséghez – azzal óhajtok tartozni, hogy vállalom.
Valósággal vállalni kényszerülök. Mégpedig minél sanyarúbb helyzetben van, minél kevesebb
jóban tud részeltetni, annál inkább. Ahogy a pubertás szertelenségei után igenis vállalom
szüleimet: épp azért, mert szintén sanyarú helyzetben éltek; inkább a szenvedést, a
rosszat kóstoltatták meg velem, mintsem a jót. Ahogy ki fogok tehát tartani szülõföldem mellett
is... [...]
Úgy kell ezt vajon érteni mármost, hogy a nemzeti érzést, a hazafiságot, a szülõföldhöz való
ragaszkodást az erkölcstan elmei mozgatják?
Csaknem olyan erõvel, mint a lélektan már említett jelenségei. S hasonló okkal is.
Érzékszerveink elsõ élményei ugyanis valamiféle hûségre is unszolnak; majd köteleznek
bennünket. Bárhogy kopogtatjuk és feszegetjük: itt valami fölbonthatatlanul összeforrt; látszólag
lét különbözõ hovatartozandóságú anyag lett itt külön egység.
[...]
Hogy a környezet jó vagy rossz légköre miként képes meggyorsítani vagy megnehezíteni –
hogyha nem lehetetlenné tenni – akár egy operált talpra állását, azt az orvostudomány
õsrégtõl tudja, s ma már statisztikákkal ábrázolja.
Egy nemzet szellemi atmoszférája éppígy kihat az egyének viselkedésére. S azon át el a társadalmi,
a gazdasági jelenségekig. Még azokig a számoszlopokig is, amelyek a halálozások és
a születések, válások és kivándorlások higanyfonálszerû le-föl szállását mutatják, nem ki
részben ez mûködteti, a közérzetnek ez a minõsége, ez a tartalmi állapota hatással van természetesen
a termelékenységre is. Láttam grafikai kimutatást: befolyásolja a közlekedési balesetek
számát is. A diákok elõmenetelét. A színházak látogatottságát. Így nyílván még a színészek
és szerzõk alkotóképességét is.
Borús vagy derûs ég egy nemzet fölött tartósan nagyobb csapás vagy áldás lehet, mint amit
a meteorológia mér.
Nem kétséges, ez az egyik legelemibb erõ fölöttünk. Majdnem annyira sorsszerû, mintha a
végzet irányítaná.
Nem az irányítja. Hogy ez az erõ miképp mûködik, abba nekünk is van beleszólásunk.
Hogy egy népnek milyen a lelkivilága, a lelki képe, annak kialakítása nyomósan hozzájárul,
hogy milyen tükröt tartanak elébe.
Ez a tükörtartás világszerte a szellem embereire – különösen a tollnak s az eszmecsere
egyéb eszközeinek forgatóira – hárul. [...]
25

A honismereti munka színterei
a fõiskolai oktatásban
Tolna megye az elkövetkezõ esztendõben immár 30. születésnapját ünneplõ, mind a mai
napig egyetlen számottevõ felsõoktatási intézménye, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula
Tanárképzõ Fõiskolai Kara, a honismereti munka fontos színtere. E tevékenységének különös
jelentõségét az adja, hogy az intézmény a néprajzi, helytörténeti érdeklõdés meghatározó mûhelye,
hiszen az oktatáson túlmutatóan is idõrõl idõre meghatározó szerepet játszik a megye,
illetve Szekszárd város életében (pl. oktatói a megyei kulturális folyóirat, a Dunatáj szerkesztõségi
tagjai, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesülettel folyamatosan együttmûködnek,
Szekszárd város hagyományápolásában, helytörténeti cikkek, tanulmányok közlésében
közremûködõk). Az intézményben hosszú múltra visszatekinthetõ pedagógusképzés
mellett a formálódó új szakok újabb és újabb lehetõséget teremtenek a honismereti tevékenység
gazdagítására is.
A pedagógusképzés során a Nemzeti Alaptantervben a hon- és népismeret, mint a mûveltségi
területek közös követelményeinek egyik alapvetõ eleme, jelentõs mértékben áthatotta a korszerû
mûveltség és az iskolai oktatás szinte valamennyi elemét. E követelményrendszer célul
tûzte, hogy minden tanuló megismerje szûkebb szülõföldje kulturális örökségének jellemzõ
sajátosságait, értékeit, hagyományait, jellegzetességeit. Ismerje hazánk népcsoportjait, néprajzi
tájait, becsülje ezek értékeit, kultúrájuk sajátos jegyeit. A követelmények az ismeretszerzésen
túl bizonyos, a szûkebb és tágabb környezet történelmi, kulturális és vallási emlékeinek,
hagyományainak feltárására, ápolására irányuló készségek elsajátítását is célul tûzték. A néprajzot
a tanítóképzés fontos részének tekintõ intézmények eddig is igyekeztek kihasználni a
lehetõségeket a néprajz, a honismeret minél szélesebb keretek között folyó oktatására. Hiszen
tapasztalatból is tudhatták, egy kistelepülés iskolájába kerülõ tanító ezen ismeretei birtokában
sokkal szervesebben kapcsolódhat a közösség életéhez. Természetessé válik számára,
hogy a jelen megértéséhez a település hagyományait is ismernie kell – s meg kell ismertetnie,
tovább kell örökítenie azokat.
A néprajzi gyûjtõmunka alapvetõ módszertani ismereteivel rendelkezve a leendõ pedagógus
a néprajztudomány számára is igen hasznos munkát végezhet. Belülrõl látva, élve a közösség
mindennapjait jegyezheti le, gyûjtheti, majd taníthatja vissza hagyományait. Az iskolai
oktatáson túl számos más módon is hasznosíthatja néprajzi, helytörténeti ismereteit: szakkörvezetõként,
vagy miként ez megyénk kisközösségeiben egyre gyakrabban fordul elõ, a
múlt tárgyi emlékeit összegyûjtõ, gyakran önálló jogi keretet nem is öltõ helytörténeti sarok,
állandó- vagy ideiglenes kiállítás rendezésében, az anyag gondozásában.
Az alapvetõ jogszabályi feltétel – az önálló mûveltségi területté nyilvánítás – hiánya miatt
az oktatás csak a meglévõ keretek közé beillesztve, gyakran bújtatva, szétszabdalva történhetett,
például úgy, hogy a NAT valamelyik mûveltségterületéhez kapcsolódva, vagy ehhez szorosan
kötõdve specializáció keretében szerezhette meg a hallgató a sajátos tárgyú és módszertanú
ismeretanyag tanításának lehetõségét. A tanítók körében a néprajzi ismeretek átadása realizálódhatott
továbbképzéseken vagy szaktanfolyamokon is, illetve volt idõszak, amikor a
fõiskola karán a néprajzoktatás a magyar szakkollégium keretei között folyt. Ennek során a
harmadéves tanítóképzõs hallgatók a néprajzhoz leginkább kapcsolódó terület, a folklór sajátosságaival
ismerkedhettek meg. A szakkollégiumi forma az elméleti anyag elsajátíttatása
mellett lehetõséget nyújtott az alapvetõ készségek megalapozására és a falusi közösségbe beilleszkedést
megkönnyítõ praktikus információk elsajátítására is. A két féléves, heti két órás
stúdium gerincét a néprajzi alapfogalmak megismerésén túl a folklór, a szellemi kultúra
egyes területrészeinek áttekintése jelentette. Az elsõ félévben az iskolai oktatás során különösen
jól hasznosítható népszokások (elsõsorban a kalendáris és az emberélet fordulóihoz kötõdõ
szokások) gazdag világát ismerhették meg a hallgatók, megkülönböztetett figyelmet fordítva
a gyermekélet szokásaira. A gyûjtésmódszertani (pl. adatgyûjtés, cédulázás, kérdõív-összeállítás),
a feldolgozással összefüggõ (jegyzetelés, szakirodalmi hivatkozás) és a gyakorlati
feladatok (pl. a stúdium ismeretanyagát felhasználó óraterv készítése, szakköri foglalkozás
tervének összeállítása) a gyûjtemény kialakítására, kezelésére vonatkozó leglényege-
26

sebb jogszabályokról történõ tájékoztatással egészültek ki. A második félévben pedig részletesen
foglalkoztak a népköltészet mûfajaival, kiemelten kezelve a gyermekkor költészetét. Az
elméleti anyaghoz társuló gyakorlati feladatok (pl. könyvismertetés, bibliográfia készítése,
önálló gyûjtés, egy választott népköltészeti alkotás elemzése) az elsõ félévi ismeretekre, elsajátított
készségekre alapozódtak. Mindezeket jól kiegészítette a múzeumi órák gyakorlata,
amikor a Wosinsky Mór Megyei Múzeum, illetve a Néprajzi Múzeum állandó kiállításainak
anyaga alapján került bemutatásra a Tolna megyei és a magyar népi kultúra.
Az óvópedagógusok esetében sajátos hangsúlyokat kapott a képzés. Egy általánosnak tekinthetõ
folyamat része, hogy a hagyományátadás, a népi kulturális örökség elsajátíttatásának
legintenzívebb szakasza az óvodáskor a gyermekek életében. A család szerkezetének, funkciójának
változásai következtében az óvoda mind erõteljesebb szerepet játszik elsõsorban a
kalendáris szokások, a jeles napok megünneplésében, az ehhez kötõdõ hagyományok tovább
éltetésében. Ehhez kötõdõen a képzés során több kezdeményezés irányult arra, hogy az óvópedagógusok
számára mind célzottabb és szélesebb körû ismeretet nyújtson. Az elmélet mellett
az egyes ünnepkörök (pl. karácsony, húsvét) hagyományanyagának nemcsak felelevenítése,
de gazdagítása is cél volt. Elsõsorban egy-egy tájegységhez, illetve népcsoporthoz kötõdõ
Tolna megyei szokásanyag gyûjtésével, a gyakorlatban történõ alkalmazhatóság lehetõségeinek
bemutatásával. Ezek az órák kiegészültek a hagyományápolás gyakorlati tevékenységeivel
(pl. mézeskalácssütés, karácsonyfadísz készítése, tojásfestés), amelyet részben a mesterség
avatott gyakorlói, részben pedig volt tanítványaink vezettek.
Elsõsorban gyakorló pedagógusok voltak hallgatói a fõiskolán szervezõdött népi
játszóházvezetõ és csuhé-, gyékény- és szalmatárgykészítõ oktató képzésnek. A hallgatói kört jól kiegészítették
pedagógus nappalis, valamint levelezõs hallgatók és más területek (pl. az idõsgondozás)
képviselõi. A képzés során hallgatóink nemcsak egy Tolna megyében korábban
nem gyakorolt népi mesterséget sajátítottak el kiváló mesterektõl, hanem komoly néprajzi,
helytörténeti gyûjtõ- és kutatómunkát is végeztek. A csaknem félszáz színvonalas diplomamunka
jelentõs része megyei népi kismesterségek történetét, jeles képviselõik munkásságát,
egy-egy település helytörténeti, néprajzi feldolgozását végezte el. Végzett hallgatóink ma is
országos versenyek díjazott résztvevõi, s egyesületi formában szervezik tovább szakmai tevékenységüket
a megyében, sõt a megye határain túl is.
A szociális munkás képzés is több szállal kapcsolódik a hagyományosan helytörténeti kutatásokhoz.
Egyrészt a szociális terepmunka az ún. „szociotáborok” esetében az elõzmények
szempontjából van meghatározó jelentõsége a hagyományoknak, különös tekintettel a változásvizsgálatokra.
Másrészt a közösségfejlesztés alapja a közösség múltjának, a közösség tagjait
összetartó szokásoknak, magatartásmintáknak, értékrendeknek a megismerése, s dinamizáló
erõként mûködtetése. Az általános szociális munkás hallgatók, akik különösen a kistelepüléseken
mindinkább jellemzõ gyakorlat szerint a közösség szinte egyetlen diplomás segítõ
szakemberei, társadalomtudományi felkészültségük, módszertani ismereteik és empátiás
készségük révén kiváló résztvevõi voltak a fõiskolán az elmúlt években e területen folytatott
olyan kutatásoknak, mint a Szekszárd-Felsõváros szociális változásainak vizsgálata (2000–
2001), a szociális gondoskodás változásainak a felsõnánai bukovinai székelyek körében végzett
vizsgálata (2001–2002), a hagyomány, mint közösségszervezõ, illetve -fejlesztõ erõ
Szekszárd-Alsóváros egykori közösségében (2004–2006) címmel kezdeményezett és a mai
nap is folyó munkának. De a hagyományok szerepe még az olyan kifejezetten szakmai kutatások
esetében sem hagyható figyelmen kívül, mint például a szociális alapszolgáltatások
igénybevételének az aprófalvas településeken kvalitatív módszerrel történõ vizsgálata.
A fõiskola felsõfokú szakirányú képzései közül az idegenforgalmi szakmenedzser képzésében
az oktatott tárgyak között a néprajz órakeretei kínálnak lehetõséget arra, hogy a hallgatók az
elméleti tananyag elsajátításán túl gyakorlati ismereteket, készségeket is szerezhessenek, s
megteremtõdjenek a honismerethez kötõdés alapjai. Az elméleti anyag megközelítése a képzés
jellegéhez kötõdõen is mindig gyakorlatorientáltan, egy kiválasztott településhez, leggyakrabban
a lakóhelyhez kapcsolva történik. E kurzus keretében nagyszerû községbemutatások,
gyakorlati hasznosítás után kiáltó kulturális image-megfogalmazások születtek – jó néhányszor
a legmodernebb technikai eszközökre fogalmazva. Egy-egy jó menedzser-technikát
alkalmazó településen a hallgatók a gyakorlatban is részesévé válhatnak a honismeret modern
újrafogalmazásának, illetve a gyakorlóhelyek megfelelõ megválasztása is alkalmat kínál
27

a néprajzórán az ahhoz kötõdõ programok során elsajátított ismeretek, készségek alkalmazására.
A képzések során igen fontos a tehetséggondozás a honismeret, helytörténet, néprajz hármasában
is. Egyrészt a legjobb munkák konzulensi segítséggel országos tudományos diákköri
konferenciákon méretõdnek meg, másrészt a kutatások értékelhetõ eredményei számára folyamatosan
megyei, városi, fõiskolai publikációs lehetõséget biztosítunk.
Ez volt a múlt, és ez a jelen. A jövõ? Tele van tennivalóval: a Bologna-folyamatból következõ
változások, a 2006 szeptemberében induló képzések a tantárgyi kereteken túlmutatóan elsõsorban
a komplex modulok lehetõségét kínálják a honismereti tevékenység erõsítésére. Ha
sikerül élni vele, a régió szempontjából is jelentõs új szak, a turizmus-vendéglátás tovább bõvítheti,
gazdagíthatja a lehetõségeket. A feladat kettõs: egyrészt megõrizni, gazdagítani a fõiskolai
oktatásban a honismereti tevékenység eddig kialakított színtereit, másrészt a kor változó
igényeihez igazodva újabb és újabb lehetõségeket találni az újra- és újrafogalmazott cél: a helyi
közösségek, a helyi kultúrák értékeinek élhetõ, élményszerû megismertetésére, továbbhagyományozására.
Nagy Janka Teodóra
A honismeret szerepe
a szekszárdi Garay János Gimnázium
történelem tantárgyának oktatásában
Patriae fumus igni alieno luculentior
(A haza füstje más terület tüzénél pompásabb)
A szülõföld cselekvõ felfedezését minél korábban meg kell kezdeni. Az iskola teret enged a
tanárnak, hogy felkészítse diákjait a magyar kultúra egyre tágabb és egyre mélyebb megismerésére.
Lehetõséget kap a pedagógus arra is, hogy szûkebb és tágabb környezetét bemutassa
diákjainak. A munka azonban csak akkor lesz hatékony, ha a tanárok vállalják a helyismeret
oktatását. A helytörténet többféle szakterülettel kapcsolódik össze, például a táj földrajzával
(kialakulása, talaja, vize), etnográfiájával (szokások, viselet), archeológiájával (régészeti leletek),
nyelvjárásaival, vallási viszonyaival, közigazgatásával, kereskedelmével, iparával, társadalmi
szervezeteinek alakulásával és mûködésével. Mindezeket a Garay János Gimnáziumban
is több munkaközösség vizsgálja és kutatja, s e munkát a történelmet tanító tanároknak
kell összefogniuk.
A helytörténet-kutatás iskolánkban az 1980-as évek közepétõl kapott lendületet Zentai
András igazgató vezetésével. Kollégáival együtt és a történelemfakultációsok bevonásával
végezték a munkát, elõször iskolánk történetére vonatkozóan. A diákok megismerkedtek a
Tolna Megyei Levéltár és az Illyés Gyula Megyei Könyvtár helytörténeti anyagaival. E közös
munka eredményeként született meg Zentai András tollából „A Szekszárdi Garay János Gimnázium
(Tankönyvkiadó 1988)” címû kiadvány. Ugyanõ 1992-tõl 1996-ig, iskolánk centenáriumi
ünnepségéig, 15–20 diák részvételével honismereti szakkört mûködtetett. A diákok dolgozatokat
készítettek, üzemek, intézetek történetét kutatták, néprajzi tanulmányokat készítettek,
a társadalmi élet mûködését vizsgálták.
Az iskola fennállásának századik évfordulója alkalmából elõdeink elõtt tisztelegve iskolatörténeti
versenyt rendeztünk a megyei iskolák bevonásával és részvételével, továbbá iskolatörténeti
pályázatot hirdettünk. Tanulóink 16 dolgozatot készítettek el, melyek közül a két
legkiemelkedõbb be is került a jeles eseményre készült centenáriumi évkönyvbe. 1 A helytörté-
28
1 Gál István László: Az Eötvös József Önképzõkör és Liszicza Bálint: Róder Pál, a nevelõiskola megteremtõje
címû tanulmánya. Szerk.: Lemle Béláné és Zentai András címzetes igazgató.

neti munkák megjelentetésére azóta is lehetõséget nyújtanak a rendszeresen kiadott, a jelenlegi
igazgatónõ, Lemle Béláné szerkesztésében megjelenõ iskolai évkönyvek.
1991 óta dolgozom a Garay János Gimnáziumban, 1993 szeptemberétõl a történelem–filozófia–társadalomtörténet
munkaközösség vezetõjeként. Az 1990-es évek közepétõl kezdtünk
mi, fiatal kollégák bekapcsolódni a honismereti munkába, s talán új lendületet adni megyénk
történetének megismeréséhez. Vezetésemmel jött létre a Széchenyi Kör diáktagozata a gimnáziumban
1995–ben. A diákoknak kiírt országos pályázatok sikeressége alapján többször nyertek
a garaysták nyaralást, ingyen vehettek részt a diáktagozat országos közgyûlésén. 2001
nyarán, amikor a Kör Szekszárdon ünnepelte közgyûlését, az „ifjú széchenyisták” kulturális
mûsort készítettek. Frey Dóra, aki történelem tantárgyból elért eredményei alapján iskolánk
egyik legkiválóbb tanítványa volt, Széchenyi István számára legtöbbet mondó gondolataiból
válogatott és olvasott fel egy füzért.
A Kör megyei vezetõsége által szervezett elõadásokon, programokon a mai napig mindig
nagy számban részt veszünk, s Szatmári Juhos László szobrászmûvész a kör vezetõi segítségével
és támogatásával egy Széchenyi portré-szobrot készített s helyezett el a gimnázium folyosóján.
Néhány éve minden tanév tavaszán 2–3 napos buszos kirándulást szervezünk a diáktagozat
tagjainak, valamint a humán tantárgyak iránt érdeklõdõ tanulók számára. Az utazások
során a reformkor nagy alakjainak életéhez tartozó tájakat keresünk fel 40–50 tanulóval.
2003-ban Pannonhalma, Sopron, Nagycenk történelmi nevezetességeit ismertük meg, 2004ben
a Kõszeg–Sopron–Bécs útvonalon haladtunk, 2005-ben pedig a Deák-évfordulóhoz kapcsolódva
Deák Ferenc szülõhelyét, Zala megyét látogattuk meg.
A tehetséges gyerekek számára több országos verseny áll rendelkezésre a megmérettetéshez.
Ezek közül kiemelten kezeljük az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt (OKTV).
Történelembõl e versenyen az elmúlt években csodálatosan szerepeltek diákjaink, s közülük
néhányan felvételi vizsga nélkül jutottak be az egyetemekre. Az OKTV három fordulója közül
az egyik során egy 20–30 oldalas pályamunkát kell készíteni. A három választható téma közül
az egyik mindig helytörténeti. Több ilyen munka készült, közülük is ki kell emelni Frey Dóra
3. helyezését (A tragédia 100 napja. A holokauszt Bonyhádon. 2001, felk.: Gesztesi Enikõ), Nepp
Zoltán 4. helyezését (A bõrdíszmûvesség története Szekszárdon. 1997, felk.: Nagy László),
Bándy Kata 7. helyét (Az oktatásügy Tolna megyében a dualizmus idõszakában. A nõképzés
megindulása Szekszárdon. 2004, felk.: Gesztesi Enikõ). Szabó G. Tamás két egymást követõ évben
is helytörténeti munkát készített, ami szintén egyedülálló iskolánk történetében (Hétköznapok
a Duna mentén a XVI–XVII. század fordulóján. 2004, 17. hely; Egy legendává vált vasútvonal
története [Adalékok a Bátaszék–Mohács vasútvonal történetéhez]. 2005, 25. hely,
felk.: Gesztesi Enikõ). Egyéb versenyeredményeink közül ki kell emelni Gaál Istvánnak a „Ki
miben tudós” vetélkedõn 1996-ban elért országos 4. helyezését, aki a verseny egyik feladataként
a szekszárdi bor történetérõl írt dolgozatot, s szemléltetés céljából egy videófilmet is készített
(felk.: Zentai András).
Több más nagyon értékes pályamunka is készült tanulóink tollából, például a szekszárdi
kaszinóról (Endrõdi Fanni) vagy a szekszárdi vasút történetérõl (Gudics Tamás). A pályamunkák
sikerrel szerepeltek a Tolna Megyei Levéltár pályázatain, illetve a megyei és az országos
diákköri konferenciákon is. Szabó G. Tamás a TUDOK országos konferenciáján 1. helyezést ért
el (2005), Bándy Kata a levéltári pályázaton különdíjas lett (2004), Endrõdi Fanni említett dolgozatát
pedig a megyei diákköri konferencián a bíráló, dr. Rosner Gyula azonnali kiadásra javasolta.
A pályamunkák készítése nagyon hasznos, ugyanis a dolgozatok megírása során a diákok
megtanulnak anyagot gyûjteni, rendszerezni, irodalomjegyzéket s mellékleteket készíteni. Az
egyetemeken egyre több hasonló munkát kell benyújtaniuk, s akik vállalják, hogy hónapokon
át dolgoznak egy ilyen dolgozaton, elsajátíthatják e technikákat. Reménykedhetünk abban is,
hogy a diákok megismerve megyénk településeinek, intézményeinek tevékenységét, az itt élõ
tudósok kutatásait, diplomával a zsebükben szívesen térnek vissza Tolna megyébe, hogy a
megye egy településén örömmel éljék le életüket. A dolgozatokhoz szükséges anyagok összeállításához,
a versenyfelkészítéshez a város közintézményei (Tolna Megyei Levéltár, az Illyés
Gyula Megyei Könyvtár és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum) vezetõi és munkatársai rengeteg
segítséget nyújtottak, amiért ezúton is szeretnénk köszönetet nyilvánítani.
29

Részt veszünk a Honismereti Egyesület munkájában is. 2003 õszén, Szekszárdon, a Béri Balogh
Ádám fájánál rendezett megemlékezés során iskolánk „ifjú széchenyistái” készítettek
emlékezõ mûsort. Az egyesület szervezésében meghirdetett, két évente tartott honismereti
versenyeken többször vett részt iskolánk. E versenyek közül honismereti és helytörténeti kiírása
miatt ki szeretnénk emelni a 2002-ben „A tudás forrásai” címmel meghirdetett vetélkedõt,
melyen iskolánk 10. A osztályos tanulói (Török Alexandra, Elter Csaba, Nagy Attila felk.: dr.
Katona Károlyné és Gesztesi Enikõ) a megyei fordulón elsõ helyezést értek el, s így a területi fordulón
képviselhették megyénket. A verseny sokoldalúan mutatta be megyénk és Szekszárd
kulturális életét, intézményeit, iskolánk történetét, könyvtárát, híres mestereit (pl. a Petrics
család történetét). Gyönyörû tablót készítettünk a város híres nevezetességeirõl, amit felajánlottunk
a Honismereti Egyesületnek. Kiss Ildikó keramikus mûvész segítségével a gyerekek
elkészítették a regölyi Madárfejes korsó másolatát is.
A 2005/2006-os tanévben a POFOSZ írt ki megyei pályázatot „1956 eseményei a régiómban”
címmel. Töttõs Pál, az Egyesület elnöke, valamint több tagja órákat tartott az iskolánkban,
amik segítették a forradalom eseményeinek megismerését. Gimnáziumunk 12. évfolyamos
tanulói értek el kiemelkedõ eredményeket pályamunkáikkal. Honti Bettinát elsõ (Csillagaink
1956-ban), Benkõ Gabriellát második díjjal (Töredékek egy kis fecske életébõl), Gáll Viktóriát
(Csak egy közülünk) pedig különdíjjal jutalmazták. Az Egyesület Nagy László kollégánk segítségével
újabb pályázat meghirdetésével készül az 1956-os forradalom 50. évfordulójának
megünneplésére.
E tények, eredmények feltárása után felmerülhet azonban a kérdés, hogy hogyan s
mennyiben játszik szerepet az iskolánkban a mindennapi munkában, az órákon a honismeret,
megyénk, iskolánk, városunk, egyáltalán õseink tevékenységének megismerése. A történelemórák
száma a kötelezõ óraszámcsökkentés miatt nem növelhetõ (jelenleg 9–10. évfolyam:
heti 2 óra, 11. évfolyam: heti 2,5 óra, 12. évfolyam: heti 3 óra), de a kerettantervben megjelenõ
modulok közül a társadalomismeret tantárgy lehetõséget nyújt az iskoláknak, hogy helytörténeti
témákat építsenek be helyi tanterveikbe. Mi éltünk is ezzel a lehetõséggel, s így a helytörténet
néhány idõszakával, sõt iskolánk történetével is tudunk foglalkozni ezeken az órákon. A
középszintû érettségin 2005 óta létezik egy szabadon választható, nem kötelezõ témakör,
amelyben helytörténeti tételeket lehet kijelölni. Az elmúlt tanévben és az idei tanévben is felelhetnek
tanítványaink iskolánk történetébõl, és kérdezzük az 1956-os forradalom Tolna megyei
eseményeit is.
Munkaközösségünk azt is elfogadta, hogy a nálunk eltöltött évek során, az osztályfõnöki
órák és a délutáni foglalkozások mellett, minden osztály a történelemórák keretében is legalább
egyszer látogasson el a könyvtárba, a múzeumba, illetve a levéltárba, ismerje meg az ott
õrzött ereklyéket, tájékozódjon a kutatás módszereirõl és lehetõségeirõl. Diákjaink közül a
legtehetségesebbek és legszorgalmasabbak a múzeum által szervezett szakköri elõadásokon
és foglalkozásokon is részt vesznek.
A magyar és a történelem munkaközösség benyújtott és elnyert egy pályázatot is, így lehetõségünk
volt, hogy Fazekas József kollégámmal, a magyar munkaközösség vezetõjével, továbbá
40 diákkal bebarangoljuk megyénk több, a diákok számára kevésbé ismert települését
és nevezetességét.
Munkaközösségünk néhány tagja iskolai elfoglaltságai mellett kutatómunkát is végez. Dr.
Vörös Andrea, egykori kollégánk, PhD dolgozatát 2003-ban A Monarchia borútja címmel készítette
el, ebben helytörténeti vizsgálódásairól is számot adott.
Reményeim szerint a felsoroltakból kiviláglik, hogy lehetõségeink és tehetségünk szerint
igyekszünk tanulóinkkal megismertetni a szûkebb-tágabb környezetüket. A diákok számára
ugyanakkor kitágult a világ, egyre könnyebben utaznak távoli kultúrák irányába, ezért – véleményem
szerint – csak céltudatos irányítással, neveléssel érhetjük el azt, hogy diákjaink elfogadják
Széchenyi István Világ címû mûvének honszeretetrõl írt sorait:
„A honszeretet anyaföldünkhöz vonzó édes, a lelkünkbe mélyen öntött aggodalom, a nemzet lehetõ
legmagasabb emelõdésének angyala, valódi erejének isteni védõje, s a legszebb s a leghalhatatlanabb erények
kútfeje.” (Világ 33. fej.)
Gesztesi Enikõ
30

EMLÉKHELYEK
Tolna megye irodalmi emlékei
„Megjárta Tolnát-Baranyát” – mondták hajdan a mûvelt emberre, s idézhetjük mi is szinte
elõzetes mentségül, ha az egyik legkisebb megye irodalmunkban betöltött szerepérõl kívánunk
vázlatot adni. Az anyag oly gazdag, hogyha csak azok névsorát közölnénk Tolnából,
akik már nem élnek, de legalább egy kötetig eljutottak, e szerény kis írás csupa ismert és elfeledett
névbõl állhatna. Ez az oka, ha a több száz kínálkozó alkotó közül nem elsõsorban a teljesség,
hanem az érdekesség és a helyi sokoldalúság ízeinek bemutatására vállalkozhatunk.
Fõhajtás az irodalomtörténet elõtt
Régi szokás a tanulmányok végére tenni azok mûveit, akiktõl egy-egy terület feldolgozásakor
a leginkább merítettek. A jegyzeteket legtöbben átlapozzák, nem értékelik kellõen. Szakítsunk
hát most e hagyománnyal, s lássuk, kiket tarthatunk számon e téren Tolnában! Kathona
Géza a reformáció kori, s a megyének nevet adó mezõváros emlékeit tárta föl. Kortársunk, Gál
István angolszász kapcsolatainkat kutatta fel; szülõhelyén a bonyhádi könyvtár névadója
Solymár Imre: a Völgység irodalmát összegezte példás tanulmányban. Dr. Szabó Imre
2002-ben Tolna táji irodalmi túrák címmel közölt füzetnyi összeállítást. Kovács Endre, Paks Pozsonyba
majd visszaszármazott fia a közép-európai összehasonlító irodalomtörténet jelese.
Szakcs szülötte, Mészáros Gyula kutatásaival Ázsiáig vitte tekintetünket, Pozder Károly idõben
és térben Rómáig és Perzsiáig kalandozott Hõgyészrõl indulva; földije, Petrovich Ede
Pécs irodalmi múltjának feltárásában végzett derekas munkát. Akárcsak a Petõfi-hagyomány
felkutatásában Sárszentlõrinc finn fordításaiért is nagyra becsült lelkipásztora, Csepregi Béla.
Elõdjének tekinthetõ az a Sass István, aki még Petrovicsként ismerte meg padtársát, hogy aztán
legrégibb barátja legyen és maradjon írásaival halála után is. Ugyancsak az elsõ gimnázium
lõrinci eredetét idézi az innét indult Lehr-család: András, a költõ tanára, Zsigmond, aki
Lõrinczi néven öt mûvet alkotott, s Albert, aki fordításai mellett Toldi-magyarázatairól ismert,
Adyt az elsõk között értékelte, akárcsak Móriczot. De ne feledkezzünk meg Vadas Ferencrõl
sem, aki az Illyés-hagyaték értõ feldolgozásával és a Dunatáj folyóirat szerkesztésével hagyott
ránk maradandót. Szerkesztõtársa, Csányi László író Bejártam Tolnát–Baranyát címû mûvelõdéstörténeti
körképével 1988-ban hozta meg az olvasói kedvet szellemi vagy valóságos kiránduláshoz.
Az elsõ magyar szerelmes verstõl a XVIII. századig
Méltán örülhetünk a szerencsének, hogy a legrégibb, 1485-bõl fennmaradt magyar nyelvû
szerelmes verset, Török Imre köszöntõjét, megyénk lányának, Paksy Krisztinának írta.
„Emerichus Török / köszön Krisztinának, / legyen könnyebb inának, / száz jó napot, / kétszáz jó éjt hozzája.”
Sovány kis üdvözlet a mátkájára váró, éppen kelengyéjét hímzõ menyasszonynak, de
hatásos, mert e frigybõl születik majd Török Bálint, megyénk birtokosa.
A vers elõtt már akad, amit följegyezhet az irodalomtörténet. Bonfini Mátyás tolnai tréfáját
hagyta az utókorra 1466-ból, ezzel egykorú Janus Pannonius gúnyverse az önmagát
férfiatlanító szekszárdi apátról. Ennek utóda a jeles humanista, esztergomi érsek, Vitéz János,
aki viszont nem említi a majdani megyeszékhelyt mûveiben. Mindkettõjük rokona a ma
Aparhantként ismert kisközségbõl származott Garázda Péter, kora kedvelt literátora.
Mellettük észrevétlenül jött a megyébe s nõtt az elsõ Európa-szerte ismert magyar íróvá Temesvári
Pelbárt. Pestisbetegként került Ozorára 1480 körül, s itt írta messze földön kinyomtatott
mûveit, köztük azt a bátai jelenetet, amely a kései gótika humoros oldódását példázza. Ér-
31

A Perczelek házitanítója, Vörösmarty Mihály szívesen idõzött Egyed Antal bonyhádi plébánosnál
demes tudnunk, hogy a már Zsigmond-kori versbe híres búcsújáró helyként bekerült Báta – a
Sárköz helységei közül egyedüliként – megtartotta katolikus hitét, s távolról regnáló apáturuk,
Veresmarti Mihály számukra írt Intõ s tanító levélben a barokk idõszakban jeles, jámbor
célzatú mûvet.
Pelbárt után alig egy emberöltõvel újabb hírességet bocsát útjára Ozorai Pipo egykori névadó
székhelye: az elsõ magyar reformátor, Ozorai Imre „népies ízû magyar nyelven írt vitairatában”
Krisztus és Antikrisztus egyházáról szól, Krakkóban adta ki mûvét 1535-ben, s mintegy
elõképe lett ez a helyi virágzó kultúrának.
Az 1540-es évek végén Tolnán gyökeret vert reformáció képviselõi ugyanis nemcsak a hit
orvoslásán, hanem a magyar nyelv pallérozásán is fáradoztak. Eszéki Szigeti Imrétõl, aki az
itteni iskolát alapította, a hitváltoztató s már emlegetett Veresmartiig legalább 60-70 kiemelkedõ
reformátor, énekköltõ, drámaíró, vitairat- vagy zsoltárfordítás-szerzõ kapcsolható ide pályájával.
Szegedi Kis István, akinek Genfben, Baselben és Londonban is kiadták mûveit, itt
volt rektor, akárcsak Sztárai Mihály. Az õ Igaz papságnak tüköri címû drámáját, az elsõ kortárs
közéleti darabot, minden bizonnyal elõadták diákjai. Utóda, Méliusz Juhász Péter – egyes vélekedések
szerint – megyénk szülötte is, számos mûvel gazdagította nyelvünket. Tolnai
Fabricius Bálintnak, aki Decsen lelkészkedett, az elsõ fennmaradt lakodalmi tanító éneket és
egy kiadós és persze olvasmányos bûnlajstromot köszönhetünk Szent János Látásának 12. részébõl
való Ének címmel. Tanítványa az egyházmegyéjét és szülõhelyét egyaránt nevében viselõ
Baranyai Decsi János, „a magyarországi humanizmus kései képviselõje”, aki nemcsak íróként
fontos. Önálló mûvein és fordításain kívül õ gyûjtötte egybe elõször közmondásainkat, s
mindjárt ógörög és latin párhuzamokkal, de neki jutott eszébe a nemzetközi és magyar jog
egyeztetése, s az embert próbáló mû megalkotása.
A tolnai iskola múlhatatlan érdeme, hogy a magyar nyelvet és az itt szerzett tudást egyszerre
tudta versenyképessé tenni, ami egyaránt szolgálta a fejlõdést, a megmaradást, s annak
zálogát, a közösséget. Ez utóbbi indította fiait féltõ gondoskodásával Tolnára, ott néhány év
alatt oly tudást szereztek, amivel a világ akkori legjobb egyetemén, Wittenbergben sem vallottak
szégyent, s ami ma is külön csodának számítana, ezután visszatértek kicsiny falujukba,
hogy szolgálhassák az útnak indítókat. Mindennek eredményeként a XVIII. századra a népességében
megmenekült Sárköznek – egyedül az országban – a jobbágyság körében is írásbeli
kultúrája lett.
32

Ugyanennek az idõszaknak elején, az 1530-as évek végén lesz vitézlõ harcosból lantossá Tinódi
Sebestyén deák, aki Török Bálint katonájaként sebesült meg, s alkotói pályáját Dombóvárott
kezdte egy széphistóriával. Az emlékét itt õrzõ szobor nem beszél arról, mit is indított
el valójában. A tényfeltáró újságírás és az irodalmi riportírás õsét leljük meg benne, amikor
szándéka, hogy sem pénzért, sem barátságért, sem félelembõl, sem dicsõségbõl nem írt, hanem
megkérdezvén hites tanúkat, akik jelen voltak, egybegyûjti adatait, s azokat csakis az érzékeltetés
szempontjából színezi ki. (Érdekes véletlen, hogy egyik csataleírásáról, amelyrõl az
ellenfél török krónikás is szól, Szakály Ferenc történész állapítja meg ugyanezt.)
A korból persze végig idézhetnénk a helyi bégek magyar levelezését is irodalomként, de ez
inkább mûvelõdéstörténeti érdekesség. Szomorúan az megyénk ekkori népességpusztulása:
az újjátelepítés keserves évtizedeiben ez is oka annak, hogy a XVIII. század derekáig alig találunk
újabb irodalmi nyomokra. Gyönk és Sárszentlõrinc többször elûzött lutheránus lelkésze,
szeniczei Bárány György kegyes iratai, magyar énekei, s az általa újrafordított Új Testamentum
– mívessége ellenére – legföljebb határesetek. Ugyanezt mondhatjuk Szekszárd elsõ irodalmáráról,
az 1732-ben született Gerõ Györgyrõl, aki Ungváron lett professzor, s a Keresztény
Herkulesnek Bullióni Godefrednek hadi munkái címmel fordított egy kétkötetes regényt.
Kortársuk volt az a Sass János, akit kardja révén már régóta ismer a magyar irodalom, de
róla csak utóbb derült ki, hogy bátran tarthatjuk költõnek is. Petõfi Sándor versében az „õseimnek
véres kardja” az õ hadi alkalmatosságáról szól, ezzel mentette ki Mercy lotharingiai grófot
az ellenség gyûrûjébõl, ezért kapta a borjádi házhelyet. Fennmaradt több verstöredéke s
egy hosszabb, míves költeménye Öreg embernek ifjuval való beszélgetése címmel az 1760-as évekbõl.
Az persze külön érdeme, hogy a maga építette kúria és méhes vendége lesz 1845-ben Petõfi
Sándor, akit itt ihlet majd meg a híres négyökrös szekér. A szomszédos holland
Styrum-Lymburg nemesi ösztöndíjából pedig késõbb Garay János és Babits Mihály is részesül
majd.
A század végén él Farkas Pál tamási nótárius, aki üres óráiban verseket fabrikál. Megható a
kései kor számára, hogy köztük a tréfás találós kérdés éppúgy elõfordul, mint a francia forradalomra
való reagálás. Kár, hogy csupán a levéltárban s kéziratban olvashatjuk.
A korszakos mûvek és kis mesterek százada
Az archívum híven õrzi Tolna vármegye határozatát, amellyel 1809-ben egyedüli hivatalos
nyelvvé teszi a magyart. Ez évben indul a gyönki gimnázium, már három éve mûködik a
sárszentlõrinci, de ekkor látja meg a napvilágot Sobri Jóska is, aki 1837-ig, a megye nyugati
szélén fekvõ Lápafõig fut betyárként, de színpadra is kerül Szigligeti Ede révén. A másik hõs,
Háry János még a napóleoni háborúkban gyûjti meséit, amelyeket majd Õcsény szülötte,
Mehrwerth Ignác szekszárdi aljegyzõ, költõ és monográfus mond el egykori gimnazista osztálytársának,
Garay Jánosnak, aki az obsitost elindítja a világhír felé. Elõttük azonban még
mások járnak. Fördõs Dávid gyönki tanárként rója strófáit a diáksereg örömeirõl és mecénások
iránti hálájáról, s a saját kedvteléseirõl. A Bonyhád közeli Györérõl származott Náray Antal
Máré váráról ír eredeti magyar románt, és úttörõként fordítja le Shakespeare Rómeo és
Júliáját, valamint Dickens egyik regényét.
Bonyhádon Egyed Antal plébános inkább a latin klasszikusokkal birkózik. Tekintélyes
könyvtára és segítõkész tudása egyaránt várja az 1817-tõl a Perczel-családnál házitanítóskodó
Vörösmarty Mihályt, aki majd egyik ajánlója is lesz az elsõ megyebeli akadémikusnak. Egyedé
mellett két ifjú literátor-pap, Teslér László és a szekszárdi Klivényi Jakab barátsága is ösztönzi
a Szózat jövendõ költõjét pályája hajnalán. S még valaki: munkaadója, Perczel Sándor 19
gyermeke közül a számára legkedvesebb Etelka. A plátói szerelem tárgya még sokáig ott lebeg
a romantika csúcsaira törõ lírában, de megjelenik a korszaknyitó Zalán futásában is. Ezt a
mûvet a ma Pincehelyhez tartozó Görbõn kezdte írni, ahol joggyakornok Csehfalvay alispán
mellett. Szerény, de ízléses emlékszoba szól errõl ott, a bonyhádi Völgység Múzeum pedig a
Perczelek emlékeivel együtt õrzi Vörösmartyét. Talán meglepõ, de leghíresebb tanítványa,
Perczel Mór honvédtábornok agg korában hagyott az utókorra verses mûvet. Az 567 hexameterbõl
álló Az Idõ és a Lélek címû költemény, amely elõször a helyi sajtóban, majd újabban a
múzeum kiadványaként is megjelent, nem akármilyen erõvel ostorozza korát. „Pénz pedig irgalmatlan
zsarnoka társadalomnak. / Országház, sajtó, tudomány, szerelem vagy imádság, / Még az
33

Babits Emlékház, Szekszárd (Gaál Attila felvétele)
erény is, hûség, nõi szemérem, / Mind eladó pénzért, mindennek megvan az ára… / Mert akinek nincs
bankjegye, nincs tárcája tömötten, / Érc erszénye üres, másokra szorulva ki koldul, / Nincs annak helye,
tisztessége a társadalomban; / Kösse fel, üsse magát agyon, úgy sincs más menedéke…”
A Zalán futása s alkotója nyomában jár az 1812-ben Szekszárdon született Garay János, amikor
Csatár címmel a Hunyadi és Garák közötti ütközetrõl ír. A korában igen népszerû költõt
az Akadémia tagjai sorába fogadja, s legnagyobb elismerésében is részesíti. Példaképe után õ
a második, aki honunkban irodalomból és újságírásból meg tud élni. A forradalom idején az
egyetem magyar tanszékének vezetésével is õt bízzák meg. A Petõfi és Arany barátságát egyaránt
kivívó költõ az Árpád-házi királyokról és Szent Lászlóról írta legnagyobb, de Az obsitosban
Háry Jánosról legmaradandóbb mûvét. Szülõháza az elsõ megjelölt megyei irodalmi
emlék, szobra Szekszárd fõterén az elsõ teljes alakos világi szobor szûkebb hazánkban, amelynek
Sárköztõl Tengelicig annyi szépségét írta meg.
Elõtte már akadt jó tollú, fordításaival jeleskedõ szerzõ a megyeszékhely szülöttei között,
Déry István neve mégis inkább neje elfogult naplójából ismeretes. Hasonló félreértés kíséri
Paks fia, Jámbor Pál életútját is. Õt Petõfivel szemben kívánta kijátszani a Honderü szerkesztõje,
de azt már kevesen tudják, hogy saját országgyûlési mandátumát ajánlotta fel 1848-ban
Vörösmartynak, s 28 kötetben megjelent mûvei között vers, regény-, mese- és drámafordítás
éppúgy található, mint irodalomtörténeti tankönyv és eredeti tragédia. Szülõhelyén méltán
õrzi emlékét ma is mûködõ társaság.
A falvak és mezõvárosok mellett két puszta is csodákat terem. Hidján él a közeli Szedrest
alapító jeles reformpolitikus, Bezerédj felesége, Amália, akinek halhatatlan mûvét, a leányának
írott Flóri könyvét 1840-tõl nemzedékek olvassák máig 18 kiadásban. Brunszvik Teréz német
nyelvû budai gyermekkertje után csakhamar itt létesül az elsõ magyar óvoda, a közeli
Tolnán, a Nemzeti Színház késõbbi intendánsa, Festetics Leó birtokán pedig 1836-tól az elsõ
honi óvóképzõ – a koronát 1853-ban majd megtaláló Wargha Istvánnal az élén.
A szabadságharc jövendõ nagy tetteinek színhelyétõl, Ozorától nem messze, a fürgedi
pusztán látja meg a napvilágot Radákovics József, aki Vas Gereben néven – Jókai elõtt és mellett
– a legolvasottabb prózaíró lesz adomáival és regényeivel. A Sárszentlõrincen gimnáziumba
járt Petõfivel egy idõs, a forradalom alatt Arany Jánossal a Nép Barátját is együtt szerkeszti,
s mûveit németül is kiadják.
34

A szabadságharc résztvevõi között több Tolna megyei írót-költõt találunk, de nemcsak az
egyik oldalon. Garay buzdító verseit csak késõbbi bírói szó értékeli ártatlannak, de a
dunaföldvár-bölcskei Cholnoky Imre Kossuth-indulójáért már 15 évet kap. A Földvári Pados
János – Machiavelli és Montesquieu majdani fordítója – tábori pap. Az eredetileg pap Garay
Alajos, a Betulia hölgye jövendõ alkotója honvédnek áll, akárcsak a párizsi forradalmat tevékenyen
átélõ, ott magyar újságot szerkesztett Garay Antal, a késõbbi emlékiratíró. A század elején
ártatlan regénnyel jelentkezett paksi Aszalay József, kiváló térképkészítõként muszkavezetõ
lesz császári parancsra. Utálatból nem sokan olvasták Szellemi omnibusát, amelyben már
1856-ban leírta: „Az orosz a világ legjobb katonájának tartja magát, és valóban önmegtagadása, halálmegvetéssel
páros türelme bámulatos. Kinek legelõször ötle eszébe a katonát lövõgép- és ágyúeleségnek
nevezni, bizonyára orosz katonát értett alatta… – Hát nálatok mikor lesz már egyszer forradalom? –
kérdé az itt volt oroszoktól valaki. – Mihelyt õ felesége parancsolni fogja – felelte egyikök.”
A század második felében, fõleg a Bach-korszak után egy sereg innét származott író kezdi
pályáját. A keserû magyar realizmus nagy alakja, Arany János tanítványa, Tolnai Lajos
Györkönyben született, s még Móricz is rajongott érte. (Ugyaninnét származik a Sopronban
íróvá lett Györkönyi Károly.) Dunaföldvári szerbként látta meg a napvilágot Tomori Anasztáz,
aki váratlanul örökölt vagyonával az elsõ teljes magyar Shakespeare-kiadást tette lehetõvé
Arany tanártársaként. A Toldi költõje különben verssel adózott Bezerédj István második feleségének,
Etelkának, akinek szalonjában – a költõ szerint – Deák elõször vetette föl a kiegyezés
gondolatát. Tolnainak rokon-barátja a költõ-kritikusként sokat ígérõ, de öngyilkossá lett
dunaszentgyörgyi Dömötör János. Halála évében még csak 22 éves, de már a Nemzeti Színház
játssza Závod fia, Váradi Antal drámáját. Több tucatnyi könyvébõl nemrég emlékkötetet
állított össze párszáz lelkes szülõközsége.
Sokakat azonban méltán vagy méltatlanul feledtek el. Paks fia, Palágyi Menyhért, az irodalomtörténészként
indult késõbbi filozófus, Marx-bírálatáért kapott hosszú csöndet. Rátkay
László, Dunaföldvár népszínmûíró, országos sikerû képviselõjét talán a kor koptatta el, akárcsak
Kölesd lágy hangú elbeszélõjét, Kálmán Dezsõt, vagy a bonyhádi költõbõl pécsi püspökké
lett Virág Ferencet, a sárszentlõrinci lelkész-költõ Sántha Károlyt, a tolnanémedi, verses regényt
író Támer Jánost. Kinek jut már eszébe Szemenyei Mihály regölyi plébános, akinek vallásos-irodalmi
naptársorozatából a helyi zárda s templom épült? Ugyanígy járt a Béri Balogh
Ádámról kuruc korivá énekelt Thaly Kálmán-vers, A kölesdi harcrul, meg Szász Károly és helyi
vonatkozású mûvei.
A máig érõ XX. század
Számos életút ível a XIX. századi névtelenségbõl a megújhodás korának szürkeségébe, de
születnek és felnõnek innét korszakos alkotók is. Szekszárd fia, Babits Mihály 1898-ban jelenteti
meg elsõ fordításait, tíz év múlva figyel föl rá az induló Nyugat, amelynek meghatározó
egyéniségévé válik. Szülõháza és a szomszédos Irodalom Háza a szellemi és társadalmi közegnek
egyaránt hû tanúja. Külön szobát kapott az õt írói pályára ösztönzõ elsõ magyar professzornõ,
a Baumgarten-díjas Dienes Valéria, s az utóbbi nemzedékek két jeles képviselõje, a
szintén itt született Mészöly Miklós és Baka István.
A velük zárult emberöltõben élt a nagydorogi Kopré József költõ, a közeli Pakson emlékszobát
is kapott Pákolitz István, a Doberdónál hõsi halált halt dombóvári Szepessy László,
akinek van azért régrõl emléktáblája. Semmi nem õrzi az elsõ magyar rádiódráma, a Hét fakereszt
bonyhádi testvér szerzõinek, Börzsönyi Bélának és Brandeisz Ferencnek nevét, de nincs
emléke Szakcs szülöttének, a híres Sicc-könyvek s más mûvek alkotójának, Kálmán Jenõnek.
Könyvtárnév és gyûjtemény tudatja Könnyû László tamási költõ egykori létét, de emlékeznek
itt a hely másik szülöttére, Cser László hitéleti íróra és Würtz Ádámra, annyi híres irodalmi
mû illusztrátorára. Ozorán összegyûjtötték az Illyés által is sokra becsült Hadfy Béla halotti
búcsúztatóit, s a verseket a megyei könyvtár adta ki. Az intézmény méltán dicsekedhet azzal,
hogy Sebestyén Ádám bukovinai székely népmeséinek kötetei szintén támogatásával születtek
és láttak napvilágot.
Külön gyûjteményt érdemelt a rokoni szálakkal Dombóvárhoz kapcsolódó Fekete István,
de az ott született Sipos Gyula emléke is hasonlót kérne. Iskolai és irodalmi emlék Pálfa
Felsõrácegres-pusztáján Illyés Gyula egykori iskolája. Nem üres érdekesség, hogy az az
Apponyi Sándor építtette, akinek a Széchényi Könyvtárban található legteljesebb régi-
35

magyarkönyv-gyûjteményt is köszönhetjük. Ennek értékét az 1927-es törvénybe iktatáskor
Hóman Bálint kétévi nemzeti jövedelem összegére tartotta.
Egy csokor nõíró
Az irodalmi emlékezet hálátlanul feledi el azokat, akiknek a Teremtõ alkotásuk mellett nõi
mivoltot adott. Pedig a nagyszékelyi Kazinczy Klára a XIX. század elején elsõ költõnõink közé
tartozott, a szomszédos Miszla szülötte, Csapó Ida a reformkortól a Bach-korszakig egyedüliként
fennmaradt naplója feledhetetlen tanú, ráadásul olasz költõk és Liszt is ajánlottak neki
mûveket. Paksról indult a több kötetes Rosenákné Behr Blanka, Dunaföldvárott volt Sárdy János
kollégája (Berze) Nagy Ilona regény- és színmûíró. Kortársa a bátaszéki író- és költõnõ,
Dabolczi Fekete Lászlóné, aki még találkozhatott volna Sass Erzsikével, Petõfi 1918-ig Szekszárdon
élt múzsájával. Itt hunyta le szemét Patakyné Faggyas Jolán, Vörösmarty pesszimizmusának
kutatója, Vendel-Mohay Lajosné, a Babits-hagyaték fáradhatatlan muzeológusa, és
Miszlai Sarolta, Illyés-visszaemlékezések gyûjtõje. De ki tartja fenn az izményi költõnõ, Rumi
Erzsébet, vagy a csikóstõttõsi Baumgart Erzsébet verseinek és más mûveinek emlékét? A harmadik
Erzsébet, Túrmezei, Tamási leánya, a vallásos irodalom megbecsült szerzõje ma is, de
jószerivel már senki nem idézi a több prózakötetet kiadott Szarvas Mariskát, aki pedig
Koppányszántón az elsõ Tolna megyei irodalmi estet is tartotta 1887-ben. Éppúgy nem tudnak
róla, mint a Pálfán nevelkedett albán királynéról, Apponyi Geraldinrõl, aki álnéven írt regényeket,
meg arról sem, hogy Fáy András kecses hölgyként kanyarított elbeszélést az itt
hömpölygõ Sióról.
Akik persze kimaradtak
Bájos adat: a legendás dilettáns író, Pekár Gyula bonyhádi képviselõ volt. De nem értékítélet,
hanem helyszûke feledtette a váraljai Jánosi György finnül, észtül is kiadott meséit, Móricz
alsónyéki élményeit, Féja Géza Sárközrõl szóló Sarjadását, a varsádi Wigand János fordításait,
a kétyi Hegedüs Gyula Komédiáját. S hol vannak Szekszárd jelesei: Csengey Dénes, Ordas
Iván, Dallos György, Baktai Ferenc, Biró János, Fejõs Imre, Csalog Zsolt, Borbély Sándor,
Szamolányi Gyula, az eszperantó irodalmi világpályázatán elismert Lengyel Pál, Molnár Mór,
Varga S. József?
S ki ne tudná: Alsórácegresrõl indult Lázár Ervin, Decsrõl Czakó Gábor, Szekszárdról
László Lajos, Tóbiás Áron, Kisdorogról Tamás Menyhért? Mert az élõkkel igen mostohán bántunk.
Az említettekkel és kimaradtakkal együtt hisszük, örömöt, olvasmányt talál majd mindenki,
aki e szerény áttekintésen túl elsõsorban a mûvek iránt érdeklõdik. Hiszen akárcsak az alkotóknak,
nekünk is minden reményünk a – tolnaiakat buzgón forgató – jövendõbeli tisztelt
Olvasóban foganhat tetté.
Dr. Töttõs Gábor
A Bezerédj család hidjai otthona
Bezerédj család hidjai kúriája nem tekinthetõ építészeti különlegességnek, ám mint reformkori
mûvelõdéstörténeti emlékeket õrzõ, nemesi életformát szimbolizáló lakhelyet a történeti
emlékezet megörökíti. A birtokos nemességhez kötõdõ kúria fogalma a reformkorban
kapott különleges tartalmat. A nemesi hagyományokat tisztelõ megközelítésben a kúria eszményi,
sajátosan magyar nemesi értékrendet képviselt, amelyben egyszerû körülmények között,
mégis viszonylagos bõségben és harmóniában élt a földesúr. A nyugatiasabb szemléletûek
olykor tespedtséggel, tudatlansággal, szûk látókörûséggel jellemezték a kúrialakót. 1
Bezerédj István (1796–1856) és felesége, Bezerédj Amália (1804–1837) világa, otthona mindenképpen
cáfolata ez utóbbi megállapításnak.
36
1 Glósz József: A kúria és lakói Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXVII. kötet. Szerk.: Dr. Gaál Attila,
Szekszárd 2005. 297–327. old. (Továbbiakban: Glósz)

A kúria
A Bezerédjek földbirtok alapozta társadalmi státusát, vagyoni helyzetét jelenítette meg a
hidjai kúria. A lakóház és a körülötte létesített, az udvarházat ellátó, kiszolgáló gazdaság,
együttesen adta azt a közeget, amelyben a nemesi létük megvalósult. Az úrilak mögötti udvarban
sorakoztak az istállók, fészerek, pajták, mûhelyek, cselédházak. A puszták népe, a belsõ
személyzet és az uraság lakóközösséget alkotott egy hierarchikusan felépített rendszerben.
A birtok igazgatása közvetlenül a tulajdonos kezében maradt, bár az igazgatási folyamatba az
ispán, a kasznár, utóbb a jószágigazgató személye is beiktatódott. A mindenkori birtokos és
családja a gazdasági cselédséggel lazább kapcsolatot, a kúriai belsõ személyzettel bizalmon
nyugvó viszonyt tartott fenn. A kúriai létformát meghatározó gazdasági, társadalmi keret az
egymást követõ generációkkal változott ugyan, de a reformkori társasági élet szokásai, az otthonteremtés
normája a családban továbbadatott. 2
Bezerédj István joggyakorlata után 1817-ben vármegyei tiszteletbeli esküdti hivatalt vállalva
költözött Tolnába, és egyúttal átvette nagyanyja, Gindly Zsófia örökrészét, Hidja, Medina,
Jegenyés, Bikád pusztát, az ekkor még osztatlan családi jussot, amin apja ezidáig bérlõként
gazdálkodott. Hozzálátott a gazdaság fejlesztéséhez, gyarapításához. Kora hajnaltól fáradhatatlanul
járta a határt, ellenõrizve az idõszerû munkákat. Akácfákkal megkötötte a futóhomokot,
belterjessé változtatta a gazdálkodást. Hírnevet szerzett ló- és juhtenyészetével. Megalapozta
az oly sikeres megyei selyemtenyésztést. Jövedelmezõvé tette a gyengén mûködõ birtokot.
3
Bezerédj Amáliában igazi társra lelve, 1821-ben összeházasodtak, és az otthonukat a hidjai,
akkor még ötszobás házban rendezték be. Amália kedves, derûs lénye vonzotta a szomszédokat,
a rokonságot, a vendégjárás mindennapossá vált. Mégis csak 1830 táján gondoltak a ház
átalakítására. 4 A kor „nemzeti” építészeti stílusának, a klasszicizmusnak jegyei alapján történt
az átépítés. Nem hivalkodó életformát tükrözõ, egyszerûségében nyugodtságot, harmóniát
sugárzó épület fõhomlokzata ma már nem látható, klasszicista bejáratot kapott. Sajnos nem
ismerjük a tervezõt, az építõt, az építés körülményeit. Akár Pollack Mihály is lehetett a tervezõ,
aki ekkor dolgozott a szekszárdi vármegyeháza tervein. 5
Bezerédj István számára nem volt kérdés, hova épüljön fel az életvitelükhöz igazodó kúria.
Döntésében elsõdleges szempontként vetõdött fel a mezõgazdasági munkák személyes felügyelete.
A hidjai allódium minden tekintetben megfelelõnek bizonyult, hiszen itt elegendõ
tér állt rendelkezésre a meglévõ épület kiegészítéséhez, a park kialakításához és a gazdasági
udvar bõvítéséhez. Természetesen az anyagi háttér, a birtok kiterjedése korlátozta a kúriai telek
nagyságát. A másfél holdnyi díszkert, akkoriban divatos angolkert vette körül a házat,
amelynek azt a szerepet szánták, hogy eltüntesse a gazdaság kevésbé látványos részét. A szabadidõ
kellemes eltöltésére is alkalmas parkot füves részekkel, fákkal, bokrokkal, kanyargós
ösvényekkel tagolták. Kis tavacska is kiegészítette a megalkotott természeti környezetet. Az
üvegház sem hiányzott a citrusfélék nevelésére. Az épület homlokzati oldala tekintett a parkra.
A kúria tengelyében álló úri lakot, mintegy átmenetként a veteményes kert és a gyümölcsös
választotta el a majorság többi részétõl. 6 Bezerédj István büszke volt az „édenné” varázsolt
Hidja pusztára, a virágzó mandolára, jázminokra, tulipánokra, Amália kedvenc virágától,
az ibolyától kéklõ parkra, a gyümölcsösre, amely oly sok újdonságot, szépséget rejtett. 7
Maga az úri lak belsõ térelosztását tágas, egymásba átjárható termekkel oldották meg, és
mindegyik a párhuzamosan futó folyosóra is nyílott. Meghosszabbították az eredeti ötszobás
házat ily módon, és hogy ne legyen túl hosszú az épület ezért U-alakban megtörték, s ide került
az intim szféra. Ebben a szerkezetben elkülönült a háló-, dolgozó- és lakószoba funkció. A
társasági élet szinterei és a család visszavonulásának teret adó részek egymástól távol estek. A
2 Glósz i. m.
3 Bodnár István–Gárdonyi Albert: Bezerédj István (1796–1856) Magyar Történelmi Társulat Bp. 1918. I.
kötet 69–85. old., II. kötet 271. old. (Továbbiakban: Bodnár)
4 Bodnár I. kötet 103. old.
5 Zádor Anna: Pollack Mihály 1773–1855 Akadémiai Kiadó. Bp. 1960. 48., 54., 250. old.
6 Glósz i. m.
7 Bodnár I. kötet 112. old.
37

écsi biedermeier stílust követõ belsõ berendezés, az almárium, a szekreter, az íróasztal, a játékasztal,
a vitrin, a könyvszekrény és a nélkülözhetetlen zongora szintén egyszerûséget mutatott.
A falakat családi portrék díszítették. A kellemes, barátságos látványt a virágok emelték.
Bezerédj István ifjú házasként Csapó Dánieltõl 30 cserép szobanövényt kapott ajándékba. Bizonyára
az esti gyertyafényes társalgás, vagy a nyugati és hazai irodalmi, tudományos mûvek
olvasgatása fokozták az otthonból áradó meghitt hangulatot, a családias légkört. 8
Élet a kúriában
Szolidan, takarékosan ugyanakkor szoros napirendet követve zajlott Bezerédjék élete. A
háztartás, a gazdálkodás teendõi mellett a kúria hétköznapjait a vendégjárás színesítette,
ugyanis Hidja a megyei urak és hölgyek kedvelt találkozóhelye lett. Rokonok, barátok, birtokszomszédok
révén új ismeretségeket is kötöttek. A kúria mindenkor kész volt a vendégek
fogadására, és akár 18 fõs társaságot is vendégül tudtak látni, azaz asztalhoz ültetni. A rokonok
hosszabb ideig, a barátok egy-két napig idõztek, a szomszédok néhány órai kikapcsolódás
alkalmait kínálták. Ezek a változatosságot jelentõ látogatások beszélgetésekben, a gazdaság
megtekintésében és vadászattal teltek. A társalgás gyakori témája volt a gazdálkodás, az
idõjárás. Természetesen a politizálás a férfiak körében központi szerepet kapott. Sõt a vármegye
sorsáról egyezségek, politikai alkuk is megestek egy-egy ilyen baráti összejövetelen. A
megyei reformkori ellenzéket és a konzervatív tábort képviselõk egyaránt tagjai voltak a társaságnak9
, hiszen a nemesi tudat összetartó ereje, a rokonsági viszonylatok áthidalták a nézetbeli
különbségeket.
A közvetlen szomszédságot a rokonság alkotta. Tengelicen Csapóék, Kajdacson Sztankovánszkyék,
Apáti pusztán Gindlyék, Gruberék, Pélen Zichyék laktak. A családi összeköttetéseken
keresztül ismerkedtek meg más megyebeliekkel, mint Dõry Ferencékkel, Miklósékkal
és Lászlóékkal, szintén Zombán lakó Pejáchevichékkel, a tolnai Festetics grófokkal, a bonyhádi
Perczelekkel, Bartal Györggyel. Megfordult náluk Hrabovszky János 1848-ban Eszék parancsnoka,
gróf Apponyi György, majdan a kiegyezés elõkészítésében szerepet játszó politikus,
Krenmüller (Thormay) Károly híres orvos Szekszárdról és e társaságot kiegészítette báró
Louis Serpes francia emigráns, aki 1809 óta vendégeskedett Csapó Dánielnél. Amália barátnõre
lelt Csapó Ida (Nemeskéri Kiss Pál Fiume kormányzójának felesége), Sztankovánszky Lilla
(br. Gerliczy Vincéné) személyében. E két családdal alakult ki bensõséges, családias kapcsolatuk.
Amália háztartási gondokkal terhelt napjait az esti zenélések oldották. Az alkalmi kis zenei
társaságot hárfán, zongorán kiválóan játszó, szépen éneklõ, zenét is szerzõ Amália, a zenekedvelõ
Augusz Antal, annak kellemes hangú Louisi húga és a zongora virtuóza Bezerédj
Pál, István öccse adta. Ismerték a zeneirodalmat, játszották a korabeli zenei nagyságok mûveit.
Bezerédj Istvánt személyes ismeretség fûzte Liszt Ferenchez. Nyugaton járt vendégek is
megfordultak náluk, mint Festetics Leó, Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos, Bezerédj László.
A valódi kikapcsolódást a városi kiruccanásokon a bálok, a megyei közgyûlések, a vásárok jelentették.
A farsangok is vígan teltek, minden hétre esett egy-egy mulatság. A mindig jókedvû
Amália rajongott a táncért. 10 A család távolabbi helyekre, Pestre, Balatonfüredre, Kõszegre,
Sopronba, Veszprémbe, Bécsbe, Ischlbe, Marienthalba, Pöstyénbe is utazott rokonlátogatásra,
gyógyító kúrákra, üzleti ügyek intézésére. 11
Úgy tûnhet, hogy a hidjai napokat csak a kocsizás, a lovaglás, a vadászat, a pipázgatás, az
esti whistezés töltötte ki. Mindketten beszélték a német, a francia, az angol nyelvet, az irodalmi
mûveket eredeti nyelven olvasták. Bõven volt alkalom a társasági élet során az olvasmányélmények
kicserélésére, erkölcsi értékekrõl való elmélkedésre. Ne felejtsük el, hogy a mûvészetek,
a tudományok pártolásának kora volt ez az idõszak. Bezerédjék a XIX. század elsõ fe-
38
8 Glósz i. m., Kurucz Rózsa: Tehetséges, európai mûveltségû Bezerédj Amália (1804–1837) öröksége.
Neveléstörténet 2004. 1. évf. 3–4. szám (Továbbiakban: Kurucz)
9 Glósz i. m.
10 Bodnár I. kötet. 103–111. old., Kurucz i. m., Megjegyzés: Csapó Dániel (1778–1844) a vármegye alispánja
1827–1836, követe 1830, 1832–1834, a megyei reformmozgalom elindítója, Augusz Antal
(1807–1878) ellenzéki, majd konzervatív politikus, Tolna vármegye alispánja 1845–1849 között,
Helytartótanács alelnöke (1852), Liszt Ferenc barátja.
11 Glósz i. m.

lének újszerû szellemiségét képviselték, talán egy kicsit hagyományt teremtve is. A család barátjának
mondható Franz Schober (1790–1882) költõ, muzsikus, festõ és mecénás nem véletlenül
nevezte Hidját a “magyar biedermeier szellem központjának”. 12
Felhõtlen családi életük 1827-tõl Bezerédj István vármegyei fõjegyzõi tisztségének betöltésével
más irányba terelõdött. A reformpolitikában, a megye diétai küldöttjeként (1830–1836)
országos elismertséget szerzett. E szerepkörben talált igazán önmagára. Amália a népnevelés
ügyének kötelezte el magát. Létrehozta a hidjai óvoda-iskolát 3–9 éves gyerekek számára.
1834-ben a pozsonyi évek alatt született kislányuk, Flórika nevelésekor bontakozott ki írói tehetsége.
„Flóri könyve” címû tankönyvét a magyar gyermekirodalom elsõ kiemelkedõ alkotásaként
jegyzi a szakirodalom. Tanító célzatú, Pestalozzi elvein alapuló gyerekeknek szánt olvasókönyve
a „Földesi estvék”. 13
A meleg, szeretetteljes családi otthont beárnyékolta Amália már 1822-ben jelentkezõ betegsége,
majd 1837-ben bekövetkezett halála. A tragédia megismétlõdött 1844-ben, a kislányuk
szintén tüdõbajban halt meg. Bezerédj Istvánt vallásos hite segítette át a magán- és közéleti
bajokon. Töretlenül folytatta a reformok gyakorlati kivitelezését az önként adózás felvállalásával,
a tolnai óvóképzõ megszervezésével, a jobbágyaival kötött örökváltság szerzõdéssel és
1848-ban a vármegye országgyûlési képviseletével. Reformkori múltjáért a forradalom és szabadságharcban
való részvételéért Haynau halálbüntetést szabott ki rá. Bezerédj Etelka
(1807–1888), második felesége közbenjárására hidjai számûzetéssé enyhült az ítélet. A gazdálkodással
múló napokat megtörték a barátok, Deák Ferenc, Perczel Béla, Bartal György,
Scitovszky hercegprímás és a legkitartóbb barát, Sztankovánszky Imre 48-as fõispán látogatásai.
Titkosszolgálati megfigyeltsége 1856-ban bekövetkezett haláláig tartott. Hagyatékát, emlékét
Bezerédj Etelka ápolta ma még látható hidjai kápolna állításával, a régi kapcsolatok
fenntartásával. A birtokot öröklõ unokaöccs, Bezerédj Pál a selyemtenyésztés országos hírességû
szakembere pedig továbbvitte a gazdaságot. 14 Hidja utolsó birtokosa Bezerédj Ottilia
megérte a földreformot, a birtok pusztulását. 1945 nyarán a lakosság kifosztotta a kúriát, s a
gondosan gyûjtött és megõrzött százéves könyvtárat megsemmisítették. Késõbb megkísérelték,
hogy összeszedjék a széthordott berendezési tárgyakat, mûkincseket, nem sok sikerrel. A
15 szobás kúriát ideiglenesen földigénylõknek juttatták, majd a földmûves-szövetkezet, késõbb
pedig a termelõszövetkezet használta az épületet. 15 Bezerédj István alapította Szedres
község (1838) külterületeként nyilvántartott Hidja puszta napjainkban, alig emlékeztet az
egykor rendezett, virágzó majorságra, de a magánkézbe került nemesi ház felújítása megkezdõdött.
Cserna Anna
12 Kurucz i. m.
13 Bodnár I. kötet 121., 137–138., 263., 348–370. old., Kurucz i. m.
14 Bodnár II. kötet 5–106., 252–270., 401–436. old.
15 Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára: Tolna Megyei Földhivatal iratai 15. csomag 3983/1945.,
4748/1945., 15. csomag 19093/1946., 22120/1946.
39

Az idõs Apponyi Albert
Apponyi Albert gróf (1846–1933) a dualizmus korának meghatározó konzervatív politikusa
volt. Széles körû kül- és belpolitikai tevékenysége, politikusi- és retorikai képessége, erkölcsi
feddhetetlensége emelte ki kortársai közül. Mint ismert, az elsõ világháborút követõen a
kormány 1919 decemberében a nemzetközi tapasztalatokkal és tekintéllyel bíró Apponyit bízta
meg a párizsi magyar békedelegáció vezetésével. Jóllehet a testület vezetõjeként végzett tevékenységét
– a már korábban eldöntött békefeltételeknek köszönhetõen – kudarc övezte, hazai
megítélésére ez nem hatott negatívan, sõt, a nemzet többsége (különösen 1920. január 16-i
„legendás” szónoklata miatt) a trianoni hõs védelmezõt látta benne. 1 Életének utolsó szakaszában
mindezt tetézte az agg gróf pártokon felül álló (ámbár stabil legitimista) magatartása,
szociális elkötelezettsége. Igy lehetett, hogy az egyébként már kézzelfogható eredményeket
felmutatni nem tudó Apponyit a közélet minden oldaláról osztatlan megbecsülés övezte.
Ahhoz, hogy Apponyit képesek legyünk elhelyezni saját korában és megérteni cselekedeteit,
érdemes megvizsgálni, hogy milyen ember is volt.
Öregemberként Apponyi továbbra is azok közé az arisztokraták közé tartozott, akik aktív
politikai-közéleti szerepet vállaltak. Vagyona – hasonlóan a többi birtokaitól elszakítottakhoz
– jelentõs mértékben lecsökkent, de Apponyi rugalmasan viszonyult az újfajta életkörülményekhez.
1921 tavaszáig meg kellett válnia a család õsi eberhardi birtokától, rajta a kastélytól. 2
Ezt követõen a sokkal kisebb, polgári igényeket kielégítõ budai várbeli Werbõczy (ma: Táncsics
Mihály) utca 17. szám alatt vásárolt házában lakott családjával. 3 Igaz, a vidéki életrõl,
úgy tûnik, nem tudott végleg soha lemondani. 1923-ban a Veszprém megyei Iszkázon vásárolt
egy szerény ezer holdas birtokot kúriával, ám ezt anyagi okok miatt rövidesen kénytelen
volt eladni. 4 Késõbb Gyöngyösapátiban töltötte idejét, fõként nyáron.
Privát életére vonatkozóan legrészletesebben utolsó birtokigazgatója, Deme Gyula tudósít.
5 Tõle megtudhatjuk, hogy Apponyi rendkívül vallásos ember volt. Eberhardon minden
vasárnap misére ment családjával, maga naponta 6 óra körül minden reggel fél órát imádkozott,
hetenként háromszor pedig sosem hiányzott a kegyuraságához, lakóköréhez tartozó plébániákon
tartott misékrõl. 6 (Budai házából, melyet „a Ház”-nak nevezett, minden nap kora
reggel 6 órára misére járt a Mátyás templomba.) 7 Ugyanakkor alkalmazottaitól, cselédeitõl
mindezt nem követelte meg, hanem személyes, belsõ ügynek tartotta. Ebbõl arra következtethetünk,
hogy – miként emlékirataiban is említi – vallásosságát belsõleg mélyen megélte.
Apponyi idõs korában is megmaradt precíz, pontos és mértéktartó személyiségnek, évtizedek
óta berögzõdött szokásain nemigen változtatott. Reggel 5 órakor kelt fel függetlenül attól,
hogy éppen hol volt. Eberhardon a mise és rövid séta után reggel nyolckor reggelizett családjával,
mely egy csésze kávéból, vajaskenyérbõl és egy kis kanál gyümölcsízbõl állt. „A reggeli
40
TERMÉS
1 Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. In Mítoszok, legendák, tévhitek a XX. századi magyar történelemrõl.
Szerk. Romsics Ignác. Bp. 2002. Osiris. 134–140. old.
2 A kastélyról ld. Pethõ Sándor: Gróf Apponyi Albert. Bp. 1926. Eligius. 5. kép.
3 Felesége Mensdorff-Pouilly Klotild grófné (1867–1942); Három gyermeke: Apponyi György
(1898–1970), Apponyi Mária (1899–1967), Apponyi Júlia (1903–1986). Jónás Károly–Villám Judit: A
magyar országgyûlés elnökei 1848–2002. Almanach. Bp. 2002. Argumentum. A házról és annak
Pestre nézõ teraszáról (a gróf kedvenc tartózkodási helyérõl) ld. Magyar Világhíradó. 1933. február.
469. sz. Ma emléktábla található az „Apponyi-palota” falán.
4 Deme Gyula: Aquarellek Gróf Apponyi Albertrõl és az õ Eberhardjáról. Dombóvár. 1933. 159–166.
old.
5 Uo.
6 Uo. 21–22. old.
7 Újság. 1933. február 8.

után íróasztalánál ült és dolgozott. Fõként kiterjedt nemzetközi politikai levelek megválaszolása
vették igénybe. Titkára nem volt, s így mindent kézírással maga írt. Írógépe csak az uradalmi
irodában volt, de ezt sohasem vette igénybe. Írását néha félbeszakította, s jól rendezett
könyvtárából egy-egy kötetet vett ki s olvasott. Ilyenkor édesatyjának egy kedvenc zsöllyéjében
ült, amely a dolgozószobájának sarkában, atyjától õrzött pipatóriuma mellett állott. Tizenegy
óra tájban kiment a parkba, vagy felváltva mindig más irányba az eberhardi gazdaságba
sétálni. A leghûvösebb idõt kivéve mindig kalap s kesztyû nélkül, ujjnyi vastag sétapálcájával
jobbjában, járkált. A munkásainak köszönését kedvesen, hangos »Jó napot kívánok!«
köszöntéssel viszonozta. (…) Az ebéd fél egykor kezdõdött s három tál ételbõl és gyümölcsbõl
állt. Az ebédnél az asztalon egy hétdecis hosszúnyakú üveg bor is állott, amelybõl a kegyelmes
úr rendesen egy deciliternyi mennyiséget ivott meg. A grófné, antialkoholista lévén,
bort nem ivott. Ebéd után bevonultak a nagy szalonba, ahol a grófné feketekávét osztott, s legtöbbször
cigarettára is gyújtott, míg Apponyi Albert egész életében »nemdohányos« volt. A
sziesztázás ezen órája kedélyes, fesztelen olvasás és beszélgetéssel telt el, miközben a családfõ
nagy támlásszékében hátradõlve, szokása szerint 20 percre el szokott szenderedni. Ezen az étrenden
csak vendégjárás, rossz idõjárás, vagy útikészülõdés tettek változást” – tudósít
Deme. 8 „Ebédhez nem öltözött át sem õ, sem a család, vagy a vendégsereg egy tagja sem. Kézmosás
után asztalhoz ült mindenki a napközi öltözékében. De vacsorához mindenki estélyi
toalettet öltött, akár volt vendég, akár nem volt. Vacsora végeztével télen a szalonban, enyhe
idõszakban a nagy balkonon elhelyezkedve kedélyes beszélgetéssel töltötte a társaság az idõt.
A társalgási nyelv a magyar volt, de gyakran fordult franciára a diskurzus, amely nyelvben a
család minden tagja tökéletes volt. Tíz órakor mindenki a hálószobájába vonult vissza.” 9 Étkezésben
az egyszerû, magyaros ételeket kedvelte. 10
Szeretett gyalogosan közlekedni, ebben feltétlenül meghaladta arisztokrata társai és kortársai
szokásait. A magas, vékony gróf jó kondíciónak örvendett. Így lehetett, hogy a fõvárosban
télen-nyáron, idõjárástól függetlenül a Várból gyalog tette meg az utat – a hegyrõl lesétálva,
a Lánchídon keresztül a rakparton át – a parlamentig vagy máshova. E szokásáról csak
utolsó éveiben tett le, ekkortól buszon, villamoson közlekedett. Népszerûségét növelte, hogy
(szemben más felsõ osztálybeliekkel, kivált fõnemesekkel) igen közvetlenül és természetesen
viselkedett az átlagemberekkel. Ezt támasztja alá egy napilapban megjelent olvasói levél is:
„Körülbelül öt–hat éve egy hideg, szeles napon feleségemmel a dunaparti villamoson utaztam.
A zsúfolt kocsi ajtaja melletti sarokban ültem s ölemben egy nagyobb csomagot tartottam.
A parlament elõtti megállóhelyen felszállt a kocsira Apponyi Albert gróf s minthogy a
kocsi zsúfolásig megtelt, az ajtóban állt meg. Rögtön felismertem a nagy politikust s természetesen
azonnal felállottam és felajánlottam helyemet. Apponyi kedvesen mosolygott és vonakodott
a felajánlott helyet elfogadni, ismételt kérésemre azonban mégis leült és így szólt: Elfogadom
a helyet, de csak azzal a feltétellel, ha a csomagot is átadja, hogy az ölemben tarthassam…”
11 Szerette ügyeit maga intézni, elvegyülni a tömegben, hogy ne feszélyezzék az emberek
vele szemben magukat. 12
Öltözködésében nem volt hivalkodó. A fennmaradt fotók, újságok és filmek tanúsága szerint
a sötét, egyszerû szabású zsakettet kedvelte, hozzá sétapálcát. Hûvös, esõs idõben viselt
kalapot, cilindert is. Ünnepeken ehhez kitüntetéseit is feltette. 13 Nincs nyoma annak, hogy
elegáns, ám módfelett egysíkú öltözetétõl eltért volna pesti vagy vidéki tartózkodásakor családi
körben, annál is kevésbé, hiszen a kettõ sokszor egybefonódott.
Szabadidejében szívesen olvasott és zenét hallgatott. Utóbbit tartotta maga is fõ szenvedélyének.
Rajongott Richard Wagnerért és Liszt Ferencért (akik egykori barátai voltak), továbbá
közel állt hozzá Beethoven muzsikája is. 14 Állítólag maga is játszott zongorán, harmóniu-
8 Deme im. 21–23. old.
9 Uo. 28. old.
10 Újság. 1933. február 8.
11 Újság. 1933. február 11.
12 Újság. 1933. február 8.
13 Ld. pl. Magyar Híradó. 1926. 105. sz.; Magyar Híradó. 1927. 164. sz.; Pesti Napló. 1933. február 8. (képek).
14 Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Bp. é.n. [1934.] Athenaeum. 59–91. old.; Hubay Jenõ: Apponyi
és a zenemûvészet. In Apponyi emlékkönyv. Adalékok Apponyi Albert gróf közéleti mûködésének
méltatásához születésének 80-ik évfordulója alkalmából. Bp. 1926. Magyar Külügyi Társaság.
126–130. old.
41

mon. 15 Ezenkívül gyakran foglalatoskodott levélírással, lakásaiban rendszeresen fogadott
vendégeket, újságírókat. Vidéki birtokain telente vadászott, a vadászatot azonban nem kedvelte,
inkább afféle “kötelezõ” úri passziónak tartotta (a kutyákat ellenben szerette, maga is
többet tartott). 16 Testgyakorlásképpen szívesen teniszezett. 17 Kedves elfoglaltságai között
szerepelt vidéki birtokán, ha a kerti tavacskában élõ halait kenyérmorzsákkal etethette. 18
Apponyi öregkorában pihenésképpen nyarait rendszeresen üdüléssel töltötte Karlsbadban
feleségével és lányaival, nyilván a fürdõkúra miatt. Fiatalabb korában pedig Tirolban, hegyi
falvakban rendszeresen járt gyalogos túrákon családjával. 19 Magyarországon Gyöngyösapátiban
tartózkodott szívesen, elzárkózva a világ zajától.
Családjához bensõséges kapcsolat fûzte, noha nem becézték egymást, még a szülõk, Albert
és Klotild sem. 20 Csak a lányok, Mária és Júlia hívták apjukat egymás között Nyuszinak. Ismerõsei,
bizalmasabb barátai, akik közé ekkor már nem sokan tartoztak, hiszen nem kötött barátságot
( de pl. ide számítható Andrássy Gyula), „az öreg úr”-nak nevezték õt egymás között.
„Sosem hangzott el a kastélyban izgatott, hangos szó, gúny, megszólás, lekicsinylés, gyanakvás,
más vallásának még csak érintése is, mindezek ismeretlen fogalmak voltak (…) Elve
(…): mindent úgy kell fogadni, amint van.” 21 Ha mindezt kritikával is kell fogadnunk, valószínûnek
tûnik, hogy nyugodt és boldog családi életet élt, ami idõs korában megkönnyítette
számára a politikában való elmélyedést.
Számos alkalommal kiemelik Apponyi Albert közvetlenségét, barátságos úriemberségét,
melyben – véleményem szerint – benne foglaltatott bizonyos arisztokrata szemléletmód, miszerint
nem illett beleártani magát kényes ügyekbe. Közvetlenül és barátságosan viselkedett
különösképpen a rangjánál és vagyoni helyzeténél alacsonyabban állókkal szemben. Jószágigazgatója
temérdek példával igyekszik ezt alátámasztani: sosem parancsolt, mindig kért; 22
alacsonyabb rangú nõk, pl. parasztasszonyok elõtt üdvözléskor – a korban felettébb szokatlan
módon – meghajolt; 23 alárendeltjeivel atyáskodó volt, sosem gõgös, nem éreztette fölényét.
Cselédeit – ismét kirívó módon – magázta, mondván: „Én csak azt tegezem, aki engem visszategezhet.”;
24 alkalmazottait sosem ellenõrizte személyesen, megbízott bennük. 25
Újságírók tanúsága szerint velük is türelmes és figyelmes volt. Interjúit legtöbbször Werbõczy
utcai lakásának dolgozószobájában adta. Itt, a könyvekkel borított íróasztalon Habsburg
Ottó királyfi arcképe volt látható. „Távolabb arany rámában Ottó királyról készült festmény”.
Egyébként is a szoba tele volt a családjával, a királyi családdal és egyéb neves személyiségekkel
kapcsolatos ereklyékkel, a „történelmi levegõ” szinte áradt. 26 A szoba falain õt és a család
többi tagját ábrázoló fotók sorakoztak. 27 A legitimista Apponyi feltehetõen – közvetett módon
és talán tudatosan – így is hatott a szinte audienciára érkezõ újságíróknak. Rendszerint
kora reggel adott interjúkat, de szívesen válaszolt hírlapírói kérdésekre szinte bármilyen helyzetben:
vidéken, az országgyûlésben, vonaton stb. 28 „A szakmában köztudomású, hogy
Apponyi Albert példás keresztényi megadással szokta fogadni az ilyen látogatásokat, elõzékenyen
beáll vagy beül, amint az ambiciózus fotóriporterek kívánják, sõt csendes humorral
mindjárt diktálja is a felvételek címét: „az õsz pátriárka családja körében” avagy „a nyolcvanhárom
éves Apponyi kastélya teraszán.”– jegyezte fel egy hírlapíró. 29 Idõs korában ráadásul
42
15 Deme im. 77. old.
16 Magyarság. 1928. augusztus 1.
17 Deme im. 41. old.
18 Újság. 1933. február 14.
19 Újság. 1933. február 8.
20 Deme im. 93–94. old.
21 Uo. 34. old.
22 Uo. 29–31. old.
23 Uo. 34. old.
24 Uo. 32. old.
25 Uo. 22. old.
26 Magyarság. 1924. december 25.
27 Esti Kurír. 1925. december 25.
28 MOL K 608 328. 91. 74. cs. 4. Még arra is volt példa, hogy gyógyfürdõben válaszolt aktuális politikai
témákról feltett kérdésekre. Pesti Hírlap. 1922. december 10.
29 Magyarság. 1928. augusztus 1.

maga is gyakorta publikált – hazai és külföldi lapok számára egyaránt – írásokat. 30 Stílusa jellegzetes
volt, kedvelte a logikus, ám rendkívül színezett, hasonlatokban gazdag okfejtéseket.
Figyelmessége széleskörû volt: Taefner Jánossal, aki inasa, késõbb gondnoka lett, 40 éves
szolgálati jubileuma alkalmából a díszebédnél a gróf helyén ült és fia, Apponyi György gróf
szolgálta ki; 31 elõfordult, hogy szolgáit saját hintóján vitette kórházba és merõ érdeklõdésbõl
rendszeres jelentést kért a beteg egészségi állapotáról. 32 Önzetlenségét alátámasztja politikustársa,
Eckhardt Tibor – meglehetõsen szokatlan –története is: „Nem fogom soha elfelejteni,
hogy pár évvel ezelõtt egy hideg, zimankós, téli estén a Várhegy oldalán, az Ostrom-utcán kapaszkodtam
felfelé, s elõttem egy szegény öregasszony kéziszekéren rõzsét vonszolt. Nem
bírta, el-elakadt. Egyszerre csak azt láttam, hogy a járdáról lelépve a 80 éves Apponyi Albert
gróf megfogta a szekeret, és õ húzta az öregasszony helyett.” 33
Apponyi takarékos ember volt, könnyen alkalmazkodott a birtokai elvesztésébõl eredõ
gondokhoz. Deme Gyula birtokigazgató emlékezése szerint: „A Kegyelmes úr pedig, aki köztudomás
szerint igen takarékos volt, legtöbbször levélbeli jelentésen üresen maradt fél- vagy
negyedíven írt. Egyáltalán, ha valaki írt neki, a levél elolvasása után a levél üres lapját levágta,
írómappájába tette s ezeken levelezett.” 34 (Írása megmaradt idõskorában is egyenesnek, szálkásnak,
takarékosnak.) Ha vonaton utazott, megelégedett a másodosztállyal, külföldön, pl.
Genfben is, ha egy bõröndje volt, késõ öreg koráig maga vitte a szállodáig, nem költött hordárra.
35 Budapesten az aranygyapjas renddel kitüntetett agg Apponyi, birtokigazgatója társaságában
állítólag szívesen járt tejcsarnokba étkezni: „Terítetlen asztalkán egy pohár tej, egy
kis rántotta, vagy tejbefõtt búzadara volt a vacsoránk. Ezek a kívül vacsorázások csak akkor
történtek, ha a családja távol volt (…) Aki ismeri az ilyen kis tejcsarnokok közönségét, az tudja,
hogy ez nem a felsõ tízezerhez tartozókból rekrutálódik. Gróf Apponyi Albertet azonban
takarékosságától ez a körülmény sem térítette el.” 36
Összegzésül elmondható, hogy az Apponyi Albertrõl élõ kép, miszerint hideg, zárkózott,
megközelíthetetlen személyiség volt, nem felel meg a valóságnak. Nem volt tipikus arisztokrata,
közvetlen és barátságos embernek tûnik fel a források tanúsága szerint. Összevetve fiatalabb
kortársaival, például Bethlen Istvánnal, nem is beszélve Gömbös Gyulával (akinek nyers,
sokszor bántó modora volt), sokkal jobb és árnyaltabban fogalmazó szónok volt, finomabb,
barátságosabb ember. Pl. hosszú élete folyamán – jóllehet nem kevés politikai ellenfele volt –
párbajt sosem vívott senkivel (Bethlen, Gömbös többször is). 37
Igaz, több vonatkozásban megõrizte a régi világból magával hozott jellemvonásokat. Ezt
mutatja, hogy számos politikán kívüli tudományos, mûvészeti, társadalmi, karitatív szervezõdésnek,
társaságnak volt – maradt – a tagja. 38 Ezek döntõ többsége reprezentatív jellegû
30 Rákosi Jenõ: Apponyi és a sajtó. In Apponyi emlékkönyv im. 248. old.
31 Deme im. 23–24. old.
32 Uo. 29.
33 Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyûlés nyomtatványai. Képviselõház – Napló. XIII. köt. Bp.
1936. Athenaeum 130.
34 Deme im. 31.
35 Uo. 37., 168.; Újság. 1933. február 8.
36 Deme im. 112.
37 Magyar párbaj. Elõszó: Ságvári György. Bp. 2002. Osiris; Mihályfi Ákos, Kenéz Béla, Túri Béla, Czettler Jenõ,
Reiner János: Gróf Apponyi Albert elnök emlékezete. Bp. 1937. Reiner János k. 6.
38 A Magyar Földhitelintézet Felügyelõbizottságának tagja (1889–1993); az MTA tiszteleti tagja (1898.
május 6.); az MTA igazgatótanácsi tagja (1908. február 13. – 1933); a Szent István Társulat rendes tagja
(1881–1883); a Szent István Társulat elnöke (1884–1888); a Kisfaludy Társaság tagja és a Shakespeare
bizottság belsõ tagja (1893–1933); az EMKE választmányi tagja (1893–1906); 1918-ig elnöke a
Magyar Közmûvelõdési Egyesületnek; a Budapesti Poliklinikai Egyesület elnöke (1904–1918); a dualizmus
végén tagja az Országos Katholikus Kongruatanácsnak, a Magyar Véderõ Egyesületnek és
a Mûbarátok Körének; a Szent István Akadémia tiszteleti tagja és a Nyelvtudományi és Szépirodalmi
Osztály tagja (1919-ig); a Szent István Társulat elnöke (1920–1933); a Petõfi Társaság tiszteleti tagja
(1920–1933); a Magyar Külügyi Társaság elnöke (1920–1933); a Magyar Amerikai Társaság elnöke
(1921–1933); az Országos Stefánia Szövetség elnöke (1920–1933). Jónás–Villám im. 142–144.; Magyarország
tiszti cím- és névtára. XLIII. évfolyam. 1935. Bp. 1935. Magyar Királyi Állami Nyomda. Címei,
kitüntetései: a Lipót-rend nagykeresztjének birtokosa; az Aranygyapjas rend lovagja; császári és királyi
valóságos belsõ és titkos tanácsos. Ld. Apponyi Albert genfi beszentelésére és egyházi szertartásra
szóló meghívók. MOL K 107. 3. cs. 5/12.
43

tiszteleti cím volt, és miként a források igazolják, 39 sûrûn és szívesen vett részt ezek ülésein,
összejövetelein. Továbbá egyéb meghívásoknak is gyakran tett eleget, ahol szónokolt – zajos
sikerrel. Egyébként is örömmel nyilatkozott, beszélt és minden belföldi megnyilatkozásával
sikert aratott. Mindennek fényében úgy tûnik, hogy a közszereplésekben nemcsak újabb népszerûségi
babérokra pályázott, hanem a közügyeket valóban fontos kötelességének tekintette.
Szécsényi András
„Apró kis pocsolya a Sót melletti lapályon”
A szekszárdi Csörgetó irodalom- és mûvelõdéstörténeti emlékei
Csörgetó. Ez a név ismerõsen cseng és minden valószínûség szerint kellemes érzéseket ébreszt
több tízezer fiatal emlékezetében, hiszen 1991-tõl évenkénti rendszerességgel a Szekszárd
melletti kis tavacska környéke adott helyt Dél-Dunántúl elsõ komoly, országos ismertségre
szert tett rockfesztiváljának, a Csörgetói Rockmaratonnak. A csaknem egyhetes rendezvény
a tó szerencsés, a tolnai megyeszékhelyhez közeli fekvésének, ugyanakkor félig vad környezetének
köszönhetõen kiváló díszletül szolgált a Woodstock-érzést megélni kívánó korosztályoknak.
A rendszeresen jól sikerült, és az egész ország területérõl fiatalokat vonzó rendezvény
a Csörgetónál 2000-ben utoljára került megrendezésre. A következõ évtõl kezdve
Pécs adott otthont a fesztiválnak.
Míg a csörgetói fesztivál elevenen él sok-sok ember emlékezetében, alig ismertek a tóhoz
kötõdõ, jóval korábbi mûvelõdéstörténeti emlékek, így az sem, hogy Babits Mihály, önéletrajzi
ihletésû nagyregénye, a Halálfiai egyik kulcsjelenetének helyszínéül a Csörgetót választotta.
(A címben szereplõ idézet is itt található.) Szerencsére azonban Szekszárd kultúrtörténetének
gazdagsága jelentõsen meghaladja a város jelenbeli, és múltbeli jelentõségét, amit nagymértékben
a városban született íróknak, költõknek köszönhet. Országos jelentõségû írók, költõk
közül Szekszárdon született Garay János, Babits Mihály, Mészöly Miklós, Baka István,
Csengey Dénes, vagy éppen Parti Nagy Lajos. Az alábbiakban e Szekszárd melletti tavacska –
többek közt az elõbb felsoroltakkal kapcsolatos – irodalom- és mûvelõdéstörténeti vonatkozásait
szedtem csokorba, ízelítõt adva Tolna megye székhelyének e téren való gazdagságából.
Garay János Csörgetõje
A város belvárosától 3-3,5 km-re keletre, a Duna felé található Csörgetó, Szekszárd egyetlen
jelentõsebb állóvizeként régóta szolgált felfrissülésül a forró nyári napokon fiatalok, illetve
bátor fürdõzõk számára. A kis kiterjedésû, de annál meredekebben mélyülõ tóban ugyanis
sokan vesztették életüket. A tó elsõ kiépített fürdõjérõl 1860-ból vannak adataink. Stann Jakab
építõmester, vállalkozó, a kor szokásainak megfelelõen vízben felállított fürdõháza számára a
közönség bizalmát többek közt a biztonságosabb fürdõzés ígéretével kívánta elnyerni. A fürdõ
megnyitását közzétevõ hirdetményen Garay János sorai is megtalálhatók:
„Szegzárd alatt hol Sárvizének
Kanyargó parti délre térnek,
Mint õszi égnek légköre,
Melly tiszta még is bánatos, -
Félig mosolygó fél zajos
Egy puszta tónak, Csörgetõnek tüköre.”
A reformkor népszerû költõje – az Obsitos c. híres mûvében Háry János legendás alakjának
megformálója – a tó mondáját Csörgetõ címû elbeszélõ költeményében örökítette meg. A népi
babona idõvel e mondával magyarázta az évi két-három balesetet, miszerint a tóban halálukat
lelõk a tó helyén korábban álló „titkos vár”, valójában bûntanya lakóinak egykori tettéért
44
39 MOL K 608 328. 9. 57. cs. 2–5.

ûnhõdtek. A monda, amiképpen Garay mûve is a mohácsi csata után játszódik. Ennek története
röviden a következõ. A csata elvesztése után a Buda felé tartó törökök feldúlták, és felégették
a barátok által magára hagyott szekszárdi bencés apátságot, amelynek csak egy zuga
maradt e pusztítástól érintetlen, a kolostoralapító I. Béla kriptája. A király ott található hármas
– márvány, ezüst és arany – koporsóját egy barát, Lóránd õrizte. A törökök elvonultát követõen
azonban a védtelenül maradt ereklyére szemet vetett egy helyi rablócsapat, amely
még a török elõl a Csörgetó helyén álló, nádból, sásból, bozótból álló rengetegbe vetette be
magát. A kripta ajtaját felfeszítõ, oda behatoló haramiákat a barát a kereszt hatalmával igyekezet
feltartóztatni, mindhiába. A koporsót, s vele együtt a barátot a rablók a búvóhelyükre
vitték. A végzet napján mennyegzõ volt a titkos várban. A rablók vezérére, Dezsõ épp a lányát
készült feleségül adni a baráthoz, aki – mint ekkor részletezésre kerül – a koporsót a leány
kezének fejében engedte át. A végítélet elkerülhetetlen, a vandál cselekedet, árulás és hitetlenség
pusztulást hoz a bûnösökre:
„Alattok a föld megremeg –
Fölöttük a kup megreped –
Egy dörrenet, –
S a földbõl vizeknek árja gyül
A vár körül!
A sok más balladát, és elbeszélõ költeményt, így például a Kont-ot és az Árpádok-at szerzõ
Garay a Csörgetónak és környékének még vízszabályozás elõtti, érintetlen állapotát ismerte.
Ez idõben a Sárvíz és a Duna – a közte lévõ terület a Sárköz – gyakran volt egybefüggõ, s csak
néhol megszakadó vízfelület. A Sárvíz medrének 1854–55. évi átvágásával kezdetét vevõ folyómeder-szabályozás
és árvíztelenítés e viszonyokat jelentõs mértékben felszámolta, s értelemszerûen
a Csörgetó környékét is átalakította. Nem formálta át azonban hosszabb távon a
tó nyári életét az 1860-ban megnyitott fürdõ, hiszen 1870-es években már az a város nyaranként
újra és újra felmerülõ, egyúttal megoldásra váró problémája, hogy hol fürödjenek a hûsölésre
vágyó szekszárdiak. Természetesen ez csak az úri, polgári rétegeket foglalkozatta, hiszen
a lakosság nagy részét kitevõ paraszti népességgel kapcsolatosan még az 1920-as évek
elején is ezt írta dr. Babits István, Babits Mihály öccse: „A mi népünk egyik sajnálatos hibája, hogy
irtózik a víztõl (külsõleg, belsõleg egyaránt).”
Liszt Ferenc a tónál
S hiába harangoz immár a barát.
Hiába kiáltoz égbe imát,
A bûnlak alábbra, alábbra szakad,
Míg nyomban elvesz a vizszin alatt.”
Ha talán fürdõdni nem is, kirándulás céljára módfelett alkalmas volt a tó 1865 szeptemberének
elején, mikor Liszt Ferenc és népes kísérete töltött egy kellemes délutánt itt. Liszt Ferencet
életre szóló barátság kötötte br. Augusz Antalhoz, akinek ellentmondásos politikai pályájával
szemben egyértelmûbb megítélés alá esik jelentõs zenebaráti tevékenysége. A budai zeneegylet
megalapítása, a Liszt hazatelepülésében játszott szerepe mellett neki volt köszönhetõ
a szabadságharcban való részvétele miatt külföldre menekült világhírû magyar hegedûmûvész,
Reményi Ede hazatérésének kieszközlése. Liszt Ferenc négyszer, 1846-ban, 1865-ben,
1870-ben és 1876-ban vendégeskedett Augusznál és élvezte annak híres vörös borait. (E látogatásoknak
állít emléket Baka István kiváló kisprózai alkotása, A szekszárdi mise.) Az 1865-ös
látogatása alkalmával Liszt Ferenc kíséretében találhatjuk Cosima leányát, annak elsõ férjét,
Hans von Bülow német zeneszerzõt, a már említett Reményit, tanítványával, egyben zongorakísérõjével,
Plotányi Nándorral, illetve a kitûnõ zenebarátot, regényes életû utazót, Rosty
Pált. Egyébiránt Augusz ekkor már túl volt az 1865 tavaszán Bécs képviselõjeként Deák Ferenccel
folytatott tárgyalásokon, de a kiegyezésben foglaltak majdani pontos tartalmáról még
neki is csak fogalmai lehettek.
Köszönhetõen Augusz legidõsebb leánya, Anna azon igyekezetének, hogy Liszt Szekszárdon
töltött napjait megörökítse, a Csörgetón eltöltött délutánról is vannak adataink. Az Emlékezés
a mi nagyszerû Abbénk – Liszt Ferenc – szekszárdi tartózkodására címû visszaemlékezés Csörgetóval
kapcsolatos sorai a következõk:
(szeptember 7.) „(...) Ebéd után két kocsin a Csörge-tóra mentünk. Az omnibuszban az Abbé, mama,
Mide, Helén, Rosti, Reményi, Toni és én foglaltunk helyet.
45

A Csörge-tó egy síkságon elterülõ tavacska; megérkezve halászokat láttunk, akik már kivetették hálójukat,
néhány halat, rákokat fogtak, amiket a parton gyújtott nagy tûzön mindjárt el is készítettek. Ezalatt
az Abbé, Rosty, Bülow báró és Plotényi urakkal egy bárkába szálltak. Bájos kép tárult most szemünk
elé: a lenyugvó nap vízre hulló utolsó sugaraival világította meg a tájat, csodálatosak voltak a növényzet
különféle árnyalatai. A tavon bárka úszott, benne az Abbé álló alakja, Bülow horgászott, Rosty
és Plotényi eveztek. Utána ezek az urak kiszálltak a bárkából, a parton álló kis fapavilonba mentek, ahol
halat és süteményeket fogyasztottak. Albanichné volt szíves e kis uzsonnát összeállítani. Az étkezés
alatt, Reményi Hiadornak (az 1840-es években népszerûségében, Petõfivel vetekedõ, paksi születésû
költõ, Jámbor Pál írói neve – a Szerzõ) egy Lisztnek ajánlott, szép magyar költeményét olvasta
fel, amelyet elõbb a parton franciára fordított. A nagyon szép költemény mély benyomást keltett a jelenlevõkben.
Hazatérve a jó Abbé így szólt: „Ez a halászat nem csodálatos, hanem gyönyörû volt!””
A tizennyolc éves leány által megörökített idill szinte megkapó. Ezzel szemben, amikor az
1880-as évek elején felmerült, hogy a Csörgetónál fog megvalósulni a rég óhajtott fürdõ, fanyalgó
hangok is napvilágot láttak a „lóusztatásra és buzamosásra használt Csörge-tó”-val kapcsolatban.
Ekkoriban a Dunán, a gõzhajóállomás közelében kialakítandó fürdõ gondolata is
felmerült, de ennek megvalósítására nem volt vállalkozó. Szerencsére – tehetjük hozzá –, mert
nem sokkal késõbb a galgóci eset például szolgált, milyen veszélyekkel járhattak a folyóvizekre
épített fürdõk. Galgócon egy nagy erejû vihar következtében elszabadult a Vágon kialakított
fürdõház, uszoda. A Pesti Hírlap 1884. július 6-i számának beszámolója szerint az uszodát,
az azt parthoz rögzítõ láncok elpattanását követõen, a folyó egy híd oszlopának sodorta.
Fürdõélet a „boldog békeidõkben”
A második csörgetói fürdõ, mely már hosszabb életû volt, mint az elsõ, Ettl József vállalkozónak
köszönhetõen 1882. június 22-én nyitotta meg kapuit az érdeklõdõ látogatók elõtt. A
fürdõ központi épülete, a fából készült fürdõház a kor szokásainak megfelelõen szintén a tóba
épült, egy nagyobb vízfelületet ölelve körül, mintegy uszodát alkotva az úszni nem tudók részére.
Ezen kívül a fürdõházban volt hat zárt kabin magánfürdõzõk részére, valamint több
vetkõzõkabin. Az úszni tudók részére a trambulinnal és fényû-kereszttel felszerelt nyílt tó is
rendelkezésre állt. További kiegészítésként csónak és a kajak õsének is tekinthetõ szandolin
színesítette a fürdõre kilátogatók szórakozási lehetõségeit. A társasági élet és a szórakozás céljaira
volt táncterem, külön álló épületben vendéglõ, illetve sétány, parkosított kert, végében
tekepályával. A fürdõvendégek kényelmét kiterjedt fürdõszemélyzet szolgálta: a 8 fõs személyzet
felügyelõbõl, orvosból, úszómesterbõl, fürdõszolgából, ruhatárosból, pénztárosból,
õrbõl és a kertész feladatait is ellátó frottírozóból állt. A városközponttól 3-3,5 km-re fekvõ tó
könnyebb megközelítése érdekében Ettl bérkocsisokat szerzõdtetett, akik ez elsõ évben – legalábbis
a menetrend szerint – reggel 4 órától este tizenegyig félóránként közlekedtek.
A kor gyakorlatának megfelelõen a fürdõházban nõk és férfiak csak elkülönítve fürödhettek.
Mivel a nõi fürdõ csak a második szezonra készült el, az elsõ idényben a fürdõzõknek el
kellett viselni azt a kellemetlenséget, hogy napszakonként felváltva – délelõtt a hölgyek, délután
a férfiak – használhatták a fürdõházat, uszodát. Érdekes mód voltak olyanok, akik e kényelmetlenséget
szívesen viselték, legalábbis ez derül ki a helyi Tolnamegyei Közlönyben
megjelent, Hosszú Tobiás álnéven jegyzett pajkos sorokból: „(…) bevallom gyengémet, nagyon
jól esett a mi ezután nem lesz: hogy ha már nem hölgyekkel, de legalább utánuk fürödhettem! Azokkal a
hullámokkal érintkezni, melyek kevéssel elõbb annyi szép hölgy bájait nyaldosták!”. Hogy szokások,
konvenciók, divatáramlatok mennyire változékonyak, jelzi, hogy harminc-negyven évvel késõbb
már nemcsak a férfiak és nõk elkülönítésének gyakorlata megmosolyogtató, hanem az
egykori fürdõviselet: „A fürdéstõl távol volt minden pikantéria, mert abban az idõben hölgyek még
rendkívül illedelmes fürdõkosztümöt viseltek: csupa fodor és szalag lévén, a nedves ruha tapadása csak
keveset árult el a test idomaiból” – írja az 1920-as években Babits Mihály a Halálfiaiban.
Természetesen a tó partjainál nemcsak vidám fürdõzés folyt, hanem társasági élet is. A szezont
lezáró úszóversenyek, amiképpen az Anna-bálok évenként megrendezésre kerülõ rendezvények
voltak. Gyakori volt, hogy egy kisebb-nagyobb társaság éjszakába nyúló vigadalommal
toldotta meg a délutáni fürdõzést. Zene, halpaprikás volt ezeknek az estéknek, éjszakáknak
elengedhetetlen kelléke. Ettl József ezek mellett további szórakoztatásról, látványosságról
is gondoskodott. Így nem sokkal az 1882. évi megnyitót követõen már Bucsák János
46

„akadémiai pyrotechnikus” tartott bemutatót. A „Nagyszabású mû- és légitûzjáték menü”-je a
következõ volt: „I. tûzörvény, avagy a szépség non plus ultrája; II. galvanikus nap, teljes fényben; III.
virágajándék; IV. virágcsoport, meglepõ képlet; V. arábiai szélmalom; VI. rendkívüli tûzesõ a légben;
VII. szökõkút a keletázsiai harcztéren; VIII. a plevnai kitörésnél szomorú fûz.”. Míg az utolsó programpont
1877-78. évi bolgár szabadságharc egyik fõ harctéri eseményére asszociált, addig a
szóban forgó években zajló tiszaeszlári vérvádperre, illetve az Istóczy Gyõzõ nevével fémjelzett
antiszemita mozgalom fellendülésére csupán Hosszú Tóbiás már idézet cikke utal, az
alábbi kontextusban: „(…) ott van a csörgetói fürdõ, valóságos kis asyll! Örül a lelke a megyebeli vidékinek,
ha fáradt testét a hûs hullámok közé temetheti s Pepi friss pesti virstlijével, pudvás retkével és
behûtött, antisemita(megkeresztelt) italaival elláthatja magát.”.
Vélhetõen még évek múlva is beszéltek arról a bálról, melyet a 7. huszárezred Szekszárdon
állomásozó tisztjei tartottak a tónál 1883. június 17-én. A Tolnavármegyei Közlöny nem túlzott,
amikor Mágnás majális címen számolt be a rendezvényrõl, hiszen a gr. Pállfy János és gr.
Teleki József nevével fémjelzett rendezvényen a környék arisztokrata és középbirtokos hölgyei
és eladósorban lévõ leányaik, illetve huszártiszteknek „álcázott” országos fõnemesek adtak
találkozót egymásnak. Ezúttal még a helyi elit legprominensebb tagjai Perczel Dezsõ alispán
– késõbbi belügyminiszter –, és br. Augusz Imre is csak mellékszereplõk voltak. A nevesebb
tisztek névsora a következõ volt: Nagy kapitány, Narenczy õrgróf fõhadnagy, Szeil fõhadnagy,
herceg Windischgraetz hadnagy, továbbá br. Ulm, gr. Pálffy, gr. Teleki, lovag Hornung
hadnagyok, herceg Pálffy, Lyubinicky és Tassy kadétok. A tánchelyiség és a park az Anna-bálokhoz
képest is pazarabbul volt feldíszítve, kivilágítva. A fürdõház környékén és a
parkban 250 üvegmécses és 100 darab színes lampion, a táncteremben 150 gyertya adta a fényeket.
A függönyökkel és gallyakkal dekorált teremben este 10 órakor csárdással kezdõdött
a mulatság. Az éjfélkor kezdõdött vacsorát a lelkes Ettl József tûzijátékkal tette hangulatosabbá,
mely során újítva, a tûzijátékot akképpen tette még látványosabbá, hogy a tó két végén
egy-egy hatalmas szalmabaglyát gyújtatott meg.
Babits Mihály és a Csörgetó
„Egy csörge-tói nap szép és nagy dolog volt”– írja Babits a Halálfiaiban. Gyermekkorában az
író családja is gyakran kijárt a fürdõbe, így a regény egyik kulcsjelenetének helyéül szolgáló tó
környezetének, illetve a fürdõélet hangulatának megrajzolásakor Babits bõségesen támaszkodhatott
saját élményeire. Ezek alapján a tónak szekszárdiak életében – Szekszárd regénybeli
neve Sót – betöltött fontos szerepét a következõképpen fogalmazza meg:
”Sót mellett Duna is folyt, de oda csak halászok látogattak; a sóti hegyek útjait csak diákok járták. Sót
lelke a lapály felé orientálódott, ahol a Csörge-tó nyúlt; vadászok, méla vetéseken hajszolva a fürjet, ottan
pihentek mag; szürke por fátyolozta a vidéket, belepte a szegény akácokat, s megsûrûsödött
messzebb a város felé: ez jobban illett a sóti kedélyekhez, mint a hegyek tiszta és zöld csillogása: itt jobban
érezték magukat. Nem a Természet drága szabadsága volt ez, hanem valami úri fürdõélet félszeg paródiája
– de mégis: változás és fölszabadulás, amilyen csak Sóttól telhetett.”
Az 1883-ban született Babits a regény idõrendje szerint 1892-ben játszódó esemény környezeteként
a következõképpen jellemzi a csörgetói fürdõéletet:
„A Csörge-tó egy apró kis pocsolya volt a Sót melletti lapályon, egyik részén lovak és tehenek itatója;
itt meneteles volt a part, és a parasztok szekerestül hajtották bele gebéiket a sáros vízbe, víg ugrándozással
szaladván utánuk a csengõs csikó; parasztfiúk és cigánylányok szoktak fürödni itt; a fiúk, parasztszemérmükben,
a Medici Vénusz mozdulatával takargatva kényes részüket, szaladtak bele az iszapba, a
lányok ellenben szemérmetlenül csillogtatták barna testüket a napon. Sötétzöld nádbokréták és vén fûzek
adták a hátteret ehhez a mitológiai képhez, melyet lopva bámultak meg egy-egy pillantással a másik
oldalon fürdõzõ illedelmes úrilánykák, viaszkosvászon fürdõkalapjaik alól. A sótiak kocsikkal szoktak ide
kirándulni, amikben két-három família is volt összezsúfolva, a fürdõház néhány fakabinból állott, s mellette
a parton nagy halászcsárda nyúlt, sok híres, nagy murinak színhelye.”
Babits Mihály mûvébõl kiragadott rövid kis részlet nemcsak hangulatfestésben kiváló, hanem
amellett rendkívül tárgyszerû is, hiszen sûrítve foglalja magába azt a két jelenséget,
amely Ettl József fürdõjének jelentõs károkat okozott ezidõben: ez a szegényebb társadalmi
rétegekbõl kikerülõ szabadfürdõzõk jelenléte, másrészrõl a tó vízminõségének romlását elõidézõ
lóúsztatás, illetve más állatok úsztatása, fürdetése volt.
47

Mindezek mellett talán nem véletlen, hogy a sok valóságelembõl és létezõ személybõl építkezõ
regény egyik fiktív cselekményének, a regénybeli kisfiú-Babits édesanyjának megszöktetése
helyszínéül az író épp a Csörgetót választotta. A fürdõzés, majd az azt követõ vendéglõi
kvaterkázás, illetve a vihar mind olyan külsõ körülmény, hangulatbeli elem, mely a szereplõkben
zajló lelki vívódás mellett még elfogadhatóbbá, hihetõbbé teszi, hogy a szolid természetû
Nelli – még ha félig-meddig tudat alatt is – engedett a nyughatatlan természetû, kisváros
szabta kereteket szétfeszítõ Hintáss Gyulának. Természetesen nem véletlenül lett a Halálfiai
egyik meghatározó alakjává, Dienes (Geiger) Valéria édesapjáról, Geiger Gyuláról mintázott
Hintáss Gyula. Hiszen Geiger azon túl, hogy regénybeli alakja által befutott utat, a perifériára
sodródást, a valóságban szintén bejárta – s annak stációi a századfordulós kisváros
nyilvánossága elõtt zajlottak –, családjával a bukás, az anyagi és erkölcsi csõd elõtt Babitsék
szomszédságában élt. Az extrovertált Geiger Gyula lelkülete vélhetõen nemcsak leányában, a
filozófus, tánctanár, költõnõ Dienes Valériában – aki élete során a Szabó Ervintõl Bergsonon át
Prohászka Ottokárig ívelõen járta be a szellem és a lélek útját – élt tovább, hanem bizonyosan
hatással volt a gyermek Babits Mihályra is. Sõt Geiger Gyulának és lapjának, a Szekszárd Vidéke-nek
abban is szerepe volt, hogy Babits már fiatalon, Szekszárdon megismerkedhetett a kor
„modern” költõjének, Reviczky Gyulának vereseivel. Geiger ugyanis gyakran közölte lapjában
egykori iskolatársa verseit, amelynek emléke Hintáss Gyulának a csörgetói jelenetben
mondott szavaiban került részben megörökítésre: „(…) hiszen Nellike tudja, hogy mit mond Reviczky:
„A világ csak hangulat!” (…) Bolond idegszálaink érzékenyek a hangulatok iránt. De meglehet,
hogy ami nekünk gyászos búcsúzásnak látszik, az új életek és új találkozások kezdete; valami újnak kell
jönni: nem érzi ezt, Nelli? Korunk olyan, mint a római császárság évei; s holnap talán minden apokaliptikus
robbanásokban fog széthullni. Miért élünk itt, kisvárosi pletykák bénító hálóiban, unott és tespedt
életet? Ó! évek vannak, amiket föl kell használni, percek, amik várnak! Én elmegyek innen.”
Babits István Csörgetója
A Csörgetó látogatottsága az 1890-es években csökkenésnek indult, ami a fürdõ hanyatlását
vonta idõvel maga után. A fürdõ tulajdonosa 1902-ben, az új gõzfürdõ megépülését követõen
már-már a fürdõ bezárását is fontolgatta, hiszen a gõzfürdõ területén épített nyári uszoda
félelmetes konkurenciával fenyegetett. Azonban a nyári uszoda vízellátása körüli anomáliák
– nem épült meg az azt ellátni hivatott artézi kút – következtében a csörgetói fürdõre
egy-két nyár elejéig újabb fellendülés köszöntött. A fürdõzõk hada mellett sajátos színt vittek
a tó életébe az ún. halpaprikás-napok, mikor a lukulluszi örömök – melynek forrását a szekszárdi
halászlé szekszárdi vörösborral történõ párosítása adta – mellé Garay Lajos cigányzenekara
húzta a talpalávalót.
Az Ettl József, majd leánya Ettl Crescentia által üzemeltetett fürdõ azonban idõvel nem kerülhette
el sanyarú sorsát, amiben a helyi tényezõk mellett az általánosabb érvényû fejlõdési
tendenciák, így a fürdõkultúra változásai is szerepet játszottak. Ugyanis az I. világháború idõszakára,
s fõleg az azt követõ évekre egyre általánosabbá váltak a strandfürdõk, illetve magának
a strandolásnak intézménye. A strandfürdõk pedig amellett, hogy a fürdõkultúra tömegesítésének
színhelyeivé váltak, a társadalmi kötelékek, nemek közötti viszony változásának
is színterei voltak egyben. A strandokon, ahol már együtt fürdõztek férfiak és nõk, s ahol a
fürdés és az úszás mellett a fürdõöltözék módosulásával, rövidülésével párhuzamosan a napfürdõzés,
napozás is egyre fontosabb szerepet játszott, már nem volt szükség kabinfürdõkre,
fürdõházakra. E változással párhuzamosan, vagy azt egy kicsit megelõzve teljesedett ki az
úszósport nemzetközi és hazai megszervezõdése. A fürdõkultúra e két változata, az úszósport,
illetve a strandfürdõzés hangsúlyozottan kapott szerepet a Csörgetó I. világháború utáni
történetében.
A csörgetói fürdõélet újbóli kiépítése nagymértékben Babits Mihály öccséhez, dr. Babits Istvánhoz
nevéhez kötõdik, aki maga is aktív úszóként, a háborút követõen – azokban az években,
mikor Mihály bátyja éppen a Halálfiai sorait vetette papírra – fáradhatatlan elõmozdítója
volt a szekszárdi fürdõélet fellendítésének. Figyelemre méltó, hogy Babits István ezen szerepvállalása
nem sokkal azután kezdõdött, hogy több évi oroszországi fogság után, 1920 nyarán
hazaérkezett. (Babits István frontszolgálatához, illetve fogságához kötõdõ levelezését
2005-ben jelentette meg az Akadémiai Kiadó egy vaskos kötetben, „Áll az idõ és máll a tér” címmel.)
Az értelmiségiekbõl, hivatalnokokból, különösképp vármegyei tisztviselõkbõl alakult
48

Turul Sportegyesület úszó szakosztályának vezetõjeként Babits Istvánra, a városi strand
1922-ban történt meghiúsulását követõen az a feladat hárult, hogy az egyesület erejére támaszkodva
kellett megfelelõ strandfürdõt kiépíteni. Ennek helyéül a Csörgetót választották,
amely a strandfürdõ kialakítása számára kiváló, illetve a korabeli polómecsek megtartásához
megfelelõ környezetet adott, azonban a komolyabb úszóversenyek által megkívánt feltételeket
nem nyújthatta. Mindezekkel együtt a csörgetói fürdõ létrejöttével a kispolgári bázisú Törekvés
SE mellett, melynek versenyzõi a gõzfürdõ kisméretû nyári medencéjében edzettek –
köztük fiatalkorában az 1920-as évek elejének egyetlen világszínvonalú magyar úszója, a világcsúcsot
is úszó Sípos Márton –, 1924-tõl már a Turul SE úszói is saját edzõhellyel rendelkeztek.
Az 1924. július 27-én megnyitott strandfürdõ fürdõigazgatója maga Babits István lett. A
strandot a tó sekélyesebb – a Halálfiaiban szereplõ leírásban cigánylányok, parasztfiúk fürdõhelyéül
szolgáló – partszakaszán építették ki. A parton homokfövenyt alakítottak ki, és közösilletve
külön kabinokat építettek. Sportegyesülethez illendõen hintákat, nyújtókat és trapézokat
is felállítottak a strand területén. A strandfürdõ a sportegyesület tulajdonában 1936-ig
mûködött, amikor is a város a tavat eladta Gauzer Ádám helyi kereskedõnek, akinek tervei
között víkendtelep építése is szerepelt, amely végül nem valósult meg.
A Csörgetónál strandfürdõ a háborút követõen egészen az 1960-as évek elejéig mûködött.
Késõbbiekben a tó már csak kirándulóhelyként töltött be sok szekszárdi család életében fontos
szerepet. A tó vízszintjének az 1980-as évek végére végbement erõteljes csökkenése már az
utóbbi funkció ellátását is veszélyeztette, ugyanakkor a bevezetõben említett rockfesztivál
szervezõit, a félig kiszáradt mederben felállított színpad révén hangulatos helyszínhez jutatta.
A rockfesztivál megszûnésében, illetve Pécsre „költözésében” minden bizonnyal a tó vízszintjének
a ’90-es évek végére beállt növekedése is szerepet játszott. Ennek eredményeként
nemcsak a csörgetói nyarak lettek csendesebbekké és zavartalanabbakká, hanem magának a
tónak és közvetlen környezetének állapota is természetközelibbé vált. Eltûntek, elenyésztek a
kirándulók kényelmérõl gondoskodó esõbeállók, padok, tüzelõhelyek, illemhelyek, amelyek
hiányáért a tónak és élõvilágának háborítatlan képe nyújt némi kárpótlást.
A tó mai állapota ugyan nem árul el sokat az egykorvolt fürdõéletrõl, azonban a város õrzi
kiváló szülötteinek, illetve a város nevével összeforrt, híres személyek emlékét. Az írásomban
említettek közül a régebben elhaltak neveit terek, utak, intézmények viselik. Garay, Babits,
Liszt és I. Béla király köztéri szobrai megtalálhatók a város különbözõ terein. A Pollack Mihály
által tervezett vármegyeházban – melynek udvarán az apátság feltárt romjai is megtekinthetõk
– Liszt Ferencnek állandó kiállítása van, míg a zeneszerzõrõl elnevezett zeneiskola
stílszerûen az impozáns Augusz-házban található. Babits Mihály Séd-patak partján fekvõ
szülõháza már több mint harminc éve emlékmúzeumként mûködik, amelyben egy-két éve
egy Dienes Valéria életét és munkásságát bemutató szoba is helyett kapott. Múlt év óta mûködik
a Mészöly Miklós-emlékház, amelyben egy Baka István-emlékszoba kialakítására is sor
került. Mint látható, Szekszárd városa, illetve múzeumi intézményhálózata a bõség zavarával
küszködik, így még nincs megfelelõ helye egy állandó Garay-kiállításnak, pedig a költõ halálának
150. évfordulója alkalmából a Wosinsky Mór Múzeum által 2003-ban rendezett idõszaki
kiállítás anyaga megérdemelné azt.
Csekõ Ernõ
Felhasznált irodalom:
Augusz Anna: Emlékezés a mi nagyszerû Abbénk – Liszt Ferenc – szekszárdi tartózkodására. In: Hadnagy
Albert – Prahács Margit i.m. 230–244. old.; Babits Mihály: Halálfiai. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp.
1984.; Csányi László: Babits és Szekszárd. In: Tanulmányok Tolna megye történetébõl III., Szerk.: Puskás
Attila, Szekszárd, 1972. 273–322. old.; Csekõ Ernõ: Fürdõélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig.
In: Wosinsky Mór Múzeum évkönyve XXVI., Szerk.: Gaál Attila, Szekszárd, 2004. 351–398.; Hadnagy
Albert – Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól. In: Tanulmányok Tolna megye történetébõl
II., Szerk.: Puskás Attila, Szekszárd, 1969. 219–265. old.; Töttõs Gábor: Babits bölcsõi körül. (A családi hagyomány
és a társadalmi örökség szerepe Babits Mihály pályakezdésében) In: Tolna megyei levéltári füzetek
6.; Szerk.: Dobos Gyula, Szekszárd, 1997. 263–298 old.; Várkonyi Sándor: Garay János „Csörgetõ”-je.
Ismertetés. Tolnamegyei Közlöny 1883. IX. 2. (36. sz.) 1–2. old.
49

Kammerer Ernõ
(1856–1920)
150 éve született a jogásznak készülõ
politikus, történész, intézményvezetõ
A Tolna Megyei Levéltár az ún. történelmi (nemesi-)
családok gazdag iratanyagának országosan
is kiemelkedõ tárháza, ugyanakkor kevés és
többnyire szegényes a vármegye számos jeles
személye életérõl, munkásságáról fellelhetõ
irategyüttes. Ritka kivétel e sorban 1856. november
7-én Hékúton született Kammerer Ernõ, 1 akinek
képviselõi munkássága, múzeum igazgatói
tevékenysége a sajtóból és más forrásokból reprodukálható.
A famíliáról
A család osztrák nemességét a tábori törzsorvosként
mûködõ Kammerer Ferenc királyi tanácsos
szerezte. Az uralkodót 42 évig hûséggel szolgáló,
a tizenhárom hadjárat eredményeként már
megromló egészségû hadfinak mindössze fél évvel halála elõtt, 1832. március 2-án állították
ki a nemesi címet és címert adományozó diplomát. 2 A császári levél birtokadományt nem tartalmazott.
Érdekes viszont, hogy a mindvégig Magyarországon élõ család a nemesi címet
csak 1916-ban honosíttatta.
Nem ismeretes, hogy a család milyen anyagi viszonyok között élt. A házastárstól,
Pachmann Annától hat gyermek született. A népes família életének nyomon kísérhetõ állomásai
arra mutatnak, hogy jelentõs magyarországi városokban Pesten, Pozsonyban, Aradon töltötték
a békés éveket. Ez utóbbi helyen született 1818-ban Kammerer Gusztáv. 3 Iskoláiról,
végzettségérõl nincs ismeretünk, csak feltételezzük, hogy katonatiszt bátyjához, Károlyhoz és
ügyvéd öccséhez, Ferenchez hasonlóan õt is iskoláztatták a szülõk. Életének fontos, immár
Tolna megyéhez kötõdõ állomása az, hogy 1854. augusztus 15-én Miszlán oltár elé vezette a
pozsonyi születésû, ekkor pesti lakos Nesztor Ernesztinát. 4 A miszlai anyakönyv tanúsága
szerint a katolikus vallású ara mindössze 17 esztendõs volt. Az ifjú férj ekkor az alsópéli uradalom
intézõjeként dolgozott, házassági tanúként gróf Zichy László és báró Jeszenszky József
földesurak neve szerepel a matrikulában.
Daróczy adatai szerint Jeszenszky felesége Kammerer Karolina, aki Gusztáv húga, vagyis
az egyik tanú a sógora, másik tanú pedig munkaadója volt.
50
1 Hékútpuszta Okrád- Barnahát- Deszkametszõ, az egykori Bat közötti területen helyezkedik el, napjainkban
Iregszemcséhez tartozik. Kammerer Ernõ születési helyét többnyire hibásan Kékútnak írják:
Sipter Gézáné: Korok és emberek. Tolna megyeiek életrajzgyûjteménye. Tolna Megyei Tanács VB.
Könyvtára, Szekszárd, 1973. 38. old.; Révai Nagy Lexikona (RNL). 11. k., 186. old., Szinnyei József: Magyar
írók élete és munkái 1897. 908. old.; Pallas Nagy Lexikona (Pallas) A puszta Kammerer születésekor
a Tolna megyei Kánya [1950-tõl Somogy megye] anyakönyvi kerületéhez tartozott. Daróczy Zoltán:
Nemesi évkönyv, 1923. tévesen e települést jelöli meg születési helyének.
2 1832. szeptember 8-án Pesten hunyt el. A címer leírása: A négy mezõre osztott pajzs 1. és 4. ezüst mezõjében
sûrû lombozatú zöld fa, a 2. és 3. kék mezõben sziklák közül kiemelkedõ Asculap-pálca. Sisakdísz:
jobbra nézõ nyitott csõrû, kiöltött vörös nyelvû, kiterjesztett szárnyú fekete sas. A család nemességét
a M. Kir. BM 90269/1916 sz. alatt igazolta. Daróczy i. m. 88. old.
3 Budapesten halt meg 1883. május 4-én.
4 Tolna Megye Önkormányzatának Levéltára (TMÖL) Miszla rk. házassági anyakönyv 1854.

Hogy miért nem maradt Gusztáv családjával az alsópéli uradalomban, arról nincs adatunk.
Az viszont tény, hogy távozása után pár esztendõvel, 1859-re ez az uradalom csõdbe jutott.
A csõdiratok bizonysága szerint ennek elsõdleges oka a földesúr költekezõ életvitele és a
nem megfelelõ gazdálkodás volt.
A gyermekek születésekor, 1856-1865 között, a Kammerer házaspár a Hékúton lakott. Ezt
bizonyítja, hogy mindhárom fiú, Ernõ, Gusztáv és István születési helyeként is Hékút szerepel
a kányai anyakönyvben. 5 Az apa foglalkozása Ernõ születésekor inspektor dominalis, tehát
uradalmi intézõ, István születésekor már árendátor, tehát bérlõ. A hékúti birtok a XVII.
századtól a hg. Esterházyak, majd a Viczay grófok birtokába került. Ezt követõen báró
Schosberger vette meg. Az erdõt az Eszterházyak birtokolták, majd az 1930-as évektõl a pusztával
együtt báró Kornfeld Móric tulajdonába került. 6 A korábbi jó kapcsolat fennmaradását
bizonyítja, hogy Ernõ keresztszülõi: gr. Zichy László és felesége Széchenyi Mária voltak.
Nem ismeretes, hogy a család mikor költözött új lakhelyére Szántóra (egyes forrásokban
Tolnaszántó szerepel, ma Koppányszántó), az biztos, hogy a Kányában születésekor, 1860-ban
anyakönyvezett Gusztáv 1886-ban már Szántón hunyt el és az is biztos, hogy Kammerer
Gusztáv bérlõ 1872-1883 közötti két ciklusban is bekerült Tolna vármegye törvényhatóságába,
a (Koppány) szántói kerület képviselõjeként. Mivel a törvényhatósági bizottságba jutáshoz
minimum 2 év helyben lakás volt szükséges, valószínûsíthetõ, hogy család már 1870-ben
Szántón lakott. Kammerer Gusztáv politikusi mûködéséhez tartozik, hogy a Szabadelvû Párt
színeiben a szakcsi választókerületbõl a parlamentbe is bejutott.
Kammerer Ernõ tanulmányait Budapesten végezte, jogi oklevelet szerzett. A család kapcsolatait
kihasználva az igazságügy-minisztériumban fogalmazóként kezdte pályáját. 7 Apja
1883-as halálát követõen nem volt családi felügyelõje a gazdaságnak, ezért 1886-ban visszatért
a megyébe és átvette a veszprémi püspökségtõl bérelt birtok irányítását. 8 Az 1413 kh-s
uradalom eredményes mûködtetése szinte minden energiáját lekötötte. A gazdálkodásban
meghatározó szerepet játszó gabona- és takarmánytermelés (732 kh szántó) mellett nagy szerephez
jutott a rét- (93 kh), a legelõgazdálkodás (348 kh) és az erdészet (219 kh). 9 Száz fölötti
szarvasmarha, félszázat meghaladó lóállomány mellett csaknem 300 sertés és másfélezer juh
tartozott az uradalomhoz.
1887-ben Budapesten vette feleségül Németh Erzsébet Jozefát. 10 Házasságukból született
Gusztáv. 11
A politikus, közéleti ember
A vármegyei politikai mindennapokba bekapcsolódását jelzi, hogy 1881 és 1910 között a
koppányszántói kerület képviselõjeként megszakítás nélkül tagja volt a megyei törvényhatósági
bizottságnak. A választhatóság figyelembe vételével ez 1879-es visszatérést jelentett.
12
Apjához hasonlóan, ugyancsak a szabadelvû kormánypárti programmal nyerte el a választók
bizalmát a szakcsi választókerületben, elõször 1887-ben, majd ezt követõen 1892-ben. A
párt szeretetreméltó egyéniségének számított, „tiszta politikai és egyéni jellemével, a parlamentbe
fõleg közmûvelõdési irányban kifejtett közhasznú munkásságával és választói iránt állandóan tanúsí-
5 Somogy Megyei Levéltár (SML). Kányai rk. Anyakönyv 1856. Daróczy, 1923. 88–89. old. helytelenül
az anyakönyvi kerület központját, Kányát jelöli meg születési helyükként.
6 Györgypál János Tengõd-Hékútpuszta kézi monográfiája 1948. 2. old. TMÖL Kézirattár
7 Csekõ Ernõ: Törvényhatósági választások Tolna megyében 1871–1917 In. Tolna Megyei Levéltári Füzetek
Szekszárd 2003. Szerk.: Dobos Gyula X. k. 66–67. old.
8 Gazdacímtár 1897. 120–121. old.
9 Uo. 107 szarvasmarha, 56 ló, 263 sertés és 1441 juh mutatta az állattenyésztés fontosságát.
10 Két kisebb szociális kérdésekkel foglalkozó tanulmánya, brosúrája maradt fenn: Két hiányzó, szükséges
szociális intézmény létesítésérõl valamint a Férficselédség címmel.
11 Apjához hasonlóan jogi tanulmányokat végzett. Tartalékos huszártisztként vett részt az elsõ világháborús
harcokban. 1922-ben feleségül vette gr. Lázár Lilit. Daróczy, 1923. 88. old.
12 Pallas szerint „1886-ban vette át a családi gazdaság irányítását.”
51

tott fáradhatatlan gondosságával méltán kivívta magának a közbizalmat.” 13 Az országgyûlési évkönyv
adatai szerint a közoktatásügyi bizottságnak volt a tagja. 14
1894. január 19-én egyházpolitikai reform elõkészítése során különvéleménye miatt rövid
idõre még a pártból is kilépett. Késõbb helyreállt a bizalom és 1896-ban ismét a korábbi színekben
és kerületben vállalta a megmérettetést.
A millenniumi törvény által elõírt, de az egymást követõ igazgatók által meg nem valósított
feladatok ellátásával a miniszter 1896 májusától Kammerer Ernõt bízta meg, „hogy az országos
képtár és mûvészeti múzeum zilált ügyeit rendezze.” 15 Szakmai segítõje a freiburgi egyetem
mûvészettörténész magántanára, Térey Gábor lett. A kormánybiztos kiemelt feladatává vált a
múzeum céljára alkalmas építési telek kiválasztása, majd az építéshez szükséges pályázat kiírása.
Feladatát eredményesen teljesítette. A millenniumi kiállítás tanügyi csoportjának létrehozásában
játszott szerepéért az uralkodótól a III. osztályú Vaskoronarend kitûntetésben részesült.
16
1896 októberében ismét a szabadelvû jelöltek között találkozunk nevével. A megyei lapban
az egykori képviselõ, Dõry József azt írja, hogy „nálánál –magamat sem veszem ki – soha jobb képviselõje
a kerületnek nem volt”. Mindegy, hogy személyek vagy települések érdekében kellett eljárnia,
õ mindig megtette. Az országos megbízását oly színvonalon végezte, hogy a „kákán is
csomót keresõ ellenzékiek sem találtak mûködésében gáncsolni valót.” Népszerûségét a választási
végeredmény bizonyította, a Néppárt képviselõjét, Miller Józsefet 418 szavazattöbbséggel
megelõzve harmadik ciklusban képviselhette a szakcsi kerületet. 17
1901-ben korábbiakhoz hasonló pártállással ismét ott olvashatjuk nevét Tolna megye országgyûlési
képviselõ jelöltjeinek listáján. Szeptember 16-án Dõry József pártelnök és mintegy
300 választó kereste fel Tolnaszántón Kammerer Ernõt felajánlva neki a képviselõ jelöltséget
és támogatásukat. A választók településenkénti meglátogatására, a program ismertetésére
elõször Dombóváron került sor. A megyei lap tudósítása szerint mintegy háromnegyedórás
higgadt, átgondolt, frázisoktól mentes beszédben értékelte az elmúlt ciklusbeli tevékenységét,
méltatva a meghozott törvényeket. A jelen helyzet vázolását követõen kitért azokra a
problémákra, amelyek az új parlament legfontosabb teendõi lesznek: adórendszer, közigazgatás
reformja, átfogó gazdasági intézkedések az anyagi és kulturális fejlõdés érdekében. 18
Kammerer Ernõ azonban az ekkor elfogadott és életbelépett összeférhetetlenségi törvény
miatt kormánybiztosként már nem kerülhetett a parlamentbe. 19 A kormány a kerületében
biztos befutónak számító politikust nem akarta képviselõként elveszíteni, ezért a kultuszminiszter
elõterjesztésére kinevezték az Országos Képtár és Történelmi Képcsarnok igazgatójává.
E kinevezéssel együtt miniszteri tanácsosi címet kapott. Kinevezése kedvezõ sajtóvisszhangjára
utal a következõ: „Kammerer Ernõ eddigi mûködésével is bebizonyította, hogy mint lelkes
mûbarát, finom ízlésû amatõr, a mûvészetek rajongó tisztelõje, és mint a magyar mûvészet fejlõdését
szívén viselõ hazafi meg fog felelni, a várakozásnak, amellyel mûködése elé tekintenek. Megengedjük nehéz
a feladat, amelyre vállalkozott, de biztosítékot nyújt az õ eleven szépérzése, biztos ítélete, nagy agilitása
és lelkesedésének õszintesége”. 20
A várakozásnak megfelelõen Kammerer Ernõ nagy fölénnyel elõzte meg ellenfelét, és lett a
szakcsi kerület képviselõje megszakítás nélkül immár a negyedik ciklusban. 21
52
13 Lelkendezett róla a megyei lap cikkírója. Tolnavármegye (Tvm) 1891-tõl megjelenõ politikai és vegyes
tartalmú hetilap. Felelõs szerkesztõ és laptulajdonos: Dr. Leopold Kornél. 1896. október 11. 1. old.
14 Magyar Országgyûlés Almanach (MOA) 1892–1897. 248. old.
15 Tvm 1896. máj. 24. 5. old.
16 K. Németh András: Kammerer Ernõ életérõl, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól
In: Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXIV. Szerk.: Gaál Attila. 2002. 276. old. hivatkozik Boros, L. T.
(szerk): Magyar politikai lexikon (Magyar politikusok) 1914 –1929. é.n. 211. oldalra
17 Tvm 1896. nov. 1. old.
18 Tvm 1901. szeptember 22. 3. old. A témák azóta is idõszerûek bármely választás képviselõjelöltjeinek.
19 1901. XXIV. Tc.1§3.old. szerint az országos intézet igazgatói állás és a képviselõi összeegyeztethetõ,
de a kormánybiztosi és a képviselõi nem.
20 Tvm. 1901. szeptember 29. 4. old. „M. N” egyik fõvárosi lapban megjelent cikkébõl idézett a megyei
lap.
21 Kammerer 1298, ellenfele az Ugron párti Mészáros Kálmán 666 szavazatot kapott. Tvm. 1901. okt. 6.
4. old.

Az 1901 utáni idõben az ellenzékkel folytatott kormánypárti szélmalomharc, majd a zsebkendõszavazás
utáni állapot, a parlament feloszlatása, a közhangulat változása, az új választásra
készülés hangneme egyaránt arra sarkallta, hogy átmenetileg módosítson jelenlétén a
mindennapi politikában.
Az igazgatóként sikeres szervezõ és fejlesztõ munkát végzõ Kammerer Ernõ feladataira hivatkozva,
sugallva, hogy képviselõi munkáját, ha lelkiismeretesen óhajtja végezni, nehéz
összeegyeztetni az intézmény igazgatói feladataival, az újra jelölését taktikusan nem vállalta.
A szakcsi kerületben a hercegi javak kerületi igazgatójának, Haller József királyi tanácsosnak
az indulását támogatta. Emberi magatartásának dicsérése mellett azzal ajánlotta a választópolgároknak,
hogy várhatóan az õ személyén keresztül gyümölcsözõ kapcsolat alakulhat
ki, a kerület meghatározó földesurával, herceg Esterházy Miklóssal. Itt találkozunk azzal a
gondolattal, mely szerint õ 1901-ben is csak azért vállalta jelöltséget, mert nem volt olyan személy,
akinek javára visszaléphetett volna. 22
Pártja részérõl történt még egy halovány kísérlet választási szerepeltetésére. A Tolnavármegye
arról tudósított, hogy a „megyei szabadelvû párt végrehajtó bizottsága a pincehelyi kerületben
szeretné indítani az ott is népszerû Kammerer Ernõt”. A felkínált jelöltséget köszönettel ott
is visszautasította.
Kammerer reálpolitikusként mérte fel a helyzetet és nem tette ki magát a tekintélyvesztésnek.
A történések õt igazolták, hiszen pl. a szakcsi kerület függetlenségi választói az ellenzék
fellépésére el sem jutottak a szavazás színhelyére, Haller József jelölt erre visszalépett. A választási
bizottság elnöke pedig az egyedül maradt függetlenségi Kossuth párti jelöltet, a cecei
Szluha János birtokost hirdette ki gyõztesnek. 23
A politikai helyzet 1910-re alaposan megváltozott. Március 29-én Pincehelyen létrejött a választókerületi
munkapárt szervezete, amely felkérte a betegsége miatt távollevõ Kammerer
Ernõt képviselõjelöltjének. A szükséges döntéshez a jelölt igenjét már elõre megszerezték. Április
második felében végigjárta a választókörzet településeit, hogy a választópolgárok képet
kapjanak a munkapárti elképzelésekrõl. Tevékenységét a választói gyûléseken nem kellett a
párt valamely országos személyiségének méltatni, hiszen a szakcsi kerület képviselõjeként
már számos ügyben támogatta a pincehelyi kerületet. Ennek ellenére nagy harcot jelzett a megyei
sajtó, hiszen a Kossuth Párt jelöltje Ambrozovich Lajos 24 mellett maga a pártelnök Kossuth
Ferenc, Glatz Antal bihari fõispán, Ugró Gyula újpesti polgármester, Mezõssy Béla korábbi
államtitkár korteskedett. Mivel azonban Kammererhez hasonló kvalitású helyi jelölt
nem akadt, a végeredmény 56 %-os siker lett, ötödik alkalommal is bejutott a T. Házba. 25
A történész
Kammerer Ernõ életében fontos szerepet játszott a múlt, benne Tolna megye múltja megismerésére
törekvés. A szakmai közélethez kapcsolódását mutatja, hogy számos társulatban
nemcsak tag, hanem aktív részese az irányító választmány munkájának. 26 Szilárd elhatározását
jelzi, hogy mindössze 23 éves volt, amikor a Tolnamegyei Közlöny négy folytatásban közölte
Tolnavármegye hódoltsági viszonyairól címmel tanulmánya vázlatát. 27 Egy évvel késõbb
22 Tvm. 1905. jan.22. 3. old.
23 Tvm. 1905. jan. 29. 3. old. A pártatlannak nem tekinthetõ megyei lap szerint a nem sokkal korábban
még ismeretlen Fejér megyei birtokos: „Nagyon egyszerû, jóravaló, minden intelligencia nélküli ember.”
Február 2-án már a következõ helyreigazítást olvashatjuk. „Szluha János nem kisbirtokos, mert Cece
melletti Csillagmajor birtoka 800 kh-t tesz ki. Intelligenciával bíró úriember.” Tolna megyéhez kötõdését
jelzi, hogy az 1860-as években Sztankovánszky Imre fõispánsága idején Tolna vármegye aljegyzõje
volt.
24 Korábbi bajai fõispán. Tolnavármegye és a Közérdek (Tvm és K.) 1910. ápr.21. 2. old.
25 RNL, Bp. 1914. XI. k. 186. old.
26 Országos Régészeti és Embertani Társulatnak 1878-tól tagja, több szakosztály munkájának részese.
1883-tól, tehát megalakulásától a Magyar Genealógiai és Heraldikai Társulat választmányi tagja. A
Magyar Történelmi Társulat tagja 1976-tól , késõbb a választmányba is bekerült. Lásd: K. Németh i.
m. 2002. 276. old.
27 Tolnamegyei Közlöny (TmK) 1879. máj. 18., 25., június 1., 8. old.; K. Németh i. m. 2002. 277. old. szerint
a Tolnavármegye közli írását.
53

Tolna megye XVI. századi adólajstromai 28 , majd Szegszárd a török kiûzése után címmel publikált. 29
A XV. század végi mindenható fõúrról írt, Györgyi Bodó Ferencz hagyatéka címû tanulmányát a
Tolnamegyei Történelmi és Régészeti Társulat alakuló ülésén olvasta fel. 30 A Tm. Közlöny errõl
így tudósított: „A gyûlés figyelemmel hallgatta az értékes felolvasást s a szép reményû fiatal embert
szívélyesen megéljenezvén, elnök [Perczel Dezsõ] indítványára neki köszönetet szavazott.” 31
A honfoglalás ezeréves évfordulója méltó megünneplésére törekvés jegyében a vármegyék
elhatározták múltjuk feltárását, majd annak nagyközönséggel való megismertetését. Tolna
vármegye törvényhatósági bizottsága 1885-ben döntött a megye történetének megírásáról. A
honfoglalás elõtti idõkrõl, elsõsorban régészeti kutatások eredményeinek felhasználásával,
Wosinsky Mór által készített feldolgozás 1896-ban megjelent. A vármegye 1000 éves politikai,
gazdasági, kulturális életének feltárására Kammerer Ernõ vállalkozott. A hódoltsági területen
kívül fekvõ vármegyékben e feladat sokkal könnyebbnek bizonyult, mint Tolnában, ahol a
vármegyei levéltár iratai csak a törökkor utáni idõktõl maradtak meg.
A tervezett cél megvalósítása érdekében Kammerer Ernõ negyedszázadig kutatott az ország
levéltáraiban, hangyaszorgalommal gyûjtötte az állami és családi archívumokban, hagyatékokban
a Tolna megyével kapcsolatos adatokat. Eljutott a bécsi, müncheni és vatikáni levéltárba
is. 32 Kutatásai során a teljességre törekedve gyûjtötte a szomszédos vármegyékre vonatkozó
adatokat, különösen alaposan foglalkozott a törökkorral. E feltáró munka eredménye
a Velits Antal közremûködésével készült Magyarországi török kincstári defterek. 33 Hasonló forrásgondozói,
szerkesztõi munkát végzett A Zichy és Vásonkeõi Zichy család idõsb ágának okmánytára
közkinccsé tételével. 34 A Nagy Iván vezette team munkájának folytatását azért is szívesen
vállalta, mert a családhoz személyes szálak fûzték.
Az általa összegyûjtött, családokra, településekre, személyekre, intézményekre, fontos történelmi
eseményekre vonatkozó iratok a majdani megyetörténet alapjait jelenthették volna. A
tervezett mû megírásában súlyos betegsége, majd 1920. augusztus 3-i halála megakadályozta.
Ezután a vármegye Dõry Ferenc levéltárnokot, az országos levéltár munkatársát bízta meg a
munka befejezésével. 35
Epilógus
Nekrológját a megyei lapban Kovách Aladár fogalmazta meg. 36 „Sokan nagyon jól ismerték,
mégis kevesen. A megtestesült idealizmusnak, az emberekkel való legesztétikusabb érintkezési módnak
példányképe volt Õ. Rajongott mindenért, ami szép és nemes, emberszeretõ lelke senkinek kérelmét
vissza nem utasította.…Vármegyei múzeumunk értékes képtárát is egyedül neki köszönhetjük…”
A Századokban Klebelsberg Kunónak, a Történelmi Társulat elnökének méltató emlékezése
jelent meg Kammerer Ernõrõl: aki a Szépmûvészeti Múzeum elsõ igazgatójaként, a közmûvelõdés
terén, a társulat választmányi tagjaként, a Zichy-okmánytár szerkesztõjeként, a hazai
történettudomány körül is jelentõs érdemeket szerzett. 37
54
28 TmK. 1880. júl. 18, aug. 8, 15. 29-i számaiban folytatásban jelent meg.
29 TmK. 1882. jan. 8-án jelent meg.
30 TmK. 1883. júl. 29, aug. 5, 12 számaiban olvashatók a folytatások.
31 TmK. 1883. júl. 1. Közli: Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve II. Szerk: K. Balog
János. Szekszárd, 1985. 301. old.
32 TMÖL XIV./6. Kammerer Ernõ hagyatéka. Mayer László levéltáros a raktári jegyzékhez 1970 februárjában
fondtörténeti jegyzetet készített. Feltáró cédulái, fogalmazványai mellé néhány eredeti okirat
is bekerült a gyûjteménybe. A hagyaték fényképei még üveglapra készültek.
33 1543–1639 közötti idõszakot öleli fel. Kammerer a bevezetést írta és sajtó alá rendezte az anyagot.
Bp. 1886. 1. kötet, 1890. 2. kötet. A társszerzõ Velits Antal (Szécsény, 1855. március 14.–Bp. 1915. február
15.) orvos, orientalista. Héber, arab és török nyelvet ismerte. Õ fordította le a deftereket.
34 8. k. 1895, 9. k. 1899. 10. k. 1907. A 11. kötet elkészítéséhez súlyos betegsége miatt már 1913-ban segítséget
kér, 1915-ben Dõry Ferenccel közös szerkesztésben jelent meg. Valamennyi kötet kiadója a Magyar
Történelmi Társulat (MTT) volt.
35 Virilis jogon 1910 után tagja volt a törvényhatósági bizottságnak. Publikációi és megyei kötõdése
alapján tõle remélték a munka befejezését. Vállalta, de igazgatóvá kinevezésével erre már nem maradt
energiája.
36 Tolnamegyei Újság (TmÚ). 1920. aug. 14. 1. old.
37 Századok, 53–54. szám (1919–1920) 524. old.

A jogi végzettségû Kammerer Ernõ életútja, a kutató, a megismerésre vágyó, széleskörû érdeklõdésû
embert mutatja, hiszen egyszerre volt szolgálója és formálója a politikai életnek,
körültekintõ, szakavatott és maradandó alakítója a kulturális- és tudományos mindennapoknak.
Amikor 1914-ben a Szépmûvészeti Múzeum élérõl, 58 évesen, egészségének nagyfokú
megromlása miatt nyugdíjba vonult, megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét.
Megyetörténeti monográfiája ugyan nem készült el, de kutatási eredményeit kutatók tucatjai
hasznosították, feljegyzései számos településtörténet lapjairól hivatkozással vagy anélkül
visszaköszönnek. Múlhatatlan érdeme számos olyan forrás kijegyzetelése, megõrzése,
amelyek eredetije az eltelt száz év viszontagságait nem vészelte át, napjainkra csak a Tolna
Megyei Levéltárban õrzött Kammerer hagyatékban olvasható. 38
Dobos Gyula
Lóvásárok régen és ma
A lovakhoz való vonzódás szinte ösztönösen ott van a legtöbb magyar emberben. Aki már
megsimogatott egy paripát, átölelte nyakát, vagy netán életét, sorsát osztotta meg kedves,
okos állatával, évtizedek múltán sem tud érzelmek nélkül mesélni emlékeirõl. Akinek volt lova,
az számos mesét tud a vásárokról, ahol bizony talán nem is akadt olyan gazda, akit legalább
egyszer csúnyán be nem csaptak volna. Aki pedig csak nézelõdött, mint gyerekkoromban
nagyszüleimmel én is a baranyai meg tolnai vásárokban, nem felejti a külön gondosan elkerített
lóvásárok különös, pörgõs hangulatát, a szekerek alól hajnalban álmosan elõbúvó
purdékat, a rájuk morgó öreg vásározó cigányokat, majd a vásárnyitáskor egy pillanat alatt
zsibongani kezdõ sokadalmat, a kiabáló, egymás kezébe csapkodó alkuvókat. Délután a kiürülõ
vásártér hangulatát, ahol a sátorból a férfiak hangoskodásának erõssége mutatta, hogy
meddig tart még a csikó ára, mögötte pedig egy-egy tompa puffanás vagy megvillanó késpenge
jelezte: az alkunál azért nem mindenki volt teljesen elégedett. A kapuban a kifelé kacagva
szaladó fiúk dicsekedve suhintották, csattintották egymás felé a vásárfiaként kapott kis
ostort, mintha máris a bakon ülnének. A kislányok mézeskalács babát vagy szívet – természetesen
tükörrel, hogy lássák magukat benne – szorítva keblükre nézték, melyiküké szebb, színesebb,
nagyobb. A csendes parasztnép pedig szekérre ülve a kocsi után kötött tehénkével
vagy a vásárban vett csikóval elindult hazafelé, hogy odahaza életüket szolgáló, jó társat neveljen
belõle.
A lovak kereskedelme számos országban sokáig stratégiai kérdésnek számított, hiszen évezredeken
keresztül nemcsak a gazdaság fõ erõforrását, hanem a hadsereg meghatározó tényezõjét
is jelentette. Ezért például nálunk is az Árpád-korban hosszú ideig törvény tiltotta
külön királyi engedély nélkül a lovak külföldre történõ eladását, s késõbb is – egészen napjainkig
– szigorúan szabályozták kereskedelmét. Bár lovat lehetett háztól is vásárolni, a meghatározó
mégis a lóvásár volt. A bürokratikus állam kiépülésével a hadsereg igényei kielégítésére
alakult ki a lóvásárlás sajátos formája, a lósorozás. Területünkön ennek az elsõ világháborútól
mind a lovak mennyiségében, mind minõségében – így eladhatóságában is – meghatározó
szerepe volt, s mivel erõsen hatott a környékbeli lóvásárokra is, ezért elõször errõl a sajátos,
szövetkezeti jellegû termelési és értékesítési rendszerrõl, majd a középkori magyar hagyományokat
folytató lóvásárokról kívánok bõvebben szólni.
A magyar lótenyésztés történetét évszázadokon át alapvetõen a mezõgazdaság igaerõ
szükséglete és a katonaság igénye határozta meg. A törökkor majd a Rákóczi–szabadságharc
küzdelmei során a lóállomány jelentõsen megcsappant, minõségében is erõsen leromlott. A
békésebb idõszak beköszöntésével lehetõség, a gazdaság fejlõdésével jelentõs igény jelentkezett
a jobb minõségû állatok iránt. A paraszti gazdaságokban fõként a honfoglalók tarpánjából
az évszázadok során tovább tenyésztett, a törökkorban az arab lovakkal való keresztezõdés
miatt kicsit megnövelt testméretû, finomabb vonalú változatából kialakult szívós, erõs, gyors-
38 Kammerer életútja felvázolása mellett hagyatékának régészeti vonatkozásaival K. Németh i. m. 2002.
foglalkozott.
55

mozgású magyar parlagi lovat kedvelték. A fõúri birtokokon pedig a nyugatról hozott olasz,
spanyol ménekkel kialakított melegvérû tenyészetek adták a nemes kiállású szép lovakat – elsõsorban
reprezentációs célokra, valamint a lovas ezredek számára.
A hadsereg igényeit azonban a szervezetlen tenyésztés nem tudta kielégíteni, így 1784-ben
megalakították a mezõhegyesi állami ménest, ahol elsõsorban a katonai igényeket kielégítõ
fajtákat tenyésztették. Ettõl kezdve a hadsereg vezetése a magyar lótenyésztés legkomolyabb
szervezõje, bázisa. A tenyésztés irányítása gyakorlatilag teljes egészében a katonaság szervezetei
keretei közé került, a tenyésztést magát azonban igyekeztek minél szélesebb alapokra
helyezni. Ezért a tenyésztés felügyeletébe bevonták a közigazgatási szerveket (az 1800-as
években a Helytartótanácsot, a vármegyéket, késõbb pedig a Földmûvelésügyi Minisztériumot),
a tenyésztésbe pedig a gazdálkodók széles körét.
Az I. világháború idején ugrásszerûen megnõtt a jó minõségû katonalovak iránti igény. A
tömeges tenyésztés gyors felfuttatását a paraszti gazdaságok fokozott bevonásával, Félvér
Tájfajta Lótenyésztõ Szövetkezetek megszervezésével próbálták megoldani. A tapasztalat azt
mutatta, hogy 10–12 egymáshoz közeli település hatékony felügyelete volt megoldható, ezért
ilyen nagyságban alakították ki a tájfajtákat, s falvanként a szövetkezeteket. A Tolna megyében
kialakított tolnatamási tájfajta hamar országos hírre tett szert. Sok idõs ember még ma sem
tud meghatottság nélkül szólni e nemes kiállású lovakról. Ezek az elegáns állatok 164–168 cm
marmagasságukkal nem voltak magasak, de arányos testûek, jól izmoltak és jó felépítésûek
voltak. A szép, száraz és okos fej ívelt, szabad nyakkal illeszkedett a törzshöz, melynek felsõ
vonala vízszintes és sima, kerek farral és dús farokkal végzõdött. Alul a szívtájék széles volt, a
lapockák szépen dõltek, az elsõ lábak jól aláállítottak és szárazak – szárméret 19–20 cm –, a
hátsó lábak állása korrekt, a meghatározó szín a sárga volt. Az I. világháború idején, 1916 tavaszán
néhány nap különbséggel több Tolna megyei falu számára is kiadták a tenyésztéshez
szükséges engedélyeket. Ezek közül Szakály és Vidéke a 11. Sorszámú Félvér Tájfajata Lótenyésztõ
Szövetkezet volt. Ezeknek a lovaikra méltán büszke egykori parasztembereknek a katonalovak
tenyésztése nem csak kiváló kiegészítõ jövedelemforrás volt, de életüket nemzedékekre
meghatározó élménye, még ma is gyakran mesélt legendák ihletõje volt.
A szövetkezetek fõ célja az állam részérõl a „vidék lóanyagának célirányos javítása, fejlesztése és
egyöntetûvé tétele valamint a tenyésziránynak megfelelõ lóanyagnak a továbbfejlesztés érdekében való
megtartása, végül a lóértékesítés elõmozdítása” volt. Ezért például a Szakály és vidéke félvér tájfajta
szövetkezet – Kiss József, Szakály község kiváló érdemû bírája, a szövetkezet ügybuzgó elnöke
segítségével – már kezdetén legelõhöz jutott, és amelyen – a földmûvelésügyi m. kir. minisztérium
támogatásával – a csikóneveléshez megfelelõ akol építtetett. A lótenyésztés vezetését,
irányítását egyébként közvetlenül a területileg illetékes palini m. kir. állami ménteleposztály
parancsnoka a tagok sorából megválasztott elnökkel intézte, felügyeletüket a m. kir.
földmûvelésügyi miniszter a lótenyésztési fõosztály fõnöke és az illetékes méntelep parancsnokságok
útján gyakorolta. Tájfajta tenyésztõ lehetett bárki, aki lótenyésztéssel foglalkozott
és magát az alapszabálynak alávetette. A belépés önkéntes jelentkezés útján történt éspedig
azáltal, hogy az illetõ tenyésztõ bepárosítandó kancáját bemutatta az ott eljáró bizottságnak.
Ha a bizottság a kancát megfelelõnek találta, azt osztályozta esetleg és a törzskönyvbe felvette.
A gazda azonban köteles volt törzskönyvezésért minden egyes kanca után a ménteleposztály
pénztárába 2 koronát, fedeztetési elõlegül pedig szintén minden egyes kanca után a fedeztetési
díj egy részét, azaz 2 koronát befizetni, kötelezésül arra, hogy felvett kancáját tényleg
fedeztetni fogja. Az olyan kancák után, melyek a sárlás elmaradása (esetleg elhullás) miatt,
tehát a tenyésztõ önhibáján kívül nem lettek fedeztetve, a 2 koronát az idény végén visszajárt,
egyéb esetekben a tenyésztési alapé maradt.
A mének beosztását a földmûvelésügyi m. kir. minisztérium lótenyésztési fõosztályának
fõnöke, vagy a kiküldött miniszteri biztos végezte. Ezen beosztásoknál a helyi elnököt is elvárták.
A párosításra minden év õszén a tájfajta tenyésztés összes lovát az erre a célra kijelölt
helyeken párosítás végett összevonták. A párosításhoz nemcsak a párosítandó állatot, hanem
annak ivadékait, valamint a pihentetni szándékozott kancákat is el kellett vinni. A párosítás
úgy történt, hogy a bizottság kijelölte azt a mént, úgyszintén annak helyettesét, amelyikkel az
illetõ kanca azon évben fedeztetni fog. Amennyiben egy ménhez több kancát vezettek, elsõsorban
a napos kanca, míg a többi kanca a másodsorban párosított ménnel fedeztettek. A bepárosított
kancákra a törzskönyvi számot reá kellett sütni.
56

Miután az egész tenyésztés alapelve az volt, hogy továbbtenyésztésre csak fokozatosan javított
anyag használtassék, a párosítással egyidejûleg a kancákat osztályozásnak vettették alá,
amikor is a törzskönyvezett kancákat minõségük szerint két osztályba sorolták. A megtartásra
osztályozott kancákat párosították, a csikók közül pedig kiválasztották azokat a kancacsikókat,
melyeknek nem engedélyezték eladásukat. Aki megtartásra osztályozott lovát engedély
nélkül eladta, a tájfajta tenyésztõk névsorából törölték. Ha valamelyik megtartásra osztályozott
kanca igában nem volt használható, vagy a lótenyésztõ olyan anyagi körülmények közé
került, hogy lovát kénytelen volt eladni, vagy az állomány túlságosan felszaporodott, ami
indokolta az eladást, akkor az illetékes méntelep osztályparancsnokságtól írásban kérhették
meg az engedélyt. A mén és herélt csikókat, valamint megtartásra nem osztályozott kancát tulajdonosa
bármikor tetszése szerint akadálytalanul eladhatta, csupán utólag kellett bejelenteni
az eladást, hogy az adatok a gondosan vezetett törzskönyvbe bevezethetõk legyenek. Természetesen,
ha az adásvételhez szükséges volt, az osztályparancsnokság kiadta a származási
levelet is. Az esetleges csalások elkerülésére a bélyegzést is igen szigorúan vették, mert a kancákat
az elsõ párosítás alkalmával már besütötték, a csikókat pedig csak a bélyegzés után írták
be a törzskönyvbe, de ha csikót a fedeztetési idény végéig nem mutatták be, akkor utána már
nem jelölték meg.
A bélyegzés rendje a következõ volt. Azoknál a kancáknál, melyek nem a tájfajtából származtak,
a tájfajtába való besorolás alkalmával balról a nyereghelyen a törzskönyvi számot sütötték,
jobbról semmit. Csikóknál balról a nyereghelyen a csikószám alatt a születési évszám
két utolsó jegyét, jobbról a tájfajta bélyegét, alatta a tájfajta sorszámát sütötték. Kancáknál,
melyek a tájfajta nevelésbõl származtak, anyakancává történt besorozásuk alkalmával balról
a születési évszám alá a saját törzskönyvi számukat süttötték.
A Szakály és Vidéke félvér tájfajta tenyésztés lóanyagának elsõ törzskönyvezését 1916. évi
február hó 15-én tartották, s 73 felvezetett kancából 61-et sütöttek be. Persze voltak, akik megpróbáltak
ügyeskedni, vagy egyszerûen csak a gazdálkodásukhoz megfelelõbbnek tûnõ lovat
beszerezni, mint például Gábriel János, aki 12-es sorszám alatt törzskönyvezett, 1906-ban született
162 cm magas sárga, virágcsás kancáját engedély nélkül eladta és helyette hidegvérû kancát
vásárolt. Azonban ez már elég volt ahhoz, hogy a tagok névsorából jegyzõkönyvileg töröljék.
(A hatóságok a katonai érdekek miatt kifejezetten akadályozták a hidegvérû fajták területünkön
való elterjedését, mégpedig sikerrel.)
A katonás rendben folyó törzskönyvezés, a lóosztályozás rövid idõ alatt meghozta eredményét
a megye lóállománya szaporodott, a katonaság a szaporulatnak csak töredékét vásárolta
fel, így bõven jutott belõle a vásárokra is, ahol egyre keresettebbek lettek a szakályi és a
hozzá hasonló félvértenyésztõ szövetkezetek szabadon eladható, garantáltan jó vérvonalú lovai.
Tolna megye az 1930-as években a lakosság számához viszonyítva az ezer fõre esõ lovak
számát tekintve az ország élvonalába tartozott, s ami fõ érdekesség, messze megelõzte a hagyományosan
nagyállattartó alföldi vármegyéket, ahol a vásárokra rendszerint egész méneseket
hajtottak fel és adtak el egyben. Területünkön nincsenek adatok arra, hogy a vásárokra
egész méneseket hajtottak volna fel, de nem is igen volt olyan vásárterünk, amely alkalmas
lett volna több száz ló megfuttatására, ahogy az szokás volt például a híres hortobágyi Hídi
vásáron.
A török kiûzése után országszerte megújítva a vásárjogokat Tolna megyében a török kiûzése
után Dunaföldvár és Pincehely 1703-ban kapott vásártartási jogot, Szekszárd és Tolna
1721-ben, Bátaszék 1729-ben, Kölesd 1730-ban, Paks 1738-ban nyerte el újra vásártartási jogát.
A vásárokat szigorú rendtartás szerint tartották, s a mai napig hirdetmények útján közzéteszik
idõpontját. Egy-egy területen ügyeltek arra, hogy ne legyen ütközés a vásárok között, s
azokat úgy osztották el, hogy elérhetõ közelben, szinte havonta legyen valahol vásár. Januárban
Dunaföldváron volt az elsõ, s novemberben Szekszárdon az egyik utolsó sokadalom.
Szekszárdon például hagyományosan négy vásár volt, s mindig hétfõi napon tartották õket. A
Virágvasárnapi vásár (1914-ben például április 6-ra esett) volt az elsõ, amit júniusban a Péter-Pál
napi, majd szeptemberben a Kisasszony napi, s végül november közepén az Erzsébet napi vásár
követett, szinte követve az évszakváltásokat.
Az 1900-as évek elején készült fotókon jól látható, hogy a vásártér Szekszárdon a Gimnázium
mögötti részen a mai Arany János utca vonalától tart kifelé egészen a fõiskola E épületéig,
ahol akkor még kacsák úszkáltak a mocsárban. A pár évvel késõbb, 1905 körül készült képeslapon
már az árusok fabódéi mellett a vásárrészeket elhatároló karámok is jól láthatók. Garay
57

Ákos mûvén, az érdeklõdõk figyelmének felkeltésére, lovát szilajon futtató legény mögött látható
Béla téri templom és az Arany János utca kis iparos házai árulják el, hogy a lóvásár ekkor
még a városhoz közelebbi részen volt, s azon kívül árulták a marhákat. Ez a helyzet még az
1930-as években készített amatõr felvételen sem sokat változott, azonban a laktanya felépítése
után, az említett évized végétõl a vásár még kintebb szorult a vasútvonal mellé. A lóvásár
azonban még azon is túl, a mai DÉDÁSZ-telep mögötti részre (késõbb a további beépítések
miatt mai helyére, a Sportpályák mögé) került.
Már az idõsebb szekszárdiak is többnyire csak erre a Séden túli lóvásártérre emlékeznek. A
lóvásártéren három sátor volt: Csapó Lajos bácsié, akinek a Mikes utca sarkán volt a kocsmája,
Nagy Sándoré és a Fõsõvárosban lakó Kótaiéké, akik minden vásárra disznót vágtak, sütötték
a kolbászt meg a pecsenyét. Az üstökben rotyogott a pörkölt, fõtt a töltöttkáposzta. Ha rossz
volt az idõ bent, ha jó, kint terítettek a hosszú asztalokra. Sokszor elõfordult, hogy a rugós
vagy csökönyös lovakat pálinkával itatták, hogy szelíd legyen, amíg eladják. No, aztán odahaza
meg rúgtak, haraptak, nem húzták, hanem tolták a szekeret. A vásárokról a kupecek sem
hiányoztak, helyben Nagy Jánosnak volt legnagyobb a híre, aki aztán késõbb még sokáig fuvarozott
a városban lovaival, majd a korral haladva õ is kisteherautóra ült. Az alkut segítették
a látszólag mindkét félnek kedvezõ cenzárok is, akik aztán járandóságukat, a „mitát” az eladótól
és a vevõtõl is bezsebelték. A hajcsárok pedig karjukon a kantárral sétáltak, hogy mindenki
messzirõl felismerhesse õket. Õk szedték össze az egy-egy faluba való lovakat, és a vásár végén
némi fizetségért egyre ráülve a többit összekötve hazavezették õket.
A veszélyessége miatt különkerített lóvásártéren cseréltek gazdát a paraszti gazdaságokban
tenyésztett törzskönyvezett paripák, melyekre a hadsereg nem tartott igényt. A katonaság
ugyan jó árat adott ezekért a lovakért, de volt olyan lóosztályozás is városunkban, ahol a
felvezetett 1200 lóból mindössze 14-et soroztak be! Így már érhetõ, ha a szekszárdi vásárra is
olyan nagy számban kerültek a lovak, hogy sopánkodtak, amikor „csak” 800 lovat hajtottak
fel.
A többnyire gabonatermesztésen gazdagodott, s a szép lovakat igencsak szeretõ sárközi
gazdák szabadon válogathattak, alkudhattak a vásárban. Évtizedek alatt kialakult a sajátos
táji munkamegosztás, melyben az alapvetõ mezõgazdasági termelés mellett a parasztgazdaságok
jelentõs kiegészítõ jövedelemre tettek szert: a Völgységben a tarka marha, a Hegyháton
a félvértenyésztés, Szekszárd környékén pedig a szõlõ s a bor révén. A virágzó gazdaságokban
a parasztemberek szorgoskodása révén portánként pár lóval ugyan, de mint az a korbeli
statisztikákból kitûnik összességében mégis olyan számban járultak hozzá mind a katonaság,
mind a gazdaságok hátas- és igaerõ szükségletének kiszolgálásához, hogy az országos léptékben
is jelentõs volt.
Szabó Géza
58