disszertáció - ELTE BTK disszertációk

abszolútumfilozófia és a mitológiai világ összefűzését. Most azt vizsgáljuk meg, hogy
Schelling miképpen építi be művészetfilozófiájába az általa feltételezett homéroszi
nézőpontot.
Az eposz jellemzőinek szemügyre vétele során Schelling értelmezi az eposzköltő
pozícióját is, és ez az értelmezés Homérosz nézőpontját magával a mitikus nézőponttal
teszi azonossá. Mindez pedig összefügg az olümposzi istenvilág konstrukciójának és az
abszolútumfilozófiának fent jelzett kapcsolatával. A következőket írja: " A
magábanvaló cselekvés időtlen, hiszen az idő mindig csupán a lehetőség és a valóság
differenciája, és a megjelenő cselekvés sohasem más, mint felbontása annak az
azonosságnak (Identität), amelyben minden együtt és egyszerre létezik. Az eposznak
eme időtlenség (Zeitlosigkeit) képének kell lennie." 298 Az eposz tehát kívül van az időn,
közömbös vele szemben és sajátos nyugalom jellemzi, vele szemben az ábrázolás tárgya
az, ami mozog, ami cselekményként halad előre. Miként egy festménynek, tárgya az
örökkévalóvá tett pillanat. Éppen ezért benne " minden dolognak és minden eseménynek
egyforma súlya van [...] Itt minden abszolút, mintha nem lett volna semmi előtte, és
mintha nem is kellene utána semminek következnie. [...] A költőnek osztatlan lélekkel
kell elidőznie a jelenben anélkül, hogy emlékezne a múltra, és anélkül, hogy előre látná
a jövőt [...], a költészet avagy a költő ott lebeg minden fölött, miként valami magasabb
rendű lény, amelyet nem érint semmi. [...] s ezáltal Istenné, az isteni természet
legtökéletesebb képévé lesz." 299
Több dolog is figyelemreméltó ebben a leírásban. Schelling egyrészt az eposz
nézőpontját kiemeli az időből, és ezáltal a cselekményt örökkévalóvá tett pillanatok
egymásutániságává bontja. Mintha egy álló kamera előtt vonulna el a történet, mely
minden pillanatot rögzít egy képkockában, s ezek által az időbeli térbelivé alakulna át.
A költő az, aki - a Múzsa által - mindvégig teljes értelemben jelen van, a szereplők az ő
mindent látó pillantása által nyerhetik el a jelenlétet, ám nem saját idejükben, hanem a
látottságban, a vizualitás terében. Végső soron ez a láthatóság az epikus hős már említett
halhatatlanságra, vagyis örök mitikus jelenvalóságra törekvésének célja. A pont, ahol
Homérosz áll, a jelen benyúlása a múltba, a fény behatolása a sötétségbe. Ebben az
értelemben Odüsszeusz alászállása az alvilágba az eposzköltő önnön tevékenységének
298 PhK 476 (340. o.)
299 PhK 480 (343. sk. o.)
99