disszertáció - ELTE BTK disszertációk

Ez utóbbinál fontosabb talán a művészet, a tekhné két istenének helyzete. A
beosztásból elvileg Héphaisztosz és Árész kettőse következne, ám Schelling - hűen a
mitológiai hagyományhoz - Athéné figuráját állítja szembe az isteni kováccsal, azt az
Athénét, aki a harc és háború istennőjeként mindazonáltal rokon hatókörű Árésszal. Az
anya nélküli leány és az apa nélküli fiú közül az előbbi, tehát Minerva (Athéné)
jelképezi a művészet égi formáját, míg Vulcanus (Héphaisztosz) a földit, melyet
Schelling az Erikhthoniosz születéséről szóló mítoszból vezet le. 296 "Minerva
önmagában hordozza azt, ami a formában nagy és hatalmas, művészi és pusztító,
egyesítő és megosztó. Önmagában véve a forma hideg, mert az anyag ebben az
elkülönültségben idegen tőle [...] a forma az összes mesterség/művészet ősmintaképe és
örök feltalálója (das Urbild und die ewige Erfinderin aller Kunst), ám ugyanakkor a
városok félelmetes rombolója is, aki sebet ejt és gyógyít." 297 A költészethez hasonlóan
tehát a művészet elve is bekerül az istenvilágon belülre. A művészet két formájának
megfeleltethető a szépség már említett két formája, a földi és az égi, melyet a két
Aphrodité jelképez. Az előbbi az anya szülte, míg az utóbbi az Athénéhez hasonlóan
anya nélküli istennő, aki viszont nem olümposzi istenség, ami végső soron nem
feltétlenül illeszkedik a schellingi sémához. Az sem teljesen világos, hogy Aphrodité
mint forma nélküli elv hogyan kapcsolható össze a szépség jelképével, mely szépség -
mint a 33. § kimondja - az olümposzi istenek létrejöttének alaptörvénye, éppen a formát
öltés révén. E feszültségek tárgyalására és az egész istenvilág konkrét konstrukciójának
művészetelméleti következményeire a harmadik alfejezetben térünk vissza.
2. A homéroszi nézőpont
A 42. § már idézett kijelentése szerint a mitológia és Homérosz tulajdonképpen
egy és ugyanaz. Az Olümposz világának schellingi vázlata pedig megmutatta az
296 35. §, PhK 230 (107. o.) Hogy Héphaisztoszt Héra egymaga szülte, az Hésziodosz verziója, mely nem
egyezik a homéroszival. Érdekes egyébként megfigyelnünk, hogy az esztétizáló mítoszfelfogás eltűnésével
éppenséggel megnő Héphaisztosz és a vele kapcsolatban álló kabírok szerepe a schellingi
mitológiafelfogásban, mint ahogyan azt a szamothrakéi misztériumokról írottak tanúsítják.
297 PhK 229 (106. o.) Athéné istennő egyik fontos aspektusa valóban a harc - erre utal "előharcos"
(Promakhosz) mellékneve -, de Árésszal ellentétben ő nem annyira a városok pusztítója, mint inkább
védelmezője (Poliasz, Poliukhosz).
98