disszertáció - ELTE BTK disszertációk

szerint viszont az istenek nem egyszerűen csak reálisan tekintett ideák, hanem saját
világukon belül ismét csak felmutatják az ideális és a reális kettősségét és egységét. A
sötét, láthatatlan, éjszakai és a világos, látható, fénnyel teli princípium szembeállítása -
ami magának az olümposzi istenvilágnak a preolümposziból való kiemelkedése során
már megtörtént - most az olümposzi világon belül reprodukálódik, miáltal a sötét háttér,
az azonosság, a kaotikus és rettenetes elv beemelődik a fénnyel teli Olümposzon
belülre! 294 Pluto - a leggyakoribb mitológiai osztályozással ellentétben - olümposzi
istenné válik, így a vele szembeállított Apollo kiemelkedő szerephez jut, hiszen a
fényességhez fűződő kapcsolata révén Zeusz illetve az egész Olümposz legmagasabb
képviselőjévé válik. A Művészetfilozófia mitológiaértelmezését tehát az apollóni elv
uralja - Nietzschét idéző nyelven azt mondhatjuk, hogy a dionüszoszi felejtéssel
szemben az apollóni emlékezet dominál -, szemben a későbbi szövegekkel, ahol más
istenek, például a Hádésszel azonosított (!) Dionüszosz jut kulcsszerephez. Apollón
jelentőségét természetesen az a tény is alátámasztja, hogy ő a költészet istene, a Múzsák
karának vezetője (Múszégetész). Tulajdonképpen Schelling az istenvilág költői
konstrukciójának a rendszer felvázolása során már említett alapelvét, azaz a "poétikus
theogonia" elvét, egyesítve a homéroszi "poétikus ontológia" elvével, beemeli magába
az istenvilágba. Apollón jóvoltából a költészet individualizáló, formát és alakot teremtő
tevékenységének elve a mitológiai világon belülre kerül. 295 Sőt, a formát adó illetve a
formátlan, a formát befogadó kettőssége még egy további szinten jelentkezik, hiszen
Hádész e két vonása Héphaisztoszban és Poszeidónban, míg Apollóné Árészban és
Aphroditéban külön is megjelenik. Az istenek e némiképp önkényes hierarchiája a
fegyverekhez, fémhez kapcsolódó és a vízzel asszociált istenek szembeállítását jelenti.
Poszeidón így a mitikus topográfiában elfoglalt helyét elveszti, s Hádész egy
aspektusává degradálódik.
294 A gondolatot felfoghatjuk a Szabadságtanulmány - s ezen keresztül a kései mitológiafilozófia -
fejtegetéseinek előzményeként.
295
Mint az eddigiekből is kiderül, Nietzsche műve, A tragédia születése nemcsak Heinse, Schopenhauer
vagy Wagner, hanem - az eltérések dacára - részben Schelling nyomdokain is halad. Vö. Kocziszky: Pán
43. skk. o. ill. 76. skk. o., M. Frank: Der kommende Gott (id. kiadás S. 93 f., 344 ff.) Végül, de nem
utolsósorban említsük meg Friedrich Schlegel nevét, aki már korai művében, a Vom ästhetischen Werte
der griechischen Komödie (A görög komédia esztétikai értékéről, 1794) című tanulmányában figyelmet
szentel a dionüszoszi sajátosságainak. (in: Studien des klassischen Altertums, Ferdinand Schöning,
Paderborn - München - Wien/Thomas-Verlag, Zürich, 1979, S. 19 f.)
97