disszertáció - ELTE BTK disszertációk

Homérosznál az alvilág láthatatlan országában a még teljesen el nem halványult lelkeket
az emlékező-előszólító pillantás hívása teszi időlegesen látottá, az árny csak a rávetülő
fény által az, ami. Fénye pedig az élő tekintetének van, ki végül is magával hordozza
életre keltő, azaz létben-tartó perspektíváját. 292 Platónnál az igazán látható és létező,
vagyis az idea, illetve a végső valóság, a Jó ideája, mely a láthatóságot adja, a létező
fénybe állítottságát, eredendőbb valóságok, mint a látó, az emberi lélek. Az érzékfeletti
és gondolkodással szemlélhető létezőt nem a reá vetett pillantás élteti, hanem fordítva, ő
maga válthatja ki az emberi lélek felemelkedését az érzékitől a szellemi látásig. A Jó
ideájának önfénye világít meg és tesz ezáltal mindent létezővé, még a reá pillantót is. 293
A harmadik állomás Schelling értelmezése. A fent elmondottak alapján
alkalmunk nyílik gondolatainak mélyebb megértésére. Schelling, mint láttuk, a
mitológiában lévő érzéki világot azonosítja a platóni filozófia ideavilágával, míg a
holtak birodalmát a pusztán látszatszerű realitással. Nem a homéroszi világkép platóni
megfordításáról beszél, hanem úgy értelmezi a dolgot, mintha tulajdonképpen
ugyanarról a tanításról lenne szó, csak éppen Homérosznál költői-mitologikus nyelven,
míg a platonizmusban filozófiain! Ezen értelmezés kulcsa a 28. § meghatározása,
miszerint az ideák reálisan tekintve nem mások, mint a mitológia istenei. Vegyük észre
azonban, hogy itt az érzéki világ, tehát a mitikus életvilág nem az emberi világot takarja,
mint részben Homérosznál, hanem az istenek világát, az ő reálisan ábrázolt
idealitásukat. Ebből viszont látszólag az következne, hogy a mitológiai alvilág puszta
látszatvilága tulajdonképpen a mi empirikus világunkat jelképezi, hogy tehát az istenek
világa a mintaképeket, míg a halál birodalma a képmásokat rejti magában. Ezzel
szemben az olümposzi világ schellingi struktúrája mást mutat. Ugyanis Pluto mint
Jupiter egy oldala behelyeződik e világba és szembeállítódik Apolloval. Ezen elképzelés
292 Természetesen számolnunk kell a fizikai vakság magasabb tudást rejtő tradicionális elképzelésével is.
Oidipusz és Teiresziász sorsa a mitológiában éppúgy példázza ezt, mint a Homéroszról, Démokritoszról
stb. fennmaradt történetek. A király, a jós, a költő és a bölcs fizikai vaksága jelentheti a látás magasabb
rendű fajtáját, nem teljesen a platóni, de azt talán megelőlegező értelemben. A vakság és a sötétség, az
élet és a látás összefüggésének megjelenéséhez Szophoklész és Hölderlin költészetében ld. Kocziszky É.:
Hölderlin (id. kiadás 36. skk. o.) és Heidegger: "... költőien lakozik az ember..." (in: "... költőien lakozik
az ember...". Válogatott írások, T-Twins - Pompeji, Budapest - Szeged, 1994.)
293 Heidegger ugyanakkor számos írásában kihangsúlyozza, hogy a jelenlét metafizikája Platónnál és őt
követve a nyugati filozófiai hagyományban az idea, az eidosz előállítottként, rendelkezésre állóként való
felfogását is maga után vonta, s mely egyúttal a lét és az igazság értelmezésében végbement változást is
jelentette. Ld. pl. Platón tanítása az igazságról (in: Útjelzők, Osiris, Budapest, 2003, 210. skk. o.);
Bevezetés a metafizikába 55. § (IKON, Budapest, 1995, 90. skk. o.)
96