disszertáció - ELTE BTK disszertációk

éppenséggel az átértelmezett Hádészba helyez - válik a teljes értelemben létezővé, a
mintaképszerűvé, az örökké valóan jelenlevővé. 290 E jellemvonásokat az ideák
elhódítják az élettől, illetve az annak legmagasabb fokát jelképező mitológiai istenektől.
Az ember törekvéseinek célja immáron nem a hírnév elérésére irányul, a mitikus-isteni
létben való részesedésre, hanem arra, hogy az ideális-isteni világgal kapcsolatban álló és
tudatosságunkat hordozó halhatatlan lélek - a pszükhé most már ezt jelenti - igazi
otthonába visszataláljon. Nem a kleoszt növelő tett tesz az istenekhez hasonlóvá, nem
ennek révén részesülünk az isteni létmódban, hanem a bennünk lévő érzékfelettinek az
örökké létező érzékfeletti felé fordulása révén. A lélek tudatossága és emlékezete a
testet öltés által eltompul vagy elvész, míg a testtől való elszakadás állapotában tisztává
válhat.
Éppen ezért jelentősen megváltozik a visszaemlékezés értelme is. Ugyanis már
nem a halál birodalma jelenti az elmúltságot, az emlékmásszerű létet, hanem az
életvilág maga, melyben a foglyul ejtett lélek feladata a születés előtti illetve a halál
utáni állapot megidézése. Nem a halálunk után, hanem a születéskor iszunk a Léthé
vizéből. A filozófia pedig az anamnészisz és a halálra való felkészülés révén az
elvesztett jelenlét visszahódítására törekszik. Vérrel teli árnyakként bolyongunk tehát az
életben, ezen a "másvilágon", s fő törekvésünk a "lelket öltés", a tulajdonképpeni
önmagunkra való visszaemlékezés. Múlandóságunk immáron maga az elmúltság, az
időtlen lét felől szemlélve maga a halál. Platón mindazonáltal úgy véli, hogy az élő
ember képes önerejéből kilépni ebből az állapotból, tehát nem pusztán kívülről jövő
hatások által képes megszabadulni, hanem rendelkezik önaktivitással is. Nem mások
emlékeznek, vagy pillantanak ránk, hanem mi magunk önmagunkra.
Ami a látást illeti, az idea fogalmának vizuális eredete köztudott és a
naphasonlatban Platón ki is bontja ennek értelmét. Viszont a fény és a sötétség, a látott
és a láthatatlan mitológiai ellentétpárja szintén új értelmet nyer, mivel a látás
fokozatosan elszakad az érzékitől, és a gondolattal látható ezáltal önlétre tesz szert. 291
290 Platón létfelfogásának természetesen megvan a maga előtörténete, elegendő itt Parmenidész filozófiai
és az orphikus-püthagoreus mozgalom filozófiai-vallási elképzeléseire utalnunk.
291 Az új értelmet nyert Hádész érzéki láthatatlansága Platónnál már pozitív értéket nyer, hiszen a szintén
érzékfeletti lélek lakhelyévé változik. Ld. Phaidón 80 d - e. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az érzéki
tapasztalat, az aiszthészisz más értelmezését és nagyobb fokú akceptálását is megtaláljuk a platóni
életműben, leginkább a Theaitétoszban.
95