disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
Az eddig elmondottakból legalább két következtetés adódik. Az egyik az, hogy Schelling, filozófiai előfeltevései nyomán, az isteneket azért értelmezi egymástól és az abszolútumtól elhatárolt alakokként, mivel csak mint ilyenek funkcionálhatnak reális ideákként s a művészet tárgyaiként. A másik következtetésünk pedig az, hogy evvel párhuzamosan a sajátosan homéroszi világlátás hiposztazálódik általában mitológiaivá. Lássuk most a megformált istenalakok olümposzi világának kialakulását. E világ a formátlan, kaotikus és rettenetes preolümposzi ősvilágból bontakozik ki, miután sikerült kiszorítania amazt: "a tökéletes isteni képződmények (Götterbildungen) csak akkor jelenhetnek meg, ha már kiszorult mindaz, ami tisztán forma nélküli, ami sötét, ami iszonyatos. A sötétség és formátlanság eme birodalmába tartozik minden, ami közvetlenül az örökkévalóságra, a létezés első alapjára (erster Grund des Daseyns) emlékeztet. [...] Az abszolút Khaosz mint az istenek és emberek közös csírája nem más, mint éjszaka, homály. [...] A formátlan és szörnyű alakok világának el kell süllyednie, mielőtt a boldog és örök istenek szelíd birodalma kialakulhatna. [...] a meghatározatlan és formátlan istenségek helyére meghatározott, kijelölt alakok lépnek". 264 Majd a 35. §- ban: "Az éjszaka és a végzet - az utóbbi ráadásul az istenek fölött áll, míg az előbbi az istenek anyja 265 - az a sötét háttér, az a rejtett és titokzatos azonosság, amelyből minden istenalak kifejlődött. E kettő mindig ott lebeg még az istenek fölött; ám a körülhatárolt és felismerhető alakok fényes birodalmában." 266 Mint látjuk, Schelling az olümposzi világ genezise kapcsán három ősmitológiai "alakot" nevez meg. Ez a három hatalom a Khaosz, a Nüx és a Moirá(k). Hésziodosz Theogoniájának Khaosza 267 - mely kifejezés eredeti jelentése nem káosz, hanem inkább tátongó nyílás, mélység, üresség - azonosíttatik az Éjjel (Nüx), melynek fontosságára Homérosz Íliásza csak homályosan utal, 268 míg az orphikus szövegekben már explicit formában felbukkan kozmogóniai 264 30. §, PhK 222 f. (100. sk. o.) Vö. A. W. Schlegel: Vorlesungen über schöne Literatur und Kunst (in: Vorlesungen über Ästhetik I., id. kiadás S. 446 f.), G. W. F. Hegel: A szellem fenomenológiája (i. m. S. 516 f., ill. 360. o.) 265 Schelling itt az orphikus tanítást követi, ami egyrészt némiképp ellentétben áll a misztériumokról más helyeken kifejtett nézeteivel, másrészt utat nyit - mint azt láttuk - a konkrét misztériumtanok beépítésének a mitológia filozófiájába. Munkásságában a későbbiek során a szamothrakéi és eleusziszi misztériumok lépnek előtérbe. Az éj és a sötétség mint alapzat fontos szerepet játszik az életműben a későbbiek során is, elegendő itt a Szabadságtanulmányra utalni. 266 PhK 228 (106. o.) 267 116. sor. Vö. PhM 608. A Khaoszról ld. G. S. Kirk - J. E. Raven - M. Schofield: A preszókratikus filozófusok (továbbiakban: KRS, Atlantisz, Budapest, 2002, 75. skk. o.) 268 Íliász XIV, 258-261 86
szerepben. 269 A Moirák (Párkák) pedig - a végzet (sors, fátum, szükségszerűség) istennői: Klóthó, Lakheszisz és Atroposz - szintén Hésziodosz nyomán az Éj leányaiként szerepelnek. 270 Közös jegyük ezeknek a hatalmaknak a formátlanság, a félelmetes sötétség, a titokzatos őseredeti azonosság (Identität), mely őket az olümposzi világ alapzatává, hátterévé teszi. Mint látjuk, Schelling részben saját filozófiájának abszolútum-fogalmának jellemzőivel ruházza fel e mitológiai hatalmakat. Tulajdonképpen ezek azonos pozícióba kerülnek, illetve ugyannak az őshatalomnak lesznek elnevezései. Schelling végül is itt homéroszi, hésziodoszi és orphikus kozmogóniákat egyesít, s e mitológiai spekuláció saját filozófiai előfeltevéseinek megfelelője. Ugyanakkor a dolog fordítva is áll, tudniillik hogy többek közt a görög mitológia is befolyásolta azonosságfilozófiájának kidolgozását. Amennyiben innen nézzük, úgy itt nem egyszerűen a mitológia filozófiája áll előttünk, hanem - legalábbis bizonyos vonatkozásban - a mitológia filozófiává válása! Tehát nemcsak tárgya ez a filozófiai gondolatmenetnek, hanem strukturáló elve, rendszertani ősképe. Az olümposzi világ tehát a preolümposzi őshatalomból és alapzatból fejlődött ki. 271 A Hekatonkheirek, a Küklópszok, a Titánok, a Gigászok és Tüphón legyőzetnek, Zeusz uralma felváltja Uranoszét és Kronoszét. Ókeanosz helyébe Poszeidón, Tartarosz helyébe Hádész, Héliosz helyébe Apollón lép. 272 Az ősi Erósz pedig újjászületik Aphrodité és Árész fiaként. 273 Mint ahogy már a bevezető fejtegetésekben utaltunk rá, a 269 Nüxről ld. KRS 50. skk. o. 270 Schelling utal - igaz, eléggé félreérthető módon - a Moiráknak az Istenek születésében (ld. 211. skk. ill. 901. skk. sorok) lévő kétféle genealógiájára. Ld. 33. §, PhK 227 (104. o.) 271 E folyamat fontosságának kiemelése megelőlegezi Schelling már említett későbbi műveinek - Szabadságtanulmány, A szamothrakéi istenségekről, A mitológia filozófiája - alapgondolatait. 272 A magyar fordítással ellentétben nem a titánok helyébe lép Héliosz, hanem Héliosz titánnak - pontosabban Hüperión titán fiának - a helyébe Apollón. Hélioszhoz ld. pl. Kerényi K.: Napleányok. Elmélkedések Héliosról és a görög istennőkről című írását (in: Mi a mitológia? Tanulmányok a homérosi himnuszokhoz, Szépirodalmi, Budapest, 1988, 185. skk. o.) 273 PhK 222 f. (100. sk. o.) Az ősi Erószt elsőként Hésziodosznál találjuk meg (Istenek születése 120-122), de beszéltek róla az orphikusok, Parmenidész és Akuszilaosz is. Az Aphrodité és Árész nemzette Erószt, Szimónidészt követve, Cicero említi (Az istenek természete III, 59-60. Ő egyébiránt négy Aphroditéről és három Erószról tud.) Platón a Lakoma már idézett helyén (178 b - c) az ősi, égi Aphrodité mellé adja az égi Erószt, a későbbi, közönséges mellé pedig a közönségeset, míg Cicero az első Aphroditét Uranosz és Hémera leányának mondja. Schelling - akár Platónt követi, akár Cicerót - nem igazán jár el konzekvensen a két Aphrodité és a két Erósz megítélésében. Ugyanis mindkét istenség esetében az ősibb, Olümposz előtti formájukat tekinthetjük az égi alaknak és a későbbit a közönségesnek, ami viszont mintha ellentmondana a preolümposzi és az olümposzi istenek viszonyáról mondottakkal. A homéroszi világ magába integrálja ezen őserőket, de azon az áron, hogy korlátozza hatalmukat és megfosztja őket ősi eredetüktől. Erószhoz ld. Kerényi K.: Görög mitológia (Gondolat, Budapest, 1977, 20. sk. o., 51. sk. o., 87
- Page 35 and 36: §). Isten idealitásának a realit
- Page 37 and 38: mégpedig úgy, ahogyan azok Istenb
- Page 39 and 40: a művészet. Így ír erről: "Min
- Page 41 and 42: endű ideális reflexiója van meg
- Page 43 and 44: helyével. 127 Mindezek a problém
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
- Page 57 and 58: Fenti kritikánkat árnyalhatja a s
- Page 59 and 60: 3. Mítoszfelfogás és műértelme
- Page 61 and 62: feleltethető meg az alkotás folya
- Page 63 and 64: utóbbiban a nyelv szimbólumként
- Page 65 and 66: ütközik, mint a mitológiáé. Ha
- Page 67 and 68: Exekiasz: Dionüszosz a tengeren (I
- Page 69 and 70: szükségszerűen és spontán term
- Page 71 and 72: tendenciáival egyaránt. 196 Winck
- Page 73 and 74: mitológiával, de ott még inkább
- Page 75 and 76: Mint látjuk, Schelling a görög m
- Page 77 and 78: föníciai Héraklész, melynek meg
- Page 79 and 80: mitológia filozófiája így nem b
- Page 81 and 82: tulajdonképpen a misztériumok sz
- Page 83 and 84: Odüsszeusz Teiresziasz árnyát k
- Page 85: jellemez. 257 Ez az élettel telis
- Page 89 and 90: és Dionüszosz - az a két jelent
- Page 91 and 92: Az első állomás Homérosz alvil
- Page 93 and 94: megszólítót. Odüsszeusz így tu
- Page 95 and 96: éppenséggel az átértelmezett H
- Page 97 and 98: szerint viszont az istenek nem egys
- Page 99 and 100: abszolútumfilozófia és a mitoló
- Page 101 and 102: 3. Istenfelfogás és műértelmez
- Page 103 and 104: emberivé formált istenek ábrázo
- Page 105 and 106: inkoherenciája fontos felismerése
- Page 107 and 108: ez az örök alak a görög istenek
- Page 109 and 110: Niobé és gyermeke (I. e. 350 kör
- Page 111 and 112: IV. A művészeti ágak és a műfa
- Page 113 and 114: az életre keltés, a megelevenedő
- Page 115 and 116: Apollón alakja mutat fel legtiszt
- Page 117 and 118: Ezenkívül a Winckelmanntól és H
- Page 119 and 120: térbelisége a szemlélőt inkább
- Page 121 and 122: hagyományokból is jól ismert - a
- Page 123 and 124: évén a hallható költeményre b
- Page 125 and 126: nem más, mint valamiféle - szem
- Page 127 and 128: alapzatból mint háttérből kieme
- Page 129 and 130: Schelling is utal rá, e gondolatok
- Page 131 and 132: emberek megistenüléséről szól
- Page 133 and 134: osztatlan világot (eine ungetheilt
- Page 135 and 136: mitológia vagy a tragédia sok sze
Az eddig elmondottakból legalább két következtetés adódik. Az egyik az, hogy<br />
Schelling, filozófiai előfeltevései nyomán, az isteneket azért értelmezi egymástól és az<br />
abszolútumtól elhatárolt alakokként, mivel csak mint ilyenek funkcionálhatnak reális<br />
ideákként s a művészet tárgyaiként. A másik következtetésünk pedig az, hogy evvel<br />
párhuzamosan a sajátosan homéroszi világlátás hiposztazálódik általában mitológiaivá.<br />
Lássuk most a megformált istenalakok olümposzi világának kialakulását. E világ<br />
a formátlan, kaotikus és rettenetes preolümposzi ősvilágból bontakozik ki, miután<br />
sikerült kiszorítania amazt: "a tökéletes isteni képződmények (Götterbildungen) csak<br />
akkor jelenhetnek meg, ha már kiszorult mindaz, ami tisztán forma nélküli, ami sötét,<br />
ami iszonyatos. A sötétség és formátlanság eme birodalmába tartozik minden, ami<br />
közvetlenül az örökkévalóságra, a létezés első alapjára (erster Grund des Daseyns)<br />
emlékeztet. [...] Az abszolút Khaosz mint az istenek és emberek közös csírája nem más,<br />
mint éjszaka, homály. [...] A formátlan és szörnyű alakok világának el kell süllyednie,<br />
mielőtt a boldog és örök istenek szelíd birodalma kialakulhatna. [...] a meghatározatlan<br />
és formátlan istenségek helyére meghatározott, kijelölt alakok lépnek". 264 Majd a 35. §-<br />
ban: "Az éjszaka és a végzet - az utóbbi ráadásul az istenek fölött áll, míg az előbbi az<br />
istenek anyja 265 - az a sötét háttér, az a rejtett és titokzatos azonosság, amelyből minden<br />
istenalak kifejlődött. E kettő mindig ott lebeg még az istenek fölött; ám a körülhatárolt<br />
és felismerhető alakok fényes birodalmában." 266 Mint látjuk, Schelling az olümposzi<br />
világ genezise kapcsán három ősmitológiai "alakot" nevez meg. Ez a három hatalom a<br />
Khaosz, a Nüx és a Moirá(k). Hésziodosz Theogoniájának Khaosza 267 - mely kifejezés<br />
eredeti jelentése nem káosz, hanem inkább tátongó nyílás, mélység, üresség -<br />
azonosíttatik az Éjjel (Nüx), melynek fontosságára Homérosz Íliásza csak homályosan<br />
utal, 268 míg az orphikus szövegekben már explicit formában felbukkan kozmogóniai<br />
264 30. §, PhK 222 f. (100. sk. o.) Vö. A. W. Schlegel: Vorlesungen über schöne Literatur und Kunst (in:<br />
Vorlesungen über Ästhetik I., id. kiadás S. 446 f.), G. W. F. Hegel: A szellem fenomenológiája (i. m. S.<br />
516 f., ill. 360. o.)<br />
265 Schelling itt az orphikus tanítást követi, ami egyrészt némiképp ellentétben áll a misztériumokról más<br />
helyeken kifejtett nézeteivel, másrészt utat nyit - mint azt láttuk - a konkrét misztériumtanok beépítésének<br />
a mitológia filozófiájába. Munkásságában a későbbiek során a szamothrakéi és eleusziszi misztériumok<br />
lépnek előtérbe. Az éj és a sötétség mint alapzat fontos szerepet játszik az életműben a későbbiek során is,<br />
elegendő itt a Szabadságtanulmányra utalni.<br />
266 PhK 228 (106. o.)<br />
267 116. sor. Vö. PhM 608. A Khaoszról ld. G. S. Kirk - J. E. Raven - M. Schofield: A preszókratikus<br />
filozófusok (továbbiakban: KRS, Atlantisz, Budapest, 2002, 75. skk. o.)<br />
268 Íliász XIV, 258-261<br />
86
Change language