disszertáció - ELTE BTK disszertációk

III. A konkrét istenvilág
"S most, Múzsák, ti beszéltek: olümposzi bérceken éltek,
istennők vagytok, s mindent jól látva ti tudtok
míg minekünk csak hírhallásunk, semmi tudásunk" 256
Most visszatérünk a Művészetfilozófia gondolataihoz. Ebben a fejezetben a
Schelling által konkrétan felvázolt istenvilágot vesszük szemügyre, beleértve az egyes
istenalakok értelmezését. Mindezek után megkíséreljük feltárni e gondolatok
művészetelméleti következményeit.
1. Az Olümposz világa
Schelling a görög istenek világát előadása 30., 33. és 35. §-ában mutatja be
konkrét formában. A 30. § szerint a mitológia egyes istenalakjainak (Göttergestalten)
meghatározó törvénye az abszolútumtól való elhatárolás. Ez egyben azt is jelenti, hogy e
különös istenek korlátozottak, vagyis mindegyik meghatározott formával bír, melynek
révén egyúttal egymástól is elhatárolódnak. Az olyan tulajdonságok, melyek
kölcsönösen korlátozzák egymást, szétválasztódnak több istenalakká, tehát kizáratnak
egy konkrét istenségből és egy másik alakban ölt testet valamelyikük. Ezáltal minden
istenből hiányoznak olyan vonások, melyeket viszont megtalálhatunk másokban.
Ugyanakkor az istenségben egyesülő tulajdonságok az elhatároltságon belül önálló
egészet, zárt világot alkotnak, melyet az abszolút általánosság jellemez, mivel végső
soron az abszolútum lényegét fejezik ki. Eme elhatároltság és abszolútság
következtében a fantázia isteni lényei szó szerint életre kelnek, hiszen élet csak abban
van, ami különös, szemben az önmagában vett általánossal, melyet az időtlen lét
256 Homérosz: Íliász II, 484-486 (Devecseri Gábor fordítása).
84