disszertáció - ELTE BTK disszertációk

fejlődés ezekben az előadásokban már egyértelműen az emberiség egyetemes vallási
fejlődését jelenti, mely az ősmonoteizmusból kiindulva a politeizmus különböző
szakaszain keresztül a kiteljesedett és igazi monoteizmus, a kereszténység létrejöttéig
tart. Ez a folyamat megfeleltethető a természettől a természetfelettihez, a mitológiától a
kinyilatkoztatáshoz vezető úttal. A folyamat állomásai vázlatosan tekintve a
következők: 220
A.) Asztrális vallás, az ún. szabaizmus: Uranosz korszaka, az első princípium korlátlan uralma.
Még nem a mitológia, hanem a - későbbiek felől tekintve - relatív monoteizmus állapota. A nomádok
vallása. 221
B.) Átmeneti állapot: az eredeti egységből kettősség alakul ki, s az istenségek materializálódnak.
Ez most akként jelenik meg, hogy a férfi istenség átadja uralmát a belőle létrejött női istenségnek,
(Aphrodité) Uraniának. 222 Az ő fia a második isteni potencia, Dionüszosz. Általa lehetővé válik az első
princípium legyőzése. A szukcesszív politeizmussal, a sok-istenséggel (Vielgötterei) veszi kezdetét a
mitológia. A babilóniai és asszír Mülitta, a kanaáni Astarte, az arab Alitta-Alilat és a perzsa Mitra
vallása. 223
istenség között: 224
C.) Valóságos folyamat és harc az ellenálló princípiumként fellépő első isten és a második
a.) Kronosz - azaz a szellemibb alakot öltött Uranosz - uralma: a föníciai, a karthágói, a
kanaáni Baal és Moloch, illetve vele szemben a szabadító, 225 bajelhárító (alexikakosz) Melkart, a
Manfred Schröteré (in: Schellings Werke, Hptbd. 5-6 és Ergänzungsband 5, C. H. Beck, München, 1959.)
és Manfred Franké, mely az első kötetet és a kinyilatkoztatásfilozófiához írt bevezetést válogatása ötödik
kötetében, a második kötetben foglaltak 1842-es változatát pedig a hatodik kötetben hozza (F. W. J.
Schelling: Ausgewählte Schriften Bd. 5-6, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1995.) A kéziratok és a
filozófus fia által kiadott szövegek viszonyáról ld. Gerbrand Dekker: Die Rückwendung zum Mythos.
Schellings letzte Wandlung (R. Oldenbourg, München und Berlin, 1930.).
220 Összefoglalva ld. Philosophie der Mythologie (továbbiakban: PhM, in: Ausgewählte Schriften Bd. 6,
S. 362). A mitológiai folyamat rövid vázlatát adja Schelling huszadik Kinyilatkoztatásfilozófiai
előadásában (PhO 214 ff.) Érdekes dolog összevetni Schelling szövegét az őt 1841/42-ben - meglehetősen
illusztris társaságban - hallgató Kierkegaard feljegyzéseivel. (ld. Sören Kierkegaard: Berlini töredék.
Jegyzetek Schelling 1841/42-es előadásairól, Osiris - Gond-Cura Alapítvány, Budapest, 2001, 89. skk. o.,
és Gyenge Zoltán kommentárja: 156. skk. o.) A mitológiai processzus felvázolásához és értelmezéséhez a
következő irodalmakat használtam fel: Hans Michael Baumgartner - Harald Korten: Friedrich Wilhelm
Joseph Schelling (C. H. Beck, München, 1996, S. 168 ff.), Kasper i. m. S. 337 ff., Hennigfeld i. m. S. 85
ff., Allwohn i. m. S. 53 ff., Knittermeyer i. m. S. 441 ff., 481 f., és Gyenge Z.: A 19. század új mitológiája
(in: Pro Philosophia 28., 2001, 16. skk. o.), ill. uő: Schelling élete és filozófiája (Attraktor, Máriabesnyő -
Gödöllő, 2005, 191. skk. o.)
221 9. előadás: PhM 191 ff., a szabaizmushoz ld. G. E. Lessing: Az emberi nem nevelése 39. § (in: MFSZ
1992/5-6, 997. o.)
222 Mint látjuk, a Művészetfilozófia égi Aphroditéjének megmarad a fontossága, ám szerepe megváltozik.
223 10-12. előadás: PhM 201 ff.
224 13. előadástól: PhM 270 ff.
225 Megfeleltethető Dionüszosz Lüsziosz alakjának. (ld. PhM 673) A "megoldó", "feloldó" (lüsziosz,
lüaiosz) Dionüszoszról ld. pl. Kerényi K.: Gondolatok Dionysosról (in: Halhatatlanság és Apollón-vallás,
Magvető, Budapest, 1984, 189. skk. o.)
76