disszertáció - ELTE BTK disszertációk

mitológiával, de ott még inkább a hanyatlás tüneteit jelentették, a görög mitológia és
művészet szép világának elmúlását. Az a Brunoban (1802) már felbukkanó gondolat,
miszerint a misztériumok hasonlóan viszonyulnak a mitológiához, mint a filozófia a
poézishez, 204 megérteti velünk, hogy Schellingnél a misztériumok előtérbe kerülése
összefügg a filozófiai és a művészeti látásmód értékelésében beálló - fent már jelzett -
fordulattal, vagyis hogy ez utóbbi elveszti korábban birtokolt egyedülálló pozícióját. 205 E
pozícióvesztés együtt járt annak a felismerésével, hogy a szemlélet és nem a cselekvés
oldaláról értelmezett mitológia és művészet nem tudja eljátszani azt a vallási-
üdvtörténeti szerepet, amit korábban tulajdonított neki. 206 Ezért végül annak a
gondolatnak a következményeként, miszerint a kereszténységben nyilvánvalóvá vált az
a müsztérion, mely a korábbi vallásokban már megvolt, ám még elrejtettként, titkos
tanításként, s így benne az emberiség vallási fejlődése elérte beteljesülését, háttérbe
szorul, illetve eltűnik az új mitológia programja. 207
Bár Schelling már korábban is utal a misztériumvallásokra, mégpedig a Brunon
kívül A természetfilozófia viszonya általában a filozófiához (1802), 208 illetve a Filozófia
és vallás 209 néhány passzusában, ám ezek jelentésének és jelentőségének kifejtése
először A szamothrakéi istenségekről című előadásában történik. A műben a szerző
elsősorban a szamothrakéi kabírmisztériumokra koncentrál, megemlítve ezek görög
régi istenek elsősorban természeti elemek, úgy a misztériumok tartalma is egyfajta vad tartalom, amelyet a
szellem még nem hatott át." (Ld. Vallásfilozófiai előadások /1827/, Atlantisz, Budapest, 2000, 198. o.,
ford.: Zoltai Dénes et alii) Hasonló értelemben nyilatkozik történelemfilozófiai előadásaiban is, kiemelve
a misztériumok keleti, idegen eredetét. (Ld. Előadások a világtörténelem filozófiájáról, Akadémiai,
Budapest, 1966, 443. skk. o. ill. 463. skk. o.) Johann Jakob Bachofen szintén ősi mozzanatnak tartja a
misztériumot s általában a misztikus irányultságot, ám ő egyúttal éppen ezt tekinti a vallás lényegének. Ld.
Az anyajog című művének előszavát (in: A mítosz és az ősi társadalom, Gondolat, Budapest, 1978, 113.
skk. o.)
204 I. m. S. 113, S. 128 ff., S. 223 ff. (5. sk. o., 28. skk. o. és 186. skk. o.). Vö. Knittermeyer i. m. S. 304 ff.
205 Vö. Schulz i. m. S. 283 ff.
206 Vö. Jacobs i. m. S. 212 f.
207 Az új mitológia és az eljövendő isten fogalmának értelmezéséhez kulcsot jelenthet M. Frank elemzése
(Der kommende Gott, id. kiadás S. 73 ff., Schelling misztériumfelfogásához S. 245 ff.)
208 Ld. Über das Verhältnis der Naturphilosophie zur Philosophie überhaupt (in: Schellings Werke,
Hptbd. 3, C. H. Beck, München, 1965, S. 536 ff., magyarul: in: Hit és tudás. Tanulmányok a Kritisches
Journal der Philosophieból, Osiris, Budapest, 2001, 208. skk. o.) Itt még azt állítja Schelling, hogy a
pogányok misztériumai javarészt mitikus természetűek voltak, vagyis mentesek a miszticizmustól, a
végtelennek a végesben való szemléletétől, ami a kereszténység sajátja. Ezzel ellentétben a görögök
vallási és poétikai szemlélete a végesből indul ki, s a végtelenben végződik. Pogány és keresztény vallás
egysége, ellentétük meghaladása pedig egy még eljövendő filozófiában történhet meg.
209 A vallás fennállásának külső formáiról c. függelékben. Itt Schelling már röviden kifejti, hogy a
mitológiai politeizmus a vallásnak csak exoterikus formája, az ezoterikus forma - mely a kereszténység
előtt a misztériumokban volt megtalálható - a monoteizmus. Ld. i. m. S. 75 ff.
73