disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
alapállását is. Az a magában is sokrétű viszony, melyet a XVIII-XIX. századi (német) gondolkodás az antikvitással szemben kialakított, olyan közvetítésmintákat mutat fel az ókor és saját koruk között, melyek a mi közelség- és távolságtudatunkat is meghatározhatják. A Schelling és kortársai által - egyébiránt különféleképpen - látott múlt bizonyos értelemben magával e látással együtt vált elmúlttá számunkra, az ókor akkor érzékelt távolsága vagy közelsége, és e kettő dialektikája illetve dinamikus egymásba alakulása már eltűnt szemünk elől, hiszen az utóbbi kétszáz év politikai és kulturális, tudományos és filozófiai fejleményei újfajta látásmódokat alakítottak ki. Ez utóbbiak tekintetében elegendő például Nietzsche, Cassirer és Heidegger filozófiai munkásságára gondolni, vagy az ókortudományban Wilamowitz-Moellendorff, Nilsson, Usener, W. F. Otto vagy éppen Kerényi Károly nevére. Az általános vallástörténet és mítoszkutatás módszerei és eredményei úgyszintén nem hagyhatók figyelmen kívül, 3 mint ahogy a művészet- és irodalomtörténeté sem. Mindez sajátos hermeneutikai szituációt teremtett. Úgy vélem, és ezt a későbbiekben szeretném alátámasztani is, hogy a schellingi perspektíva mindazonáltal segíthet a mostani pozíciónk megértésében, és a tőlünk őt elválasztó történeti távolság nem zárja ki az akkori s a mai nézőpont találkozását, fedésbe kerülését. Ha ezáltal közelebb tudunk kerülni az általa látott görögséghez, akkor az antik örökség hagyományozódási folyamata is érthetőbbé válik, hiszen mai nézőpontunk, minden különbsége ellenére, részben örököse a schellinginek. Az ő antikvitásának közelségéből pedig újra szemügyre vehetjük önmagunk pozícióját. Ugyanez érvényes Schelling művészetfelfogására is, mely olyan filozófiai alapzatra építkezik, amelynek érvénye vagy legalábbis magától értetődősége megkérdőjelezhető. A fejtegetések során szeretnék kitérni arra, hogy a schellingi szövegek újraolvashatók e tekintetben is, mivel e művészetmetafizikai kiindulás nem csupán többféleképpen interpretálható, hanem maga a gondolatmenet is hangok sokaságát szólaltatja meg, akár újraértelmezve vagy felülírva önnön kiindulópontját. Amennyiben itt nem kizárólagosan csak "esztétikai elmélet"-ről vagy "rendszer"-ről van szó, hanem a gondolkodásnak a művészet felé tett lépéseiről, s a művészet létmódjára 3 Az utóbbi kétszáz év mítoszértelmezéseiről jó áttekintést nyújt például Kurt Hübner: Die Wahrheit des Mythos c. művének III. fejezete (C. H. Beck, München, 1985.), Jeleazar Meletyinszkij: A mítosz poétikája c. írásának I. része (Gondolat, Budapest, 1985.), vagy Geoffrey S. Kirk: A mítosz c. művének I. fejezete (Holnap, Budapest, 1993.). 6
való rákérdezésről, úgy e gondolatok érvényessége megmaradhat az esetlegesen merevnek látszó struktúra lebontása után is. A görög művészet és mitológia viszonyának újragondolása, mely a német területen Winckelmann, Lessing és Herder műveivel veszi kezdetét, s Goethe és Schiller költői és gondolkodói útját is meghatározza, fontos részét képezi a Schlegel-fivérek, Novalis vagy éppen Hölderlin életművének éppúgy, mint például Creuzer vagy Karl Philipp Moritz vallástörténeti munkásságának. E viszonynak a filozófia átfogó egészébe integrálása Hegel és Schelling rendszerében vagy inkább rendszereiben történik meg. Schelling előadásai tehát egyfelől saját gondolkodói pályájának képezik szerves részét, másfelől az elődök és kortársak teljesítményeinek viszonylatrendszerében jönnek létre. Az elemzések során néhány ponton ezen összefüggéseket is jelezni kell, de mindezek teljes feltárása most nem feladatunk. Ellenben az antik művészet és mítosz mibenlétének schellingi kifejtése, ezek kapcsolatának felvázolása, tehát a görögség emlékezetének fenntartása vizsgálódásunk középpontjába kerül. Úgy vélem, Schelling sajátos álláspontot képvisel, bár számos ponton követi például Winckelmann 4 , Moritz 5 , Friedrich Schlegel 6 és bátyja, August Wilhelm Schlegel 7 gondolatait, és nem feledkezhetünk meg Goethe és Schiller hatásáról sem 8 . Művészetfilozófiai előadásaiban ugyanis a görög mitológia egy olyan elmélet kereteibe illeszkedik, melynek alapjául 4 Leginkább főművére, Az ókor művészetének történetére támaszkodik, mely 1764-ben jelent meg. Ld. Johann Joachim Winckelmann: Geschichte der Kunst des Altertums (Phaidon, Wien, 1934.) 5 Például Moritz 1791-es Götterlehre oder Mythologische Dichtungen der Alten című írására utalhatunk. (Insel-Verlag Anton Kippenberg, Leipzig, 1989.) 6 Schelling előadásaiban F. Schlegel Geschichte der Poesie der Griechen und Römer (A görögök és rómaiak költészetének története, 1798) című művére utal (in: Studien des klassischen Altertums, Ferdinand Schöning, Paderborn-München-Wien/Thomas-Verlag, Zürich, 1979.). Megemlíthetjük még például az Über das Studium der Griechischen Poesie c. művét is (A görög költészet tanulmányozásáról, 1795/96, in: uo., magyarul részletek: A. W. és F. Schlegel: Válogatott esztétikai írások, Gondolat, Budapest, 1980.), vagy éppen az együttgondolkodás dokumentumaként 1800-ban, az Athenäum folyóiratban megjelentetett Beszélgetés a költészetről című munkáját, különösen annak mitológiáról szóló részét (magyarul ld. uo.). 7 Különösen két előadássorozat jöhet itt számításba, a Jénában 1798/99-ben tartott Vorlesungen über philosophische Kunstlehre (Előadások a filozófiai művészetelméletről) és a Berlinben 1801 és 1804 között előadott Vorlesungen über schöne Literatur und Kunst (Előadások a szépirodalomról és szépművészetről). Mindkettőt ld. A. W. Schlegel: Vorlesungen über Ästhetik I., Ferdinand Schöning, Paderborn-München-Wien-Zürich, 1989. 8 Schiller két legfontosabb esztétikai írása említődik meg, az Über die ästhetische Erziehung des Menschen in einer Reihe von Briefen (Levelek az ember esztétikai neveléséről, 1795) és az Über naive und sentimentalische Dichtung (A naiv és a szentimentális költészetről, 1795/96). Mindkettőt ld. F. Schiller: Über Kunst und Wirklichkeit. Schriften und Briefe zur Ästhetik, Reclam, Leipzig, 1975, magyarul: Friedrich Schiller: Művészet- és történelemfilozófiai írások, Atlantisz, Budapest, 2005. 7
- Page 1 and 2: DOKTORI DISSZERTÁCIÓ A GÖRÖG MI
- Page 3 and 4: 2. Az esztétikai perspektíva és
- Page 5: Bevezetés "Nah ist Und schwer zu f
- Page 9 and 10: elvéről című írása 1802-ből,
- Page 11 and 12: applikációknak, avagy inkább ön
- Page 13 and 14: értelmezési módjait feltárva e
- Page 15 and 16: márpedig Schelling itt tulajdonké
- Page 17 and 18: istenalakok sajátos "teológiája"
- Page 19 and 20: fénynek és ellentétének, a söt
- Page 21 and 22: További probléma a görög művé
- Page 23 and 24: a misztikus költeményekben vagy a
- Page 25 and 26: Bertel Thorvaldsen: A három Gráci
- Page 27 and 28: kettő tudatos azonossága. 65 Mind
- Page 29 and 30: transzcendentális idealizmus műv
- Page 31 and 32: Mielőtt a rendszer alapelveit felk
- Page 33 and 34: A következő kérdés az abszolút
- Page 35 and 36: §). Isten idealitásának a realit
- Page 37 and 38: mégpedig úgy, ahogyan azok Istenb
- Page 39 and 40: a művészet. Így ír erről: "Min
- Page 41 and 42: endű ideális reflexiója van meg
- Page 43 and 44: helyével. 127 Mindezek a problém
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
való rákérdezésről, úgy e gondolatok érvényessége megmaradhat az esetlegesen<br />
merevnek látszó struktúra lebontása után is.<br />
A görög művészet és mitológia viszonyának újragondolása, mely a német<br />
területen Winckelmann, Lessing és Herder műveivel veszi kezdetét, s Goethe és Schiller<br />
költői és gondolkodói útját is meghatározza, fontos részét képezi a Schlegel-fivérek,<br />
Novalis vagy éppen Hölderlin életművének éppúgy, mint például Creuzer vagy Karl<br />
Philipp Moritz vallástörténeti munkásságának. E viszonynak a filozófia átfogó egészébe<br />
integrálása Hegel és Schelling rendszerében vagy inkább rendszereiben történik meg.<br />
Schelling előadásai tehát egyfelől saját gondolkodói pályájának képezik szerves részét,<br />
másfelől az elődök és kortársak teljesítményeinek viszonylatrendszerében jönnek létre.<br />
Az elemzések során néhány ponton ezen összefüggéseket is jelezni kell, de mindezek<br />
teljes feltárása most nem feladatunk. Ellenben az antik művészet és mítosz<br />
mibenlétének schellingi kifejtése, ezek kapcsolatának felvázolása, tehát a görögség<br />
emlékezetének fenntartása vizsgálódásunk középpontjába kerül. Úgy vélem, Schelling<br />
sajátos álláspontot képvisel, bár számos ponton követi például Winckelmann 4 , Moritz 5 ,<br />
Friedrich Schlegel 6 és bátyja, August Wilhelm Schlegel 7 gondolatait, és nem<br />
feledkezhetünk meg Goethe és Schiller hatásáról sem 8 . Művészetfilozófiai előadásaiban<br />
ugyanis a görög mitológia egy olyan elmélet kereteibe illeszkedik, melynek alapjául<br />
4 Leginkább főművére, Az ókor művészetének történetére támaszkodik, mely 1764-ben jelent meg. Ld.<br />
Johann Joachim Winckelmann: Geschichte der Kunst des Altertums (Phaidon, Wien, 1934.)<br />
5 Például Moritz 1791-es Götterlehre oder Mythologische Dichtungen der Alten című írására utalhatunk.<br />
(Insel-Verlag Anton Kippenberg, Leipzig, 1989.)<br />
6 Schelling előadásaiban F. Schlegel Geschichte der Poesie der Griechen und Römer (A görögök és<br />
rómaiak költészetének története, 1798) című művére utal (in: Studien des klassischen Altertums,<br />
Ferdinand Schöning, Paderborn-München-Wien/Thomas-Verlag, Zürich, 1979.). Megemlíthetjük még<br />
például az Über das Studium der Griechischen Poesie c. művét is (A görög költészet tanulmányozásáról,<br />
1795/96, in: uo., magyarul részletek: A. W. és F. Schlegel: Válogatott esztétikai írások, Gondolat,<br />
Budapest, 1980.), vagy éppen az együttgondolkodás dokumentumaként 1800-ban, az Athenäum<br />
folyóiratban megjelentetett Beszélgetés a költészetről című munkáját, különösen annak mitológiáról szóló<br />
részét (magyarul ld. uo.).<br />
7 Különösen két előadássorozat jöhet itt számításba, a Jénában 1798/99-ben tartott Vorlesungen über<br />
philosophische Kunstlehre (Előadások a filozófiai művészetelméletről) és a Berlinben 1801 és 1804<br />
között előadott Vorlesungen über schöne Literatur und Kunst (Előadások a szépirodalomról és<br />
szépművészetről). Mindkettőt ld. A. W. Schlegel: Vorlesungen über Ästhetik I., Ferdinand Schöning,<br />
Paderborn-München-Wien-Zürich, 1989.<br />
8 Schiller két legfontosabb esztétikai írása említődik meg, az Über die ästhetische Erziehung des<br />
Menschen in einer Reihe von Briefen (Levelek az ember esztétikai neveléséről, 1795) és az Über naive<br />
und sentimentalische Dichtung (A naiv és a szentimentális költészetről, 1795/96). Mindkettőt ld. F.<br />
Schiller: Über Kunst und Wirklichkeit. Schriften und Briefe zur Ästhetik, Reclam, Leipzig, 1975,<br />
magyarul: Friedrich Schiller: Művészet- és történelemfilozófiai írások, Atlantisz, Budapest, 2005.<br />
7
Change language