disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
Exkurzus: Schelling mitológiafelfogásának stádiumai "De ugyanaz Hádész és Dionüszosz, akinek őrjöngenek és rajonganak." 187 Hogy jobban megértsük a művészetfilozófiai előadások mitológiainterpretációját és művészetelméletét - különös tekintettel a görögökére - tekintsük át vázlatszerűen Schelling idevágó nézeteinek alakulását. Életművén belül a mítosz felfogásában legalább három fázist tudunk elkülöníteni, a történeti-racionalistát, az esztétikait és a vallásit. 188 Az 1792-es magiszteri disszertáció, Az emberi gonoszság eredetéről és az 1793- as cikk, Az ősidők mítoszairól, történelmi mondáiról és filozofémáiról képviselik az első fázist. E művekben a felvilágosodás gondolatainak hatására a mítoszok racionalista megközelítésével találkozunk, részint történeti-kritikai, részint pszichológiai, részint pedig filozófiai-teológiai szinten. 189 E megközelítés a mítoszokban az emberiség gyermekkorára jellemző kifejezésmódot lát, mely a későbbi fejlődés során átadja a helyét a filozófiai és a tudományos magyarázatnak. Schelling kétféle mítoszt különböztetett meg, a filozófiait és a történetit. Eszerint a mítosz egyrészt történelmi eseményeket beszél el monda formájában (mythische Geschichte), másrészt filozofémákat, absztrakt fogalmakat megszemélyesítve jelenít meg, érzéki és életteli képekben (mythische Philosophie). 190 Az emberi gondolkodás gyermekkorában 187 Hérakleitosz 15. fragmentumából (Kerényi Károly fordítása). 188 Allwohn felosztását követem ebben. V. ö. Siegbert Peetz: Die Philosophie der Mythologie (in: Hans Jörg Sandkühler (Hrsg.): F. W. J. Schelling, J. B. Metzler, Stuttgart - Weimar, 1998, s. 151 ff.) 189 Közvetlen elődökként a német gondolkodásban Kant, Lessing, Eichhorn, Gottlob Heyne és részben Herder jöhet szóba, természetesen módosítva ezek elképzeléseit. Ld. Allwohn i. m. S. 19 ff. Gottfried Hermann Creuzerhez írt levelében vázolt négy lehetséges mítoszértelmezés (költői, euhémerisztikus, filozófiai és teológiai) közül a második és a harmadik vonható párhuzamba Schelling itteni felfogásával. A négy értelmezésről ld. Kocziszky: Pán 55. skk. o. 190 Ueber Mythen, historische Sagen und Philosopheme der ältesten Welt (in: Schellings Werke, Hptbd. 1, C. H. Beck, München, 1958, S. 3). Walter Kasper így ír erről: "Amiképpen Heyne számára, úgy Schelling számára is a mítosz az emberiség gyermekkorának ábrázolás- és kifejezésmódja. Mint Heyne, úgy ő is különbséget tesz történeti és filozófiai mítoszok között. […] A görög mítosz csak a természet historizáló ábrázolása, historikus sematizmus, melyet csak költői igazság (poetische Wahrheit) illet meg." Ld. W. Kasper: Das Absolute in der Geschichte. Philosophie und Theologie der Geschichte in der Spätphilosophie Schellings (Matthias-Grünewald, Mainz, 1965, S. 327 ff.) Franz Gabriel Nauen pedig ekképp interpretálja Schelling gondolatait: "Képtelenek lévén az absztrakcióra, a régi mítoszalkotók megkísérelték verbalizálni a valóságról alkotott látomásaikat, inkább leírva a világot, mintsem fogalmakkal magyarázva. A görög és héber mítoszalkotók olyan egyetemes problémákat próbáltak megmagyarázni, mint az ember szerepe a világban, a dolgok és az emberek oksági viszonyai és az emberi 68
szükségszerűen és spontán természetességgel uralkodott a fantázia és a képzelőerő a szellemben, melynek eredeti teremtményei megkülönböztethetőek a későbbi költők és filozófusok - például Platón - továbbszőtt vagy mesterséges mítoszaitól. Az értelmező feladata a mítosz tartalmának, racionális magjának kibontása, tehát a filozófiai igazságnak illetve az oksági összefüggésekben megragadott tényleges történésnek a kifejtése. E megközelítés, mint látjuk, a mítoszt fejletlenebb gondolkodási formának tartja, fogalmak érzéki ábrázolásának, vagyis önnön racionalista értelmezői pozíciója elődjének, miáltal részben elvitatja a mítosztól annak saját igazságát, és a mítosz értelmét a racionális tartalomra redukálja. Megfogalmazása mindazonáltal megelőlegezi későbbi felfogását is: "... korábban az ember önnön képét (Bild) kereste a természet tükrében, ma a természet ősképét (das Urbild der Natur) keresi saját értelmében, mely az egész tükre." 191 Másfelől pedig univerzalizálja a mítosz fogalmát, általános vallástörténeti kategóriaként alkalmazza például mind a bibliai bűnbeeséstörténetre, mind a Prométheusz- és Pandóra-történetre, bennük egyébként éppen a természeti állapot elhagyásának és a tudásra való törekvésnek dokumentumát látva. Ez a racionalista kritika tehát azáltal homogenizálja a különféle hagyományokat, hogy feloldja őket az általánosban, a filozófiai tudásban. A tulajdonképpeni jelentés megragadása mellett pedig egyúttal rávilágít a mítoszok létrejöttének okára és mikéntjére is. 192 Ezt a felfogást az 1790-es évek második felétől felváltotta a mítosz esztétikai megközelítése. Miután már részletesebben kitértünk a Művészetfilozófia elgondolásaira, most e korszakot a többivel való viszonyában vizsgáljuk. Az esztétikai mítoszfogalmat megtaláljuk már a Rendszerprogramban, és Schelling transzcendentál- és szenvedés értelme. Ám fogalmak híján arra kényszerültek, hogy az embert dolognak lássák a többi dolog közt az értelem vagy struktúra nélküli világban (a thing-among-things in a world without meaning or structure). […] Fogalmak használatának képessége nélkül a régi mítoszalkotók képtelenek voltak különbséget tenni látszat (appearance) és valóság (reality) között." Ld. F. G. Nauen: Revolution, Idealism and Human Freedom. Schelling Hölderlin and Hegel and the Crisis of German Idealism (Martinus Nijhoff, The Hague, 1971, pp. 29-30) 191 I. m. S. 34 192 Herdernél inkább a historista-genetikus megközelítés dominál, mintsem a racionalista-naturalista, és álláspontja átmenetet képez a romantikához. Vö. Allwohn i. m. uo., M. Frank: Der kommende Gott (id. kiadás S. 123 ff.). Herdernek a görög mitológiáról vallott felfogásához ld. pl. Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról (Gondolat, Budapest, 1978, 281. skk. o.) 69
- Page 17 and 18: istenalakok sajátos "teológiája"
- Page 19 and 20: fénynek és ellentétének, a söt
- Page 21 and 22: További probléma a görög művé
- Page 23 and 24: a misztikus költeményekben vagy a
- Page 25 and 26: Bertel Thorvaldsen: A három Gráci
- Page 27 and 28: kettő tudatos azonossága. 65 Mind
- Page 29 and 30: transzcendentális idealizmus műv
- Page 31 and 32: Mielőtt a rendszer alapelveit felk
- Page 33 and 34: A következő kérdés az abszolút
- Page 35 and 36: §). Isten idealitásának a realit
- Page 37 and 38: mégpedig úgy, ahogyan azok Istenb
- Page 39 and 40: a művészet. Így ír erről: "Min
- Page 41 and 42: endű ideális reflexiója van meg
- Page 43 and 44: helyével. 127 Mindezek a problém
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
- Page 57 and 58: Fenti kritikánkat árnyalhatja a s
- Page 59 and 60: 3. Mítoszfelfogás és műértelme
- Page 61 and 62: feleltethető meg az alkotás folya
- Page 63 and 64: utóbbiban a nyelv szimbólumként
- Page 65 and 66: ütközik, mint a mitológiáé. Ha
- Page 67: Exekiasz: Dionüszosz a tengeren (I
- Page 71 and 72: tendenciáival egyaránt. 196 Winck
- Page 73 and 74: mitológiával, de ott még inkább
- Page 75 and 76: Mint látjuk, Schelling a görög m
- Page 77 and 78: föníciai Héraklész, melynek meg
- Page 79 and 80: mitológia filozófiája így nem b
- Page 81 and 82: tulajdonképpen a misztériumok sz
- Page 83 and 84: Odüsszeusz Teiresziasz árnyát k
- Page 85 and 86: jellemez. 257 Ez az élettel telis
- Page 87 and 88: szerepben. 269 A Moirák (Párkák)
- Page 89 and 90: és Dionüszosz - az a két jelent
- Page 91 and 92: Az első állomás Homérosz alvil
- Page 93 and 94: megszólítót. Odüsszeusz így tu
- Page 95 and 96: éppenséggel az átértelmezett H
- Page 97 and 98: szerint viszont az istenek nem egys
- Page 99 and 100: abszolútumfilozófia és a mitoló
- Page 101 and 102: 3. Istenfelfogás és műértelmez
- Page 103 and 104: emberivé formált istenek ábrázo
- Page 105 and 106: inkoherenciája fontos felismerése
- Page 107 and 108: ez az örök alak a görög istenek
- Page 109 and 110: Niobé és gyermeke (I. e. 350 kör
- Page 111 and 112: IV. A művészeti ágak és a műfa
- Page 113 and 114: az életre keltés, a megelevenedő
- Page 115 and 116: Apollón alakja mutat fel legtiszt
- Page 117 and 118: Ezenkívül a Winckelmanntól és H
szükségszerűen és spontán természetességgel uralkodott a fantázia és a képzelőerő a<br />
szellemben, melynek eredeti teremtményei megkülönböztethetőek a későbbi költők és<br />
filozófusok - például Platón - továbbszőtt vagy mesterséges mítoszaitól. Az értelmező<br />
feladata a mítosz tartalmának, racionális magjának kibontása, tehát a filozófiai<br />
igazságnak illetve az oksági összefüggésekben megragadott tényleges történésnek a<br />
kifejtése.<br />
E megközelítés, mint látjuk, a mítoszt fejletlenebb gondolkodási formának tartja,<br />
fogalmak érzéki ábrázolásának, vagyis önnön racionalista értelmezői pozíciója<br />
elődjének, miáltal részben elvitatja a mítosztól annak saját igazságát, és a mítosz<br />
értelmét a racionális tartalomra redukálja. Megfogalmazása mindazonáltal megelőlegezi<br />
későbbi felfogását is: "... korábban az ember önnön képét (Bild) kereste a természet<br />
tükrében, ma a természet ősképét (das Urbild der Natur) keresi saját értelmében, mely<br />
az egész tükre." 191 Másfelől pedig univerzalizálja a mítosz fogalmát, általános<br />
vallástörténeti kategóriaként alkalmazza például mind a bibliai bűnbeeséstörténetre,<br />
mind a Prométheusz- és Pandóra-történetre, bennük egyébként éppen a természeti<br />
állapot elhagyásának és a tudásra való törekvésnek dokumentumát látva. Ez a<br />
racionalista kritika tehát azáltal homogenizálja a különféle hagyományokat, hogy<br />
feloldja őket az általánosban, a filozófiai tudásban. A tulajdonképpeni jelentés<br />
megragadása mellett pedig egyúttal rávilágít a mítoszok létrejöttének okára és<br />
mikéntjére is. 192<br />
Ezt a felfogást az 1790-es évek második felétől felváltotta a mítosz esztétikai<br />
megközelítése. Miután már részletesebben kitértünk a Művészetfilozófia elgondolásaira,<br />
most e korszakot a többivel való viszonyában vizsgáljuk. Az esztétikai mítoszfogalmat<br />
megtaláljuk már a Rendszerprogramban, és Schelling transzcendentál- és<br />
szenvedés értelme. Ám fogalmak híján arra kényszerültek, hogy az embert dolognak lássák a többi dolog<br />
közt az értelem vagy struktúra nélküli világban (a thing-among-things in a world without meaning or<br />
structure). […] Fogalmak használatának képessége nélkül a régi mítoszalkotók képtelenek voltak<br />
különbséget tenni látszat (appearance) és valóság (reality) között." Ld. F. G. Nauen: Revolution, Idealism<br />
and Human Freedom. Schelling Hölderlin and Hegel and the Crisis of German Idealism (Martinus<br />
Nijhoff, The Hague, 1971, pp. 29-30)<br />
191 I. m. S. 34<br />
192 Herdernél inkább a historista-genetikus megközelítés dominál, mintsem a racionalista-naturalista, és<br />
álláspontja átmenetet képez a romantikához. Vö. Allwohn i. m. uo., M. Frank: Der kommende Gott (id.<br />
kiadás S. 123 ff.). Herdernek a görög mitológiáról vallott felfogásához ld. pl. Eszmék az emberiség<br />
történetének filozófiájáról (Gondolat, Budapest, 1978, 281. skk. o.)<br />
69
Change language