disszertáció - ELTE BTK disszertációk

tárgyalás során az antik művészet e kontextusát. 186 Ahogy a mitológiát leválasztja a
kultuszról, úgy történik ez a költészet és a képzőművészet esetében is. Mindez azt
eredményezi, hogy a reálisan tekintett ideákat ábrázoló szobrok tisztán esztétikai
szemlélete előtt nyílik meg az út. Megállapíthatjuk mindazonáltal, hogy a görög
művészeten belül a szobrászat alkotásai talán valóban megközelítették azt az
ideaszerűséget, melyet Schelling a művészet lényegévé tesz. Az isteni lét plasztikus,
időtlenül kimerevített ábrázolásának ez a felértékelése, az istenszobor
művészetfilozófiai kitüntetettsége így részben magának a mitológiának a rendszerben
betöltött helyéből és ennek megfelelő általános értelmezéséből ered.
Végezetül tekintsük át, hogy milyen hatással van a művészet értelmezésére a
mitológia példaszerűségének felismerése. Mint látjuk, e jellemvonás is
továbbörökítődik a művészet terrénumára. Ám kérdés, hogy vajon mit is jelent ez. A
mitológia precedentalitásáról szólva feltártuk annak horizontjellegét, a jelenbeli
történésnek értelmet és az értékelés számára vonatkoztatási pontot adó karakterét.
Továbbá e jellemvonás a mítosz hatalmát is jelzi, a mindenkori értelmezéssel szembeni
bizonyos fokú elsőbbségét, adott-voltát. Mindezt revelatív tulajdonságnak neveztük, a
befogadót vagy továbbalakítót reagálásra késztető mozzanatnak. Amennyiben ez az
exemplaritás áttevődik a művészetre, úgy meghatározza annak interpretációs
lehetőségeit. A görög művészet e sajátos értelmezés eredményeképpen minden
értelmezést megelőző ideális faktikusságra tesz szert, mely mintegy
kinyilatkoztatásszerűen szólítja meg a vele kapcsolatba lépőt. E kapcsolatba lépés
viszont túlterjed az antikvitáson, s realizálhatóvá válik a modern kor számára is. A
kultikus jellegétől megfosztott művészet megszólító-felhívó jellege így megmaradhat
örökre. Ezáltal a görög művészet az ókor letűntével is közvetítheti az istenit, ám csak a
helyes magatartást kialakító, vagyis az esztétikai nézőpontot elsajátító ember felé.
186 Schelling itt - többek között - Lessing nyomdokaiban jár, aki viszont a szobrászat esetében kifejezetten
elkülöníti egymástól a vallási és esztétikai célokat szolgáló alkotásokat. Ld. pl. a Levelek az antikvitásról
(1768) nyolcadik darabját. (in: Válogatott esztétikai írásai, Gondolat, Budapest, 1982, 341. skk. o.)
66