disszertáció - ELTE BTK disszertációk

ütközik, mint a mitológiáé. Ha most figyelmen kívül hagyjuk is azt a tényt, hogy az
utóbbi kétszáz év leletei nagyban módosították a görög szobrászatról s általában a görög
művészetről kialakított felfogásunkat, a problémák jó része továbbra is fennáll. Először
is - akárcsak a mitológia esetében - az antik művészet istenábrázolásai korántsem
mutatnak annyira egységes képet, mint amilyet a schellingi konstrukció bemutat.
Koronként, iskolánként és művészenként nagyfokú pluralitás uralkodott, mellyel számot
kell vetni. Noha Schelling bizonyos mértékben beépíti a 124. §-ban a művészettörténeti
szempontot, mégis e felismerések nem igazán szervesülnek bele a művészet lényegének
meghatározásába. Ugyanez érvényes lehet az istenségek különböző aspektusait és
hatóköreit különböző attribúciókkal megjelenítő alkotásokra is. Apollón ábrázolásai
például az istent hol mint gyógyítót, hol mint jósistent, hol mint a Múzsák karvezetőjét,
hol pedig mint nyilazó messzelövőt mutatják. Dionüszosz megjelenhet lányos képű
ifjúként, de érett férfiként is, stb. Másodszor pedig az istenek ábrázolásai ugyanúgy
referáltak alkalomadtán egymásra, mint a mítoszvariánsok, dinamikussá és nyitottá téve
ezáltal a művészet birodalmát. Való igaz, hogy a görögök számára a költészet mellett a
plasztika kiemelkedő jelentőséggel bírt isteneik elképzelése számára, de úgy vélem,
hogy a képzőművészet istenei sem alkottak olyan statikus és zárt rendszert, mint amilyet
a szerző elénk tár.
Mindezzel összefügg egy további probléma. Az elbeszélhető történetszerűség,
azaz a narrativitás szintén olyan jellemzője a mitológiának, mely értelemszerűen
befolyásolhatta volna a művészet értelmezését. Nemcsak a költészet, hanem a
képzőművészet számos alkotása is csak a mitikus történetekbe ágyazottság felől
értelmezhető, illetve alkotások sora maga is egy történetet beszél el képi formában. 184
Ennek következtében a történeteikből részben kioldott istenek meghatározásának
kétértelműsége a művészet területén újra felbukkan. Ugyanis bármennyire is önálló
világot alkot egy istenszobor, a benne megjelenő istenség mitológiai vonatkozásban áll
saját mítoszaival. Ami a szobor esetében kívül eshet a mitikuson, az viszont általában
kötődik a szakrális kontextushoz. 185 Schelling viszont jórészt figyelmen kívül hagyja a
184 Mint ahogyan arra Schelling maga is utal az athéni Propülaia esetében. Ld. PhK 391 (259. o.) Az itt
található Pinakothékáról ld. Pauszaniasz I. 22. 6
185 Megjegyzendő, hogy némely ősi szobor eredetéről szintén szóltak mítoszok. Ld. erről Szilágyi J. Gy.
(szerk.): A görög művészet világa I. (Gondolat, Budapest, 1962, 120. skk. o.)
65