disszertáció - ELTE BTK disszertációk

istenvilág feltárulkozásának helyét, és az istenség történetével megfelelteti az emberi
tudat, a feltárulkozás helyének történetét.
E paragrafust ugyanakkor Schelling azzal a megjegyzéssel zárja, hogy a
mitológia végtelenségét az értelem (Verstand) nem képes kialakítani, viszont a benne
rejlő lehetőségeket az értelem képes saját lehetőségei révén kifejteni. Az értelem persze
nem azonos sem a filozófiai, sem a költői intellektuális szemlélettel. Schelling fent
említett "racionalizmusa" tehát nem a mindent uraló értelem dicsőítése. A mitológia
elsődleges az értelemhez képest és fölényben van vele szemben, az értelem csak arra
képes, hogy a különféle jelentéseket kibontsa a mitológiából, ahol jelentés és lét
egységben van. Ha viszont mindez igaz, akkor ebből a mítoszok végtelen
értelemgazdagsága és folytonos újrainterpretálhatósága is következhetne. Ezzel
szemben Schelling elemzései, bár előadásaiban eljut ennek felismeréséhez, 167 mintha
inkább ezen álláspont ellenkezőjéről tanúskodnának. Azt látjuk ugyanis, hogy a
mítoszok többértelműsége kevéssé jelenik meg a mű horizontján, pedig erre már az
antik recepció is számos példát szolgáltat. A görög mitológia történetei és interpretációi
nem rendeződtek egy szigorú kánonba, hanem helytől, korszakoktól és személyektől
függően nagyfokú pluralitás uralkodott. És azt se felejtsük el, hogy az istenek kultikus
és mitológiai szerepe és jelentősége nem mindig fedte egymást. Ez a laza és
dinamikusan változó kanonikusság természetesen a mítoszvariációk sokféleségére is
érvényes. Az egyik mítosz vagy mitikus alakzat, mitologéma felidézése mindig
mozgásba hozhatja a többit, sőt a vele ellentétes, ám őt nem kizáró változatot is. Ezzel
szemben azt látjuk, hogy Schelling a mítoszok pluralitását és variabilitását háttérbe
szorítja, mivel nehezen illeszkednek a filozófiai kiindulóponthoz. Másképp fogalmazva,
általában úgy jár el, mintha mindenről csak egy mítosz szólna, és a mitologémák
jelentése rögzített lenne. Az abszolútum ábrázolására hivatott művészet anyagául
szolgáló mitológia és e mitológia istenei zártabb és statikusabb világként állnak
előttünk, mint azt elvárhatnánk. Tulajdonképpen az istenek mellett a mítoszok is az
ideák tulajdonságait veszik fel, s ez érdekes, de némileg kétséges megoldás. Mintha
kissé "túlkanonizálttá" vált volna tehát az elénk tárt mitológia.
167 Ld. 39. §, PhK 237 f. (114. o.)
56