disszertáció - ELTE BTK disszertációk

acionalista előfeltevéseikből kifolyólag a mitológiát tulajdonképpen inadekvát
kifejezési formának tartják, a preracionalista gondolkodás termékének, és ezért
megkísérlik a mitológiai képzeteket visszavezetni, illetve redukálni azok "valódi",
racionálisan megragadható alapjára. Ezen értelmezések elutasításával Schelling
nemcsak a kortárs vitákba kapcsolódik be, hanem leszámol önnön ifjúkori törekvéseivel
is.
A mitológia szimbolikus értelmezése kiegészül azzal a - már a Rendszer kapcsán
említett - gondolattal, hogy a mitológia az emberi nem műve, amennyiben az egy
individuumban jelenik meg. Általános és különös, objektív és szubjektív ugyanúgy
abszolút indifferenciában van meg benne, mint a szabad, szándékos és tudatos illetve a
szükségszerű, nem-szándékos és öntudatlan tevékenység. 162 Mindebből az következik,
hogy " [a] mitológia és Homérosz egy és ugyanaz, és Homérosz már a mitológia legelső
költeményében készen benne foglaltatott, mintegy potenciálisan jelen volt". 163 Ez a
Hérodotoszra visszamenő megfogalmazás nem egyszerűen Homérosz kitüntetett
jelentőségét állítja, hanem a homéroszi nézőpontnak és a mitológia nézőpontjának
azonosságát. A következő fejezetre vár ennek konkrét bemutatása.
Végezetül nézzük a mitológia univerzalitását és totalitását. 164 Az önálló világot
alkotó isteneket ábrázoló mitológia az ősmintaképszerű univerzumot jeleníti meg. Ez az
univerzum nemcsak a dolgok mindegyikét és összességét foglalja magába, hanem mint
abszolút lehetőséget a dolgok közötti összes viszonyt is, azaz a totalitást rejti magában.
Ez az ontológiai jellemvonás azt vonja maga után, hogy a mitológia maga is a végtelen
idővel adekvát viszonyban végtelenséget rejt magában. Nemcsak azt ábrázolja tehát,
ami jelenbeli (Gegenwärtige) vagy elmúlt (Vergangene), hanem azt is, ami jövendő
(Zukunft), pontosabban fogalmazva benne múlt és jövő egybeesik. Vagyis
162 41-42. §
163 PhK 244 (120. o.) Az eposzokkal kapcsolatos kronológiai, filológiai stb. kérdésekre természetesen
nem térünk ki. Schelling a 42. §-ban utal Friedrich August Wolf ismert hipotéziseire, melyet 1795-ös
Prolegomena ad Homerum című munkájában fejt ki, ám azokból éppen azt a következtetést vonja le,
miszerint Homérosz és a mitológia egy és ugyanaz, ahol Homérosz neve akár költők sorát is takarhatja,
illetve végső soron egy nép vagy az egész emberi nem mitikus világlátását. Ld. PhK 242 ff. (119. skk. o.)
Schelling itt részben F. Schlegel 1796-os Über die Homerische Poesie. Mit Rücksicht auf die Wolfischen
Untersuchungen című tanulmányának gondolatait követi. (in: Studien des klassischen Altertums,
Ferdinand Schöning, Paderborn - München - Wien/Thomas-Verlag, Zürich, 1979, S. 116 ff.) Schlegel
másutt, egy fragmentumában frappánsan megfogalmazza: "Homérosz egyszerre személy, kollektívum,
korszak, stílus és iskola." (Idézi E. Behler, ld. uo. S. CLIV)
164 Ld. 40. §
54