disszertáció - ELTE BTK disszertációk

Kunstmythologie, s nem pedig a görög Kunstreligion koncepcióját állítja elénk, hiszen
ez utóbbi a kultusz különböző formáit is magába foglalná. A görögséggel szembeni
esztétikai beállítódás csak az egykor volt jelenlét emlékét őrzi meg, de nem magát a
jelenlétet. 153 A kultusszal való kölcsönhatásából kioldva a mitológia az istenekre való
emlékezés helyévé vált. Éppen ezért a görög istenek mitikus-narratív identitásának
figyelmen kívül hagyása Schelling számára nem a vallási előtérbe kerülését jelenti,
hanem azt, hogy az istenek elsődleges leszármaztatását a minden narratíván túli
abszolútumból hajtja végre. A mitológia istenei tehát annak az abszolút istenségnek a
megjelenési formái, melynek magának azonban nincs saját története. Vagyis ami
ezekben az istenekben a történeteiken túli, vagy éppen "inneni", azt nem a vallás, hanem
az Abszolútumot ábrázoló filozófia segítségével tárja fel, illetve konstruálja meg. Ennek
a "filozófiai teogóniának" pedig a képzelet területén a költészet működése felel meg, az
a "költői teogónia", mely az abszolútum isteni teremtő tevékenységét a képzelőerő révén
utánozza le, illetve viszi teljesedésbe. 154
Végezetül tehát levonhatjuk következtetéseinket. Az istenvilág önszerveződése
(a tulajdonképpeni teogónia) és az istenek saját világának egybeköltése (filozófiai-költői
teogónia, azaz mitológia) olyan kettős irányultságot mutat, melynek felismerése és az
előbbinek az utóbbi fölé rendelése vezethette el Schellinget az esztétikai
mítoszfelfogástól a vallásihoz. Kései filozófiája ugyanis, kiváltképpen a
Mitológiafilozófia a természetben, a történelemben és a tudatban ténylegesen végbement
teogonikus folyamatot próbálja meg rekonstruálni, vagyis - szemben a
Művészetfilozófiával - az istenség saját történetét bemutatni.
Schelling explicite kifejtett mitológiaértelmezési elveiről a 39. § szól.
Álláspontja szerint a mitológiát szimbolikusan s nem sematikusan vagy allegorikusan
kell értelmezni. A sematikus ábrázolásban az általános jelenti a különöst, az
153 Hogy ez a hagyomány - Winckelmanntól kezdve - hogyan próbálta meg mégiscsak kultikus
kontextusba helyezni a (görög) művészet modern szemléletét és az istenek "közvetett jelenlétét"
megtapasztalni, arra az ötödik fejezetben visszatérünk.
154 Érdekes ebből a szempontból a nagy klasszika-filológus Ulrich von Wilamowitz-Moellendorff
megközelítése. Der Glaube der Hellenen című alapvető művében az istenek jelenlétének illetve hatásának
megtapasztalását teszi a vallásos és egyben a vallástörténészi (!) magatartás kiindulópontjává. Álláspontja
alapján a vallásos hit az isten létének konstatálására épül, a kultusz és a mítosz pedig már előfeltételezik
mindezt. És híressé vált megfogalmazása szerint az istenek jelenlétének mint adott ténynek a felismerése a
feltétele annak, hogy megértsük a görögök hitét és kultuszát. E jelenlét észlelése válthatja ki a hatás
istenként való megnevezését. Az isten így értelmezésében állítmányi fogalommá (Prädikatsbegriff) válik.
Ld. Der Glaube der Hellenen I. (Akademie, Berlin, 1955, S. 7, S. 17, S. 40 ff.)
52