disszertáció - ELTE BTK disszertációk

Mint látható, Schelling az isteneket kettős viszonylatrendszerben fűzi
egymáshoz, s mindkettő az összefüggés mellett az önállóságot is biztosítja. A "belső"
kohéziós elv a teogónia, a leszármazás, mely istenvilágot hoz létre, egymásból kifejlődő
ideákat, ám a származási viszony meghagyja az istenek különállását, és nem csökkenti
szabadságfokukat. A "külső" elv a költészet, az individualizáló jellegű képzelőerő és
fantázia birodalma, mely az isteneket mint költői egzisztenciákat (poetische Existenz)
egyetlen, mindent átfogó költeménnyé, a mitológiává szövi egybe. 149 A mitológia így
tulajdonképpen nem a teogónia által szerveződő istenvilág megköltése, hanem az egyes
istenek és mitologémák költői ábrázolásának világgá szerveződése. Ez természetesen
összefügghet azzal, hogy a mitológia nemcsak teogóniai mítoszokat ismer, hanem
számos egyéb fajtát is (istenek harcai, átváltozások, antropogónia, túlvilágmítoszok,
aitiológiák, kultúrmítoszok, aretalógiák stb.). Ám azt is észre kell vennünk, hogy
Schelling az abszolútumfilozófiai kiindulópont folytán a mitológia konstrukciója során
elsősorban az istenmítoszokat tartja szem előtt, és a hérószmitológiát háttérbe szorítja.
Ebből következően a mitológia konstrukciója és funkciója - tudniillik hogy a művészet
alapanyaga - nem teljesen fedi egymást, hiszen például a görög tragédiák, egy-két
kivételtől eltekintve, 150 elsősorban nem istenmítoszokat vesznek alapul, és a
képzőművészet alkotásai is gyakran a hérószok világából merítik témájukat.
Adódik egy további probléma, mely összekapcsolódik a fentiekkel. Schelling az
abszolútumból kiindulva előbb megkonstruálja az isteneket és az istenvilágot, s csak
ezután a mitológiát. Ez azt jelenti, hogy az istenalakokat részben kioldja saját
történeteikből, müthoszaikból, melyekbe beleszövődve tesznek szert ezen istenek a
tulajdonképpeni mitológiai létezésre. Mintegy felmutatja őket először a maguk
idealitásában, majd ezután helyezi bele őket történeteikbe. Úgy vélem azonban, hogy ez
problematikus vállalkozás. Kétséges ugyanis, hogy a mitológia istenei az elbeszélt
történeteiken túl, azoktól függetlenül léteznek-e egyáltalán. Vajon nem éppen a
mitológia bír "elsődleges idealitással" az istenekhez képest, s nem fordítva? Az
149 Itt eltérek a schellingi szóhasználattól, aki külső konstrukció alatt az isteneknek az abszolútumból
történő levezetését érti, míg belső konstrukció alatt az istenvilág teogonikus és költői megszervezését.
Mindezt a gondolatmenet implicit logikájának kibontása végett teszem.
150 Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza vagy Euripidész Bakkhánsnőkje. (Bár ez utóbbi nem kevésbé
mutatja be Pentheusz és Agaué tragédiáját, mint Dionüszosz epifániáját. Pontosabban szólva a kettő
egybeesik.)
50