disszertáció - ELTE BTK disszertációk

mitológiai szemlélete vagy inkább "kívülről", az idealista perspektívából tűnik ilyennek
- ez még nyitott kérdés. Mindenesetre a fentiekből következik a művészet alkotásainak
mitológiai karaktere, ősképszerűsége is. Általában véve tehát a mitológiai anyag
felhasználása vagy a vallási kontextus a művészet lényeges összetevőjévé válik, és
leértékelődnek a nem mitológiai jellegű művek. Az építészet esetében például azt látjuk,
hogy a paradigmatikus forma a (görög) templom lesz, 137 a szobrászatnál az
istenszobor, 138 a költészet fajtáinál pedig a líra - mely kevésbé utal a mitológiára, mint
az eposz vagy a dráma - a legalsó szintre kerül. 139
A mitologizáló művészetfelfogás persze az általános azonosságrendszerben már
megalapozott volt, mégis némileg módosul a helyzet az ottanihoz képest. Ugyanis az
abszolútum abszolút időtlenségével szemben a mitológia sajátos időtlenséggel vagy
inkább sajátos időiséggel bír. A mitológia önnön időisége pedig nem feltétlenül azonos
a filozófiai idea időtlen-időfeletti karakterével. Hiszen az egyes mítosz mindig referál
valamilyen módon az eredetre, az előtörténetre, vagyis magára a mitikus idő belső
struktúrájára, míg az abszolútum és ideális oldalai ezt a mozzanatot nem feltétlenül
hordozzák magukban. Mint azt látni fogjuk, Schelling az önnön eredetéből kifejlődő
mitikus olümposzi világ létrejöttét megfelelteti a szépség világának genezisével is. A
mitológia bevonása tehát a folyamatszerűséget is beviszi a rendszerbe s a művészet
világába egyaránt.
Második kérdésünk speciálisan a görög mitológia szerepére vonatkozott.
Mennyiben változik meg tehát általában a művészet értelmezése, ha a görög mitológiát
választjuk anyagául? Először is - mint láttuk - a mitológia szükségessége a művészet
filozófiai konstrukciójából adódik, hiszen ez szolgáltatja az anyagot számára. Viszont a
művészet világának konkrétabb kibontása már a mitológia szolgáltatta anyag révén
történik. Ennek folyamán a művészet az antik görög mitológia felől értelmeződik, ami
közvetlenül nem következik a rendszerből. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Schelling
mintegy újrakonstruálja a művészet világát. Láttuk az előző fejezetben, hogy a görög
137 "Az építészet csak akkor jelenhet meg szabad és szép művészetként, ha ideák kifejezőjévé, az
univerzum és az abszolútum képévé lesz." Ez pedig a templom esetében valósul meg a legtökéletesebben.
Ld. 107. §, PhK 404 f. (271. sk. o.) Hasonló gondolatot találunk Hegelnél is. Ld. G. W. F. Hegel:
Előadások a művészet filozófiájáról (1823-as előadások, in: Atlantisz, Budapest, 2004, 261. skk. o.)
138 129. §
139 Pindarosz epinikionjai többek közt azért jelentik a líra csúcsát, mert bennük erőteljes a mitológiai
vonatkozás. Ld. PhK 468 ff. (332. skk. o.)
47