disszertáció - ELTE BTK disszertációk

megjelenítésének tartja, Dióné (lat. Diona) 132 leányának, és szembeállítja az égivel. A
két Aphrodité megkülönböztetése egyébként valószínűleg Platón Lakomájára megy
vissza, 133 azon keresztül pedig az istennő eltérő származtatására Homérosz 134 és
Hésziodosz 135 esetében. Az ennek alapján kifejtett stíluselméletre még visszatérünk,
most annyit jegyezhetünk meg, hogy sem az istennő két alakja, sem a szobormagyarázat
- miszerint a valódi művészet a kifejezetten érzékit csak a tárgya, de nem a művészet
okán ábrázolhatja - nem illeszkedik szervesen a bevezetésben és az első szakaszban
mondottakhoz. Ugyanis az istennő kettős alakja éppúgy új megvilágításba helyezi a
művészet és az ideák viszonyát, mint az ennek megfeleltetett kétféle grácia és a két
stílustörténeti korszak. Vagyis ismét csak azt látjuk, hogy az egyes eset nem mindig
rendelődik alá az általánosnak, hanem alkalmanként átírja azt. A konkrét mitologémák
és műalkotások tehát a művészet általános értelmezését is új mederbe terelik. Mindez
éppenséggel gazdagítja a schellingi művészetszemléletet, habár ő maga nem feltétlenül
jelzi ezt. Ám azt felismerhetjük ezáltal, hogy az istenek s a műalkotások olyan
individualitások, melyek "kibújnak" a séma alól, és új megközelítést követelnek ki.
Schelling érdeme, hogy adott esetben teret engedett ennek, s mert új utakra lépni.
132 Schelling tévesen Dianat említ.
133 Ld. 180 c - 181 c. Itt Pauszaniasz a hésziodoszi Theogonia istennőjét Aphrodité Uraniának, a
homéroszi Dióné-lányt Aphrodité Pandémosznak nevezi, és ennek megfelelően két Erószról beszél, az
égiről és a közönségesről. Aphrodité Uraniát egyébként Athénen kívül Argoszban és Korinthoszban is
tisztelték. Érdekes értelmezését adja a platóni szöveghelynek Plótinosz A Jóról vagy az Egyről c. írásában
(Enn. VI. 9, 9. fej.). Szintén említést érdemel Vico interpretációja, aki a két Venus eltérő megjelenítését
társadalom- és történelemfilozófiai aspektusból magyarázza. Ld. Giambattista Vico: Az új tudomány
(Akadémiai, Budapest, 1979, 359. skk. o.)
134 Íliász V. 370 skk.
135 Istenek születése 189-206
44