disszertáció - ELTE BTK disszertációk

helyével. 127 Mindezek a problémák végső soron azt a kérdést vetik fel, hogy egyáltalán
beépíthető-e a mitológia egy filozófiai rendszerbe? Vajon nem állnak-e ellent az egyes
történetek, müthoszok a filozófiai általánosításnak? Úgy gondolom, hogy a mitológia
rendszerbeli helyét csak a schellingi mítoszértelmezés fényében tudjuk megérteni. De
fölvetem azt a lehetőséget, hogy Schelling általános filozófiai konstrukciós elvei és a
mitológia értelmezése közt nem egyirányú determináció van, hanem inkább
kölcsönhatás. Schelling művészetfilozófiájának kialakulásában a mitológiával való
találkozás, illetve az elmélyültebb mitológiaértelmezés is szerepet játszhatott. A mitikus
gondolkodás tapasztalata - még ha e tapasztalat részben szövegek és egyéb emlékek
által közvetített volt is - kitágította a filozófiai gondolkodás perspektíváit, teret adva a
gondolkodás új utakra lépésének. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amit egy mítosz feltár a
világból, az nem vezethető le máshonnan, és ennek felismerése ott munkál az
előadásokban.
Másodszor pedig Schelling módszerének következménye a rendszer alapzatának,
a művészet általános konstrukciójának illetve a művészet különös konstrukciójának -
vagyis az első illetve a harmadik és negyedik szakasznak - a sajátos viszonya. Itt a fő
kérdésünk az, hogy a rendszer alapjaiból megérthető-e a művészet formáinak
bemutatása és a konkrét műalkotások jellemzése. Hadd utaljak itt újra Prométheusz
alakjára. Amennyiben ő a tragédia ősmintaképe 128 és a dráma a költészet rendszerének
csúcsa, 129 úgy e szenvedő figura megjelenít valamit a költészet lényegéből is. Ez az
izgalmas gondolat viszont megint csak nem vezethető le az identitásfilozófiai
kiindulásból. Mindebből véleményem szerint nem egyszerűen a rendszer inkoherenciája
következik, hanem az előadásokban implicite meglévő alternatív művészetfilozófia
vagy művészetfilozófiák léte. Ezek kibontása fontos feladat az értelmezés számára.
Hasonló a helyzet a konkrét művekre történő utalásokkal is. Tekintsünk most
egy Schelling által említett szoborra, Praxitelész Venus-szobrára, az ún. Knidoszi
Aphrodité-re. 130 Ezt Schelling - Winckelmann nyomán 131 - az érzéki Venus
127 Ld. PhK 228 ff. (105. skk. o.)
128 131. §, PhK 453 (317. o.)
129 PhK 520 (381-382. o.)
130 124. §, PhK 440 f. (305. sk. o.), vö. 35. §, PhK 230 (107. o.)
131 Ld. Geschichte der Kunst des Altertums (Phaidon, Wien, 1934, S. 222)
43