disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
egyfelől az antik istenek érzéki karakteréből, másfelől a klasszicista hagyománynak a "görög szépségvallás"-ról kialakított koncepciójából. Viszont a paradigmatikusnak tekintett görög mitológia bevonása visszahat az egész rendszerre, hiszen például a görög istenek erkölcsnélkülisége már nehezen egyeztethető össze a szépség és a jóság egységének gondolatával. Az a Zeusz ellen lázadó Prométheusz lesz az erkölcsösség mintaképe, aki az emberiséget képviseli, ami némiképp ellentmond a kiinduló téziseknek. 125 A görög mitológia beépítése tehát némiképp megváltoztatta az idea jelentését. Ugyancsak sajátos jelentésváltozáson megy keresztül a realitás fogalma. Schelling a 29. §-ban kifejti, hogy az istenek abszolút realitása közvetlenül következik abszolút idealitásukból. Ez egybecseng az 1. §-sal, ahol ez az abszolútummal kapcsolatban hangzik el. Viszont míg ott absztrakt, filozófiai szemléletben megragadható realitásról volt szó, itt a görögök által megélt, tapasztalt realitásról beszél. Tulajdonképpen itt azzal kell szembesülnünk, hogy az időben, a maga konkrétságában megjelenő isteni olyan viszonyulást, tapasztalati módot tesz lehetővé, és követel is meg egyúttal, mely nem vezethető le semmilyen spekulatív rendszerből. E felismerések, úgy vélem, előrevetítik Schelling kései, úgynevezett pozitív korszakának gondolatvilágát is. Szintén a mitológiával foglalkozó második szakasz rendszerbe illesztésének problémáját érintik a következők. Hogy a mitológia eljátszhassa a neki juttatott szerepet a művészetfilozófiában, ahhoz egyrészt az abszolútum felől kell szemlélni, nem különös valamiként, másrészt találni kell egy olyan pontot, ahonnan a mitológiai szövedék egésze egységesnek és zártnak látható. E kérdéseknek a következő fejezetekben való részletesebb taglalása előtt már most megállapítható, hogy Schelling inkább csak előfeltételezi a különösnek az általánosban való szemléletének lehetőségét és a mitológia ebből következő egységességét és zártságát, mintsem igazolja. Ez pedig azt eredményezi, hogy konkrét mitologémák esetében az értelmezés ismét csak túlmehet, és időnként túl is megy a rendszer adta kereteken. Például a Schelling által idézett Szarpédón-történet 126 Zeusz-alakja nem egészen hozható fedésbe sem az istenalakok általános jellemzésével, sem Zeusznak a 35. § mitológiai rendszerében elfoglalt 125 Ld. 42. §, PhK 248 (124. sk. o.) 126 Íliász XVI. 441 skk., ld. PhK 475 f. (338. sk. o.) 42
helyével. 127 Mindezek a problémák végső soron azt a kérdést vetik fel, hogy egyáltalán beépíthető-e a mitológia egy filozófiai rendszerbe? Vajon nem állnak-e ellent az egyes történetek, müthoszok a filozófiai általánosításnak? Úgy gondolom, hogy a mitológia rendszerbeli helyét csak a schellingi mítoszértelmezés fényében tudjuk megérteni. De fölvetem azt a lehetőséget, hogy Schelling általános filozófiai konstrukciós elvei és a mitológia értelmezése közt nem egyirányú determináció van, hanem inkább kölcsönhatás. Schelling művészetfilozófiájának kialakulásában a mitológiával való találkozás, illetve az elmélyültebb mitológiaértelmezés is szerepet játszhatott. A mitikus gondolkodás tapasztalata - még ha e tapasztalat részben szövegek és egyéb emlékek által közvetített volt is - kitágította a filozófiai gondolkodás perspektíváit, teret adva a gondolkodás új utakra lépésének. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amit egy mítosz feltár a világból, az nem vezethető le máshonnan, és ennek felismerése ott munkál az előadásokban. Másodszor pedig Schelling módszerének következménye a rendszer alapzatának, a művészet általános konstrukciójának illetve a művészet különös konstrukciójának - vagyis az első illetve a harmadik és negyedik szakasznak - a sajátos viszonya. Itt a fő kérdésünk az, hogy a rendszer alapjaiból megérthető-e a művészet formáinak bemutatása és a konkrét műalkotások jellemzése. Hadd utaljak itt újra Prométheusz alakjára. Amennyiben ő a tragédia ősmintaképe 128 és a dráma a költészet rendszerének csúcsa, 129 úgy e szenvedő figura megjelenít valamit a költészet lényegéből is. Ez az izgalmas gondolat viszont megint csak nem vezethető le az identitásfilozófiai kiindulásból. Mindebből véleményem szerint nem egyszerűen a rendszer inkoherenciája következik, hanem az előadásokban implicite meglévő alternatív művészetfilozófia vagy művészetfilozófiák léte. Ezek kibontása fontos feladat az értelmezés számára. Hasonló a helyzet a konkrét művekre történő utalásokkal is. Tekintsünk most egy Schelling által említett szoborra, Praxitelész Venus-szobrára, az ún. Knidoszi Aphrodité-re. 130 Ezt Schelling - Winckelmann nyomán 131 - az érzéki Venus 127 Ld. PhK 228 ff. (105. skk. o.) 128 131. §, PhK 453 (317. o.) 129 PhK 520 (381-382. o.) 130 124. §, PhK 440 f. (305. sk. o.), vö. 35. §, PhK 230 (107. o.) 131 Ld. Geschichte der Kunst des Altertums (Phaidon, Wien, 1934, S. 222) 43
- Page 1 and 2: DOKTORI DISSZERTÁCIÓ A GÖRÖG MI
- Page 3 and 4: 2. Az esztétikai perspektíva és
- Page 5 and 6: Bevezetés "Nah ist Und schwer zu f
- Page 7 and 8: való rákérdezésről, úgy e gon
- Page 9 and 10: elvéről című írása 1802-ből,
- Page 11 and 12: applikációknak, avagy inkább ön
- Page 13 and 14: értelmezési módjait feltárva e
- Page 15 and 16: márpedig Schelling itt tulajdonké
- Page 17 and 18: istenalakok sajátos "teológiája"
- Page 19 and 20: fénynek és ellentétének, a söt
- Page 21 and 22: További probléma a görög művé
- Page 23 and 24: a misztikus költeményekben vagy a
- Page 25 and 26: Bertel Thorvaldsen: A három Gráci
- Page 27 and 28: kettő tudatos azonossága. 65 Mind
- Page 29 and 30: transzcendentális idealizmus műv
- Page 31 and 32: Mielőtt a rendszer alapelveit felk
- Page 33 and 34: A következő kérdés az abszolút
- Page 35 and 36: §). Isten idealitásának a realit
- Page 37 and 38: mégpedig úgy, ahogyan azok Istenb
- Page 39 and 40: a művészet. Így ír erről: "Min
- Page 41: endű ideális reflexiója van meg
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
- Page 57 and 58: Fenti kritikánkat árnyalhatja a s
- Page 59 and 60: 3. Mítoszfelfogás és műértelme
- Page 61 and 62: feleltethető meg az alkotás folya
- Page 63 and 64: utóbbiban a nyelv szimbólumként
- Page 65 and 66: ütközik, mint a mitológiáé. Ha
- Page 67 and 68: Exekiasz: Dionüszosz a tengeren (I
- Page 69 and 70: szükségszerűen és spontán term
- Page 71 and 72: tendenciáival egyaránt. 196 Winck
- Page 73 and 74: mitológiával, de ott még inkább
- Page 75 and 76: Mint látjuk, Schelling a görög m
- Page 77 and 78: föníciai Héraklész, melynek meg
- Page 79 and 80: mitológia filozófiája így nem b
- Page 81 and 82: tulajdonképpen a misztériumok sz
- Page 83 and 84: Odüsszeusz Teiresziasz árnyát k
- Page 85 and 86: jellemez. 257 Ez az élettel telis
- Page 87 and 88: szerepben. 269 A Moirák (Párkák)
- Page 89 and 90: és Dionüszosz - az a két jelent
- Page 91 and 92: Az első állomás Homérosz alvil
egyfelől az antik istenek érzéki karakteréből, másfelől a klasszicista hagyománynak a<br />
"görög szépségvallás"-ról kialakított koncepciójából. Viszont a paradigmatikusnak<br />
tekintett görög mitológia bevonása visszahat az egész rendszerre, hiszen például a görög<br />
istenek erkölcsnélkülisége már nehezen egyeztethető össze a szépség és a jóság<br />
egységének gondolatával. Az a Zeusz ellen lázadó Prométheusz lesz az erkölcsösség<br />
mintaképe, aki az emberiséget képviseli, ami némiképp ellentmond a kiinduló<br />
téziseknek. 125 A görög mitológia beépítése tehát némiképp megváltoztatta az idea<br />
jelentését.<br />
Ugyancsak sajátos jelentésváltozáson megy keresztül a realitás fogalma.<br />
Schelling a 29. §-ban kifejti, hogy az istenek abszolút realitása közvetlenül következik<br />
abszolút idealitásukból. Ez egybecseng az 1. §-sal, ahol ez az abszolútummal<br />
kapcsolatban hangzik el. Viszont míg ott absztrakt, filozófiai szemléletben<br />
megragadható realitásról volt szó, itt a görögök által megélt, tapasztalt realitásról beszél.<br />
Tulajdonképpen itt azzal kell szembesülnünk, hogy az időben, a maga konkrétságában<br />
megjelenő isteni olyan viszonyulást, tapasztalati módot tesz lehetővé, és követel is meg<br />
egyúttal, mely nem vezethető le semmilyen spekulatív rendszerből. E felismerések, úgy<br />
vélem, előrevetítik Schelling kései, úgynevezett pozitív korszakának gondolatvilágát is.<br />
Szintén a mitológiával foglalkozó második szakasz rendszerbe illesztésének<br />
problémáját érintik a következők. Hogy a mitológia eljátszhassa a neki juttatott szerepet<br />
a művészetfilozófiában, ahhoz egyrészt az abszolútum felől kell szemlélni, nem különös<br />
valamiként, másrészt találni kell egy olyan pontot, ahonnan a mitológiai szövedék<br />
egésze egységesnek és zártnak látható. E kérdéseknek a következő fejezetekben való<br />
részletesebb taglalása előtt már most megállapítható, hogy Schelling inkább csak<br />
előfeltételezi a különösnek az általánosban való szemléletének lehetőségét és a<br />
mitológia ebből következő egységességét és zártságát, mintsem igazolja. Ez pedig azt<br />
eredményezi, hogy konkrét mitologémák esetében az értelmezés ismét csak túlmehet, és<br />
időnként túl is megy a rendszer adta kereteken. Például a Schelling által idézett<br />
Szarpédón-történet 126 Zeusz-alakja nem egészen hozható fedésbe sem az istenalakok<br />
általános jellemzésével, sem Zeusznak a 35. § mitológiai rendszerében elfoglalt<br />
125 Ld. 42. §, PhK 248 (124. sk. o.)<br />
126 Íliász XVI. 441 skk., ld. PhK 475 f. (338. sk. o.)<br />
42
Change language