disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
potenciák ennek megfelelően itt már nem az öntudat fejlődésének fokai, hanem az abszolútum megjelenési formái. Megváltozik ezáltal az intellektuális szemlélet fogalmának jelentése is, míg korábban az önszemlélet legmagasabb foka volt, most a dolgoknak az abszolútumban való szemléletévé alakult. A művészet esetében ez a szépség ősmintaképének szemléletét jelenti, és ezáltal minden műalkotást az isteni abszolút műalkotás megjelenésének tekint. 110 A képzelőerő ennek megfelelően nem annyira az öntudat tevékenységének reflexióját, szemléletét jelenti, mely a produktumban objektiválódik, hanem az isteni alkotó tevékenység - az idealitást az individuáció ereje révén a realitásba átültető teremtés - újra megjelenítését. Így a művet alkotó zseni helyzete is megváltozik az új rendszerben. Továbbra is szerepet kap benne, de nem emeli ki már annyira a személyét, hiszen a szubjektivitás helyett az abszolútum lett a kiindulási pont. Schelling ennek megfelelően most a zsenit Isten felől definiálja: "A műalkotás avagy az egyes valóságos dolog létrehozója, mely által az abszolútum az ideális világban reálisan objektívvé válik, az ember örök fogalma avagy ideája Istenben, mely magával a lélekkel egy és vele egybekötött." 111 "Az embernek ezen örök fogalma Istenben - mint alkotásainak közvetlen okában - az, amit zseninek nevezünk, mintegy géniusznak, az emberben lakozó isteninek." 112 E meghatározás által a művészet értelmezésében a mű emberi, tehát közvetett alkotójáról áttevődött a hangsúly a közvetlenre, vagyis Istenre. Az eddigiek során jelzett változások összefüggnek a művészet értékelésével általában. Mint a két írás néhány pontjának vázlatos áttekintéséből kiderült, közös bennük a művészet és a szépség kiemelt helyen való tárgyalása, s ez jellemző Schelling e korszakának írásaira. A filozófia rendszerének további kifejtései abszolútumtana és potenciákról szóló elmélete szintén a műalkotás tanával teljesedik ki. Az 5. § végén ábrázolja a reális és az ideális világban megvalósuló egységeket. Az előbbi a végtelen felvétele a végesbe, azaz a lényeg beleképződése a formába, az utóbbi a véges felvétele a végtelenbe, azaz a forma beleképződése a lényegbe. A reális világ harmadik potenciafoka az organizmus, itt megvalósul a két egység egybeképződése a reálisban. Mindez a reflektáló észben válik nyilvánvalóvá. Az ideális világ harmadik potenciafoka 110 Spinoza hatása itt is - mint a rendszer egészében - érezhető. Az egyes dolognak az abszolútumban való szemlélete megfeleltethető a spinozai scientia intuitiva fogalmával. 111 62. § 112 63. § [A fordítást mindkét paragrafus esetében módosítottam - S. D.] 38
a művészet. Így ír erről: "Mindkét egység abszolút egybeképződése az ideálisban - úgy, hogy az anyag egészen formává lesz, a forma egészen anyaggá - a műalkotás; és az az abszolútumban rejtőző titok, amely minden realitás gyökere, itt a reflektált világban képzelőerőként maga lép elő, a legmagasabb potencián, Isten és a természet legmagasabb rendű egyesülésében. […] Az univerzum az abszolútumban a legtökéletesebb organikus lényként és a legtökéletesebb műalkotásként van megalkotva: az ész számára - mely az univerzumot az abszolútumban ismeri meg - az abszolút igazságban, a képzelőerő számára - mely azt benne ábrázolja - az abszolút szépségben." 113 Mint látható, e szövegben az ész és a képzelőerő, az igazság és a szépség már egy szintre helyeződik, s a Rendszerhez képest való elmozdulás a Művészetfilozófiában mondottakat vetíti előre. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy ez utóbbiban már az igazságnak, a jóságnak és a szépségnek egységéről van szó a filozófia magasabb rendű igazságában. Mindezzel egybevethetőek a Bruno című dialógus megfogalmazásai is. A beszélgetés elején Anselmo - Platón Phaidroszának kommentálása után – ezt a következtetést vonja le: "... a műalkotás egyedül igazsága által lehet szép, mert nem hiszem, hogy igazságon valami csekélyebbet vagy hitványabbat értettél volna, mint a dolgok intellektuális ősképeit (die intellektualen Urbilder der Dinge). […] kimutatván a legmagasabb rendű egységet a szépség és az igazság között, egyben a filozófia és a poézis egységéről is megbizonyosodtunk". 114 Bruno később pedig így értekezik erről a viszonyról: " ... a filozófiának csak a dolgok örök fogalmaival kell foglalkoznia, így a filozófia egyedüli tárgya a minden eszmék eszméje (die Idee aller Ideen) lesz, ez pedig nem más, mint az, ami kifejezi, hogy a különböző elválaszthatatlan az egytől, a szemlélet pedig a gondolkodástól. Ennek az egységnek a természete nem más, mint magának a szépségnek és az igazságnak a természete. Mert szép az, amiben - miként az istenek alakjában - abszolút módon egy az általános és a különös, a nem és az individuum." 115 Bruno szavai és a Platón-szöveghely 116 kommentárja abból a 113 I. m. S. 167. Knittermeyer utal (i. m. S. 321 f.) a gondolat újplatonikus előzményeire Plótinosznál (ld. pl. A szépről /Enn. I. 6./, Az értelmi szépségről /Enn. V. 8./). 114 I. m. S. 122 f. (19. skk. o.) 115 I. m. S. 139 (45. sk. o.) 116 Phaidrosz 250 e - 251 a 39
- Page 1 and 2: DOKTORI DISSZERTÁCIÓ A GÖRÖG MI
- Page 3 and 4: 2. Az esztétikai perspektíva és
- Page 5 and 6: Bevezetés "Nah ist Und schwer zu f
- Page 7 and 8: való rákérdezésről, úgy e gon
- Page 9 and 10: elvéről című írása 1802-ből,
- Page 11 and 12: applikációknak, avagy inkább ön
- Page 13 and 14: értelmezési módjait feltárva e
- Page 15 and 16: márpedig Schelling itt tulajdonké
- Page 17 and 18: istenalakok sajátos "teológiája"
- Page 19 and 20: fénynek és ellentétének, a söt
- Page 21 and 22: További probléma a görög művé
- Page 23 and 24: a misztikus költeményekben vagy a
- Page 25 and 26: Bertel Thorvaldsen: A három Gráci
- Page 27 and 28: kettő tudatos azonossága. 65 Mind
- Page 29 and 30: transzcendentális idealizmus műv
- Page 31 and 32: Mielőtt a rendszer alapelveit felk
- Page 33 and 34: A következő kérdés az abszolút
- Page 35 and 36: §). Isten idealitásának a realit
- Page 37: mégpedig úgy, ahogyan azok Istenb
- Page 41 and 42: endű ideális reflexiója van meg
- Page 43 and 44: helyével. 127 Mindezek a problém
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
- Page 57 and 58: Fenti kritikánkat árnyalhatja a s
- Page 59 and 60: 3. Mítoszfelfogás és műértelme
- Page 61 and 62: feleltethető meg az alkotás folya
- Page 63 and 64: utóbbiban a nyelv szimbólumként
- Page 65 and 66: ütközik, mint a mitológiáé. Ha
- Page 67 and 68: Exekiasz: Dionüszosz a tengeren (I
- Page 69 and 70: szükségszerűen és spontán term
- Page 71 and 72: tendenciáival egyaránt. 196 Winck
- Page 73 and 74: mitológiával, de ott még inkább
- Page 75 and 76: Mint látjuk, Schelling a görög m
- Page 77 and 78: föníciai Héraklész, melynek meg
- Page 79 and 80: mitológia filozófiája így nem b
- Page 81 and 82: tulajdonképpen a misztériumok sz
- Page 83 and 84: Odüsszeusz Teiresziasz árnyát k
- Page 85 and 86: jellemez. 257 Ez az élettel telis
- Page 87 and 88: szerepben. 269 A Moirák (Párkák)
a művészet. Így ír erről: "Mindkét egység abszolút egybeképződése az ideálisban - úgy,<br />
hogy az anyag egészen formává lesz, a forma egészen anyaggá - a műalkotás; és az az<br />
abszolútumban rejtőző titok, amely minden realitás gyökere, itt a reflektált világban<br />
képzelőerőként maga lép elő, a legmagasabb potencián, Isten és a természet<br />
legmagasabb rendű egyesülésében. […] Az univerzum az abszolútumban a<br />
legtökéletesebb organikus lényként és a legtökéletesebb műalkotásként van megalkotva:<br />
az ész számára - mely az univerzumot az abszolútumban ismeri meg - az abszolút<br />
igazságban, a képzelőerő számára - mely azt benne ábrázolja - az abszolút<br />
szépségben." 113 Mint látható, e szövegben az ész és a képzelőerő, az igazság és a<br />
szépség már egy szintre helyeződik, s a Rendszerhez képest való elmozdulás a<br />
Művészetfilozófiában mondottakat vetíti előre. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy ez<br />
utóbbiban már az igazságnak, a jóságnak és a szépségnek egységéről van szó a filozófia<br />
magasabb rendű igazságában.<br />
Mindezzel egybevethetőek a Bruno című dialógus megfogalmazásai is. A<br />
beszélgetés elején Anselmo - Platón Phaidroszának kommentálása után – ezt a<br />
következtetést vonja le: "... a műalkotás egyedül igazsága által lehet szép, mert nem<br />
hiszem, hogy igazságon valami csekélyebbet vagy hitványabbat értettél volna, mint a<br />
dolgok intellektuális ősképeit (die intellektualen Urbilder der Dinge). […] kimutatván a<br />
legmagasabb rendű egységet a szépség és az igazság között, egyben a filozófia és a<br />
poézis egységéről is megbizonyosodtunk". 114 Bruno később pedig így értekezik erről a<br />
viszonyról: " ... a filozófiának csak a dolgok örök fogalmaival kell foglalkoznia, így a<br />
filozófia egyedüli tárgya a minden eszmék eszméje (die Idee aller Ideen) lesz, ez pedig<br />
nem más, mint az, ami kifejezi, hogy a különböző elválaszthatatlan az egytől, a<br />
szemlélet pedig a gondolkodástól. Ennek az egységnek a természete nem más, mint<br />
magának a szépségnek és az igazságnak a természete. Mert szép az, amiben - miként az<br />
istenek alakjában - abszolút módon egy az általános és a különös, a nem és az<br />
individuum." 115 Bruno szavai és a Platón-szöveghely 116 kommentárja abból a<br />
113 I. m. S. 167. Knittermeyer utal (i. m. S. 321 f.) a gondolat újplatonikus előzményeire Plótinosznál (ld.<br />
pl. A szépről /Enn. I. 6./, Az értelmi szépségről /Enn. V. 8./).<br />
114 I. m. S. 122 f. (19. skk. o.)<br />
115 I. m. S. 139 (45. sk. o.)<br />
116 Phaidrosz 250 e - 251 a<br />
39
Change language