disszertáció - ELTE BTK disszertációk

mégpedig úgy, ahogyan azok Istenben vannak, tehát ősképszerűen, ámde reálisan
ábrázolva, vagyis a képmásban. 108
Előttünk áll tehát a művészet általános konstrukciója. Schelling célkitűzése
szerint további feladat egyfelől megkonstruálni a reálisan, érzékileg megjelenített
ideákat, vagyis az isteneket és világukat, a mitológiát, ez fogja ugyanis képezni a
művészet anyagát, másfelől pedig megalkotni a művészet formáinak, vagyis ágainak,
nemeinek és fajainak rendszerét. A konkrét mitologémák és művek elemzése ennek
során történik.
Mielőtt szemügyre vennénk azt, hogy a rendszer alapzata összefügg-e és miképp
a mitológia és művészet tényleges világának a konstrukciójával és a konkrétumok
elemzésével, vizsgáljuk meg, hogy e rendszer megalapozása mennyiben tér el a
transzcendentálfilozófiai rendszerétől.
3. A transzcendentális és az azonosságfilozófiai rendszer összevetése
A Művészetfilozófia számos ponton követi a Rendszert, ám helyenként eltér tőle.
Ha a művészet rendszerbeli helyét tekintjük, a következőket mondhatjuk. Schelling új
megközelítésének filozófiai alapkoncepcióját a Filozófiai rendszerem kifejtése című
művében dolgozta ki, 109 s A filozófiai rendszer további kifejtései, a Bruno, az Előadások
az akadémiai stúdium módszeréről szövegei is dokumentálják. A
transzcendentálfilozófiai és az azonosságfilozófiai kiindulás közti eltérésből eredően a
Művészetfilozófia új perspektívából szemléli a művészetet. Az azonosságrendszerben
Schelling tulajdonképpen egyesíti a természetfilozófiát a transzcendentálissal. Itt már
nem a szubjektivitásból, az önszemlélet fokozatai szerint jut el szubjektivitás és
objektivitás, gondolkodás és lét egységéhez, hanem az abszolútumban eleve tételezi azt.
Éppen ezért a művészet immáron nem az esztétikai szemlélet felől alapozódik meg,
hanem az istenség létmódja felől. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az episztemológiai,
tudatfilozófiai megközelítést felváltotta az alapvetően ontológiai irányultság. A
108 23-24. §
109 Darstellung meines Systems der Philosophie (1801). Az ideális sor konstrukciójára itt még csak utalás
történik a mű befejezése során (Ld. in: Schellings Werke, Hptbd. 3, C. H. Beck und R. Oldenbourg,
München, 1927, S. 108)
37