disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
Érdemes kiemelnünk, hogy Schelling a továbbiakban végső soron a filozófiából bontja ki általános művészet- és szépségtanát (17-24. §). Pontosabban szólva a fentiek során először az abszolútum, a reális és ideális világ egysége felől konstruálta meg, majd most a filozófiából kiindulva, így ez utóbbi konstrukció most már a tulajdonképpeni művészetfilozófia kezdetét jelenti. E szerint a műalkotás a szépség megjelenítése, tehát az igazság és a jóság, a szükségszerűség és a szabadság, a tudattalan és tudatos tevékenység reális szintézise. Mindezek mellett a reális megjelenítés tekintetében a művészet az organizmushoz hasonlít, viszont míg emez a realitásnak és az idealitásnak említett indifferenciáját a reális világban, tehát még szétválásuk előtt jeleníti meg, addig a művészet mindezt az ideálisban teszi, tudniillik az itt végbemenő szétválás után amazokat önmagában feloldva. És amiképpen az ész ideái az organizmusban, úgy a filozófiáé a műalkotásban objektiválódnak. 105 A filozófia az ősmintaképszerű, abszolút szépséget ragadja meg, vagyis az univerzumot Istenben abszolút műalkotásként, a művészet pedig ennek képmását az ideális világban, méghozzá objektíve megjelenítve. 106 A reális világban ennek feleltethető meg az organizmus s általában a természet szépsége. Az univerzum szépsége tehát képmásszerű, a teremtett reális világban éppúgy, mint a művészetben alkotott ideálisban. Éppen ezért a művészet tevékenysége analóg az isteni teremtő tevékenységgel (Schöpfung). 107 Az isteninek megfeleltethető tevékenység, vagyis az idealitás realitásba való beleképzése a művészet esetében a képzelőerő (Einbildungskraft) révén történik. Ez az ideális világban ugyanúgy realizálja, s ezáltal individualizálja az ideákat, mint az isteni alkotóerő az univerzum létrehozásakor. Mivel pedig Isten az egyes ideák, vagyis a dolgok formáinak forrása, és ő ezek révén hozza létre önmagában az univerzumot, így a művészet saját formái ezek az ideák lesznek, 105 17-19. § 106 Érdekes párhuzamot vonhatunk itt Nietzschével, aki korai írásaiban a világ műalkotásként vagy játékként való felfogásáról beszél. Ld. pl. Die Geburt der Tragödie (in: Sämtliche Werke 1., Walter de Gruyter, München, 1999, S. 25 ff. ill. 47 f., magyarul: A tragédia születése, Európa, Budapest, 1986, 24. skk. o. ill. 54. o.) vagy Die Philosophie im tragischen Zeitalter der Griechen (in: uo. S. 830 f., magyarul: A filozófia a görögök tragikus korszakában, in: Ifjúkori görög tárgyú írások, Európa, Budapest, 1988, 90. o.). Ld. ehhez Schreiner Dénes: A művészet szerepe Nietzsche kultúrkritikájában (in: Czeglédi A. et alii /szerk./: Ész, természet, történelem. Filozófiai tanulmányok, Áron, Budapest, 2002, 85. skk. o.) 107 21-22. § 36
mégpedig úgy, ahogyan azok Istenben vannak, tehát ősképszerűen, ámde reálisan ábrázolva, vagyis a képmásban. 108 Előttünk áll tehát a művészet általános konstrukciója. Schelling célkitűzése szerint további feladat egyfelől megkonstruálni a reálisan, érzékileg megjelenített ideákat, vagyis az isteneket és világukat, a mitológiát, ez fogja ugyanis képezni a művészet anyagát, másfelől pedig megalkotni a művészet formáinak, vagyis ágainak, nemeinek és fajainak rendszerét. A konkrét mitologémák és művek elemzése ennek során történik. Mielőtt szemügyre vennénk azt, hogy a rendszer alapzata összefügg-e és miképp a mitológia és művészet tényleges világának a konstrukciójával és a konkrétumok elemzésével, vizsgáljuk meg, hogy e rendszer megalapozása mennyiben tér el a transzcendentálfilozófiai rendszerétől. 3. A transzcendentális és az azonosságfilozófiai rendszer összevetése A Művészetfilozófia számos ponton követi a Rendszert, ám helyenként eltér tőle. Ha a művészet rendszerbeli helyét tekintjük, a következőket mondhatjuk. Schelling új megközelítésének filozófiai alapkoncepcióját a Filozófiai rendszerem kifejtése című művében dolgozta ki, 109 s A filozófiai rendszer további kifejtései, a Bruno, az Előadások az akadémiai stúdium módszeréről szövegei is dokumentálják. A transzcendentálfilozófiai és az azonosságfilozófiai kiindulás közti eltérésből eredően a Művészetfilozófia új perspektívából szemléli a művészetet. Az azonosságrendszerben Schelling tulajdonképpen egyesíti a természetfilozófiát a transzcendentálissal. Itt már nem a szubjektivitásból, az önszemlélet fokozatai szerint jut el szubjektivitás és objektivitás, gondolkodás és lét egységéhez, hanem az abszolútumban eleve tételezi azt. Éppen ezért a művészet immáron nem az esztétikai szemlélet felől alapozódik meg, hanem az istenség létmódja felől. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az episztemológiai, tudatfilozófiai megközelítést felváltotta az alapvetően ontológiai irányultság. A 108 23-24. § 109 Darstellung meines Systems der Philosophie (1801). Az ideális sor konstrukciójára itt még csak utalás történik a mű befejezése során (Ld. in: Schellings Werke, Hptbd. 3, C. H. Beck und R. Oldenbourg, München, 1927, S. 108) 37
- Page 1 and 2: DOKTORI DISSZERTÁCIÓ A GÖRÖG MI
- Page 3 and 4: 2. Az esztétikai perspektíva és
- Page 5 and 6: Bevezetés "Nah ist Und schwer zu f
- Page 7 and 8: való rákérdezésről, úgy e gon
- Page 9 and 10: elvéről című írása 1802-ből,
- Page 11 and 12: applikációknak, avagy inkább ön
- Page 13 and 14: értelmezési módjait feltárva e
- Page 15 and 16: márpedig Schelling itt tulajdonké
- Page 17 and 18: istenalakok sajátos "teológiája"
- Page 19 and 20: fénynek és ellentétének, a söt
- Page 21 and 22: További probléma a görög művé
- Page 23 and 24: a misztikus költeményekben vagy a
- Page 25 and 26: Bertel Thorvaldsen: A három Gráci
- Page 27 and 28: kettő tudatos azonossága. 65 Mind
- Page 29 and 30: transzcendentális idealizmus műv
- Page 31 and 32: Mielőtt a rendszer alapelveit felk
- Page 33 and 34: A következő kérdés az abszolút
- Page 35: §). Isten idealitásának a realit
- Page 39 and 40: a művészet. Így ír erről: "Min
- Page 41 and 42: endű ideális reflexiója van meg
- Page 43 and 44: helyével. 127 Mindezek a problém
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
- Page 57 and 58: Fenti kritikánkat árnyalhatja a s
- Page 59 and 60: 3. Mítoszfelfogás és műértelme
- Page 61 and 62: feleltethető meg az alkotás folya
- Page 63 and 64: utóbbiban a nyelv szimbólumként
- Page 65 and 66: ütközik, mint a mitológiáé. Ha
- Page 67 and 68: Exekiasz: Dionüszosz a tengeren (I
- Page 69 and 70: szükségszerűen és spontán term
- Page 71 and 72: tendenciáival egyaránt. 196 Winck
- Page 73 and 74: mitológiával, de ott még inkább
- Page 75 and 76: Mint látjuk, Schelling a görög m
- Page 77 and 78: föníciai Héraklész, melynek meg
- Page 79 and 80: mitológia filozófiája így nem b
- Page 81 and 82: tulajdonképpen a misztériumok sz
- Page 83 and 84: Odüsszeusz Teiresziasz árnyát k
- Page 85 and 86: jellemez. 257 Ez az élettel telis
Érdemes kiemelnünk, hogy Schelling a továbbiakban végső soron a filozófiából<br />
bontja ki általános művészet- és szépségtanát (17-24. §). Pontosabban szólva a fentiek<br />
során először az abszolútum, a reális és ideális világ egysége felől konstruálta meg,<br />
majd most a filozófiából kiindulva, így ez utóbbi konstrukció most már a<br />
tulajdonképpeni művészetfilozófia kezdetét jelenti. E szerint a műalkotás a szépség<br />
megjelenítése, tehát az igazság és a jóság, a szükségszerűség és a szabadság, a tudattalan<br />
és tudatos tevékenység reális szintézise. Mindezek mellett a reális megjelenítés<br />
tekintetében a művészet az organizmushoz hasonlít, viszont míg emez a realitásnak és<br />
az idealitásnak említett indifferenciáját a reális világban, tehát még szétválásuk előtt<br />
jeleníti meg, addig a művészet mindezt az ideálisban teszi, tudniillik az itt végbemenő<br />
szétválás után amazokat önmagában feloldva. És amiképpen az ész ideái az<br />
organizmusban, úgy a filozófiáé a műalkotásban objektiválódnak. 105 A filozófia az<br />
ősmintaképszerű, abszolút szépséget ragadja meg, vagyis az univerzumot Istenben<br />
abszolút műalkotásként, a művészet pedig ennek képmását az ideális világban,<br />
méghozzá objektíve megjelenítve. 106 A reális világban ennek feleltethető meg az<br />
organizmus s általában a természet szépsége. Az univerzum szépsége tehát<br />
képmásszerű, a teremtett reális világban éppúgy, mint a művészetben alkotott<br />
ideálisban. Éppen ezért a művészet tevékenysége analóg az isteni teremtő<br />
tevékenységgel (Schöpfung). 107 Az isteninek megfeleltethető tevékenység, vagyis az<br />
idealitás realitásba való beleképzése a művészet esetében a képzelőerő<br />
(Einbildungskraft) révén történik. Ez az ideális világban ugyanúgy realizálja, s ezáltal<br />
individualizálja az ideákat, mint az isteni alkotóerő az univerzum létrehozásakor. Mivel<br />
pedig Isten az egyes ideák, vagyis a dolgok formáinak forrása, és ő ezek révén hozza<br />
létre önmagában az univerzumot, így a művészet saját formái ezek az ideák lesznek,<br />
105 17-19. §<br />
106 Érdekes párhuzamot vonhatunk itt Nietzschével, aki korai írásaiban a világ műalkotásként vagy<br />
játékként való felfogásáról beszél. Ld. pl. Die Geburt der Tragödie (in: Sämtliche Werke 1., Walter de<br />
Gruyter, München, 1999, S. 25 ff. ill. 47 f., magyarul: A tragédia születése, Európa, Budapest, 1986, 24.<br />
skk. o. ill. 54. o.) vagy Die Philosophie im tragischen Zeitalter der Griechen (in: uo. S. 830 f., magyarul:<br />
A filozófia a görögök tragikus korszakában, in: Ifjúkori görög tárgyú írások, Európa, Budapest, 1988, 90.<br />
o.). Ld. ehhez Schreiner Dénes: A művészet szerepe Nietzsche kultúrkritikájában (in: Czeglédi A. et alii<br />
/szerk./: Ész, természet, történelem. Filozófiai tanulmányok, Áron, Budapest, 2002, 85. skk. o.)<br />
107 21-22. §<br />
36
Change language