disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
művészet konkrét alakzatainak elemzésével. Ugyanis míg az első szakasz a schellingi idealizmus azonosságfilozófiai formáját foglalja magába, addig a második szakasz esztétikai mítoszinterpretációját tartalmazza, mely a klasszicista és romantikus mítoszfelfogás hagyományába illeszkedik. A harmadik szakaszban ehhez járul a zseniesztétika, illetve Kant és Schiller gondolatainak öröksége, a negyedik szakasz pedig Winckelmann klasszicizáló művészettörténetére és elméletére éppúgy támaszkodik, mint a weimari klasszika vagy a Schlegel-fivérek poétikájára. Megállapíthatjuk tehát ismét, hogy Schelling különböző gondolati források felől közelít a művészet s a mitológia jelenségéhez, s ez azt eredményezi, hogy előadásainak egységei viszonylag nagyfokú önállósággal bírnak. Álláspontom szerint a bizonyos mértékű eldolgozatlanság mellett és mögött érdekes gondolati kísérletek rejlenek, s ez a tény előadásainak többszintű olvasását teszi szükségessé. A fenti általános áttekintés után a fejezet hátralévő részében először szemügyre vesszük az identitásfilozófiai rendszer alapzatát (első szakasz), majd ezt összevetjük A transzcendentális idealizmus rendszerének megközelítésmódjával, illetve néhány olyan mű idevágó passzusával, melyek a Művészetfilozófiával egy időben keletkeztek és érintik a művészet problémakörét. Ezután pedig az identitásfilozófiai rendszer alapzatának és a további szakaszokban kifejtett mitológia- és művészetfilozófiának a viszonyát vizsgáljuk meg. Ha az első szakaszra tekintünk, láthatjuk, hogy ennek témája az abszolútum, az univerzum és a művészet viszonya általában. Ezek tárgyalása magába foglalja az istentant, a reális világ tanát avagy a természettant, az ideális világ tanát, és a művészet általános tanát avagy a szépségtant. A szakasz Isten avagy az abszolútum tanával kezdődik (1-7. §). Az abszolútum felfogható úgy, mint tiszta realitás és idealitás, illetve e kettő abszolút azonossága. Isten ideája, lényege nem más, mint létezése, egzisztenciája, vagyis Isten önmaga végtelen affirmációja. 97 Továbbá az istenség örökkévaló és abszolút totalitás, mely mindent magába foglal, e mindenségben minden lehetőség egyben valóság is. 98 Benne gondolkodás és lét, szabadság és szükségszerűség abszolút egységben van. 99 Az abszolútum tanára épül elsőként a reális világ tana (8-11. 97 1-2. §. Mint látható, Schelling beépíti rendszerébe az ún. ontológiai istenérvet. 98 3-5. § 99 6. § 34
§). Isten idealitásának a realitásba, azaz végtelenségének a végesbe való beleképződése a természet. Az ideális és reális mozzanatok egybeképződéseinek formáit Schelling potenciafokoknak nevezi. A természet a három potenciafokon mint anyag, fény és organizmus jelenik meg. Ez utóbbi az első kettő indifferenciája, de nem abszolút egysége, azonossága. Ez csak a minderre reflektáló észben (Vernunft) valósul meg, mely Isten tökéletes képmása a reális világban. Az ész nem tartozik sem a reális, sem az ideális világhoz kizárólagosan, hanem mintegy az idealitás pontja a realitásban. 100 Örök ideái a természeti organizmusok lelkeiként objektiválódnak. 101 E felismerések mentén a természetről szóló tan után az ideális világ tana (12-16. §) is kifejthető. Ez a világ Isten idealitása, mely felveszi magába a realitást, tehát a végtelen a végest. Az ideális világ három potenciafoka, vagyis három megjelenési formája a tudás (Wissen), a cselekvés (Handeln) és a művészet (Kunst), mely az előző kettő indifferenciája. 102 Isten tökéletes képmása az ideális világban, vagyis a potenciák azonossága a filozófia, azaz az ész abszolút tudománya. 103 A művészet, a filozófiához viszonyítva, szintén az abszolútum megjelenítése az ideális világban, ám reális, objektív módon, mivel a művészet az ősmintaképet a képmásban ábrázolja. Mint látható, Schelling a bevezetőben mondottakhoz képest itt némileg jobban kihangsúlyozza a filozófia magasabbrendűségét. Ugyanis az abszolútum mint olyan legtökéletesebb kifejeződése végül is nem a művészet, hanem a filozófia, mivel ennek közege a leginkább adekvát az istenség abszolút idealitásának kifejezése számára. A következő lépés az istenség három legfőbb ideájának bevezetése. Ezek az igazság, a jóság és a szépség, és ezen ideák rendre megfeleltethetőek a reális és ideális világ három potenciafokának. 104 Az eddigiekből következik, hogy a szépségnek a három idea közül kiemelt jelentősége van, mivel ez a másik kettő eggyé képződése. És amíg a tudomány ideája az igazság, az erényé a jóság és a művészeté a szépség, addig a filozófia tulajdonképpen mind magába foglalja ezeket, és egyúttal felettük áll. 100 11. §, PhK 207-208 (86. o.). Vö. Fernere Darstellungen aus dem System der Philosophie (1802), III. § (in: Ausgewählte Schriften Bd. 2, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1995, S. 134) 101 17. § 102 13. § 103 15. § 104 16. § 35
- Page 1 and 2: DOKTORI DISSZERTÁCIÓ A GÖRÖG MI
- Page 3 and 4: 2. Az esztétikai perspektíva és
- Page 5 and 6: Bevezetés "Nah ist Und schwer zu f
- Page 7 and 8: való rákérdezésről, úgy e gon
- Page 9 and 10: elvéről című írása 1802-ből,
- Page 11 and 12: applikációknak, avagy inkább ön
- Page 13 and 14: értelmezési módjait feltárva e
- Page 15 and 16: márpedig Schelling itt tulajdonké
- Page 17 and 18: istenalakok sajátos "teológiája"
- Page 19 and 20: fénynek és ellentétének, a söt
- Page 21 and 22: További probléma a görög művé
- Page 23 and 24: a misztikus költeményekben vagy a
- Page 25 and 26: Bertel Thorvaldsen: A három Gráci
- Page 27 and 28: kettő tudatos azonossága. 65 Mind
- Page 29 and 30: transzcendentális idealizmus műv
- Page 31 and 32: Mielőtt a rendszer alapelveit felk
- Page 33: A következő kérdés az abszolút
- Page 37 and 38: mégpedig úgy, ahogyan azok Istenb
- Page 39 and 40: a művészet. Így ír erről: "Min
- Page 41 and 42: endű ideális reflexiója van meg
- Page 43 and 44: helyével. 127 Mindezek a problém
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
- Page 57 and 58: Fenti kritikánkat árnyalhatja a s
- Page 59 and 60: 3. Mítoszfelfogás és műértelme
- Page 61 and 62: feleltethető meg az alkotás folya
- Page 63 and 64: utóbbiban a nyelv szimbólumként
- Page 65 and 66: ütközik, mint a mitológiáé. Ha
- Page 67 and 68: Exekiasz: Dionüszosz a tengeren (I
- Page 69 and 70: szükségszerűen és spontán term
- Page 71 and 72: tendenciáival egyaránt. 196 Winck
- Page 73 and 74: mitológiával, de ott még inkább
- Page 75 and 76: Mint látjuk, Schelling a görög m
- Page 77 and 78: föníciai Héraklész, melynek meg
- Page 79 and 80: mitológia filozófiája így nem b
- Page 81 and 82: tulajdonképpen a misztériumok sz
- Page 83 and 84: Odüsszeusz Teiresziasz árnyát k
művészet konkrét alakzatainak elemzésével. Ugyanis míg az első szakasz a schellingi<br />
idealizmus azonosságfilozófiai formáját foglalja magába, addig a második szakasz<br />
esztétikai mítoszinterpretációját tartalmazza, mely a klasszicista és romantikus<br />
mítoszfelfogás hagyományába illeszkedik. A harmadik szakaszban ehhez járul a<br />
zseniesztétika, illetve Kant és Schiller gondolatainak öröksége, a negyedik szakasz<br />
pedig Winckelmann klasszicizáló művészettörténetére és elméletére éppúgy<br />
támaszkodik, mint a weimari klasszika vagy a Schlegel-fivérek poétikájára.<br />
Megállapíthatjuk tehát ismét, hogy Schelling különböző gondolati források felől közelít<br />
a művészet s a mitológia jelenségéhez, s ez azt eredményezi, hogy előadásainak<br />
egységei viszonylag nagyfokú önállósággal bírnak. Álláspontom szerint a bizonyos<br />
mértékű eldolgozatlanság mellett és mögött érdekes gondolati kísérletek rejlenek, s ez a<br />
tény előadásainak többszintű olvasását teszi szükségessé.<br />
A fenti általános áttekintés után a fejezet hátralévő részében először szemügyre<br />
vesszük az identitásfilozófiai rendszer alapzatát (első szakasz), majd ezt összevetjük A<br />
transzcendentális idealizmus rendszerének megközelítésmódjával, illetve néhány olyan<br />
mű idevágó passzusával, melyek a Művészetfilozófiával egy időben keletkeztek és<br />
érintik a művészet problémakörét. Ezután pedig az identitásfilozófiai rendszer<br />
alapzatának és a további szakaszokban kifejtett mitológia- és művészetfilozófiának a<br />
viszonyát vizsgáljuk meg.<br />
Ha az első szakaszra tekintünk, láthatjuk, hogy ennek témája az abszolútum, az<br />
univerzum és a művészet viszonya általában. Ezek tárgyalása magába foglalja az<br />
istentant, a reális világ tanát avagy a természettant, az ideális világ tanát, és a művészet<br />
általános tanát avagy a szépségtant. A szakasz Isten avagy az abszolútum tanával<br />
kezdődik (1-7. §). Az abszolútum felfogható úgy, mint tiszta realitás és idealitás, illetve<br />
e kettő abszolút azonossága. Isten ideája, lényege nem más, mint létezése,<br />
egzisztenciája, vagyis Isten önmaga végtelen affirmációja. 97 Továbbá az istenség<br />
örökkévaló és abszolút totalitás, mely mindent magába foglal, e mindenségben minden<br />
lehetőség egyben valóság is. 98 Benne gondolkodás és lét, szabadság és szükségszerűség<br />
abszolút egységben van. 99 Az abszolútum tanára épül elsőként a reális világ tana (8-11.<br />
97 1-2. §. Mint látható, Schelling beépíti rendszerébe az ún. ontológiai istenérvet.<br />
98 3-5. §<br />
99 6. §<br />
34
Change language