disszertáció - ELTE BTK disszertációk

transzcendentális idealizmus művészetfilozófiájába. Platón a legfőbb ideát például a
Lakomában (210 a - 212 a) a Szép ideájának nevezi, míg az Állam nap- és
barlanghasonlatában a Jó ideájáról van szó. 75 Viszont a szépségmetafizika az ő esetében
nem válik művészetmetafizikává, sőt helyenként komoly művészetkritikával párosul.
Fontos különbség továbbá az érzéki felértékelése Schellingnél, hiszen - Platónnal
ellentétben - ez a mozzanat feltétele annak, hogy a művészet az abszolútum adekvát
létformájává váljon. Ez az ellentét még élesebb formában mutatkozik meg abban a
kijelentésben, miszerint a művészet elve nem a természet utánzása, hanem épp
ellenkezőleg, a műalkotás a természeti szépség megítélésének normája. 76 A szépség
ugyanis a szubjektív és objektív, a véges és végtelen közti ellentétek feloldásában rejlik,
a természet viszont ezek szétválása előtti egységként értelmezhető. 77
Schelling eme végtelen ellentmondás feloldódásaként értelmezi a mű külső
megjelenése során kifejeződő nyugalmat (Ruhe) és csendes nagyságot (stille Größe). 78
Winckelmann tézise a görög szobrok nemes egyszerűségéről (edle Einfalt) 79 és csendes
nagyságáról így beemelődik egy általános művészet- és szépségmetafizika keretei közé.
Ez viszont azt jelzi, hogy Schelling itt az antik szobor létmódjából bontja ki az általában
vett műalkotás létét. Tehát az abszolútum önkifejlődési folyamata és a zseni
tevékenysége mellett a szobrászat isten- és hérószábrázolása válik a művészet
megértésének paradigmájává. Abszolútumfilozófia, zseniesztétika és klasszicista
művészetelmélet találkozásának vagyunk tanúi. E három komponens
egybedolgozásának problematikája újra felbukkan majd a Művészetfilozófiában is.
74
A fentiek összevethetőek A német idealizmus legrégibb rendszerprogramjának nevezett töredék
megfogalmazásaival: "Legvégül az eszme, mely mindeneket egyesít, a szépség eszméje (die Idee der
Schönheit), a magasabb rendű platonikus értelemben véve a szót. Meggyőződésem, hogy a minden eszmét
átfogó ész legmagasabb rendű aktusa esztétikai aktus, és hogy igazság és jóság csakis a szépségben
kapcsolódik össze testvéri módon. […] A szellem filozófiája esztétikai filozófia." i. m. S. 235 (812. o.). A
Systemprogramm poétikai és politikai programjához ld. Manfred Frank: Der kommende Gott.
Vorlesungen über die Neue Mythologie/I. (Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1982, S. 153 ff.)
Megjegyzendő, hogy Hegel már a Jénai reálfilozófiában más úton jár Schellinghez képest, hiszen a
művészet és a szépség számára már nem a szellem, az igazság adekvát ábrázolása. (Ld. Ifjúkori írások,
Gondolat, Budapest, 1982, 434. skk. o.)
75 A szépség ontológiai jelentését tárja fel különböző antik szerzőknél, így Platónnál is, Ernesto Grassi
kiváló könyve: A szépség ókori elmélete (Tanulmány, Pécs, 1997.)
76 S. 690 (396. o.)
77 A platóni gondolatok átvételének problémájára a későbbiek során még visszatérünk.
78 S. 688 (394. o.)
79 Ld. Gondolatok a görög műalkotások utánzásáról a festészetben és a szobrászatban (in: J. J.
Winckelmann: Művészeti írások, Magyar Helikon, Budapest, 1978, 30. o.)
29