disszertáció - ELTE BTK disszertációk

kettő tudatos azonossága. 65 Mindezt a képzelőerő (Einbildungskraft) esztétikai aktusa
teszi lehetővé, egy olyan produktív képesség, mely a művészetben kifelé irányul, hogy a
produktumban (a műalkotásban) tegye tudatossá az öntudatlant, a filozófiában pedig
befelé, hogy az intellektuális szemléletben tegye ugyanezt. Vagyis a transzcendentális
idealizmus filozófiájának egyfelől csúcsa és záróköve a művészet filozófiája, másfelől
magához a filozófiához szükség van egyfajta esztétikai érzékre, produktív képességre. A
művészet filozófiája ezáltal nem csupán részterületévé vált a filozófiai rendszernek,
hanem organonjává, rendszeralkotó elvévé. 66 A művészet e rendszerben nem pusztán
tárgya a filozófiának, hanem módszertani mintája is.
A hatodik főszakaszban Schelling részletesebben kifejti a művészetfilozófia fő
tételeit. A természet megismerését tárgyaló elméleti filozófia, a társadalmi és történelmi
szférában való cselekvést tárgyaló gyakorlati filozófia és a teleológiai rész után a
művészet birodalmát vázolja fel, mely birodalom az a hely, ahol az abszolútum mint a
szubjektum és objektum azonossága tökéletesen megvalósulhat. 67 Mint láttuk, a
művészet világa ideális világ, ám egyáltalán nem a reális utánzata csak, hanem annak
mintegy tökéletesebbé vált formája, beteljesülése. Sőt, ahogyan a bevezetőben
fogalmazott, az objektív világ tulajdonképpen nem más, mint a szellem eredeti,
öntudatlan poézise, vagyis egyfajta kezdetleges költemény, mely majd a művészetben
éri el igazi alakját. A természeti világ lényege így a művészetben tárul fel igazán. A
művészeti alkotás (Kunstprodukt) az a produktum, melyben a tudatos és öntudatlan
tevékenység azonossága létrejön, melyben egyesül a szabadság és a szükségszerűség. 68
E produktum itt a cselekvő és önmagát szemlélő zseni alkotásaként áll előttünk, az
intelligencia ugyanis benne jut el a tökéletes önszemlélethez, ezáltal a szubjektivitás az
65 S. 417 (48. o.)
66 S. 419 (50. o.) Vö. Walter Schulz: Metaphysik des Schwebens. Untersuchungen zur Geschichte der
Ästhetik (Neske, Pfullingen, 1985, S. 31 ff.) Schulz felhívja egyébként a figyelmet arra, hogy bár Hegel
rendszerében a művészet nincs olyan előkelő helyen, mint Schellingében, ám éppen ezért tárgyalása
szabadabb és filozófiailag kevésbé túlterhelt. (S. 34)
67 Mint az köztudott, s e rövid vázlatból is kitűnik, Schelling számára - mint ahogy Hegel számára is - Az
ítélőerő kritikája szisztematikus törekvései irányadóak voltak, s műve bizonyos fokig olvasható annak
kísérleteként, hogy egy rendszerbe foglalja a három kanti kritika problémakörét. Így lesz Schelling műve a
tudás teljes rendszerének transzcendentálfilozófiai alapokon nyugvó konstrukciója, mégpedig a harmadik
kritika felismerései nyomán megalkotva. Természetesen e rendszer a filozófiának csak az egyik iránya, a
másik a természetfilozófia, melynek kiindulása ellentétes a transzcendentális filozófiáéval.
68 A tágan értett művészi tevékenység tudatos részét Schelling a tulajdonképpeni művészetnek (Kunst),
míg az öntudatlan részt poézisnek (Poesie) nevezi. Ld. S. 686 (391. o.)
27