disszertáció - ELTE BTK disszertációk

a misztikus költeményekben vagy a filozófiában. 56 Schelling ezáltal - Nietzsche
gondolatait részben megelőlegezve 57 - az antik kultúra bukását immanens erőkre vezeti
vissza. Ez viszont számos problémát vet fel. Egyrészt így a poszthoméroszi antikvitás
kultúrája már idegen elemek felszínre jutását jelenti, s ez nehezen egyeztethető össze
például a görög művészet klasszikus alkotásairól írottakkal. Másrészt nem vált teljesen
egyértelművé a művészet szerepe a mitikus eltűnésében, a végtelen ideájának előtérbe
kerülésében.
Harmadik kérdésünk e fejezetben az antik és a modern viszonyát érinti. Mint
említettük, Schelling szerint az univerzum természetként való általános szemlélete a
mitológiában megy végbe. E szemlélet elvesztésével pedig eltűnik a lezárt mitológia, s a
modern kort e hiány jellemzi. Uralkodó törvénye a változás, az elmúlás, a széthullás. 58
Ez a helyzet teszi szükségessé az új mitológia programját, s e gondolat párhuzamát
megtaláljuk a jénai romantikusoknál is. Fontos komponense ennek a modern kor
isteneinek reintegrálása a természetbe, s ebben a spekulatív természetfilozófia segítséget
nyújthat. Mivel azonban minden igazi mitológiát az jellemez, hogy istenei önálló,
független lények, ezért nem ideák istenekké átformálása a cél, hanem inkább az
idealisztikus istenségek természetbe helyeződésének lehetővé tétele. 59 Ez az új mitológia
egy még eljövendő kor sajátja lesz, melyben egyúttal a modern történelmi világ
diakronitása, egymásutánisága (das Nacheinander) szinkronitássá, egyszerrevalósággá
(das Zumal) alakul át. 60 De vajon lehet-e egyáltalán programszerűen új mitológiát
létrehozni vagy ez eleve ellentétes annak szándékolatlan mivoltával? Vagy inkább
egyfajta várakozásról, készenlétről van szó, akárcsak Hölderlin vagy Heidegger
esetében? És akkor miben áll ez az előkészület? Másodszor pedig felvethetjük a kérdést,
hogy milyen viszonyban állna ez az új a régivel, az antikkal? És egyáltalán: e
remitologizáció valóban az antik hatása alatt áll, valóban tőle vesz példát?
Most pedig végezetül, mielőtt rátérnék a felvetett problémák tárgyalására,
lezárnám e bevezető fejtegetéseket. Mint az eddigiekből is kiderült, e hat fejezet részint
56 PhK 249-250 (125-126. o.)
57 Gondoljunk például Szókratész és Euripidész szerepére A tragédia születésében. Hasonló gondolatokat
fogalmaz meg a szintén ez idő tájt Bázelben keletkezett - és hagyatékban maradt - írás, a Sokrates und die
griechische Tragoedie.
58 PhK 272 (148. o.)
59 PhK 276-277 (151-152. o.)
60 PhK 273 ill. 277 (148. ill. 152. o.)
23