disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
olümpiai Zeusz-szobrának is. 43 Viszont történeti fejlődésük eltérő ütemére is a legjobb példa ez, hiszen a két alkotást körülbelül háromszáz év választja el egymástól. Ezen kívül számolnunk kell a művészeti közegének, anyagának karakterével is, mivel ez előfeltétele az isteni megjelenésének. Lessing a Laokoónban rámutatott a költészet és a képzőművészet saját törvényszerűségeire az ábrázolásban, s mindez kihat a mitológia feldolgozására is. A szobor és a festmény - bár ez utóbbiról keveset tudunk - olyat és úgy tud felmutatni az isteniből, amire a költészet nem képes és viszont. Kérdés, hogy Schelling mennyiben vet számot ezzel. Gondolatmenete szerint a reális világ egésze, eredetét illetően, egyfajta beszéd és ebből következően a művészeti világ reális oldala, vagyis a képzőművészet nem más, mint a kimondott szó (das gesprochene Wort), mely Niobéhez hasonlóan halottá merevedett. 44 A mitológia pedig eredendően éppen azért költemény, mert Isten mondódó szavának (das sprechende Wort), a logosznak ez a legadekvátabb közege. E nagy jelentőségű gondolat tehát eleve megszabja azt a pályát, amin a művészet értelmezése haladhat. A képzőművészet ugyanis olyan elmúltság- jelleggel ruházódik fel, ami a görögöknek valóban a halál alakjában mutatkozott meg. De vajon eltűnhet-e az élet a képből, a szoborból vagy az épületből? Szintén ez a fejezet tárgyalná a Kunst és a Poesie alfajainak sajátos esztétikáját és teológiáját is. Elsőként kínálkozó probléma az, hogy Schelling - a görög felfogástól eltávolodva - a zenét a képzőművészetek között helyezi el. Ez az önmagában véve izgalmas kísérlet a zenét - melynek antik formájáról egyébként ismereteink még szűkösebbek, mint a festészetről - kioldja abból a szerves összefüggésből, melybe a költészettel együtt volt beágyazva, s amely a poiészisz világát alkotta. Mindezt csak olyképpen tehette meg, hogy a hallható zenét, püthagoreus és platóni hagyományt követve, az elgondolhatóra, az aritmetikai viszonyokra vezette vissza. Így viszont háttérbe szorul a zene érzéki oldala, mely a nem leírt, hanem előadott költői művek nagy részének velejárója volt. A következő kérdés a festészetet érinti. Ez a művészet a 43 Ld. pl. Sztrabón VIII. 3, 30 (ld. Geógraphika, Gondolat, Budapest, 1977, 381-382. o.) Vö. J. G. Herder: Kalligone (Hermann Böhlaus Nachfolger, Weimar, 1955, S. 141) Herder itt általában a költészet elsőbbségéről értekezik a képzőművészettel szemben a görög istenábrázolás tekintetében. A Plastik-ban viszont a testszerű, tapintható igazság (tastbare Wahrheit) fogalmának bevezetésével közelít a kérdéshez. Ld. Johann Gottfried Herder: Plastik. Einige Wahrnehmungen über Form und Gestalt aus Pygmalions bildendem Traume (1770 ill. 1778) (in: Werke Bd. II: Herder und die Anthropologie der Aufklärung, Carl Hanser, München - Wien, 1987, S. 472 ff., S. 502) 44 Ld. 73. §, PhK 312 (184. o.) 18
fénynek és ellentétének, a sötétségnek viszonyához kapcsolódik. Érdemes végiggondolni, hogy a festészet, mint ami e harc helyszínét alkotja, miképp viszonyul a mitológia istenküzdelmeihez s általában véve a metafizikai alapzathoz. Szemügyre kell vennünk, továbbá, a szobrászat kiemelt szerepét, mert ez szolgál alapzatául a többi képzőművészeti ágban megjelenő istenfelfogás értelmezésének. Ami pedig végül a költészetet illeti, figyelmünket itt a görög eposz és dráma schellingi összevetésének szenteljük. Egyaránt fontos megvizsgálnunk a sors, a csoda, az időiség fogalmait. Fel kell tárnunk például azt, hogy az eposzban megnyilvánuló végzet 45 és a drámában megjelenő sors 46 milyen relációban vannak egymással, illetve az istenek közt korábban említett sorsistennőkkel. Szintén érdekes a csodás elem elvitatása az eposztól, mely a görög istenek természeten belüliségéből következik. 47 Viszont e megállapítás mintha nem számolna az Íliász s az Odüsszeia közti különbségekkel, illetve a különféle mítosztípusokkal általában. Végül megvizsgáljuk az eposz és dráma időképét és a költői pozíciók különbségét, a homéroszi nézőpont már elemzett ontológiai relevanciájával összefüggésben. Az ötödik fejezet olyan hermeneutikai problémákat tárgyal, melyek részben a fentiekből adódnak. Először is felmerül a kérdés, hogy Schelling figyelembe veszi-e az antikvitás önképét és önmagára irányuló reflexióját, s ha igen, mennyiben és mely tekintetben. Az szembetűnő például, hogy a filozófiai alapszerkezet platonikus komponensei nem vonják maguk után a Platóntól ismert művészetkritikát, de például a költői megszállottságnak az Iónból vagy a Phaidroszból ismert tematikáját sem. Éppígy jobbára hiányzik az antik filozófiai mítoszértelmezések recepciója is. Mindez a schellingi perspektívára is fényt vet, illetve általánosabban az antikvitás modern konstrukciójának alapelveire. Itt szeretnénk megvizsgálni a zseni fogalmának az antik művészeti hagyományba helyezésének problémáját is. A zseni - mint az ember örök fogalma vagy ideája Istenben - az identitásfilozófiai rendszer szerves része az alkotói oldalt tekintve. 48 Kant és Schiller gondolatainak hatása itt éppúgy észlelhető, mint a jénai romantikus köré, s funkciójának és fogalmának előképét megtaláljuk A 45 PhK 474 ff. (337. skk. o.) 46 PhK 516 ff. (377. skk. o.) 47 PhK 482 (345. o.) 48 62-63. §, PhK 286-289 (160-162. o.) 19
- Page 1 and 2: DOKTORI DISSZERTÁCIÓ A GÖRÖG MI
- Page 3 and 4: 2. Az esztétikai perspektíva és
- Page 5 and 6: Bevezetés "Nah ist Und schwer zu f
- Page 7 and 8: való rákérdezésről, úgy e gon
- Page 9 and 10: elvéről című írása 1802-ből,
- Page 11 and 12: applikációknak, avagy inkább ön
- Page 13 and 14: értelmezési módjait feltárva e
- Page 15 and 16: márpedig Schelling itt tulajdonké
- Page 17: istenalakok sajátos "teológiája"
- Page 21 and 22: További probléma a görög művé
- Page 23 and 24: a misztikus költeményekben vagy a
- Page 25 and 26: Bertel Thorvaldsen: A három Gráci
- Page 27 and 28: kettő tudatos azonossága. 65 Mind
- Page 29 and 30: transzcendentális idealizmus műv
- Page 31 and 32: Mielőtt a rendszer alapelveit felk
- Page 33 and 34: A következő kérdés az abszolút
- Page 35 and 36: §). Isten idealitásának a realit
- Page 37 and 38: mégpedig úgy, ahogyan azok Istenb
- Page 39 and 40: a művészet. Így ír erről: "Min
- Page 41 and 42: endű ideális reflexiója van meg
- Page 43 and 44: helyével. 127 Mindezek a problém
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
- Page 57 and 58: Fenti kritikánkat árnyalhatja a s
- Page 59 and 60: 3. Mítoszfelfogás és műértelme
- Page 61 and 62: feleltethető meg az alkotás folya
- Page 63 and 64: utóbbiban a nyelv szimbólumként
- Page 65 and 66: ütközik, mint a mitológiáé. Ha
- Page 67 and 68: Exekiasz: Dionüszosz a tengeren (I
fénynek és ellentétének, a sötétségnek viszonyához kapcsolódik. Érdemes<br />
végiggondolni, hogy a festészet, mint ami e harc helyszínét alkotja, miképp viszonyul a<br />
mitológia istenküzdelmeihez s általában véve a metafizikai alapzathoz. Szemügyre kell<br />
vennünk, továbbá, a szobrászat kiemelt szerepét, mert ez szolgál alapzatául a többi<br />
képzőművészeti ágban megjelenő istenfelfogás értelmezésének. Ami pedig végül a<br />
költészetet illeti, figyelmünket itt a görög eposz és dráma schellingi összevetésének<br />
szenteljük. Egyaránt fontos megvizsgálnunk a sors, a csoda, az időiség fogalmait. Fel<br />
kell tárnunk például azt, hogy az eposzban megnyilvánuló végzet 45 és a drámában<br />
megjelenő sors 46 milyen relációban vannak egymással, illetve az istenek közt korábban<br />
említett sorsistennőkkel. Szintén érdekes a csodás elem elvitatása az eposztól, mely a<br />
görög istenek természeten belüliségéből következik. 47 Viszont e megállapítás mintha<br />
nem számolna az Íliász s az Odüsszeia közti különbségekkel, illetve a különféle<br />
mítosztípusokkal általában. Végül megvizsgáljuk az eposz és dráma időképét és a költői<br />
pozíciók különbségét, a homéroszi nézőpont már elemzett ontológiai relevanciájával<br />
összefüggésben.<br />
Az ötödik fejezet olyan hermeneutikai problémákat tárgyal, melyek részben a<br />
fentiekből adódnak. Először is felmerül a kérdés, hogy Schelling figyelembe veszi-e az<br />
antikvitás önképét és önmagára irányuló reflexióját, s ha igen, mennyiben és mely<br />
tekintetben. Az szembetűnő például, hogy a filozófiai alapszerkezet platonikus<br />
komponensei nem vonják maguk után a Platóntól ismert művészetkritikát, de például a<br />
költői megszállottságnak az Iónból vagy a Phaidroszból ismert tematikáját sem. Éppígy<br />
jobbára hiányzik az antik filozófiai mítoszértelmezések recepciója is. Mindez a<br />
schellingi perspektívára is fényt vet, illetve általánosabban az antikvitás modern<br />
konstrukciójának alapelveire. Itt szeretnénk megvizsgálni a zseni fogalmának az antik<br />
művészeti hagyományba helyezésének problémáját is. A zseni - mint az ember örök<br />
fogalma vagy ideája Istenben - az identitásfilozófiai rendszer szerves része az alkotói<br />
oldalt tekintve. 48 Kant és Schiller gondolatainak hatása itt éppúgy észlelhető, mint a<br />
jénai romantikus köré, s funkciójának és fogalmának előképét megtaláljuk A<br />
45 PhK 474 ff. (337. skk. o.)<br />
46 PhK 516 ff. (377. skk. o.)<br />
47 PhK 482 (345. o.)<br />
48 62-63. §, PhK 286-289 (160-162. o.)<br />
19
Change language