disszertáció - ELTE BTK disszertációk

Azt látjuk mindeközben, hogy a mítosz döntően esztétikai tárgyalásmódja
társadalmi-politikai szférával együtt a vallás kultikus összetevőit háttérbe szorítja, s
ezáltal alkotja meg a művészetmitológia koncepcióját. Ugyanakkor egyaránt keresi - az
új mitológia tervével összhangban - a művészet tágabb értelemben vett reintegráló
szerepét és az antik istentapasztalat közvetlenségének lehetséges helyettesítését is. E
téren Schelling megoldása két tendenciát egyesít magában. Az egyik a műalkotásnak és
befogadásának vallási-mitológiai funkciókkal való felruházása, mely az esztétikai
beállítódásból fakad és annak kompenzálására irányul, a másik az abszolútum
intellektuális szemlélete, melynek esztétikai és filozófiai formáját most egymás mellé
helyezi és összekapcsolja. Előadásai alapján megállapítható, hogy csak ennek révén
válhat a számunkra a múlt jelenvalóvá, s csak ezáltal pillanthatunk rá a lét abszolút
ősforrására is.
Összességében elmondható, hogy Schelling művészetfilozófiája nagyszabású
kísérlet arra, hogy a művészet birodalmát a lét egészének fényében szemlélje. Az ily
módon szemlélt műalkotás érzéki jelenvalósága utat nyithat a benne megnyilvánulóhoz,
s egyúttal magát a megjelenést mint őstörténést is felfedheti. A természet s a történelem
szférája szintén e háttér előtt bontakozik ki, s e kibontakozás megértését is elmélyítheti
a művészet filozófiai szemlélete. E tágabb horizonton belül vált értelmezhetővé a görög
mitológia és művészet kapcsolata is. A dolgozatban felvetett problémák természetesen
további kutatásokat tesznek lehetővé és szükségessé. A mitológiafelfogás kapcsán
alkalmazott módszer további kidolgozást igényel, s a schellingi kései mitológiafilozófia
alaposabb tanulmányozását igényli. Hasonlóképpen a művészetfilozófiai tanítások
beilleszthetőek a schellingi életmű más aspektusait vizsgáló tanulmányokba, így például
a természetfilozófia vagy a történelemfilozófia, az istenség vagy a szabadság
problémakörébe. Egy másik utat jelölhet ki a sajátos esztétikai problematika vizsgálata,
mely a német klasszika, romantika és idealizmus műveinek összefüggéseiben járná
körül alaposabban a témát, s ugyanez érvényes lehet a kortárs mitológiafilozófiára is.
Szintén vizsgálandó mindkét esetben a hatástörténet is, hiszen itt feltárható az egyes
gondolati szálak változatos továbbélése. 469 Külön is kiemelném a műfajelmélet s a
művészet történetiségének kérdéskörét, melyek aktualitása egyértelműen belátható. Az
469 Például a schellingi mitológiafelfogás tekintetében utalhatunk Cassirer, Walter F. Otto vagy Loszev
elgondolásaira.
177