disszertáció - ELTE BTK disszertációk

elérendő céllá, melyhez képest az eddigi csak előkészület, első fokozat volt. Miként a
görög mitológia is csak Homérosszal vette igazán kezdetét, és istenei korábban
bálványok, csak természeti istenek voltak, s csak általa váltak igazi, epikus, történeti
istenekké, úgy a keresztény mitológia történeti isteneinek is még ezután kell természeti
istenekké válniuk. 453 Ebből a szempontból jelenünk a bálványok prehoméroszi korával
mutat párhuzamot, s a művészetmitológiai perspektívából szemlélt világtörténelemben
így már öt korszak különíthető el: a prehoméroszi kor, a természeti bálványok kora – a
homéroszi mitológia, a történetivé tett természeti istenek kora – a sors, a tragédia
átmeneti korszaka – a keresztény kor, csak történeti istenekkel – az új mitológia
korszaka, melyben a történeti istenek a természetbe ültetődnek. A mitológiátlan jelen és
a még be nem teljesedett kereszténység közti feszültséget tehát az új mitológiára való
várakozás adja.
A második probléma abból ered, hogy Schelling az antik és a modern
ellentétéhez - közvetlenül F. Schlegel és Schiller örököseként 454 - esztétikai
fogalompárokat rendel, mint amilyen például a fenséges és a szép vagy a naiv és a
szentimentális. 455 Természet és történelem ellentéte esztétikai ellentétté válik, mely
gondolat viszont nem szervesül teljesen az előadások átfogó művészetfilozófiai
koncepciójába, hiszen az egyrészt a mitológiai anyagra, másrészt speciálisan a görög
természetmitológiára épül. Noha Schelling többször is hangsúlyozza, hogy a művészet
abszolút értelemben egy és örök, és benne az antik és a modern ellentéte pusztán
formális ellentét, mégis, a történeti és szisztematikus szempontok keveredése
nehézségeket okoz. Ugyanis, ha komolyan vesszük művészet és mitológia egymáshoz
rendelését, úgy a görög művészettel szembeállított modern művészetnek - mivel
tulajdonképpen egy mitológiátlan kor terméke - éppenséggel nem-művészetként kellene
előttünk állnia. Amennyiben viszont a modern művészet jellemzői beépülnek a
művészetfilozófiai koncepcióba, úgy némileg sérül az a konstrukció, amit Schelling a
453 Ld. 61. §
454 A két talán legfontosabb írás Friedrich Schlegel: Über das Studium der Griechischen Poesie (A görög
költészet tanulmányozásáról) című műve 1795/96-ból (in: Studien des klassischen Altertums, Ferdinand
Schöning, Paderborn - München - Wien/Thomas-Verlag, Zürich, 1979, magyarul részleteket ld. August
Wilhelm és Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai írások, Gondolat, Budapest, 1980.) és Schiller
értekezése: Über naive und sentimentalische Dichtung (A naiv és a szentimentális költészetről), mely
1795/96-ban jelent meg (in: Über Kunst und Wirklichkeit. Schriften und Briefe zur Ästhetik, Reclam,
Leipzig, 1975, magyarul: Művészet- és történelemfilozófiai írások, Atlantisz, Budapest, 2005.)
455 Ld. 65-68. §
167